Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-12 / 293. szám

NAPLÓ

1958. DECEMBER O.

Mozaik a siklósi járási pártbizottság; munkájából

Délelőtt tíz óra van. A siklósi járási pártbizottság földszintes kis épülete dolgos hétköznapjait éli. A szokott módon, alig találni néhány embert az Irodákban. A nyolc politikai munkatárs közül hat a vidéket és a községet járja.

CsaSk Lantos Józsefné elvtársnő, a gépirónő, és Löffler József elvtárs, ágit. prop. osztályvezető hajol az íróasztal fölé. Marenlcs János elvtárs, a pártbizottság titkára az imént tért vissza a községből

Továbbra is elbeszélget a dolgozókkal

Kezdjük a választásokkal.

A párt-végrehajtó bizottság még november 25-én értékelte a választási munka tapasztalatait, s határozatot hozott arról, hogy a párt- és tömegszervezeti osztály, illetve az ágit. prop. osztály készítsen el a választási munkák tanulságai alapján egy hosszú tómra szóló munkatervet. A tervet a december 20-i pártbizottsági ülés fogja megtárgyalni, tehát még nem készült el. De már» tudják, hogy mi lesz benne, íme, néhány gondolat:

Mivel a csoportos beszélgetés bizonyult az agitáció leg- beváltabb módszerének, a járási pártbizottság gondoskodik arról, hogy e beszélgetések vezetői képzett elvtársak legyenek. Legtöbbjüket bevonta a pártoktatásba, a többieknek pedig tájékoztatót tart kéthetenként az időszerű bel- és külpolitikai kérdésekről, a legfontosabb kormányrendeletekről.

Egy másik. A választást megelőző hetek tanulsága alapján nagyon jó hatása van annak, ha a járás vezetői személyesen elbeszélgetnek az üzemék, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek dolgozóival, az egyéni parasztokkal, ezért a járási pártbizottság folytatni akarja ezeket a beszélgetéseket. A nagyharsányi kőbánya és a drávaszabolcsi kendergyár dolgozói például hamarosan találkozni fognak a járási pártbizottság vezetőivel.

Segít a termelőszövetkezeteknek

A siklósi járás nem szűkölködik jó termelőszövetkezetekben. A járás területén gazdálkodik a 70 forintos munkaegységet osztó siklósnagyfalusi, a viUánykövesdi, villányi, beremendi tsz —, hogy csak néhányat említsünk. De behunynánk a szemünket, ha azt állítanánk, hogy mindegyikben ilyen jól megy a munka. Gyengébbek is akadnak, olyanok, amelyek eddig nem tudták kihasználni a nagy üzemi gazdálkodásban rejlő korlátlan tehetőségeket, s osztalékuk. is jóval kisebb a sik- lósnagyfalusiak osztalékánál.

A járási pártbizottság és a járási tanács arra a következtetésre jutott, hogy mindennek a gyenge vezetés a fő oka, következésképp tapasztalt kádereket kell küldeni ezekbe a termelőszövetkezetekbe. így is történt. A pártbizottság és járási tanács javaslatára a nagyharsányiak Hőgye Dezső elvtársat választották meg elnöküknek. (Több mint nyolc évig volt a járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője!) A kovácshidaiak is örömmel fogadták Kovács János elvtársat, hiszen a Káróly- majcrri Állami Gazdaság igazgatója volt sok éven át. (Ma nyugdíjas, a járási pártbizottság kérésére állt a tsz élére.) Az alsószentmártoni Szabadság Tsz-nek Molnár Tibor körzeti mezőgazdász tett az elnöke.

3 éves kultúrpolitikai terv és ezernyi más tennivaló

A járási pártbizottság még a választások után hozzálátott

a Központi Bizottság művelődéspolitikai irányelveinek feldolgozásához. Nyolctagú munkaközösséget alakított, amely hamarosan elkészíti a járási pártbizottság 3 éves kultúrpolitikai tervét.

A terv az iskolaűgytől kezdve a tűzoltó-énekkarokig átfogja majd a járás kulturális

életét, s fő célja a munkás-és paraszttömegek művelése lesz Megvizsgálják, milyen lehetőségek vannak a munkásklubol létrehozására Beremendeu Siklóson, Nagyharsányban és Villányban, emelni akarják a dolgozók körében végzett Ismeretterjesztő előadások számát és színvonalát.

Kisiparos-énekkar, néprajzi kutatómunka, a dolgozók esti iskolája és sok más szerepel még a kulturális tervben.

Mint a címben irtuk, csak mozaikot adhatunk a járási pártbizottság munkájából. Lehetetlen ugyanis mindent elmondani egy rövid cikkben.

A pártbizottság már hónapok óta harcol azért, hogy a Pécsi Kesztyűgyár vidéki részlegét Siklósra telepítsék, hogy a faipari vállalatból bútorgyár legyen, hogy Siklós lakosságának összetétele a munkások javára megváltozzon, és az ősi község megtehesse a városhoz vezető út első lépéseit. Külön munkatervet készít a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója méltó megünneplésére, megindította a pártoktatást, stb.

így telnek a dolgos hétköznapok egymás után.

MAGYAR LÁSZLÓ

J^oßjeJiöwtt ÍRJÁK

KISZ-szerrezet alakult Magyaregregyen

A közelmúltban Magyareg- regyen is megalakult a KISZszervezet 22 taggal. A kiszesek háromtagú vezetőséget választottak, Mislnszki József titkár, Győri Béla pedagógus és Németh Erika tanuló személyében. A megalakulásban sokat segített Németh Józsefné. a nőtanács elnöke és maga a nőtanács a többi között oly módon, hogy a remekül megrendezett Mikulás-bál teljes bevételét a KISZ-szervezetnek adta.

A közeljövőben bányalát»? gatásra megyünk a komlói

Kossuth-aknára. Részt akarunk venni a téli esték rende* zésében, néhány színdarab előadásával is szolgálni szeretnénk a falu kulturális fej«' lődését.

A pártszervezet közbenjárására a kultúrtermet kaptuk meg ideiglenes helyiségül, *u- zelővel eddig a tanács segített ki bennünket. Ezután mi akarunk gondoskodni magunkról.

Mislnszki József titkár

Kisxintók fogadatomtétele Mágocson

Meleghangulatú ünnepség színhelye volt a napokban a mágocsi KISZ-szervezet székháza. Fogadalomtételre gyülekezett a közel félszáz kiszista az ízlésesen berendezett otthonában. Az ünnepségen megjelentek a járási KISZ- és úttörő- vezetők, a helyi tanács elnöke és a népfrontbizottság elnöké is.

Az úttörőénekkar kis műsorral tette változatosabbá az ünnepélyt, Boromissza Lajos, megyei tanácstag, a KlSZ-szerr.e- zet titkára, a Komszomol hősi példáját állította a%jciszesek elé, majd a közel félszáz kiszista elmondta az eskü szövegétAz úttörőénekkar és a zeneszakkör lelkesítő számai és Czulinka Mária úttörő szavalata után az Intemacionálé hang* jóival ért véget az emlékezetes ünnepség.

RADVANYI JÓZSEF tanár

cA lomuű d)él jstílink

s

z a

t í

r a

A felelős szerkesztő délután négyre a veterán nyomdászok találkozójára ígérte ei magát, s ezért a befejezés irányába igyekezett fordítani a beszélgetés vitorláit.

— Kedves öntől, Igaagat» elvtáns, hogy ennyi alapossággal ismertette velem a Zenés Közszínpad megalakulásának történetét; ígérhetem, hogy egy hónapos vendégszereplésük alatt a megyei sajtó ébren tartja majd a közönség érdeklődését bizonyára színvonalas műsoruk iránt.

— Ja igen, a műsor::: —■ kapta el a szót Dezsényi igazgató —, ez alighanem külön tanulmányt érdemel. Mint már említettem, művészeti törek- vé&efink középpontjába a klasszikus színjátszás legnemesebb hagyományainak ég a zenés darabok mai frisseségének oyan ötvözetét állítottuk, mely az operett reneszánszát ígéri..; Képzelje el, Szerkesztő Elvtárs, Glavari Hanna nem nagyestélyiben, hanem tógában jön a színpadra a „Víg özvegy“-ben, az „Or- feusz“-ban viszont a tánckar mambót jár a kánkán helyett Hát nem ragyogó;;.?

— Valóban újszerű, sőt meg hökkentő gondolatok — válaszolt a szerkesztő, s közben a faliórára pillantott, melynek két mutatója veszélyesen közeledett a megbeszélt időpont felé. — Természetesen érdemüknek megfelelően méltatjuk majd őket.

— A díszleteket még nem is említettem — lelkesült fel újra Dezsényi. — Színpadunk egyetlen és állandó berendezése a háttérben leoimló opálszín függöny. A többit fényhatásokkal jelezzük, különben kitűnő művészeink játéka amúgy is érzékelteti a cselekmény kellékeit;:: És ami a zsátoruha újdonságával hat majd: a játéktér átrendezésének kikapcsolása lehetővé teszi a felvonáSközá szünetek eltüntetését. Megszakítás nélkül adhatunk elő így négy-öí- felvonásos darabokat is. Hogy tudományos hasonlattal éljek: a színjátszás viszonylatában elérjük a szputnyikok sebességét .. .1

A szputnyifcról és a sebességről a szerkesztőnek ismét a megbeszélt találkozó jutott eszébe, s mikor az óra zenélve négyet ütött, megadta magát a sorsnak:

— önök valóban a modem színjátszás úttörőd, kedves Dezsényi elvtárs, kitüntetés lesz kritikusainknak, hogy tollúkkal társulatuk érdemeit méltathatják;

— Érdem, érdem;:; — hárította él a könnyű győzelem lehetőségét egyetlen kézmozdulattal az igazgató — egyszerű katonái vagyunk a kultúnfarnadalomnak, mely a szocialista realizmus feranköTt gondolatait írta zászlajára. Szórakoztatva nevelni és nevelve szénakoand — ezért fáradozunk éjt nappallá téve. Hogy csak az utóbbi eseteket említsem: s: s

— Talán majd a legközelebbi találkozáskor — törölte meg gyöngyöző homlokát a* szerkesztő —, addig mi is megismerjük a közönség véleményét és bizonyára hasznos tapasztalatokat cserélhetünk majd ki;:: És most ne haragudjon igazgató elvtáis . máris elkéstem egy megbeszélésről ;;;

A szerkesztő felállt, Dezsényi a fuldoklók kétségbeesésével ragadta meg a karját:

— Csak egyetlen percet még;: i hiszen lényegében nem is említettem jövetelem célját.; s Társulatunk előadásait ; -. : s

— A közönség szeretedébe ajánljuk.

— Igen, igen .: s De a színjátszás új ösvényeit.;:

— Külön kiemeljük és méT- tatjuk az újítások jelentőségét.

— Én arra gondolok ;:. hogy művészeámik elmélyült teljesítményeit :; :

— Nem hagyjuk figyelmen kívül és elemző írásainkon ott lesznek a dicsérő jelzők.

Dezsényi keze reszketni kezdett, az ideges vibrálás átfutott a szerkesztő karjára is és hirtelen megérezte, hogy most az elvi engedmények pillanata következik:

— Rendben van, igazgató elvtáns, tudom, hogy a gazdasági szempontok néhány esetben elhalványítják a művészi lobogás harsány színeit... Méltányolná fogjuk ezért már a puszta igyekezetét is és higy- gye el, nem lesz hiány az elismerő sorokban.

Dezsényi levertem visszacsúszott a székbe. Tekintetével, hangjával alázatosan és kérőn rimánkodott:

Szerkesztő elvtáns: i Ne tegyenek tönkre az elismerő bírálattal;;; írják meg, ha százszor nem igaz is, hogy kispolgári giccset játszunk, hogy a dalbetéteknek rock-and-roll íze van, hogy a szerelmi jeleneteknél a 16 éven felüliek is elpirulnak.

A szerkesztő kereste a szavakat:

— De hát máért -.,

Az igazgató fiatalosan állt talpra, pillantása hűvös volt, mint a jegeskocsi:

— Mit kell az ilyesmit magyarázni ;; ? Mert telt házakat akarunk; -. -. !

BánhkH Tibor

Német vendégek a Pécsi Állami Gazdaságban

A Pécsi Állami Gazdaság vendégeként három hétig hazánkban tartózkodott a Német Demokratikus Köztársaság legnagyobb állami gazdaságának, a luthenstad—eislebend „Walter Schneider" gazdaságnak négytagú küldöttsége. Ez a baráti látogatás viszonzása volt annak a tanulmányútnak, amelyet októberben a magyar állami gazdaságok szakembered — köztük baranyaiak — tettek a híres testvérgazdaságban. A nemét mezőgazdasági szakemberek — Walter Sehir- nig párttitkár, Odrnar Schmidt főkönyvelő, Fürtsch Herman üzemegységvezető és Wilhelm Frank traktoros — tanul- mányútjuk során megismerkedtek a Pécsi Állami Gazdaság vezetőivel és dolgozóival, tanulmányozták a gazdaság szervezetét, a tervezési és a könyvelési munkákat, s kicserélték tapasztalataikat,

Pécsről ellátogattak Baranya megye több más állami gazdaságába, megtekintették a Szentlőrinci Mezőgazdasági Technikumot és a kacsótai Jobb Sors Termelőszövetkezetet, s megfordultak — többek között — Bábolnán, Keszthelyen, I regszemcsén és Tokaj- hegyalján is.

— A magyarokról mindig tudtuk, hogy vendégszerető emberek, de az elmúlt három hét alatt tapasztalt szívélyesség, barátság messze felülmúlta a várakozásunkat — mondotta elutazása előtt Od- mar Schmidt főkönyvelő a* MTI numkaitárBénak.

— Látogatásunk azért te hasznos volt, mert több olyan dolgot is tapasztaltunk, amelyeket a mi állami gazdaságunkban is kitűnően hasznosíthatunk majd. így például alaposan megismerkedtünk a szója termelésével és láttuk,

milyen tápdús takarmányt két szatének a szója és a silókukorica keverékéből. A „Walter Schneider* Állami Gazdaság vidéke az egyetlen terület a Német Demokratikus Köztársaságban, amely alkalmas baracktermelésre. Éppen ezért különösen nagy figyelemmel halgattuk végig a bábolnai gyümölcstermelési ankétet és tanulmányoztuk a Pécs környéki nagyüzemi barackosokat. Egy és más dolgokban, azt hiszem, mi Is tudtunk valami újat nyújtani magyar barátainknak;

—> Az a szándékunk, hogy a két testvérgazdaság baráti kapcsolatait a jövőben még inkább elmélyítsük, ezért gyakrabban rendezünk küldöttségcserét: a legközelebbira talán már a jövő tavasszal sor kerül;

(42) Az én nagy szám okozott mindent. Azt hittem, hogy itten — A, semmi, hagyd csak! tényleg bármit elmondhat az Zoli szégyellt Del előtt be- etnber, főleg, ha igaza »an — szólni eltávolításáról, főleg próbálta eloszlatni Zoli barát- azért, nehogy a fiú felelőssé- ja lelkiismeretfurdalását. get érezzen, hogy őmiatta tör- — Gyere, elmegyek veled a '.ént az egész eset. A szívós központi pályaudvarra. Innen

Cambridge-böl úgy sem találnál oda.

A két fiú útközben megvigasztalódott. Kölcsönösen igyekeztek lelket önteni egymásba, s mire a New York-i expressz beállt, Zoli már valamelyest elviselhetőbbnek látta a világot.

— Bár sok ilyen gyerek lenne, mint te vagy! — ölelte át meghatottan Del vállát.

Mese! — erőltetett fölé’aggatás végül mégis kiszedte jelöle a történteket.

Del kétségbeesve állt.

— Most mi lesz?

— Elutazom.

— Hová?

— Nagy a világ — mondta Zoli, majd belevágott a gondolat> tényleg, hová is menjen? Mit ismer ő ebből a megszokhatatlan idegen országból?

— Várj csak — kapart elő a sötétbőrű diák egy papírlapot zsebéből. — Felírom a bú

lyám címét, ő a New York-i nVes képet az magára, s közkikötőben dolgozik. Szegény ben óvatosan becsusztatta utol- ember ugyan ő is, de biztosan só húszdollárosát Zoli zsebebe. segít neked. Még ma telefo- Milyen más volt az érkezés! nálok neki, hogy miről van — gondolta a fiú elkeseredve, szó. Keresd csak fel nyűgöd- amikor egyedül maradt és a

tan, mintha a te bátyád lenne!

— Ugyan ne fáradj — szabadkozott Zoli, de azért zseb- regyürte a címet. Most legalább van egy halvány reménysugara a jövőre nézve.

— Nagyon bánt, hogy ilyesmi történt miattam — kesergett Del.

Ne mondj már ilyen mar— Mindent,

est ac.l hasáoot, semmi közöd hozzál

vonat a váltókon kattogva kifutott öt-hatszoros sínpárral bővelkedő pályájára. Mennyi reménnyel jött ide, milyen optimistán érkezett, s most milyen csúfosan kiábrándulva kell . elszégyenkeznie innen! Hát azért is megmutatja, hogy nem hagyja legyűrni magát egykönnyen Hogyan is van? „Üsse kő a torpedókat, teljes gőzzel előre/”

ne.

Másnap reggel már újra a szédületesen kavargó New York-i forgalom vette körül a tépelődő Zolit. A hosszú út alatt egyebet sem csinált, mint terveket kovácsolt. Egyiket a másik után vetette el, de nem tudta véglegesen eldönteni, hogy mihez is kezdjen hozzá. Mások segítségét csak a legvégső esetben akarta kérni, de azt is belátta, hogy ilyen szorult helyzetben nem tud boldogulni saját erejéből. Koszt és lakás nélkül áll a nagyvilágban, s a pénzéből is legfeljebb egy nagyon szűkös hetet tud kihúzni. Úgy döntött, hogy legelőször is lakás, majd pedig valami kenyérkereset után néz.

Újra felkereste a 34. utcában az YMCA otthont, mely hetekkel ezelőtt átmeneti szállásuk volt. Talán ott tudnak mondani valamit Lüluékról, akik még utána is ott maradtak. Titokban abban is re* ménykedett, hogy talán még ott is találja őket, s akkor hármasban csak könnyebben látnak hozzá az új élet ezernyi gondjához.

Nagy bánatára azonban azt közölték, hogy a magyarok már elhagyták az otthont. Egy család tartózkodik már csak itt, mert a családfő betegsége miatt a munkaközvetítő szervezetek még nem tudták elhelyezni.

Zoli olyan letörve hallgatta a kedvezőtlen híreket, hogy még az öreg portásnak is feltűnt. Ki fa faggatta a fiút,

hogy miért érdeklődik annyira a magyarok után.

Az elárvult magyarnak jól esett, hogy végre olyan ember- rel találkozott, aki törődik vele. Ilyesmivel sem nagyon ta* lálkozott még az Egyesült Álla- mokban, megeredt hát a nyel* ve. Elpanaszolta az öregnek hogy nincs se szállása, se munkahelye s közösen akart honfitársaival állás után járni.

A portás megértőén bólogatott, tudta jól 6 is, mi az a munkanélküliség. Egy jó tanáccsal is tudott szolgálni.

— Menjen fel fiam a 114-es szobába, ott van a menekültügyi szolgálat, ók biztosan megengedik, hogy néhány napig itt aludjon, talán még munkát is tudnak ajánlani.

Zoli hálásan köszönte meg az útbaigazítást, s fél óra múlva vidáman kopogtatott be újra a portásfülkébe, örömmel újságolta a jószívű bácsinak., hogy a penthouse-ban kapott addig szállást, amíg nem tud máshol szerezni. Állást ugyan nem tudtak adni, de amilyen megértőén támogatták itt is, talán máshol sem lesz rosz- szabbul.

Azt már a vonaton kxfundál- ta, hogy Del bátyját csak akkor keresi fel, ha máshol egyáltalán nem boldogul. Eszébe jutott Sanci vendéglője, ahol sok magyar szokott megfordulni. Talán ott inkább tudnak valamit ajánlani — tervezte. Ha már valakitől szívességet kell kérni, legalább honfitárs legyen az Illető, ne pedig idegen.

(Folytatjuk.)