Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-07 / 289. szám
DECEMBER 7. NAPLÓ 5 Pontyok, harcsák, süllők paradicsoma Rikolt a vadászkürt D aranytű az ország ara- 99*-* nya“, tartja egy régi közmondás és nem, is indokolatlanul. Megyénk borai, jószágai, gabonája szintúgy messze földön híres, mint. a Mecsekben rejtőző vagy a síkságainkon tanyázó vadállomány. A nemes vadaktól az apró vadig minden fellelhető. Nem csoda hát, hogy már évtizedekkel ezelőtt és napjainkban is egyik legkapósabb vadász- területe bel- és külföldi vadásztársaságoknak. De mivel semmisem kiapadhatatlan. így a vadállomány sem, ezért törvények védik természeti kincsnek számító vadjainkat a szertelen vadászszenvedély elől. A védelem érdekében alakult lei és emelkedett törvényerőre a különböző vadászati szezonok kijelölése és pontos betartása, valamint a „kilőhető“ vadak fajtájának nemének, mennyiségének szigorú meghatározása. De honnan tudják a „törvényhozók“, hogy miből menynyit és mikor szabad kilőni? — teszi fel a kérdést a tájékozatlan. Somogyi Zoltán, a Mecseki Erdőgazdaság fővaA sumonyi halgazdaságban ** is télre készülődnek. A felborított, frissen kátrányo- zott csónakok, a szikkadó nagy fenékhálók hosszú pihenőre térték. És a nagy tó? Amerre a szem■ ellát, a víztükör helyén köviilt iszaptenger, nádrengeteg és égnek meredő vedlett nádibuzogányok. Mégsem halót, a tó medre. Igaz, a dankasirályok népe már rég délré költözött és a szürke gémek is valahol a. Nílus partján riasztgatjak a halakat, de itt rajzanak már a lármás ezüst- s irály Ok, a vadlibák, rucák, egy kis „szeméthal“ reményében. A pontyok, harcsák a vízzel együtt a telelőbe költöztek, ahonnan egy részük még a tél folyamán „export-tárára“ indul, amíg a szerencsésebbek tavaszkor újra visszatérnek a halastavakba, hogy folytassák a szaporítás fontos feladatát. „Úgy él, mint a hal a vízben" tartja a közmondás, de nem így vallja ezt ' Bartha László, a sumonyi, halgazdaság igazgatója. Szerinte a hal is úgy él a vízben, ahogy az — számára a szaPcember hozzáértése lehetővé teszi. Kicsiny, de jól felszerelt laboratóriumában műszerei, vegyszerei között állandó felügyelet alatt Jósét Schalte Wrede lőtte ki a 12,585 kilogrammos agancs ú szarvasbikát, a sellyei erdészet kSrrsőnyei erdejében. ben- a selejt rossz pontnak számít, az erdészetnek kemény forintokat hoz a házhoz. Ilyenkor jelentkeznek a *,nimró- dok“, akikkel úgynevezett 8ér- lelövési szerződést kötünk a legjobb „golyóra érett“ szarvasbikákra, őzbakokra, vaddisznókra. — Hogyan és mikor jelölik ki ezeket a vadakat? — Több évi megfigyelés alapján történik a kijelölés, különösen a „bőgés“ előtti időszakban. A szarvasbikák ugyanis elég rossz „taktikai“ meggondolások alapján az általuk megszokott» úgynevezett „háremhelyükre“ terelik össze a teheneket, a megfigyelő legnagyobb gyönyörűségére. Egy ilyen megfigyelés áldozata lett az a páratlan — huszonkettes szarvasbika is, amelyet egyik külföldi vendégünk, Josef Schulte Wrede lőtt ki a Sellye melletti Körcsö- nyén. A német „nimród“ ezzel a lövéssel 12,585 kilogrammos agancshoz jutott, de az erdő- ''gazdaság sem járt rosszul: 4400 dollárt kapott a páratlan trófeáért. Az utóbbi három év alatt ez a második >2 kilogrammon felüli kilövés, amelyhez hasonlóval külföldön sem igen dicsekedhetnek, Baranyában és Mecsek környékére csak két éve járnak külföldi vadászok, de máris jó hírnevet szereztünk vadjainkkal Külföldi vadász- vendégek eddig 14 őzbakot és S szarvasbikát lőttek kú amiért 164 616 forintot kaptunk természetesen valutában. De a belföldi kilövési tervek is jól -..sikerültek. Szarvasból a terve- V zeit 113-mai szemben, 120-at. Q őzből 63 helyett 69-et, vaddisznóból 83-at ejtettek vadászatink. 0 A külföldiek által kilőtt dászniesrere adta meg a választ: — A Mecsek és egyéb területeink rezervátumokra vannak felosztva, ahol képzett erdészeti szakemberek „ismerkednek“ meg évek hosszú sorom a vadakkal, főleg a szarvasokkal. Állományfejlesztési tervek alapján, állomány- és ivararány szerint állapítják meg a kilövési tervet. Célunk, az állomány minőségét évről- évre javítani és ezt selejtezéssel érjük el Amíg üzemekUobőbálóval a sumonyi „kis-Bala tonon", — MH akar ezzel a ratio rrej? — A-íróvadra megyek vadászni. Verekedő bikák rajta talán halálos sebet, azért inkább szemben próbálja parírozni a támadást. Nehezen megy .,. Kezdetben csak gyengén koccan ösz- sze a két agancs. A harci kedv azonban fokozatosan növekszik — eltávolodások, nekirohanások ..., végre teljes ósi vad, fékevesztett erővel és gyilkos vaddal rohan egymásnak a 'két bika. ~ . , I az ősz végi holNagyon kedvesek | das, csiUagfényes-----------------------’— éjszakák lesei, ké nyelmes, páholyszerű Jóshelyekről. Szép és érdekes a vad „kulisszák mögötti“ élete. Hisz a vérbeli vadász a vad életének megfigyelésében is legalább oly örömét leli, mint a lelövésben. En minden vadai — a legkisebbtől a legtuigijobbig — a. legszelídebbtől a legvadabbig — szeretek és tudom élvezni a- buta nyúl baktatásat, szerelmeskedését. a nyul-legények pofozkodását — a vidám gondatlansággal ficánkoló őzgida nyomában végtelen ravaszsággal settenkedő ravaszpofájú róka riadt menekülését, amikor a suta észrevette őkéimét és borotvaélei patáival akarja megdolgozni Valamenny i között azon ban legkedvesebb nekem, kedves fővadam, a szarvas éjszakai életének megfigyelése. Csodálatosan szép és kedves élmény a végtelen finom érzékszervekkel rendelkező szarvason kifogni. Gyenge szél mellett is sokszor már kétszáz méterről megérez. Gyenge holdfény mellett is jobban lát, mint az ember a legjobb távcsővel. Hallásáról nem is beszélve. Elektromos fülelőkészülék. Gyönyörű teliholdas csendes éjszakán, hányszor, de hányszor lestem meg lélegzetet fojtva, néha csak méterekről szívtam magamba közelgését. Órák hosszat gyönyörködtem az erős bikák verekedésében. A harcot majdnem mindig rövid elfojtott, tompa „mmmööőő“-szerű bőgés előzi meg. Három, négyszeri ismétlés után az erősebb harcias kedvű bika■ tompa, mély, röind mormogással megy neki a, gyengébbnek, Ez menekülne, de a menekü lés nála sokkal rosszabb, mint a szem- be szállás, mari esetleg kdihrJrtf ejtenek el jes megnyilvánulása. A gyengébb térdre rogy. már-már azt hiszem, vége elveszett, de nem, nem enged, nem szabad engednie, mert halál vár rá. Felugrik. kis pihenő és új erőt szedve ma gába, most már ő támad .., Mindez télihold mellett 50 lépésre a réten játszódik le. A látcső néhány méterrel hozza elém őket. A szívem hevesebben dobog, lélegzetem is meggyorsul, amikor, mint « fergeteg rohan újra egymásba a kél karcsú test. Óriási, ősi, vad erőkifejtéssel nyomja, gyűri, taszítja egymást, néha mint a motola pereg körbe-körbe a két gyönyörű v>ad. Az erdő harsogva visszhangozza az agancsok csattanását, amely fölülmúlja a vágtató szekér zörgését is. Sóhajtások,' nyögések, nyöszörgések, mint panaszos sírások hallatszanak a bikák felől. Már alig bírom idegekkel, hiszen már vagy félórája tart az öldöklő harc. Néha 10 lépésnyire is megközelítenek. Nyelvük lóg, szájük habzik, látszik rajtuk az óriási fáradtság és egy tapssal akarom megszüntetni a gyilkos párbajt, amikor gyönyörűséges két szép állatom, talán éppen egy kis egér cincogására> vagy végkimerülésben abba hagyja a harcot és csendesen legelni kezd. Rettenetes az ősi erő tartja halait. Megfelelő-e szá-' mukra a víz keménységi foka, | milyen mértékű az idegen ( anyagokkal való szennyezett-, sége, milyen a tápláló víz. iszaptartalmának minősége stb A sumonyi halgazdaság az' ország egyik legeredménye-í sebb haltenyészete. Víztükre . 415 katasztrális hold és azi Oke rpatak látja el vízzel, kor-( szerű duzzasztómű segítségé-1 vei A természetes haletetésen' kívül egyik fontos segédüzem-( águk a hizlalda 600 sertéssel, ( amelyben évi 90 vagon trágyat előállításával a széndioxid' alapanyagút, az úgynevezett ( ..aranylevet" készítik. A gaz dasagot az utolsó években gépesítették, villamosították. So-' kát könnyít a dolgozók mun-( kdjén a sok pUlanyszivattyú,. daruid. vizszabáiyozó és az önműködő elektromos ára- ( dúst jelző berendezés. Ezenki-( vül motorizálva van a halete- tér, a tavak trágyázása, stb. ' L rről a jól felszerelt gaz*-í dóságról beszél talán a‘ legszívesebben Bartha László:t — Gazdaságunk teljes üzemű, három évjárattal dolgozik,1 ami annyit jelent, hogy a te-' nyesztés minden fázisát — az ivatástól a tényész- és piaci hal előállításáig saját erőből végezzük. Az első évben ivadékokat nevelünk (nemes pontyaink ivásából), második évben megnyújtjuk azokat, majd a harmadik évben piaci áruvá hizlaljuk fel halainkat. Az elmúlt gazdasági évben 3000 mélermázse hal termésünk volt, ami a gazdaság 28 esztendejének csúcsé redmó- mtr Ebben az ■ eredményben Láttam már olyan nekirohanást, amikor 10 méterre vágta magától az erősebbik bika a gyengébbet. Akkor azt hittem, ez okulni fog és elhagyja a küzdőteret. De nem. Egy darabig egyedül volt, amikor kipihente magát, újból kezdődött a harc. Rengeteg ily életre-halálra menő küzdelemnek voltam már szemtanúja, de hogy egyik vad a másikat kivégezte volna, nem láttam még. Szomszédságom ban néhány . esztendeje megtalálta k egy erős tizenkettes bika hulláját. Vizsga lat aid vették. Lövés •nem volt benne. \ yakcsigolyája volt eltörve és oldalában egy félméteres szúrt seb. valószínű agancsszúrás fordította Itt beleit. Ugyan milyen erőben lehetett az a másik bika'! Milyen küzdelem előzhette meg a tragikus, drámai véget? Egy vadász-szivet végtelen elszórna rító fényképet is láttam. Azt hiszem a gödöllői erdőben történt. Két bika agancsa verekedés közben olyan szerencsétlenül akadt össze, hogy nem tudtak többé széjjelválni. Itt is egyrészről ngakcsigolyatörés történt, a győztes pedig agancsában a társbika hullájával. éhenpusztult. —r—————flem a Ifrpés Szeretem az éjszakát csúbít ki. Igen-------------------------------- sok fővadat lő ttem már, de nem emlékszem olyanra, amelyet meg ne sajnáltam volna a lövés után. Az igazi vadász-szívnek gyönyörűség már az is, ha közelről titokban élvezheti a neki oly kedves vad életének minden megnyilvánulását és úgy érzem nem is lehet vérbeli vadász az. aki ne ismerné a vad életét, akinek leikéből nem száll vadja felé simogató, dédelgető szarét*t MOHAI RUDOLF 1957. szeptemberében a bajai erdő- gazdaság területén elejtett 12,30 kilogrammos agancssúlyú szarvasbika. Lelövési díja az idén 84 ezer forintot hozna a házhoz, sózok és „vadföldek“ létesülnek. Ez utóbbi különösen fontos létesítmény. A vadak téli ellátására erdőirtásokon földeket törnek feU ahol csicsókát, és különböző gumós-növényeket termelnek a vadállomány számára. Ez egyrészt helyhez köti, helyhez szoktatja a vada kát. másrészt eltereli a figyelmet o kenyérgabona. <«tfcorvwi y.ihlekröl természetesem nemsak a pontyok, hanem a ragadozó halak, így a harcsa, süllő, pisztrángsügér, compó is benne foglaltatik, mert ez utóbbiakat járulék-halként is tenyésztjük. A hal mind keresettebb élelemmé válik. Jellemző erre Pécs lakosságának igénye. Amíg 1957. nyarán 21 mázsa halat szállítottunk Pécsre, addig ez év három nyári hónapjában 92 mázsa halat kapott tőlünk a város. Tavaly 600 mázsa halat exportáltunk i Csehszlovákiába, Németor-] szagba és Olaszországba, ] amiért dolgozóink export-pré-; miumban is részesültek. A külföldi vevők előírják a hal faját, nagyságát, súlyát, alakját, színét, pikkelyes, vagy pikke lytelenségét, Jcarcolás-: mentes állapotát és csak élve] veszik át. Szállításoknál teleltetőink- ből visszük ki a halakat, ponyva közötti -vízben, kttrszerű frissítővel felszerelt gépkocsi-] val. Az első „transzport“ kivitelekor mindig felteszem a leérdést a fehérvagonos gépésznek: — Mi a véleménye a halakról? — Ha megfelelőnek találja minőségre, egészségi állapotra, akkor nyugodt vagyok, a hal mehet akár Pestre, akár távoli országokba. nem vallunk szégyent vele. | gy néz hát M Bartha * László birodalma, a su- monyi halgazdaság, amely az utóbbi években nemcsak határainkon belül, hanem messzi országokban is hírnevet szerzett a magyar haltenyésztésnek. Vadrucáik nyomában.
