Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-25 / 21. szám
4 V A r LO 1959. JANUAR 85. A rákbetegség megelőzéséről, gyógyításáról (A KISZ és szakszervezetek által rendezett előadássorozat anyagából) Aligha van olyan betegség, amely többet foglalkoztatná az embereket, a kutatókat, amiről többet írnának, mint a egy példát említsek, a pipázó kerülnek orvoshoz, amikor a férfiak között elég gyakran észleltek ajakrákot a pipaszár helyének megfelelően, ahol a rákbetegség. Ennek oka abban mechanikai-, hő- és vegyi karéjuk, hogy egyrészt ez a tás is szerephez jutott. A dogyógyulás kilátásai már meg lehetősen korlátozottak. Pécsett ég a megyében elvégzett 50 OOO nőgyógyászati szűrővizsgálatból 200 korai rákot szűrrendkívül alattomos, lappang- hányzás szerepét illetően a tü- tünk ld, tehát akik teljesein va, titokban fejlődő betegség dőrákos esetek megszaporodá- nagyon sok áldozatot szed, sával kapcsolatban megoszlóa'x meggyógyítható állapotban kerülnek orvoshoz. Pedig a bemásrészt pedig az emberek egy a vélemények. Mégis bizonyos, tegek nagy része panaszmentes jó részében még ma is úgy él hogy az erős dohányosok kö- volt. További 3000-re tehető a rák fogalma, mint olyan be- zött gyakoribb a tüdőrák elő- azon betegek száma, akik a tegségé. amelynek megállapí- fordulása. tása halálos ítélettel egyenér- A rossztermészetű cüagaina- tékű. Ezért szükséges, hogy be- tok — melyek inkább a 40—60 széliünk a rákról, annak, lé- évek ■ betegsége — férfiaknál nyegéről, okairól, tüneteiről, s és nőknél nagyjából hasonló avatkozni. rákot megelőző megbetegedés miatt állandó megfigyelés alatt állnak, ho^jy szükség esetén kellő időpontban tudjunk bearról, hogyan védekezhetünk a rák ellen. i Kóros sejtanyagcsere arányban fordulnak elő, különbség a nemeket illetően áz előfordulás helyében mutatkozik. Míg a férfiaknál az emésztőszervek rákja és a tüdőrák a gyakoribb, addig nőkGyógyítás ( A már kifejlődött rákbetegség gyógyítása műtéttel, sugárkezeléssel ég gyógyszerekMi;nt ismeretes, az élő szervezet legapróbb építőelemei a sejtek,’amelyek a szöveteket építik fel, a szövetek képezik á szerveket, s a szervek alkotják a szervezetet, az embert, csán e szervek vannak légin- másik két eljárás a rák min- Az élő sejt egyik életmegnyil- kább igénybevéve, s élettani vánuláse, működése a sejtsza- viszonyok közt is e szervekben porodás, ami ép viszonyok kö- a legélénkebb a sejtszaporo- zött bizonyos, pontosan' ismert dás. módon zajlik le. Kóro* körül- . menyek között a sejt anyag- A megelőző állapot cseréje fokozatosan mind jobban megváltozik, megváltozik A rákbetegség a rákot meg- a sejt alakja, struktúrája, s a előző állapotból lassan, úgyse jtoszlás típusa is eltér a rém- szólván észrevétlenül fejlődik közvetlenül fejtik ki sugárzás destől, majd igen élénk sejt- ki., Kezdetben vagy egyáltalán névén gyógyító hatásukat. Ezé buriánzás indul meg. így ke- nincsenek panaszai a befeg- letkezik a daganat. nek, vagy panaszai a már régNem minden daganat rossz, óta fennálló betegség pamanél a nemiszervek rákja do- kel, illetve ezen eljárások kom- minál, aminek okát abban a bmációjával történik. A műté- körülményben adhatjuk meg, tes kezelés csak a korai stá- hogy az élettant funkciók kap- diumban jöhet szóba, míg a den stádiumában. Műtétilcg a beteg szöveteket eltávolítjuk* míg sugárkezeléssel a daganatszöveteket elöljük. Szóba jönnek a Röntgen-, Radium-Ko- balt-ágyú és a radioaktív izotópok, mely utóbbiakat közvetlenül juttatunk be a szervezetbe, s a daganatos szövetben ken kívül hormonokat és sejtpusztító hatású kém'-ai anyagokat, gyógyszereket hasznáindulatú. Vannak jó- és rossz- szaiba, melynek talaján a rák lünk a rákgyógyításnál. indulatú, ' helyesebben szólva képződik, beleolvadnak. Éppen jó- és rossztermészetű dagana- ez a kezdeti tíinetszegénység tok Míg az előbbieknél a sejí- az, ami a rákot oly veszedel- burjánzás bizonyos határon mes betegséggé teszi, s ami A rák elleni küzdelemben az elmúlt évek folyamán nagy lépéseket tettünk előre egyrészt annak megelőzése, másmegáll, addig az utóbbiakra miatt oly nehéz eúene a har- részt gyógyítása terén, amit jel’emző, hogy a daganatos cot felvenni. Addig ugyanis, búriánzás betör a szomszédos míg a betegség kezdetén felfe- s»ivetekbe, roncsolja azokat, dezve a rákot a beteg csak- korlátlanul növekszik, egyes nem biztosan meggyógyítható, seitek vagy sejtcsoportok be- előrehaladottabb stádiumban a jutva a vér- és nyírokerekbe, gyógyulás lehetősége rdhamo- a nedvkeringéssel a szervezet Kan csökken. Ebből követkeelsősorban a radioaktív izotópok és daganatsejt-pusztító gyógyszerek, • mint a Merapid. BCM (bicbloraethylarmnoan- nit-musitárcukor) alkalmazása jelez. A védekezés e módszereinek alkalmazásával minden távolabbi helyeire is eljutnak, zik, hogy a rák elleni védeke- bizonnyal sikerül a megbete- s ott megtelepedve ugyan- zés terén a megelőzés elvét gedések és a rák-halálozás szá- olvo.n daganatot okoznak mint kell minél hatékonyabban ér- mát csökkenteni addig is, míg a rákbetegség gyógyítása tel-| jes megoldást nyer. DR. POZSONYI LAS«Lö| szülész-nőgyógyász adjunktus cÁz emheit szez élnünk keli az eredeti, tehát áttételek kép- vényre juttatnunk, illetve szem ződnek. Rossztermészetű daga- előtt tartanunk, hogy minél kennt kiindulhat minden sejt- vesetob legyen azon betegek féleségből. Leggyakoribbak a száma, akiknél a már kifejlő- hámsejtből kiindulók, * ezeket dött betegséget kell gyógyíta- híviuk ráknak. A kötőszövet- ni. A megelőzés elvét egyéni- _ böl kiinduló rossztermészetű leg mindenki akkor követi, ha, daganat a sarkom a. mely jó- igyekszik elkerülni vagy kikü-j val ritkábban fordul elő. szöböini azokat a rákot elő-, idézhető okokat, vagy betegsé- A rákbetegség okai geket, melyekről előbb beszéltünk. Ide tartozik az idülij Egész sor olyan tényezőt is- betegségek meggyógyítása, tar merünk, melyek a rákot elő- tózkodás a levesek, kávé, teej idézhetik, de hozzá kell ten- ég egyéb ételek forrón való főnünk azt Is, hogy ezek a té- gyasztása, erős fűszerek, könnyezők nem minden esetben centrált alkohol szokásszer' okoznak rákot. Oöklés, vagy fogyasztásától, amelyek gyűl fejlődési zavar folytán kelet- ladásrt okozva segíthetik el"! kezett rák me"'1 ehet ősén ritka, a rák kifejlődését, másrészt egyelőre alig befő- A.megelőzés igen fontos ré-j lvásolható. Bővebben kell szét képezik a nőgyógyászati ] azAnbnn foglalkoznunk olyan rákszűrővizsgálatok, ugyamsl elváltozásokkal, betegségekkel, mint em’.ítettom. a nők rákos] melyek bizonyos idei fennál- betegsége legtöbbször helyzetet: lás után rákiképződéshez vezet- biztosít, mert vizsgálatnál sza- j nek, s époen ezért rákot meg- bad szemmel felismerhetők a: előző állapotnak nevezzük, rákot megelőző állapot elvál-j Ilyen elváltozások pl. az idüit tozásai, amiket meggyógyítva] gyomorhurut, gyomorfekély, a rák biztosan elkerülhetővé] göbös struma, testüregekben válik. Meg kell mondanom,] lévő nyálkahártyaduzzanatok, hogy annak ellenére, hogy aj az úgynevezett polipok, általa- Szovjetunió példája nyomár] ban az idült gyulladások, s az kiépített rákszűröhálőzatiink- j olyan mechanikai-, hő-, vegyi ban mindenkinek módjában ál1] Ingerek vagy sugárhatás, me- vizsgálaton rendszeresen je-J lyek hosszú időn keresztül lenitkezni. többen a lehetőség-J érik a szervezetet. Hogy csak gél nem élve olyan állapotban 1 A tél A mikor az orvosok orvosa elmerült létünk ” láthatárán, megilletődésünk komorságában egy régi-régi pécsi pillanatkép vigasza szállt le sírja peremére. Az a pillanatkép, amikor a szabadságharc előtt, 1845-ben a természetkutatók és orvosok országos komgresz- szusán Pécsett az Entz-család első tagja megjelent. Entz Ferenc orvostudor Mezőkomárom- ból érkezett, s felszólalását ekként fejezte be: „... mert Kigyelmetek soha meg nem felejt-* hetik, hogy a betegeinket nemcsak gyógyítanunk, de szeretnünk is kell.” Ez a mondat a tudós ős ajkán a polgári reformkor humanista lángolásában hangzott el, és most több mint száz év múlva Enzt Béla ajkán és drága életművén a vallomás ekként módosult: „.;. mert Önök sohasem felejthetik, hogy az Embert szeretnünk kell!“ Entz Béla nyolcévtizedes létezésének ez volt az erkölcsi végrendelete, az alkotás felső szintézisének summája, kupola a mű fölött. Entz Bélát, akiről hinni kezdtük, hogy száz éves korában is a tudás és jóság bölcs mosolya marad, megtört férfiak vállain, hermelin mezőben fogadta be a piciny tanterem, ahonnan ma is tanít, Pékár Mihály, a jó barát, a másik egyetemalapító mellett. Emlékszem! Az Adria partján hárman ültünk: Entz Béla, Sergio Failoni az Operaház igazgatója és én. Alkony volt, s a világ bíborban ízzott. Égett a tenger és lángoltak messze a dalmá- ciai Velebitek. A döbbenetes szépség küszöbén ámulva éreztük, hogy gyönyörűség és fájdalom édestestvérek. És éreztük, hogy piciny húr a szív, melynek akkor van legszebb hangja, ha önmagára hallgat Failoni ennyit mondott: — öh, ha itt volna most az oikeszter, hogy vezényelhetném az Istenek alkonyát! Entz Béla feledhetetlen mosolyával ennyit mondott: — Bár itt ülhetne közöttünk tízmillió magyar és százmillió egyéb, hogy övéké is lehetne a látvány! így lett viszont Failoni wagneri muzsikája és Entz Béla szociális emberszeretetének szimfóniája szintén édestestvér. Utána mondta Failoni négyszem között nekem: — Szobor ez az ember. Rozsda és karcolás nem éri, homály nem fogja. Ha karmester lett volna, fiataloknak és virágoknak vezényelne. Erkölcsi hagyatékából átadok itt egyet, hogy legyen ez mindannyiunké. A harmincas évek közepén történt. Rendszeresen jártam akkor a kórbonctani előadásaira. Május volt. A boncterem déli oldalárr ■ nak nyitott ablakán behajolt a terembe egy vadgesztenye ág, halvány rózsás szirmokkal tömötten, zsongó méhektől körülrajongva. A virág alatt azonban, az asztalon feküdt az asszony. Végig felnyitott testének üregéből, a nagy rubint kehelyböl már hiányzott a szív, az öklömnyi világgá zsugorodott fájdalom; Egy fehér tálcán pihent az is, néma gazdája mellett, várva a bemutatásra. A Professzor úr bejött, s kezdődött a tanítás. Elmondott mindent. Előbb jött az anamné- zis, aztán a szülés lefolyása, majd az anya halála. A szív nem bírta el, de piciny lánya életben maradt. Pillanatnyi csend volt, csak méhek játszadoztak piciny melódiákkal. Entz Béla egy kevéskét némán előre hajolt, mintha hódolna az anya előtt, kinek viaszos mosolyán nem e világ nyugalma simult. Eleinte suttogva, mintha csak hozzá beszélne, aztán szemében a fájdalom tiszta fényével felénk fordulva tanított: A szív az, amely legutoljára még közvetít a külvilág felé. A vég kezdete, amikor a szív megáll. Van mégis olyan halál, amikor a szív tovább lüktet, mégha az külön, egy hideg tálcán is fekszik. Amikor a szív tovább lüktet egy új piciny szívben, az új küldöttben, mialatt a kifáradt arc mosollyal visszaint: Megérte! Igen — megérte! A költővé vált tudós hangja most meg- csuklott: — Fiatal barátaim! Itt a megnyitott anyai test előtt emelem fel szavamat. ítélőszék előtt állunk. Több, nagyobb és mély felelősséget a nők, az anyák iránt. Gondoljanak meg minden szót, minden mozdulatot, mely őket illeti, mert áldozathozatalban mi őket soha meg nem közelíthetjük. Néma csöndben távozott, csak méhek zengtek a tavaszban. É s most, amikor a ravatalon, a födél ráborul ása előtt mégegyszer megnéztem öt, újra hallottam megcsukló szavait: — Felelősséggel, nagy, mély felelősséggel élni az élőkért! Aztán megnyugodtam. Mert igaz, meghalt Entz Béla, az egyetemi tanár, a pécsi egyetem szervezője. Meghallhatott a nagynevű pa- tológús, a neves szövettanos, a művészet, a néprajz pártfogója, a polihisztor; De a Béla bácsi, a diákok és jóbarátok, a falusi nép és városi munkások apja az nem halt meg! Mert a szív tovább dobog bennünk, s ma sólyával is üzen utolsó intésként: — Fiaim, Lányaim! Megérte! Vörös Márton es a női egyenjogúság 22 évvel Régi olvasónk, Horváth Gergelyné küldte szerkesztőségünkbe az alábbi Írást, amely a Tolnai Világlapja 1937. február 2-1 számában jelent meg. — Kell, bogy néha felidézzük a múltat — Írja levelében Horváthpé —, hogy az Idősebbek el ne felejtsék, s fiaink, lányaink, akik akkor még kicsik voltak, vagy még nem Is éltek, megismerjék, milyenek is voltak azok a „régi szép Idők.” Nézzük az Írást! hullott a hó, a Sűrű, nehéz pihékben A Szovjetunió hétéves tervéből Az összipari termelés hét év i alatt előreláthatólag 80 száza- J lékkai, ezen belül a termelési eszközök előállítása 85—88 százalékkal, a fogyasztási cikkeké 62—65 százalékkal nő. A fejlődés rendkívüli üteme sokszorosan túlszárnyalja a kapitalista országok, köztük az Egyesült Államok fejlődési ütemét. szél hordta, keverte, vitte, belevágta az ember arcába, mintha tűvel szúrkálták volna. A gyógyszertár ajtajára szerelt hőmérő 13 fokot mutatott a 0 fok alatt. A merre a szem ellátott, vastag fehér hószőnyeg, hó és hó mindenütt. Késő este, a Körönd sarkán a villanyóra oszlopát is befutotta a hó. Alig lehetett látni, hogy az óra tíz felé járt. Üres az utca, aki erre lakik, az autón jár. Csak a sarkon az egyik szobor alatt fejlődött fel szomorú, fekete falkába egy csoportnyi ember. A hó csak aláhúzta és kihangsúlyozta feketeségüket, az ívlámpa fénye megvilágította kopott kabátjukat, zsálf- rongyba burkolt cipőjüket. Kopott kabát és zsákrongy: ez az uniformisuk. Az egyik szürke lehetett, a másik fekete, a harmadik talán színes női kabát volt egykor, most egyforma mindegyik. A nyomor egyenruhája van rajtuk, díszítés rajta a hó fehér prémje. Szakadatlanul esett már órák óta, a téli sportok híveinek nagy öröm, a nyomorgóknak, akik az utcasarkon össze- húzódva topognak, munka: három pengő napszám. Ebből lesz a meleg leves, kenyér, tüzelő, egy napra fűtött szoba és főtt étel. Fekete csapat. Úgy álltak, mint a katonák. A nyomor hadserege, kezükben a lapát a fegyver. Kemény vezényszavak csendültek, sorokba igazodtak, valaki járt az arc vonal előtt, beosztották őket. Ismét vezényszó: oszolj! Ezután szétváltak és megindult a munka. Álltunk a lámpa alatt és néztük őket. összehordták a havat kupacokba. Volt aki lapátolt és volt aki kocsin tólta a havat. Fiatalember ment el előttünk. Közülük való volt, taligát tolt. Szinte ösz- szeroskadt a teher alatt. Gyenge kis legény, szakálla sincs. — Egy cigaretta. -.. — s feléje nyújtjuk a füstölni valót. A j Megszólítottuk: fiú leállt és a fejével intett, hogy nem dohányzik. De azért elfogadta és odadugta a füle mögé. A nagy sapka alól hosszú női hajfürt kandikált elő. — Maga nő? — kérdeztük meglepetten. — Asszony vagyok uram, beteg fétm jem van otthon és két kis gyerek. Mit csináljak, dolgozni kell, kell a pénz... Úgy mondta, mintha leckét mondana. Mint kiderült, ezt már egyszer elmondta a felvétel előtt, amikor haza- küldték, hogy vegyen fel férfiruhát és kivételesen megengedték neki, hogy nyolc óra hosszat lapátolja a nagy hidegben a havat. — Mi az ura? — érdeklődtünk. — Komornyik. Állás nélkül több, mint két éve... Szegény vállalna minden munkát, de beteg, láza van, odahaza fekszik. Az ő ruhája van rajtam, — teszi hozzá magyarázóan. Íme, a dolgozó nő, aki egyenjogusí- totta magát a férfiakkal... Szegény asszony ... Az asszony így folytatta: — Méltóságos úréknál voltam szobalány. az uram ott volt komornyik. Megesküdtünk, akkor elküldték bennünket. A férjem boltiszolga lett a Rákóczi úton. Én takarítottam, szépen éltünk, megjöttek a gyerekek. De a Rákóczi úti üzlet becsukott és azóta semmi. Egy év alatt húsz helyen is laktunk, vagy mert nem tudtunk fizetni, vagy mert a gyerekeket nem tűrik, de kivesznek bennünket.. < „Fiatalúr, dolgozni!" Ezt a felügyelő mondta. És az asszony megfogja a taliga nyelét, aztán lassú tétova léptekkel megindult. Roskadozott, mintha sivatagban járna, hósivatagban, kiéhezve s menne a biztos pusztulás felé. Expediciós filmeken látni hasonlót. A Sark-vidék fagyhalállal küzdő kutatóját alakítja így a filmszínész. . > Aztán jött egy másik. Ez már férfi volt, borostás arc, hosszú bajusz, amelyre ráfagyott a lehelet. Szakadt kesztyű a kezén. — De nehéz uram, amíg idáig eljut a szegény ember — mondta —, három pengőt fizetnek nyolc órai munkáért, eggyel kevesebbet, mint régen, de nem ez a baj, hanem a várás. Előfordult már, hogy este tíztől reggel hatig vártam, míg rám került a sor. Aztán nyolc órát dolgoztam, letettem a szerszámot és kész. És megint várhatok, míg rám kerül a sor.. i Tessék csak egyszer megnézni, hogy milyen hosszú sor kígyózik a felvételi hely előtt.. -. És indult ő is az asszony után. ■.: És folyt a munka. A fehér havon hatezer ember dolgozott. Férfiak és nők, akiket 1937 januárjában engedtek először havat lapátolni, de csak férfiruhában. Ahány asszony, annyi tragédia! Beesett szemeikből kétségbeesett, reménytelen tekintetek sírtak elő, amint dolgoztak a hófúvásban. És mégis, mindannyian azt várták minden reggel, hogy mikor kezd hullani a hó. Mert a hó: munka, naponta három pengő, meleg leves, fűtött szoba, főtt étel és kenyér.... huszonkét éve a TolEz az írás látott napvilágot nal Világlapjában. Talán felesleges Is lenne kom- mentárt fűzni hozzá. Mit Is tűnhetnénk hozzá? Ilyen volt akkor a tél ..,
