Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-28 / 23. szám

1958. JANUAR 28. NAPLÓ 3 A Szovjetunió Kommunista Pártja XXL kongresszusa (Folytatás a 2. oldalról) A szocialista, országok ipa­ri termelése 1958-ban elérte az 1937-es színvonal ötszö­rösét. Egyes népi demokratikus or­szágok már beléptek a szocia­lizmus építésének befejező időszakába. Közeledik az az idő, amikor ezek az országok is, miként a Szovjetunió, a kommunista társadalmat fog­ják építeni. Az egy főre jutó ipari ter­melésben — folytatta Hrus­csov — a szocialista világ- rendszer egészben véve már utói érte a kapitalista világ- rendszert. A közgazdászok számlásai szerint a hétéves népgazda­ságfejlesztési terv teljesíté­sének és túlteljesítésének eredményeképpen, valamint a népi demokratikus orszá­gok gazdasági fejlődésének gyors üteme következtében a szocialista világrendszer országai a világ ipari terme­lésének több mint felét szol­gáltatják majd. A szocialista tábor országai minden szükséges feltétellel rendelkeznék ahhoz, hogy meg szerezzék az előséget a világ termelésében. Az egész szocia­lista tábort tekintve az ipari termelés átlagos évi növeke­dése az utolsó öt évben (1954— 1958) 11 százalék volt, ugyan­akkor a kapitalista világ egé­szében nem érte el a három százalékot. A szocialista tábor gazdasági fejlődésében nagy szerepet hivatott betölteni a nemzetközi munkamegosztás, különösen ennek legmagasabb- rendű formái — a szakosítás és a gazdasági összehangolás. Egyedül állva egyetlen ország sem fejlődhetne olyan roha­mos ütemben, mint a szocia­lista államok rendszerében. Hruscsov megállapította, hogy a hétéves terv a világ- közvélemény figyelmének kö­zéppontjában áll. Barátaink szívből üdvözlik a Szovjetunió kommunista építésének prog­ramját. Ellenségeink táborá­ban az ellenőrző számok zűr­zavart és fejvesztettséget okoz­tak. Nyugaton szovjet „kihívás”- ról beszélnek — mutatott rá Hruscsov. — De ez a kihívás versenyre szólít a gazdasági élet békés fejlesztésében, a nép életszínvonalának emelé­sében, A különböző társadalmi rendszerű államok viszonyának a békés együttélés alapjára kell épülnie A nemzetközi helyzet kér­déseire áttérve, Hruscsov hangsúlyozta, hogy nem a há­borúra, hanem a békére orien­tálódik az az állam, amely ha­talmas arányokban épít új gyárakat, üzemeket, villany­telepeket, bányákat és egyéb vállalatokat, majdnem négy- százmilliárd rubelt folyósít la­kások és közművek építésére és a nép életszínvonalának számottevő emelését tűzi célul maga elé. Másodszor, a terv teljesíté­se olyan mértékben növeli a Szovjetunió gazdasági poten­ciálját. amely a szocialista or­szágok ga^flasági potenciáljá­nak növekedésével együtt biz­tosítja a béke erőinek döntő túlsúlyát a nemzetközi küzdő­téren. Teljesen beigazolódott a XX. pártkongresszusnak az a kö­vetkeztetése, hogy a háború nem végzetszerűen elkerül­hetetlen — jelentette ki Hruscsov. — Már vannak óriási erők, amelyek képe­sek szembeszállni az impe­rialista agresszorokkal és vereséget mérni rájuk, ha kirobbantják a világháborút. Ha majd a Szovjetunió a vi­lág első ipari hatalmává válik, amikor a Kínai Népköztársa­ság erős ipari hatalom lesz, s a szocialista országok együtt­véve a világ termékeinek több mint a felét állítják elő, a nemzetközi helyzet gyökere­sen megváltozik — hangsú­lyozta Hruscsov. — Az új erő­viszony annyira nyilvánvalóvá lesz, hogy még a legkeményebb fejű imperialisták is belátják, mennyire reménytelen min­den kísérlet, amelynek célja háborút kirobbantani a szocia­lista tábor ellen. Így tehát még a szocializmus teljes győ­zelme előtt — mikor a világ egy részén még fennmarad a kapitalizmus —, reális lehető­ség nyílik rá, hogy a társada­lom életéből kikapcsoljuk a világháborút; mint a gyarmati elnyomás alól felszabadult más ázsiai és af­rikai népek nemzeti felszaba­dító mozgalmát. A szovjet nép és a többi szocialista ország népei tevékenyen támogatták az arab népek igazságos har­cát. A szovjet emberek forró rokonszenvét érdemelték ki e mozgalom kiváló képviselői: Gamal Abdel Nasszer, az Egye­sült Arab Köztársaság elnöke, Abdel Karim Kasszem, az Ira­ki Köztársaság kormányának vezetője; Országunk — műként a töb­bi szocialista ország', — tá­mogat és támogatni fogja a nemzeti felszabadító moz­galmat. A Szovjetunió nem avatko­zott bele és nem szándékozott beavatkozni más országok bel- ügyeihe. De nem maradihatunk kö­zömbösek az iránt, hogy egyes országokban a kommundsta­ellenesség hamis jelszavával hadjáratot folytatnak a hala­dó erők ellen, Hruscsov a kö­vetkezőket mondotta: „Mint­hogy az Egyesült Arab Köz­társaságban nemrégiben elő­fordult, hogy támadták a kommunizmus eszméit és vá­dat emeltek kommunisták el­len, én, mint kommunista, kommunista pártunk kong­resszusán szükségesnek tar­tom kijelenteni: helytelen a kommunistákat azzal vádolni, hogy gyengítik vagy megbont, ják a nemzeti erőfeszítéseket,' az imperializmus elleni harc­ban. Ellenkezőleg, sémiid sem harcol nagyobb odaadással és állhatatosabban a gyarmattar­tók ellen, mint a kommunis­ták.“ Hruscsov rámutatott: „Nem titkoljuk, hogy ideológiai né­zeteink eltérnek az Egyesült Arab Köztársaság egyes poli­tikusainak ideológiai nézetei­től. De az imperializmus elle­ni harc kérdéseiben, a gyar­mati uralom alól felszabadult országok politikai és gazdasá­gi függetlenségének erősítésé­ben, a háborús veszély elleni harcban álláspontunk egyezik ugyanezeknek a politikusok­nak az álláspontjával. Az ideológiai nézeteikben mutatkozó eltérésinek nem szabad gátolnia országaink baráti kapcsolatainak fej­lődését és az imperializmus elleni közös harcot. A Szovjetunió és a többi szocialista ország erősíti a gyarmati elnyomás alól fel­szabadult országokhoz fűződő baráti kapcsolatait, segítséget nyújt és fog nyújtani ezeknek az országoknak. A hétéves terv újabb lehetőséget nyit meg a Szovjetunió előtt az ipari tekintetben gyengén fej­lett országokkal való gazdasá­gi együttműködésben; Békés versenyt javasolunk a kapitalista országoknak Napjaink feladatai iközött «— hangsúlyozta Hruscsov — a legfőbb az, hogy kimozdít­suk a holtpontról a leszerelés ügyét. Különösen megérett az atom- és hidrogénfegyver-fcí- sérletek betiltásának szüksé­gessége. Most, amikor min­denki elismerd, hogy felderít­hetők a földkerekség bármely pontján végrehajtott atomrob­bantások, semmi ok sincs ar­ra, hogy hátráltassák az atom fegyverkísérleték betiltása problémájának megoldását* A mi kiinduló pontunk az, hogy a különböző társadal­mi rendszerű államok viszo­nyának a békés együttélés alapjára kell épülnie. Ma már mindenki elismeri, milyen sikereket ért él a szovjet tudomány és techni­ka, amely megnyitotta as emberiség előtt a világmin­denségbe vezető utat. Nyilván való, hogy ha a Szovjetunió tud rakétát küldeni több száz­ezer kilométeres távolságra a világűrbe, minden különö­sebb nehézség nélkül nagy teljesítményű rakétákat küld­het a világ bármely részére; Ezekből a tényekből azon­ban — állapította meg Hrus­csov — mi egészen más követ­keztetéseket vonunk le, mint bizonyos nyugati körök. Nem harcias poll tálca folytatására használjuk fel a szovjet tudo­mány és technika történelmi sikereit, s nem arra, hogy más államoknak diktáljunk. Arra használjuk fel őket, hogy ket­tőzött erőfeszítéssel harcol­junk az egyetemes békéért* fis most, amikor fölényben vagyunk » rakétatechnika fejlesztésében, ismét java­soljuk az Egyesült Államok­nak Angliának és Francia- országnak, tiltsuk be örök időkre az atom-, a hidrogén- és a rakétafegyverek kipró­bálását, gyártását és alkal­mazását, semmisítsük meg e halálthózó fegyverek ösz- szes készleteit, használjuk az emberi lángelme csodá­latos felfedezéseit kizárólag békés célokra, az emberek javára. Kormányunk kész akár holnap, aláírni az erre vonatkozó szerződést. Hruscsov emlékeztetett ar­ra, hogy a szovjet kormány több mint egy éve javasolta a keleti és nyugati országok kormányfői értekezletének összehívását, majd hangsú­lyozta, — a Szovjetunió vala­mennyi nép iránti kötelessé­gének tartja, hogy kiharcolja ennek az értekezletnek az ösz- szehívását. Hruscsov külön kitért a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyára. Nincs ok az összeütközésre népeink között — mondotta, — mégis a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a viszony hosszú idő óta nem normális. Viszont Amerikában növek­szik azoknak a száma, akik baráti, jószomszédi viszonyt akarnak a Szovjetunióvá]. Ékesszólóan bizonyította ezt az a fogadtatás, amelyben Anasztasz Mikojant részesí­tették az Egyesült Államok­ban. A nemzetközi feszültség enyhítésében és a kölcsönös bizalom megszilárdításában fontos szerepet tölthetne be a világkereskedelem nagy­arányú fejlesztése, —* mondotta Hruscsov. — A Szovjetuniónak az európai és amerikai kapitalista országok­kal folytatott árucsereforgal­ma 1958-ban az 1950-es szín­vonalnak majdnem három­szorosára emelkedett, bár a 'kapitalista országok akadá­lyozták e kereskedelem fejlő­dését. A békés építés 1959— 1965. évi gazdasági program­ja új távlatodat nyit meg a Szovjetunió külkereskedelmé­nek fejlesztése előtt. Legalább kétszeresére növelhetjük kül­kereskedelmünket muta­tott rá Hruscsov* Békés versenyt javasolunk a kapitalista országoknak, nemcsak a hétéves terv idő­szakára. Kidolgozzuk a Szov­jetunió másfél évtízedet fel­ölelő távlati fejlesztési ter­vét, amely ugyancsak a békés gazdasági versengés elvi alap­ján épül fel* i'cme(«r9zás: egyesílése csakis a két német állam közötti tárgyalások útján érhető el Az emberiség több mint egyharmada tömörült a szoeializmns és a kommunizmus gvőzelmes zászlaja körül A nemzetközi helyzet egyes kérdéseinek vizsgálatára át­térve Hruscsov elsősorban a német kérdést érintette. Hruscsov hangsúlyozta, hogy a német kérdés sarkalatos megoldását a Németország­gal való békeszerződés meg­kötése jelenti Ez nagy lépés lesz előre Németország egye­sítése felé. A békeszerződés megkötése elvezet a berlini kérdés béke­szerető és demokratikus elve­ken nyugvó megoldásához is, módot nyújt rá, hogy Nyugat- Berlin szabad várossá váljék, s megkapja a kellő biztosíté­kot, hogy nem avatkoznak ügyeibe. E garancia szavatolá­sába be kell vonni az Egye­sült Nemzetek Szervezetét. Tárgyalni akarunk mindezek­ről a kérdésekről, hogy meg­találjuk ésszerű megoldásukat — mondotta. Mivel most két szuverén ál­lam létezik, s egyikük sem szüntethető meg anélkül, hogy ezzel lángra ne lobbanjon a világháború —, így hát Hruscsov ezután rámutatott, hogy á távol-keleti feszültség fő forrása az Egyesült Álla­unok agresszív politikája a Kínai Népköztársasággal és más békeszerető államokkal szemben. A Szovjetunió, a Kí­nai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, továbbá India, Indonézia, Burma és a világ ► vidékén fekvő más államok a békét védelmezik. Közös fellépésük az atomfegyver és 4 vele való kísérletek betlltá­Németország egyesítése csak is a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kö­zötti tárgyalások útján ér­hető el Más út nincs — hangsúlyozta Hruscsov, Nem elleneztük és nem elle­nezzük a szabad választásokat, — de e kérdést megint csak maguknak a németeknek kell megoldaniok. A két német ál­lam megállapodása útján, nem pedig úgy, ahogy Adenauer akarja, azaz külföldi hatal­mak nyomásával, a német nép belügyeibe való beavatkozásuk kai és a Német Demokratikus Köztársaság bekebelezése út­ján. Szeretnénk megkönnyíte­ni a két német allam számá­ra Németország egyesítését, s ezért támogatjuk a Német De­mokratikus köztársaság kor­mányának az államszövetség megalakítására vonatkozó ész­szerű javaslatát, mint első lé­pést az NDK és az NSZK kö­zötti állandó kapcsolat létesí­tésére és az össznémet szer­vek létrehozására. sáért döntő mértékben előse­gíthetné a béke megőrzését a Csendes-óceán térségében. Az említett országok kezdeménye­zését támogatnák Japán és a csendes-óceáni medence más országainak népei. A Távol-Keleten és az egész csendes-óceáni medencében békeövezetet, elsősorban pedig az atomfegyver-men­tes övezetet lehet és kell teremteni HruseSbv beszámolójában üdvözölte az arab népek, vala­A hétéves terv a nemzet­közi munkás- és kommunista mozgalom számára, valamint minden demokratikus erő szá­mára hatalmas erkölcsi támo­gatás abban a harcban, ame­lyet a reakció és az imperia­lizmus erői ellen folytatnak — folytatta Hruscsov. — A munkásosztály egységének kialakítását az imperialista re­akció és a munkásmozgalom­ban megtalálható segítőtársai fékezik, például a ’kommunis­taellenes szociáldemokrata ve­zetők, mint Guy Mollet és Spaalk. A szociáldemokrata pártok tagságának többsége a béke és a társadalmi haladás híve, bár ők másként képze­lik el a hozzá vezető utat, mint mi kommunisták. A kommunistáknak és szo­ciáldemokratáknak éppen a reakció és a fasizmus ellen vívott harcban kellene meg­találnak a közös nyelvet. Itt az ideje, hogy a mun­kásmozgalom különféle irányzatainak képviselői fél­reállítsák az antikommunis- ta szemfényvesztőket, s a kö­zös tárgyalóasztalhoz ülve, » saját érdekeik és a béke vé­delmében kidolgozzák a munkásosztály közös akció­inak kölcsönösen elfogadható alapelveit. 1957 novemberében a 'kom­munista- ' és munkáspártok képviselőinek tanácskozása a testvéri pártok nézeteinek tel­Ma 83 országban van komi munis ta- és munkáspárt, tagjaik létszáma meghalad­ja a 33 milliót. A kapitalista országokban- a reakció és a fasizmus nyo­másának baljós jelei mutat­koznak — folytatta Hruscsov. Most, amikor létezik a hatal­jes egységét bizonyította. A novemberi tanácskozások után még jobban tömörült az egész kommunista mozgalom. A revi zionisták egyetlen testvérpár­tot sem tudtak letóríteni út­járól. Hruscsov megjegyezte, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom elítélte a jugoszláv revizionisták nézeteit és poli­tikáját, s hangsúlyozta, hogy a jugoszláv vezetők éppen a nyi­latkozat ellensúlyozása végett léptek fel revizionista prog­ramjukkal, amelyben megtá­madták a nemzetközi kom­munista mozgalom marxista— leninista álláspontjait. A jugo­szláv revizionisták tagadják a nemzetközi osztályszolidaritás szükségességét. Letérnek a más szocialista tábor-, amikor a munkásmozgalomnak a re­akció ellen vívott harcban nagy tapasztalata van, amikor fokozódott a munkásosztály szervezettsége, a népeknek na­gyobb lehetőségeik vannak ar­ra, hogy útj áit állják a fasiz­musnak. munkásosztály álláspontjáról. A jugoszláv vezetők azt állít­ják, hogy tömbökön kívül, tá­borokon kívül állnak, bár a Jugoszláviáit, Görögországot és Törökországot magában fogla­ló balkáni blokkhoz tartoznak. A két utóbbi ország — mint ismeretes — az agresszív NA- TO-tömb tagja. Az országvezetés helyes irányvonala a népgazdaság fej­lesztésében, a nép kultúrájá­nak és jólétének növelésében elért sikerekkel mérhető le a legjobban. S ki érte el a leg­kisebb eredményeket? — tet­te fel a kérdést Hruscsov. — Éppen az a párt és az az or­szág, amelynek vezetőd saját, úgynevezett jugoszláv útjukat, az egyedüli helyes útként ma­gasztalják. összehasonlítva a szocialista országok népeinek életszínvonalát, ez a színvonal Jugoszláviában jóval lassab­ban emelkedik. Maga a jugo­szláv gyakorlat Cáfolja meg a jugoszláv revizionisták elméleti „felfedezéseit”, A marxista—leninista pártok aggódva figyelik, mi történik Jugoszláviában. Mi a legbarátibb érzelmeket tápláljuk Jugoszlávia testvéri népei, a jugoszláv kommunis­ták — az illegális — és a par­tizánharc hősei — iránt. Szá­mos külpolitikai kérdésben közös nyelvet beszélünk, a kölcsönös előnyök alapján to­vábbra is fejlesztjük kereske­delmünket Jugoszláviával, Arra törekszünk, hogy együttműködjünk Jugoszlá­viával az imperializmus el­len vívott harc, a békéért folytatott küzdelem mind­azon kérdésében, amelyben álláspontunk azonos. Hogy mi lesz a helyzet pártvona­lon, ez teljesen a Jugoszláv Kommunisták Szövetségétől függ. A JKSZ vezetői önma­gukat szigetelték el a nem­zetközi kommunista mozga­lomtól Kommunista pártunk a kommunista világ-mozgalom egyik élcsapatának tekinti magát Az imperializmus ideológu- va műve“ lenne, mintha a a munkásosztály pártját, amely sai és az ő nótájukat fújó re- kommunista- és munkáspér- nemegyszer több százezer, sőt vizionisták aláásni igyekezvén tok a Szovjetunió Kommunás- olykor több millió tagot szám- a kommunista pártok növekvő ta Pártjától függnének. Osto- Iái. Senki sem hiszi például, befolyását, olyan hamis állító- boság azt gondolni, hogy egyik hogy a kétmilliós olasz, a fél- sokat terjesztenek, mintha a vagy másik országban vala­kommunista mozgalom „Mosok honnan kívülről szervezhetik (Folytatás a 4. oMalotg Támogatjuk a népi felszabadító mozgalmat I<tt az ideje, hogy a munkásmozgalom különféle irányzatainak képviselői közös tárgyalóasztalhoz üJenek

Next

/
Thumbnails
Contents