Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-18 / 298. szám

W58. DECEMBER 18.

NAPLÓ

3

Több mint százmillió forintot nyertek volna a baranyai parasztok, ha közösen gazdálkodnak az idén

II megyei pártbizottság vezetői Kelemenligeten

A Baranya megyei Tanács növénytermelési osztályán most értékelték az idei terméseredményeket. összehasonlítva a termelőszövetkezetekben és magángazdaságokban, termelt kilenc főnövény átlagait, kiderült, hogy a közös gazdaságok mind a kilencből megelőzték . az egyénileg' dolgozó parasztokat. Búzából például 1.7 mázsával, őszi árpából másfél, burgonyából tíz, cukorrépából pedig 15 mázsával takarítottak be többet a nagyüzemi táblákról. A termelőszövetkezetek minden holdon 325 forinttal nagyobb értéket termeltek, mint áz egyéni gazdák.

A magasabb terméseredmények hat és félmillió forint többletjövedelmet jelentenek a megye termelőszövetkezeteinek. De kiszámították a növénytermellési osztályon azt is, hogy

ha az egyénileg dolgozó parasztok közösen, nagyüzemi módon gazdálkodtak volna az idén, akkor 102 mülió forint értékű többlet- terméshez jutottak volna.

Az idei év különben döntő volt a baranyai termelőszövetkezetek és a magángazdaságok között folyó versenyben. A növénytermelés belterjességében a közö6 gazdaságok jóval megelőzték az egyénileg dolgozó parasztokat, így például katasztrális holdanként több mint öt nonmáiholdnyi gépi munkát végeztettek a traktorokkal, 126 és fél kilogramm műtrágyát szórtak ki egy-egy holdra és nagyobb részt: nemesített vetőmagvakat használtak. A kuko- rioatérület kétharmadán például hihridmagot vetettek a megye termelőszövetkezetei.

VILLON-EST

Franciaországon lávül talán sehol másutt nincs olyan híre Francois Villon költészetének, mint nálunk magyaroknál. A 30-as évek óta minden jelentős költőnk, Tóth Árpáidtól József Attilán át Itlyés Gyuláig fordított verseiből, s úgy tűnik, ez a Vitlon-láz ma sem ült még él egészen. Neve és költészetiének népszerűsége (s persze az előadóművészek rangja) újra érdeklődő közönséggel töltötte meg Pécs város Művelődési Házának nagytermét, sőt sokaknak csalódottan kellett visszafordulni a bejárattól, mert elővételben elfogyott már minden jegy.

A TIT és a művelődési ház rendezésében kedden este megtartott irodalmi est bevezető előadását dr. Lengyel Dénes, budapesti főiskolai tanár mondotta. Ünnepi hangulatú, terjedelmes, okos és szép előadásban méltatta a „szegény Villon“ költészetét. A kort és a „rossz útra tévedtdiák-költő alakját megelevenítő szavai lélekidézésként hatottak. Ez a 15. századiban élt, társadalomból kivetett költő két kor, a keresztény középkor és a felvilágosult reneszánsz határán állt, innét érthetjük, hogy verseinek hangjában lemondó hit és mohó életvágy, halálfélelem és keserű lázadás keverednek

egymással. Életműve sovány, életéről még kevesebbet tudunk, de verseinek realizmusa, őszinte élmény és élettartalma az első igazán modem, egyéni hangú költővé avatják.

Az előadás után „Villon mester“ tiizenegynéhány versében — rondáikban és balladákban — öt évszázad távlatából maga a költő szólalt hozzánk. Jancsó Adrienne közel egymásután immár másodszor jött Pécsre, hogy ismét meg- csodáltassa ragyogó versmondó tehetségét. Alighanem ma ő egyik legkiválóbb élőadóművésznőnk. Versmondása olyan, mintha drágakövet mutatna fel, hogy a kincset a fényben, a szivárvány változó színeiben megcsillogtassa. Egyre szélesebb regiszteren játszik. Mindössze négy Villon-baiündát mondott, de mindegyikben tudott más lenni. A félelem és az áhitat, az imádkozó kegyesség és a fondor számítás kife-< jezésére egyként van hangja. A Miaisszonyunk-ballada tolmácsolása volt talán a legszebb, ahol legegyémbb tehetsége: egyszerűsége és szuggesz- tivitása, gyönyörű beszédkultúrája és leleményes verskomponáló tehetsége csillogott. A kongeniális műfordítók mellett benne a versek kongeniális előadóját tisztelhetjük.

Pápay Klára, a nemrégiben

Pécsről elszármazott színésznő elsősorban a versek drámai hangulatát éreztette meg. Különösen élményszerű volt Villon barátnőjéhez írt balladájának előadása. Honfi György színművész szépen zengő, nemes pátosszal fűtött tolmácsolásában nagyszerűen hatott. A hajdani szépasszonyokról szerzett Vülon-baUada. Hatásos forte-piano hangváltásai pisszenésnyi csendet teremtettek a teremben.

Ez az irodalmi est ismét megmutatta, hogy népes tábora van Pécsett a szép vers és az igazi irodalom szeretőinek. Amikor véget ért az előadás, sokan ülve maradtak, azt hitték, hogy csak szünet következik. Ilyen igényes és művészi előadásban még több költeményt is szívesen meghallgattunk volna.

fi. t)

Kedden reggel vendégek ér- : keztek a Kelemenligeti Állami j Gazdaságba. Látogatóba jöttek, hogy elbeszélgessenek az : emberek gondjairól, bajairól, mintegy folytatásaként annak a módszernek, amely a válasz- ; tások alatt oly jól bevált. A vendégek között ott volt Laki István elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, Török Károly elvtárs, a megyei párt- bizottság másodtitkára, Földes Andrásné, Právicz Lajos és Novics János elvtársak, a megyei pártbizottság osztályvezetői, Szűcs József elvtárs, a • sellyei járási pártbizottság első ' titkára

— Miért nem szóltak előbb? — hajtogatta a kérdést Varga Károly, a gazdaság fiatal igaz- | gatója.

— Mi nem egy előkészített gazdaságra vagyunk kíváncsiak;:: — .feleltek a vendégek, miközben bementek az irodába:

Az irodában megindult a beszélgetés. Laki elvtárs meglá- : tott egy kukorica csövet.

— Szép! Mennyi termett : belőle holdanként?

— Harminchat mázsa!

— Ez nem valami jó ám máiénak — forgatta kezében a : kukoricacsövet.

— Nem kell a máié itt senkinek már — jegyezte meg az igazgató. — Ha hiszi, ha nem, Laki elvtárs, itt lenézik azt,

•aki legalább két hízót nem vág.::

E kis epizód után az igazgató beszámolt a gazdaság : eredményeiről, a megyei párt- bizottság vezetői helyeseltek, kérdeztek, javasoltak.

Sokat javult ez a gazdaság.

: Valamikor minden rossz pélEgy évben két szüret

Mohácson, egy dumaparti utcáiban. — özvegy Predsin- ger Játnosné udvarán — másodszor szüreteltek egy szőlőtőkéről : Az első termést még július végén szedték le a Csabagyöngye tőkéről. A hosszantartó száraz, meleg ősz megérlelte a másodszor

kifejlődött fürtöket is. Hideg időben papírba burkoltaik a szőlőt, nehogy a fagyos hajnalok kárt tegyenek benne. A napokban tartott „szüreten” nyolc szépen fejlett fürtöt szeditek le, amiből mustot készítettek:

híre a fülébe jutott, úgy érezte, hogy a kettő között valamilyen összefüggésnek kell lennie. Bement Szegedinéhez és megmosta a fejét. Mégiscsak furcsa! Az egész üzem az igazgató lemondásáról beszél és a kommunisták semmit sem tudnak róla! Hát csak ennyire becsüli őket a pártvezetőség?!.;»

Szegény Szegedivé azt sem tudta, mit csináljon. Ha megmondja baj, ha nem mondja meg az is baj. Hát nem mondja meg! Szidják csak az elvtársak, a cél érdekében elviseli.

Alig lépett ki Fazekas, Kiss Pál lakatos lépett be a pártirodába. Ő is dühös volt. Néki is a fülébe jutottak a mendemondák, sőt: Csaba már tapogatózott nála. Egyszer úgy félig tréfásan, félig komolyan megkérdezte tőle, hogy mit szólna hozzá, ő lesz az igazgató és belépne a pártba.. -.

Mélységesen lenézte a fiatal lakatost, nem gondolta, hogy a zöldfülű“ így fog válaszolni: „Nono! A párt nem óvoda, nem lehet olyan könnyen belépni!“

jártak kedves emlékeit, de hiába. Nem tudták megpuhítani, hallani sem akart a lemondás visszavonásáról.

Szegediné elfordította a fejét a bú- csúzkodó kézfogásnál. Nem akarta, hogy az igazgató meglássa a könnyeit, amit nem az ellágyulás, hanem a tehetetlenség csalt elő.

»■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■I

„Katonaféleség vagyok, úgy beszélek Deli elvtárshoz, mint katona a katonához. Deli elvtárs a párt katonája, és a katona nem hagyhatja el az őrhelyét.“

Három műszakos a gyár,

Kiss elvtársat

követték a többiek. Valóságos búcsújáró hely lett a pártirodából. A pártszervezet szinte mind a harminc tagja egymásnak adta a kilincset. A hosszú mozgalmi múltú Szege- dinének sohasem volt annyi fejmosásban és felelősségreixmásban része, mint ezen a héten.

Az egyik szombati délutánon egész csoport gyűlt össze. Kifejtették, hogy most már igazán ideje lesz felhagyni a titkolózással, nem kérik, hanem követe* ük, hogy tartsanak rendkívüli taggyűlést.

Szegediné megadta magát. Valóban, az egész gyár tudott a lemondásról. Ilyen körülmények között hallgatni ártalmas és a párttagság lejáratásával lenne egyenlő.

Megállapodtak vasárnap délután három órában. Ezután Szegedivé és Fazekas Pál magára vette a nagykabátját és elindultak Deli elvtárshoz a kórházba.

Nem sokkal a lemondás után került be. Néhányhetes fekvés után kielégítően javult az állapota. Az orvosok elengedték a rendkívüli taggyűlésre.

Szegediné és Fazekas elvtárs megpróbált a lelkére beszélni. Minden ékes- szólásukat elővették, Szegediné felelevenít ette Deli elvtárs mozgalmi étéita vasárnap délután mindig a .szórakozásé, de most lemondtak róla a kommunisták. Kettő híján mind megjelentek a taggyűlésen.

Szegediné nem beszélt sokat. Felolvasta a lemondólevelet, hozzáragasztott néhány mondatot és leült. Nem akarta szaporítani a szót, hiszen — mivel a rendkívüli taggyűlést a párttagság követelte — ez felesleges is lett volna.

Három és fél óráig tartott a vita. Nem pátyolgatták Deli elvtársat! Udvarlás helyett a szemébe mondották, hogy rosszul cselekedett, mert...

De lássuk a hiteles jegyzőkönyveket! Fazekas Pál mérnök:

„Deli elvtárs, te egyszer azt mondottad nekem, hogy az élet csupa harc. Most én mondom neked. Nincs megái lás, utunk előre vezet és nem maradhatsz le mögöttünk...

...Az egész taggyűlés fel van háborodva. Itt nemcsak rólad van szó, lemondásod híre feltüzelte az osztályhar- cot a gyárban. A markukba nevetnek, ha meghátrálsz. Gondold meg: szabad-e visszavonulót fújni?“

Kiss Pál lakatos:

„Deli elvtárs jól dolgozott ...Ha sok a munkája, ám szóljon nekünk, majd segítünk, és ne a lemondáson törje a fejét. Dolgozzon ezentúl is jól, harcoljon az egyre szemtelenebbé váló ellenség ellen."

Bogár Jenőmé anyagkiadó:

„En is gyomorbeteg vagyok és tudom, hogy a lemondás nem gyógyítaná meg Deli elvtársat. A nehéz fizikai munka csak súlyosbítaná az állapotát. Higgye el nekem ...“

Virág Bélámé gépkezelő:

„Deli elvtársnak nincs mit szégyenkeznie az elmúlt öt év miatt — nem fogadjuk el a lemondását! Ha beteg, kezeltesse magát, ha kell, menjen szanatóriumba, majd meggyógyítják ...“ Láng Qyőrgyné gépkezelő;

I DeE elvtárs?

És mit válaszolt! Azt mondják sá—— padtan ült, s mint

utóbb bevallotta, gondolatban még a taggyűlés közepén sem akarta beadni a derekát. Hanem a végén engednie kellett, huszonhét kommunista akaratának nem lehetett ellenállni. Meghatódottan állt fel:

„,-.iŐszintén megmondom, elfáradtam. ügy éreztem az idegesség és a betegségem gátol a munkámban... Nem gondoltam, hogy a lemondás ilyen vihart fog előidézni és ne haragudjanak az elvtársak, hogy miattam rendkívüli taggyűlést kellett összehívni.

Az elvtársak voltak az erősebbek — megfogadom a tanácsukat. Azok a javaslatok és érvek, amit elém tártak — érzem — őszinték voltak. Köszönöm, hogy ilyen bizalommal vannak hozzám és kérem, dolgozzanak a jövőben is kommunista becsülettel... “

A kultúrterem talán még sohasem hallott akkora tapsot mint most. Szegediné megdörzsölte a szemét, nem tudta elképzelni, hogyan lehet annyi erő ötvenhat tenyérben.

Ez már befejezésnek is beillenék, de engedtessék meg az újságírónak, hogy folytassa.

A taggyűlés megfogadta, hogy szétpukkasztja a mende-mondák és rágalmak méreg-léggömbjeit, de azt, hogy miről tárgyaltak a taggyűlésen, senkinek az égvilágon nem mondják el. Legyen a „négyesfogat“ teljes tanácstalanságban és bizonytalanságban, emlegessék meg örökre ezt a napot.

így is történt.

Hiába tapogatóztak Csabáé k (agyafúrtan!), senki sem árult el fia szót sem. A „négyesfogatot“ majd megette a penész, csak akkor esett le az álluk, amikor Deli elvtárs — néhány héttel a taggyűlés után — kijött a kórházból és bejelentette, hogy akár tetszik egyeseknek, akár nem — ő maróid.

Akkora kezitcsákolomot köszönnek azóta Szegedinének, hogy a világ is elpirul belé.

Magyar László.

da innen indult el. Az igazgatók félévenként, évenként váltották egymást. „Kelemenligetbe beletörik mindenkinek a bicskája”. Mindenki erre gondolt, csak a fiatal Varga Károly, az új igazgató nem. Amikor idejött, telve volt optimizmussal, kedvvel. Ma is csillapítani kell:

— Jó, jó az optimizmus, de azért jobban kell számolni a helyzettel is.

Nagyok az eredmények. Nem veszteséges már a kelemenligeti gazdaság, de hogy előrébb lépjenek, segíteni kell nekik. — Ezért jöttek ki a megyei elvtársak. Segíteni, mégpedig a helyszínen, úgy, hogy előbb megvizsgálják a gazdaság politikai, gazdasági, szociális helyzetét. Mit láttak, mit tapasztaltak?

Az emberek

A gazdaság központjában keveredik az új a régivel. Régi cselédházak, új kétszobás összkomfortos lakások.

Az igazgató egy példát mond:

Jakobics Józsefek 1913 óta laknak itt Majláth pusztán. Öcska, düledező, nedves cselédlakásban laktak. Két évvel ezelőtt azt mondja nekik az igazgató:

— Itt van az új lakás kulcsa. Költözzenek oda!

— Nekünk jó ez is:::

Végül is beadták a derekukat, beköltöztek az új lakásba.

A megyei elvtársak ellátogattak hozzájuk is.

— Cseréljünk lakást! *— „agitálta” Török elvtárs Jako- bicsnét. A fiatalasszony, aki éppen mosott, méghozzá mosógéppel, benne volt a boltban, de a tizennyolc disznót semmiképp sem cserélte volna el. Tizennyolc disznójuk van. Köztük két nagy, kétmázsás hízó, a harmadikat már levágtak. ...

Mosógéppel mosott. Erre is van. egy történet.

A szakszervezet vett egy mosógépet. Ott állt az irodában egy hétig, kettőig, az istenért se vitte el senki. Végül már így kínálta a szakszervezet:

— Vigyék el, használati díjat sem kell fizetni érte!

— Nem kell nekünk. Csak a lusta asszonyok mosnak géppel — vélekedtek az asz- szonyok.

Rég volt ez. Most már öt saját mosógép van a gazdaságban és a szakszervezeti mosógépen összevesznek az asszonyok.

így voltak kezdetben a rádióval, a motorkerékpárral is. Most minden házban rádió, új bútor és a 250 dolgozó közül huszonötnek motorkerékpárja van. S amikor megemlítik nekik a karácsonyra beígért te- levízót, akkor felsóhajtanak:

— Bárcsak már meglenne!

A megyei pártbizottság vezetői több dolgozóval beszélgettek. A téma ez volt: mivel vannak megelégedve és mivel nem? Az egyik azt mondta1

— Drága a pálinka meg a bor.

— A fenét drága! — kontrázott a másik.

— De a ruhanemű az drága.

— Miért lenne az. Ha egy állami gazdasági dolgozó nyolcezer forintért tud egyszerre ruhát venni, akkor nem drága — cáfolja egy fiatalember az előbbit. — Ezerkétszáz forintért már szépen felöltözhet az ember::;

A vita eldőlt. A megyei elvtársak egy szót sem szóltak jóformán. A dolgozók maguk között, maguk döntötték el a vitát. És még rájuk mondják, hogy nem igen akarnak hozzászólni a taggyűléseken?! Ha

olyan témáról beszélnek, amj őket is érdekli, akkor megszólalnak, meg bizony. Még any- nyit ehhez a vitához: a gazdaságban 1300 forint az átlagkereset és 1200 négyszögöl földet is kapnak.

Sár és profil

Sár az nagy van. Tengelyig süllyed a kocsi, ha Majláth- ról Kelemenligetre megy át az ember. De -sár van a házak között is.

— Nem tudnának a maguk erejéből, társadalmi munkával ide járdát, parkot építeni?

Az igazgató igent mond és hozzáteszi:

*— Megcsináljuk — mondja és talán ebben a pillanatban átfut rajta is az az egyszerű példa, amiről már ő is hallott: „A piszkos szobába, piszkos lábbal megy be az ember, a tisztába csak akkor lép be, ha letörli a lábát. Erre kényszeríti a tisztaság.” Valami ilyenről van szó most is. Igényesebbé kell tenni az embereket;

A profilról is sok szó esik? Kukoricát, kendert, burgonyát, kalászost termelnek, kevés a munkaerő. Van valami igazság ebben is, de az igazsághoz tartozik az is, hogy sok esetben inkább azt nézik a gazdaság vezetői, mi kifizetődőbb nekik és nem azt, mire van szüksége jobban az államnak:

180 holdas halastavat építenek. Ez jó dolog. Kétezer birkájuk van. Ez is jó dolog. De az már nem, hogy évente mindössze négyszáz holdat .tudnak istállótrágyával megszórni a több mint kétezerből;

Itt-ot kitört ablakot, szétszórt gépalkatrészt, foghíjas tetőt is lehetett látni. Pedig, mint mondani szokás: „Az udvar, a környezet a gazda tükre”. Ez a mondás áll az állami gazdaságokra is.

Az utánpótlás és a jövő

A nemrég épült orvosi rendelő mellett áll az iskola. Vízvezeték, mosdó, csak éppen a víz nem folyik. Gyönyörű tanterem, tele kisfiúkkal, kislányokkal. Hiányzó nagyon, de nagyon ritkán akad. Becsületes, szorgalmas emberek lesznek ezekből a gyerekekből. De vajon itt maradnak-e? Megszeretik-e a gazdaságot?

A műhelyekben meg is kérdezték:

— Eljárnak ide a gyerekek néha politechnikai oktatásra?

— Nem.:

Egy urgrás az Iskola és sok gyerek talán azt sem tudja, mit csinálnak a műhelyekben. Ha oda is sompolyog néha, elkergetik. Helytelenül. A pedagógusok, a gazdaság vezetői sokat tehetnének, pontosan a műhelyen keresztül azért, hogy ne vágyakozzanak el innen a gyerekek:

Késő délután azzal fejeződött be a látogatás, hogy a megyei pártbizottság vezetői elmondták véleményüket, amelynek a lényege ez volt; „Szépek az eredmények, de többet is el lehet érni”: Hogyan? Úgy, hogy nem azt nézik a vezetők5 mennyi lehet a tervezett veszteség, hanem azt: mennyi lehet a tervezett nyereség. És egyet sohasem szabad elfelejteni: minden eredmény elsősorban az emberektől függ. Többet kell törődni az emberekkel. A kultúrház- zal is, amit minden pénz nélkül, társadalmi munkával is kimeszelhetnének, a járdával, a környezettel. Az ember mindenekelőtt, mert az ember gondozza az állatot, vezeti a gépet.:; és nem mindegy: hogyan, milyen kedvvel;

7288 csille szén terven felül

A Komlói Szénbányászati Tröszt üzemeiben működő KISZ- és ifjúsági brigádok novemberben is kimagasló eredményeket értek el a mennyi- ; ségi termelésben. A fejtésekben dolgozó brigádok az elmúlt hónapban terven felül 7288 csille szenet adtaik. A legjobb eredményt Dragun József Béta-aknai csapata érte el. Mennyiségi tervét 161.4 százalékra teljesítette és terven felül 1 344 csille szenet adott,