Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-25 / 278. szám
»5*. NOVEMBER 85. NAPLÓ 5 Kis beszámoló — nagy divatbemutatóról Félezer ember látta a szombatesti divatbemutatót. „Csak“ félezer! Mert c?%pán ennyien tudtak helyet szorítani maguknak a bólyi községi művelődési ház — egyébként tágas, óm szombaton este mégis szűknek bizonyult nagytermében. A divatbemutatón félszáz női-, férfi- és gyermekruhát és kabátot láthatott a közönség. Az ötven modell közül, különösen nagy sikert arattak a csinos gyermekruhácskák. Édes volt többek között a sötétkék kis matrózruha és a csöppnyi leánykaruhák legtöbbje. S mind igen olcsó. A fiúruhák például már százötven forint körüli áron kaphatók. Bemutattak gyermekjátékokat is. Csak a szülők kivételes szerencséje, hogy este rendezték a divatbemutatót és így a gyerekek otthon maradtak. , Tetszett az elegáns tveed női kabát és a többféle szintben bemutatott cromby anyagból készült télikabát. Tapsot kaptak az olcsó, női és gyermek műbőrkabátok. A divatbemutató fénypontja azonban elvi- tatba tatlamul a női estélyi ruhák bemutatója volt. Olcsók, divatosak, ízlésesek és csinosak. Nagyrészt taftból készülteket láttunk, de bemutattak néhány selyem kisestélyi ruhát is. Hírek, U&zletnéHy-tk November 27-én, csütörtökén délután 5 órai kezdettel az Országos Nőtanács tagja, Hodosi Lászlónc, fogadóórát tart a városi tanács III. emelet 118. számú helyiségében. * A KISZ és Szakszervezetek Doktor Sándor Művelődési Házában Télapó-Ünnepséget rendez a városi nőtanács, a KISZ leánytanács, valamint az Iskolák, óvődák szülői munkaközössége. A nagyszabásúnak Ígérkező ünnepségen az iskolások, óvódások műsorán kívül a pécsi Bábszínház is kedves meglepetést tartogat a gyermekek számára. Az ünnepség végén csomagokat osztanak szét a jelenlévők között. ii A városi nőtanács közreműködésével néhány helyen már megnyíltak a háztartási kísgépkölcsönzők. Kertvárosban a Rózsa és Pannónia utcában, Pécsett a Hajnal utca 6. és a Márton utca 1. szám alatt mosógépek, porszívók, szárítógépek és egyéb háztartási segédeszközök várják a kölcsönzőket. Az érdeklődés máris igen nagy és ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy a kölcsönzött kisgépeket minimális áron használhatják a háziasszonyok. Nos, ennek ellenére, vagy talán épp ezért, jól, sőt nagyon jól sikerült a divatbemutató. A közönség előtt ismét bebizonyosodott, hogy a konfekcionált ruha, melyet a falusi szövetkezeti boltok is árusítanak, felveszik a versenyt a kisipari munkával. És hogy ez menynyire így igaz, arra ime egy példa: Az előttem lévő sorban egy fiatal pár ült. Csinos kis asszonyka és ifjú férje. Amikor a bemutató soréin a férfiruhák következtek, a feleség halkan súgta a férjének: — Látod, mennyivel csinosabb, mint a tiéd? Pedig fele annyiba se kerül.; i Most néztem csak meg jobban a férfi öltönyét. Hát bizony, mi tagadás, a finom anyagot ugyancsak „elfuserálta“ a szabó. Itt is ráncok, ott is húz.;. Bizony igaza van a kis asszonykának. És belátta ezt a férj is: Háztartási tanácsadó Sikerük vol a jófazonú női táskáknak és] újvonalú cipőknek, a művészi selyem- és 3 nylon-sálaknak, ízléses nyakdíszeknek;] gyöngysoroknak és egyéb bizsu-áruknak is. (SZŐ) oLátni alcahOM a. yy&hsnekemjet... Szenvedélyes vita folyik a gyámügyi előadó előtt. A vitatkozók: fiatal férfi és fiatal nő. Elvált házastársak és ahogy ez már lenni szokott, ismét házasságot kötöttek, persze nem egymással. Egy 3 éves kislányuk van. A bíróság a gyermeket az anyánál helyezte el és kötelezte az apát — aki vállalati dolgozó — hogy havonta 300 forint tartásdíjat fizessen. Az apa fizeti is rendesen a tartásdíjat, de érvényesíteni kívánja azt a jogát, hogy kislányát az anyától 1—1 napra elvihesse. Az anya azonban eddig azt különböző kifogásokkal megakadályozta úgy, hogy az apa most a gyámhatósághoz fordult „láthatása“ joga szabályozása céljából. Most itt ülnek egymással szemben a volt házastársalc, mint két ellenség, haragtól fűtötten. (A szerelem gyakran válik gyűlöletté.) „Látni akarom a gyermekemet — csattan fel a férfi hangja — ehhez jogom van, utóvégre az apja vagyok! Szeretem a kislányomat. pontosan fizetem érte a tartásdíjat.“ „Csak azóta akarja látni — vág vissza a nő, — mióta tar-* tásdíjat fizet! NWn a gyere-, két szereti, csak zaklatni akar! bennünket azzal, hogy el j akarja vinni a gyereket. A: kis’ány különben is fél tőle!“: „Igén, amikor ellenem ne-3 vélik és ijesztgetik velem —• replikáznk a férfi, — mikor: egyszer elmentem a gyér-: mekért, ki akartak dobni."; (Többesszám alatt értsd a fér-: fi anyósát és az apóst.) És folyik tovább az indulatos vita. lene az úgynevezett láthatás tipikus esete. Láthatásról tehát akikor beszélünk, mikor nem gondviselő szülő (nagyszülő) időnként látni — elvinni — akarja a gyermekét, aki a másik szülő gondvise- lete alatt van. Az ilyen ügyek szabályozósa a gyámhatóság hatáskörébe tartozik. (Sajnos nagyon sok van belőle.) (Itt megjegyzem, hogy abban a kérdésben viszont, hogy a gyermek (kiskorú) kinél lesz végképp elhelyezve, a bíróság határoz. A felek ugyanis többször jönnek ilyen ügyekben is a gyámhatósághoz.) A láthatási ügyekben nem könnyű a döntés. Ellenséges indulatú egyének állnak itt egymással szemben, akik családi helyzetüket éppen az említett ok miatt tárgyilagosan mérlegelni nem képesek. Az elvált szülők pszichológiájára nézve jellemző, hogy mindegyik a másikat okolja a válásért és mindegyik magának akarja a gyermeket „kisajátítani.“ Következésképpen a gyereket a másik szülő ellen hangolja és sokszor hallani sem akar arról, hogy a gyermek a másik szülővel érintkezhessek. Megtörtént, hogy a gondviselő szülő határozatunk ellenére sem volt hajlandó a másiknak a gyermeket láthatásra kiadni úgy, hogy kar hatalmat kellett igénybevenni. Hogy a szülőknek ilyen viselkedése a gyermekek lelki világára és idegzetére milyen káros, azt nem kell bővebben magyarázni. A szülők elválása a gyermekekre nézve legtöbb esetben úgy Is elég nagy baj, s ezt a bajt csak növeli, ha a gyermekek a szülők viszály, kodását, .gyűlölködését látják Az ilyen környezetben élő gyermek lelkében megha- sonlés — lelki hasadás — támad, ennek gyakran az lesz az eredménye, hogy a gyermek mind az apjától, mind a? any- játó elidegenkedik. A fiatalkorúak bűnelkövetésénél gyakran visszanyomozható, hogy antiszociális magatartásuk (bűnelkövetésük egyik döntő oka a mérgezett családi légkör. Hogy a gyámhatóság miképp oldja meg az ilyen gordiusi csomót, milyen szempontok szerint dönt a láthatás kérdésében, arról a következőkben lesz szó. Dr. Világhy Gyula Szülőknek gysr mekekről A szülői értekezlet véget ért. Az osztályfőnök zsebébe süllyesztette jegyzeteit, a mamák egy része is dhelődni kéz- dett. Ekkor szólalt meg Dömökné, Gyurika mamája. — En annyira el vagyok keseredve! A kisfiam semmi iránt sem érdeklődik. Az osztályfőnök búcsúzó mozdulata félbeszakadt. A szü* lök közül többen érdeklődve, Dömöknével együttérző figyelem- • mel fordultak az osztályfőnök felé. Várták a válaszát. — Ez bizony nagy baj — felelt az osztályfőnök — hiszen az érdeklődés a tanulásnak és a nevelésnek egyik nélkülözhetetlen alapfeltétele. A magunk tapasztalatából tudjuk, hogy sokkal könnyebben és gyorsabban tanuljuk és jegyezzük meg azt, ami érdekel bennünket. No de — és itt elmosolyodott az osztályfőnök — szerencsére nagyon ritka eset, hogy egy egész- séges, jól fejlett gyermek ne érdeklődjék semmi iránt. Gondoljanak csak az egészen picinyekre, akik még csak most kezdenek beszélni, de már minden második szavuk ez: „Miért?" Gábomé, mosolygós arcú barna fiatalasszonyka, az 6 kis Zsuzsijára gondol. Most három éves és bizony néha alaposan próbára teszi szülei idegzetét az ezernyi „miért?"-tel. A férje néha már komolyan bosszankodik, ilyenkor egyszerűen azt feleli a gyerek kérdéseire' ,„Azért!”, sőt legutóbb rá is kiáltott, hogy „Hallgass!” Gábomé természetesen érzi, hogy ez így helytelen, hiszen ezzel a gyerek elveszti kedvét a fejlődéshez feltétlenül szükséges kérdezősködéstől. — Persze nemcsak a kérdések özönével bizonyítja be a gyermek azt, hogy sok minden érdekli — folytatta az osztályfőnök —, hanem azzal is, hogy mindent maga szeretne kipróbálni. És ez jól is van így, hiszen a cselekvés az ismeretek szerzésének legjobb forrása. Most meg Polgárné gondolatai kalandoztak el gyermekeihez. A legkisebbhez, aki néha órákon keresztül rakosgatja, egymásra a kockákat, majd összedönti az egészet, hogy újra kezdhesse. A nagyobb, a 12 éves Péter legfőbb szenvedélye a bélyeggyüjtés. Polgárné szinte észre sem vette, hogy hangosan mondja ki gondolatait: — Látnák 'a fiamat, milyen boldog, ha bélyegeit rendszerezheti, ragaszthatja. Vagy ott van a Julika, annak meg minvíeyA?zunkV hogy^ bőr ™ nedve?. den vá9vá. hogy segíthessen a háztartásban. Néha meg is bIsediék egészen át. Legjobb az öb-' zom apróbb feladatok elvégzésével, utána pedig mindig meg- htést úgy végezni, hogy vagy friss „ , , hideg vízzel keféljük végig, vagy. dicsérem ügyességét. ^í0bbéiemáAukÖv^amid^éSl - No lám - bólogatott az osztályfőnök - éz a szülők edénybe, ami tele van vízzel. így; feladata: mindig és szívesen válaszoljanak a gyerekek kérdé- jobb a szabadban szárítani. Ha fé- > seire, engedjek őket erejüknek és képességüknek megfelelően dr^fegésVzef megll ^Oozni, ügyeskedni, ne riasszák el őket azzal, hogy „hozzá ne szárad. Most két bottal kiverjük s: nyúlj, jaj elejted, te még ehhez kicsi vagy...!" Mert ha a _ ♦ szülő minduntalan gatakat állít érdeklődő, tudmvagyo gyerÖSSZENYOMÖDOTT PREM t , ‘ , , ,,., -. . ,, _ , ", felfrissítése: í méke ele, azzal megbénítja érdeklődését, fejlődését. Ezek után ősszel gyakran észrevesszük,; ne csodálkozzanak, ha iskolai előmenetele is rosszabbodik. helye“LtezSn0 vegyünk" ilyenkor 3 A beszélgetésbe most már egyre több szülő kapcsolódott i Sedrémetffésmjüknseáimintto SJ|? 3 bele- Mindegyiknek volt valami élménye a saját gyermekével : tosan végig, s akasszuk fel szári- j kapcsolatban, vagy problémája, kérdése. És az osztályfőnök : tar'óv^osTn^kWe^ük.Hmé"egyszer' szívesen beszélt. Elmondta, hogy ha a kezdődő érdeklődés nem kifésüljük, először szálmentén, az-; kap idejében megfelelő ösztönzést, akkor könnyen elsorvadhat. után szál ellenében, miáltal a prém * ’ újra friss lesz. Hosszabb szálú pré- > — Iff van például a Görög Ferke, remekül számol, vagy mHa"a pri°mbv?ze^Z íész^" Megázott a Keresztes Piri, aki a zene iránt érdeklődik. Ha már most ezt prémet nem szabad a kályhánál 3 az érdeklődést kedvezőtlen hatások érnék, az — akár a csigaszárltani, mert ez keménnyé teszi}.. „ „ ........................ a bőrt. s a szálak töredezni fog-} otga szarva — rögtön visszahúzódna. Ha teszem azt, az Albert m\nté^ vé°g&és!lfjükV aTrtmet^s 5 pitVubó1’ aki ™4V kedvvel és ügyességgel rajzol, nem kapna várunk míg megszárad. Aztán bot- í papírt, ceruzát, meg egy kis ösztönzést, soha nem bontakoztál óvatosan kiverjük, mégegyszer . . . , . . ,, , , ,... ..... kifésüljük egyszer szálmentén, 5 hatna ki tálán egy későbbi festőművész. aztán szál ellenében. VALÓDI BRÜSSZELI CSIPKE ! tisztítása: Valódi brüsszeli és egyéb értékes csipkét legjobb ; nyers langyos tejben kimosni,} kevéssé cuk-os vízben kiöblíteni, 1 s félig nedvesen puha kendőre téve, nem túl forró vasalóval kivasalni. . : SZAKADT FÜGGÖNYÖK ♦ JAVÍTÁSA: Sokkal könnyebben lehet a füg-* gönyt s más finom kézimunkát megfoltozni, ha papírt fércelünk a hibás hely alá. Ezt egyszerűen hoz- , závarrjuk stoppolás közben. Utána I könnyen levehetjük a papírt s ha; valami mégis maradna rajta, vlz-í «el eltávolítjuk. í BIRKABÖR KEZELESF: ! A bőrt először is jól kiverjük,! aztán langyos epeszappanos vízzel,! lágy kefével szálmentén átkefél- ............ kV Ma róti Andris < —S Van elegendő bundacipő és svéd női gumicsizma Cipőnagykereskedelmi barna és fekete színben. A Vállalathoz újabb mánvak érkeztek, években a téli szezon cipőszállít- báli szezonra a vállalat magas- Az elmúlt sarkú és tűsarkú fekete színű ideje tánccipőket, illetve estélyi alatt hiány volt bundacipó- pőket biztosított. És forgalomból. Most megfelelő mennyiség ba hozza a bordó vixos bőr- áll a vásárlók rendelkezésére bői készült fél bilgeri csizmá- szürke, drapp, fekete és bordó két, amelyek a magyar ipar színben. Újból érkezett Import új gyártmányai, de éveken át svéd női gumicsizma szürke, eddig nem gyártották. Kék ég alatt tudatlan emberek A „Galileo Galilei“ technikai intézet előtt, amely Róma kevés szakiskoláinak egyike, szeptember első napjaiban nagy tömeg táborozott a szabadiban. Az ott éjszakázó személyek nemcsak a fiúk szülei voltak, akik szerették volna biztosítani gyermekük felvételét az iskolába, hanem maguk a fiatal diákok is, akik felvételre vártak. Az iskola iránt óriási érdeklődés mutatkozik, mert nemcsak Rómából, hanem hat tartományból is ide sereglenek a tanulók, mivel ott nincsenek ipari technikumok. A fent említett epizód, amely híven jellemzi az olasz oktatásügy helyzetét, érdekesen párhuzamba állítható egy másik sajnálatos jelenséggel. A munkaközvetítő hivataloknál nyilvántartott munkanélküliek 95 százaléka ugyanis semmiféle szakmai kiképzést nem nyert, ötszázharmincezer fiatal dolgozó közül, aki első munkahelyét keresi, 65 százalékot legjobb esetben napszámosnak lehet alkalmazni. Minél jobban elmélyedünk az, 'olaszországi iskolai oktatás és szakmai előképzés tanulmányozásában, annál hihetetlenebb adatokra bukkanunk. Olaszországban is a 14. életévig tart az iskolaköteles kor. Az 1955—56-os iskolaévben Olaszországban két és félmillió gyermek volt 11—14 éves, vagyis még iskolaköteles korban, azonban alig valamivel több, mint 900 ezer járt közülük iskolába. A helyzet tragikussá és egyben groteszkké válik, ha ugyan ezt a kérdést egy másik szemszögből nézzük. Feltéve ugyanis, hogy valamennyi iskolaköteles gyermek teljes számban jelentkezett volna szeptember 1-én az iskolákba, az állam a legnagyobb zavarba jutott volna, mert sem elég iskolahelyiség, sem elegendő oktatószemélyzet nem állt volna rendelkezésre. Hivatalos adatok szerint 69 ezer tanterem hiányzik, vagyis a szükséglet 41.9 százaléka és majdnem ugyanannyi pedagógus is. A jeienieg működő 39 ezer elemi iskolának majdnem egyötöde nem rendelkezik az előírt 5 osztállyal. Sok család szegénysége, — különösein az ország déli részén, — elősegíti a menekülést az iskolától A szülők nyomoruk miatt inkább a szántóföldekre küldik a gyermekeiket, mintsem az iskolába. Évente kereken félmillió gyermek vonja ki magát a tanulásból. 1951-ben (az utolsó népszámlás éve)-1 millió tanuló iratkozott Be az e'ső osztályba: az 1955—1956 iskola évben mindössze 650 ezren jártak közülük az ötödik osztályba, a gyermekek egyhar- mada tehát „menet közben“ lemaradt. Ilyen körülmények között senki sem csodálkozhatni azon, hogy 1951-ben az olasz analfabéták száma elérte az 5.5 milliót. Az analfabétizmus elleni harcban eddig alkalmazott módszerek, — néhány esti órákban rendezett tanfolyam felnőttek részére — annyit használtak, mißt a fejfájás elleni por tüdőgyulladás esetén. A tudatlanok serege évente 30 ezer fővel szaporodik. Olaszország felnőtt lakosságának egyötöde még elem; iskolai záróba zonyítvánnyal sem rendelkezik.
