Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-18 / 272. szám

»5*. NOVEMBER 18.

NÄPLÖ

8

taif iauAUa a UaeátMl I Szalánta választ

Amint látják, eaen a képen ketten állunk az urna előtt: honfitársam, aki már régebben itt tartózkodik az Önök szép városában, Pécsett, a Pedagógiai Főiskolán mint a német nyelvű tanszék tanára, és én, Ericih Tőnek géplakatos. Hogyan kerültem ide?

Leipzigben dolgozom a könyvnyomó gépeket gyártó művekben. Hetekkel ezelőtt közölték velem, hogy Magyar- országra kell utaznom, Pécsre. A Szikra Nyomda üzemünktől rendelt egy gyorssajtó gépet, amelynek beszerelését, üzembehelyezését nekem kell elvégeznem. Most már vagy két hete ezen a bonyolult, de nagyon korszerű gépen dolgozom.

A fogadtatás — amelyben részesültem — meglepő volt számomra, bár igazán sok szépet és jót hallottam már a magyar vendégszeretetről. Amióta itt vagyok, nap mint nap a legmelegebb szeretetet, kedvességet tapasztalam vendéglátó nyomdásztársaim részéről. Városkájuk pedig valósággal elbűvölő. Különösen a belváros ragadta meg a tetszésemet, mert látom, hogy a pécsiek óvják, vigyázzák a műemlékeket s az csak dicsérendő dolog, hogy a műemlék-épületeket helyrehozzák, kicsinosítják.

Szórakozóhelyen vagy színházban még nem voltam, sok a munkám, napi tíz-tizenkét órát dolgozom, hogy a gép minél előbb megindulhasson. De munkám befejeztével marad majd időm arra, hogy megismerjem e város esti életét. Igaz, a Halásztanyának nevezett kis „Gasthausban” voltam már, igazán jól éreztem magam. Csakis, a paprikás haiSzavazás a reumakőrházban

Palkó Istvánné ágyban fekvő beteg, szavaz a harkányi reumakórházban

Egész fees röpgyűlés kerekedett a harkányi reumakórház női osztályán a szavazás reggelén. A betegek nem mentek el a szavazóhelyiségbe, hideg van már, messze lett volna a kórház lakóinak. Vándorurnával keresték fel őket a szavazatszedő bizottság tagjai.

Látszólag ez a kórházbeli szavazás is olyan volt, mint amilyen általában a többi helyen. De mégis más volt. Itt több meghatottság vegyült abba az egyszerű mozdulatba, hogy az ember ösz- szehajtja a szavazólapot, beleteszi a borítékba és beleereszti az urnába. Itt voltak betegek, akik azt mondták: hajtsa össze nővérke az én lapomat, hiába, én nem tudom. És előtolakodott egy- egy könnyesepp is a mosoly mögül, ahogy nézte, hogyan hullik bele a szavazólap az urnába.

iászlé egy kicsit, hogy úgy j mondjam... csípős volt. Hogy j Önök hogy tudják ezt meg-1 enni?!

Az elmúlt vasárnap — amikor Önök is szavaztak — én is j az urna elé léptem. Ugyanis az : én hazámban, a Német De-: mokratikus Köztársaságban is i ezen a napon történt meg or- j szágszerte a választás. Több! olyan német állampolgár tar- i tózkodik Magyarországon - közöttük én is — akik erre az j alkalomra nem tudtak haza-! utazni. Ezért a NDK budapesti i követsége itt Pécsett is a me- j gyei tanács épületében szavazóhelyiséget állított fel részünkre. Amikor beléptem aj .szavazóhelyiségbe, a meglepe- j téstől majdnem szólni sem tud- < tam. «Szemközt a falon Wil- ) heim Pieck arcképét láttam, • alatta nemzetiszínű lobogónk, j A másik falon plakátokat, j amelyek képekben számoltak j be hazánk fejlődésének egyes ; szakaszáról. A követség egyik j itt lévő tagjától pedig egy vi-< rágcsokrot kaptam és talán ez i hatott meg engem legjobban, j Az én hazámból elhoztak ide j egy kis darabkát és ebben aj környezetben tettem le szava-! Tatomat.

Hogy mire szavaztam?

Nézzék, kedves barátaim! j Nékem van egy tizenhatéves j kislányom. Egyetlen gyermekem. Sigridnék hívjuk. Érte] élek. És érte dolgozom, ö nem) sokat tud a háborúról, mert) csak hároméves volt, amikor a) háború befejeződött. De nem is j akarom, hogy bármikor is sze-j mélyes tapasztalata legyen aj háborúról. Elég volt azt átvészelnie feleségemnek, nekem ] és hazánk több milliós népé-j nek. Nem akarunk háborút,] Önök sem aikarjók a háborút] és talán ez az a legbensősége-j sebb 'kapocs, amely népeinket] elsősorban összeköti.

Erre szavaztam én: a szabadságra, békére, a népek barát-j ságára.

v m át ha a régi időkről akar vala- jffggjw mit megtudni, csak az öreg BHW Jakabovics János bácsit ikeres- ® ® se, talán ő tud legtöbbet mesélni, — mondták Szalántán, amikor a régi idők képviselőválasztásáról kérdezősködtem.

Az öreg szívesen fogadott. Az asztalra tett két poharat, boros üveget, töltött, aztán elkezdte:

— Hát tudja, nagy volt a tülekedés abban az időben a mandátumért. Én, mint a falu kisbírája, hivatalos személy voltam, sokat láttam, hallottam. No, még egy verset is tuddk a 30-as évekből, amikor Kari Béla lépett fel egyik képviselőnek. De igyunk egyet, köny- nyebben eszembe jutnak a strófák... Hogy is volt? Megvan.

— Kari Béla csizmát ajánl búzáért,

A szegényke az ekéhez nem is ért.

Menjen vissza Kari Béla, hunnan jött,

nagy Pestre,

Más viszi majd a zászlót előre.

— Hogy ki volt ez a Kori Béla? Valamilyen nyugalmazott ezredes... Folyt azékban a napokban a bor, a sör. Ingyért adták, azaz, hogy így akarták megvásárolni a falunak azt a ket- tőszázegynéhány szavazatát. De hát az ilyen választás régen általános volt. Hanem hadd mondom el inkább azt, hogyan csaptam én be akkor a csendőröket.

— Az úgy volt, hogy a faluban kidobottam: mindenki vezesse elő délután a lovát, mert tóvizit lesz, a eldktor megnézi, nem betegek-e az állatok? Befejeztem a dobolást, s amint ballagok vissza a jegyzőségre, a csendőrjáir- őrrel találkoztam. Kérdik tőlem, mit doboltam? Azt, hogy délután Kari Béla tart kortesbeszédet — mondtam. A hét csendőr csodálkozott, hogy erről mit sem tudnak, aztán azt mondták, itt maradnak, biztosítják majd a gyűlés zavartalanságát. Itt is . ólálkodtak a faluban egész délutánig.

Amikor a parasztok kezdték elővezetni a lovakat, s a téren már vagy 20—25 lő állt, az egyik csendőr odajön hozzám és megkérdi: — Miért vezetik ezt a sok lovat a gyűlésre?

— Miért, miért? Hát ezek lesznek a hallgatóság — mondtam. De már ikotródtam is tovább, mert láttam a méregtől elvörösödni a csendőr arcát..;

— Sóikat amekdotáztak erről abban az időben — országszerte.

— Eh, rég volt, elmúlt. Olyan mindegy volt, kire voksoltunk. Mindegyik azt ígérte, hogyha őt választjuk, a búza drága, a csizma olcsó lesz. Aztán éppen a fordítottjára ütött a dolog ... A keserves ..

Koccintsunk egyet.

Ő

szi vasárnap délelőtt.

A mintegy ezer lakosú délszláv lakta község házainak kapui egymásután nyílnak, népviseletbe öltözött asszonyok, lányok, fekete és barna Kordbársony ruhás férfiak igyekeznek az iskola felé. Itt a szavazó helyiség.

Az iskola előtt az országúton kisebb csoportok beszélgetnek, cigarettáznak. Félrehúzódnak, ha egy-egy motorkerékpár, vagy gépkocsi elsuhan a falut átszelő, nemrég készült aszfaltútan.

Bent a feldíszített szavazóhelyiségben egymásután lépnek az urnához a választók, adják le szavazatukat.

Az egyik idősebb néni — kezében a borítékkal — megkérdezi a szavazatszedő bizottság elnökét:

— Látom, hozzákezdtek a járda építéséhez; A mi utcánkba mikor jutnak el, hogy ne kelljen mér a sarat taposnunk?

— Rákerül a sor rövidesen — válaszolja az elnök.

— Hát csak építsék mielőbb — mondja a néni és becsúsztatja a borítékot az urnába.

— Ebben az évben két kilométer hosszú járdát építünk — magyarázza felénk fordulva a tanácselnök: Elmondja, hogy ebben az évben mintegy 100 ezer forintos költséggel víztelenítették a kaszálót, most építik a község új mosodáját, elkészültek az új kultúrotthon tervei. •

Mire a dél elérkezik, az 548 választásra jogosultból már csak alig néhányan nem szavaztak:

A bizottság elnökének ceruzája végigsiklik a névsoron.

— Még a Pebrovics Mihály né sem szavazott — mondja:

— Éppen szül — szólal meg egy asszony; — Most viszi a mentő:;«

— Hát akkor ezzel a szavazattal mi legyen? — vakarja a fejét az elnök, s kérdező szemmel tekintget jobbra-balra. Hirtelen nem tudják eldönteni. Hát mi legyen? Eggyel több „választópolgára" van az országnak;

Az ágybafekvő beteghez kiviszik a vándorurnát és kettőikor leszavaz az utolsó is.

Az urnában tás ünnepélyes pillanata következik, majd a szavazatok összeszámlálása;

Végeredmény: Szalánta száz százalékban a Hazafias Népfront jelöltjeire szavazott

GARAY FERENC

Segítség a gyengébbeknek

Auth Aladárné azt mondta: „Asszonyok! Én büszkén adom a szavazatomat a Népfrontra, azért, hogy továbbra is békében élhessünk, gyarapodhassunk.” Egy másik asz- szony így szólt: „A gyerekeim jövőjére szavazok;;

A harmadik•' „A háború ellen szavazok

Nem. Senki nem érezte keresettnek, üres frázisnak ezeket a szavakat. Nem is azok voltak. Csak kibugy- gyantak azokból az asszonyokból, akiket a reuma kínoz és akik mindenkinél jobban megértették, hogy ha a nővérke hajtja is össze a szavazócédulát és dobja be az urnába, mert a beteg ízületek nem engedik mozogni az ujjakat, ők személy szerint is hozzájárulhatnak az igenjükkel az ország boldoFriss a gondolat, I frissek a benyomá................ I sok, de máris van

er

edmény. Helyesen cselekedett a megyei pártbizottság, és a megyei tanács, amikor úgy határozott, hogy az újonnan alakult és gyengébb termelőszövetkezetekbe szakembereket küld: segíteni ezeknek a termelőszövetkezeteknek a tervezésben, ügyeik elintézésében, a közös gazdálkodós alpjainak megteremtésében.

A szederkényi Aranykalász idén júliusban alakult. Állatállományuk nincs. Úgy gondolják: először takarmányaia- pot teremtenek és a jövő nyár közepén 15 törzskönyvezett szarvasmarhát állítanak be tenyésztésre és 15 növendéket hizlalásra. Hogy ezt megtehessék, égy ötven férőhelyes istállót kell építeniük. A hitelt megkapták, de ezenkívül semmi sem történt. Jogos tehát a kívánságuk: legalább a tanyaközpontot jelöljék már ki, hogy az építési anyagok szállítását elkezdhessék. Nem megoldhatatlan kérdés sem ez, sem a következő. Szederkényben jelenleg a pécsvá- radi gépállomás dolgozik. A tsz azt 'kéri hogy ezentúl a bólyi gépállomás gépei végezzék el a tsz munkáját. Érvelésük egyszerű ég logikus: Pécsvárad 20. Boly pedig 5 kilométerre van tőlük. Igazuk van: így sokkal jobban tudnák tartani a kapcsolatot a gépállomással.

Pék János főállattenyésztő így ír jelentésében a pécsdevecseri Rákóczi Tsz- röh .Javaslatot adtam a tokármány- bázis biztosítására. Javasoltam továbbá, hogy a nyáron ne szarvasmarha törzset vásároljanak, hanem lefejő teheneket. A következő elgondolás vezetett erre: a tenyészmarha kilója 13 forint átlagosan, lefejőt pedig 8,50 főúriért lohet vemú. Ha lefejő tehenekre hizlalást szerződést kötnek, extrém minőségben 13 forintért adhatják el kilóját. Tíz tehénnél ez 27—33.000 forint bevételt jelent a tejen és a borjún Távül. A növendékekből biztosíthatják a hizlalás folytonosságát és így rendszeres betéteihez jutnak, amiből aztán megvehetik az értékesebb törzsállományt, amelyhez addig biztos kialakult munkaszervezetet és takarmányalapot teremthet. Ezt a javaslatomat is helyeselte a tsz és

igen nagy gondot fordít a takarmanyte- rületre..."

A vókányi Béke Tsz 14,5 hold gyümölcsöst akart telepíteni: szilvát, kajszit, diót, mogyorót és málnát. A patronáló Kvasznai Béla azonban idejében figyelmeztette a termelőszövetkezetet arra: a talaj nem kedvez mindegyik fajtának és a jelenlegi munkaerővel nem is győzik majd. A tsz helyt adott az érvelésnek: 11,5 holdon telepít szilvát és diót.

Magyarmecskén I is vannak eredmé- ' nyék, de vannak problémák is. A tez-nek nincs állatállománya, pedig a tsz száz süldőt szeretne vásárolni hizlalásra. A szükséges férőhely egy kevés házijavitással biztosítható lenne: a daráló a napi abraktakarmány egy részét fedezné. Meggondolandó tehát, ha nem is 100 darabra, de legalább ötven süldőre és takarmányra hitelt kapjanak, hogy így nagyobb jövedelemhez jussanak és a tagoknak is munkát biztosíthassanak.

A hegyszentmártoni termelőszövetkezetben a következőket tapasztalta Glüok József, az állatforgalmi igazgatója. A földterülethez viszonyítva megfelelő állatállománnyal rendelkeznek. Abrak és száLastakarmányuk is elég lesz. „A beszélgetés során — írja jelentésében Glück elvtárs — megállapodtunk abban, hogy kérésükre — tekintettel arra, hogy bőséges takarmánykészletük van — vállalatunk 10 hízónak való marhát és 25 süldőt biztosít a tsz-nek, amelyre szerződést is kötünk ... Sokat beszélgettünk az állattenyésztés, az állathízlalás fontosságáról, mint jó jövedelemforrásról és úgy látom ez érdekli is a tsz-t, mert mind a 14 jóminőségű kocájukat bebúgatták és a 23 szarvasmarhából is majdnem mind vemhes vagy borjú van alattam Véleményem szerint * ezt közöltem az elnökkel is — helyes lenne a pillangósak vetésterületének a növelése, mert a jelenlegi területtel 1959-ben nem tudják fenntartani a jószágállományukat és fejlesztésről szó sem lehet. Szerintük is kevés a terület, jlzt mondták: ha egy mód lesz rá, a tavasszal még 10—15 hold lucernát vetnek. Van egy problémájuk.

A 250 holdból 36 holdnyi terület 20 kilométerre van tőlük és ennek megművelése nagy költséggel jár. Ezen a nehézségen segítünk, mégpedig úgy, hogy a gazdaságunkhoz tartozó, velük szomszédos 40 holdat a jövő évben átadjuk a tsz-nek..."

Vajda János, a Baranya megyei Tejipari Vállalat megbízott főmérnöke a bogdásai Uj Elet Tsz-t patronálja. Megállapította, hogy 160 hold földjük 120 parcellában fekszik. Feltétlenül szükséges lenne önkéntes földcserék útján legalább 5—10 holdas parcellákba összevonni. Állatállományuk igen csekély (hat tehén, egy növendékmarha és négy ló), pedig takanmámykészletük lehetővé teszi az állatállomány szaporítását. Tizenöt szarvasmarhát vesznek hizlalásra. Beszereztek 10 süldőt is, melyekkel fialtatni szándékoznak-.:!

A mattyi Törekvés idén augusztusban alakult. Itt is vannak kisebb, nagyobb döccenők. Megkapták ugyan a 146 juhot, ennek a legelőterülete biztosítva is van, de a beígért kosokat még mindig nem szálüátották le. ök is jóformán semmi nélkül indultak. Ezért úgy határoztak, hogy a fel nem osztható szövetkezeti vagyont részjegyjegyzéssel is gyarapítják. Családonként ezer forint részjegyet szavaztak meg, amit két év alatt fizetnek be.

A termelőszövetkezet erősítése szempontjából feltétlenül szükséges lenne * község közelében lévő halastó átadása. Ez a természetes tó jelenleg az áMami halászat birtokában vaní: A tó állami kezelése nem kifizetődő, ami abból is látszik, hogy egyszerűen bérbeadás útján hasznosítja az álam is.

Böngészgetem a jelentéseiket. I Mind1 egyikből

a segítemafcarás érződik: Vannak problémák, amit a patronálok ott helyszínen meg tudnak oldani, de vannak olyanok is, mint a mattyi; vagy szederkényi ::,

Arra van szükség, hogy a patronáló* jelentései alapján minden szerv a maga területén oldja meg azokat a problémákat, amelyek akadályozzák ezeknek a termelőszövetkezeteknek az előbbre jutását;

SZÜöSftf WiNO#