Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-06 / 262. szám
NAPLÓ 1958. NOVEMBER 8. A kulturális forradalom eredményei, j Jelöltjeink további feladataink Kárpáti Ferenc (2) Megyénk művelődési feladatait, a kulturális tevékenység fő célkitűzéseit elsősorban a munkásosztály és a dolgozó parasztság szakmai és politikai műveltségének emelése határozza meg, A kulturális munkának sajátos eszközeivel segítenie kell nagy feladataink (3 éves terv, termelőszövetkezeti mozgalom, stb.) végrehajtását. A szocialista tudat kialakításában és a kulturális n.unka megjavításában akkor haladhatunk előre, ha erősítjük a művelődési munka szocialista tudatosságát és célirányosságát, ha fokozott mértékben támaszkodunk a kommunista világnézetű dolgőzők kulturális tevékenységére és a tömegszervezetek nevelőmunkájára, ha a művelődési intézményeink munkájában a tárta 1 m i követelményeket következetesen érvényesítjük, másrészt javítjuk a jó munka tárgyi és szervezeti feltételeit. Oktatási intézményeinkben elsősorban a világnézeti nevelőmunkát kell javítani, hogy megszűnjék nevelési eredményeink viszonylagos elmaradása az oktatásban elért eredmények mögött. Különös gondot kell fordítani az ijfúság természettudományos és a növekvő társadalmi igényeinek megfelelően — politechnikai nevelésére. Általában arra kell törekednünk, hogy fokozódjék a munkásosztály törődése az ifjúság nevelésével mind az iskolában, mind a családban. Törekednünk kell arra is, hogy tömegszervezeteink kulturális munkájának középpontjába az emberek gondolkodásának szocialista átformálása kerüljön. Több gondot kell fordítani nemzett és nemzetközi ünnepeink műsorainak eszmei, politikai tartalmára, művészi színvonalára; A népművelési rendezvények területi elosztásánál és az intézmények hálózatának fejlesztésénél különös gondot kell fordítani a munkásosztály nevelésére, kulturális ellátottságára. A művelődésügyi feladatok jó, megoldása megköveteli, hogy bátran támaszkodjunk a kommunista és a rendszerünkhöz hü értelmiségiekre, fontos célnak tekintsük a nem marxista értelmiség ideológiai átformálását; Kulturális életünk minden területén biztosítani kell a párt- és az állami vezetés elvének maradéktalan megvalósítását. Ennek érdekében fontos feladat a megyei, a városi és a járási művelődési szervek politikai továbberősítése. Növelni kell a politikai nevelőmunkát különösen azokon a területeken, amelyekre eddig csak kisebb mértékben hatottunk: a hivatásos művészetben, továbbá a műsorpolitika tartalmi irányításában, a tudományos intézet és a múzeumok kutató és népművelési tevékenységében; A szétszórt apró települések művelődési irányításában fontos a községi párt- és állami szervek munkája, ezért a községi pártszervezetek és tanácsok kulturális irányító és ellenőrző munkájának színvonalát javítani kell a kulturális tájékoztatásokkal, az állandó bizottságok munkájának kialakításával. A művelődésügyi téren viszonylag elmaradt területek felzárkóztatásában nagyobb ütemben kell előrehaladni. Viszonylag elmaradott területeink: a kisebb ipari települések (Hidas —Szászvár) a külvárosok és a munkásszállások, az Ormánság egy része, Mohács-sziget, egyes járási székhelyek, a sásdi, pécsváradi és szigetvári járás egyes nagyobb településektől távoleső részei: a nemzetiségi oktatási és népművelési munka, a cigánytelepülések, valamint a városok és járási székhelyek kivételével a könyvtármunka. Megyénk kulturális adottságai lehetővé teszik, hogy megfelelő helyet biztosítsunk sajátos tájkultúrák feltárásának, ápolásának, közkinccsé tételének és továbbfejlesztésének. Meg kell szüntetni azt a lemaradást, ami megyénkben a munkásmozgalom történetének feldolgozásában tapasztalható. Fel kell lendíteni a helytörténeti kutatást és biztosítani kell a kutatás eddigi és további eredményeinek összefoglaló közreadását és felhasználásit. A múzeumi munka megyénk újkori történetével, a munkásmozgalommal és szocialista fejlődésünkkel is foglalkozzék. Tovább kell fejleszteni a néprajzkutató munkát is. Ápolnunk kell megyénk műemlékeit, a hozzájuk fűződő hagyományokat, természeti kincseinket (Mecsek, Abaliget, Harkány stb.) Az egészséges arányokban kibontakozott tájkul- túra kultuszát mindenekelőtt az ifjúság hazafias nevelésének szolgálatába kell állítani. Művelődést intézményeink hálózatát tovább kell fejleszteni, hogy a sajátos települési nehézségeket leküzdve mielőbb az országos kulturális ellátott ság színvonalán elégíthessük ki egész megyénk lakosságának művelődési igényeit. Arra kell törekedni, hogy az általános iskolai szakosított oktatást (a megyénkben — Pécsen kívül — a tanulók 58 százaléka részesül szakosított oktatásban az országos 80 százalékkal szemben), továbbá a diákotthoni, napközi otthoni és óvodai ellátás kiterjesztését, középiskoláink és felsőoktatási intézményeink tárgyi feltételeinek megjavítását a művelődési otthoni, a mozi és a könyvtárhálózat továbbfejlesztését gazdasági lehetőségeinkhez mérten biztosítsuk. Jobban és időben kell megoldanunk az iparfejlődéssel párhuzamosan létesülő új lakótelepek (Komló, Meszes, Uránváros stb.) művelődésügyi ellátását, illetve fel kell számolni az e téren mutatkozó lemaradást. í Kárpáti Ferenc elvtárs, a | Pécsi Szénbányászati Tröszt pécsújhegyi üzemeinek a vezetője. Ismerik és szeretik őt a pécsi bányászok és munkások, az ő jelölői. Köztük nőtt fel, a bányászok és munkásdk jobb életéért folytatott harcban vált vezetővé. Kárpáti elvtárs tizenkét éves korában ismerkedett meg a nehéz fizikai munkával. Pécs- bányatelepen dolgozott, mint takarítófiú, majd a Sopiana Gépgyárban vasesztergályos szakmát tanult. Mint esztergályos dolgozott a Sopcanában, a Rimamurány—Salgótarjáni RT. üzemében, majd a DGT pécsbányatelepi bányájánál lett bányalakatos, aztán mozdonyvezető, később az úhegyi erőműhöz került esztergályas- naSk. 1949-ben a pécsújhegyi üzemek pártbizottságának lett a titkára, az 1956-os ellenforradalom leverése után pedig az üzem vezetője. Kárpáti elvtárs egy dolgot ismer életcéljának: dolgozná a munkások, bányászok és minden dolgozó ember jobb életéért. Azért, hogy munkáját még jobban tudja elvégezni, napi munlkája mellett elvégezte a gépipari technikumot is és negyvennyolc éves korában megszerezte a technikusi oklevelet. A pécsújhegyi üzemek munkásai egyhangúan Kárpáti elv társat jelölték pótképviselő jelöltjüknek, tudva azt, hogy benne bízhatnak, úgy mint eddig is, ezután is a munkásosztály ügyéneik hűséges katonája, képviselője lesz. Táíos László Tanult szakmája: kőműves. Ma a Pécsi járási Pártbizottság első titkára. Tíz éve pártmunkás. Ezalatt dolgozott különböző helyeken,’ és különböző tisztségekben, közben tanult a pártfőiskolán. Ha megbízatása változott is egy valamiben sosem változott: az emberek ügyes-bajos dolgai iránt érzett felelősségben, a dolgozók megbecsülésében. Sosem szerette az „íróasztalt“, a papírmunkát. Ki az emberek közé! — emlékszem, mindig így jellemezte munkastílusát. Maga minden módon igyekezett tüzetesen megismerni a falu népének véleményét, észrevételeit s számba venni a döntéseknél. Ideje nagy részét a gyűléseken, baráti • beszélgetéseken, személyes ismerősök társaságában tölti, tanácsokat, segítséget ad a munkához, egyes emberek boldogulásához — forduljon hozzá bárki is. A seabadszentkárályi jelölőgyűlésen több mint négyszáz választópolgár mondta egyhangúan: Tálos Lászlót jelöljük a megyei tanácsba. A szentkirályiakat különben szorosabb kapcsolat fűzi hozzá. Tálos László a faluban működő biogáz-telep egyik pati-ó- nusa. Kezdeményezésére alakult meg a szakcsoport, hogy. a kicsiny „gázgyár“ bővüljön ég a falu kulturális felemelésének eszköze legyen. Néhány házban már gázzal főznek, sütnek, melegítenek, a tervek szerint tovább is bővítik. A környező községekben is érdeklődnek a kivitelezés feltételeiről. Azért ő mégis az egész járásé. A hatvan falué, ahol mindenki ismeri és tiszteli, úgyis mint a pártbizottság titkárát s úgyis, mint megyei tanácstagjelöltüket. Kisiparosok népfront-estje A Hazafias Népfront városi elnöksége és a KIOSZ helyi csoportja szerdán este hat órakor a Leőwey Gimnázium dísztermében népfront-estét tartott, amelyen a pécsi kisiparosok és családtagjaik vettek részt mintegy 200-an. Szurkov: „Fel a fejjel, becsületes ember“ című versét Daridad Róbert, a Pécsi Nemzeti Színház művésze szavalta; Utána Bőd is István elvtárs, a Hazafias Népfront városi titkára üdvözölte a megjelenteket, majd Nagy János elvtárs, a KIOSZ országos főtitkárhelyettese mondott beszédet. Ezután a KIOSZ kultúrcso- portja rövid jelenetet adott elő. Demokratikus-e az egy pártrendszer? ban saját törekvéseiket és érVannak emberek, akik rögtön úgy válaszolnak, hogy az egy pártrendszer önmagában demokráciaellenes intézmény. De persze ők maguk sem tudják megindokolná válaszukat, sőt azt sem tudják miért kötik magukat a többpártrendszerhez. Vannak, akik a százados örökséget melengetik keblükben, a pártoskodást, amely legalább olyan „hagyományos“ jellemzője volt a régi Magyarországnak, mint a korrupció. Akadnak ebben az országban olyanok, akiknek meggyőződése, hogy az ún. többpártrendszer demokratikusabb, fejlettebb berendezkedés a proletárdiktatúránál. Minthogy ezek a „többpártrendszerű“ régi Magyarország hívei, elhis6zük nekik, hogy számukra „demokratikusabb“ volt a régi, 1945 előtti rendszer, mint a proletárdiktatúra. Mások, szerencsére nem nagy számban vannak, jóhiszemű hívei a többpártrendszernek, mert azt hiszik, ez az egyetlen módja annak, hogy a vezető- szerepet. betöltő pártot építő kritika illesse, azt hiszik, hogy más pártok ellenőrzése és bírálata nélkül nem tudja betölteni ez a párt vezető szerepét, hibákat követ el, ferde vágányokra viszi a gazdaságitársad almi-politikai és kulturális fejlődést. Most a választások előkészítése kapcsán ilyen és más megfogalmazású aggodalmak hangzanak el. Lássiuk a többpártrendszer lényegét! Minden párt osztályérdeket képvisel, bármilyen nevet visel. Az olyan társadalmi rendszerben, ahol ellentétes érdekű osztályok vannak, a pártok harcot folytatnak egymás ellen. A pártok mindig egyes osztályok soraiból tevődnek össze és a haredekeiket akarják érvényesíteni s ennek legjobb eszköze a politikai hatalom kézbentartása. Ezért van az, hogy az egyes r>ártok éles politikai küzdelmet fejtenek ki egymással szemben. A kapitalizmus viszonyai között — miután összebékíthetetlen ellentétek vannak egyes osztályok között — elsősorban a tőkések és a munkások között — elkerülhetetlen az osztályharc, a pártok harca. A burzsoázia ebben a harcban sokféle fegyvert alkalmaz, közöttük a po* litikai párt eszközét is. A pártok közötti harc bizonyos szakaszaiban lehetséges, hogy egyazon osztálynak több pártja is van. A burzsoázia számára előnyös és hasznos lehet az, ha több pártja van. A politikai harcban, a parlamenti küzdelemben így a burzsoázia jobban tud taktikázni, egyik, vagy másik pártot előtérbe állítva, jobb hangzású, „iskolá- zotabb“, ravaszkodó csoportok futtatásával jobban és .simábban“ tudja érvényesíteni uralmát az abszolút többséget kitevő dolgozó- osztályokkal szemben. A burzsoáziának az utóbbi évtizedekben mind nehezebb helyzete van, egyre jobban kényszeríti a történelmi fejlődés arra, hogy újabb módszereket, taktikai fogásokat vezessen be hatalmának védelme érdekében. A munkásokat nem téveszti meg az, hogy sokféle párt látszatküz- delmedvel oldja meg a hatalmon levő burzsoázia egyetlen feladatát: uralmának biztosítását. Változtat-e az osztályuralom lényegén az. hogy a kapitalista országokban vannak „demokratikus“, „köztársasági“. „keresztény“, „radikális“ és más elnevezésű pártok, amelyek mind a kapitalizmus védelmét szolgálják; Nem mindegy-e, hogy a „demokratikus“ elnevezésű tőkés csoport vagy a „köztársasági“ üzűetemberek csoportja gyakorolja az osztályelnyomás, a munkások és parasztok elnyomására rendelt államhatalmi tevékenységet? Ezek a különféle burzsoá pártok a főkér- désekban egyetértenek, legfeljebb egy bizonyos csoport, az egyik vagy másik burzsoá párt a hatalmi pozíciókban több összeköttetés, befolyás és előny megszerzése révén több egyéni hasznot húz és biztosabb .karriert“ tud befutni. Mire jó tehát a többpártrendszer? Arra, hogy a burzsoázia elrejtse az osztályuralom tényét, hogy demokratikus színben tüntesse fel saját uralmát. Ezért megasztal- ja a „nyugati szabad világ“ a többpártrendszert. (A kínai többpártrendszert nem, mert az nem a burzsoá .uralom rendszere!) De lássuk csak tovább a többpártrendszer „demokratikus“ csodáit. amit ugyancsak a burzsoázia cselekszik meg. A híres „szabad világban“ nincs helye olyan pártoknak, amelyek a kapitalista rendszer és uralom ellen harcolnak. A kapitalista országokban betiltják vagy fél illegalitásba szorítják a kommunista pártokat. Brazíliában 1947-ben, Csilében 1948-ban, Nicaraguában 1954-ben tiltották be a kommunista pártokat. Japánban 1950-től kezdve félig illegalitásban dolgoznak a kommunisták, az Adenauer kormány Nyugat-Németország ban 1956-ban „alkotmányellenesnek“ minősítve tiltotta meg a kommunista párt működését. A magasztalt többpártrendszer keretedbe nem fér bélé a dolgozók érdekeiért harcoló, a kapitalista rendszer ellen küzdő munkások és más dolgozók pártjának léte és működése. De hiszen ez annak kifejezője, hogy a többpártrendszer hívei csak addig maradnak a többpár trendszer mellett, amíg az a burzsoá rend védelmét szolgálja. Nem csak a munkáspártok kirekesztéséről van szó, hanem arról is, ha a burzsoázia számára terhes Yagy veszélyes a többpártrendszer — beleértve a burzsoá pártokat is, akikor Hitler útját válasszák és a burzsoázia védelmében egyetlen pártot tesznek meg' mindenhatóvá, — Mi marad ezután a többpártrendszer magasztalt demokráciájából? A kíméletlen tőkésuralom, megfosztva a fügefalevéltől, az osztályelnyomás szemfényvesztő igyekezete, a viszonylagos többpártrendszer, amelyet altkor alkalmaz a burzsoázia és addig, amikor érdekei megkívánják és ameddig uralmát nem veszélyezteti az. A 25 éves Horlhy-uralom „demokráciája“ is ilyen többpártrendszerre épült. Olyan többpártrendszer volt ez is, amelyben voltak .nemzeti“, „magyar“, „független“, „keresztény“ és más elnevezésű pártok. Ezeknek a vezetői, de tagjai is grófok, földbirtokosok, tőkések, kiskereskedők, zsírosparasztok voltak. Olyan „többpártrendszer“ volt ez is, amelyben a munkásak és parasztok tényleges érdekeiért harcoló kommunista pártnak üldözés, terror, börtön és bitófa jutott. Mit várhatott a magyar munkás, kubikos, napszámos, cseléd, szegónyparaszt és alkalmazott ettől a „demokráciától“? Változott-e attól sorsa, ha Bethlen, Gömíbös, Nagy Ferenc pártja és csoportja váltotta egymást a hatalomban? A lényeg, a tőkésföldbirtokos uralom semmit sem változott 25 éven át, A választásokon egyik gróf helyett a másik földbirtokos, egyik tőkés helyett a másik kereskedő lépett föl képviselő jelöltnek. A parlamentiben és a törvényhatóságokban vitáztak a földbirtokosok és tőkések képviselői, de a munkás, továbbra is a tőkésnek dolgozott, a sommás újra csak 12-tedért verejtékezett, a cseléd továbbra is 10-ed magával egy szobában lakott. Az élet, a sors nem változott, sem munkásnak, sem parasztnak nem jutott több kenyér, több jog akkor sem, amikor a Nemzeti Egységpárt, akkor sem, amikor a Magyar Élet Pártja vagy a Magyar Megújulás Pártja, sem akkor, ha a Független Kisgazdapárt vezetői és urai osztoztak a hatalmon. A politikai hatalom mindvégig a tőkésosztály és földbirtokos osztály kezében volt és mindvégig kirekesztették a dolgozó milliókat az államéletből, a jogokból. A magyar munkások és parasztok megtanulták, hogy a politikai rendszer demokratizmusát nem az dönti el, hogy többpártrendszer van-e egy országban, hanem az, hogy melyik társadalmi osztály van hatalmon, tehát melyik osztály pártja tölti be a vezetőszerepet. Az a kérdés dönti el az államrendszer demokratizmusát, hogy az uralmon levő osztály és pártja a társadalom kisebbségét kitevő pénzemberek néhány százezrének akaratát érvényesíti, vagy a dolgozó milliók akaratának, vágyainak és törekvéseinek törvényes rendjét testesíti meg. Népi demokráciánk a munkás-paraszt milliók állama, amelyben a munkásosztály a hatalom letéteményese, és amelyben a Magyar Szociális* ta Munkáspárt tölti be a vezető szerepet. A „többpártrendszer“ hívei éppen ezt kifogásolják és a demokrácia megsértését látják benne. Azoknak, akik antidemokrati- kusnak nyilvánítják népi demokráciánkat, kérdésekre kell válaszolniok: Kikből tevődik az a párt. amely vezető szerepet vállalt a szocialista építésben? Kinek az érdekeit fejezi kd a MSZMP a szocialista építés eddigi sikereiben, és az építés további programjában? Kik tevékenykednek hazánkban az államhatalmi, gazdasági és társadalmi szervezetekben? Kik látják el az állami politikai, gazdasági és kulturális igazgatást? Mindegyik kérdésre a dolgozók százezrednek és millióinak gyakorlati tevékenységé ad feleletet. Kinek van szüksége ebben az országban „ellenzéki“ pártra, „többpártrendszerre"? A munkásnak nincs, mert egyetért a párt programjával, mert sokféle módja van arra, hogy belekapcsolódjon a gazdasági és politikai élet alakításába; A munkásosztály számára nem előnyös, ha több munkáspárt működik, mert az megosztja, szétforgácsolja erejét, a harcban, a szocializmus építésében. Ez csak azoknak érdeke, akik a burzsoá uralom „többpártrendszerét“ akarják visz- szahozni. Van-e szükség más pártra, ha a Magyar Szocialista Munkáspárt a munkások, a parasztok és a néppel érző, vele dolgozó értelmiségiek jobb sorsáért, felemelkedéséért küzd? Kiknek az érdekében működjék itt bármiféle más párt, ha az MSZMP sok millió dolgozó érdekeit képviseli és jól képviseli? A régi megbukott, különféle elnevezésű burzsoá és földesúri pártok uralomra jut ásónak jelszava nem téveszthet meg bennünket. A „többpártrendszer“ azoknak az álma, akik a szocialista építés helyett a saját pártjaik befolyását és uralmát akarják visz- szalopnd. A régi tőkés és földbirtokos osztályok pártjai évszázados ellenségei a magyar dolgozóknak, ezeknek a szándékai, céljai nem egyeznek a magyar nép törekvéseivel, ezért ezek közreműködésére nincs szükségünk. Azok a pártok pedig, amelyek a középrétegek képviseletének jelszavával politizáltak, szintén eljátszották szerepüket, akadályozták a demokratikus és szocialista haladásunkat. A népi demokrácia 13. évének gazdasági, politikai, anyagi és szellemi gyarapodása annak élő bizonyítéka, hogy az MSZMP „egyedül“ is jól képviseli a magyar dolgozó milliók ügyét. % *.
