Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-09 / 265. szám

9m. NOVEMBER 9.

NAPLÓ

Ormánsági utazás

Jllösciltjqé (jijennekareők

S

zálkás köd reszket a reggeli tájon; szántóföldjei, erdei alig látszanak. Az ősz vonulását szinte csak a vasútmenti nyárfák s a sáncok kórói jelzik. Esett az él- jel. Ilyenkor már hosszúak, rögsülykolók az esők; színaranyosra mossák a lomb puha bojtjait és megdagasztják az itt-ott feltörő talajvizet. Arcomat a vonat ablakához nyomom. Szomorú varázslatként hull rám a vidék moccanat- lansága, nyomasztó csendje. Ha .nem azért jöttem volna, hogy a tetthelyen elmélkedjem, faggasak szemtanukat az ormánsági magyarok negyedszázad előtti tragédiájáról s vigasztalásképpen felmérjem mai helyzetükét — akkor talán észre se venném vagy természetesen hatna a csen«!; De így? .. A motoros kürtői, Vajszló következik, le kell szállnam. Utolsó pillantást vetek a kanyar bozótjaiba vesző vonat után, mustrálom a raktár tövében vesztegelő szekereket, aztán elindulok befelé a salakos-poceolyás utcán.

A vajszlói tanácselnök legyint, bizony kétségbeejtő dolog volt ez annak idején, de ma már — hálistennek! — fi! vagyunk rajta. Ugyanezt mondja Piskón a nevető szemű, őszhajú Sz., tiszteletes, a saroglyajtdí mellett baktató parasztok és a rét alján legéiő barmok kö*t álmodozó szülék; Persze, sorolnak föl még neveket, ahol sivár magány terpeszkedik az árválkodó öregek vackán s akár egy óriási pók, szövi a gondok fonalát éjjel-nappal. Temetésről hazajövet azonban már az ő házuk ajtaját sem szögelik be a rokonok. Cselédsorból kikerült parasztok, nyírségi telepesek sem vásárolják meg és költöznek bele. A pusztuló magyarság, amely Illyés Gyula égjük akkori írása szerint „nemcsak a létért való versenyről, de már magáról az életről is lemondott“ — úgy látszik — végül is meglátta a veszély nagyságát és megmentette önmagát,

nemzetmentés legnemesebb indulataiban is milyen porhanyó talajra lelhet a nemzet- pusztulás magja. Mert az Ormánság haldoklása éppen a jobbágyok felszabadításával indult csírzásnak. Furcsa ellentmondás, de a vizsgálatok során kegyetlenül beigazolódik. A hűbéri uralom eltörlése előtt még a sok gyerek számított előnynek a drávaszéli falvakban. Több kéz több munkát vállalhatott, több fát és élelmet gyűjthetett a környező erdők birodalmában — hiszen szabad volt — s több hálót meríthetett a folyó sekélyes nyúlványaiba. Télen a fafaragás, fonás-szövés annak volt jövedelmezőbb, akit népesebb család vett körül. Az új nemzedéknek ingyen anyagból, közös erővel építhetett hajlékot a gyülekezet. Felszabadulásuk után ar ilyen kedvezmények természetesen megszűntek. Saját maguknak kellett munka után futkoeniok: asszonyukat, fiaikat csőszök zavarták ki az erdőből. Közfoen a Dráva medrét is szabályozták és lecsapolták az árterületeket. Helyükben ugyan létesültek halastavak, de oda paraszt már nem mehetett. Sokáig küszködtek, védekeztek a nyomor szűkülő hurka ellen, hasztalanul. A piskóiak egész településsel követték életadó vizüket mostani medréig, még talpastemplo- mufcaf is utána vontatták. Aztán kifáradtak az emberek és lassan belecsússzon, tak káros okosságuk varsáiba: kevesebb kéz kevesebb étéiért kapkod. kevesebb pulya kevesebb ruhát tép. Titokzatosam csökkenni kezdtek a szülések. Az ár meglelte hajszálnyi útját a gáton, Jecsorgott a füvek közé: s míg észrevétlen harap- dálta kicsi medrét, sugara egyre kövéredett és vad. legyűr- hetetlen indulat költözött habjaiba .; |

A víz növekvő áradatát — képletesen mondom, iménti hasonlatom kedvéért — a második népmentő gesztus, az 1920-as földreform sem állíthatta meg. Ezt valójában már az előzővel együtt kellett volna megvalósítani, a paraszloCsányoszrón évtizedekig jó volt a földjárda. Igaz, akkor csizmában Jártak, lemosták és kész. De ma?! Sáros lesz a goyzer varrott cipó, nylon harisnya... De nem sokáig, mert egy kilóméter hosz-- szúságban még az idén betonjárdát építenek.

M

i is történt itt ..

voltaképpen?

Ha' hinnék a „magyar balsors' feli ebbeahetellen- ségébem s elfogadnám az eleve elrendelés tragikumát, bizonyságaim jelen esetben remek adatokkal •zaporodnának. Tgy csak szo- »CÄtktedva tűnődőim: lám, a

kát így ftakrrrindentó! megkíméljük. íme, a fonák törvénykezés ormánsági viszonylatban már . meg is érlelte./.,; keserű gyümölcsét! Persze, miközben Baranya bő harmadát nagybirtokok tették ki, a kormány mo6t is csak két-három holdat juttatott családonként. Megnyugtatta vele azokat, akiket évtizedok nyomorúsága

riasztott meg, az anyaság édes moccanásait vészjelnek tekintették: s az idő suhanásá- val életigényük is — hányja szemükre valaki! — természet szerűen megmövekedett? Nem. Azután is reszketve vigyáztak keskeny folds ávjaiikat: jaj,

csak ne ketten-hárman örököljék, ne taszítsuk vissza tulajdon kölykeimket a nyomorúságba! A falvak tovább csöndesedtek, vasárnap népte- len utcákon hajtatott át az utazó. Csak a temetők gyarapodtak. Azokat sohase verte föl a gaz.

S mi lelt a kiveszett családok annyira féltett vagyonával? Legtöbbször rokonaik javára végrendelkeznyomában fölkerekedett többi száz szabolcsi nincstelen, hogy ! új hazát keressen magának ; Baranyában, kihaló vérei földjén: és néhány nap múlva a pécsi rendőrség kényszer-útlevelével ismét visszatért a j nyírségi buckák közé.

És ma?

a érdeklődsz az J anyakönyvi hivatalokban, mosolygó < arccal, készségesen! válaszolnak1 átlag i két-három gyerek egy család- » ban. Nem is kételkedsz szavuk- | ban, hiszen a szomszédos isko- | la udvarából átszűrődik a zsi- j vaj: pirospozsgás kölykek han- » eúroznak ott a lucskos őszi ♦ napfényben. Megmutatják

r.s ma:

H

___I _________ _ . at

tek. a

kik a temetés után sa- házat is, ahol négy, esetleg hat| játjukhoz csatolták a földet, fióka tátogat az asztal körül $ a portát pedig beneteszelték s ebédnél. Igaz, azok jobbárat várták vevőre. Olyan is akadt, pápisták: de a reformátusok J alá munkaerő híjám, eladta a sem rejtegetik manapság ládá-t németnek vagy a horvátinak, juk fenekén az ökörerő gyöke-♦ Ezek a törekvő nemzetiségiek rét. A magányos öregek udva- • megszimatolták a rothadás rába mindenki sajnálkozva pil- | szagát és egymás után beoson- lant. Csak vergődnek szegé- t tak a magyar falvakba. Házat nyék, némelyik rokonfiút vagy ! könnyűszerrel vehetett az németet fogad házába. Akadt ♦ ember, bérelt hozzá néhány köztük olyan is, aki állami in- J

tézetből hozatott gyereket ma- f gának. A sivár hajlék, tömén- j télén munka egymás után el- j űzte őket.

Útra keltek a hajdan pórul- : járt nyírségiek fiai is. Silány : földjüket — leginkább gyű- ; mölcstermesztésre alkalmas — | eladták 8—10 forintért négy- J szögölenként. Az Ormánságban | viszont potom pénzért juthat ; hozzá az ember (1 Ft az ára), | hiszen föloszlatták az uradal- | makat: megmaradt többleten ’ házat, jószágot, gazdasági fel- szerelést vásárolhat.

jdolányi János annakidején a faj pusztulása mellett viseletének, gazdag hagyományainak, nyelvé-: nek veszését is siratta. A habfehér ingvállt, s a biklát ma is. szekrényekben őrzik, művelődési házak termeiben mutogatják. A fiatalok szájából ritkán hallani a tájszólás sajátos csengését. Ezt a magyar fejlődés jelen stádiumát szem előtt tartva, azt hiszem, nem is követelhetjük tőlük. Én azonban három esztendővel ezelőtt népművelési funkcionáriusa voltam ennek a vidéknek, falusi énekkarok gyönyörködtettek a Dráva széli népdalok csokrával: és láttam az egykori fonók, lánykérők és lakodalmasok népi játékát a híres sáK

hold földet kisihasaanöa és megszedte magát.

A

z időszámítás már a harmincas évek rovátkáit véste, amikor országosan is fölfigyeltek a dunántúli falvak — jobban mondva az ormánságiafe — pusztulására. A jajveszékelő lelkészek, néptanítók közül végre Fű lep Lajosnak, akit a tanácsköztársaság után ejge- tenw katedrájától, megfosztottak és Zengő várkan van vállalt parókiát: továbbá kákicsi Kiss Gézának sikerült felkorbácsolnia a nemzet kiválóságainak lelki ismeretét. Babits Mihály ankétot rendezett a Nyugat-bab, Kodolámyi János és Illyés Gyula veztósével sajtoltad járat indult, hogy intse a kormányt és a befolyásos köröket a végzetes következményekre. Javaslatokat dolgoztaik ki, melyek telepítést, a szabadforgalomba kerülő földek megvételénél a magyar paraszt elsőbbségét és a fennálló öröködési törvény megváltoztatását követelték. (Értesüléseim szerint mindhárom eredetileg Fülep Lajos gondolata volt.) A veszély igazolására hátborzongaitó statisztikákat közöltek. Az ügy végül parlamenti kérdéssé magasodott. Elvi viták követték egymást vég nélkül, a gyakorlati modi együttes előadásában. A segítség elsikkadt a szavak tanítók újra posztjukon állnak: közt — s ez lassan kifárasztó!- a szocialista rendszer adta le- ta a leglelkesebb, legszívósabb hetőségek által igyekeznek fel- apostolokat is. Arcuk már támasztani mindent, ami még csak keserű mosolyban vonag- feltámasztható, lőtt meg, amikor legendák KALÁSZ MARTON

Megjelentek az első televízió« készülékek Sellyén

Hadüzenet a niaradisásrnak

Kétségtelen: a sellyei járás még ma sem tartozik az elsőrendűen fejlett járások közé. Még a mai napig sem sikerül't legyőzni teljesen a régi elmaradottságot. De kétségtelen tény az is, hogy a sellyei járás képe ma már nem olyan, mint amilyennek Móricz Zsig- mond látta húsz évvel ezelőtt.

Más a járás. Más a levegője, más a hangulata.

A talpas ház ma már csak a régi szegénység szimbóluma az Ormánságban. Ami még áll, az műemlék. Uj már nem épül. A talpas ház modellje ott ált a járási tanács egyik termében. Nem azért, hogy megnézzék, és hasonlókat építsenek, hanem, hogy majd a késői le- származottaink is lássák: ilyen is volt.

1S

♦ II

Uj élet sarjadt a grófi birtokok helyén

Ha valaki megáll Ketemeniiget, vagy Bo- gádmindszent határában: példásan megművelt területeket, a földeken szaladgáló modern gépeiket, csendülő vetéseket lát, a szemmel egyszerre át nem fogható területen. Voltak itt ezen a környéken azelőtt is nagygazdaságok, csakhogy ezek nem a népé, hanem a földbirtokosoké voltak. A föld. egy részét szétosztották a nincstelenek között és közel kétezer holdon két áíla-mi gazdaság kezdte meg a munkát. Nehéz volt a kezdet. 1956-ban ez a két gazdaság még két-kétmüfoő forintos ráfizetéssel dolgozott. Idén — a rossz időjárás ellenére — Bogádmindszenten félmilliós, Ke- lementígeten 50.000 forint tiszta jövedelemre számítanak.

A kalászosok termésátlagáról nem szívesen beszélnek. Érthető. Jóval túlszárnyalták ebben is az egyéni gazdaságokat, de ők még többet szerettek volna termelni. Kukoricából Kelemenligeten 35, Bogádmindszenten pedig 40 mázsa csöves re számítanak holdanként.

Ez az első, amit megtud az ember, aztán jön a' többi: az áiláttény észtéi, a beruházás, az emberek megváltozott élete. Mert megváltozott itt. minden, pz emberek élete is. ötszáz embert foglalkoztat ez a két gazdaság, ötszáz embernek jelent biztos megélhetést. Es mit ad ezenkívül.

Az elmúlt három évben Kelemenligeten nyolc darab kétszoba, fürdőszobás lakást építettek. Fürdőszobásat az egykori ormánsági

Több talpas ház' nem épül már a járásban. Vályogház sem épül. Csak téglából és kőből épült lakóházra adnak ki épitési engedélyt. És épülnek a kőházak. A felszabadulás óta hatszáz új lakóház épült. És az ütem évről-évre nő. Olyannyira, hogy a sely- lyei vegyesipari KTSZ építő részlege már nem bírja a versenyt az építési kedvvel. Jövőre már Vajszlón is kell önálló építési részleget szervezni.

Készül már a hadüzenet a nád és a saalmatetőkmek is. Jövőre már cserepet is égetnek és cement cser epeket ás gyártanak a járásban. És eltűnik majd a falusi szegénység másik jelképe: a nádtető is a járásból. Nem varázsütésre, de évek szorgalmas munkája nyomén hamarosan;

És a sér. Az is eltűnik. Sorra épülnek a járás falvaiban az új járdák. Vajszlón egy kilométer hosszú betonjárda épült, Csányoszrón most épül a betonjárda, Magyarmecskén szintén, Zádorban is építik, Drávaflványiban és Drávátokon már elkészült.

Itt valamikor az asszonyok csak egy gyermeket szülitek életükben. Ritkán kettőt-hár- mat. És otthon szültek. Itt

zselléreknek! Bár sohasem próbálták azelőtt a fürdőszobát, azért mint mondják: Mindenki tudja, mire való és többé sohasem akar megválni tőle. Iskolát kaptak, most épül az orvosi rendelőjük. Hosszú lenne mindent felsorolni, ezért csak a légösszegei írjuk ide: a három év alatt 5 milliót költött erre a gazdaságra az | nem volt kórház, vagy szülőallmgádmindszenten ez az összeg kétmillió- jolthorl Ottk a gazdagabba val kevesebb. Itt „csalk“ hárommilliót köl- I jutott el a szigetvári, vagy a lőttek kétszoba fürdőszobás lakásokra, kultúr- j pécsi kórházaikba. És itt hateremne... és masra. í marosan szülőotthon kerül tető

} alá. A berendezés már megAzt mondta az egyik gazda:

— Ezek az állami gazdaságok felforgatnak1, itt mindent, ami régi!

Nagyon sokban igaza van.

A mangalica járta itt vajamékor. A bogád- mindszentiek fehér hússertést, a kelemenlige-l tiek meg berkshireivel keresztezett mangalii cát tenyésztenek. Jobb, mint a mangalica!)

van. Az alkalmas épület átalakításán is szorgalmasan dolgoznak. És a szükséges pénzt községiéjlesztéfti alapból az a nép adta össze, amely

Jobb, mint a régi1 Eilt mutatja az is, hogy | húsz évvel ezelőtt csak egykét egymásután alakulnak az Ormánságban is a j sertéstörzstenyésztő szakcsoportok és valóság-! gal könyörögnék a fehér hússertésért. Szilaj i 'ehenet már alig látni, a két állami gazdaság-; ban pedig keresve sem találni. Magyartarkaj ott mind. Jobbak, több tejet adnak!

Előre mentünk mindenütt: az állami gaz-) dóságokban is, a tsz-ekben is, az egyénieknél ]

’s. így van ez jól.

Jó ez az államnak is, de jó az ormánsági1

rasztnaik is.

hozott a vüágra, hogy elmenekülhessenek az élet elől. Talán ez a tény mutatja leginkább, — nem a külsőségekben, hanem inkább a lelkekben végbement fejlődést. Ma már nem menekül az Ormánság az élettől, élni akar, mert az élet szép — az Ormánságban *.

i(