Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-09 / 265. szám

1958. NOVEMBER 9.

N AP! O

7

ÉVES

Magas, karcsú leány.

Rövidre vágott hajának egy- egy tincse minduntalan a szemébe hull. Az ajtófélfát támasztva álldogál, szemérmesen mosolyog. Csak a szeme sarkából villan a gyanú: ugyan mit akar ez az újságíró, meg a fotóriporter?

A kedves mama, Valdinger Istvánná, érti s kisegíti a meglepetésszerűen rászakadt bajból••

— Igen, úgy van, Erzsi most szavaz először... Nagyon szorgalmas ám az én kislányom — fordít a szón. — Mindig segít, takarítani, mosni. Jól esik, szívesen át is engedem neki, hadd tanulja. Kedden és csütörtökön pedig a KISZ-be jár.

Erzsi, a mama lánya, öt is így nevelték s most a házimunka szeret étét plántálja Erzsibe. No és el is járt fölötte az idő, egész nap dolgozik, ha hazajön, sokszor azt sem tudja, mihez fogjon. Milyen boldogság és könnyebbség maga mellett tudni Erzsi dolgos kezét!

Az apa, magas őszhajú férfi szól közbe:

— Éppen tegnap este beszélgettünk, hogy érdekes, Erzsi 16-án tölti be tizennyolcadik évét s akkor szavaz először. A bátyja is hazajön és együtt megyünk a körzetbe.

A fiú — mutatják a képét — jóvágású, csinos legény. Elvégezte a gimnáziumot, aztán gondolt egyet és elment optikus tanulónak. Pesten tanul, nagyon szereti ezt a szakmát, lehet, hogy egy év múlva az egyetemen folytatja. Ahogy így mesélnek a családról, a szófián Erzsi is megenyhül, otthagyja az ajtófélfát, leül a mama mellé.

Két éve dolgozik. Január óta a köztisztasági vállalatnál adminisztrátor. Azt mondják róla. szorgalmas, sokoldalú, bármit rábízhatnak, ellátja. Fizetése: 900 forint. Egyelőre,

— Mire költi?

Egy részét a mama mindjárt elteszi. Bár váltig erősítik, hogy Erzsinek nincs udvarlója. — Erzsi csak mosolyog — azért előrelátóan már gyűjtenek a kelengyére. A másik fele Erzsié, ez köznapibb dolgokra megy. Ruhára, cipőre és. Szabad egy kérdést?

— Mivel tölti szabadidejét?

Rámnéz. Látom, hirtelen azt

sem tudja, mit mondjon. lehelet halkan súgja:

— Olvasással i:

Édesapja kiigazítja:

— Persze, olvasol. Sokszor még én is elolvasom a hazahozott könyveket, most is a Csigalépcsőt. Es s mozi, a tánc?

— Apus, igazán ■. s *— méltatlankodik Erzsi.

— Minden filmet megnézel. Nem? Egy héten legalább kétszer moziba mész,

Tagadhatatlan, szereti a filmet. Csak a jókat. A Csigalépcső például tetszett, a könyvet összehasonlítás végett olvasta el. Könyvben jobb. A táncról viszont már nem vitatkozik.

— A KISZ-ben a népitánc- csoportban szerepelek. Nyáron a Rózsakertbe járok. (A mama: „felügyelettel”.) Télen ide

Bevonulnak a fiatalok

Mitől kezdve igazán katona a legény?

Amint a behívóját kezébe kapja. Aztán, amikor fegyelmezetten ül a széken itt az Építők Kultúrottho- nában, és cigarettára is akkor gyújthat rá. amikor arra engedélyt kap.

Meg akkor, amikor a bevonulás előtti napon beül a borbélyszékbe és azt mondja: „Három

centi maradhat...“ Kopaszítás nincs, ennek fölöttébb örül a kiskatona, csupán csak három centis haj marad. Ez is valami.

a szomszédba, a gyárvárosi kultúrházba.

S én még azt hittem, hogy egy IS éves leánynak nincs semmi „gondja”! És tessék: egy fél óra alatt mennyi minden kiderült. Igaz, hogy másfélék ezek, mint a mamáéi voltak valamikor. Erzsi szülei keresnek, Erzsi pénze jó ráadás és tagadhatatlan, hogy a maga l módján hozzájárul a család ki- | egyensúlyozott életéhez. Azon | túl övé a világ:

— Nekik már könyebb az élet — sóhajt a mama és legyint. — Legyen is, az a jó, a mi korunkban kevéskére tellett; ; ,

Erzsi megérti a mama hangjába vegyülő intelmet. Tizennyolc éves. Felnőtt. Most már neki is több a gondja és a kötelessége. Magával, másokkal szemben.

B. J.

A fiúknak jól esett az a szívélyes, meleg fogadtatás, amely ben részesültek. Amíg az adatokat felveszik és az utolsó orvosi vizsgán átesnek, a színpadon

műsor folyik. Rabb

József énekel, Tendl Gyula zenekara kíséri. Magyamóta, operett, megint magyarnóta, a fiúk hallgatják, egyike-másika összekacsdnt... —

mert ugye... előtte este még ők is így énekeltek, otthon, néhány liter bor mellett, mint ahogy ez már szokás a reg- rutáinál. Miért ne? Két esztendő igazán nem sok, különben pedig a katonáskodás nem árt senkinek. Még önként jelentkező is volt elég szép számmal. Tiszti, tiszthelyettesi pályát választanak, s nem várják meg a hivatalos sorozást, hanem egy-két esztendővel előbb magukra veszik az „angyalbőrt.“

Egy magas gyalogos tiszt — ki egy más városban lévő alakulattól jött ide az újoncokért, — magasnövésű fiúkat keres. Csak nyurga legények kellenek neki. Odaáll egyik elé:

— Alakulat száma?

A fiú megmondja.

— No akkor hozzánk is került. Ilyen jól megtermett legény kell nekünk a géppuskák mellé ...

Az újdonsült újonc nágyot néz... Valamit hallott arról, hogy a géppuskát cipelni nem gyerekjáték, de hát mindegy, ez a tiszt valóságos izomkolosszus —igen biztatóan nevet rá.

Kint az utcán tömeg. Hozzátartozók, mamák, testvérek, feleségek (kár volt a

korai nőeülés) menyasszonyok (ez már kevésbé baj) no és hát sok lány.. s Egyik pityereg, a másik mosolyogva integet, a harmadik bekiált a kapun: —> „Megegyél ám mindent!“ Mert a hazaival jól megpakolták a fiúkat, pedig nem lesz rá szükség. A hadseregben igazán jó az ellátás s a sok hazai maradék végül úgy is hazavándorol csomagban, postán.

Bevonultak hát a fiatalok. Néhány nap múlva már egyenruhát kapnak s megkezdik a két esztendei katonáskodást, megtanulják nemcsak a haza szerete- tét, hanem a haza védelmét is.

Megjeleni a Baranya megyei i Meszeli ntor 1

Minden távbeszélő előfizető a főállomása után egy révsort kaphat 8 forint dij lefizetése ellenében a Pécs, 1. sz. Postahivatal, Dischka Győző utcai (csomagfelvevő) bejáratánál, a rádió osztálynál, hétköznap 8—12 és 14—18 óra között.

A szervek és vállalatok is minden fővonal után csak egy névsort kaphatnak, a további igényléseiket a 36—50/159 telefonszámon jelentsék be. Ezen igényléseket — a korlátozott mennyiség miatt — csak körülbelül 10—14 nap múlva kezdik meg kielégíteni, amikor már minden előfizető a névsort átvette.

November 14-én Komlón községi tanács 1000, a bánya- : sorsolják a lottót. A sorsolásra üzem 850 forint értékű köny- :a Zrínyi Ilona filmszínházban vet vásárol.

délelőtt 10 órakor kerül sor. Előtte 9 órától kezdve a közönséget zenés műsorral szórakoztatják. A sorsolásra mindenki szabadon beléphet.

*

A hidasi Kossuth könyvtár 83 könyvvel gyarapodik, A

Semmiség, de jólesik

Cseng a telefon a MEGYEV1LL igazgatói szobájában: Kelemen György elvtársat keresik.

Talán panasz? Az igazgató és a főkönyvelő összenéznek. Ritka az ilyesmi, de néha ezt is vállalni kell.

— Csak azt akartam mondani — válaszol a vonal túlsó végéről —, hogy megdicsérheti a szerelőit. Most szerelik nálunk a 220-as áramkört, kalapálnak, vésnek, falat bontanak, de úgy, hogy a berendezésben semmi kárt nem tesznek. Úgy vigyáznak nálunk a bútorra, és az egész lakásra, mintha nem is a miénk, hanem az övék volna , n

— Kérem, ez a kötelességük: ,

Szabó Pál Zoltánná talán nem is hallja már a választ. Siet, ő is dolgozik. Amit akart, elmondta.

Semmiség volt, de a MEGYEV1LL dolgozóinak nagyon jól esett. H. M.

Űi iskola Olaszon

SS»

Olaszon, mintegy másfélmillió forintos beruházással új iskolát építettek. A korszerű, 4 tantermes, igazgatói lakással is ellátott épületet november 7-én ünnepélyes ke retek között adták

át rendeltetésének. Ez alkalommal a szülők zászlót aján dékoztak az úttörőcsapatnak.

Drávacsehi és Bükkösd nőtanácsa, valamint a szövetkezeti nőbizottság a napokban újabb mosógépet vásárolt a községbeli háziasszonyok munkájának megkönnyítése érdekében. A mosógépeket egészen csekély használati díj ellenében kölcsönzik ki.

*

A jövő év tavaszán korszerű vendéglátóipari üzem építését kezdik meg Sásdon. A terv szerint az épületben hatszobás szállodát, söntést és irodahelyiséget is létesítenek az étterem mellett. Erre a célra összesen 1 300 000 forintot irányoztak elő. A község szövetkezeti tagsága ehhez több mint százezer forinttal járul hozzá.

*

Mintegy fél évvel ezelőtt alakult meg a lánycsóki takarékszövetkezet, összesen lói taggal. Azóta is állandó az érdeklődés a takarékszövetkezet iránt, amelynek ma már másfélszáznál több tagja van. Betétállománya közel százezer forint.

*

O. Courson, a londoni Fa. [DENT cég képviselője ismét [felkereste a Pécsi Kesztyűgyárat, hogy személyesen tár- (gyaljon a legújabb fazonok {átvételétől és nagytételű rcn- ♦ delések/61. Elismeréssel nyilat- i kozott a látottakról;

t/***/*■ rmt**/*'*/**

cÄnzatu^ a h ídűu

A ködbesürősödő este fszinte láthatatlanná

— ni. ■ — tette az asszony

alakját, aki a ikeskeny, néptelen Szajna-híd korlátjának támaszkodva már órák óta nézte a vizet.

Egyszerű, kissé régies kabátot vizelt. A közeli lámpa fénye megvilágította barna haját, finom, érdekes arcát, amelyen mérhetetlen szomorúság tükröződött.

Ezen az estén már vagy tízszer végiggondolta életét. Látta magát az anyakönyvvezető élőit. (Szép, újdonatúj, fekete kosztűmben esküdtek, Feri is elegáns, kétsoros zakóban feszített. Mennyien gratuláltak, mennyire bizakodtak, milyen szép terveket szőttek az első napokban...)

Az esküvő után hamarosan lakáshoz jutottak. Amire a kis Erzsi megszületett, nagyjából már be is rendezték.

Jól éltek tehát és boldogok is voltak. Maguk sem tudták, mi ütött beléjük 1956. decemberében, amikor kiszöktek az országból. Erzsiké már induláskor panaszkodott, nyűgös volt és a fejét, fájlalta egyre. Férje nagyon türelmetlenkedett.

— Menjünk! Majd meggyógyítják — zárta le a vitát. — Két-három in jekció és kész.

—Pestről indultak. — Siófokon már olyan nagy láza volt a kislánynak, hogy félrebeszétt. A patikában veitek neki lázcsillapítót, de semmit sem használt. Már úgy veit, hogy lemaradnak, de férjének az utolsó pillanatban mentőötlete támadt. Félrehívta a sofőrt, aki aztán pár percnyi súgdosás után — no és természetesen néhány piros-hasú hatására — bejelentette a társaságnak, hogy egy kis kerülőt kell ienniök. A Balaton-parton megszigorították az ellenőrzést, ezért levágnak Somogyba, ahol Erzsi édesanyja lakott. így is történt.

Ott jött aztán a neheze. A többi utas egy percet volt hajlandó várni. Éppen csak beugrottak az öregekhez, sebtiben elmondották, mi a helyzet és máris menniük tellett^ A kis Erzsi aludt, de amikor anyja fölébe hajolt, hogy még egyszer megcsókolja, — felébredt és keservesen elkezdett sírni.

— Ne menj el anyu!

A kislány rémült, láztól zavaros tekintetét azóta is mindig maga előtt látja. Ha gyerek sir valahai, az ö hangjára ismer benne. Munkája nincs, főznie sem kell. Nincs hát dolga, jut idő töprengésre.

Férje az utóbbi időben nagyon furcsán viselkedik. Állandóan kifogásolhat teres. Mindenbe beleköt, és ami Pesten sohasem fordult elő vele, többször pityókásan jött haza.

Mégsem ez, — a bizonytalan lét, az idegen világ nyomasztó hatása — kergette a hídra — hanem az, hogy otthonmaradt kislánya súlyos beteg. Egy ideig semmit sem tudtak róla, de aztán a levelekből kibontakozott előtte a (kislány tragédiája. Az idegeivel lehet baj... Ahogy a távoli híradásból ki lehet olvasni, gyakran fájlalja a fejét, néha különöseket mond.ij

Az első levelet I több követte. Mindegyik

... ■' 1 aggasztóbb híreket hozott.

Az utolsó levélben már arról tudatták, hogy a kislány lábai megbénultak.

Ekkor határozta el, hogy hazajön...

Csakhogy férje — aki egyébként mindig mindenben megértette őt, — most az egyszer érthetetlenül megmakacsolta magát. Bárhogy

érvelt, bárhogy könyörgött neki, hajthatatlan maradt.

Hiába bizonygatta neki, hogy a kiesi veszélyben van, hiába hivatkozott arra is, hogy mások is hazamentek már. Feri mindent elismert, de véleményért nem változtatta meg.

Az asszony I a Poklok kínját szenvedte vé- ■ ’ gig ezekben a napokban. Szerette férjét és egyszerűen nem bírta elképzelni az éleiét úgy, hogy bármilyen rövid időre is országhatárok válasszák el őket egymástól ...

Napokig Ikereste a szavakat, százszor is elismételte, mit fog neki mondani, hogyan érvel majd. És mi lett a vége?

Az, hogy most itt áll a hídon és órák hosz- szat vivődik magában: leugorjon-e, vagy sem?

Mert Feri hajthatatlan maradt.

ö pedig eljött ide.

Számotvetni az élettel, -és meghalni.

Kétségbeesett helyzetéből csak ez az egy kiút maradt. Tudta, érezte, hogyha ittmarad, elpusztul a kislánya és ómig él gyötörni fogja, a lelkiismeret..;

Ezért elhatározta, hogy végez magával.

Csakhogy huszonkét éves fejjel nem olyan könnyű ezt megtenni. A halálra készült, de agya mégis kétségbeesett gyorsasággal dolgozott, kereste a kiútat és csalódottan állapította meg minden újabb eshetőségnél, hogy ez sem az igazi.

Így vívódott hosszú órákig.

Időközben estébe sűrűsödött az alkonyat. Megeredt az eső is, de ezt már nem vét te

észre, mert ekkorra már döntéssé merevedett benne a délutáni riadt szándék.

Azt sem vette észre, hogy a híd végén sietős izgatottsággal közeledik feléje valaki, mert hirtelen mozdulattal megragadta a híd karfáját. Nagy erőlködéssel felhúzódott, hogy aztán egy tizedmásodperc múlva belevesse magát a vízbe. A mozdulat határozottsága azonban megtört, mielőtt még végzetes lendületet kapott volna.

— Erzsi, — kiáltott m a férfi és kétségbeesett gyorsasággal hozzáugrott.

— Feri... Feri .a — buggyant ki az asszony ajkán a felismerés szava és atéltan dőlt hátra.

Esés közben még 'látta, amint a viz felfelé kisiklik a látószögéből. Szemeibe villant a híd lámpáinak fénye, aztán hosszú ideig nem látott és nem érzett semmit. Inkább csak sejtette, mintsem tudatosan észlelte, amit a férfi mondott később, amikor élesztgetni próbálta— Ne sírj már .;; hiszen hazamegyünk .. •

— De jó, hogy jöttél — szipogott az asszony. Ha nem jössz, akkor én már;; i

— Tudom. Es talán én is.

— Te is azért jöttél? döbbent meg az asz- szony és ott, alfakor, abban a pillanatban értette meg igazán, hogy miért nem tudott dönteni ... hogy mennyire összetartoznak férjével, ezzel a nyers, szenvedélyes emberrel, aki éppolyan esendő, éppúgy segítségre, vigasztalásra szorul, mint ő.

— Hazamegyünk — zokogta mélyről jövő, nehéz sírással, aztán nagynehezen felállt.

— Haza — karolt belé az ember.

A híd árnya I sötéten és félelmetesen ter- ' pesztedett a vízen, mint valami komor katedrális.

De már nem féltek tőle.

Vasvári Ferenc