Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-09 / 265. szám

1958. NOVEMBER 9. N AP! O 7 ÉVES Magas, karcsú leány. Rövidre vágott hajának egy- egy tincse minduntalan a sze­mébe hull. Az ajtófélfát tá­masztva álldogál, szemérmesen mosolyog. Csak a szeme sarká­ból villan a gyanú: ugyan mit akar ez az újságíró, meg a fo­tóriporter? A kedves mama, Valdinger Istvánná, érti s kisegíti a meg­lepetésszerűen rászakadt baj­ból•• — Igen, úgy van, Erzsi most szavaz először... Nagyon szor­galmas ám az én kislányom — fordít a szón. — Mindig segít, takarítani, mosni. Jól esik, szí­vesen át is engedem neki, hadd tanulja. Kedden és csütörtö­kön pedig a KISZ-be jár. Erzsi, a mama lánya, öt is így nevelték s most a házi­munka szeret étét plántálja Er­zsibe. No és el is járt fölötte az idő, egész nap dolgozik, ha hazajön, sokszor azt sem tud­ja, mihez fogjon. Milyen bol­dogság és könnyebbség maga mellett tudni Erzsi dolgos ke­zét! Az apa, magas őszhajú férfi szól közbe: — Éppen tegnap este beszél­gettünk, hogy érdekes, Erzsi 16-án tölti be tizennyolcadik évét s akkor szavaz először. A bátyja is hazajön és együtt megyünk a körzetbe. A fiú — mutatják a képét — jóvágású, csinos legény. Elvé­gezte a gimnáziumot, aztán gondolt egyet és elment opti­kus tanulónak. Pesten tanul, nagyon szereti ezt a szakmát, lehet, hogy egy év múlva az egyetemen folytatja. Ahogy így mesélnek a családról, a szófián Erzsi is megenyhül, otthagyja az ajtófélfát, leül a mama mellé. Két éve dolgozik. Január óta a köztisztasági vállalatnál ad­minisztrátor. Azt mondják ró­la. szorgalmas, sokoldalú, bár­mit rábízhatnak, ellátja. Fize­tése: 900 forint. Egyelőre, — Mire költi? Egy részét a mama mindjárt elteszi. Bár váltig erősítik, hogy Erzsinek nincs udvarlója. — Erzsi csak mosolyog — az­ért előrelátóan már gyűjtenek a kelengyére. A másik fele Er­zsié, ez köznapibb dolgokra megy. Ruhára, cipőre és. Szabad egy kérdést? — Mivel tölti szabadidejét? Rámnéz. Látom, hirtelen azt sem tudja, mit mondjon. le­helet halkan súgja: — Olvasással i: Édesapja kiigazítja: — Persze, olvasol. Sokszor még én is elolvasom a haza­hozott könyveket, most is a Csigalépcsőt. Es s mozi, a tánc? — Apus, igazán ■. s *— mél­tatlankodik Erzsi. — Minden filmet megnézel. Nem? Egy héten legalább két­szer moziba mész, Tagadhatatlan, szereti a filmet. Csak a jókat. A Csi­galépcső például tetszett, a könyvet összehasonlítás végett olvasta el. Könyvben jobb. A táncról viszont már nem vitat­kozik. — A KISZ-ben a népitánc- csoportban szerepelek. Nyáron a Rózsakertbe járok. (A ma­ma: „felügyelettel”.) Télen ide Bevonulnak a fiatalok Mitől kezdve iga­zán katona a legény? Amint a behívóját kezébe kapja. Aztán, amikor fegyelmezet­ten ül a széken itt az Építők Kultúrottho- nában, és cigarettára is akkor gyújthat rá. amikor arra enge­délyt kap. Meg akkor, ami­kor a bevonulás előt­ti napon beül a bor­bélyszékbe és azt mondja: „Három centi maradhat...“ Kopaszítás nincs, en­nek fölöttébb örül a kiskatona, csupán csak három centis haj marad. Ez is va­lami. a szomszédba, a gyárvárosi kultúrházba. S én még azt hittem, hogy egy IS éves leánynak nincs semmi „gondja”! És tessék: egy fél óra alatt mennyi min­den kiderült. Igaz, hogy más­félék ezek, mint a mamáéi vol­tak valamikor. Erzsi szülei ke­resnek, Erzsi pénze jó ráadás és tagadhatatlan, hogy a maga l módján hozzájárul a család ki- | egyensúlyozott életéhez. Azon | túl övé a világ: — Nekik már könyebb az élet — sóhajt a mama és le­gyint. — Legyen is, az a jó, a mi korunkban kevéskére tellett; ; , Erzsi megérti a mama hangjába vegyülő intelmet. Tizennyolc éves. Felnőtt. Most már neki is több a gondja és a kötelessége. Magával, má­sokkal szemben. B. J. A fiúknak jól esett az a szívélyes, me­leg fogadtatás, amely ben részesültek. Amíg az adatokat felveszik és az utol­só orvosi vizsgán át­esnek, a színpadon műsor folyik. Rabb József énekel, Tendl Gyula zenekara kísé­ri. Magyamóta, ope­rett, megint magyar­nóta, a fiúk hallgat­ják, egyike-másika összekacsdnt... — mert ugye... előtte este még ők is így énekeltek, otthon, néhány liter bor mellett, mint ahogy ez már szokás a reg- rutáinál. Miért ne? Két esztendő igazán nem sok, különben pedig a katonásko­dás nem árt senki­nek. Még önként je­lentkező is volt elég szép számmal. Tiszti, tiszthelyettesi pályát választanak, s nem várják meg a hiva­talos sorozást, ha­nem egy-két eszten­dővel előbb maguk­ra veszik az „angyal­bőrt.“ Egy magas gyalo­gos tiszt — ki egy más városban lévő alakulattól jött ide az újoncokért, — magasnövésű fiúkat keres. Csak nyurga legények kellenek neki. Odaáll egyik elé: — Alakulat száma? A fiú megmondja. — No akkor hoz­zánk is került. Ilyen jól megtermett le­gény kell nekünk a géppuskák mellé ... Az újdonsült újonc nágyot néz... Vala­mit hallott arról, hogy a géppuskát ci­pelni nem gyerekjá­ték, de hát mindegy, ez a tiszt valóságos izomkolosszus —igen biztatóan nevet rá. Kint az utcán tö­meg. Hozzátartozók, mamák, testvérek, feleségek (kár volt a korai nőeülés) meny­asszonyok (ez már kevésbé baj) no és hát sok lány.. s Egyik pityereg, a másik mosolyogva integet, a harmadik bekiált a kapun: —> „Megegyél ám min­dent!“ Mert a hazai­val jól megpakolták a fiúkat, pedig nem lesz rá szükség. A hadseregben igazán jó az ellátás s a sok hazai maradék végül úgy is hazavándorol csomagban, postán. Bevonultak hát a fiatalok. Néhány nap múlva már egyen­ruhát kapnak s meg­kezdik a két eszten­dei katonáskodást, megtanulják nem­csak a haza szerete- tét, hanem a haza védelmét is. Megjeleni a Baranya megyei i Meszeli ntor 1 Minden távbeszélő előfizető a főállomása után egy révsort kap­hat 8 forint dij lefizetése ellené­ben a Pécs, 1. sz. Postahivatal, Dischka Győző utcai (csomag­felvevő) bejáratánál, a rádió osztálynál, hétköznap 8—12 és 14—18 óra között. A szervek és vállalatok is min­den fővonal után csak egy név­sort kaphatnak, a további igény­léseiket a 36—50/159 telefonszá­mon jelentsék be. Ezen igénylé­seket — a korlátozott mennyi­ség miatt — csak körülbelül 10—14 nap múlva kezdik meg ki­elégíteni, amikor már minden előfizető a névsort átvette. November 14-én Komlón községi tanács 1000, a bánya- : sorsolják a lottót. A sorsolásra üzem 850 forint értékű köny- :a Zrínyi Ilona filmszínházban vet vásárol. délelőtt 10 órakor kerül sor. Előtte 9 órától kezdve a kö­zönséget zenés műsorral szóra­koztatják. A sorsolásra min­denki szabadon beléphet. * A hidasi Kossuth könyvtár 83 könyvvel gyarapodik, A Semmiség, de jólesik Cseng a telefon a MEGYEV1LL igazgatói szobájában: Ke­lemen György elvtársat keresik. Talán panasz? Az igazgató és a főkönyvelő összenéznek. Ritka az ilyesmi, de néha ezt is vállalni kell. — Csak azt akartam mondani — válaszol a vonal túlsó végéről —, hogy megdicsérheti a szerelőit. Most szerelik ná­lunk a 220-as áramkört, kalapálnak, vésnek, falat bontanak, de úgy, hogy a berendezésben semmi kárt nem tesznek. Úgy vigyáznak nálunk a bútorra, és az egész lakásra, mintha nem is a miénk, hanem az övék volna , n — Kérem, ez a kötelességük: , Szabó Pál Zoltánná talán nem is hallja már a választ. Siet, ő is dolgozik. Amit akart, elmondta. Semmiség volt, de a MEGYEV1LL dolgozóinak nagyon jól esett. H. M. Űi iskola Olaszon SS» Olaszon, mintegy másfélmillió forin­tos beruházással új iskolát építettek. A korszerű, 4 tanter­mes, igazgatói la­kással is ellátott épületet november 7-én ünnepélyes ke retek között adták át rendeltetésének. Ez alkalommal a szülők zászlót aján dékoztak az úttörő­csapatnak. Drávacsehi és Bükkösd nő­tanácsa, valamint a szövetke­zeti nőbizottság a napokban újabb mosógépet vásárolt a községbeli háziasszonyok mun­kájának megkönnyítése érde­kében. A mosógépeket egészen csekély használati díj ellené­ben kölcsönzik ki. * A jövő év tavaszán korszerű vendéglátóipari üzem építését kezdik meg Sásdon. A terv szerint az épületben hatszobás szállodát, söntést és irodahelyi­séget is létesítenek az étterem mellett. Erre a célra összesen 1 300 000 forintot irányoztak elő. A község szövetkezeti tag­sága ehhez több mint százezer forinttal járul hozzá. * Mintegy fél évvel ezelőtt alakult meg a lánycsóki taka­rékszövetkezet, összesen lói taggal. Azóta is állandó az ér­deklődés a takarékszövetkezet iránt, amelynek ma már más­félszáznál több tagja van. Be­tétállománya közel százezer forint. * O. Courson, a londoni Fa. [DENT cég képviselője ismét [felkereste a Pécsi Kesztyű­gyárat, hogy személyesen tár- (gyaljon a legújabb fazonok {átvételétől és nagytételű rcn- ♦ delések/61. Elismeréssel nyilat- i kozott a látottakról; t/***/*■ rmt**/*'*/** cÄnzatu^ a h ídűu A ködbesürősödő este fszinte láthatatlanná — ni. ■ — tette az asszony alakját, aki a ikeskeny, néptelen Szajna-híd korlátjának támaszkodva már órák óta nézte a vizet. Egyszerű, kissé régies kabátot vizelt. A kö­zeli lámpa fénye megvilágította barna haját, finom, érdekes arcát, amelyen mérhetetlen szomorúság tükröződött. Ezen az estén már vagy tízszer végiggon­dolta életét. Látta magát az anyakönyvvezető élőit. (Szép, újdonatúj, fekete kosztűmben es­küdtek, Feri is elegáns, kétsoros zakóban fe­szített. Mennyien gratuláltak, mennyire biza­kodtak, milyen szép terveket szőttek az első napokban...) Az esküvő után hamarosan lakáshoz jutot­tak. Amire a kis Erzsi megszületett, nagyjá­ból már be is rendezték. Jól éltek tehát és boldogok is voltak. Maguk sem tudták, mi ütött beléjük 1956. decembe­rében, amikor kiszöktek az országból. Erzsiké már induláskor panaszkodott, nyűgös volt és a fejét, fájlalta egyre. Férje nagyon türelmet­lenkedett. — Menjünk! Majd meggyógyítják — zárta le a vitát. — Két-három in jekció és kész. —Pestről indultak. — Siófokon már olyan nagy láza volt a kislánynak, hogy félrebeszétt. A patikában veitek neki lázcsillapítót, de semmit sem használt. Már úgy veit, hogy le­maradnak, de férjének az utolsó pillanatban mentőötlete támadt. Félrehívta a sofőrt, aki aztán pár percnyi súgdosás után — no és ter­mészetesen néhány piros-hasú hatására — be­jelentette a társaságnak, hogy egy kis kerü­lőt kell ienniök. A Balaton-parton megszigo­rították az ellenőrzést, ezért levágnak So­mogyba, ahol Erzsi édesanyja lakott. így is történt. Ott jött aztán a neheze. A többi utas egy percet volt hajlandó várni. Éppen csak beug­rottak az öregekhez, sebtiben elmondották, mi a helyzet és máris menniük tellett^ A kis Erzsi aludt, de amikor anyja fölébe hajolt, hogy még egyszer megcsókolja, — felébredt és keservesen elkezdett sírni. — Ne menj el anyu! A kislány rémült, láztól zavaros tekintetét azóta is mindig maga előtt látja. Ha gyerek sir valahai, az ö hangjára ismer benne. Mun­kája nincs, főznie sem kell. Nincs hát dolga, jut idő töprengésre. Férje az utóbbi időben nagyon furcsán vi­selkedik. Állandóan kifogásolhat teres. Min­denbe beleköt, és ami Pesten sohasem for­dult elő vele, többször pityókásan jött haza. Mégsem ez, — a bizonytalan lét, az idegen világ nyomasztó hatása — kergette a hídra — hanem az, hogy otthonmaradt kislánya súlyos beteg. Egy ideig semmit sem tudtak róla, de aztán a levelekből kibontakozott előtte a (kis­lány tragédiája. Az idegeivel lehet baj... Ahogy a távoli híradásból ki lehet olvasni, gyakran fájlalja a fejét, néha különöseket mond.ij Az első levelet I több követte. Mindegyik ... ■' 1 aggasztóbb híreket hozott. Az utolsó levélben már arról tudatták, hogy a kislány lábai megbénultak. Ekkor határozta el, hogy hazajön... Csakhogy férje — aki egyébként mindig mindenben megértette őt, — most az egyszer érthetetlenül megmakacsolta magát. Bárhogy érvelt, bárhogy könyörgött neki, hajthatatlan maradt. Hiába bizonygatta neki, hogy a kiesi ve­szélyben van, hiába hivatkozott arra is, hogy mások is hazamentek már. Feri mindent el­ismert, de véleményért nem változtatta meg. Az asszony I a Poklok kínját szenvedte vé- ■ ’ gig ezekben a napokban. Sze­rette férjét és egyszerűen nem bírta elképzel­ni az éleiét úgy, hogy bármilyen rövid időre is országhatárok válasszák el őket egymás­tól ... Napokig Ikereste a szavakat, százszor is elismételte, mit fog neki mondani, hogyan érvel majd. És mi lett a vége? Az, hogy most itt áll a hídon és órák hosz- szat vivődik magában: leugorjon-e, vagy sem? Mert Feri hajthatatlan maradt. ö pedig eljött ide. Számotvetni az élettel, -és meghalni. Kétségbeesett helyzetéből csak ez az egy ki­út maradt. Tudta, érezte, hogyha ittmarad, el­pusztul a kislánya és ómig él gyötörni fogja, a lelkiismeret..; Ezért elhatározta, hogy végez magával. Csakhogy huszonkét éves fejjel nem olyan könnyű ezt megtenni. A halálra készült, de agya mégis kétségbeesett gyorsasággal dol­gozott, kereste a kiútat és csalódottan álla­pította meg minden újabb eshetőségnél, hogy ez sem az igazi. Így vívódott hosszú órákig. Időközben estébe sűrűsödött az alkonyat. Megeredt az eső is, de ezt már nem vét te észre, mert ekkorra már döntéssé merevedett benne a délutáni riadt szándék. Azt sem vette észre, hogy a híd végén sietős izgatottsággal közeledik feléje valaki, mert hirtelen mozdulattal megragadta a híd karfáját. Nagy erőlködéssel felhúzódott, hogy aztán egy tizedmásodperc múlva belevesse magát a vízbe. A mozdulat határozottsága azonban megtört, mielőtt még végzetes len­dületet kapott volna. — Erzsi, — kiáltott m a férfi és kétségbe­esett gyorsasággal hozzáugrott. — Feri... Feri .a — buggyant ki az asszony ajkán a felismerés szava és atéltan dőlt hátra. Esés közben még 'látta, amint a viz felfelé kisiklik a látószögéből. Szemeibe villant a híd lámpáinak fénye, aztán hosszú ideig nem lá­tott és nem érzett semmit. Inkább csak sej­tette, mintsem tudatosan észlelte, amit a férfi mondott később, amikor élesztgetni próbálta­— Ne sírj már .;; hiszen hazamegyünk .. • — De jó, hogy jöttél — szipogott az asszony. Ha nem jössz, akkor én már;; i — Tudom. Es talán én is. — Te is azért jöttél? döbbent meg az asz- szony és ott, alfakor, abban a pillanatban értet­te meg igazán, hogy miért nem tudott dön­teni ... hogy mennyire összetartoznak férjé­vel, ezzel a nyers, szenvedélyes emberrel, aki éppolyan esendő, éppúgy segítségre, vigaszta­lásra szorul, mint ő. — Hazamegyünk — zokogta mélyről jövő, nehéz sírással, aztán nagynehezen felállt. — Haza — karolt belé az ember. A híd árnya I sötéten és félelmetesen ter- ' pesztedett a vízen, mint va­lami komor katedrális. De már nem féltek tőle. Vasvári Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents