Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-21 / 17. szám
N A Pt 0 W?*. JANUAR tti VERDI REQVIEMJE Nem adtam okot panaszra Régi pécsi hagyományt elevenített fel az Orsz. Filharmónia, amikor bérleti hangversenyei sorába iktatta Verdi halhatatlan remekét, a Re- quiemet. 1897-ben a Pécsi Dalárda és a Zenekedvelők Egyesülete nem sokkal a budapesti bemutató után, Magyarországon vidéken először adta elő Verdi e hatalmas müvét. Akkor az előadás országos visszhangot keltett, mert az akkori viszonyok között az ilyen produkció vidéken hosszú évtizedekre menően egyedülálló volt. Mi a különbség akkor és ma között! Ma szinte természetesnek vesszük, hogy a városunkban előadott nagy oratóriumok között Verdi Requiemje is megszólalhatott a bérleti hangversenyek ígéretében. A megrázó gyászzenével a halhatatlan olasz mester fegyvertársának, Manzoni-nak, a nagy hazafi, költő és regényíró emlékének áldozott. Mélységesen emberi muzsikája inkább operai, mint templomi jellegű benne az olasz temperamentum minden izzásával és daloló költőiségével. A pécsi Liszt Ferenc kórus és a szimfonikus zenekar, valamint a szólisták Forray Miklós Vezényletével Verdihez méltó tökéletességgel szólaltatták meg Haji 200 m*zsa törköly - takarmányozásra A Pannónia Sörgyárban minden év végén nagy karbantartást végeznek. Ez idő alatt szünetel a sörfőzés, s így nem slévén törköly, nem adhatnák egyetlen kilót sem az állattenyésztéssel foglalkozó állami gazdaságoknak és termelőszövetkezeteknek. December végén befejeződött a nagy karbantartás és január első napjaiban ismét megindult a törköly-kiadás. A Pannónia Sörgyár naponta 200—240 mázsa törkölyt ad át ügyfeleinek, akik között Baranya legtávolabbi helyein fekvő gazdaságok, termelőszövetkezetek is vannak. Innen szállít sörtörkölyt többek között a Babarci Állami Gazdaság és a helybeli termelőszövetkezet, sőt Mozsgóra is visznek az értékes takarmányból. A sörtörköly etetésével igen kedvezően alakul a fejési átlag. a müvet. Pompás kidolgozottsággal és belső átéléssel énekelt a kórus, muzsikált a zenekar. Költői Urával, megbékélt bizakodással hömpöly- gött az első tétel. A Requiem zenei csúcspontját, a Dies irae-t hatalmas lendülettel és drámaisággal váltotta valóra Forray Miklós. Egymás után következtek a változatos zenei képek, mindig plasztikus tökéletességgel. Félelmes, szinte döbbenetes erejű volt az ítélet napjának a meghirdetése; hátborzongató a „Tuba mi- rum" a trombiták harsány szavával, rettegést keltő a „liber scriptus" művészi valósággá formált alt szólója Kom- lóssy Erzsi előadásában, reménységet sugárzott a „Re- cordare“ könyörgő lírája és a „Lacrimosa" fájdalmas poázisé. Forray karmester szinte villanásszerűen kiaknázta és megvalósította a nagy drámai és Urai ellentéteket. Az énekkar csodálatosan szép hanghatásokkal énekelte nehéz szólamát és a legmagasabb fokra izzította a feszültséget, mely közönség és színpad között megteremtődött. A hatalmas Sanctus után a Urai Agnus Dei mesteri megoldásában a meleg hangszínek domináltak. Komor fenségével és megindító lírájával ugyancsak feszült hatást váltott ki a Libe- | A Dunántúli Napló folyó hó 13-án megje- ra. Míg a Dies irae-ban Kom- «lent számában, „Ami nincs és mégis van“ cí- lóssy Erzsi csillogtatta mélyen : mű cikkére szeretnék válaszolni, mert az em- átélt művészetét, a Libera- * Ute ti körzet orvosa vagyok, ban Czanik Zsófiának jutott j A cikk váratlanul ért, mert a levélírónak nagy és művészileg tökélete- « ökot nem adtam rá és a panaszos S. Antalné sen megoldott feladat; nagy I levele után nagyon szerettem volna, ha a melegséggel és lágy hangvé- | cikk írója velem is beszélt volna, hogy meglevél tartalmának helyessége fellel intonálta a megbékélés és a félelem szólamát. A kiváló Szabó Miklós és Horváth László is pontosan és nagy művészettel oldotta meg feladatát a tenor és a basszus szóló előadásában, de hang- színezetüket kissé világosnak tartjuk Verdi R equieménck magánszólamaira. Büszkék lehetünk Liszt Ferenc kórusunk (karigazgató Antal György) én szimfonikus zenekarunk hatalmas művészi teljesítményére; maradéktalanul megvalósították a vezénylő Forray Miklós igaz és hiteles művészi elképzeléseit. Nem mehetünk el azonban szó nélkül a közönség néhány fegyelmezetlen egyénének viselkedése fölött. A befejező halk akkordok lágy zsongását szökés ajtócsapkodás hangos zaja zavarta meg; néhány ütem volt még hátra, csak néhány másodpercet kellett volna várni a türelmetlenkedőknek és akkor nem zavarták volna meg 700 ember közös művészi elmélyedését. hm }cqyzÚtU ttnUctUcol A Illyés Ürögből indult el az autóbusz. Este volt, kint a hegyek oldalán ezüstösen csillant meg a hó, a hold hideg, sápadt fényétől. Az autóbuszban meleg volt — a jó kedélytől. Mert a következő megállónál jókedvű vasutas' társaság szállt fel a buszra. Hatan voltak, nyolcán? Nem is tudom. Csak azt láttam, hogy a harmincon már jóval túlonnan van valamennyi. Táskával, nylon-hálóval, demizsoranal szerelték fel rtagukat, így aztán már első pillantásra megállapítható volt, hogy ez a vidám együttes jó kis pincézésbő] tart hazafelé. Egyszercsak csa- ruhákról, sörkeftek- csogó madárfüttyöt röl és esőutáni hárs halottunké illatról.;. A kocsi Pacsirta fütty kö- végében egy zöid- vetkezet ezután, az- kabátos csinos asz- tán megszólalt a ri- szomyka szorosabgó játékos bravúrral, utána a fürj kedves „pitty-pa- latty’‘-al jelentkezett ; g Körülnéztünk, egymásra pil látottunk, hannét ez az erdei koncert?! Akik az ablaknál ültek fázósan, behúzott nyakkal, még azok is felemelték fejüket és mosolyogtak tűnődve. Senki nem szólt semmit, csak hallgattuk a madárfüttyöt és tűnődtünk. Tavasziról.; s virágzó fáikról, esti andalgásokról, májusi esőről, könnyű ban fészkelte magát férjéhez. A kalauznő mosolygott. Igazán nem neheztelt arra a „vásott füty- työsre“, aki — ahogy így elnéztem — benne jár már a negyvenedik esztendőben s vasutassapkáját jól a szemére húzva, száját tenyerével eltakarva, bocsátotta ki e tökéletesen hű hangokat ;;: E röpke félórára gyerekké vált a komoly, felnőtt férfi, a vasutas. győződjön a felől. Ezért fontosnak tartom részemről elmondani: Január 9-én megjelent nálam egy kisfiú azzal, hogy hozott egy receptet, melyet kézbe- véve láttam, hogy egy kórházi zárójelentés. A szokásos és előírásos módon jártam el, azaz táppénzes állományba vettem S. Antalt. Fiának adtam az igazoló iratot, amelyre rávezettem, hogy a rendelet értelmében január 14-én délután fél három órakor jelenjen meg S. Antal a táppénzes állományt felülvizsgáló orvos előtt, mely meghatározott időponton jön ki Dencsházára, hogy a táppénzes állomány betegeit felülvizsgálja. A fiú tőlem beutalót, vagy útiköltség utalványt egyáValán nem fkért, nem is említette. Ellenben |: újságcikk megjelenése utáni napon, január 14-én felhívott telefonon S. Antalné és kérte, hogy férjét helyezzem át Szigetvárra táppénzes állományba. Azonban ezt nem tehettem, mert a rendeletek értelmében a beteg a területi illetékes körzeti orvosnál tartozik táppénzes állományban maradni. Tehát én így csak a cikk megjelenése utání napon értesültem a beteg óhajáról, előtte róla nem tudtam. A panaszos, szerint a távolság miatt nem tudott eljönni a rossz úton, habár közlekedési lehetőség van és így az út nagyobb részét kisvasúti jármüvei megtehette volna és kb. egy és fél kilométert kellett volna megtennie a körzeti rendelőig, ahol az ellenőrző főorvos a táppénzesek felülvizsgálatát tartja. A beteg ekkor már a műtét után kettő héttel volt, prímán gyógyult sebbel, mely gyógyulást a kórházi zárójelentés is feltűntet. Nekem, mint körzeti orvosnak kötelességem a táppénzes állomány betegeit felülvizsgálatra berendelni. A cikkel kapcsolatosan magamról a következőket írom. A cikkíró írása alapján sértve érzem magam, mert nem tartozom és soha nem is tartoztam ahhoz az említett kisebbséghez, mely magát külön koszihoz tartozónak tartja, mert bányászcsalád gyermeke van»» ; >í '■■•merem az élet nehézségeit, küzdelmeit. Még fiatal orvos vagyok, az orvosi pályára egyáltalán nem a 1 életeién pénzszerzés vágya csábított, annál inkább orvosi pálya iránti szeretet, melyet e pálya feladatai a gyógyítás, a betegen való segíteni akarás tesznek széppé és vonzóvá. Az én körzetem nagy, földutak vezetnek itt a falvaik felé és bizony sokszor nehéz dolga van a körzeti orvosnak, mert innen sáros, vagy téli időben már a mentőautó sem jut tovább, s a körzeti orvos önmaga kell, hogy sokszor komoly feladatokat megoldjon. Úgy érzem, hogy a becsületes orvosok sorai közé tartozom. Kérem a tisztelt szerkesztőségert levelem közlésére. Dencsháza, 1959. január 17. DR. SIKLÓSI GYÖRGY körzeti orvos. (A szerk. megjegyzése: Az említett cikk egyáltalán nem marasztalta el e levél íróját, mindössze néhány gondolatot vetett fel s ezeket sem konkrétan, hanem általánosságban. Dr. Siklósi György elvtársat senki nem aláírta negsérteni, annál is inkább sem, mert öt munkáját jól végző, becsületes orvosnak ismerik.) leien is foglalkoztatja tagjait az alsószentmártoni Szabadság Tsz Idestova két esztendeje, hogy termelőszövetkezetet alakítottak az alsószentmártoni cigányok. A falu délszláv ajkú lakosai kétkedve nézték ,a fekete bőrűek” mozgolódását. őszintén szólva nem sok övöt jósoltak a Szabadság Termelőszövetkezetnek. Pedig iát még a mai napig is működik ez a tsz. és a hírek szerint nem is rosszabbul, mint megye sok más termelőszövetkezete. Kíváncsian kopogtattunk be szövetkezeti iroda ajtaján. Mivel foglalkoznak ilyenkor télen a tsz-tagok? <— Dolgozni mennének, csak az utasítást várják — szolgál készségesen a magyarázattal Pogrányi Pál könyvelő. — Hó ide vagy oda, a munkának mennie kell. — Az igaz, de hát ilyen időben mit lehet odakinn csinálni? — Például fát kitermelni. Mi is azt csináljuk majd a következő napokban. Kaptunk hat hold földet a tanácstól és a rajta lévő szórvány fűzfákból szerezzük be a téli tüzelőt. A brigádvezető és a mezőgazdász most jelölik ki a fá — Amint látom, a tagok szívesen foglalkoznak ezzel az üzemággal? — Ö bár csak minden munkát ennyire szeretnének. Ebben igazán ügyesek, némelyik nyolc-tíz kosarat is elkészít egy nap. Egy kosár munkadíja 0,2 egység, 40 forintos munkaegység értékét alapul véve ez 8 forintot jelent kosaranként. — Tehát szépen kereshetnek és ami a fő, észre sem’veszik és már elmúlt a tél. — Kétségtelen, hogy a téli hideg nagyon megviseli őket. kát. Az értékesebb törzseket Lakásviszonyaik és ruházatuk i A meleg kályha körül hét De ez így volt jó.«vagy nyolc ember üldögél, Kedves voll * szemmel láthatóan várnak va<R);lamire. » ■M illllllllllllig||Hgig|||mii||||||||||||||lll|||i||||g||||||llllll|||llllllllllnif m Dien őrnagy tajtékzott a dühtől. Meg akarta mutatni, hogy azért is szóra bírja a hallgatag pásztorokat. Kiválasztott néhány férfit, akiket a katonák kirángattak a tömegből, s az egyik félreeső sátorba vittek. Kis idő múlva idegborzoló kínordítás harsant fel. Az iszonyatot gerjesztő hangot újabbak és újabbak követték. Az embereik idegzete amúgy is pattanásig feszült már, de ezek a kiáltások egyenesen té- bolyitóak voltak. — Mit csinálnak azokkal a nyomorultakkal? — kérdezte Zoli idegességtől remegő hangon az egyik tizedestől. Az vállat vont: — Honnan tudjam, melyik módszert próbálják ki a sok közül. Biztosan a körmüket szedik le, de az is lehet, hogy telefonálnak velük. — Telefonálnak? — Ne légy már olyan ütő- dött! No hát villanyárammalf Zoli elfehéredve kereste fel Gabit. Az 6 füleinek is sok volt a vallatás kísérő zenéje. Reszkető kezekkel törölgette a homlokát; — Meg kell őrülni még a hallgatásától is! Zoli lihegve ejtette ki a szavakat: — En mindjárt fogom a gép pisztolyomat és kiirtom az egész tábort! Gabi elkapta a, kezét: —s Legyél az eszednél! Azzal nem segítesz senkinek! Azt akarod, hogy téged is kezelésbe vegyenek? Nem volt elég a múltkor? A fiú tenyerébe temette fejét: — Csak ebből a pokolból szabaduljak meg egyszer! — Zolikám, ne veszítsd el a fejed, — könyörgött barátja — majd kitalálunk valamit! Csak most maradj normális! Nyugodtan beszélhettek magyarul nem kellett attól félni, hogy kihallgatják őket. A többi katonán is látszott azonban, hogy szívesebben lenne bárhol, mint ezen az elátkozott földön. A hosszas vallatásnak azonban nem lett semmi sikere. Az arabok vagy nem tudtak semmit a felkelőkről, vagy nem akartak árulójuk lenni, de egy szót sem beszéltek. Az őrnagy elégedetlen haragjában maga lőtte le mindhármat. Az éjjel azonban visszafizette az ártatlan emberek halálát. A sötétség leple alatt lövések dördültek a közeli dombok fejtekéből. Két légiónis- tával mégint kevesebb fog visszatérni a biskrai laktanyába. A parancsnok egyenesen őrjöngött dühében. Az oázis ösz- szeterelt lakosságából válogatás nélkül megkötöztetett húsz embert, és az egyik homokbuckához állította őket. Pár lépésre felsorakoztatta Lipsy őrmester szakaszát és tüzet t>ezényeU. Célzás közben átfutott Zoli fején a gondolat, hogy mi lenne, ha fegyverének csövét erre az emberbőrbe bújt szörnyetegre irányítaná. Tekintete találkozott barátjáéval. Gabi kérleiően, kétségbeesetten intett nemet, láthatóan megsejtette a fiú szándékát. Zoli szeme csaknem megpattant, olyan figyelmesen célzott a legszélső arab — mellé. Nem mert sem föléjük, sem eléjük tüzelni, mert ezen a kis távolságon belül feltétlen észrevették volna a félre fordított géppisztolyt. A kurta parancsszóra vad kattogás kezdődött. Az arabok a földre zuhantak, némelyik még ott is megvonaglott a testébe csapódó lövedékektől. Zolinak úgy tűnt, hogy az ő embere éppen feléje nyújtja ki halálos görcsbe merevült sovány karját. Soha többé nem mert visz- szagondolni erre a jelenetre, leköpnivaló söpredéknek tartotta magát. Félt, hogy golyója mégsem a levegőbe, hanem az ártatlan arab testébe jutott, akaratlanul is gyilkosa lett. Egyre jobban megértette az italba menekülő légiónis- ták idegállapotát, s amint visz- szatértek Blskrába, első dolga volt, hogy 6 is felkeresse a kantint. — Nem lehet tűrni ezt a véres helyet tovább! — állapították meg Gabival. Megszökni innen? Ez a lehetetlenséggel határosnak látszott. A vidéket semerre sem ismerik; a sivatag felé való menekülés pedig egyenlő biztos halállal. A khanuzin, ez a rémes hírű homokvihar, a vízhiány s nem utolsósorban az araboktól való félelem >neg érttette velük, hogy arra nem sokat kereshetnek. Sievert egyik társuk is arra próbált meg, de nem jutott el a legközelebbi vízgyűjtő ciszternáig sem. A szomjúságtól félig őrülten bolyongott, amikor rátaláltak. Először csak kegyetlen verést kapott, de a másnapi gyakorlaton az egyik hadnagy ráparancsoít, hogy mutassa meg, merre szökött. Amikor a szerencsétlen közlegény háttal fordulva távolodni kezdett, a hadnagy előhúzta a pisztolyát és fejbelőtte. — így járnak a szökevények! — kiáltotta. Azt eldöntötték Zoliék, hogy saját erejűkből nem tudnak boldogulni. Légiós társaikkal erről nem lehetett beszélni, mert teljesen bizonytalan volt, hogy ki a Második Iroda embere, s nem akartak úgy járni, hogy sok más légiónistá- hoz hasonlóan nyom nélkül tűnjenek el. Az arabok segítségét kérni7 Ettől két okból is tartottak. Egyrészt túl sok rémhírt hallottak az algériaiak kezére jutott légiónisták sorsáról, másrészt meg lehetetlennek tartották, hogy éppen az arabok segítsenek kegyetlen elnyomóiknak. Úgy döntöttek, hoav egyelőre várnak a kedvezőbb alkalomra. A kővetkező napok is kevés nyugalmat tartogattak számukra. Egy alkalommal .éppen az ő századuk volt készültségben, amikor várat’a- nul riadót rendeltek el. (Folytatjuk) nem osztjuk ki a tagoknak, az a közösé marad. — Ezekkel mik a terveik? — Saját fűrésztelepünk van. Itt dolgozzuk fel a java lát deszkának, lécnek. Mindig akad javítani való, sertésszáli lás, góré meg egyéb, elfogy ez \ a faanyag. — Ezen kívül még mivel tudják foglalkoztatni télen a tagságot?-/ Február elsejével beindul ,5a kosárüzemünk. A kosárfo- ätndsnak nálunk hagyományai S vannak. Asszonyok, férfiak egyaránt értik ezt a mesterséget. — fis hol szerzik be a hozzávaló vesszőt? — Egyrészt saját fűztelepünkről, a nagyobb részt pedig állami telepektől vásároljuk. A tsz-nek még így is kifizetődő ez a segédüzemág. — Mekkora nyereséggel számolhatnak egy ilyen téli szezonban? — Tavaly például 15 000 forint volt a tiszta bevételünk. De ahogy a saját telepünket bővítjük, úgy emelkedik majd a jövedelem is. A jövőben 10 holdra 'szeretnénk felfejleszteni a füztelepünket és akkor már kertibútor-készltéssel is foglalkozhatunk. — Ahhoz is ért a tagság? — Egyelőre még nem. De négy-öt ügyes embert még ebben az évben kiképezhetünk erre a célra, azok aztán állandóan bűtorkészítéssel foglalkoznának. sajnos — még elég mostoha. De a javulás a kezdethez képest szemmel látható. Sok tagunk ezen a télen már disznót is vágott, tűzifával is ellátjuk őket, hogy ne szoruljanak lopásra. Tervbe vettük, hogy a következő években lakásokat építünk a tagság részére. Persze, mindez az 6 munkájukon múlik. — Munkafegyelem? ■— Az is sokat javult, ősszel kizártuk a rendbontókat, akik benn maradtak, azok akarnak is dolgozni. Már a parasztgazdák sem olyan ellenségesek velünk szemben. Két középparaszt most lépett be hozzánk és ha látják, hogy jól dolgozunk, a többiek sem lesznek közömbösek. — Hallom, új elnököt kaptak. — Igen, a tsz vezetősége most megerősödött. Az új elnök fiatal, szakképzett, szép tervei vannak a tsz felfejlesztésére. Kétségtelen legnehezebb feladat nálunk az emberekkel bánni. Sok türelemmel azonban lehet eredményt elérni. Már kezdik megérteni, hogy ha közösen dolgoznak, akkor biztosabb a jövőjük. Itt ez a kosárfonás, ezt nagyon szívesen csinálják és a többi paraszti munkába is mind jobban be gyakorolj ák magukat. Gyerekeiket iskolába járatják és itt a tsz-ben minden lehetőségük megvan rá, hogy társadalmunk teljes értékű munkaszerető tagjai legyenek. R.-né. Asszonyok ftfrósá%a alakul Komión A komlói városi nőtanács elnöksége nemrég elhatározta, hogy Miskolchoz hasonlóén Komlón Is megalakítja az asszonyok bíróságát. A bíróság kimondottan csak családi ügyekkel foglalkozik, segít azokon a férfiakon és asszonyokon, akik kiegyensúlyozatlan családi életet élnek. A bi» róság felállításának célja a válások számának csökkentése.
