Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-02 / 284. szám

»58. DECEMBER 2.

NAPLÓ

s

ÍREK

Pécsi Múzsa címmel Tüskés Tibor irodalmi szemelvénygyűjteményt állított össze. A városi tanács Művelődésügyi osztálya kiadásában megjelenő könyv Pécs irodalmi múltját tekinti át a legrégibb időktől napjainkig. Több dokumentum és kép gazdagítja a kiadványt, melynek tördelését most fejezték be a Szikra Nyomdában.

*

Rövidesen megjelenik Babies András a Komlói szénbányászat története című könyve, amely felöleli Komló egész történetét. Az új könyvet a városi tanács művelődési osztálya adja ki*

*

A szövetkezeti nőblzottsá- gok a földmúvesszövetkeze- tekkel karöltve már eddig is több helyen háztartási kisgépkiállításokat rendezett Baranya megyében. A kiállításokon, melyeket vásárlással kötöttek egybe, kezelési útmutatást is adnak a vásárlóknak.

Anna Frank naplója Mohácson

A náci csizmák a lépcsőkön dobognak, már puskatus döngeti a rejtekhely ajtaját. A kétéves gyötrődő rettegés, a halálfélelemmel teli bizonytalanság, az idegőrlő, szinte őrjítő várakozás ím véget ért.

Nincs menekülés.

És így hangzanak az utolsó szavak, melyeket a borzalom e pillanataiban vetett papírra az életével leszámolt tizenöt éves lány1 „mindennek ellenére £n hiszek az ember jóságában ...”

Aztán összecsukódik a függöny.

A közönség pedig zavartan és némán ül tovább helyén. 5 Fátyolosak a szemek, s nehéz. ; mély sóhajok szakadnak fel t onnan, legbelülről... S csak { mikor a tosokszorító megha- I tódottság és talán a — kegyeGondolatok a Csendes Donról

A szovjet filmgyártás legújabb remekét vetíti elénk filmszínházunk. Mind a három részről elmondhatjuk, hogy ez a kitűnő alkotás nemcsak a témaválasztás szempontjából volt érdekes. A filmszínház látogatói olyan vonásokat láthatnak a filmben, amelyeket a mindennapi életben is megtalálunk.

Eleinte gyanakodni kezdtem. Hogyan lehet egy ezerötszáz oldalas regényből forgatókönyvet írni, hogy az jó is legyen, az esztétika és filmtechnika szempontjából a legmagasabb igényeknek is megfeleljen? A film első része megnyugtatott. Igen lebilincselt a film rendezése. A forgatókönyv Szergej Geraszimov tollából annyira jól íródott, hogy a filmet szépen összekapcsolta a regénnyel. Igaz, hogy a vásznon megjeleníteni egy jól sikerült regény alakjait nehéz feladat. A Csendes Don filmváltozata megőrzi és egybeolvasztja a regény minden alapvető mozzanatát. A filmben elevenednek meg a regény hősei, s olyanok, mint ahogyan a regény alapján elképzeljük őket. Persze, jelenetek maradtak ki, de ez érthető. Egy ilyen nagy terjedelmű alkotásból egy-két, sőt háromrészei filmbe belesűríteni a mondanivalót úgy, hogy logikai törés ne következzen be, nem könnyű dolog.

A film témája a doni ko- zákság -életének alakulása a Nagy Októberi Forradalom alatt és után. Solohovnak ez a széles mederben hömpölygő müve tíz esztendőt fog át a doni kozákság életéből. A film szépen mutatja, hogyan hányódik Grigorij a forradalom és az ellenforradalom között. Ingadozásának egyik oka az, hogy sorsa egészen egyéni. Nem tudja elhatározni, hogy a régit vagy az új világot válassza-e. Ez nála annál érdekesebb, mert különben határozott jellem.

A film harmadik része megmutat egy igen értékes mozzanatot. Ha Grigorij népével közös úton jár, felemelkedik az ember, ha sorsa összeütközik népe sorsával, elpusztul. A film igen plasztikusan vetíti elénk Grigorij kedvesét, Akszinyát, aki ugyancsak központi helyet foglal el. Gazdagabb lelkívilágú, a szívére hallgat, sokkal szilárdabb jellem, mint Grigorij. v

A film kitűnően oldotta meg a paraszttömegek átalakulásának bemutatását. Lebilincselő, a szovjet filmgyártás értékben gazdag produktuma.

PAY GABOR

let érzései csitulni kezdenek a háborgó szívekben, csattan fel az elismerés tapsa.-A német földről Hollandiába szakadt amszterdami zsidó kislány megelevenedett naplója került színre szombaton es^e Mohácson, a szentlőrinci szövetkezeti színjátszók előadásában. A naplót a két amerikai szerző: Goodrih és Hackett dramatizálta.

Magának a darabnak méltatására — gondolom — elég annyi, hogy hosszú évek óta kevés színpadi műnek volt olyan egyöntetű sikere, mint épp ennek. A színházak a világ minden táján játsszák. Amerikában éppen úgy, mint Európában. Vagy Ázsiában.

És a tartalom?

Három család: a Franck házaspár és két lányuk, Van Daanék meg a fiuk, és Dussel, ez a különös agglegény, együtt rejtőznek el az 1942-es zsidóüldözés idején egy irodaház emeletén.

Napfénytől és külvilágtól elzárt nyolc ember él itt össze- zártan és egymásra utalva. Iszonyatos időket vészelnek át. Minden pillanatban az életükért kell rettegniük. Halál- félelem markolja a szívüket, ha autófék csikordul ott lenn a ház előtt. E szörnyű napok, évek felőrlik az idegeket, felfokozzák az érzelmeket. A szüntelen izgalom lerántja az arcokról a külső mázt, s megmutatkozik a maga kendőzetlen valójában ki micsoda ember. És mindez egy naív, az élet dolgairól oly keveset tudó gyermek szemén át.

S így még megdöbbentőbb.

A fiatalabb Frank

lány — Anna — és Daanék Péter fia közt valami mesebelien szép, tiszta szerelem virágzik ki együttlétük során. Különös ez a szerelem: gyermeki és ártatlan. Mennyire más, mint a világirodalomban számtalanszor megénekelt, lángoló, mindent elsöprő nagy érzések. Nem önfeláldozó és nem kölcsönöz haláltmegvető bátorságot sem. Talán ezért is nehéz a pontos megfogalmazását adni... Olyan, mint valami fény, mely szelíd derengéssel színez be mindent. Halk és könnyesen lírai, a

Érdekes emberek ezek mind a nyolcán. Különös jellemek, és a szentlőrinci szövetkezeti színjátszók előadásukban

nagyszerűen érzékeltették ezt. Anna Frank — Kerekes Júlia — arca ezerféleképpen változik. Tizenhárom éves, amikor megismerkedik a rejtekhely- lyel, s ekkor még csupán csintalan, bájos gyermek. Ám a halálos összezártság évei a néző szeme előtt érlelik nővé. Kedves volt és elragadó, köny- nyezőn szomorú és vidáman, tiszta szívből kacagó. Kitűnő volt az alakítás. Partnere, Péter hasonlóképp nagy változásokon megy keresztül. Szülei rossz befolyása ellenére is Frankék hatása alatt erős jelleművé válik. A tizenhat éves fiatalember félénk és indulatos, magában nem bízó, ám érző és értő kamasz.

Bucsky Mihály Ottó Frankja az előadás egyik legjobb alakítása. Hogy ez a nyolc ember nem roppan össze a rájuk nehezedő rettegés súlya alatt, az csaknem kizárólag neki köszönhető, és az alakítás nyomán ez érthető is. Jelleme tiszta és férfinek is a legkü- lönb, érzelemgazdag és igen művelt ember. Méltó hozzá felesége — Bogyay Tiborné — aki megértő feleség és szerető anya. És főleg az utóbbi. M.n- den mozdulatából, minden megnyilvánulásából ez világuk ki. Játéka természetes, egyszerű és finom.

Dussel igen érdekes figura, nem rossz ember, csupán bogaras és ezt igen kitűnően érzékeltette megelevenítője, Szalag László. A betegesen nagyétkű és a jellembeli fogyatkozásban szenvedő Van Daap, és a hódítani vágyó, kacér szépasszony felesége szerepében Tóth József és Könnyűd Erzsébet aratott sikert. Nagyon tetszettek a többiek is: Lauts Erzsébet — Margót —, Benke Sarolta — Miep — és Déri Antal — Kraler.

A darab túlzásokra, hatásvadászatra gyakran ad alkalmat. A rendező érdeme, hogy nem estek ebbe a hibába. Bucsky Mihály rendezése dicséretet érdemel, sikerült ösz- szefognia a darabot, éles megvilágításba helyezni a mondanivalót. A technikai megoldások azonban még szerények;

Végezetül csak annyit,

hogy a mohácsi előadás színvonalas volt, a közönség öntevékeny együttestől ilyen átélt játékot, szép előadást még sohasem látott.

Sz. I.

Készülnek

a termelőszövetkezetek tervei

Szemetelő utasok

Mint utas,

minden ember azt kívánja, hogy kultúrált körülmények között utazhasson, hogy tiszta legyen a kocsi, ép legyen minden ablaka, égjenek a lámpák, s ha tél van — legyen meleg is. A Pécsi Vasútigazgatóság évente százezreket költ erre. A takarítók állandóan dolgoznak a vonatokon, a javítóknak is rengeteg munkájuk akad, s fáradozásuknak mégis alig van látszata.

Aki nem hiszi, nézzen meg egy indítás előtt álló szerelvényt: padlózatát fellocsolták, felseperték, az ülőhelyeket, polcokat. Válaszfalakat letöröl gették. A WC-t felmosták, a hamú- és szeméttartókat kiürítették. Minden rendben. S az érkező vonaton?

Itt van például a bátaszéki. Mozdonya még pöfög, a kocsik mozgásban vannak, de az utasok egymás után ugrálnak le a szerelvényről. Van, aki csalt úgy, elhajítja a jegyét', pedig az állomáson sűrűn egymás mellé, hulladékgyűjtőket szereltei*, fel erre a célra. Van, aki restell! a kupéban hagyni az uti- maradékot és most hajítja ki gyűrött, zsíros papírba csomagolva az ablakon. Szerencse, hogy az állomást még csak 11 felé takarítják, s így összegyűjtik majd a bátaszékiek szemetét is.

Amit az állomáson dobálnak el, ez a kevesebb abból a sok szemétből, amit a vonattal hoztak egészen Pécsig. A kocsik elképzelhetetlenül piszkosak. Az elsőben kol’ektív evést rendezhettek, rengeteg az almacsutka, almahéj, gyufás- dobozok, csikkek, cukor kás-zacsk ók, csontok, csokoládéstaniolok társaságában. A másik kocsiban krizantémot hozhattak eladásra. Az elszórt szirmokból, levelekből és szárakból egy csokorra valót lehetne összeállítani.

Az egyik kocsiban valaki tökmagot evett, a fülke padlózata, ülései vastagon beszórva a héjával. Az illető ugyancsak „elhúzta a csíkot“ — látszik, hogy Pécshez közeledvén kiállt a kocsiajtóba és még nagyobb mennyiségű tökmag elfogyasztására volt ideje, amit a sok szétrugdosott héj jelez.

Van olyan utas,

aki szeret enni útközben és ezzel szemetel. Ez még csak hagyján. De vannak olyanok is, akik köpködóssel űzik el a hosszú utazás unalmát, vagy — mint a takarítók panaszolják — összepiszkítják a WC-t, és jegyzőkönyvileg fogalmazva: „Nem rendeltetésszerűen használják a mosdókagylókat.“

Kősa Verona a siklósi vonatban éppen a pámás fülkét söpri. Mikor meglátja KoVScs elvtársat, az állomásfőnöík helyettesét, sietve mondja:

— Nem marad ám itt ez a sok szemét, mind kitakarítom ...

De amikor megtudja, hogy főnökét ez esetben kizárólag az utasok magatartása érdekli, megered a nyelve.

— A bátaszéki meg a siklósi vonat még hagyján, nézzék meg egyszer a kanizsait, vagy a szombathelyit! Gyomor kell hozzá, ha az ember takarítani akarja azokat... De azért ez is elég csúnya — mutat a fülke fényezett falára — nézzék csak meg! Felteszik a sáros lábukat és ha le akarják venni csomagjaikat, még az ülésre is képesek fellépni sáros cipőjűikkel;: >

Mióta a rendőrség jobban ügyel rá, csökkent a vasúti kocsikban a lopások száma. Most már nem tartozik a gyakori esetek közé, hogy ellopják a villanykörtét, lefeszítik a hamútartót és fogast. De az ablaktörések még most is napirenden vannak, annak ellenére, hogy a kalauzok helyszínen hajtják be a törött ablaküvegek árát. így aztán sok munkája van Müller József brigádjának. ök a kocsiban keletkező hibákat javítják ki. Urbán Jenő most éppen egy korhadt ablakkeretet cserél ki. Társa az ajtót javítja, mert valaki úgy becsapta, hogy kitörött a védőléc.

— Ez a legnagyobb baj kérem — panaszolja —, hogy az utasok erőszakkal teszik tönkre a kocsikat. Itt vannak például a hevederek. Lassan csak egy arasznyi lesz minden ablakon, mert levagdossák. Én vagyok a megmondhatója, hogy milyen sok ablaküvegünk volt ősz elején a raktárban. Most meg any- nyira elhasználtuk már ezeket, hogy ezután már csak toldott üveggel javítjuk a töréseket..:

A kultúrált utazás

megteremtéséhez ma még hiányzik egy fontos kellék, az utasok hozzájárulása. Amíg a többség tűri. hogy az utasok egy része mindenféle szeméttel szórja tele a vasúti kocsikat, hogy bepiszkítsák az üléseket, összetördeljék az ablakokat, rongálják a berendezéseket, a vasútigazgatóság sem tud kultúrált körülményeket teremteni. Minden utasnak meg kell tanulnia emberi módon viselkedni a vasúton is, mert a kultúrált utaztatás kultúrált utasokat feltételez.

Harsány! Márta.

Ezekben a napokban határozzák meg termelőszövetkezeteink jövő évi fejlődésük irányát, elkészítik a termelési tervet. Nagy gondot, körültekintést, számítást igényel a--tervkészítés. Mégis mire kell különösképpen figyelni?

Tudvalevő: a növénytermelés nem önmagáért való termelési ág. Szorosan kapcsolódik az állattenyésztéshez, ezért logikus, ha a termelőszövetkezetek elsősorban az állattenyésztési tervet alakítják ki és erre építik fel növénytermelési tervüket. De tény az is, hogy a növénytermelés fejlődése nagy kihatással van az egész gazdaságra, így az állattenyésztés fejlődésére is. Hogyan válasszuk hát meg: milyen növényféleségeket termeljünk?

Olyan növényeket termeljünk, amelyek több év átlagában a legjobb termést adták és a termelőszövetkezet adottságainak, munkaerő helyzetének a legjobban megfelelnek. Alaposan vizsgáljuk meg: mire képes a. talajunk, mert még mindig vannak olyan tsz-ek, ahol egyes, igen jövedelmező ágak háttérbe szorulnak, különböző okok miatt.

A növénytermelési tervek egyik legfontosabb része a takarmánytermő területek megtervezése. Arra kell törekednünk, hogy az értékesebb abraktaramányok termelését helyezzék előtérbe a tsz-ek. Fontos ez a takarmányalap kialakítása szempontjából, de fontos a kalkuláció szempontjából is, amelynek a lényege a következő: a termelőszövetkezet növénytermelésének szerkezete akkor jó, ha a fő takarmánytermő területre eső állati hozam több. mint az áruterület hozama. Ha ezt a tényt figyelembe vesszük, akkor jól terveztünk.

A másik igen fontos feladat a szálastakarmányte- rületek kialakítása. Sok termelőszövetkezetünkben elhanyagolják a szálas-, zöld- és silótakarmányok etetését, inkább abrakféléket etetnek. Ez pedig azt jelenti: letértek a természetszerű és egyben legjövedelmezőbb állat- tenyésztés útjáról és drága, nem kifizetődő tenyésztést folytatnak. Ezt a következő tény is világosan mutatja: az állattenyésztésben a takarmányok jelentik az ösz- szes költségtényezők mintegy 80 százalékát. Világos tehát: azok a termelőszövetkezetek állítanak elő olcsóbban állati terméket, amelyek fokozatosan rátérnek a szálas- és silótakarmányok etetésére.

A tervkészítésnél jó, ha szem előtt tartjuk a kővetkezőket: mindenekelőtt a legbiztosabban nagy termést adó takarmányok vetésterületi arányaira fordítsunk gondot. Olyan arányokban növeljük szálas- és pillangós takarmány területeinket, hogy a szövetkezetnek mindig inkább feleslegé, mint hiánya legyen. Ezt a felesleget pedig akkor használja fel a termelőszövetkezet helyesen, ha feleslegessé vált területeken magot fog nemcsak saját szükséglete kielégítésére, hanem eladásra is.

Területnövelésre nálunk nincs lehetőség. Azon kell többet termelnünk, amink van. Ma már köztudomású, hogy a silókukorica kiváló takarmány. Több termelő- szövetkezetben olyan jelek tapasztalhatók, hogy bátrabban tervezik már fő takarmánynövényként ezt a nagy takaimányértéket adó növényt. Helyesen teszik ezt is és azt is, hogy két tehénre átlagban egy hold silókukoricát terveznek. A nyáron is bebizonyosodott: 3—4 mázsával többet adott holdanként az őszi, tnint a tavaszi árpa. Nem véletlen tehát, hogy a mohácsi járásban a termelőszövetkezetek — nagyon helyesen — egyre nagyobb területen termesztik az ősziárpát.

Nemrég egyéni parasztok újságolták: hat kocsi kukoricájuk termett egy hold földön. Aztán milyen kukoricájuk volt? — kérdeztem.

„Hát hibrid...“ — szólt a válasz és hozzátették; jövőre az összes kukoricaföíd- be hibrid magot vetnek.

Termelőszövetkezeteink is termeltek jóval nagyobb területeken, mint az egyéniek már az 1957/58-as gazdasági évben is hibridkukoricát. Mindenütt arról beszélnek: bevált. Ezért, helyes, ha most, a tervkészítés idején számolunk a hibridkukorica vetőmag használatával és arra törekszünk, hogy termelőszövetkezeteink a jövő évben kukoricavetésük teljes területén hibrid vetőmagot használjanak.

Az ipari növények termelése nemcsak azt jelenti, hogy itt le tudjuk kötni az itt-ott jelentkező munkaerőfelesleget, hanem a jövedelem egy része is innen jön. Helyes tehát, ha erre is figyelemmel vagyunk a tervezésnél. A munkaerőfelesleg lekötése és a jövedelem szempontjából egyaránt helyes például a cukorrépa termelése. Az ipari növények $ zöldségfélék tervezésénél figyelnünk kell arra, hogy egy termelőszövetkezetben ne aprózzuk el a területet túl sokféle növény termesztésével. Ez nem célszerű két okból: nem tudjuk jól megművelni gépekkel, és folyton érezzük a kisparcellás termelés korlátozottságát.

A tervből nem maradhat ki a talajerővisszapótlás sem, mert mint mondani szokás: „Olyan kamrából előbb-utóbb kifogy minden, ahonnan csak kihoznak és nem visznek be.“ Gondosan fel kell mérnünk tehát a trágyaszükségletet és a készletet. Feltétlenül helyes az, ha számításba vesszük és fel is használjuk a háztáji gazdaságból eredő trágyameny- nyiséget. Ott, ahol az istállótrágya nem biztosítja a talajerővisszapótlást, a szer- vestrágya-vásárlástól sem kell visszariadni, mert kifizetődő. Ma már nem ismeretlen egyetlen tsz-vezető előtt sem a zöldtrágyázás hasznossága. Ez is jó eszköz a talajerő visszapótlására.

Minden termelőszövetke-» zetben bizonyos tapasztalatokra teltek szert az elmúlt években a műtrágyázást illetően. Ezeket a tapasztalatokat helyes, ha a tervezésnél felhasználjuk. Ma már kitűnik: a 3004—es kormányhatározat hatására számos termelőszövetkezet sok káli műtrágyát rendelt, mert ennél a műtrágyánál volt a legnagyobb a kedvezmény. ‘ Nagyon fontos: a jövő évben ne a kedvezmények, hanem a szükségletek határozzák meg a műtrágyafelhasználást termelőszövetkezeteinkben. %

Az eddigi tapasztalatok azt mutatják: termelőszövetkezeteink az idén körültekintőbben terveznek, mint az elmúlt években. Ez a néhány gondolat csak arra hivatott: segítsen az itt-ott megmutatkozó problémák megoldásában.