Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-16 / 271. szám

ÄS®. NOVEMBER 16. NAPLÓ 3 Munkások a munkáshatalomról Akkor lesz majd jó világ, Ha győzni fog a munkásság, A proletár lesz majd az ország ura, Éljen a proletárdiktatúra! A fenti forradalmi dalt 1918. késő őszén énekelték a ma­gyar munkások. Ma, amikor a proletárdiktatúra végérvénye­sen győzött, vajon mi a mun­kások véleménye a mumkásha- tailomról, pontosabban: hogyan értelmezik ők e sokat hallott szót? Munkatársunk arra a kér­désre kért választ a Sopia- na Gépgyár két kommunista és két pártonkívüli munkásá­tól. íme, a válaszok: Pintér Károly öntő; A munkások vezetik az országot Nem vagyok mai gyerek. 1925. óta dolgozom a gyárban, sokat átéltem, összehasonlítást tudok tenni a máU és a jelen között. Nem tudok szép szavakat mondani a munkáshatalomról, de úgy érzem, nem is a sza­vak a fontosak. Munkások vezetik a gyárat és az országot — számomra- ez a leglényegesebb. Nincs töb­bé nagifságos, hajlongó® és megalázkodás, viszont van: „Mi újság Károly bácsi? Hogy dóul ez a formaöntvény. Ha hanyagul dolgoznánk és gon­datlanságból összetörném, nem csak magamnak okoznék vele kárt, hanem annak a munkás­társamnak is, aki miattam a húsipari gépet nem tudná el­készíteni. A gyár is kárát lát­ná, hiszen túllépné a határ­időt ... — de nem fontos foly­tatni a gondolatmenetet. Azt hiszem a példa világos. Tizenkilenc éves vagyok, de Pintér Karcsi bácsi és más idő­sebb szakmunkások elbeszélé­séből ismerem a múlt inaséle­tét. Engemet jó és emberi kö­rülmények között tanítottak az iparitanuló iskolában. Dobi István elvtárs besxéde (Folytatás az 1. oldalról.) kiszabadul jón az eszmei' zűr­zavarból, ami reá szakadt. A pártnak, s a forradalmi munkás-pa- | raszt kormánynak történelmi érdeme, hogy országos mére­tekben az elképzelhető leg­rövidebb idő alatt felszámol­ta az eszmei zűr-zavart és ezzej lerakta a nyugodt po litikai munka alapjait. Blaskovícs Márk öntő: Felelősnek érezzük magunkat Én sem élek rosszul, én is megkapom aizt, ami a munkás­nak megjár. Elégedett vagyok vele, én inkább másról beszél­nék. i Ha tíz perccel előbb jön, 1 nagy vitának lett volna seem- j és fültanúja. A Szovjetunió és ! gős feladat volt a termelés és Amerika tudósait hasonlítót- j a közigazgatás rendjének, a tűk össze. Így megy ez mm- j közbiztonságnak, a törvényes- dennap. Miközben serényen ! ség rendjének a helyreállítása. dolgozunk — mert nem pa-1 Kialakítása a köztudatnak, naszkodnak a munkánkra! —» hogy munkásfiatalomban megvitatjuk az ország és a vi- \ élünk, proletárdiktatúrában, Mg sorsát. (Nincs itt félsz, 1 amely megoltalmaz minden ár­Emellett, mint tudjuk, sür­UlAJ'll'UslAJ C*0 ÍWl-U-UUltf, v ' ' 'i v a ^ Tudok arról, hogy a múlt mindertiki hvmoridja a veleme-1 tatlan embert, bárminő tör­ifjúmunkásai sokkal keveseb­bet kerestek a felnőtteknél, ne­kem nyolc forintos órabérem van. Ezt is a munkáshatalom­nak köszönhetem. Jekl József lakatos: nyét bátram..) Például több na- * vénytelenséggel, vagy túlka- pon át vitatkoztunk arról, hogy) pással szemben De könyörte­ségügyi és szociális gondosko­dás. Nincs munkanéküliség, nincs éhező ember, emelkedik a nép életszínvonala. Tele van gazdagodással, új szépségek­kel az életünk. A forradalmi munkás-pa­raszt kormány, a párt dönté­seire támaszkodva megadta a parasztság által joggal köve­telt anyagi könnyítéseket és különböző intézkedésekkel helyreállította a mezőgazdasá­gi termelés biztonságát. Egész sora történt az olyan rendel­kezéseknek, amelyek a falu javát szolgálták, hasznosabbá tették az egész dolgozó paraszt ság munkáját. Ugyanakkor a kormánynak volt bátorsága és jól megfontolt okossága, hoz­zányúlni a munkásság és az értelmiség jövedelme körül a al fi ► Munkája alapján ítélik meg az embert 1935-től dolgozom a gyárban. 35 filléres órabér, 48—50 pen­gő volt akkor a havi kerese­tem. Tudja mennyi pénz volt ez? Mintha ma 6—700 forintot keresnék! Elképzelheti meny­nyit kellett az asszonynak az egypártrendszer, vagy többpártrendszer-e a jó, s végén arra a véleményre jutot­tunk mindnyájan, hogy az egy­pártrendszer. Nincs a fasiszta- burzsoá pártokra szükségünk. Az utóbbi napokban Kádár elv társ látogatása a legfőbb be­szédtéma. Mindannyian láttuk és hallottuk, mindannyiunk­nak tetszett, hogy gyalog ment végig a Kossuth Lajos utcán, betért a Csemegébe egy feke­tére és a magunkfajta mun­kás egész közel juthatott hoz­zá. Mondom, nem élünk rosszul, a fizetésünk se lesz nagyobb a len a népi hatalom bármely ellenségével szemben, bárki­nek hívják, bárminő hivatala, rangja volt azelőtt. És meg­győződése a népnek, hogy a nyugati imperialisták semmi­féle gyűlölködő acsarkodásától nincs félnivalónk: élünk, vagyunk és élni fo­gunk a magunk módján, szo­cialista módon, akár tetszik Amerikában valakinek, akár nem. Az állampolgár, mielőtt a szavazófülkébe lép, tekintsen vissza az elmúlt két esztendő- ; re és helyezze mérlegre annak gok és hiányosságok kijavítá­séihoz. Emelte a fizetéseket és az ipari munkásság anyagi ér­dekeltségét a termelésben. Ahol megvolt a lehetőség, ott habozás nélkül előbbre lép­tünk, ahol pedig szükséges volt, ott takarékoskodtunk. Nem mondunk le a nehézipar el­sőbbségéről az iparfejlesztés­ben, de törekedtünk megte­remteni a nép növekvő igé­nyeinek megfelelő minőségben és mennyiségben az emelke­dett keresletet kielégítő köz­szükségleti cikkeket. Két év alatt lakások ez­reit adtuk át új lakóknak és megint ezreknek és tíz­ezreknek adtunk állami kölcsönt, anyagot, hogy épít­kezzenek. Bármerre fordul az ember az országban, gyárak, üzemek, erőművek épülnek, városok és falvak terjeszkednek. Az el­lenforradalmi rombolás után két évvel, mindinkább szépül és gazdagodik az ország és ennek legelső magyarázata a párt és a forradalmi munkás­paraszt kormány helyes poli­tikája, a nép bizalma a poli­tika iránt, a párt és a kor­mány bizalma a nép irányá­ban. A párt és a kormány as elért nagy eredmények alapján joggal kér bizalmi szavasa tot a magyar néptől van? Nincs valami panasza? művészkednie“ a beosztásnál vitatkozással. A műhely mégis | eredményeit. Utána — hitem Hogy megy a munka? Mert így beszél velünk az igazgató, ha bejön az öntődé­be. Gáier István öntő: Miénk a gyár Én sem vagyok a szavak em­bere, én sem szeretek felesle­gesen beszélni, de a munkás­hatalomról sokat lehetne mon­dani. Miénk a gyár, miénk — a Iközösségé — minden ebben az országban. Ezt nem csak tu­dom, de érzem is. Itt van pél­Most 2000—2100 forint a ha­vi fizetésem. A fele kosztra, a többi pedig ruháira és szóra­kozásra megy. Régen a vödörben mosakod­tunk munka után, ma fürdőnk van. Sok ilyen összehasonlítást tehetnék még. Ma munkája alapján ítélik meg az embert. Mennél jobban dolgozunk, annál jobban élünk. Mindenkinek érdeke a munka­verseny, a tervteljesítés, s ha így haladunk, december 20-ra a gyár befejezi éves tervét. Én is teljesítettem a vállalá­somat. vitatkozik, és én erre csak egy ♦ szerint — igaz lelkiismerettel magyarázatot tudok háláim:i felelősnek érezzük magunkat i az ország sorsáért. De md is a válaszok fő ta­nulsága? Az, hogy a munkákhatalom í szót nem elég csak leírni ésj kimondani, nem szabad lenyű- ni, mint a ruhát, a szó jelen-j tését érezni (!) kell, mert aj Sopi; na-gyári munkások ebbe] a szóba sűrítik mindazt, amit] elődeik negyven évvel ezelőtt ] vágyakozva megénekeltek. Választani és szavazni fo­gunk. Kedves Barátaim! A je­lölő gyűlések ezrei s a nagy tömegmegmozdulások, ame­lyek Budapesten és vidéken, párt és állami vezetők meg­jelenését kísérték, beszédes nemcsak választási rendsze­rünk demokratizmusának — a párt és a kormány mellé fog ' bizonyítékait szolgáltatták állni a szavazatával: Tele van gazdagodással, áj szépségekkel az életünk Magyarországon békesség és nyugalom van. Növekedik a termelés, építkezünk, terjesz­kedünk iparban és mezőgazda­ságban. Szépen fejlődik a kul­turális és az irodalmi élet, a dol gozó emberekről való egész­es falun, s részt akarnak ven­ni ebben a munkában'. Most azután, meg fogjuk vá­lasztani azokat a személyeket, akiket az országgyűlésben és a tanácsokban akarunk látni, hogy képviseljenek bennünket és elősegítsék a part politi­kájának további érvényesülé­sét és kiteljesedését. És szá­ll iszen a jelöltek kiválasztá- vazni fogunk, a párt és a tor­sánál mindenki szabadon ál- radalmi munkás-paraszt kóp­iást foglalhatott és ez meg is mány politikája mellett: történt szerte az országban — hanem a párt szélesedő tömeg kapcsolatairól, a párt vezetése alatt működő Hazafias Nép­front tekintélyének növekedé­séről is tanúskodtak. Ezeken a gyűléseken és találkozáso­kon, milliók juttatták kifeje­zésre, hogy hívei a szocialista építésnek, meg akarják való­sítani a szocializmust városban ...................................................................................................... ♦mi i nmm Levél Kanadából, Li lerary Group Honors I Toronto Hotel Cleaner ahol Enczi Endre írónak még mosogatnia is szabad négy órám — tizenkettőtől fél ötig — lukas. Sokat szeretnék írni, de nem tudom, lesz-e elég téma, mert a leveled nincs nálam, s így nem tudok minden kérdésre válaszolni. A féni/képeknek, illetve a ti újság szerkesztőségébe, re­mélem szívesen fogadják. A cikk beszámol Enczi Endre író és professzor kanadai életéről, arról, hogy tányért mosogat és takarít éjjelente egy hotel­ban. Kérem, ez az emberi méltó­iShsMi mtéó Hűn#*»*»* »»tfeőr. dishes 5»tó* Maíhwi wrjwrt e&fetetri». lie is 5 former fhsds­-at. K> «fhi* cacaíjrr’* l'Wúihái&ii Az alábbi levelet Meiszner József, Hunyadi János ntca M/S. Matti lakos elmére küldte Burschel Antal, Kanada, Montreal nevű városából. Burschel az eUenforradalom után kerü l Kanadába. A* október 30-1 keltezésű levelet szó szerint közöljük: Kedves Ila, Jóska és Gyere- pal később válaszolok. (Látod keik! Hám, korai volt a dicséret a Leveledet megkaptam, ne múltkori levélért!) Ma délután haragudj, hogy csak tíz nap- van ütöm az íráshoz, mert képnek nagyon örülök. Te, a gyerekek, hogy megnőttek! A kis prücsök! Pólyában volt még, amikor én láttam. Hihe­tetlen gyorsan szálad az idő! Egyhelyben topogok, egy lé­pést sem tettem előre, idegeim­re megy már — kezdek bele­unni és belefáradni az egészbe. No, de miért is panasZkodok, hiszen úgy sem segíthet senki, az élet mindenképpen nagyon nehéz. Ezt csőik itt lehet iga­zán látni. Te Ha, itt minden európai, pártszeminárivm nélküli is a legmeggyőződésesebb kommu­nista lesz, legyen az öreg, vagy fiatal, mindegy — az eszme ugyanaz. Itt senki sem boldog, itt mindenkit egy bol­dogít, a pénz. De csak pillana­tokig, belül meg mindenki ro­had. Hóm, leket, hogy most bo­londnak tartasz, pedig nem va­gyok az, csak kitört belőlem az, amit hónapokig magamban fojtottam. Le kell írnom, mert úgy érzem, hogy muszáj. Tegnapelóttí, édesanyámhoz irt levelemhez újságcikket mel lékeltem, Téged is megkérlek, küldjétek el a legnagyobb pes­ságnak a legpiszkosabb sárba- tiprása! Nem tudom másképp nevezni! De még jobbik eset, ha mo­sogathat, mert tudja, hogy ma még kenyeret eszik. Holnap már családostul együtt az üt­ni. Sajnos, de ez tiszta, szín­igaz valóság. Este márr veszélyes az utcá­ra lépni, mert nem tudod mi­kor áll beléd egy kés, vagy mi­kor nézel szembe egy revol­verrel, ha megsejtik, hogy csák tíz dollár van nálad. Ti talán nem is tudjátok ezt el­hinni. Tegnapelőtt 200 magyar hagy ta el ismét Kanadát. No de ebből azt hiszem, elég lesz. Magamról nem sókat ír­hatok. Egészséges vagyok és dolgozom, nem járok sehova, így az sem kerül pénzbe. Má­riának még akartam írni, de már nincs hozzá idegem, ma eléggé rossz a hangulatom — majd írok neki legközelebb. A következő levélben fény­képet ás küldök. Tantitől vá­rom a választ, de nem jön.- W'W,f ,>fwvfprvmar-•a- •*-,V .Vwirfi t -ft ■> , ^ X ' f kfrlÁ * *' ■ y ‘h vTiw tijy| .VT :,v # ii|u' /•- ' ' *'<• £*2 .C*, <<-i> á , .'tv rio ivuisjC 'I cára kerülhet. Nyugodtan ében pusztulhat, senki sem fog egy darab kenyeret adni, sőt bele­rúgnak, hogy miért jött ide, amikor még nekünk sincs munkánk — maradtál volna a fenében otthon. Sűrűn haltjuk ezt mindnyá­jan, kezd már krónikussá vál­Búcsúaom. Mindnyájatokat sokszor csókollak, üdvözlöm Jóskát, Támitíékat, Meiszneré- ket, stb. Csók, Tonest. Csalódott hazánkfia hű képet fezt a kapitalista „paradicsomról”, felesleges lenne megjegyzéseket fűzni hozzé. Meg fogjuk mutatni a vitád­nak, hogy mi, a magyar nép, ezzel a politikával egyetér­tünk, folytatását kívánjuk. A magiunk javára, mert ez a politika helyreállította az el­lenforradalom által veszélyez­tetett népi hatalmat, erőinket egyesíteni tudja a szocialista építkezésre, a termelőmunká- ra, *— hazánk szabadságának, függetlenségének oltalmán» és a béke védelmére^ A párt és a kormány az el­ért nagy eredmények alap­ján joggal kér bizalmi sza­vazatot a magyar néptől. A szavazatok milliói erősítsék demokratikus nemzeti egy­ségünket, a munkáshatal- mát, a mindinkább szélesedő és tartalmában gazdagodd munkás-paraszt szövetséget. Juttassák kifejezésre, hogy szívvel -üéfidkkel hűségesek vagyunk és azok maradunk a szocialista tábor egységé­hez, Hálásak a Szovjetunió iránt, amely felszabadított bennün­ket, megnyitotta dolgozó né­pünk számára a szocializmus felépítésének lehetőségét. A szocialista tábor gazdasági tá­mogatásával és világpolitikai mellénkállásával nagymérték­ben hozzájárult, hogy a párt és a kormány — dolgozó né­pünkben meglevő képességek segítségével — két esztendő alatt oly csodálatos eredmé­nyeket tudott elérni az újjá­építésben, a mezőgazdaság, az ipar fejlesztésében) és az élet- színvonal növelésében; A szavazatok maffiái figyel­meztessenek mindenkit, aki gyűlöl bennünket: erősek vagyunk. Bárminő újabb kísértet, szo­cialista vívmányaink megdön­tésére, előrehaladásiunk gát­lására, bárminő támadás pépí hatalmunk eüen, egy erős, egészséges nemzet ellenállásá­ba ütköznék és csúfos kudarc­ba fulladna: Legyem a szavazás a lom forró kifejezése a párt és a kormány iránt és tegyen buzdítás, cszttmzös, hogy a Blagyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány a választások eredményére, a választásokban kifejeződő nemzeti egységre támaszkod­va még jobban, még céltuda­tosabban, még elhatározottab- ban dolgozzék a népért és a hazáért, a fejlődésért és a szocializmusért, mmt ahogyan eddig dolgozott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents