Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-14 / 269. szám
195t. NOVEMBER 14. NAPLÓ 8 r az ország ügyeiről ítnUUek a A zt mondják, — pedig ez nem is mindig igaz — hogyha az újságíró meglát valamit, leírja — s kész. Azért nem igaz, mert néha olyan benyomásokat szerez, olyasmit lát, amit igazán nehéz papírra vetni. Vagyis hát, nehéz „megfogni“, nehéz szavakba önteni. Mert Kádár János elvtársnak István-akmai látogatásáról azt is meg lehetne írni, hogy megérkezett, a bányászok várták::; A felolvasó teremben beszédet mondott. Aj ándék.:, Üdvözlések.;; Búcsúzás.: s stb. Hanem úgy, hogy amikor az útkanyarban feltűntek az egyforma, ezüstszürke gépkocsik, közvetlen az eodőszególynél egy gyönyörű szarvas inait át az úttesten, majd mégegy... három ..; négy .: i összesen hat! Szépen, kecsesen, szinte hangtalanul szőkéitek át az úton, úgyhogy a kocsisor kénytelen volt lassítani. De a várakozók tömegében jónéhányan összekacsintottak. Vagyis: e szép szarvasfutásban valószínű ők a ludasok: Mert ugyan ki hinné, hogy a környék szarvasai éppen most veszik erre útjukat, világos nappal, a házak közelében? Szóval, valakik tartogatták ezt a kis meglepetést, ezt a kis kedvességet a nem mindennapi vendégek számára. Ajándék volt. Egyszerű emberek ajándéka. N os, megérkeztek. A bányászok kormos, szenes arccal és ruhában ott álltak az akna-lejárón, a többiek pedig bent a felolvasó teremben és a karzaton. — Erőt, egészséget, elvtársak! így köszöntötte az István- aknaiakat a várvavárt vendég. Erre olyan éljenzés és taps zúgott fel, hogy a falak beléremegtek. Eljött. Itt áll előttük, most veti le a felöltőjét, itt van köztük, az embergyűrű közepén, kartávol- ságnyira; xs.És beszél: Nem beszédet mond, hanem beszélget az ország ügyeiről István- aknai bányászokkal; F ilmszaknyelvem ilyenkor azt mondják: „áttűnés következik..; “ A kép áttűnik, átmosódik egy másik képbe, visszafelé az időben húszegynéhány esztendővel ezelőttre..; Akkor is a felolvasótermet látjuk, bányászok ülnek a fal mentéin körben, cigarettáznak s néznek maguk elé, keserű pillantásokkal. Négy napja sztrájkolnak néhány fillér béremelésért s most a kormány nyakukra küldte Feyert, a szociáldemokraták „bányász képviselőjét“: Azt mondja, hogy ha fölveszik a munkát, a kormány hajlandó lesz tárgyalni. Különben nem. Az emberek hallgatnak a fal tövében. Ez a válaszuk. Beyer kidobja az utolsó adut: „Péc&- bányán már fölvették a munkát, megegyeztek a kormánynyal ; .“ Mozgolódás támad. Akkor nincs értelme a további . it Peyer becsapta őket. Mer' Pécsbányán azt mondta egy óra múlva, hogy az István- aknaiak vették fel a munkát először. Fizetéskor aztán nem hogy több bér, hanem még az sem volt a borítékban, amit régebben kaptak. Aztán látjuk Sillai Vilmos főfelügyelőt, azaz a bányaüzem vezetőjét. Ül az íróasztal mögött, a szoba közepén egy négyszög a parkettán: ha t bányász bejön, abba a négyszögbe állhat, vigyázállásiban persze, másutt nem. Nehogy a parkettát bepiszkolják. A magazin előtt asszonyok állnak sorba egy kiló kenyérért. De sokan nem kapnak már. A vásárlási hitelkönyvük betelt, több áru nincs! Hadiüzem. Hetente háromszor mindenki köteles 12 órát dolgozni. Aki nem megy —- egy napi fogda... Első héten tíz embert vágnak a fogdába, másodikon huszonötöt, a harmadik hét végén már vagy negyven bányász kerül a zárkába a katonai parancsnok és a DGT urainak jóvoltából. Ha így megy még két hónapig, az egész bányát lecsukhatják. E zek már csak rossz emlékek. De nem árt felidézni néha. S amikor Kádár elvtárs most arról beszél, hogy az ellenforradalom ismét visszahozta volna a bánya régi urait, velük együtt a bányászok sanyarú életét, akkor a hallgatóság között lévő öreg bányászok nagyon is jól tudják, mi jött volna vissza. Kádár elvtársat sörrel kínálják. Friss, habzó sörrel. A közelben lévőkkel koccint, közben Laki elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára, Kónya Pista bácsit tói ja előre Kádár elvtárshoz, és bemutatja: — Az én jő komám, öreg harcos, Kónya Pista! Kádár elvtárs kezet szorít vele, Kónya bácsi meg meg- illetődve áll, szótlanul. Pedig különben nem éppen szófukar, sőt, szeret beszélni, viccelődni, polemizálni, csal} most nem jön szó a szájára. Megilletődött. Nemcsak ő. Mások is. Rab Ferenc Az újságíró is úgy van valahogy ezzel a dologgal, mint a munkások és munkásasszonyok, mint a dolgozók ott, a Zsolnay Porcelángyárban. Még napok múltával is nehéz kelek egészre összerakni az emlékezés műhelyében, a lélekben a megragadó és a felejthetetlen élményeket. S amikor a kazánok mellett vagy a korongos műhelyben Kádár elv- társ keddi látogatásáról, beszédéről beszélnek — és menynyit beszélnek! — nem valamiféle egységes értékelést fogalmaznak meg e délután tanulságairól és * hasznáról, hanem csak darabkáit villantják meg, fogalmazzák meg a látogatásnak, minden sorrend, előre eltervezettség nélkül, úgy, ahogy emlékezetünkben helyet kér a gondolat. Ilyen apró emlékeket gyűjtöttünk itt össze, ilyen apró, ha úgy tetszik porcelándarabkákat, amelyek a maguk kicsinységében és összességében azért megmutatják a nagy egésznek is a színét, fényét, nagyságát és erejét. A köszönésről. '■/ ■ taps és Sándor elvtárs sem újkeletű kommunista. De egyet megmondhatok az elvtársaknak valamennyiünk nevében: mi már be vagyunk oltva, az ellen, hogy a dicsőség a fejünkbe szálljon: i • A rendszerünkről. Ezt is ott mondta Kádár a Kádár elvtárs, 700 dolgozó előtt, korongos műhelyben' — A marxizmus-—leninizmus nagyon bonyolult tudomány, de vannak lényeges alaptörvényei, amit mindenki minden előképzettség nélkül megértvalamit. Gyakrabban jöjjenek el hozzánk, mondjuk évenként legalább négyszer, ötször. Kádár elvtárs azonnal válaszol, s válasza nyomán mosolyognak a körülállók: — Hát aztán az elvtárs gyakran szokott-e Pestre jönni? Ugye, nem? Miért nem? Mert Itt fogva tartja a munkája. Pedig hát "szívesen jönw ne gyakrabban is, igaz? Na látja, jönnénk mi szívesen többször, sokkal többször is, mint ahogyan tudunk. Csakhogy bennünket meg ott a központban tart fogva a munkánk; * Kádár elvtárs Gál Tibor igazgató, Babella Károlyné párttitkár és Horváth László üb-el- nökhelyettes kíséretében járta a műhelyeket. Figyelmesen hallgatta a magyarázatot a termelésről, az egyes munka- folyamatokról. De ha felpillantott, s oldalt, a gépek mellett munkásokat látott, mindig előre biccentett, vagy emelte meg a kalapját. Azóta is emlegetik a gyárban: Kádár elv- társnak a munkás nehezen tud előre köszönni;; ? Sokszor szakí- A dicsőségről. / tóttá félbe elvtárs beszédét. A legjobban talán akkor tapsoltak, amikor ezt mondta: — Sem én, sem a Központi Bizottságban dolgozó többi elvtársak, a velem itt lévő Aczél hét. Ilyen a munkáshatalom is. Vannak itt régi munkásnők, akik már a Horthy-rendszer- ben is dolgoztak. Volt akkor gondjuk, bajuk? Bizony, bőven. ' Mit tettek ezek a munkásasszonyok? Sírtak! És ma, ha valami nem stimmel a bérezéssel, vagy valami más probléma akad, mert ml nem tagadjuk, hogy még akadnak nálunk gondok és nehézségek, ma, bizony kinyitják a szájukat és elmennek az üb-re vagy az igazgatóhoz vagy a párttitkárhoz, s ha az sem segít, levelet írnak a miniszterhez. S előbb-utóbb így minden dolog rendbe jöhet. De csak azért, elvtársak, mert nálunk munkáshatalom van, csak azért lehet segíteni a munkások gondján, baján. Ugye, milyen egyszerű? így már mindenki megérti, milyen Is az: munkáshatalom. Ilyen a mi rendszerünk! A látogatásokról. A korongos műhelyben Róthflug Gyula felemeli a karját, amikor Kádár elvtárs a közelébe ér. Mikor Kádár elvtárs kezet fog vele, így szól a kedves vendéghez: — Kádár elvtárs, én itt nagyon sok dolgozó nevében elmondhatom, hogy kimondhatatlan örömet szerzett nekünk a látogatásával. De kérnénk is--------------------------1 És KáA közös munkáról. | dár elv" társ rövid beszédében is szólt a munkáról: — Nyilvánvalóan helytelen lenne valami versenyt indítani az elvtársak itteni és a mi központban végzett munkánk között. De a mi munkánknak van egy közös vonása és ez nagyon fontos. Ha e gyér dolgozói jól végzik a munkájukat, nekünk odafönn könnyebb lesz a dolgunk, és ha mi a központban tűrhetően látjuk el a feladatainkat, akkor itt, maguknak is könnyebb lesz az életük. Látják, csak közösen dolgozhatunk igazán jól. Én tudom, hogy meleg van itt a kemencék mellett, de elhihetik az elvtársak, hogy néha nekünk is voltak igen meleg helyzeteink; ; s öt kis porcelándarab;:; Kicsik talán.-.; Mind az öt úgy hullott ki a porcelángyáriak emlékezésének gazdag tárházából. Munkások és tisztviselők mesélték e történeteket; De nemcsak ezt az ötöt mesélik, nemcsak erre emlékeznek;-.-. Hiszen az alatt a néhány perc alatt, másfél óra alatt is olyan sok emlékezetes, maradandóan szép dolog történt. Felejthetetlen percek, felejt* hetetlen délután! Cserhalmi Imre Komló, november 11., délután. A Fürst i .......... Sándor le gényotthon étterme semmiben sem különbözik a többitől. Tisztaság, rend, az ablakokon hosszú függöny, az asztalokon fehér terítő. A forgalom is mindennapos: egy óra körül egymásnak adják át a helyet, munkások, fiatalok ebédelnek, aztán mennek tovább. Kádár János elvtárs egyik asztalnál az . , ---------- étlapot szemléli. — M ennyien étkeznek itt? — kérdi a felszolgálónőtől. . * — Hatszázan. — Es elégedettek a mennyiséggel? i — Még nem panaszkodtak. ’ — Majd meglátjuk, kipróbáljuk — mondja mosolyogva Kádár elvtárs. — Én gulyáslevest ér. túróscsuszát kérek. Az ajtóban többen álldogálnak. Nem tud- _____________ ni, mi okból, talán üres asztalt keresnek. — E lfoglaltuk a helyüket? — érdeklődik Kádár elvtárs. — Nem, nép — válaszol az egyik és előrébb 'én. — mi riár túl vagyunk rajta. — Akkor kedves egészségükre! — Es ha elfoglalták volna? Várnánk egy kicsit, a messziről jött vendégekkel szemben cA komlói illik udvariasnak lenni — folytatja az előbbi. — En, kérem, egyszerű lakatos vagyok, rég itt kosztolok, nem panaszkodom. Persze van, akinék kevés, nem vagyunk egyformák. Az egyik felszolgálónő újságolja, hogy a ________________________ fia most vonult be katonának. Tisztiiskolába, ha minden jól megy, tiszt lesz a fiúból... — Es tetszik neki? — kérdi Kádár elvtárs. — Azt írja jól van. Sokat kell tanulni, de ő mindig szeretett. , — Jól képzett tisztek nélkül nincs erős hadsereg — mondja Kádár elvtárs. Az asszony ugyanígy vélekedik. Ami igaz, az igaz: itt aztán nem panasz.............. kodhalnak. A gulyást tálb an teszik az asztalra, lehet merni belőle, amennyi jól esik. A túróscsuszából pedig pú- hozott tányérral hoznak1. Amikor Kádár elvtárs meglátja, összecsapja a kezét: — Végünk van! Az asszonyok biztatgatják, hogy csak fogyassza egészséggel. ' ' éttmeiiibiLiL — Rámfér, ugye? Most versenyben vagyunk Sándor eívtárssal, hogy ki éri el hamarabb a nyolcvan kilót. Nekem felfelé kell mennem, neki viszont lefelé, s majd nyolcvannál találkozunk. Nagy nevetés. Mindenki a szakácsokat dicséri, hogy ilyen ízletesen főznek. — En inkább háromszor eszek túróscsuszát, mint egyszer franciasalátát — mondja Kádár elvtárs. A szűk folyosón alig férni el. A falak men- ____________ lén, a lépcsőnél, mindenütt emberek. Két pöttömnyi gyerek állja el az útját és néhány szóban köszönti Kádár pajtást. Ijent a kapuban idesereglett iskolásgyerekek állnak két sorban. Mögülük egy asszony lép elő. A fejleendő alól kibuggyan ősz haja. — Nagyon vártuk már. Szeretettel köszönt- jük... Az ősz virágaiból kötött csokrot nyújt át. Emlékül, tőle, a kökönyösi bányászasszonytól. öt is s mindenkit, aki itt áll a legényotthon körül, fenn a dombon, az út szélén, az ablakokban, a gyorsan futó hir hozta ide. Nincs különösebb kívánságuk: csak látni, ha mesz- sziről is, Kádár elvtársat. Elég ennyi; az emlékét megőrzik. A gyerekek már többre vágynak. Szoros gyűrűbe fogják, az ajtótól követik egészen a géplcocsiig. Csivitelnek, nyomkodják egymást. — Aztán szeretsz-e tanulni? — fordul az egyikhez Kádár elvtárs. A kis szőke fiú hallgat. — Tudom, a múltkor te kaptál hármast, mondta a tanító néni — lepi meg Kelemen elvtárs. — Igen — súgja a fiú. — És miből? — simogatja meg a fejét Kádár elvtárs. Ettől mintha megeredne a nyelve. Eltűnik szeméből a szorongás. — Számtanból. A tanító néni olyan nehezet kérdezett... — Most már mindegy — vigasztalja Kádár elvtárs, — de ha legközelebb eljövök, nem hallok ilyen rossz hírt, úgye? Tanuljál jól, mert kell ám a miniszter utánpótlás ... A fiú nagyot csap Kádár elvtárs tenyeré" be. Az ígéretet és -i barátsága1 m-npecsclelték: akárki meglássa, a fiúból még miniszter lesz.. . Ha tartja az ígéretét. BOCZ JÖTSV.F
