Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-04 / 3. szám
»59. JANUAR 4. NAPLÓ 3 Előnyös számunkra az új termelői árrendezés Az év első napjától érvényben lévő új termelőt áraik várható előnyeiről és az üzemekre irányuló hatásáról érdeklődtünk megyénk több gazdasági vezetőjétől. A következő válaszokat kaptuk: Gál! László A Pécsi Szénbányászati Tröszt főkönyvedé,je Az új termelői árrendszer bevezetéséből két irányú előnyök származnak a Pécsi Szénbányászati Trösztre is. Az egyik: eladási áraink — értve alatta az üzemek közötti eladási árakat — nagyjából bányafát import útján szerezzük be, s így érthetően a bá- nyafa-felhasználás csökkentése kedvezően hathat a termelési költségek alakulására. Ugyanez vonatkozik az áramfelhasználásra is. Az eddiginél jobban kell takarékoskodnunk az árammal, mert a légsűrítők üzemeltetése rengeteg energiát igényel; Az árjegyzékeiknek már mintegy 99 százalékát megkaptuk. Feldolgozásukhoz hoz- zákezdtiink, hamarosan sor kerül az átárazásra. Ezzel a munkával valószínűleg január közepére végzünk s akkor már nemcsak más üzemek felé, hanem a Pécsi Szénbányászati fedezni fogják a termelési. TrÖ6ztön belül is az új termeköltségeket, nem lesz szükség állami ártámogatásra; Az új termelői árrendszer ugyanakkor érdekeltté tesz bennünket a minőségi széntermelés fokozásában, mivel a régi árrendszerrel szemben a minőségi szenek árát most előnyösebben állapították meg; így például, ha az átlagosnál jobb minőségű szenet termelünk, illetve szállítunk, minőségi felárat kapunk érte: Vagyis a szén minőségének javítása a tisztántermelés, a <y palaválogatás, a dúsítás gondosabb végzése, számunkra nagyon is kifizetődő, többlet- nyereséget biztosít. Ez az intézkedés ugyanakkor arra is ösztönöz, hogy az olyan magas kalóriájú, jóminőségű szeneket, mint amilyen a pécsi is, a lehető legcélszerűbben használják fel. A másikt az önköltségek sokkal reálisabb képet adnak a bányaüzemek gazdálkodásáról. Eddig az önköltség majdnem duplája volt az eladási árnak, mert az önköltségben a termeléshez felhasznált egyes anyagok ára a valódi áraknál sokkal alacsonyabban jelentkeztek. Most, hogy az anyagköltségek reális áron jelentkeznek az önköltségben, kényszerítve vagyunk arra, hogy fokozott gondot ' fordítsunk az anyagtakarékosságra., Különösen a bányafa gazdaságos felhasználása fontos a számunkra, mert, a lói árak dunk; alapján gazdái koDr. Várszegi Károly az ÉM Baranya megyei Építőipari Vállalatának főkönyvelője A termelői árrendezés hatása sokoldalúan mutatkozik majd meg az építőiparban, a mi vállalatunknál is. Az új árrendszer feltétlenül nagy hatással lesz az anyaggazdálkodásra. Mindenkit érdekeltté tesz az anyagtakarékosság megszilárdításában, ösztönöz a gazdaságosabb anyagfelhasználásra; Hasonlóképpen ösztönzi majd az építésvezetőségeket a gépekkel való jobb gazdálkodásra, a nagyobbarányú gépesítésre és a gépek munkájának jó megszervezésére. Az új árrendszer ugyanis összhangot teremt az anyagköltségek és a felhasználható gépek kölcsönzési és amortizációs költségei között, ami lehetővé teszi a megfelelő arányú gépesítést Az új termelői árrendszer tehát valamennyi vonatkozását tekintve, segíti magasabb színvonalra emelni gazdálkodásunkat. Bachman Mátyás a. Komlói Szénbányászati Tröszt főkönyvelője: Az eddigi vállalati szénönköltség hasonlóan az ország sok kiemelt termékének önköltségéhez, nem egyezett meg a termék népgazdasági önköltségével. A Komlód Szén- bányászati Trösztnél az új termelői árrendszer bevezetése előtt az anyagköltség a nettó termelési érték százalékában 36,9 százalékot tett ki, ugyanakkor a bérköltség 97,7 százalékot jelentett; Most az anyagköltség, a termelési érték százalékában 34,3 százalékot jelent, a bér viszont csak 38,7 százalékot tesz ki. Végeredményben ez azt jelenti, hogy a szénbányászatban, amelynek önköltségében döntő tényező a bérköltség volt, az új termelői árak bevezetésével az anyagköltség csaknem olyan mértékű, mint a bérköltség. Az eddigi bérigényes termelés így vegyes igényűvé vált. Ez az anyag- takarékosság szempontjából a jövőben előnyös tényező lehet, mert hiszen minden gazdasági vezetőnek alaposan meg kell fontolnia a termeléshez szükséges anyagfelhasználás mértékét, ha a tervezett önköltségen belül akar gazdálkodni, s hogy az önköltség, megtakarításból nyereségrészesedés is legyen; Az új termelői árrendszerre való áttérés a tröszt gazdasági dolgozóitól áldozatos munkát kíván, mert a raktárban lévő Kótcián Raymund az ÉM Baranya megyei Téglagyári Egyesülés igazgatója A termelői árrendszer megváltozásával az ÉM. Téglagyári Egyesülésnél is megszűnik az állami ártámogatás, amely eddig jelentős volt, tekintettel arra, hogy a téglagyárak a megállapított önkölt- c ' #T • ségi térvárnál magasabb ön- OZtluO r ereilC. QLagy IDŐK IAMJI EMLÉKEZNEK 1959 március 21-ért lesz negyven éve, hogy kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot, az első magyar proletárállamot. A dicsőséges évforduló közeledtével a mai számunkban megkezdjük e történelmi dátum előkészítésében, a harcban résztvevők emlékeinek közlését. SdjS Várhatólag legkisebb, szegecstől az., akrezsicsölkkentő hatása is lesz az új árrendszernek. Mindemellett Valamennyi építőipari vállalatot arra ösztönöz majd, hogy a szükséges anyagait minél közelebbi anyaglelő helyekről szerezze be és igyekezzék feltárni és felhasználni a helyi anyagokat munkahelyein; Megjelent a Jelenkor második száma December végén készült el a Jelenkor című irodalmi és művészeti folyóirat második száma. Az új szám szépirodalmi részében az első számnál is változatosabban szerepelteti a Dunántúl íróit és költőit. Csukván János, Csányi László, v Somogyi Pál, Gyeni.% József, Kende ' Sándor, Pálinkás György szépprózai írásai mellett Csorba Győző, Pákolitz István, Pál József, Takács Imre, Alaksza Ambrus, Galambost László, Csordás János, Simon Emil, Raíkó József és Lo-V vász Pál verseit találjuk. Az/) irodalmi és művészeti problémáikat Mészáros Ferenc cikke és Fábián István tanulmánya boncolgatja. Irodalomtörténészek és Móricz Zsigmond olvasói körében nagy érdeklődésre tarthat számot Kolta Ferenc riportja Kerek Ferkó élő rokonával, valamint a Dokumentum-rovat, két eddig ismeretlen Móricz Zsiigmond- levéllel. A Pillanatképek ro- i . vatban Rab Ferenc érdekes ’ jegyzet-csokra és Csiki Ottó (j riportja mai életünk néhány érdekes és problematikus jelenségeit tárja az olvasó elé. A Művészet rovatban Debítz- ky Isitván ad értékelést az 1958. évben rendezett képző- művészeti kiállításokról. Zene kedvelők számára igen érdekes olvasmány Székely Júliának Bartók Béla pedagógiai módszereiről írott tanulmánya és Kincses József írása Tinódi Lantos Sebestyénről; A folyóirat a II. pécsi országos fotókiállítás alkalmával a művészi fényképezésnek is teret biztosít ez alkalommal és Halász Rezső cikkét, valamint az országos fotókiállításon szerepelt négy jólsikerült pécsi/) fényképet is közöl. Vincze^ pel együtt nemcsak dekorálják a folyóiratot, hanem egyúttal némi bepillantást is adnak a pécsi képzőművészek műhelyébe. A címlapot díszítő munkásfej Kelle Sándor festőművész műve. A Szemle- rovat érdekessége, hogy ezúttal elsősorban helyi szerzők műveiről ad ismertetést. Ez a rovat, mint az első számban is, a folyóirat egyik leggazdagabb része. na toronyig minden eszközt át kell árazni. Ez körülbelül 20 ezer nyüvántartőlapnak átárazását jelenti. Természetesen az új termelői árrendszerre való áttérés két vagyonmérleg elkészítését is szükségessé teszi. Az egyik az 1958. december 31-1 zárómérleg, a másik az 1959. január 1-d nyitómérleg. A költségelszámolást is át kell dolgoznunk, résziben konstrukciós változások, részben az új árrendszer miatt. Ezekkel a munkálatokkal párhuzamosan az 1958. évi önköltséget is át kell dolgoznunk, hogy hároméves tervünknek megfelelő bázisa legyen. Az 1959. január 1-én bevezetett termelői árrendszer alkalmazása most a szénbányászatban a valóságos önköltséget fogja eredményezni, ami nemcsak társadalmi, hanem vállalati szinten is egyszerűbb tájékozódást ad és a vezetést is — az állami dotáció elmaradásával — a még gazdaságosabb munkára' serkenti. költséggel termeltek. Az új árrendszerben a tégla és egyéb építőanyagokra reális1 eladási árakat állapítottak meg így az üzemek helyes, tervszerű gazdálkodás mellett, önköltségen belül termelhetnek s nem lesz szükség önköltségen aluli értékesítésre, sem állami ártámogatásra. Az új termelői árrendszer a gazdálkodás szempontjából is ösztönzőleg hat. Ugyanis az) egységes árakkal kapcsolat- ■ ban a termelés és pénzügyi vonatkozásában az eddigi gyakorlattól eltérően fix támpont áll rendelkezésre. A múltban viszont a gyárak a jobb vagy rosszabb gazdálkodástól függően minden esetben állami ártámogatást kaptak; Megszűnik az értékesítés területén volt kettősség, vagyis külön eladási ár érvényesítése egyrészt az állami építőipar és egyéb állami felhasználó vállalatok felé, másrészt pedig az állami kereskedelmi vállalatok és a szövetkezetek felé. Január .1. után a téglagyári egyesülések egységes eladási árakat érvényesítenek mind az állami fel használó vállalatok, mind pedig az állami kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek felé. Arról, hogy ezért a fogyasztókat ne érje károsodás, az állam — mint az köztudomású — a legutóbbi fogyasztód árrendezéssel gondoskodott. Márfi József a Pécsi Hangszer- és Asztalos árugyár főkönyvelője ■— A Pécsi Hangszer- és Asztalosárugyár termékeinek fogyasztói ára 1959-ben is vál. tozatlan maradt, annak ellenére, hogy a termelői árrendezés során gyártmányain;? alapanyagai: a fűrészáru, bútorlap, a fumdr termelői ára az eddigiekkel szemben megváltozott. E termelőd árrendezésre azért volt szükség, hogy a termeléshez felhasznált anyagok ára a valóságban jelentkezzék. Ennek folytán termékeink önköltsége emelkedik ugyan, de ez a körülmény vállalatunkat fokozottabb takarékosságra ösztönzi. Most már érdemes takarékoskodni mindenféle anyaggal. Elhatároztuk, hogy az anyaggal való takarékossás mellett vállalatunkat műszakilag is fejleszteni fogjuk, Jól kezdődik az új esztendő Mit adott a bdbarci Béke Termelőszövetkezetnek az 1958- as év, s mik a terveik 1959-re? — tesszük fél a kérdést Brach- mann Jánosnak, a tsz elnökének. ^—*” Az elmúlt esztendő adott Győzőnek, Lantos Ferencnek v jóit is, rosszat is. Az aszály s és Érdi Győzőnek a szépdro- \meg a jégverés bizony nehéz «lahnd művek között elhelye-V óvókat szerzett a tagságnak, sebt rajzó, a Keresnyei József (Ide lényegében nem tudott ki- •Boborportréjáról készült kép- AlAUenteni bennünket az egyensúlyból. Gazdaságilag annál erősebbek voltunk. Bár, ezt magunk sem tudtuk, csak a zárszámadáskor bizonyosodtunk meg róla, cumikor 53 forint 60 fillért osztottunk munkaegységenként, éppen a betervezett mennyiséget. Tagságunk tehát nem panaszkodhat, mert a jó munkaegységosztás mellett a közös vagyon is gyarapodott. Nagy raktárát építettünk a szőlőbe, bevezettük a Icacsahízlalást és az első 500 értékesítéséből 7 000 forint tiszta nyereségünk származott. A tehenészet is szépen jövedelmezett. A III. országos tejtermelési versenyben a kis tsz-ek között az elsők lettünk a 100 holdra eső termelésben, fejési átlagban pedig a másodikak. Két tehenészünk második és harmadik helyezést ért el a fejőgulyások versenyében. Ezért termelőszövetkezetünk 21 ezer, 2 tehenészünk pedig 7 ezer forint jutalomban részesült. A jutalom egy vészét a dolgozók televíziós készülék vásárlására ajánlották fel. A versenybe ismét beneveztünk, azon leszünk, hogy jövőre megint megnyerjük. — Az új év jól indul. Szépek az őszi vetéseink, csapadék bőven esett. Pár hete állattenyésztő szakembert is kapott szövetkezetünk a megyei tanácstól, s így merészebb célokat tűzhetünk magunk elé Egy 18 holdas halastavait létesítünk völgyzáró-gátas megoldással. A földmunkálatok már el is kezdődtek, s tavasz- szal a halalkcut is betelepítjük. A baromfihizlalásit megkedvelte tagságunk. 1000 kacsát állítunk ismét hízóba, ezenkívül csidkehízlalással és tyúktenyésztéssel is foglalkozunk majd. Sertésállományunkat sikerült megtisztítani a keresztezett egyedektől. Ma már fajtiszta, fehér hússerté&állo- mánnyaí rendelkezünk. 1959- ben, főleg tenyészállat és bacon-sertés előállítására térünk át. 180 sertést értékesítünk ilyenformán, s az ebből befolyt összeg jelentősen gyarapítja majd a szövetkezeti vagyont. Vjtípusú falközi silót építünk, s minden eszközzel azon vagyunk, hogy belterjesebben, jövedelmezőbben gazdálkodjunk. Ezt csak úgy érhetjük el, ha tagságunk az elmúlt évhez hasonlóan továbbra is odaadóan és becsülettel dolgozik a termelőszövetkezet felvirágoztatásáéit. Nem kell a király 1914 augusztusában kerültem a harctérre. 1918 októberében Ogyessza környékén állomásoztunk, amikor értesültünk a magyarországi eseményekről. Már előzőleg is, de különösen a hírek hatására a katonák tömegesen hagyták el csapattestüket és elindultak hazafelé. Viszontagságos utat kellett megtenniük. Galicia határán nagyon barátságtalan fogadtatásban részesültek, elszedték tőlük katonai felszerelésüket, a csizmát, a köpenyt és a pokrócot. A Kárpátokban már beköszöntött a tél, és megfelelő öltözék híján bizony sokan elpusztultak, vagy súlyos betegen szedték fel őket. En az egyik vasúti és távírász osztagnál szolgáltam. Itt is megindult a bomlás. Akit járőrbe vezényeltek, magával vitte hátizsákját is, és nyíltan hangoztatta, hogy nem tér vissza. A tisztek tehetetlenek voltak, büntetni nem mertek. A Magyarországról hazatérő orosz hadifoglyok elmondták, mi történt ^Magyarországon, távirászaink pedig fogták az orosz szikratávíró adásait, így az oroszországi eseményekről is tudomást szereztünk. A tisztek elkobozták a Magyarországról és Ausztriából érkező napilapokat, a tábori posta beszüntette a szállítást. Ez csak jobban elmérgesítette a hangulatot, a katonák mindenképpen haza akartak menni. Egyik éjszaka távirászaink egy felsőbb parancsot vettek: az egész vonalon le kell szavaztatni a csapattesteket, Károly királyt akarják-e vagy a köztársasági elnököt. Akik ismerik az osztrák—magyar hadsereg fegyelmét, tudják^ hogy a katonának nem volt szava, nem vették emberszámba, de különösen nem politizálhatott. Éjjel felébresztették a gyalogságot. Mivel nem tudtak a hazai eseményekről, sok helyen éljent kiáltottak a ki* rályra. A műszaki csapatoknál azonban ez nem ment ilyen könnyen. Csapattestemnél a monarchia minden nemzeti- ségé képviselve volt, és a katonák között állandóan arról folyt a szó, milyen területek szakadnak majd él a monarchiától. Kora reggel egy mozihelyiségben sorakoztattak bennünket. A tisztek az erkélyen foglaltak helyet, s onnan mondottak beszédet minden nemzetiség nyelvén. A beszéd tartalma az volt, hogy otthon az isten kegyelméből uralkodó király — akire felesküdtünk, akiért vérünket ontjuk, s ha kell életünket áldozzuk — felkent személye helyett köztársasági elnököt akarnak választani, aki eddig esetleg utcaseprő volt. A beszéd végén felhívták a katonákat, hogy kiáltsák: „Éljen Károly király!” Az osztrákok éljeneztek, a csehek harsány nazdárt kiáltottak. Hozzánk, magyarokhoz, egy főhadnagy beszélt. Befejezésül háromszoros éljent kiáltott a királyra és felszólított bennünket, kiáltsuk mi is „Éljen Károly király!” A főhadnagy szavait néma csend fogadta. Kétszer megismételte: „Nem értik? Kiáltsák velem: Éljen Károly király!” Újabb csend. A tisztek tanácskoztak, majd elhangzott a parancs' Oszolj! Mindenkinek az volt a véleménye, hogy a magyarokat megtizedelik. Ebédidőre értünk vissza szállásunkra. Ebédünket be sem fejezhettük, mert jöttek a küldöncök: újabb sorakozó. Kihirdették, hogy bízzunk meg egy altisztet, aki panaszainkat előadja és megindokolja magatartásunkat. Ilyesmi még sohasem történt a monarchia hadseregében. Megbíztunk egy őrmestert — civilben vasutas volt Budapesten a Keleti pályaudvaron —, adja elő panaszainkat. Az őrmester elmondta nevünkben, hogy nyugtalanok vagyunk, mert nem kapunk újságokat, nem tudjuk, mi van otthon, mit akar a magyar nép. Mi a néphez tartozunk, és ugyanazt akarjuk, amit a nép. Eresszenek haza, amíg teljesen fel nem bomlik a csapattest, itt már úgy sincs ránk szükség. A tisztek végül beismerték, hogy tudnak az otthont eseményekről. Amikor még határozottabban kijelentettük, hogy haza akarunk menni, arra kértek, ne menjünk addig, amíg a galíciai orosz hatóságokkal meg nem tárgyalják a visszavonulás útját és nem szereznek számunkra vasúti szerelvényt, mert ha nem kötelékben megyünk, a nemzeti csapatok kifoszthatnak. Két napi tárgyalás után végre elindulhattunk. Galíciában a nemzeti csapatok mégis elvették fegyvereinket és minden felszerelésünket, csak ennek fejében adtak vonatot a magyar határig. Csapattestem nem volt harci alakulat, ezért nem szánhattunk szembe velük. A határig hétszer állították meg a vonatot, fegyveresek szálltak fel és mindent elvettek tőlünk, amit még találtak. Végre hazaértünk1 Az első magyar állomáson hatalmas transzparenst pillantottunk meg: Éljen a köztársaság! Idős, nagybajuszé őrmesterem, akivel együtt mentem négy évvel ezelőtt a tüzvonalba, nyakamba borult, könnyes szemmel mutatott a táblára: Hát mégsem szenvedtünk hiába! 1918 november 16-án érkeztem Budapestre. Vártam a villamosra a Nyugatinál, amikor az újpesti munkások hatalmas csoportja ért oda. Zászlókkal, énekelve és a köztársaságot éltetve vonultak az Országház elé a köztársaság kikiáltására. Sok régi szaktársam, elvtársam felismert, kiléptek a sorból és magukkal vittek. Másnap mindjárt jelentkeztem az újpesti Munkásotthonban és folytattam mozgalmi munkámat, amit 1914-ben abba kellett hagynom. 1500 műszakmegtakarítás egy hónap alatt a komlói gyorsvágathajtási mozgalom eredménye A Komlói Szénbányászati Tröszt Kossuth-, Béta- és III- as aknáján az elmúlt három hónapban fellendült a gyors- vágathajtása mozgalom. A munkák szakosításával, fúró- tárnok alkalmazásával, rakodógépek fokozottabb mérvű használatával kétszeresére nőtt a mozgalomban résztvevő tíz feltáróbriigád átlagteljesítménye, a régebbi 20—25 mjéter helyett 50—60 méter előrehaladást ér el egy-egy brigád havonta. A régebbi és új teljesítmény egyhavi különböz“- te a tíz brigádnál 1 500 mű- szakmegtakaritást jelent havonta. Ezt az eredményt már két hónapja tartják és januárra is benevezték a brigádok a gyorsvägathajta» versenybe
