Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-29 / 282. szám
»58. NOVEMBER 29. NAPLÓ 3 it P écs, 1944. 27, A Mecsek szeny- nyes áradata végighömpölyög a Széchényi téren. Falevelet és szemetet hord, szennyes kötszert és konzervdobozokat. A Nádor Szálló kapujában az őr áll, rohamsisakja laposra nyomja' bajor koponyáját. Nem veti szét a lábait, mint március végén, hanem topog. Mintha parázs égetné a náci csizma talpát. Üresen fordulnak a Király utcába a sárga villamosok és nem fékeznek a megállóknál. A bányában rá-rácsap a fejtőkalapács a szénfalra s utál- kozva kifordul belőle, mint a fog a romlott ételből. Az állomáson megrekedt utasok ostromolják a forgalmi irodát. Mohács felé? ... Már nem megy több szerelvény, reggel jött az utolsó. Mohács felől..; Sápadt, csukaszürke birodalmiakkal. A szerelvény csikorogva fékez s a mozdonyt körülöleli a szabadjára engedett gőz. Mire jó ez?. — Les?.;; Lest.-.-. De már üres a gép. A mozdonyvezető és a fűtő átmásztak a kerítésen. A váróteremben öreg parasztember tekergeti a lábáról foszladozó kapcáját. Közben november vés állat, aranyos. Sebes láb- nyan tétován szedelözködnek, bal messze visz a háború tor- amikor egy kétéltű robog be az udvarra. S már rohannak fel a lépcsőkön. Csukaszürkék. A parancsnokot keresik. Hol vannak már a parancsnokok?... Lovreket mutatjuk. Nagyobb rangú itt reggel óta nincsen. Ö is megteszi. Az első pofonra ébred, felugrik és jelent. A felét németül mondja, de azért értjük. Nem holmi ténfergők vagyunk ebben a kongó áris- tomban, hanem a város védelmére visszamaradt alakulat. A náci tiszt Sikonda környékéről karattyol még valamit, s már el is robognak. Balra fordulnak a kapuban. Nyugatra. Sikonda egészen más irányba esik. Értjük. S abban a pillanatban egyszerre két dolog történik. A! 'ialusznak a lámpák s Lovrek megkapja a második pofont. Amikor kilépünk a kapun, senki sem tétováz. Balra fordulnak a kapuban. Lovrek ott baktat a nyomukban. A Rákóczi úton már felzárkózik és lépést vált. A szűk Posta utcán át bor25 kából. Ki hitte volna, hogy ilyen szörnyű lehet egyszer? Milyen szép is volt még, amikor a Lili Marlen gyorspostáján lehetett levelet küldeni Kurszk alá s válaszul jöttek azok a pazar izék ... azok az ikonok. Csak el, messze innen! Gyi! Menjünk már! S a karaván meglódul. Mi maradunk. Parancs van rá, hogy el kell égetni mindent. Iratot, bútort, itt maradt felszerelést. S a lovarda közepén felgomolyog a füst. Fojtja a köd, de lángralobban. Szárazok a székek, a kartonok és a dossziék. Időnként villával megforgatjuk, mint a burgonyaszárat. Egy dobozból bélyegzők fordulnak ki. Senki sem figyel rám. Két marékkai a köpenyem alá dugok belőlük. Kora délelőtt valaki beordít a nagykapun: — Feltörték a dohánygyárat! Hordják a civilek a cigarettát! --------------------------—.------- , , , , Va rázsszó» Fél perc alatt ki- za^mas hangzavar árad a Sze- alagútat s majd egyszerre om- wem sokra ment vele. EgyetOlyan volt9 mint egv varázslat, egy tündérkert ... A fákra, bokrokra, fűcsomókra rárakódott vékony hártyaként a jég. Csillogott az egész erdő. így fektében felnézett arra a vékonyka platánra, amelynek törzse valami kis menedéket adott a golyók elől. Ha most ezt a iát úgy isteni gazában megrázná, jégkristályok hullanának alá. Meg golyózápor.:, Mert a németek észre vermek őt Is, és azt a tizenegy embert a szakaszból. Csak ennyi maradt a harminchatból. — Hadnagy úr. s Pszt..; Hadnagy úr! Elfordítja a fejét a hang irányába. Kozák — a főiskolás muzsikus — lemutat az alagút bejáratához: — Látja őket, hadnagy úr? Ez az utolsó szállítmány. Ott viszik be a ládákat. Hegedűs hadnagy kinéz a fatörzs mögül. Valóban látni a teherautót, arról rakják le a robbanóanyagot, csak néhány német katona dolgozik az alagút bejáratánál. A többiek bent szerelnek. Alá pakkolják a síneket, oldalt megfúrják az Kozák didereg. Kezét a szájához emeli. Lehelettel próbálja melegíteni meggémberedett vékony, hosszú ujjait. Hegedűs elgondolkozva néz végig emberein. Kozák ... Művésziélek. A Zeneművészeti Főiskola utolsó éves hallgatója volt, amikor kiküldték a frontra. Néha-néha ábrándozik. Azt mondta egyszer: „Meglássa, hadnagy úr, amikor meghajtom magam a közönség előtt, fehér ingben, fekete frakkban, körülöttem a zenekar, én a zongora mellett és akkor ezt a kottát kinyitom... ráverek a billentyűkre ... Oh, nda, míg a fiúk leérnek az országúiig, dobótávolságra a németektől. Geréb elesett. Amikor Kozák hanyatt fektette, már üveges volt a szeme. Hárman a hegyoldalban fekszenek élettelenül ... Innét nehéz kivenni hogy kik azok, de mindegy, bajtársak voltak. Kozák most legszívesebben sírva fakadna-. Hosszú mutatóujját ismét ráhelyezi az elsütő berendezés billentyűjére s a géppuska megint megszólal. Hegedűs hadnagy közben leért az árokig. Hasoncsúszva kúszik előre, egészen az árok mi lesz ott!“ A kottafüzetet hajlásúig, azon túl már belátni Lengyelországban találta egy kiégett zeneműkiadó üszkös helyiségében. „Varsói koncért.“ Benne van egy nép minden fájdalma s elszántsága, békevágya. Ez a mű ezért viselhetné akár azt is az első az árkot a parton hasaló német tisztig. Hegedik új tárat helyez a géppisztolyába. Egy pillanatig gondolkozik ... most ;.. néhány másodperc múlva embert öl.:: legalábbis úgy öl, hogy látja az áldozatot s ürül a laktanya. ^henyi térről Ezres marha-» lik össze minden, amikor a — Mi az, hogy a civilek? csorda bömböl a sötétben. Tíz í német műszaki tiszt valahol Gyerünk! utcán át nem találja a kija- j a hatótávolságom kívül ,----------- —— —------- Lovrek őrmester széttárt ratot. Az eső ömlik s villog az j azt a T-alakú fogantyút elkö pi a szót az utálkozók felé. karral útszéli pléhkrisztusként *g. Nem nyan zivatar közeleg, ♦ csavarja jobbra az elektromos oldalon, hogy „Budapesti kon- majd azt is látja, hogy az áldo- cert.“ Torkig vannak a háborúval a pestiek is. Az egész ország népe is. Kozák is. Geréb Lali mire gondol ott a bokor alatt? Huszonnyolc éves fiatalember, kohász volt az is egy tanító, vagy Diósgyőrött. Amit keresett, szürke kk tisztviselő? Az abaligeti alagútnak épségben kell maradnia;:; Hegedűs megereszt egy rövid sorozatot. A német tiszt csodálkozva néz erre, úgy tűzat teste miként ernyed el a sorozattól;; Ki lehet az az ember? A Wehrmacht-tiszt? Civilben otthon valami porosz junker-ivadék, vagy; talán valami Don és borzalom. Hinni is ne- áll a kapu alatt, aztán maga is meglódul a tömeg után. Vége a fegyelemnek. Dél tájban valahonnan bor kerül elő. Szájról szájra vándorol az üveg. Lovrek újra visszaemelkedik az őrmesterségbe: négyszer annyi ideig kortyol az üvegből, mint a közkatona. Aztán hirtelen, elöhéz a véres nappalba nyúló éjszakákat. Nem sziszeg, maga sem tudja melyik a kapca, melyik a hús a-. A fagyott végtag foszladozik. De ezzel a lábbal ezer kilométereket gyalogolt. Miért? Kiért? S míg visszatekeri a rongyokat, olyan áhítattal beszél egy Vas megyei cselédlakásról, rántja a pisztolyát s az első az asszonyról, a gyerekekről, hogy érzem, ezért még ezer kilométert legyalogolna. Csak ezért. Valaki eljáratja a száját a „doni parasztról” bent a kaszárnyában. S az érzésekkel együtt Pécsvárad felöl felmo- rajlik a levegő. Az esti köd furcsán villog a fejünk fölött, mind közelebbről, mind éle- / sebben. / 944. november 28. Riadó! Lovrek őrmester fent áll az ágya tetején, amíg parancsot hadar, szeme a hajnali szürkületet kutatja az ablakon át. ö tudja, mit lát. Nemrégen Karkov mellől futott idáig. Csak egv kenyérzsákot vihet ki-ki magával. Lent az udvaron a kocsik púposra telnek a tiszti családok ládáival, bőröndjeivel. A kocsik tetején kuporognak a nagyságos feleségek. Ma csodálatosképpen elfelednek fintorogni a förtelmes lószagra. Mert a ló kedlövésre nyakunkba hull a vil- lanyhára cserepe. A vizes pernye méter magasan borítja a lovarda gyep- szőnyeget. Már nem is büzö- lög. Odöngünk a kihalt épületben. Lovrek részegen horkol a sarokba hányt szalmazsákokon. Senki sem ébresztgeti. Másról folyik a szó a folyosókon. Menni kellene!:-.: Hogy hová? — arról nem esik szó. Ki-ki maga fogalmazza meg a feleletet. Néhá-< valami más. A szigetvári országúton, Szentlőrinc táján Lovrek sorra kezet ad mindenkinek, aztán szó nélkül torony iránt nekivág a vizes mezőknek. — Somogyi parasztgyerek — mondja utána valaki a sötétbe. És ebből, aki érteni akar, az ért. Szigetváron csurom vizesen egy istállóban az alomra dőlünk. Valami az oldalamba vág. A bélyegzők... A pipics fényénél Tcibetű- zöm: IV. Honvéd Fogatolt Osztály, Pécs. Rálehelek s a markomba nyomom a bélyegzőt, aztán erősen összezárt tenyérrel elalszom. 1945 márciusáig tucatjával kóvályogtunk az egyre szürkülő Dunántúlon. Nyílt paranccsal, pécsi bélyegzővel. BENKö KAROLY Kultúráiét a hőerőműnél Kint a város külterületén, az épülő erőműnél, a hatalmas panel 1 -őszi opok tövében élénk kultúrélet folyik. A hőerőmű dolgozói, élükön Tóth Sándor kultúrvezetővel jól összeszokott kultúregyiittest alakítottak. ■ Rendszeresen ösz- szejönnek és állandóan új, színvonalas műsort tanulnak be, mellyel sok szórakozást, vígságot nyújtanak az erőmű dolgozóinak. Ezekben a műsorokban főleg Földi Józsefné, Hudacsek Frigyes és Vódli Erzsébet, mint kont'eransz jeleskedik. Legutóbb, novemíber 22-én, szombat este rendeztek a szakszervezet támogatásával egy igen jól sikerült kultúrestet, Potlák László „Marellin.“ Ha! Ha egyáltalán sor kerül majd erre. Lehet. De az is lehet, hogy nem. Ha most ő tizenegy főnyi csonka szakaszával ölhetett kézzel nézi, miként zúznak, törnek össze mindent a német műszakiak, akkor az alagút is megsemmisül. len ünneplőjén kívül mása sem maradt otthon. Szüleit nem is ismerte, egy bátyja valahol Clevelandban dolgozik, — lehet, most az is katona, — nik, mintha teste kissé meg- a lányok pedig;;; Közülük emelkedne, aztán feje leha- sem hagyott otthon olyant, nyatlik:;: Hegedűs emberei akinek emléke most lefoglal ná gondolatait; Horváth Béla parasztgyerek. Neki meg föld kell. Azt -mondta a múltkor, lesz is, csak már itt legyenek az oroet alatt annyira megközelítették a németeket, hogy átdobják az első kézigránátot. Utána a többit. A németek viszonozzák. Hegedűs zsebébe nyúl. Két szók. Azok adnak. Nem kell nyeleset összeköt, fogával kiválóban, miért is avatkozná- neki több, csak egy-két hold. rántja a bőrdarabkára erősíi i in n .. . j. . i * _ m__i.__i. r---zi Kí Af fAltoctlo na k bele? Egy hete szöknek a frontról — ezzel a kevéske emberrel, — sem neki, sem a többi tizenegynek nincs kedve harcolni. Nem is volt. Most pedig különösen nem. Itt lassan befejeződnek a harcok, az oroszok már Pécs közelében vannak, hát most nem akar meghalni. Élni akar. Egyszerűen élni. Ehhez joga van, nem? Vége lesz a háborúnak és ő belép az osztályba. Leteszi az osztálykönyvet, a fiúk kórusban köszöntik, és megkezdődik az óra. „Szekeres! Mond csak el nekem Bolívia természeti kincseit...“ S amíg Az Eszterházyóból. Ráhajtja az ökreit, megszántja, beveti, jövőre már aratnak. Lehet, hogy majd asszony szedi a markot. Arra lesz már asz- szony is. Friss, szappanillatú, egészséges kis asszonykája lesz. A földnek, meg az asz- szonynak van a világon a legjobb illata.. Ezt Horváth tett biztosítékot és féltesttel kiemelkedve eldobja a gránátokat. Hallja a robbanást is, csak.;: azokat az apró, gyors ütéseket a mellén .:. azokat nem érti:;;; nem érti mitől származnak. Csak azt érzi, hogy feje hirtelen rázuhan a jeges, füves földre. Most már a pillanatnyi zsibbadás után Béla mondta, alig egy órával érzi, miként hatalmasodik el ezelőtt, amikor a németeket egész testén a rettenetes fáj- várták, hogy leszámoljanak dalom. Valami kibuggyant a velük.:; szájából is::; Igen, hát ez az, Hegedűs most távcsővel vé- az a pillanat, amikor valaki gigpásztázza az alagút kör- tüdőlövést kap. Egyszer régen, nyékét. Gyorsan dolgoznak a regényben olvasta: száiá- németek. Egymás után jönnek hói vér jött, mert tüdőlövést Szekeres hebeg a térkép előtt, m az alagútból, az elektromos kapott. S most nem hall ö kipillant az udvarra, ahol Ágnes, a fiatal tanítónő tornaórát tart a III. b-mek. Kezével tapsolva veri az ütemet. Fölpillant ide az ablakhoz, mintha mosolyogna is: Nos, szóval így lesz. Folytatódik minden ott, ahol abbahagyta két évvel ezelőtt;-.j Mérhetetlen csönd ül az erdőn. Az alagút előtt megfordult a teherautó és félreáll az út szélére, semmit, zúg a feje, szeme könnyben úszik a- fájdalomtól és a sírástól is:t; Tornaórán majd Ágnes :;; tenyerével veri a taktust és:-.: Szekeres megint nem tudja a leckét, de Kozák zongorázik helyette .;: hallja is ;;; egy hatalmas zenekar zúg fölötte, a dobok, kürtök és mélyhegedűk furcsa káoszából gyönyörű melódia száll fel a magasba :;: A hangok átütnek a jeges fákon, a . Vj-u-Lrnrrrv“"* ' ■ ...................................................................................................»mi je nek, most, amikor a szovjet csapatok alig néhány kilométerre vannak? Határoztak: a családokat át kell költöztetni az üzem óvóhelyére. Az asszonyok kapkodva szedték össze a legszükségesebb holmit. Asszonyok, gyerekek, siettek az óvóhelyre. Alig néhány óra alatt csaknem■ 100 ember szorongott a nagy, földbe vájt alagút- ban. Az- óvóhelyre még egymásután érkeztek a családok, amikor futótűzként terjedt el a hír: a németek föl akarják robbantani az üzemet. Honnan jött a hir, ki üzente, ki hallotta először — nem tudták.-.-. Őrséget szerezünk, — határozták el a munkások. Pillanatokon belül megalakult az őrség. Még fegyvert is szerezlek. Zaraesi Ferenc és István János az elsők között állt be az őrségbe. Utánuk egymásután jelentkeztek a többiek. vállra veteti puskával sétált a két őr az üzem területén. — Még hogy felrobbantani az üzemet! Tegyék ám tönkre az anyjuk keserűit ! — vélekedett István. Zaraesi csak lépkedett mellette, hall- gatott. — Min gondolkodsz, Ferenc? — kérdezte István. Megálltak. — Azon gondolkodom, elegen vagyunké mi ketten a robbantás megakadályozásé ra ? Délután három óraikor — Ketten? Aligha! — válaszolta István. — De hát csak ketten vagyunk?.... Cigarettára gyújtottak és ismét elindultak. — Na még egy fél órát őrködünk, aztán jön a váltás. — Hát éjjel bizony nehezebb lesz — fűzte a szót István. Zaraesi éppen válaszolni akart, amikor hirtelen megállt, kezével ■megfogta István vállát. — Odanézz! Ott jönnek! — mutatott az üzem nyugati szárnya felé. István is arra nézett. Négy német katonát látott. Ketten egy ládát hoztak, ketten pedig előttük mentek. A hét előbnenő közül az egyik tiszti ruhát viselt. — Felénk tartanak — szólt István. — A lőszeres ládát hozzák — mondta Zaraesi. — Ez o robbantó csoport.:: Vártak, Amikor a négy német közelükbe ért, a két őr egyszerre kapta le válláról a puskáit és a szembejövőkre szegezte. A németek meghökkentek. István németül kérdezte: — Mit akarnak? A német tiszt határozottan válaszolta: —* De maguk mit akarnak? Mi parancsot kaptunk az üzem felrobbantására: — Az üzem felrobbantására? — kérdezte tetetett csodálkozással István. — A Gőring Werket akarják felrobbantani, hiszen ez német üzem? — kanya ritotta el egy kicsit az igazságot, —■ Gőring Werke? — mondta a tisz< ns látszott rajta, hogy zavarban van. — Az persze, hát mi lenne? — erősit- gette most már bátrabban a két őr. A munkások közül többen is látták a közeledő németeket, s míg a két őr beszéddel tartóztatta fel őket, az üzem épületének falai mellett itt is, ott fc olajos munkaruhás emberek tűntek elő. A tiszt először a fegyvert tartó két őrre nézett, aztán a falak mellett, a fák mögött álló emberekre. Kis ideig tétovázott, aztán megszólalt: — Ezt tisztázni kehi! Most elmegyünk, de. ; ; Sarkonfordült és a másik három katona kíséretében eltávozott. — Hát eddig megvolnánk — szólt fojtott hangon István. — De mi lesz akkor, ha megtudják a stíJclit és visszajönnek? — kérdezte fennhangon, de inkább magától Zeroes». A két őr elindult, a falak és a fák mellett állá munkások is visszahúzódlak az üzembe. zsinórt egy dobról letekerik, viszik hátra a sín mentén, most áthúzzák az országúton. Nos, itt a cselekedet ideje.... Hegedűs int a kohásznak, Geréb a géppuska csövét az árok partján álló csoportra irányítja. Iszonyatos ropogás veri fel az erdő csendjét. Egyszerre három német is belebukik az árokba, a többiek pedig tüzelőállást loglalnak és megindítják a tüzet. Hegedűs ^sil ogo jégréteg megolvad az hadnagy elképzelése eddig jó ágakon a:: S1™ak f .:. Ko- volt. Amíg az alagútban folyt ™kot lat)a ráhajolva a zongo- a szerelés, bizonytalan volt a ra,*a;:: annak is reszket a támadás sikere. A németek va™: 11 vannak vagy huszonötén, s ezt A _ a szétszórt csoportot megtá- " SZÖVI Cl OTlülGSter madni kész öngyilkosság. De — aki a nyolctagú terepkutató most egy kupacba verődtek részleg vezetője — még egy az árok túlsó oldalán, csupán sorozatot odaereszt a németek Nem jöttek vissza a németek. Már nem volt idejük. A szovjet csapatok még az éjjel elérték a város szélét, másnap pedig — az egész város felszabadult. Amikor ünnepélyesen megjutalmaznák az őrség tagjait, a jutalmat átadó' mt mondotta: „Azért kapjátok ezt az ’lismerést, mert a bajban emberek tudatok lenni, Tiszta szívű emberek...” GARAY FERENC csak a tiszt fekszik az út innenső íelén. A robbantást nem merik végrehajtani, mert túl közel fekszenek az alagút bejáratához. valamennyien ott pusztulnának; felé, aztán mélységes csend lesz egyszerre a hegyekben ::. A szovjet katonák felugrálnak s egy része benyomul az alagútba, hogy a robbantótölteteket kibiztosítsák, a többiek Hegedűs hátrább kúszik, pedig átmennek a túlsó oldal- majd egy kis kerülővel las- ra, ahol a tizenkét magyar kásán leereszkedik a hegyolda- tana holtteste fekszik. Ion. A német tisztet akarja Az őrmester lehajol Hegedűs megközelíteni. A többiek is hadnagy testéhez. Figyelmesen szétszóródnak s bokorról bo- megnézi az elfáradt, fiatal ar- korra haladnak lefele. Fölöt- cot. A szovjet őrmester szo- tük hirtelen elhallgat a gép- morú szemében meglepetés vil- pusika.; i Horváth Béla visz- lan fel: hát ez lenne az a fia- szafondiul, de Kozák valamit tál tiszt, aki megmentette az kiált neki, olyasfélét, hogy alagutat.: maradjon ott. Valóban Kozák Fölemeli a kezét, lassan lemér megyen is vissza.;. Egy veszi szőrmesapkáját;:: s a perc múlva ismét megszólal szél megborzolja hirtelenszöke a géppuska Kozák keze nyo- haját mán. Csak addig keli kitárta- RAB FERENC Bányászfiatalok tanácskozása A KISZ Központi Bizottsága és a Nehézipari Miniszté- .rium pénteken tanácskozásra hívta össze a bányászfiatalokat, jj A termelésben és a takarékossági versenyben kitűnt küldöttek j előtt Haracska Imre, a nehézipari miniszter helyettese ismer- {tette a nemzetközi eseményeket, a belpolitikai helyzetet* A ■szénbányászat ez évi eredményeit, jövő feladatait. -J
