Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-13 / 294. szám

NAPLÓ 1958. DECEMBER 13. 2 Köszönet A Megye utcai kis laká­somnak nem volt kéménye. A füstöt két fal közötti nyíláson vezettük el. Négy éven át eredménytelenül jártam a PIK házkezelőségére, panaszo­mat feljegyezték, de nem in­tézték el, pedig tűzrendészet! szempontból Is kifogásolták a kémény hiányát. Amikor a sorozatos vissza­élések leleplezése után futó­tűzként elterjedt a híre annak, hogy új igazgatót kapott a vállalat, felkerestem Manker László- elvtársat. Panaszomat meghallgatta és legnagyobb meglepetésemre egy héten be­lül megjelentek a kőművesek és elkészült a 4 éve áhított kémény. Ez indított arra, hogy a Du­nántúli Naplón keresztül mondjak köszönetét Manker elvtársnak a gyors segítségért és arra kérjem, hogy továbbra Is törődjön a kisemberek — sokszor jelentéktelennek látszó — ügyes-bajos dolgaival. Ugyancsak köszönetét mon­dok még a Pécsi Építő és Ta­tarozó Vállalat igazgatójának a fenti segítségért. HORVATH JANOSNE, Pécs, Megye u. 7. sz. Még néhány natig tart a szokatlan eny' eséj Péntekre virradó éjszaka nyárias jellegű nagy esők vol­tak az ország különböző vidé­kein. A dunántúli megyékben például 20—25 milliméter csa­padék hullott le néhány óra alatt, ami így december dere­kán ritka jelenség. Mint a Me­teorológiai Intézet központi előrejelző osztályán elmondot­ták, ez a mennyiség több, mint amennyi normális körülmé­nyek között egész december­ben esni szokott. A rendikívüli enyheség — a péntekre virra­dó éjszaka plusz 3 fok felett maradt a hőmérséklet — már csak egy-két napig tart, való­színűleg vasárnap már hide­gebbre fordul az idő. * Várható időjárás szombaton es­tig: átmenetileg kevesebb felhő. Néhány helyen kisebb eső, a he­gyekben kisebb havazás. Mérsé­kelt, később megélénkülő nyu­gati-északnyugati szél. Az enyhe idő tovább tart. Várható legalacsonyabb éjsza­kai hőmérséklet: mínusz X—plusz 2, legmagasabb nappali hőmér­séklet szombaton plusz 2—plusz 5 fok között. Távolabbi kilátások: az éjszakai lehűlés erősödik. Harkányfürdő téli üzemeltetésének! aktuális problémái „Záróra-korty" az újjáalakított Oázisban Az elmúlt éveikben Harkányfürdő igen szé­pen fejlődött. Ez a magyarázata annak, hogy a nyári szezonban nemcsak a betegek, hanem az üdülök, turisták is nagy számban keresték fel. A téld időszakban azonban minden évben a forgalom lényegesen megcsappan. Csak az Hona-fürdő üzemeltethető, de olyan kevesen látogatják, hogy nem rentábilis. A Harkányi Fürdővállalatnak az Ilona-fürdő télen napon­ta 150—200 forintnál több bevételt nem biz­tosít. Pedig strand jellegű szabad fürdője, va­lamint zárt fürdője télen is a baranyai bá­nyászok, üzemi dolgozók, mezőgazdasági mun­kások gyógyítását szolgálja. Felvetődik a kérdés: mit kellene tenni, hogy Harkányfürdő téli üzemeltetése is ren­tábilis legyen, forgalma a téli és a kora ta­vaszi hónapokban is emelkedjen, ezzel pár­huzamosan pedig az ottani szálloda és ven­déglátóiparban se legyen pangás? A Harkányi Fürdővállalatnak megállapo­dást kellene kötnie az IBUSZ-szal, hogy a téli hónapokban is szombaton, vagy vasár­nap hétvégi autóbusz-különjáratokat indítson Pécsről Harkányba. Emellett, az eddigieknél jobban kellene propagálni Harkány gyógyfür­dő jellegét. Kapcsolatot lehetne létesíteni a nagyobb üzemekkel, iskolákkal, hogy a für­dőt télen is látogassák. A legsürgősebb feladat azonban, hogy anyagi fedezetet biztosítsanak egy pihenőszoba létesítésére az Ilona-fürdő mellett. Ezzel megszüntethetnék a jelenlegi tarthatatlan állapotot, hogy a meleg fürdőből , kijött betegek, kibővült fürdőzők kénytelenek ' kimenni a hidegbe, még mielőtt lehűltek és lepihentek volna. Meg kellene fontolni a szálloda és az étte­rem árának a téli időszakban való csökkenté­sének lehetőségét is. így a téli fürdőzők nem kerülhetnének a beutaltakkal szemben hátrá­nyosabb helyzetbe. Végül tárgyalásokat kel­lene folytatni a MESZÖV-vel, hogy a harkányi földművesszövetkezet — amely jelenleg a sik­lósi földművesszövetkezethez tartozik —, teljesen függetlenül, önállóan működjön, a községi tanács irányítása mellett. Ezzel job­ban biztosíthatnák’ az étkeztetést és más,; egyéb kérdés is megoldódna. Ezek a problémák vetődtek fel december; 12-én délelőtt Harkányfürdőm, ahol a község5 tanács elnöke, Nagy Elek elvtárs, a fürdő téli üzemeltetésének ügyében megbeszélésre hívta Achátz Imre országgyűlési képviselőt, a har-j kányi kórház igazgatóját, az AKÖV, a pécsi MÉSZÖV, a siklósi földművesszövetkezet kép­viselőit. Az értekezleten Achátz Imre ország-: gyűlési képviselő közölte, hogy a felvetődött; problémákról’’tájékoztatja majd a megyei] pártbizottságot, a megyei tanácsot. Végül be-i jelentette, hogy a baranyai képviselő csoport munkatervében is szerepel Harkányfürdőnek magas színvonalra való emelése és forgalmá-j nak fellendítése. A csoport akcióbizottságot létesített a bányász-egészségügy megvizsgáld-: sára. A vizsgálat után az eddiginél nagyobb lehetőség lesz Harkányfürdő gyógyhatásának kihasználására, mert a pécsi szénmedence bá­nyászai szívesebben mennek majd el Har-j kányba, mint Hévízre. P. J. A Munkácsy Mihály utcá­ban az egykori rosszhírű ven­déglő helyén négy évvel ez­előtt nyílt meg az „Oázis“ eszpresszó. A valamikori lum­pok tanyája, vagy ahogy an­nakidején nevezték: „késdo­báló“, ma már egyre inkább a szolid szórakozás híveinek oázisa, ahol egy kis hétvégi ..búfelejtésre“ vagy éppen ran­devúra jönnek össze a fiata­lok. — Nagyon nehezen ment, amíg idáig eljutottunk, — mondja Hajdú János üzletve­zető. — Hogy úgy mondjam, Ebben a megszépített zenés eszpresszóban még egy újdon­ságot találtunk, az úgyneve­zett Tour—Mix Coktail gép házilag elkészített mását, amely a Vendéglátó Vállalat igazgatójának. Baka Bélának a konstrukciója és tökéletesen pótolja a külföldi coktail ké­szítményeket. Rendeltetése az, hogy a vendégeket fokozato­san rászoktassa a szesznél­küli, illetne a minimális szesz­tartalmú és mindamellett üdí­tő italok fogyasztására. A szó szolid értelmében in­kább lokál jellege van ennek „Megya diesel, megy a ...í4j A neonfényben ragyogó pult mögött kristály csillogású po­harak, italok, likőrkülönleges ségek kínáltatják magukat. Ki hinne, hogy ezek a kis kávédarálók, amelyek itt állnak a villányi volt kőbányá­ban, a gazdasági vasutak je­lenlegi állomásán, egymillió­kétszázezer kilométert szalad­nak egy év alatt. Helyesebben szaladtak, mert mint Sárdi András, az üzemvezetőség fő­nöke mondja: — December elsején mind kicseréltük diesel-mozdonyra. A dieselesités itt már meg­történt. Nyersolajmotoros moz­donyok közlekednek most már az Ivánbattyánon, Ivánszőlő- sön, Pécsdevecseren, Kisjakab- falván átfutó keskeny sínpá­rokon. Ezek az apró mozdo­nyok, miniatűr kocsijaikkal nemcsak teherforgalmat, de személyforgalmat is lebonyolí­tanak. Olyannak tűnnek, mint a játévonatok és mi tagadás, néha meg is mosolyogja őket az ember. Pedig nagyon is ko­Miiéit égett a uitÍAHg.. 0# moly dolog az, amit ezekkel a „játékvonatokkal” csinálnak. 1950 óta megtanulták becsül­ni ezeket a vonatokat a már említett községek lakói. 1950 óta tudják csak igazán: mit is jelent nekik ez a vonat. Az­előtt csak kocsival jöhettek be Villányba. Ha árut szállítottak: kocsival vihették a villányi vasútállomásra. Most meg? Ha meggondolják magukat — tél­víz idején naponta csak kétszer gondolhatják meg magukat, mert télen kétszer, nyáron há­romszor közlekedik —, felpat­tannak a vonatra és egy-kettő­re Villányban, vagy a szomszéd községben vannak. A gyere­keknek is nagy haszon ez a kisvasút. Ezen járnak be isko­lába, Silányba. — Teherszállítás hányszor van naponta? — Ahányszor szükséges — felel az üzemvezetőség főnöke. Hatvan-hetven tonna árut szállítanak egy-egy alkalom- ,mal és amikor hallom: évi 19—20 000 tonna a forgalmuk, hinni sem akarok a fülemnek. De a szemem meggyőz. Ennyi rengeteg áru, gabona... Hány lófogat kellett volna ehhez, hogy elszállítsa? Legalább: húszezer! — És mennyi szentélyt szál-; lítanak? — Százhetven-száznyolcvanj ezret évente.,, Móricz Zsigmondi egyik kötetén ez a cím áll:; „Gyalogolni jó”. Akkor talán; még jó volt. Az ivánbattyánij öregek is ezt mondták 1950-ig,; most meg a gyerekek is módo-j sítottak a nótájukon. Nem úgy dalolják a dalt sem, mint ré-; gén, hogyaszongya: „Megy aj gőzös, megy a gőzös..ha- j nem így: „Megy a diesel, megy; a diesel.. Fejlődünk. fl lottó nyerőszámai; 31,37,£3,54,76| eléggé „elit“ helyein vagyunk ahhoz,' hogy zenés eszipresz- szónk csábító hatással legyen a „hangos duhajkodókra“. Va­lamikor úgy „segítettek“ ezen, hogy kidobták az illetőt, ma már merőben más „elvonó­kúrát“ alkalmazunk. Tessék csak körülnézni. És valóban, nem kell külö­nösebb magyarázat, csak rá kell tekinteni a hófehéringes, Mtétkékruhás kiszolgálókra, a művészi kézifestéssel díszített patyolat asztalterítőkre, a rej­tett világítású freskókra, me- 'yek Vincze Győző festőmű­vész munkáját dicsérik. Ked­ves meglepetés az asztalokra helyezett .kívánság karton- lap“ is, amelyen értesítik a kedves vendégeket, hogy a mai „tessék kérni“ círrfű ze­nés műsort a vendégek kíván­sága szerint állítják össze. A figyelmesség másik tanúja az a violinkulcsos jegy, amelyen a következeket olvashatjuk: „Ha jól szórakozott, tegye el ezt a kis cédulát emlékbe és legközelebb is hallgassa jneg a Höfler—Lőcsei duó műso­rát“ a szórakozóhelynek, ahonnan „kihaltak“, elmaradoztak a szilaj apacskodó elemek, hogy átadják a kis hangulatos sar­kokat, a táncparkettet, a fehér asztalokat azoknak, akik a szórakozást valóban kikapcso­lódásnak, felüdülésnek tekin­tik. A „kidobó legény“ helyett, ott áll parancséiban az ud­varias, előzékeny kiszolgálás, amelyben kimondatlanul is bennefoglaltatik: „Csak annyi megbecsülést kérek tőled, amennyit magaddal szemben is megkövetelsz“. —- De a rend, a tisztaság, az ízlésesen átalakított zenés szórakozó­hely, mind-mind kötelez. Lát­tunk felfuvalkodottan bélibe- gő duhajokat, akik miután jól körülnéztek, behúzott nyakkal sompolyogtak odább: „Ez a hely „tré1', nem nekünk való „bapsikám“., Ezért csak elismerés illet­heti a Vendéglátó Vállalatot, amely nem arra törekszik, hogy minden áron, minél több ital fogyjon, hanem elsősorban a szórakozni vágyók igényeit iparkodik a legmesszebbme­nőkig kielégíteni, P. Gy. Az eső egykedvű­en dobol az autó tetején. Döccen a kocsi az átjárón és a sofőr megszólal: — Oda nézzen! Itt még mindig tanítás van? Bent egy hang sincs. Az egyik tanteremből kinéz a takarítónő. — Kit tetszik (ke­resni? — Csak azt mond­ja meg nekem: ta­nítás van itt még? — Csak volt! Most fejeződött be az előbb. Már csak a beremendíek van­nak itt. A vonatra várnak — és ma­gyarázza: ezek esti tagozatra járnak, későn indul a vo­nataik és itt vannak tíz óráig, pedig az előadások már ki­lenc órakor befe­jeződtek. A gimnázium egyetlen bentlakó tanára, Gergely Pál is előkerül. Végig­mutogatja a terme­ket. Csodálatosan szépek. Mindenütt függöny, virág, a t arketta, mint a tü- őr. — A függönyre a jyere kék adták ösz- sze a pénzt, kar­nist magunk csi­náltunk a politech­nikai szakkörben, a parketta meg azért olyan ragyogó, mert a gyerekek önszán­tukból nem men­nék be utcai cipő­ben — és kinyitja az egyik, falba épí­tett szekrény ajta­ját, ahol a papucsok lapulnak. Elragadó a tiszta­ság, a rend. A poli­technikai szakkör­ben két gyerek dol­gozik most is. Kép­kereteket készíte­nek és lent az egyik asztal alatt gyé- kényszőnyeget pil­lantok meg. — Ezt is csinál­juk. Igaz, az első nem sikerült — mondja Gergely Pál —, de a többi sikerül majd. Szük­ségünk van gyé­kény szőnyegre. Pénz nincs rá, hát megcsináljuk ma- gurik. így vagyunk a képkeretekkel is... — és amikor az igazgatói irodába megyünk, az úton elmeséli: 220 gye­rek jár ide a siklósi gimnáziumba, ké­zilabda-pályát épí­tettek és mentege­tőzik: hogy még nem valami nagy a tisztaság. (Bár min­den iskolában ilyen tisztaság, send Iau ne! «— gondolom X magambam, miköz­ben 6 azzal indo­kolja az egészet: nemrég fejezték be a gimnázium bőví­tését. Egy emeletet és egy szárnyépüle­tet kapott... Fent az igazgatói irodában kapok csak észbe. De hi­szen én nem ezért jöttem elsősorban. Hányán járnak az esti tagozatra? — öt vénén. Hogy honnan? Ter ehe gy- től, egészen Bere- mendig minden­honnan van tanu­lónk, köztük segéd­munkás, egyénileg dolgozó paraszt, fő­könyvelő, rendőr, katonatiszt... Hetenként négy­szer jönnek ide a gimnáziumba, öt-öt órára, hogy amit nem sikerült nekik eddig elérni, azt most elérjék. Jobb később, mint soha, tartja a közmondás és úgy látszik, ezé!: a szorgalmas fiata­lok, idősebb embe­rek tartják is ma­gukat ehhez az igazsághoz. Hát ezért égett c villany még ere­iéi tízkor is a sik­lósi gimnáziumban, (43) A Claremont-i honfitárs ar­cán inkább megrökönyödés, mint kitörő öröm sugárzott, amint Zolit megpillantotta. A váratlan látogatás Sancit me­gint felszolgálás közben érte, s idegesen körültekintgetve, egy félreeső asztalhoz vezette Zolit. — Mi van veled, öreg fiú? — Látod Sanci: élek, viru­lok! Tudnád, mennyi minden történt, amióta lemaradtál tó­lünk! — Gondolhatod, itt sem unatkoztunk! Na és legalább meg vagy elégedve a helyzet­tel? Hol vagy most? Mit tudsz a többi srácról? — kérdez­gette Sanci, de hangján érző­dött, hogy nem olthatatlan kí­váncsiságból, inkább megszo­kásból érdeklődik csak. — Ajaj... — legyintett ösz- szeráncolt homlokkal Zoli. — Mi az, hát te is? — húzta el a száját a másik. — Hogy-hogy én is? ügy tótom, te elég jól megvagy. De öregem, itt nem lehet ve­led együtt nyugodtan beszélni; mikor érsz rá jobban? Valóban az asztaloktól egyre _________ több türelmetlen vendég szó­(S ZALA1) futotta Sancit, aki nem győzte visszakiabálni a sok „right now, sif'-t. (Azonnal uram!) — Gyere vissza kora dél­után, akkor a legkisebb a for­galom, majd mindent megtár­gyalunk. Akkorra majd én is mutatok neked valami megle­petést! — állt fel sietve Sanci. Elnézést kérő, de egyben sür­gető vállveregetéssel távozott barátjától. — Ez elég gyorsan lerázott! — állapította meg csalódottan Zoli. Ha nem lett volna any- nyira rászorulva egyetlen New York-i ismerősére, habo­zás nélkül végleg otthagyta volna. Erezte azonban, hogy az 6 helyzetében nem szabad ér­zékenynek, könnyen sértődő- nek lenni. Neki most minden­képpen segítségre van szüksé­ge, ha -6 pedig túl önérzetes marad, akkor hamar felkopík az álla ebben a könyörtelen világban. ügy döntött, hogy délutánig már nem megy vissza New Yorkba. Az 6 anyagi helyze­tében minden kis nickelt a fo­gához kell vernie, nem lehet felesleges round-trip-eket le­bonyolítania. Mivel alaposan megéhezett vett két fél zsemle közé tett forró virslit; minden ötödik lépésre harapott csak egyet, hogy minél tovább tartson. A hot dog (forró virsli) keveseb­bet csillapított éhségén, mint képzelte. Sietve fordult vissza, s minden takarékossági szán­dékát félretéve vett még egyet. Sejtelme sem volt az időről, mert utcai órának nyomát sem látta. Jobb időtöltés híján be­lépett egy Penny-stores (fillé­res áruház) hatalmas forgó­ajtaján, bár mindent inkább akart, mint bevásárolni. A lár­más forgatagban, a zenét és reklámot bömbölő hangszórók között akart megnyugodni, menekvést keresett a magány és az ezzel járó töprengés elől. Érdeklődve nézegette az óri­ási feliratokat•' Uj szövetek érkeztek Angliából! Keresse fel olasz cipőosztályunkal! Va­lódi francia pulóverek! — har­sogtak a betűk a gyanútlanul nézelődőkre. A szöveg nem kis meglepetést okozott a fiúnak. Még Amerikában is vonzóbb a külföldi áru? Ennyire egyfor­mák az emberek, hogy az ide­gen cikkek mindig csábítób­bak a hazaiaknál? Ez még csak érthető egy elmaradot­tabb országban, na de még Amerikában sincs másképp? Eszébe jutott, hogy bostoni szobatársa. Reed is dicsekedve morzsolgatta ujjal között áj zakóját: Valódi európai! Akkor ügyet sem vetett rá, azt hitte, hogy csak tréfálkozik vele az amerikai diák. — Vajon mit szólnának hoz­zá ezek a fafejű yankee-k, ha a lépcső tetejéről szétkMuíl* nám, hogy eladó az eredeti európai nadrágom? Bolondnak néznének vagy megszabadíta­nának az anyagi gondoktól? — nevetett magában Zoli. Egy képeslapból összeillesz­tett forgó felhőkarcoló előtt el­gondolkozva állt meg. Kellene írni haza egy lapot; abban legalább nem kell annyit írni, mint egy levélben, nem kell sokat magyarázgatni. — Ha egyszerre tizet vásá­rol, egyet ingyen kap! — boost- olt a csinos elárusítónő. Zoli bizony beugrott az öt­letnek, bélyegekkel együtt több mint két dollárt hagyott a pénztárnál. A Déltől kapott húszdollárost váltotta fel, s bi­zony elszorult a szíve, ihogyan utolsó papírpénzétől is meg­szabadult. — Nem kellett vol­na bejönni ebbe a vacak áru­házba — kesergett, miközben zsebfevágta a visszakapott pénzt. Még a ráadás-képeslap sem vigasztalta meg. Nem is tudta hirtelenében, hogy hova is ír­ja el azt a sok lapot. Először is haza firkantott le pár sort’■ — Édes Szüleim! Megint New Yorkban vagyok; ne aggódja nak értem, jól érzem magam. Amint több időm lesz, részle­tesen. írok. Sokszor csókolja Anyát, Apát szerető fiuk, Zoli. A következőre Anikó címét írta. Szegény kislány, vajon mit csinálhat? De régen is kap­tam tőle levelet! — szomorú dott el. (Faivtatiuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents