Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-24 / 20. szám
2 NAPLÓ 1959. JANUÁR 24. Búcsú a nyulaktól Gondtalanul kergetőznek már a tapsifülesek ebben a szép januári tavaszban. Felakasztották legnagyobb ellenségüket: az öblöstorkú puskát. Ott pihen egy darabig a fogason, s ha előkerül is, most már a nyuszik szövetségeseként irtja a ragadozókat. Brigádunk is illendően elbúcsúzott. Könnyes szemmel baktatott a felfegyverkezett társaság a ropogó hómezőkön. Persze, őszintén szólva nem a részvét csalta ki a könnyeket, hanem a milliárdnyi hókristályon vakítón csillogó napsugár, meg a fagyos levegő. Mielőtt valaki meghatódna, azt is elárulhatom, hogy nem virágcsokrot, nem is sárgarépát vitt búcsúzóul a brigád, hanem a hagyományokhoz híven egy- egy adag söréttel akarta megtisztelni utoljára ugrándozó kedvenceit. A nyúlok azonban jól ismerik a tüzes bottal járó lomha kétlábúak álnokságát és nem igyekeztek pacsit adni a vadászbácsiknak, ahogy a mesében van, hanem biztonságos távolságból intettek csak búcsút, kurta farkuk fehérét villantva a vadászok felé. Ezen a napon sem volt másképp, mint addig. Csak a kevésbé óvatos vagy lusta nyulacskák kerültek a hátizsákokba. Onnan kandikáltak ki lekonyult füllel, szertemeredő bajusszal, meg békéit ábrázattal. De végül is minden tarisznyába került belőlük és akkor következtek a búcsúzkodás legfelemelőbb pillanatai. A présházban már Totyogott a finom nyúlpaprikás, jó csípősen elkészítve, hogy már az illata is tüzes legyen, s az asztal közepén kínálkozva áldogállt a mézszínű borocska. Mi más kell még a fáradt vadásznak? Körülülte a brigád, a tányérok hamarosan kiürültek, a poharak nem különben, de bőven adta még a nagy lábas, meg a nagy hordó. Jó ideig nem hallatszott egyéb, mint áhitatos szür- csölés és csontok ropogtatá- sa. hanem aztán kétfelé törlődtek a bajszok (már akinek volt), kigombolódtak a kisbabátok és mellények és akkor valamelyik sarokból felröppent egy hang. Valahogy olyanformán, mint « megriasztott fácán a bokorból. Vastagon és ércesen, de rebbenőn és lassan elhalón. Még úszott a levegőben, amikor egész csapat kelt szárnyra utána, hogy bele- rezdült az ablaküveg és táncra kelt a vékony dróton imbolygó pisla villanykörte. — Deres már a határ —* alakult ki lassan a szöveg is, amint a vadásznép harr das búbánattal nekikönyökölt az asztalnak. Ámbár azt már hiszi a pici, hogy „csafe a pipa, meg egy pohár bor”. Jött is a cáfolat hamarosan, hogy azt mondja: „Gombház, sej, ha leszakad...” Közben némi próza is, kutyákról, puskákról, meg arról a bizonyos óriási kapitális szarvasbikáról, amelyik minden vadász életében csak egyszer fordul elő, de aztán roggyant aggastyán koráig újra meg újra visszatér, meg a vérszomjas vaddisznóról. Aztán újra: „Hede esik esső sűrű cseppje .; Később már fogy a nóta, s már azon is lehet érzelegni, tíogy „Valaki vár, ha hazamész ..." De egyelőre nem mész. Maradsz. Es koccintasz és bömbölsz, hogy a nyuszik a tarisznyában rúg- dalózni kezdenek. Ez a vadászok szilvesztere és alighanem a nyúlok karácsonya, a békesség szent napja, ami- koris kezdődik a tapsifülesek gyöngyélete és új jelszó születik: „Jaj a rókáknak”. Es jaj a szarkáknak, kányáknak, meg mindenféle kártevőknek. És erre megint inni kell. Es a megolajozott torkokból ismételten, meg újra nóták röppennek elő. Es i j i Persze, egyszercsak ennek is vége, akárcsak a vadászidénynek, holnap kezdődik a munka, wmikoris a munkatársaknak el lehet mesélni: „öregem, futnak rám a nyúlok, tölteni se érek rá, csak bumm, bumm, bumm, bumm;; .* Amiből csak annyi igaz, hogy végre a huszadik lövéssel faron- csapott egy sánta tapsit. De hiába, most már a következő idényig csak ezekből az emlékekből kell megélni. Hát így búcsúztunk az idén a nyulaktól. (Mész-) Megyei nagyaktíva-ianácskozást v tartott Pécsett a KPVDSZ Á Szovjetunió hétéves tervéből A Kereskedelmit Pénzügyi és Vendéglátói pari Dolgozók Szakszervezetének (KPVDSZ) Baranya megyei Bizottsága jól sikerült megyei nagyaiktíva-'fcanácskozást tartott Pécsett a Petőfi Sándor Művelődési Otthonban. A nagyaktívát Kabács Béla elvtárs, a KPVDSZ megyei bizottságának munkavédelmi felelőse nyitotta meg. Ezután Bíró Sándor elvtárs, a területi bizottság elnöke részletesen ismertette azt a munkát, amelyet a KPVDSZ II. kongresszusa óta a KPVDSZ Baranya megyei bizottsága kifejtett. Hangsúlyozta, hogy a KPVDSZ az elmúlt évben többet foglalkozott a dolgozó nők helyzetének javításával, mint azelőtt. A kultúrotthonon belül létrehoztak egy szakkört és itt különböző háztartási gépekkel igyekeztek megköny- nyítemá a dolgozó nők úgynevezett második műszakját. Ismeretterjesztő előadásokon olyan kérdésekkel foglalkoztak, amelyek szakmán belül dolgozó nőiknek segítséget nyújtottak. Nemcsak a megyebizottság, hanem az alapszervezetek közül is többen vásároltak háztartási gépeket, hogy ezeket kikölcsönözve díjtalanul, segítségére legyenek a dolgozó nőknek. A SZOT február 27-én és 26-án tartja meg a dolgozó nők konferenciáját. Ez hosszú időre megszabja majd a szakszervezetek feladatait; A KPVDSZ megyebizottsága már e hónap elején kidolgozta azokat a feladatokat, amelyek a munkásosztály helyzetének vizsgálatából a szakszervezetekre hárulnak. Ezek között szerepel, hogy a tanácsi szervekkel közösen megvizsgálják a bolthálózatot, mert vannak mumkáslakta területek, ahol nincsen megfelelő bolthálózat. A kertvárosiaknak például 6 kilométeres utat kell megtenniök, ha egy gombolyag cérnát, vagy tűt akarnak vásárolni. A KPVDSZ közgazdasági bizottsága munkáját az elmúlt évben az jellemezte, hogy igyekezett a szocialista munkaversenyt kifejleszteni, Bár vannak eredmények, de még mindig nem sikerült a munka versenyt tömegméretűvé tenni. Bizonyítja ezt az, hogy amíg az ellenforradalmat meg előző időben a megyében évenként átlag 40—45 KPVDSZ-hez tartozó vállalat — ideértve a földművesszövetkezeteket is — érte el a kiváló vállalat címet, addig 1958. I. felében mindössze 4 állami vállalat és fmsz kapta meg ezt a címet. Bár vannak olyan vállalatok, amelyek túlteljesítették tervüket és ezzel megteremtették a feltételt a kiváló vállalat cím elnyeréséhez. Ilyen: az Állami Áruház, a Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat, a TÜ- ZÉP, az Üvegértékesítő, a Pécs.—Szigeti Élelmiszerkáske- reskedelmi V., a Cipőnagykereskedelmi Vállalat, a PIÉRT, a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat, valamint a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat. A földművesszövetkezetek közül pedig a bólyi, villányi, mágocsd és a dunaszekcsői teljesítette túl tervét. Külön említésre «méltó az OTP 200 százalékon felüli és az Állami Biztosító 103.5 százalékos tervtúlteljesítése. Komoly gondot fordít a KPVDSZ a dolgozók szakmai továbbképzésére. A megyében 610-en vesznek részt különböző szintű szakmai tanfolyamokon. Ebből 278 kereskedelmi, 332 pedig a pénzintézetek által szervezett továbbképző tanfolyamokon vesz részt. Most van beindítás előtt a földművesszövetkezetek agro- nómusainak 14 napos és a föl vásárlók részére 12 napos bentlakásos tanfolyam; Ami a termelési tanácskozásokat illeti, a vállalatok, ide értve a földművesszövetkeze- teket, általában megtartják. De még mindig nem szolgálják azt a célt, amiért a kormány és a SZOT a termelési tanácskozásokat rendszeresítette. Még mindig nem sikerült kellő mértékben bevonni a dolgozókat a gazdasági irá- ’ nyitásba. A KPVDSZ-re és a. gazdasági vezetőkre ezért az a feladat hárul, hogy a jövőben a termelési értekezleteket olyanná tegyék, hogy a dolgozók azokra örömmel, segítő szándékkal menjenek el, érezzék, hogy nem száraz adatfelsorolás untatja őket, hanem alaposan megvitatnak minden fontos gazdasági problémát. Komoly javulás van a KPVDSZ-hez tartozó dolgozók munkafegyelmében és munkaerkölcsében. Ma már, inkább a leltártöbbletek a| jellemzők, mint a hiányok.» Ennek ellenére még vannak olyan dolgozók akik a társa-j dalmi tulajdont meglopják, j mint például Kárpáti Ferenc,; a Ruházati Bolt Vállalat dolgozója, aki népgazdaságunkat 80 000 forinttal károsította meg. A megyei nagyaktíva tanácskozáson részletesen ismertette Bíró Sándor elvtárs a KPVDSZ kulturális és sport munkáját, majd vázolta a szakszervezetek előtt álló feladatokat. Róna Ferenc elvtárs beszámolt a számvizsgáló bizottság munkájáról, majd számos értékes hozzászólás és javaslat hangzott eh P. J; A kőolajtermelés 1965-re a jelenleginek több mint kétszeresére, 230—240 millió tonnára, a földgázé kb. ötszörösére, vagy 150 milliárd köbméterre nő A széntermelés ugyanakkor 20—23 százalékkal emelkedik, 1965-re előreláthatólag 600 millió tonnát tesz maid ki. A széntermelés növekedését főleg a jóminőségü, olcsóbb szenek kitermelésének fokozásával érik el. Hódít a magyar konzerv A Budapesti Konzervgyár és a B • &nva <negt e' FŰSZERT Vállalat rendezésében 20-án, kedden délelőtt 10 órakor nagyszabású konzerv bemutatót tartottak a Tettye szálló nagytermében. A meghívott vendégek, boltvezetők, háziasszonyok a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoztak a konzervek minőségéről, melyek a brüsszeli világkiállításon is előkelő helyezéseket értek eh A bemutató egyik érdekessége volt, hogy a kiváló konzervek mellé kitűnő aromájú 16 szeszfokú almaür- möst is felszolgáltak, amely szintén a konzervgyár készítménye.; Galambkiállítás lesz az SZMT nagytermében Kevesen tudják, hogy Pécsett több száz galambtartó és száznál több galambtenyésztő van. Jelentőségét e ténynek nem sokan tulajdonítanak. Vannak, akik a bélyeggyűjtéssel együtt bogarasságnak tartják a galambtenyésztésit, mások állatbaráti mivoltukban szimpatizánsok a tenyésztőkkel, de csak igen kevesen gondolnak arra, hogy a ga..................................mm............ h Í72) R ejtekhelyükön annyira magukra voltak hagyva, hogy néha már azt hitték: teljesen megfeledkeztek róluk. Élelmük azonban mindig pontosan érkezett, tehát ismeretlen pártfogóik gondoltak rájuk. Végre hosszú napok után megint fordult egyet életük kereke. Kora hajnalban történt, amikor még szőnyegekbe burkolózva aludtak az igazak álmát. A halkan dobbanó léptekre felriadtak és szorongva figyeltek. Ilyen korán még nem szoktak élelmet hozni! De nem is a köleslepénnyel jelent meg az öreg, aki a gondjukat viselte, hanem azt a férfit vezette ide, akivel első alkalommal beszéltek. — Készüljenek fel, elmúlt a veszély, mindjárt indulunk tovább! A fiúk pillanatok alatt talpra ugrottak, nem sok készülődni valójuk volt. — Most jó alkalmuk van arra, hogy feltűnés nélkül eltűnhetnek. A közelben megrongálódott egy fontos híd, amit most a lakossággal akarnak helyreállítani. A munkásokkal majd maguk is elmennek oda. A mi emberünk majd megmutatja, hogy hol menjenek át a határon. Tuniszban jiztan keressek jel a LegiónáVisszahanorttó Szolgálatot, úgy talán sikerül hazajutniuk. Zoliék a meghatottságtól alig tudtak köszönetét mondani. Nemrég még ők is harcoltak az algériaiak ellen, de azok jóval viszonozzák a rosz- szat. — Magukról azt mondták a légióban, hogy útonállók. Most meg őszintén kívánom: bár minél több ilyen haramia lenne mindenhol! Mi mindenkitől rosszat kaptunk eddig, csak azok segítettek rajtunk, akikről azt mondták, hagy a legnagyobb ellenségeink! — Nem rosszak a mudzsahidek (szabadságharcosok) azokhoz, akik nekik sem akarnak ártani, — mosolygott kesernyésen a férfi. — Remélem maguk is tanultak ebből! Azt nem kívánjuk, hogy a zöldfehér lobogó hapeosai legyenek, de azt elvárjuk, hogy mindenkinek az igazat mondják el! írják meg légióbeli bajtársaiknak, hogy kik ellen harcolnak, nyíljon ki az ő szemük is! Mi nem akarjuk el földalatti mozgalom szálai egyre jobban átfogják az egész országot, a napról-napra erősödő hálóban pedig egyre kétségbeesettebben vergődik az idejétmúlt francia imperializmus. A franciák napja végleg leáldozott Algírban! Ezt tapasztalták Zoliék akkor is, amikor az arab munkásokkal együtt mentek a helyreállítandó Bír el Atrous felé. Most már nem az elnyomó hadsereg, hanem az elnyomott nép szemszögéből nézték az eseményeket. Milyen ellenszenves lett egyszerre az a francia ejtőernyős, aki az arabok közelségétől fintorogva mutogatta gumibotjával, hogy álljanak sorba! Milyen legyőzhetetlen erő sugárzott a rongyos arabok szeméből, ahogyan elnyomóikat nézték! Zoliék nagyon drukkoltak, hogy ezt az utolsó nagy akadályt is épségben ússzak meg, de a kísérő katonák nem nagy gonddal vették szemügyre a munkásokat. Még nem értek el a munkahelyre, amikor arab kísérőjük már figyelemre intette őket. Lassan a rendezetlenül menetelő sor végére sodródtak, pár lépéssel le is szakadtak tőlük. Az egyik éles kanyarban, amikor a sor vége elkanyaradott ültek le. miközben kísérőjük figyelmesen ellenőrizte, hogy nem követi-e őket valaki. Djelal apó hegye, a Djebel bou Djelal jószívű volt hozzájuk; nem engedte, hogy bárki is zavarja védenceinek útját. Egy meredeken emelkedő mészkőszírt előtt Zoliék kísérője megállóit. Rossz francia- sággal próbálta magyarázgat- ni a további útirányt a fiúknak. — Chargui, chergui! (Keletre, keletre (arab) Toujours Vest! (Mindig keletre, (francia). A szökevényeknek kissé megcsappant a bátorsága, amikor magányosan kellett tovább folytassák útjukat. Óvatosan fürkészték a terepet, talán nagyobb gonddal is, mint kellett volna. Egy-egy nyitottabb lejtőn csak hosszas tanakodás után mertek nekivágni. Amikor aztán egy nagyobb kiterjedésű bozótost értek el, megállapodtak abban, hogy nem érdemes a nappali világításban megkockáztatni az eddigi sikereket. Becsúsztak a tüskés, kardlevelű bokrok közé. Kiválasztottak egy kis mélyedést, melyet egy dúsan nőtt aprólevelű mirtuszbokor védett; ott vertek tanyát. Csíkos kaftánjuk piszkosszürke foglalni Franciaországot, de a kryr a sor vege elkanyaradott mi hazánk sem élhet /tovább előlük, villámgyorsan eltűntek színe eleg jól beolvadt a ko az utat szegélyező dombolda- 'övezetbe, nem kellett a f,elfe- lon. Rejtekhelyét kínáló erdő dezéstől felni. Fejükre húztak francia elnyomás alatt! A fiúk, őszinte hálát éreztek az ismeretlen férfi és szabadságért harcoló hazája iránt. Valóban meggyőződhettek arról, hogy ez a mozgalom nem az útonállók szervezete, hanem az egész mohamedán társadalom összefogása az idegen elnyomók ellene A nem volt semerre, de a tüskés bozótos terület Így is biztosan leplezte a menekülőket. A kis csoport legörnyedve haladt bokortól—bokorig. A meredek hegyoldal alaposan megizzasztotta őket. F.gy-egy nagyobb mélyedéslwn lihegve a hegyes csuklyát és alvással próbáltak erőt gyűjteni az éjszakai útra. Az alvás azonban nehezen megy parancsszóra. Feltámadt éhségük sem nyugtatta meg túlságosan érzékeiket. (Folytatjuk) lambtenyésztés nemzetgazdaságilag is jelentős lehetne, ha... — célszerű és olcsó tenyésztéssel ki tudnánk elégíteni a belföldi piacot ízletes és tápértékben igen gazdag gala nb- hússal; — más célra fel nem használható rostatermékből, mag- hulladékból rendszeresen jut- tatnáhk a tenyésztőknek, hogy azők folyamatosan gyaranít- hassák, minőségileg fejleszthessék állományukat; — minden tenyésztési ágban (posta-, röp-, dísz- és haszongalamb) olyan minőségi javulás következne be, amely a külföldi piac figyelmét is felénk fordítaná; — az ország több helyén is tradícióvá válna az évenként megismétlődő galamblövészet, söfk pedig egy harmadik szervhez tartoznak. Jelenleg — az országos szintű szétválás következtében — három egyesület működik Pécsett. A vidéki tenyésztőik — főleg a járási székhelyeken — létrehozták a maguk kis létszámú egyesületét, vagy átiratkoztak a kaposvári, dombóvári egyesületekbe. A postásak megyei szinten az MHSZ-hez tartoznak, a dísz- és haszongalambtenyésztök — sajnos — még sehová, bár a megyei tanács mezőgazdasági osztálya szívesen és sokat segített az egyesületnek s remélhető, hogy a jövőben a gazda szerepét is elvállalja. Merész, de dicséretes elhatározásra jutott a Pécsi 42. sz. Dísz- és Haszongalambtenyész- tők Egyesülete, amennyiben február 6—7—8-án az SZMT Színház téri nagytermében amely a külföldiek részvételé- megrendezi a Dél-Dunántúli Galambkiállítást. Ez lesz az egyesület első erőpróbája. A benevezések nagy száma és a benevezett változatos anyag érdekes kiállítást ígér. A kiállítás célja egy nagyszabású tenyésztői munka felvonultatása, éppen ezért, tekintet nélkül arra, hogy egyesületi tag-e, bárki benevezhet gyűrűzetien galambokkal is. A benevezett galambokat egy hivatásos zsűri a 100 pontos bírálati rendszer alapján bírálja el és jutalmazza díjakkal (oklevéllel, aranyéremmel). A kiállításon az úttörők is bemutathatják legszebb galambjaikat és ők is nyerhetnek díjakat. A kiállítás után még sok feladatot kell megoldani az vei több vonatkozásban is hasznos lenne; — végül, ha felkarolnánk a hagyományos magyar fajták tenyésztését, melyek fennmaradását, fajtaazonosságát márts veszély fenyegeti. Gazdasági hasznán kívül más jelentősége is van a galambtenyésztésnek. Munka után kikapcsolódást, szórakozási, sőt sportlehetőségeket nyújt az embereknek. A fiatalabb korosztály céltudatos te- vénykenységre nevelésében komoly jelentősége lehet a tanulságos galambtenyésztői munkának. Nem véletlen, hogy a tenyésztők sorában találunk munkást, parasztot, orvost, pedagógust egyaránt. Milyen egyesületi életet élnek a pécsi (baranyai) galamb- 1-, . T J,- , í tenyésztők? ’ 8aiamD" egyesületnek. Biztosítani keil Sajnos, ma még csak kibontakozóban van a tevékeny egyesületi élet. A korábbi évek egyesületi életének cél- alansága, a kíméletlen intrikák és személyeskedések szétverték az előző nagylétszámú egyesületet. A szétesés után majdnem egy évi késedelemmel, a múlt év nyarán meg- ndult az újjászerveződés A posta galamb tenyésztők a iíM- nél maradtak, a dísz- és ha- ■szonigalamb tenyésztők pedig átkerültek a T'M-hez a rnr>Rtagjai számára a kedvezményes takarmányellátást, meg kell kezdeni a törzskönyvezést és fel kell készülni a jelentkező húsgalambigények kielégítésére. A galambcsere megvalósítása érdekében kapcsolatot kell teremteni a Szovjetunió és a környező népi demokratikus országok galamb- tenyésztőivel. Ehhez a munkához kér az egyesület támogatást a galambsport régi és új barátaitól, in, TJ
