Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)
1958-12-25 / 304. szám
NAPLÓ 1958. DECEMBER 25. ' Pirosfedelü könyv. Alakra mint egy nagyobbfajta zsebnaptár és vaskos, mint a törvénygyűjtemény, Vászon- kötésébe álló betűk mélyednek, s az aranysain festék a napsugár fényével ragyogja: Emberség. Kinyi tömj • Az asszony lehajtja fejét* Fekete hajában ősz szálak csillognak, a barna kendő mind umtalan elenged egy-egy tin eset. Ideges mozdulattal nyom ja vissza és néhány centiméterrel jobban a homlokába húzza a kendőt* Mereven néz maga elé, A kemény kés mintha vajat szán tana, simítja, formálja az anyagot, Melléből nehéz sóhaj szakad fői* — Még csak tíz óra! Bár már vége lenne! Hullanak a puha forgácsok.,, , t- Miért olyan szomorú? Riadtan fordul hátra* Tekintete mosolygó szempárba mélyedj Csak names valami baj? e- érdeklődik tovább a férfi, és mosolyog. Hangja lágy, • mégis határozott, olyan mint amikor valaki biztos a dolgában, — Baj? Baj mindig akad* Egyszer ez, máskor az* —, Nó — biztatja a férfi* — Minek? Úgysem segít rajtom senki* Pedig,,, Az asszony beidegzett mozdulattal nyúl a kapcsolóhoz, a gép megáll* Megtöri! kezét, hátával a lecsöndesült masinának támaszkodik* , 9. Férje beteg. Nagyon súlyos. Nem dolgozhat, otthon fekszik és ki tudja mikor vehet a kezébe megint szerszámot, Ö meg minden nap itt áll a gép mellett. Ha fújnak, rohan öltözni, haza, bevásárolni, takarítani, főzni, Ápolni a beteget, S még ott a négy gyerek, kettő iskolás, a másik kettő kicsi, egész nap a férfi körül Iáiba ti ankodik. A férj tehetetlen, fekszik az ágyban, csak rájuk nézni tud. A pénz? Kevés. A nagyobb gond méaz óvodába, itt jó helyük leas* Maga pedig ezután mindig délelőtt dolgozhat, Jó lesz? Az asszony felemeli fejét. Szája szegletében halvány mosoly jelenik meg. Az egész ház | összefu___________________ tott. A ny itott ajtó előtt tolongnak, lökdösődnek, bemenni egyikis egyszerre két levelet eresz* tett a sárgás, öreg tüllfüggöny mögé, le a fényes padlóra, Varjas nénire, amikor férje meghalt, nem maradt más, csak néhány bútordarab, valami csekélyke nyugdíj és egy tizenkét éves legényke. Fogadott fiú, nekik nem volt. Akkor zokszó nélkül káhdzta a Válasz és kézfogás Ö reg vagyok én már a szocializmushoz; itt vannak helyettünk a fiatalok, az nem vagy nek sincs bátorsága. Mariska néni megunja a tipródást s bekiált: *— Márton bácsi! Az öreg Kata! nekivörösödve jön a konyhába. Kiabál, ahogy a torkán kifér* — Csibészek! Gazemberek! Hogy a: *, Hallottak már ilyent?! Az éjjel elvitték a külső ablakokat. Az a,;; Egy- <Szer még megérjük, hogy ahá- re* ösztöndíjat kapott, de/ értelmiség új hajtásai... Tudom, megtűr bennünloet a rendszer, talán még szükség is van ránlk..., de porosodnak már, mint az a aktacsomók az irattárban .. * — summázta ,„ . , { jelenéről és távolabbi kilátásairól véleményét sarokból az öreg Pfaffot, lepőj a férfikart taposó mérnök-ismerolta s járt munkáért. Anyjá- tói tanulta a varrást. Hamarosan megismerték a környéken, különösen gyermek ingeket varrt nagyon szépen. Hat éve csinálta már, a hat év alatt nem volt rá semmi panasz, mindig becsületes munkát adott ki a kezéből* A pénz jól jött. Hetenként mindig előre kiszámította, hogy mennyit kap és szépen elosztotta: ez Lacinak cipőre, ezt félre teszem a sötétkék ruhára:;« Laci közben érettségizett és felvették az egyetemzat lopják el« A kíváncsiskodók nevetnek. Hogy a házat? Na, az lenne szép. ügy általában azért együtt éreznek Mard bácsival, hiszen jön a tél, hiányzik majd a dupla ablak, ha csak meg nem csináltatja. Akkor viszont kinyithatja a bukszáját Mariska néni vigasztalja is: Majd a házigazda. Varjas néni azért továbbra is* taposta az öreg masinát, mint-] ha nem történt volna semmi Éltek szépen, nyugodtan akis] háziban, Csak egyszer maradt abba a] megszokott kattogás. Egy no-' vemlber eleji napon, amikor a' boltból hazaérve az asztal sarkán sietséggel főtt sorokat ta-( Iáit „Ne haragudj, drága ma-( ma, elmentem. Néhány hónap ( rösöm. Hűvös reménytelenség núl a hangjában, s a fáradt mozdulat, amSnpel búcsút intett, olyannak tűnt, mintha álmaitól is' elköszönt volna. Nincs igazad, kedves B. sötét meglátásaid nem a valóság talajáról nőttek ki, s még csak nem is következetesek. Persze egyetlen szóban nem lehet cáfolni őket, ezért inkább menjünk sorjában, a Szavaikkal nem mondtad ki, de homlokod mögött ott bújkált a kétség■’ van-e nekünk, 40—45 éveseknek közünk egyáltalán a szocializmushoz? Emlékezz csak kissé a múltra, s magad is belátod, hogy a marxizmus eszméi sohasem voltak idegenek az értelmiség számára. Negyven esztendővel ezelőtt az értelmiség legjobbjai egy sorban harcoltaSk a munkásosztállyal a proletárdiktatúra megteremtéséért, s a későbbiekben a Horthy-rendszer, a kapitalista kizsákmányolás ellen olyan mártírokait adott az értelmiség a proletáriátus ügyének, mint Schönherz Zoltán, Ságvári Endre. Nem hívatlan vendég hát az értelmiségi a szocialista építés állványainál, hanem becses és gazdag örökség hordozója, leendő sikerek kovácsa. Te magad is alkotó ember vagy, elképzelések, tervek feszülnek Benned, így jól tudod: a termelés láza akkor lüktet csak az erekben negyven fdk felett, ha felemelők, elérhetők a célok, melyekén munkához látunk. Nos, adatott-e értelmiségnek szebb feladat a történelem során, mint korunkban? Független, szabad hazában, a dolgozók millióinak megbecsülésétől övezve rakhatjuk a téglát ahhoz az épülethez, melyben a réginél sokkalta emberibb és gazdagabb élet virágzik ki. Szárnyaló és felszabadult ez a munka, éltető eleme a nép maga. S amit teszel, az á közösségé éppúgy, mint a sajátod, hiszen egybecsendüílFelöle ugyan megfagyhatná- múlva jöhetsz utánam;}«" nek az akaratok, — soha többé már egyedül. Ha itt ülnél szemben velem, most ezt válaszolnád: „Frázisok csak ezek... én magam járok most is, mint azelőtt“. Itt nincs helye a vitánák; ha bezársz magad körül minden ajtót, akkor valóban nem szűrődnek be Hozzád a közösség új értelemre talált összefogásának hangjai. De ha nem gombotkozol be nyakig, s ha nem ellenfélként birkózol az árról, hanem egyszerűen csak semleges szemlélő maradsz, akkor már meg kell látnod: a kommunisták, a becsületes dolgozók százezrei nemcsak maguknak formálják az új rendet. Tiéd is a haza, minden szépségével, örömével, lehetőségével. Nemcsak azt jelenti ez, hogy a munkádat megfizetik, — sókkalta többet. A sorompót sem kell felemelned: nyitva áll az út előtted, hogy fejlődj, tanulj, pótold azokat az ismereteket, melyek érintése tilos volt tízegynéhány évvel ezelőtt. És ha meggyőztek a tények, az eredmények, ha kiigazítod magadban egyes korábban gyökeret eresztett nézetek ferdeségét, ha a munkásság ügyének szolgálatát nem nyomasztó tehernek, hanem felemelő megbízatásnak érzed, akkor megtetted egyben az első lépést a szocialista értelmiség felé is.*, így van ez, ne csodálkozz rám: a szándék, a meggyőződés, az eszmei alap a fontos tizennyolc és negyvenöt éves korban egyaránt. É s még egy gondolat, engedd meg, hogy ezt is elmondjam. A szocialista értelmiségen nem azoknak az értelmiségieknek az összességét értjük, akik egyben párttagok is. Pártunk, kormányunk becsüli a pártonkívüli értelmiségieket; nemcsak közös munkához hívja őket, de a legőszintébb barátság kialakítására törekszik velük. Ez a barátság nem ismeri az elvi engedményeket, a hízelgő udvarlást, — de mindennapos jellemzője a kölcsönös jóindulat, a segíteni- és tenni akarás. Hidd el, olyan gyümölcsöző együttműködés alalkul így ki a szocialista feladatok tennivalóiban, amelyik örömmel, lelkesedéssel tölt el régi és mai értelmiségit egyaránt. BANH1DI TIBOR gis, hogy sosem tudja mi van a gyerekekkel, a férjjel. Értük remeg egész nap, rájuk gondol mindig. A munka se megy úgy, mint máskor. Néha már megfordult a fejében: mit ér ez a rongyos élet így *«« *— Ennyi az egész* A férfi némán hallgatta. Aztán elbúcsúzott S harmadnap a párttitkár megáll a gépe mögött, *— Csak azt alkarom mondatul a két gvereteet hozza he nak. Tavaly is addig vitatkoztak a faházon, hogy majdnem ölre mentek* Reperáltassa meg, ha akarja, neki nincs rá pénze! Akkor engedett, de most nem! Igaza van Mariska néninek, elvégre tehet ó róla, ki gondol arra, hogy leemelik az ablakokat. A csavargók, a semmirekellők! A két ablakért úgy elkér az asztalos négyszáz forintot, mint egy krajcárt. Úristen! Négyszáz forint! Kétszáz forinttal kevesebb a havi nyugdíjnál. Miből élnek akkor? Ezentúl egy fityinget se kap az asszonytól az esti kis- fröccsökre a szomszéd vendéglőbe . -. * Nem, ki nem fizeti, ha megfeszül, akkor sem! Amikor pedig a házigazda kerek perec nemet mondott, veszi a sapkáját, kabátját és elindul a gyárba, ahol kemény negyven esztendőt húzott le tisztességben, becsületben meg öregedve. A legjobb lakatos volt. Az igazgató a nyugdíj- bamenetkor ki is jelentette: „Mard bácsi, nem válunk el, akkor jön be, amikor kedve szottyan rá“. Most megy, ha nem is úgy, ahogy akkor gondolták. Mindegy, majd csak kiokoskodnak valamit. Az ÜB-elnök a beszélgetés végén megkínálta egy kupica pálinkával* —* Legyen csak nyugodt, Mard bácsi. Egy hét múlva a postás csomagot hozott. Kibontja, étámul. — Hijnye, de takaros két ablak, még a szaga is új. Ki a fityfeme küldhette? Két éve ennek. Lassú léptekkel ment a szobába, még látta a távolodó postás hátát, amikor felvette a két levelet. A kök borítékon idegen bélyeg, szöveg: US AIR MAIL* Mintha szíven ütötte volna. Lad * * * Lázas kezekkel szag gáttá fel, szemüvegért sza ladt, Mohón itta a sorokat, Varjas nénijzi utca vé- lakott. A ház mintha a földbe süppedt volna, nekiszorult a hegy oldalának. Két utcára néző ablakán nyolcéves gyerek is könnyen beléphetett volna, hipedüg alig látta az apró betűket, csak érezte a visszaadott gondolatokat. Laci írt! A vé-( gére mór elnehezült kézzel tartotta: jön, hazajön, kara csonyra itthon lesz! Gépiesen nyúlt a másik lé-1 vólért. Egyszerű boríték, hi-1 vatalos, benne néhány sor. „Fia hazatérése elintéződött talán az ünnepekre otthon, lesz.“' Csak állt, állt, mintha görcs, fogta volna fáradt lábait. Sze me mosolygott. A két levelet az ócska, elnyűtt mellénykére' szorította. Kedves, drága leve-1 lek. A boldogság hírnökei. Aztán visszament a konyhá. ba. Levette a mintás térítőt, a tetőt és lábával megnyomta a taposót. Katt, katt, katt, katt}«« Milyen édes zene. Ttt a Pius-temp*■ lom környékén találtam meg a házat. Az utcán köd, sötétség, sáros, nyálkás járda. Téli este. A magas lépcső- . fel járattól jobbra a )bejárat, előszoba, on- '/] nét üvegajtón át \egy kisebb, de han- / gulatos, kedvesen be- 0 rendezett szobába léptem. Az asztalnál férfiak verték az ultit filléres alapon. A rekamién asszony ül, ölében másféléves kislány. A gyerek kezéből kiesik az alma és elgurul . -. * Az asszony utánanyúl, bal alsó karján ötjegyű szám... — Emlék, — mondja szárazon s pongyolája ujját vissza húzza karjára. A férfiak kezében megáll a lap, összenéznek, rápillantanak az asz- szonyra, hirtelen csend lesz néhány másodpercig, majd egyikük kissé halkabb hangon megtöri a csendet; —■ Negyvenszáz ulti. A lap körbejár, csörren az aprópénz. Az asszony elmosolyodik, két kézzel emeli felém a kislányt. —■ Tudja hány kiló? — Tíz és fél! Térdére ülteti, a gyerek fejét odahúzza keblére, meg- paskolja arcát, a kis Judit nevet. Ennek a gyermeknek arcára a mi orD , .. , «. ,\vosaink varázsolták Ijehajtom a konyvet.l/vissza a mosolyt. ez iii.h i i ———J’a dundi kislány más- szén alig térdmagasságban Még sok, nagyon sok rejtőzik Vél esztendős, de pa- kezdődött. A postás ezt és per- benne az élet apró gyöngysze-\rányi élete felét kór- sze az ismeretségét, mármint meiból. Az aranyszín vakítóan \ 55, tömötté. A2 azt, hogy a felső ablakszem löveäj a betűket: EMBERSÉG.VJudit ágyánál, lenyitható, használta H* Most Bocs Jómét vmondtak róla. Aztán valamit megpróbáltak és élve maradt. S akkor elfogja egy másik kór, ismét az élet és halál mezsgyéjéről hozzák visz- sza az orvosok. Tüdőgyulladás+tü- dőtályog. — Meggyógyul. Agyhártya és agy- velőgyulladás. — Meg gyógyul. Agy-tályog. — Meg gyógyul. S itthon van, nagy csodálkozó szemével figyeli a kártyázókat. Az alma elgurul, a mama utánakap ... egy fehérbőrű asz- szcmy karján égnek a számok.. * — Egy évet töltöttem Auschwitzban, a pokolban. Auschwitz I. hirhedett 10-es barakkjában, ahol Mengele doktor és Clauberg professzor „kísérleteket" végeztek s a kísérleti „alanyok“ — különböző nemzetiségű nők — tízezrei pusztultak el az auschwitzi laboratóriumban. E1 nnek az asz- szonynak karjára ott égették rá a számot s utána Clauberg keze alá került. S csak a csodának köszönhető, hogy nem pusztult el a „tudományos kísérletek“ alatt. Jodipin injekciót kapott. — Utána azonnal röntgen besugárzást. Néhány hét múlva már „F 12á‘ nevű preparátumot fecskendeztek az áldozat testébe s három hét múlva pedig citobariu- mot. A női áldozatoknál minden „kezelés" után magas láz képződött. pe1e- fészekgyulladás lépett fel'gyakran ájulással végződő óriási fájdalmak, görcsök kíséretében.... Így történt hát a sterilizálás. Mi volt a céljuk ezzel? „Kísérleteztek“ olyan eszközök felfedezésével, amelyek segítségével megakadályozhatták volna az „alsóbbrendű“ népek, vagy hogy a nácik kifejezésével éljünk „fajok“ szaporodását Az asszony megmenekült. S megmenekült Clauberg is:.. Nem is olyan régen, 1955- ben a „Süddeutsche Zeitung“ című nyugatnémet lapban interjút adott s ez alkalommal a hírhedt Clauberg SS orvos kijelentette: „Meggyőződésem szerint az általam Auschwitzban tökéletesített módszereket ma is eredményesen lehetne alkalmazni. Szeretnék egy nemzetközi orvoskong- fesszust összehívni, hogy azon propagálhassam módszereimet.“ Meg kell az embernek fogódzkodnia, hogy le ne forduljon a székről. A lap körbejár.... Tizennégy esztendővel e borzalmak után, eltöltjük téli estéinket ki-ki a maga módján. Táncolhatsz lágy muzsikára, bolyonghatsz a vánxs kedves, zegzugos utcáin, hör- pintheted a pincék aranyló borát, örvendhet szíved, mikor gyermekeid tág- ranyílt szemmel berohannak a sziporkázó, fényes fenyőfa elé, bemondhatod a „negyvenszáz ultit“... ... s ezer kilométerrel odébb egy náci hóhér propagálni akarja auschwitzi módszereit.. Elgurul az alma és az asszony karján kéklenek a tetovált számok. Hogy mondta? —r „Emlék." Nemcsak ez. Nem csak ez a szörnyű emlék.. * Hanem az, hogy egy évtizeddel későbben megszületett gyermeke most sínyli meg a poklok minden kínját, melyet anyja átélt a clau- bergek és mengelek keze alatt. Ki gondolta volna? Ki hitte volna, hogy egy hosszú évtized-után a szörnyű emlékek még szörnyűbb „örökségként“ plántálódnak egy csecsemő szervezetébe?! E törékeny gyermektestnek jóformán álig van ellenállóképessége a betegségekkel szemben. A bűnös, igen, igen, a bűnös nyilatkozott! A kis Juditot pedig megmentik orvosaink. Clauberg és társai is fehérkö- penyt hordtak. A mi orvosaink is, csakhogy ... nálunk a köpeny alatt szív dobog. A Juditok gyógyi- tása orvosaink dolga lesz... Az viszont már a mi dolgunk, hogy soha többé meg ne ismétlődjék Auschwitz minden borzalma és hogy összefogjunk a humánum nevében azok ellen, akik ma tapsolnak Claubergnek, s akik egyáltalán hajlandóságot mutattak arra, hogy a gyilkos Clauberg nyilatkozatával bepiszkolják a rotációspapírt . * * (R. F.l
