Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-23 / 277. szám

um. NOVEMBER S3.

NAPLÓ-J/AÜifC/VA

Tiszteletbeli taggá választották

4 veteránok úgy emlegetik mint öreg harcostársat, és Hódi Szilvesztemé kedvesen tiltakozva próbálja az elismerést elhárítani,

— Nem voltam én katona —> mondja — csak egy kínzó szegénységben felnőtt munkáslány, aki mindig a szíve szerint tett. Hosszú volt az út, míg idáig jutottam, míg megértettem, hogy hol a helyem. Hosz- szú az út a felvüágosulatlan 20 éves kis bányászfeleségtől a párttagságig,

— Mit is megéljek el az életemből? Néha pállana tiképeik sorozata tárul elém a múltbóL Szinte látom az első gyűléseket, ahová férjemmel, Kolarik Pállal mentem titokban. Aztán a hirtelen kitört forradalom 1919- ben. Akkor az utcán énekelni az intema- cionálét, s a tömeg élén ott ment lányai vad dr. Doktor Sándor, a neves orvos is. Aztán? Aztán jöttek a szerbek, de túl a demarkációs vonalon Zo- bák pusztánál már vörösök voltak, és köztük volt az én férjem is.

Hallgatott egy kicsit, majd elgondolkodva ismét beszélni kezdett:

— Ma már nyugodtan gondolok

vissza az akkor lázas izgalomban átélt napokra. —Én közvetlenül a csendőrség mellett

laktam, és hallottam az ordítást, a jajgatást, amint a pincében a kommunisták családjait kínozták. — Engem is figyeltek, mégis átszötotem a vörösökhöz, ahol a férjem is ott volt

— Csak egyszer ment át?

— Nem, gyakran átszöktem mezítláb, rongyokban, fát szedegető kislánynak öltözve vittem éjjelenként a kenyeret, az élelmet a katonáknak. Sokan eltűntek ilyen éjjeli „karándu- lás” alkalmával, s csak nagysokára az erdei avar alól kerültek elő,

Tlyen nehéz helyzetiben egy kicsit én is a forradalom katonája voltam.

Fiatalosan odaszaladt a tűzliJSve esi - látod;'ezf teszik a mun- \

1 visszaülve kásemberrej Ne feleddi

mesélt tovább. vissza kell adni! |

«— At még csak átmentem — Aztán Kanadáiba érve, el- i valahogy, de visszajönni.,, az léptem a CLDL-be, a

volt a művészet. Amikor visz- kanadai munkásligába. Elnöke i

lettem sok munka és tanulás J után a Kanadai Magyar Nők ? g. Demokratikus Szövetségének, í

az én edzett, fiatal idegeim

sem bírták. 1922-ben emigráltunk Franciaországba.

— Ott is élt egészen a hazajöveteléig?

— Dehogy, — rázta nevetve a fejét, — ott csak 5 évig éltem, majd 20 évig Kanadában voltam. Franciaországban sokat jártam gyűlésekre, itt ismertem meg az árulókat, és az igazi harcosokat

— Ekkor még nem voltam párttag, de amikor Fink Jani bácsi, az idős, reszketeg ember körmök nélkül jött utánunk Magyarországról,, újra megdöbbentem, mint otthon,

Miért? Miért?

— Te, lány, mondta akkor összeszorított fogakkal Jani bá- *

— 1948-ban hazajöttünk,

hogy most már itthon dolgozzunk, hogy örüljünk annak, amiért harcoltunk. 59 kanadai magyar fiatal jött haza velünk, köztük sokan olyanok, akik: magyarul sem tudtak, — de haza jöttek, mert már van hazájuk.

— Egészségileg már megtört vagyok, a 60 évet, meg az ősz hajat sem lehet letagadni, de azért dolgozom.

I I ótfi Szilvesztemé ma is

* dolgozik, dolgozik, hogy még szebb és jobb legyen az

életünk.

A pécsi úttörők tiszteletbeli taggá választották.

Márta

szajöttem, már kerestek a szerbek. Sejtették, hogy átvol____________ tam a férjemnél. Emlékszem,____________ _____________

ko

ttám először h°gT akartak éjjel elhurcolni, 1935-ben felvettek a pártba !

. . . . __LJL___JtloMvn.U innílr ♦

az

tán csak úgy álamnak tűnik már, ahogy bujkáltam a szal- makazalban, a szőlőtőkék között. Mikor aztán már a többieket is szedték össze, rohantam át a hetényi temetőn, fel a lisrtjtsehachti szőlőhegyre, kapát kértem az asszonyoktól, s még odalent lövöldöztek, kiabáltak, én kapáltam, kapáltam,

■— Időközben meghalt első ‘3. férjem, s ekkor másodszor férj- hezmentem Hódi Szilveszterhez, aki ekkor már a kommu- j 4. nista eszmék kipróbált harcosa volt Együtt dolgoztunk tovább.

% 4

•— Résztvettünk minden meg- 5 um«», mozdulásban, gyűjtöttünk a ju- \

mint még soha.., és megmene- goszláv partizánoknak, harcol-$

tunk a fasizmus ellen, a máso- • diik front megnyitásáért Az *

Rejtvényverseny

KI és melyik versében írta a következőket: „Véreim magyar proletárok".

Volt-e Petőfivel kapcsolatos rémhír 1848-ban és mi volt az? ,

Hogyan nevezik azt a Menet, amelynek legmagasabb a kalóriája?

Melyik ismert közmondást ábrázolja az alábbi rajz?

kültem.

— A tanácsköztársaság bukása után megkezdődött a megtorlás. A Dunában tömegével úsztak a holttestek. Ezt még

HÍREK

Közös -otthont kaptak Kistót- falun a kiszisták és az úttörők. A helyiség rendbehozását, festését, berendezését, díszítését is közösen végzik. Már bútorzatuk is van, egy asztal és tíz darab új szék.

ie

Kisdobos-avatás volt november 1-én Olaszon. Az avatást egybekötötték az új iskola avar fásával. A kis pajtások ígéred tűket este a tábortűz mellett mondották el, az úttörők pedig rögtönzött tábortűzi műsorral kedveskedtek a kicsiknek.

*

November 7-én ünnepélyes csapatösszejövetelt tartottak a hirdi úttörők, amelyre meghívtak egy szovjet tiszt elvtársat és a faluban élő két 19-es vörös katonát. Az ünnepély után a felnőttek szívélyes beszélgetést folytattak az úttörőkkel. *

A szorgalmas egerági úttörők a közelmúltban 25 mázsa vasat, és egyéb hulladékot gyűjtöttek. *

Úttörő-stafétaversenyt rendeztek a mohácsi úttörők november 7 tiszteletére, majd virágokat helyeztek el a szovjet emlékműnél.

*

Uj iskolát avattak Gőrcsőny- ben, amelyben az úttörők gyönyörű úttörőotthont kaptak.

*

öt vörös őrt, őt elvtársat kutattak fel a tanácsköztársaság idejéből a forradalmi nyomolvasó mozgalommal kapcsolatban a babarci úttörők

A KMP 40 éves évfordulója alkalmából a Szabó István Uttörőház mellett működő őrsvezetők gárdája mintegy 64 taggal megtekintette a Partizánok a szabadságért című kiállítást, ahol Szabó őrnagy elvtárs rövid ismertető beszédet is mondott.

amerikai munkások velünk I éreztek. Együtt tüntettünk a 1 magas áraik, leszállításáért, ol- j csóbb tejért, *

1 —! Tagja voltam a Kanadai Szovjet Társaságnak, és dől-. gozbam a pártért, a betegse-? gélyző fedőneve alatt *

— Minden napra, minden!, A megfejtéseket jövő szom- órára van felejthetetlen emlé- j oatig kell beküldeni,

kém erről a 20 évi harcról.

— Mikor megtudtuk, hogy Magyarország szabad, vörös selyem zászlót küldtünk haza együtt a kanadai asszonyokkal.

— Ekkor már 23 ezer tagja volt a Kanadai Kommunista Pártnak.

11.

: 2.

A határőrség csapata zászlót adott át az úttörőknek a Beze- dek—Lippó-i úttörőcsapat november 7-1 ünnepségén.

*

Az 1280-as számú Petőfi UtLevde-zUnU U+ák

Bogádmindszenten lakom, s aki nem ismeri ennek a falunak az életét, azt hinné, hogy ilyen kis faluban az úttörőmunka is kevés. Csak a faluban tudják, de azért írom meg, hogy lássák a vidéki pajtások is, hogy a bogádmindszenti 38 tagú úttörő csapat szépen és becsülettel dolgozik. Szorgalmasan gyűjtjük a hulladékot és nemrég adtunk le 12 mázsát a MEH- nek. Október 29-én szép, hangulatos műsor keretében emlékez- ** tünk meg a Komszomol 40 éves fennállásáról. November 7-én J pedig bensőségesen ünnepeltük a Nagy Októberi Szocialista: Forradalom évfordulóját. Nem maradtunk ki a választásokból ■ sem, mi segítettünk dekorálni a szavazóhelyiségeket. Es rövid műsorral köszöntöttük a megválasztott tanácstagokat. ígérem,! bogy munkánkról, eredményeinkről ezután is írni fogok.

Úttörő köszöntéssel: \

Az első forduló fielres megfejtése:

A Bunkócska a cári Oroszország volgai hajóvontatóinak dala volt.

Az Intemacionálét a franciák énekelték először.

: 3. II. Rákóczi Ferenc 1735-ben 1 halt meg Rodostóban.

4. Nem enged a 48-ból,

Az első forduló legjobb megfejtői Schmidt Magdolna Lippó és Kapus Eszter Pécs, Ujme- szes A/3, fdsz. 2 alatti pajtások voltak.

Jó megfejtést küldtek még Gergely László, Kerepesi Ildikó és Szirtes László, mindhámii Pécsről,

A városi énekkar énekelt az Ifjúsági Színházban tartott november 7-iki emlékünnepélyen.

KIS GAZDA

Mielőtt a házombelűli teendőkről beszélnénk, előbb a háztájékkal is kell egy «ácsit törődni. A lomb lehullott, elszáradtak a levelek, fázósan húzzák össze magukat a fák is, no meg a madarak. Ne feledkezzetek meg arról, hogy a ház körül mindig legyen egy kis madáretető, hogy a fűtött szobába, a csipegető víg köszöntőt füttyentő madárkák dalát hallhassák. Ti is tudtok csinálni biztosan kis faládikából, vagy erős kartondobozból egy ablakra vagy erkélyre akasztható etetőházikót A házikó tetejére kis kátránypapírt kell szegezni, nehogy beázzék.

Az etetőbe ne szórjunk ke- nyérmozsát, mert az árt a madaraknak, hanem napraforgó-, uborga- vagy tökmaggal kedveskedjünk nekik. Nyáron ezek a kis éhező jószágok a kukoco- kat, hernyókat nagy károkat okozó bogarakat irtják. Ne sajnáljuk hát tőlük a kendermagot, dióbelet, alma-, körtedarabkákat A kis házikó fal ara szegre, erős madzagra akasz- szunk faggyút szalonnadarabkát vagy bürkét, mert a cinkék himbálózva, hintázva szeretnek enni.

Micsoda öröm, ha az éhes madarak, a tarka cinkék, a páros bóbitás harkályok, fényes tollú feketerigók sorban megérkeznék, csipegetnek, jóllaknak, és még füttyögetnek is hozzá örömükben!

Kis történetek

nagy emberekről

Irinyi jóslata

ián

Irinyi János, a

I gyufa feltalálója ’.Pesten az Ősz utcáiban alapított gyújtó- I gyárat. Az Irinyiéi éle gyújtók hamar \elterjedtek az országban és igen népszerűek lettek.

Az emberek tréfá- í ból azt mondták [egymásnak, hogy

azért hívják az Irinyi-féd^ gyújtót kéntelennek (kénnélkülinek), mert kénytelenek meggyűlni.

Irinyi János ÍOV válaszolt erre a tréfára:

— Eljön még az az idő, amikor nemcsak a kis gyújtószálak, de a hatalmas hegyóriások is meghajolnak majd az emberi akarat és tudás előtt,

Nagy igazai«

Széchenyi István írta egyik müvében ezt a nagy igazságot:

„Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen".

Dallal, tánccal ünnepeltük a Kom- szotnol 40. évfordulóját. Tábortüzet rendeztünk, szavalatot mondtunk, a tánccsoport ügyes táncot mutatott be, majd a hős komszo- molisták életéről beszélgettünk. A tábortűz lángjai mellett sokáig énekeltünk, megemlékezve a dicső harcosokról, legendás vezérekről, a Lenini Komszomolről. Elhatároztuk, hogy mindig szemünk előtt tartjuk a sok fiatal hősi halált halt komszomoUs- ta életét, hogy jobKOVACSIRÉN csapat-tanácselnök • ♦

ban megismerjük:

életüket, hogy a;

komszomol isták ♦ méltó utódai lehes-1 síink.

SOMOS MARIA ? az 1415-ös sz. II. Rá-. kóczi Ferenc üttörő-; csapat gyöngyvirág őrsvezetője, Sumony

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előestéjén zsúfolásig megtelt a mágocH kultúrház. Molnár Ilona szavalatával kezdődött az ünnepély,''majd a tanácstitkár rendezésében Till Eva, Molnár Erzsi és Kanas Agnes úttörők Golbatov: Az „Apák ifjúsága” című drámájából a börtön jelenetét adták elő megtörőcsapat vasárnap délelőtt 10* rendítő hatással. Az ünnepi beszéd után az énekkar mozgalmi órakor kisdobos pajtásoknak * dalokat adott elő nagy sikerrel. A jól sikerült hangulatos em- foglalkozást tart. Délután 3 j lékestet a Vihar Itália felett c. szovjet fi\m vetítésével fejezőmkor pedig úttörők és ifive- í tűk be.

zetők részére klubdélutánt j Előre

rendez. t RADVÁNYl JÓZSEF

Hősök voltak...

Bagi Ilona

Törékeny kis csepeli munkáslány volt Bagi Ilonka. Törékeny, meleg szívű, olyan .könnyen síró, könnyen nevető”.

Még szinte serdülő lány volt, amikor kapcsolatba került a

„mozgalommal", és egyre gyakrabban járt kirándulni, meg szemináriumokra a kommunistákkal. Sétált, beszélgetett a környékbeli fiatalokkal, agitált, szervezett. 1932-ben nehéz időket élt a párt. Sallai és Früst elvtársakat elfogták és ki is végezték embertelenül. Ekkor kapcsolódott be a kis Ilonka a Vörös Segély munkájába. 1933- ban, Sallai és Fürst elvtársak halálának egyéves évfordulóján a Vörös Segély röpiratban emlékezett meg a hősökről és harcba hívta a munkásokat a fasiszták ellen.

Ekkor kapta Bagi Bona azt a feladatot, hogy ügyesen vállalva minden veszélyt, ossza szét a röpcédulákat a csepeli munkások között.

Aznap reggel korán kelt, és sietett, hogy végrehajtsa fejadatát.

Véletlen, vagy szándékosság folytán, ki tudja? — egy autó kerekei alá került. Vele volt a bőrönd is, amelyben a féltve

őrzött cédulákat vitt*.

A rendőrség azonnal műik adni kezdett, és az eszmélet u n lányt a rabkórházba szállni t- ták.

Felájultan vallatták, de szót- lan maradt. És akkor a beteg, összetört gyereknek amputálták a lábát, de érzéstelenítés nélkül. Ilonka összeharapta száját, a kíntól se hangja, se könnye nem volt már, még sem vallott. Láza® volt, ne megfeszítette utolsó ereiét, hogy ne aludjon, nehogy lú/.ál- mában kibeszéljen valamit

Arca lassan kisimult, megszűnt érezni —* de titkait magával vitte.

A csendes temetésen mind ott voltak a csepeli fiatalok, és halkan az intemacionálét zümmögték.

Szobrot is emeltek Ilonkának, de a fasiszták tHrnhhm- tották.

Bagi Ilonka hősies példája ma is helytállásra, hecsü.jtré tanít bennünk**.

\