Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-29 / 282. szám

»58. NOVEMBER 29. NAPLÓ 3 it P écs, 1944. 27, A Mecsek szeny- nyes áradata végig­hömpölyög a Szé­chényi téren. Falevelet és sze­metet hord, szennyes kötszert és konzervdobozokat. A Nádor Szálló kapujában az őr áll, rohamsisakja laposra nyomja' bajor koponyá­ját. Nem veti szét a lábait, mint március végén, hanem topog. Mintha parázs égetné a náci csizma tal­pát. Üresen for­dulnak a Király utcába a sár­ga villamosok és nem fékez­nek a megállóknál. A bányában rá-rácsap a fej­tőkalapács a szénfalra s utál- kozva kifordul belőle, mint a fog a romlott ételből. Az állomáson megrekedt utasok ostromolják a forgal­mi irodát. Mohács felé? ... Már nem megy több szerel­vény, reggel jött az utolsó. Mohács felől..; Sápadt, csu­kaszürke birodalmiakkal. A szerelvény csikorogva fékez s a mozdonyt körülöleli a sza­badjára engedett gőz. Mire jó ez?. — Les?.;; Lest.-.-. De már üres a gép. A mozdonyvezető és a fűtő átmásztak a keríté­sen. A váróteremben öreg pa­rasztember tekergeti a lábáról foszladozó kapcáját. Közben november vés állat, aranyos. Sebes láb- nyan tétován szedelözködnek, bal messze visz a háború tor- amikor egy kétéltű robog be az udvarra. S már rohannak fel a lépcsőkön. Csukaszürkék. A parancsnokot keresik. Hol vannak már a parancs­nokok?... Lovreket mutatjuk. Nagyobb rangú itt reggel óta nincsen. Ö is megteszi. Az el­ső pofonra ébred, felugrik és jelent. A felét németül mond­ja, de azért ért­jük. Nem hol­mi ténfergők vagyunk ebben a kongó áris- tomban, hanem a város védel­mére visszama­radt alakulat. A náci tiszt Sikonda környé­kéről karattyol még valamit, s már el is robognak. Balra fordulnak a kapuban. Nyugat­ra. Sikonda egészen más irány­ba esik. Értjük. S abban a pil­lanatban egyszerre két dolog történik. A! 'ialusznak a lám­pák s Lovrek meg­kapja a második pofont. Amikor kilépünk a kapun, senki sem tétováz. Balra fordulnak a kapuban. Lovrek ott baktat a nyomuk­ban. A Rákóczi úton már fel­zárkózik és lépést vált. A szűk Posta utcán át bor­25 kából. Ki hitte volna, hogy ilyen szörnyű lehet egyszer? Milyen szép is volt még, ami­kor a Lili Marlen gyorspostá­ján lehetett levelet küldeni Kurszk alá s válaszul jöttek azok a pazar izék ... azok az ikonok. Csak el, messze innen! Gyi! Menjünk már! S a karaván meglódul. Mi maradunk. Parancs van rá, hogy el kell égetni mindent. Iratot, bútort, itt maradt fel­szerelést. S a lovarda közepén felgomolyog a füst. Fojtja a köd, de lángralobban. Szára­zok a székek, a kartonok és a dossziék. Időnként villával megforgatjuk, mint a burgo­nyaszárat. Egy dobozból bé­lyegzők fordulnak ki. Senki sem figyel rám. Két marékkai a köpenyem alá dugok belő­lük. Kora délelőtt valaki beordít a nagykapun: — Feltörték a dohánygyárat! Hordják a civilek a cigarettát! --------------------------—.------- , , , , Va rázsszó» Fél perc alatt ki- za^mas hangzavar árad a Sze- alagútat s majd egyszerre om- wem sokra ment vele. Egyet­Olyan volt9 mint egv varázslat, egy tündérkert ... A fákra, bokrokra, fűcso­mókra rárakódott vékony hár­tyaként a jég. Csillogott az egész erdő. így fektében fel­nézett arra a vékonyka pla­tánra, amelynek törzse valami kis menedéket adott a golyók elől. Ha most ezt a iát úgy isteni gazában megrázná, jég­kristályok hullanának alá. Meg golyózápor.:, Mert a németek észre vermek őt Is, és azt a tizenegy embert a szakaszból. Csak ennyi ma­radt a harminchatból. — Hadnagy úr. s Pszt..; Hadnagy úr! Elfordítja a fejét a hang irányába. Kozák — a főisko­lás muzsikus — lemutat az alagút bejáratához: — Látja őket, hadnagy úr? Ez az utolsó szállítmány. Ott viszik be a ládákat. Hegedűs hadnagy kinéz a fa­törzs mögül. Valóban látni a teherautót, arról rakják le a robbanóanyagot, csak néhány német katona dolgozik az alagút bejáratánál. A többiek bent szerelnek. Alá pakkolják a síneket, oldalt megfúrják az Kozák didereg. Kezét a szá­jához emeli. Lehelettel próbál­ja melegíteni meggémberedett vékony, hosszú ujjait. Hege­dűs elgondolkozva néz végig emberein. Kozák ... Művész­iélek. A Zeneművészeti Fő­iskola utolsó éves hallgatója volt, amikor kiküldték a front­ra. Néha-néha ábrándozik. Azt mondta egyszer: „Meglássa, hadnagy úr, amikor meghaj­tom magam a közönség előtt, fehér ingben, fekete frakk­ban, körülöttem a zenekar, én a zongora mellett és akkor ezt a kottát kinyitom... rá­verek a billentyűkre ... Oh, nda, míg a fiúk leérnek az or­szágúiig, dobótávolságra a németektől. Geréb elesett. Amikor Ko­zák hanyatt fektette, már üve­ges volt a szeme. Hárman a hegyoldalban fekszenek élet­telenül ... Innét nehéz kivenni hogy kik azok, de mindegy, bajtársak voltak. Kozák most legszívesebben sírva fakadna-. Hosszú mutatóujját ismét rá­helyezi az elsütő berendezés billentyűjére s a géppuska megint megszólal. Hegedűs hadnagy közben le­ért az árokig. Hasoncsúszva kúszik előre, egészen az árok mi lesz ott!“ A kottafüzetet hajlásúig, azon túl már belátni Lengyelországban találta egy kiégett zeneműkiadó üszkös helyiségében. „Varsói kon­cért.“ Benne van egy nép min­den fájdalma s elszántsága, békevágya. Ez a mű ezért vi­selhetné akár azt is az első az árkot a parton hasaló né­met tisztig. Hegedik új tárat helyez a géppisztolyába. Egy pillanatig gondolkozik ... most ;.. néhány másodperc múlva embert öl.:: legalábbis úgy öl, hogy látja az áldozatot s ürül a laktanya. ^henyi térről Ezres marha-» lik össze minden, amikor a — Mi az, hogy a civilek? csorda bömböl a sötétben. Tíz í német műszaki tiszt valahol Gyerünk! utcán át nem találja a kija- j a hatótávolságom kívül ,----------- —— —------- Lovrek őrmester széttárt ratot. Az eső ömlik s villog az j azt a T-alakú fogantyút el­kö pi a szót az utálkozók felé. karral útszéli pléhkrisztusként *g. Nem nyan zivatar közeleg, ♦ csavarja jobbra az elektromos oldalon, hogy „Budapesti kon- majd azt is látja, hogy az áldo- cert.“ Torkig vannak a hábo­rúval a pestiek is. Az egész ország népe is. Kozák is. Geréb Lali mire gondol ott a bokor alatt? Huszonnyolc éves fiatalember, kohász volt az is egy tanító, vagy Diósgyőrött. Amit keresett, szürke kk tisztviselő? Az abaligeti alagútnak ép­ségben kell maradnia;:; Hegedűs megereszt egy rö­vid sorozatot. A német tiszt csodálkozva néz erre, úgy tű­zat teste miként ernyed el a sorozattól;; Ki lehet az az ember? A Wehrmacht-tiszt? Civilben otthon valami porosz junker-ivadék, vagy; talán valami Don és borzalom. Hinni is ne- áll a kapu alatt, aztán maga is meglódul a tömeg után. Vége a fegyelemnek. Dél tájban valahonnan bor kerül elő. Szájról szájra ván­dorol az üveg. Lovrek újra visszaemelkedik az őrmester­ségbe: négyszer annyi ideig kortyol az üvegből, mint a köz­katona. Aztán hirtelen, elö­héz a véres nappalba nyúló éjszakákat. Nem sziszeg, maga sem tudja melyik a kapca, melyik a hús a-. A fagyott végtag foszladozik. De ezzel a lábbal ezer kilométereket gya­logolt. Miért? Kiért? S míg visszatekeri a ron­gyokat, olyan áhítattal beszél egy Vas megyei cselédlakásról, rántja a pisztolyát s az első az asszonyról, a gyerekekről, hogy érzem, ezért még ezer kilométert legyalogolna. Csak ezért. Valaki eljáratja a száját a „doni parasztról” bent a ka­szárnyában. S az érzésekkel együtt Pécsvárad felöl felmo- rajlik a levegő. Az esti köd furcsán villog a fejünk fölött, mind közelebbről, mind éle- / sebben. / 944. november 28. Riadó! Lovrek őrmester fent áll az ágya tetején, amíg parancsot hadar, szeme a hajnali szürkületet kutatja az ablakon át. ö tudja, mit lát. Nemrégen Karkov mellől futott idáig. Csak egv kenyérzsákot vi­het ki-ki magával. Lent az ud­varon a kocsik púposra telnek a tiszti családok ládáival, bő­röndjeivel. A kocsik tetején kuporognak a nagyságos fele­ségek. Ma csodálatosképpen elfelednek fintorogni a förtel­mes lószagra. Mert a ló ked­lövésre nyakunkba hull a vil- lanyhára cserepe. A vizes pernye méter maga­san borítja a lovarda gyep- szőnyeget. Már nem is büzö- lög. Odöngünk a kihalt épület­ben. Lovrek részegen horkol a sarokba hányt szalmazsáko­kon. Senki sem ébresztgeti. Másról folyik a szó a folyosó­kon. Menni kellene!:-.: Hogy hová? — arról nem esik szó. Ki-ki maga fogal­mazza meg a feleletet. Néhá-< valami más. A szigetvári országúton, Szentlőrinc táján Lovrek sor­ra kezet ad mindenkinek, az­tán szó nélkül torony iránt nekivág a vizes mezőknek. — Somogyi parasztgyerek — mondja utána valaki a sötét­be. És ebből, aki érteni akar, az ért. Szigetváron csurom vizesen egy istállóban az alomra dő­lünk. Valami az oldalamba vág. A bélyegzők... A pipics fényénél Tcibetű- zöm: IV. Honvéd Fogatolt Osz­tály, Pécs. Rálehelek s a mar­komba nyomom a bélyegzőt, aztán erősen összezárt tenyér­rel elalszom. 1945 márciusáig tucat­jával kóvályogtunk az egyre szürkülő Dunántúlon. Nyílt pa­ranccsal, pécsi bélyegzővel. BENKö KAROLY Kultúráiét a hőerőműnél Kint a város külterületén, az épülő erőműnél, a hatal­mas panel 1 -őszi opok tövében élénk kultúrélet folyik. A hő­erőmű dolgozói, élükön Tóth Sándor kultúrvezetővel jól összeszokott kultúregyiittest alakítottak. ■ Rendszeresen ösz- szejönnek és állandóan új, színvonalas műsort tanulnak be, mellyel sok szórakozást, vígságot nyújtanak az erőmű dolgozóinak. Ezekben a mű­sorokban főleg Földi Józsefné, Hudacsek Frigyes és Vódli Erzsébet, mint kont'eransz je­leskedik. Legutóbb, novemíber 22-én, szombat este rendeztek a szakszervezet támogatásával egy igen jól sikerült kultúr­estet, Potlák László „Marellin.“ Ha! Ha egyáltalán sor ke­rül majd erre. Lehet. De az is lehet, hogy nem. Ha most ő tizenegy főnyi csonka szaka­szával ölhetett kézzel nézi, mi­ként zúznak, törnek össze min­dent a német műszakiak, ak­kor az alagút is megsemmisül. len ünneplőjén kívül mása sem maradt otthon. Szüleit nem is ismerte, egy bátyja va­lahol Clevelandban dolgozik, — lehet, most az is katona, — nik, mintha teste kissé meg- a lányok pedig;;; Közülük emelkedne, aztán feje leha- sem hagyott otthon olyant, nyatlik:;: Hegedűs emberei akinek emléke most lefoglal ná gondolatait; Horváth Béla parasztgye­rek. Neki meg föld kell. Azt -mondta a múltkor, lesz is, csak már itt legyenek az oro­et alatt annyira megközelítet­ték a németeket, hogy átdob­ják az első kézigránátot. Utá­na a többit. A németek viszo­nozzák. Hegedűs zsebébe nyúl. Két szók. Azok adnak. Nem kell nyeleset összeköt, fogával ki­válóban, miért is avatkozná- neki több, csak egy-két hold. rántja a bőrdarabkára erősí­i i in n .. . j. . i * _ m__i.__i. r---zi Kí Af fAltoctlo na k bele? Egy hete szöknek a frontról — ezzel a kevéske emberrel, — sem neki, sem a többi tizenegynek nincs ked­ve harcolni. Nem is volt. Most pedig különösen nem. Itt las­san befejeződnek a harcok, az oroszok már Pécs közelében vannak, hát most nem akar meghalni. Élni akar. Egysze­rűen élni. Ehhez joga van, nem? Vége lesz a háborúnak és ő belép az osztályba. Le­teszi az osztálykönyvet, a fiúk kórusban köszöntik, és meg­kezdődik az óra. „Szekeres! Mond csak el nekem Bolívia természeti kincseit...“ S amíg Az Eszterházyóból. Ráhajtja az ökreit, megszántja, beveti, jövőre már aratnak. Lehet, hogy majd asszony szedi a markot. Arra lesz már asz- szony is. Friss, szappanillatú, egészséges kis asszonykája lesz. A földnek, meg az asz- szonynak van a világon a leg­jobb illata.. Ezt Horváth tett biztosítékot és féltesttel kiemelkedve eldobja a gráná­tokat. Hallja a robbanást is, csak.;: azokat az apró, gyors ütéseket a mellén .:. azokat nem érti:;;; nem érti mitől származnak. Csak azt érzi, hogy feje hirtelen rázuhan a jeges, füves földre. Most már a pillanatnyi zsibbadás után Béla mondta, alig egy órával érzi, miként hatalmasodik el ezelőtt, amikor a németeket egész testén a rettenetes fáj- várták, hogy leszámoljanak dalom. Valami kibuggyant a velük.:; szájából is::; Igen, hát ez az, Hegedűs most távcsővel vé- az a pillanat, amikor valaki gigpásztázza az alagút kör- tüdőlövést kap. Egyszer régen, nyékét. Gyorsan dolgoznak a regényben olvasta: száiá- németek. Egymás után jönnek hói vér jött, mert tüdőlövést Szekeres hebeg a térkép előtt, m az alagútból, az elektromos kapott. S most nem hall ö kipillant az udvarra, ahol Ágnes, a fiatal tanítónő torna­órát tart a III. b-mek. Kezé­vel tapsolva veri az ütemet. Fölpillant ide az ablakhoz, mintha mosolyogna is: Nos, szóval így lesz. Folyta­tódik minden ott, ahol abba­hagyta két évvel ezelőtt;-.j Mérhetetlen csönd ül az erdőn. Az alagút előtt megfordult a teherautó és fél­reáll az út szélére, semmit, zúg a feje, szeme könnyben úszik a- fájdalomtól és a sírástól is:t; Tornaórán majd Ágnes :;; tenyerével veri a taktust és:-.: Szekeres me­gint nem tudja a leckét, de Kozák zongorázik helyette .;: hallja is ;;; egy hatalmas ze­nekar zúg fölötte, a dobok, kürtök és mélyhegedűk furcsa káoszából gyönyörű melódia száll fel a magasba :;: A han­gok átütnek a jeges fákon, a . Vj-u-Lrnrrrv“"* ' ■ ...................................................................................................»mi je nek, most, amikor a szovjet csapatok alig néhány kilométerre vannak? Ha­tároztak: a családokat át kell költöz­tetni az üzem óvóhelyére. Az asszonyok kapkodva szedték össze a legszükségesebb holmit. Asszonyok, gyerekek, siettek az óvóhelyre. Alig néhány óra alatt csaknem■ 100 ember szorongott a nagy, földbe vájt alagút- ban. Az- óvóhelyre még egymásután érkez­tek a családok, amikor futótűzként ter­jedt el a hír: a németek föl akarják robbantani az üzemet. Honnan jött a hir, ki üzente, ki hallotta először — nem tudták.-.-. Őrséget szerezünk, — határozták el a munkások. Pillanatokon belül meg­alakult az őrség. Még fegyvert is sze­rezlek. Zaraesi Ferenc és István János az elsők között állt be az őrségbe. Utánuk egymásután jelentkeztek a többiek. vállra veteti puskával sétált a két őr az üzem területén. — Még hogy felrobbantani az üze­met! Tegyék ám tönkre az anyjuk ke­serűit ! — vélekedett István. Zaraesi csak lépkedett mellette, hall- gatott. — Min gondolkodsz, Ferenc? — kér­dezte István. Megálltak. — Azon gondolkodom, elegen va­gyunké mi ketten a robbantás meg­akadályozásé ra ? Délután három óraikor — Ketten? Aligha! — válaszolta Ist­ván. — De hát csak ketten vagyunk?.... Cigarettára gyújtottak és ismét elin­dultak. — Na még egy fél órát őrködünk, aztán jön a váltás. — Hát éjjel bizony nehezebb lesz — fűzte a szót István. Zaraesi éppen válaszolni akart, ami­kor hirtelen megállt, kezével ■megfogta István vállát. — Odanézz! Ott jönnek! — mutatott az üzem nyugati szárnya felé. István is arra nézett. Négy német ka­tonát látott. Ketten egy ládát hoztak, ketten pedig előttük mentek. A hét előbnenő közül az egyik tiszti ruhát vi­selt. — Felénk tartanak — szólt István. — A lőszeres ládát hozzák — mondta Zaraesi. — Ez o robbantó csoport.:: Vártak, Amikor a négy német köze­lükbe ért, a két őr egyszerre kapta le válláról a puskáit és a szembejövőkre szegezte. A németek meghökkentek. István né­metül kérdezte: — Mit akarnak? A német tiszt határozottan válaszol­ta: —* De maguk mit akarnak? Mi pa­rancsot kaptunk az üzem felrobbantá­sára: — Az üzem felrobbantására? — kér­dezte tetetett csodálkozással István. — A Gőring Werket akarják felrobban­tani, hiszen ez német üzem? — kanya ritotta el egy kicsit az igazságot, —■ Gőring Werke? — mondta a tisz< ns látszott rajta, hogy zavarban van. — Az persze, hát mi lenne? — erősit- gette most már bátrabban a két őr. A munkások közül többen is látták a közeledő németeket, s míg a két őr beszéddel tartóztatta fel őket, az üzem épületének falai mellett itt is, ott fc olajos munkaruhás emberek tűntek elő. A tiszt először a fegyvert tartó két őrre nézett, aztán a falak mellett, a fák mögött álló emberekre. Kis ideig tétovázott, aztán megszólalt: — Ezt tisztázni kehi! Most elme­gyünk, de. ; ; Sarkonfordült és a másik három ka­tona kíséretében eltávozott. — Hát eddig megvolnánk — szólt fojtott hangon István. — De mi lesz akkor, ha megtudják a stíJclit és visszajönnek? — kérdezte fennhangon, de inkább magától Ze­roes». A két őr elindult, a falak és a fák mellett állá munkások is visszahúzód­lak az üzembe. zsinórt egy dobról letekerik, viszik hátra a sín mentén, most áthúzzák az országúton. Nos, itt a cselekedet ideje.... Hegedűs int a kohásznak, Geréb a géppuska csövét az árok partján álló csoportra irányítja. Iszonyatos ropogás veri fel az erdő csendjét. Egy­szerre három német is bele­bukik az árokba, a többiek pe­dig tüzelőállást loglalnak és megindítják a tüzet. Hegedűs ^sil ogo jégréteg megolvad az hadnagy elképzelése eddig jó ágakon a:: S1™ak f .:. Ko- volt. Amíg az alagútban folyt ™kot lat)a ráhajolva a zongo- a szerelés, bizonytalan volt a ra,*a;:: annak is reszket a támadás sikere. A németek va™: 11 vannak vagy huszonötén, s ezt A _ a szétszórt csoportot megtá- " SZÖVI Cl OTlülGSter madni kész öngyilkosság. De — aki a nyolctagú terepkutató most egy kupacba verődtek részleg vezetője — még egy az árok túlsó oldalán, csupán sorozatot odaereszt a németek Nem jöttek vissza a németek. Már nem volt idejük. A szovjet csapa­tok még az éjjel elérték a város szélét, másnap pedig — az egész város felsza­badult. Amikor ünnepélyesen megjutalmaz­nák az őrség tagjait, a jutalmat átadó' mt mondotta: „Azért kapjátok ezt az ’lismerést, mert a bajban emberek tud­atok lenni, Tiszta szívű emberek...” GARAY FERENC csak a tiszt fekszik az út in­nenső íelén. A robbantást nem merik végrehajtani, mert túl közel fekszenek az alagút be­járatához. valamennyien ott pusztulnának; felé, aztán mélységes csend lesz egyszerre a hegyekben ::. A szovjet katonák felugrál­nak s egy része benyomul az alagútba, hogy a robbantótöl­teteket kibiztosítsák, a többiek Hegedűs hátrább kúszik, pedig átmennek a túlsó oldal- majd egy kis kerülővel las- ra, ahol a tizenkét magyar ká­sán leereszkedik a hegyolda- tana holtteste fekszik. Ion. A német tisztet akarja Az őrmester lehajol Hegedűs megközelíteni. A többiek is hadnagy testéhez. Figyelmesen szétszóródnak s bokorról bo- megnézi az elfáradt, fiatal ar- korra haladnak lefele. Fölöt- cot. A szovjet őrmester szo- tük hirtelen elhallgat a gép- morú szemében meglepetés vil- pusika.; i Horváth Béla visz- lan fel: hát ez lenne az a fia- szafondiul, de Kozák valamit tál tiszt, aki megmentette az kiált neki, olyasfélét, hogy alagutat.: maradjon ott. Valóban Kozák Fölemeli a kezét, lassan le­mér megyen is vissza.;. Egy veszi szőrmesapkáját;:: s a perc múlva ismét megszólal szél megborzolja hirtelenszöke a géppuska Kozák keze nyo- haját mán. Csak addig keli kitárta- RAB FERENC Bányászfiatalok tanácskozása A KISZ Központi Bizottsága és a Nehézipari Miniszté- .rium pénteken tanácskozásra hívta össze a bányászfiatalokat, jj A termelésben és a takarékossági versenyben kitűnt küldöttek j előtt Haracska Imre, a nehézipari miniszter helyettese ismer- {tette a nemzetközi eseményeket, a belpolitikai helyzetet* A ■szénbányászat ez évi eredményeit, jövő feladatait. -J

Next

/
Thumbnails
Contents