Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-16 / 296. szám

»38. DECEMBER 16. » A ? £0 5 Otthongyűlésen Ml ű[ságBARANYÁBAN? Sok útjaj módja, van annak, hogy a mxmkásszállá- sokon jobb legyen az élet, hogy a szállás szobái puszta szállás helyett valóban otthon­ná váljanak és a lakók kö­zössége egy nagy családhoz hasonlóan harmonikus, baráti közösséggé váljék. A vasárnap délelőtt Pécsbá- nyatelepen megtartott otthon­gyűlés azt a célt tűzte maga elé, hogy az otthonok lakói beszéljék meg, md a teendő, hogyan kell még javítani az otthonok rendjén, életén? Kerti Henrik elvtárs, a pécs- bányatelepi otthonok gond­nokának a beszédéből kide­rült, hogy van még javítani­való bőven. Ne gondoljon itt senki va­lamiféle szónoklatra, mert az nem volt. Kerti elvtárs is úgy mondta el a maga mondani­valóját, miint ahogy két be­szélgető ember mondja el egy­másnak. így valahogy: „Tudják fiúk, nem szép dolog az, amit a na­pokban észrevettem. Látom, Irogy az ablakok alatt szépen gyűlik az üvegcserép. Azért, mert vannak, akik összetörik a poharat, aztán kihajítják az ablakon. Pedig nem ez a mód­ja. Meg aztán az sem jó, hogy az. étkezdéből felhordják a szobába a tányérokat. A na­pokban is tizenkét tányért, meg egy csomó evőeszközt szedtünk össze. Ha már egy­szer felvisizik az ételt a szo­bába, akkor legalább vigyék vissza a tányérokat az étte­rembe, ha aznap nem, akkor másnap. Mert ez a rendje a do1 goknak.“ Ilyen módon került sor szé­pen mindenre. Arra, hogy vannak többen is a szálláson, akik már hosszú hetek óta nincsenek hivatalos bejelentő- lappal bejelentve, meg arra, hogy nem szép dolog az abla­kon keresetűi idmászkálni. Szó esett Tarján Pista, Ko­vács Rudi és a Szabó trium­virátus „viselt dolgairól“ is. Ok egy jókedvű este betető­zéseképpen felmásztak az alu­mínium motorkerékpárgarázs tetejére és ott járták duhaj táncukat. Most aztán fizethe­tik a tető javítási költségeit és lehajthatják a fejüket a gyűlés hallgatósága előtt. Természetes dolog, ^ho^y egy otthongyűlés nem állhat ki csak fejmosásokból. Mert _ egy otthonban sok minden törté­nik. Nem csak az, hogy a ti­zennyolcas szobában hadilá­bon állnak a szobarenddel, hanem egyéb is. Az is napi­rendre került, hogy mikor les2 már valami a televíziós ké­szülék vásárlásából. Elindult ugyanis egy kezdeményezés, hogy mindenki járuljon hozzá néhány forinttal egy televíziós készülék vásárláséhoz. De most egy kicsit alább hagyott a kezdeti nagy buzgalom. A gyűlésen aztán kiderült, hogy csak szorgalmazni kell a dol­got, lesz majd belőle valami. Az viszont már kész tény, hogy hamarosan minden szobát ellátnak rendes világí­tással, — csillárokat kapnak. Azt is eldöntötték, hogy mind a három szállás számára bé­relnek egy-egy rexasztalt, le­gyen mivel szórakozni a téli délutánokon, januártól kezdve pedig ismeretterjesztő előadá­sokat szerveznek a szálláso­kon, ahol orvosi, műszaki, tör­ténelmi, politikai, stb. előadá­sokat hallgatnak a lakók, r szerint, ki. mi után érdeklő­dik leginkább. És mát mondtak az otthon lakói? Bizony mondtak sok min­dent. Panaszokat is, tanácso­kat is. A panaszok java részéti az étteremhez címezték. Ilyen- féleképpen: néha sokat kell várni a felszolgálókra, a reg-; gelit csak egy felszolgáló adja ki, emiatt, nagy a tumultus^ stb. Jó, hogy ott volt a gyű-j lésen az étterem vezetője isj és így első kézből kaphatta a bírálatot, és a gyűlés előtt tehetett komoly ígéretet arra, hogy a felsorolt hibákat kija­vítják. De nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy a felszólalások amolyan panasznap féle han­gulatot _ teremtettek. Nem, erről szó sem volt. Igaz, hogy elmondták, mit kémek, mit nem látnak egésizien helyesnek. — például, hogy az ágyak alatt és a szekrények aljában meglehetősen ritkán sepernek a takarítónők. De mondtak itt jócskán mást is. | Többen is szóltak a duhaj-f kodók ellen. Több szigort kö-f veteltek az ilyen eseteknél.! Határozottan kérték: tiltsák! meg szigorúan a büfésnek azt ittas emberek kiszolgálását és! közös erővel akadályozzál?! meg a duhajkodók kártevéseit.; Más probléma, ami szántén! tükrözd a kulturáltabb életre j való törekvést: arról is szói esett, hogy mindenki vegye lei a kalapját, sapkáját, ha az ét-1 kezdében leül ebédelni, így! kívánja a jóízlés. Talán csalódnak azok akik valami ország-világra | szóló dolgot vártak egy ilyen | otthongyűléstől. Úgynevezett: „nagy esemény“ itt nem tör­tént. Egyszerűen csak az ott-< hon lakói beszélték meg éle-J tűket. Ez viszont, maga a tényj is, —• bár egészen biztos, hogy.' a gyűlésnek eredményei isi lesznek — Mér egy „na?y eseménnyel.“ (Kurucz) Sötét a% utca Sok millió forintot költünk az utak javítására, építésére, a közúti világításra. (Most éppen a Nyíl utcaiak örülnek épülő utcájuknak.) S nemrég jelent meg lapunk hasábjain egy pa­nasz, hogy nem égnek a vil­lanykörték a reptéren a Sö­vény utcában, ki kellene cse­rélni őket. A panaszt rövidesen orvosol­ták és nemsokára ismét égtek a villanyok. Eleinte csak este, később azonban már reggel, sőt nappal is. Az esti világítás azonban lassan elmaradt. Mert ugye azt nem kívánhatja sen­ki, hogy este is égjen, mikor nappal már megtette a ma­gáét. Persze, az más kérdés, hogy négy, ötszáz bányász kénytelen botorkálni hajnal­ban, ha munkára megy, vagy 11, fél 12-kor hazajövet. ■ Figyelmetlenség, szándékos­ság, tréfa? Április elseje már igen régen elmúlott. ■HnicLclunli a kOAhaí Állunk az esőben és mér­gelődünk: már itt kéne len­ni a busznak, hol van hát? Persze, pont ilyenkor késik megint majd, amikor esik. Igaz, hogy száraz időben sem lehetne nekivágni gya­log az útnak. Mert hát azért messze van Pécsbányától a Széchenyi tér. Az egyik buszra váró apa kihasználja a késés adta per­ceket. A fiát tanítgatja: az­tán mit mondasz, ha anyád kérdi, hol voltunk? Hát — mondja a gyerekek — majd azt, hogy a borbélynál... meg a büfében. Ez így nem jó fiam, csak a borbélynál voltunk, érted? A gyerek pislog, — nehezen fér ez a dolog a fejébe, de hát az atyai parancs, az atyai pa­rancs . i S Aztán valaki azt mondja: na már a Pista se jár bicik­livel. Tényleg egy Panni motoron kapaszkodik valaki felfelé András-akna felől a meredek úton. Nagyokat nyög a Panni, de azért hozza a Pistát. Hát ez meg miféle motor? — kérdi egy szemüveges idős ember. Nyugdíjas bányász lehet. Legalábbis erről ta­núskodnak homlokán és or­rán a kék karcolások. Egy­kori bányabeli sérülések nyo­mai. — Panni — magyarázzák neki. — Kismotor. Egy sze­mélynek jó. — Jobb mint a bicikli — állapítja meg az öreg. — Hát jobb — mondják. — A bicikliket már el lehet dobni, Már a vásárban sem nagyon veszik. — Amikor még én fiatal voltam — mondja az öreg — a bicikli még nagy szó volt. Csak kettő volt a telepen. A pék fiáé volt az egyik, a másik nem is tudom kié. De akkor még rangot jelentett a bicikli. — Nem is volt az olyan nagyon régen — mondja rá egy fiatalabb ember. — Ne­kem sem volt gyerekkorom­ban biciklim. Most meg, ha nem kap a gyerek biciklit, kiszekírozza az embert a vi­lágból. Igaz, hogy nem hagy valami máma egy bicikli... — Nemsokára a motor is kimegy a divatból — fűzi valaki tovább a gondolato­kat. — Autón járunk majd... ügy, ahogy mondja. Hala­dunk a korral... .— így van ez jól kérem — mondja az idős férfi. — Jól is néznénk ki, ha még most is gyalog köllene járni Pécsre... Na, gyalog aztán nem me­gyünk. Jön már a busz. Nincs tele, még ülőhely is akad benne. .Nem marad le senki. Haladunk a korral... (-K-) — A jövő esztendőben 1 mil­Í lió 760 ezer forintot fordítanak a tanácsi könnyűipar fejlesz- ; tésére. A sütőipar korszerűsí- sítésére, illetve továbbfejlesz­tésére pedig 438 ezer forintot irányoztak elő. * — A Pécsi Húsipari Vállalat * 1959-ben mintegy 165 ezer fo­rintot fordít gépi beruházások­ra. A vállalat térvbevetie, hogy a jövő évben gépesíti az állatvágást, ezzel az eddiginél lényegesen gyorsabb lesz az állatok levágása, valamint a töltelékgyártás is. * . — Hétfőn délelőtt a lengyel ♦ könnyűipari minisztérium négy • tagú küldöttsége érkezett Pécs­ire. A küldöttség tagjai elláto- I gattak a Pécsi Bőrgyárba, ahol 5 a sertésbőrgyártást tanulmá- ! ny ózták. * I — Budapesten december 6-án ♦ nyílt meg és 20-án zárul majd Ja III. országos élelmiszeripari ! újító kiállítás. A Pécsi Sütő- l ipari Vállalat harminchat dol­gozója, szakmunkása és mű­! * szaki vezetője részére tette lehetővé, hogy ezen a kiállítá- ;son részt vegyen. Vasárnap J tekintették meg a kiállítást, ! ahonnan értékes tapasztalatok- !kal tértek vissza Pécsre. : * J — A kisipari szövetkezetek ♦ közül a Pécsi Bádogos és Sze­relő KTSZ élein jár a lakosság részére történő termelésben. Eddig a lakosság részére köz­vetve összesen 630 ezer forint értéket termelt. Ugyancsak a lakosság részére 74 ezer forint értékű Javítási munkát vég­zett — A vártnál is nagyobb ér­deklődéssel találkozik a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társaság három szputnyik kiállítása. A megnyitástól számított két. é« fél nap alatt 2500 látogató te­kintette. meg a műholdak tö­kéletes másait. * — A Nyíl utcai lakók sok éves panasza oldódik meg a közeljövőben, ugyanis az utcát lekövezik és ezzel a környék lakossága újabb, kocsival jár­ható úthoz jut. * — Több száz magyar mű­anyag, úgynevezett banlon- pulóver érkezését várják a Pécsi Állami Áruházba. A pé­csi Rövid- és Kötöttáru Nagy­kereskedelmi Vállalat pedig perion női fehérnemű-garnitú­rákat rendelt a Német Demok­ratikus Köztársaságból. * — A Bükkösdi Állami Álta­lános Iskola tanulói hangver­senyt rendeztek a művelődési házban „Körben Európában" címmel. Háromszázan gyö­nyörködtek az énekkar szerep­lésében. A műsor végeztével a szülői munkaközösség meg­ajándékozta a tanulókat. — A pécsi Ruha- és Cipő­ipari Vállalat a mérték utáni ruhák készítésénél bevezette az elötakarékosSágra való vá­sárlást. A dolgozók két-három, illetve négy részletet előre ki­fizetnek és az utolsó részlet törlesztése után megkapják a rendelésre készült ruhájukat. * — A KIOSZ Iir. országos küldöttgyűlésén Baranyából ti­zenöt kisiparos küldött vett vészt. A küldöttségen az or­szágos választmányba három baranyai kisiparost választot­tak be: Csaba József pécsi asztalost, Kovács Endre pécs- váradi fogtechnikust, valamint Záborszky Károly kovács kis­iparost. A küldöttgyűlésen Csaba József p>écsi asztalos- kisiparos a „könnyűipar kivá­ló dolgozyója” kitüntetést nyerte el. — Hajdú Lajos, a régi „Dunántúl” című napilap volt belső munkatársa december 11-én Budapesten elhunyt. ii |- r r r i----~ ~ r n"TT - ——- . ..... ... ... — , s. f '—s A személygépkocsi abláká- ban Goebbels látható, föltartott karral. A Ikocsi ülésének mélyén, Erich Koch ..: Az a Goebbels, aki kijelen­tette: „Mi Ukrajnában egész­séges előrenyomulást aka­PARANCSRA“ G... rank...” S az az Erich Koch, Erich Koch és legényei mikép- aki az „egészséges“ előnyomu- pen hajtották végre ezt a cél- lés után Goebbels szavaihoz kitűzést: „... Köröskörül ren- fűzve kijelentette: „En meg- geteg zsidó ült a földön: nők, tettem mindent, ami tőlem tel- gyermékek, karonülő csecse­le tt.. ^ mák. A Gestapo-legények rá­céhmk Lengyelország elpusztí- állottak. A tartályokból a vi­tása legyen...“ Egy szemtanú zei beleeresztették az oltatlan későbbi elmondása révén csak mésszel és élő emberekkel telt egyetlen példát említünk, hogy gödörre ... Másnap reggel föl- ~ ’ ’ ^ szórtak a tömegsírra...“ Megtette. parancsoltak a zsidókra, hogy „Megtettem mindent, ami tőlem tellett. ISO ezer zsidót és 72 ezer lengyelt — közöttük 13 ezer asszonyt és 10 ezer gyereket — legyilkolt, ez a bialisztoki vetkőzzenek le és ugorjának az — előre megásott — árkok­ba. Akik tétováztak, bele rug­dosták őket a sírba... A sír véreb. Hitler már a háború fenekét oltatlan mész borítot- kezdetén megmondotta, hogy ta. A csecsemőket tartó nők programjának első pontja: egy része gyermekével együtt ban fényképes dokumentumok „Lengyelország elpusztítása ... ugrott be a sírba, mások előbb tömegei tanúsítják Koch kü­A cél minden élőnek a meg- beledobják csecsemőiket s úgy lönleges kínz&si módszereit. semmisítés«, nem pedig az, ugrottak utánuk... Amikor az Czienowban — Koch, paran­hogy bizonyos vonalig vonul- árok megtelt, négy teherautó csára — egyik politikai foglyot jstmk előre... Legfontosabb érkezett, amelyen víztartályok felfuvatták a Gestapo-legé­ffrich Koch most itt ül-V Varsó egyik kerületi bí­rósága előtt egy karosszékben mint vádlott. Ritkán szólal meg, de akkor is menti magát: „Parancsra cselekedtem.. Hogy ez mennyire nem igaz, nemcsak az a több mint két­százezer legyilkolt ember em­léke tanúsítja, hanem a per­iratok között megtalálható le­vél is, amelyet annakidején Erich Koch írt Hitlernek: ......Kedves Heinrich! Soha nem tettem szemrehányásokat, hogy sok falut felégettünk. Inkább keveslem. Véleményem szerint egy 100—150 kilométe­res sávot szükséges lenne fel­égetni a Brest-Litowski vasút­vonal mentén ... Szívélyesen üdvözöl a te Erich Kochod...” Koch itt a tárgyaláson azt vallja, hogy őt annak idején, fiatal éveiben szülei mindig istenfélőnek és felebaráti sze- retetre nevelték. Ez az „isten­félő“ náci kiadta a parancsot Waldemar Macholl és Fritz Friede1 SS-tiszteknek, hogy az egyik alkalommal legyilkolt 40 ezer ember holttestét éges­sék el, vagyis: tűntessék el a. bűnjeleket... Úgy látszik Erich Koch ezt értette felebaráti szeretet alatt. Vagy talán azt, hogy a politikai foglyokat halálra kí- noztatta? A tárgyalás anyagá­A tán Thilo SS-orvos, aki Men- gelével együtt végezte barbár kísérleteit az auswitzi pokol­ban, vagy mondjuk Peters Gerhard, —> a Degesch cég igazgatója, aki a Ciklon—B. gázt szállította a gázkamrák részére s mindezért a nyugat­német bíróság csak hat évre ítélte, de aztán 1955-ben sza­badlábra helyezték. C trauss, nyugatnémet had- ^ ügyminiszter éppen nem rég jelentette ki, hogy „léte­sítsünk minden eddigit felül­múló katonai erőtt..." S b«­„Parancsra cselekedtem...” nyék addig, míg csak a szeren­csétlen ember belső részei a magas levegőnyomástól szét nem repedtek. per még tart Varsó­ban. Erich Koch fejére, sejthet­jük, milyen büntetést mér majd a lengyel bíróság. De ... ezzel még nem zárult le az ügy. Nyugat-Németországban újra éled a fasizmus. Hiszen elég annyit tudni, hogy például a hírhedt Mangele doktort még mindig nem sikerült elfogni és bíróság elé állítani, de ugyan­így szabadlábon élnek valahol a világban — többek között — Müller Heinrich SS-tábornok, valamennyi koncentrációs tá­bor hajdani parancsnoka, az­szédeiben ismét, újra és újra védelmébe veszi a hitleri ve­zérkart, valamint a hitleri haditechnikát. Eme kinyilat­kozásai persze termékeny ta­lajra találnak a nyugati álla­mokban. Nem is csoda. Erich Koch hajdani „katona-társai“, mint mondjuk Speidel és Heu- singer, — kik ma a NATO- hadseregben tábornoki egyen­ruhában elevenítik fel a po­rosz militarizmus hagyomá­nyait, — ismét Kelet felé néz­nek és csak parancsra várnak, hogy folytassák ott, ahol Hit­ler abbahagyta, illetve ami Hitlernek nem sikerült. Nekik sem fog sikerülni. RAB FERENC Erich Koch egyik áldom*»: felfuvatták levegővel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents