Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-20 / 274. szám

NAPLŐ 1958. NOVEMBER 28. Ünnepség a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának évfordulója alkalmából r fFolytatás az 1> oldalról.) fcítása negyvenedik évfordulója ünnepéről az idősebb testvér­nek, példaképünknek és har­costársunknak, a Szovjetunió Kommunista Pártjának. Szí­vünk mélyéből kívánunk teljes sikert az egész emberiség szí­vét reménnyel eltöltő békepoli- tikájuk, hatalmas új népgazda­sági terveik megvalósításához. A Szovjetunió Kommunista Pártja létrejötte történelmi mérföldkő volt az egész nem­zetközi munkásosztály és az emberiség életében. Mérföldkő volt a Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakítása is a magyar munkásosztály és a magyar nép történetében. A párt megalakításával cél­tudatos vezetőt kapott a ma­E zászlóval, e jelszavakkal indult harcba {Jártunk 1918 őszén és rövid néhány hónap alatt meghódítva a munkás­osztály, a dólgozó nép többsé­gét, 1919 március 21-én dia­dalra vitte a Magyar Tanács- köztársaság megteremtésének ügyét. A Magyar Tanácsköz­társaság kikiáltása örjöngő dühöt váltott ki a magyar tő­késekből és földbirtokosokból, az egész nemzetközi imperial •Hamisból. Hogyan is ne ör­gyar munkásosztály, majd az egész nép és amikor a felsza­badult nép végre nemzetté vált, maga a magyar nemzet. Pártunk negyven évvel ez­előtt elindított harcának min­denkori célja az volt, hogy a tőkés-földesúri hatalmat a munkásosztály hatalma, a ka­pitalista kizsákmányolást a ki­zsákmányolástól mentes szo­cialista társadalom, az impe­rialista rabságot a nemzeti függetlenség, a háborút a béke váltsa fel és szorítsa ki örökre. Negyven éve lobog a párt zászalaja, amelyre mártír­jaink vére írta a szocializ­mus, a nemzeti függetlenség, a béke számunkra szent sza­vait. jöngtek volna? Hiszen az első magyar munkás-paraszt állam elvette tőlük a hatalmat, a földet, a gyárat, elveszett az ország az imperialisták szá­mára, ’ mélyítette a kapitaliz­mus általános válságát, zavar­ta szovjetellenes terveiket, lekötötte erőiket; Velük szemben őrömmel üd­vözölte a Magyar Tanácsköz­társaság létrejöttét Lenin, a Szovjetunió, Európa és az egész világ munkássága. Az 1919-es Magyar Tanács- köztársaság megteremtése büszkesége munkásosztályunk­nak. Akikor először mutatta meg népünk, hogy tud élni és államot vezetni az urak hatal­ma nélkül; Népünk nagy nemzeti büsz­kesége; hogy 1919 tavaszán, másodikként a világon munkás-paraszt államot ho­zott létre, eljegyezte magát a szocializmus ügyével, s ezzel az elmaradott népeik közül, a társadalmi haladás élén járók közé lépett. Ezzel egyben Magyarország példáján a gyakorlatban bizo­nyosodott be, hogy a proletá- riátus diktatúrája nem sajá­tos orosz jelenség, hanem a nemzetközi munkásosztály, a népek felszabadulásának reá­lis, megvalósítható eszköze és útja; A Magyar Tanácsköztá^sa- ságot 1919 augusztusára az Antant csapiatok fegyveres be­avatkozása, a hazaáruló tőkés földesúri osztály, az 6 szeke­rüket toló jobboldali szociál­demokraták egyesült ereje vé­gül is leverte. Megkezdődött a fehérterror, a bosszúálló bur­zsoázia fasiszta negyedszáza­dának súlyos időszaka. A fe­hérterror első hónapjaiban ez­rével ölték meg és tízezrével űzték ki hazájukból az öntu­datos magyar munkásokat, parasztokat, értelmiségieket. A tanácsköztársaság megteremtése munkásosztályunk büszkesége Az elnyomás sem törhette meg pártunkat A Magyar Tanácsköztársa­ságot ugyan, leverték, s utána rettenetes terror következett és bár a proletár állam alig tudta elkezdeni a szocialista rendszer építését, a tanácsköz­társaság mégis kiírthatatlan reménységet hagyott a ma­gyar nép szívében; A párt éltette tat a reményt a nép szívében, hirdette, hogy él fog jönni ismét a felszabadulás napja« A Magyar Kommunisták Pártja 25 éven át súlyos ál­dozatok árán, föld alá kény­szerítve, betiltott pártként a fasizmus, később a H$tler-fa- siszta megszállás és a háború súlyos viszonyai között is, szakadatlanul hirdette és szervezte a harcot a szocializ­musért, a nemzeti független- séeért, a békéért, a fasiszta tőkés diktatúra megsemmisí­téséért. Ott volt a Párt az 1930 szeptember elsejei tömegmeg­mozdulás, a bányásztünteté­sek, a nagy építőmunkás sztrájkok, a munkásosztály minden jelentős megrrfozdulá­sa élén, mint kezdeményező és vezető erő. A második világlhálború ide­jén, a súlyos üldöztetés és ille­galitás ellenére a föld alá kényszerített- kommunista párt volt az, amely építette a mun­kás-paraszt szövetséget és tö­mörítetté a nemzet összes anti­fasiszta, demokratikus és há- borúellenes erőit; A ml pártunk volt az egyet­len erő, amely kivezető utat tudott mutatni a némtet számára abból a szakadék­ból, amelybe a Horthy-fa- sizmus taszította, s így a munkásosztályom túl a parasztságot is, az egész né­pet vezető párttá fejlődött. Pártunk áldozatos harca elle­nére népünk nem tudott fe­lülkerekedni a hitler-fasiszták és húsz éven át az egész nem­zetközi imperializmus által tá­mogatott Horthy-rendszeren. A szabadságot a magyar népnek is, mint Európa annyi más népének a felszabadító szov­jet hadsereg hozta el Pártunk győzelemre ritte a szocialista Élve a felszabadulás adta lehetőséggel, a Magyar Kom­munista Párt, a nemzet hala­dó erőinek élén széles fronton vezette harcba a magyar né­pet a háborúban mérhetetlen károkat szenvedett ország új­jáépítéséért, a demokratikus reformokért, a népi demo­kratikus állam kiépítéséért. E harc eredményeként népünk rövid három év alatt megvaló­sította a polgári demokratikus forradalom reformjait és békés úton a győzelemre vitte a szo­cialista forradalmat is. A hatalom ismét a munkás- osztály — a gyár, a föld is­mét a nép tulajdonába ke­rült. Megszületett a szocialista ipar, megszülettek a szocializmus első állásai a falun, a kultúrá­ban. A magyar munkásosztály erői meghatványozódtak, ha­talma teljessé és szilárddá vált, amikor 1948-ban a mar­xizmus—leninizmus elvei alapján, a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesí­tésével hosszú évtizedek után ismét létrejött a magyar mun­kásmozgalom ideológiai, poli­tikai és szervezeti egysége. Ezzel a fejlődés új 6zaka nyílt meg hazánkban. Az ezt •követő évek gyors és nagy fejlődést hoztak a szocialista építés Winden terülni««». forradalmat Az általános és nagy fejlő­dést azonban az 1949-es évtől kezdve különböző, mind sú­lyosbodó hibák is kísérték. Az 1949—1953. évek között a ki­alakult és mind rosszabb for­mát öltő személyi kultuszból eredő hibák, 1953. júniusétól pedig ezekkel egyidőben az osztályellenséggel mind szoro­sabban együttműködő revizio- nizmus kezdték fékezni a fej­lődést és fenyegetni az elért vívmánj^kat. A hibákról már sokszor volt szó, azoknak a pártnál szigorúbb bírálója nincs. Az építés közben keletkezett hibák károkat okozhatnak, de nem politikánk lényegé­ből erednek, hanem attól ide­genek és nem változtatnak a párt, a kommunizmus alap vető igazságán. Bár a hibák sok kárt okoz­tak és a revizionista árulók bűneit sokáig emlékezetben kell tartani, mindezek a párt lényegétől idegen és a párt ál­tal kiküszöbölt dolgok nem változtatnak semmit azon a történelmi tényen, hogy a fel- szabadulás kezdetétől eltelt, immár 14 év a párt vezetésével elért nagy szocialista vívmá­nyok korszaka volt népünk számára. Ez alatt a 14 év alatt a párt vezetésével a népé lett országunkban a hatalom, a 8yár, a föld, a bánya, a kultú­ra, a szabad és független haza, Ez a 14 év a szociális és nem­zeti felemelkedés nagy korsza­ka volt. Iparunk, mezőgazda­ságunk, a dolgozók életszínvo­nala, műveltsége fejlettebb, mint valaha is volt eddigi tör­ténelmünk során. A rövid 14 év alatt az egykori „három­millió koldús“ országából egy valóban fejlett ország lett, amelynek népe nem gyötrődik a létbizonytalansággal, meg­szabadult a sok népbetegség­től, rendesen táplálkozik, öl­tözködik, igénye van a kultúrá­ra, önmaga ura, egyenes ge­rinccel, gazdaként él hazájá­ban; A Magyar Népköztársaságot a Nyugat imperialista urai nem nagyon szeretik, de hatal­muk nincs többé a magyar nép felett. A magyar nép szuverén államban, független nemzet­ként a szocializmust építi. Ezért tisztelik a haladó embe­rek az egész világon, a szocia­lista országok hatalmas csa­ládjának pedig megbecsült és egyenrangú tagjai vagyunk. Azt gondolom, hogy a világ­nak sok olyan kis népe, ame­lyik még az imperialisták igá­ja alatt él, szívesen cserélne velünk. Ez is pártunk és né­pünk 14 éves harcának nagy­szerű; a legnagyobb eredmé­nye; Az építés közben előfordult hibákat azonban ismert módon kihasználta az osztályellenség. Az imperialisták éveken át szí­tották és szervezték a Magyar Népköztársaság elleni összees­küvést. Támaszuk volt a hazai reakció és eszközük az álta­luk „nemzeti kommunistá“- nak nevezett Nagy Imre-féle összeesküvő csoport, nymodon sikerült nekik 1956. őszén ha­zánkban ellenforradalmi felke­lést kirobbantani. Az árulás révén súlyos'helyzetbe került népi hazánk. Népünk történelmének azok­ban a súlyos napjaiban ismét a magyar kommunisták voltak azok, akik a munkás-paraszt állam, a szocializmus, a nem­zeti függetlenség a béke vé­delmében szálltak harcba. A nemzetközi reakció erői­vel szemben pártunk és kor­mányunk segítséget kért a nemzetközi munkásosztály­tól, annak fő és vezető ere­jétől, a Szovjetuniótól. A súlyos órákban nyújtott testvéri segítség lehetőséget adott a nép saját erőinek meg­szervezésére. Ilymódon népünk leküzdötte az ellenforradalom erőit min­den területen, s a Magyar Népköztársaság erős, egészsé­ges és halad a szocializmus építésének útján. Ebben a harc ban az összes belső tényezők közül a legfontosabb ismét a párt vezető szerepe volt. Az amerikai imperialisták az ellenforradalmi felkelés, az ő beavatkozási kísérleteik ku­darca miatt még ma is folytat­ják szégyenteljes áskálódásai- kat az ENSZ-ben a Magyar Népköztársaság ellen. Tekin­télyük elvesztésétől félnek és tekintélyük maradványait is el fogják veszíteni ezen az úton. A Magyar Népköztársaság jó viszonyban kíván élni az Egye­sült Államoikkal is, de bel- iigyeibe beavatkozni senkinek nem enged. Mindenki, aki 1956. októbe­rében elnézte a naptárt és azt hitte, hogy 1919. augusztusát írják; önmagára vessen. Most is jót tenne, ha ezek az urak újból megnéznék a naptárt és megszabadulnának az 1956-os hangulattól, mert már közben két év, nem is akármilyen két év múlt el. Magyarországon az elmúlt két év alatt nem kevés olyan újságíró és más hasonló foglalkozású úr fordult meg, aki fizetését nagy nyugati ügy­nökségektől kapja. Pénzükért, ezektől a nálunk járt uraktól az álhírek mellett — legalább belső használatra — hiteles tájékozta test is 'kérhetnének főnökeik. Magyarországon ugyanis a párt vezetésével a nép az el­múlt két év alatt rendbehozta az ország politikai, gazdasági és jórészt kulturális ügyeit is; Éppen három napja annak, hogy az országgyűlési- és ta­nácsválasztásokon a magyar nép megsemmisítő csapást mért az összes reakciós vágy­álmokra. Figyelemre méltó tény, hogy a reakciós uszítás ellenére a jogosultak 98 százaléka le­szavazott és a leszavazottak kevés kivétellel a Párt által vezetett Hazafias Népfront jelöltjeire szavaztak. Ez kétségtelenül hatalmas győ­zelme mind a magyar népnek, mind a Hazafias Népfrontnak, mind az éppen ma négyén év­vel ezelőtt alapított pártnak.. őrizzük marxista-leninista elveink tisztaságát Nehéz évek után pártunk most Ismét egy sor sikert tart­hat számon. Mindenki érzi és tudja, hogy most a vitorlát kedvező szél dagasztja és a szo­cializmus ügye jól halad előre. De éppen most kell minden párttagnak nagyon józannak lennie. A tapasztalat szerint az emberek jó része akkor józan, amikor nehézségeik vannak — amikor sikerek vannak, elbiza- kodottá válik. Az elbizakodott­ságot azonban éppen a töme­geknek a párt iránt megnyil­vánuló bizalma tiltja meg mindnyájunk számára. Hálá­saknak kell lennünk a töme­geknek. a bizalomért. De ez nem elegendő. Ez a bizalom nagy felelősséget ró reánk és az eddiginél jobb, s több mun­kát kíván meg az egész párttól, a párt minden tagjától. Munkánkban a párt törté­nelmi harcai során szerzett sa­lát és nemzetközi tapasztala­tokra támaszkodunk. Szilárdan haladunk tovább a két évvel ezelőtt meghatáro­zott és két év eredményei ál­tal igazolt helyes úton. Állhatatosan őriznünk kell marxista-leninista elveink tisztaságát a dogmatikus gon­dolkodásmódtól és a jelenleg főveszélyt képező revizionista meghamisítástól. Valamennyi testvérpártunkikal együtt a leg­határozottabban elutasítjuk a revizionizmusnak nemzetközi síkon a Jugoszláv Kommunis­ták Szövetségének programjá­ban kifejtett jelentkezését. Erősíteni kell továbbra is a párt vezető szerepét a munkás- osztályon belül, az állami élet­ben és a társadalmi tevékeny­ség minden terén. A párt ve­zető szerepe, amint azt 40 év harcai és eredményei bizonyít­ják, a munkásosztály szilárd hatalmának, az egészséges munkás-paraszt szövetségnek, a munkás-paraszt állam helyes vezetésének, a szocialista kul­túrának, a szocialista társada­lom teljes — mind a városban, mind a faluban történő — fel­építésének elengedhetetlen fel­tétele. Ugyanakkor minden párttag­nak gondolkodásában tovább kell mélyíteni azt az egészsé­ges szemléletet, mely mindig szem előtt tartja, hogy a párt vezető szerepe nem parancs­szó útján, hanem a párton­kívüliek megbecsülése és a kö­zöttük végzett állandó eszmei és politikai felvilágosító és meggyőző munkán keresztül valósul meg. Követjük a lenini tanítást, amely szerint a párt és a tö­megek kapcsolata a kölcsö­nös bizalomra épül. Gondolni kell mindig arra, hogy minden siker, az elmúlt két év győzelmei is. a milliós tömegek munkája eredménye­ként születtek meg. Egyik legfontosabb kötelessé­günk, hogy tovább erősítsük és bárki részéről jelentkező bomlasztási kísérlettel szemben védelmezzük a párt egységét. Ma erős egység van pártunk­ban, olyan egység, amely a sú­lyos mepróbáltatások és nagy nehézségek, idején, harcban született. Ebben a teremben egyenlő jogú harcostársként és barátként együtt vannak régi kommunista és volt szociál­demokrata párttagok, olyan elvtársak, akik az 1918—1919- es harcok idején léptek a párt­ba, olyanok, akik a Horthy- rendszer idején és olyanok, akik a felszabadulás után lép­tek az eszme harcosad sorát«. De legutóbb 1956-ban ismét ki­derült, hogy az emberek meg­ítélésénél kell, de nem elegen­dő az évszám, a pártokmány kelte és más adat. Mindenek­előtt elvi meggyőződés, szilárd­ság és az ügy iránti odaadás kell. Ez most párttagságunk­ban megvan. Őrizzük egységünket, s akkor eredménnyel tudunk dolgoz­ni népünkért, hatásosan tu­dunk harcolni népünk ellen­ségei ellen és mindig bátran nézhetünk saját osztályunk, népünk szemébe. őrizzük egységünket, s akkor sohasem kerülhet sor arra, hogy meghátráljunk az ellen­ség előtt. Végül tovább kell mélyíte­nünk a tömegekben a népi ha­za iránti hűséget, hazaszerete­tei és a proletárintemaciona- lizmust. A szovjet—ínagyar barátság, a szocialista tábor egységéhez való hűség, inter­nacionalista pártunk lényegé­ből fakad és pártunk eredmé­nyes munkájának, népünk bol­dogulásának, hazánk független­ségének, békéjének a záloga. Eszméinkhez, egységünkhöz, népünkhöz, a nemzetközi mun­kásosztályhoz, internacionalista elveinkhez való törhetetlen ra­gaszkodással tudja csak betöl­teni pártunk azt a feladatot, amely rendszerünk további po­litikai erősítése, a gazdasági és kulturális építőmuhka — átfo­góan; a szocialista haza fel­építése terén reá vár. Ezekkel a gondolatokkal em­lékezünk a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja negyven év­vel ezelőtt történt megalkítá- sára, dicső és harcos évtize­deire, pártunk jelenlegi és jö­vőbeli feladataira, küldetésére. A nemzetköri láthatár az im­perialisták gonosz erői és szán­dékai ellenére is biztató. Az imperialisták a legnagyobb hangoskodással sem tudják, el­rejteni már azt a mély poli­tikai-erkölcsi válságot, amely­be egész hidegháborús, nép­ellenes politikájuk jutott. A Szovjetunió, a világ leghatal­masabb állama, amely élenjár a tudományban és techniká­ban: az épülő kommunizmus országa. A 650 milliós Kína napról napra növekvő eredmé­nyein ámul a világ Bulgáriá­ban, Csehszlovákiában befeje­zéshez közeledik a szocializ­mus alapjainak lerakása. Vala­mennyi szocialista ország vál­ságmentesen, egészségesen fej­lődik. A föld tekintélyes részén ma már a szocializmus az ural­kodó és nincs erő, amely a fej­lődést visszafordíthatná. A fejlődés útján pedig, a nép­tömegek élén ott járnak a munkásosztály pártjai, közöt­tük a mi 'kipróbált, edzett, har­cos pártunk is. Ez a mi büszke­ségünk, és erre a becsületes küldetésre kell óvón és féltőn vigyáznunk, hogy ennek a fel­adatnak és megbízatásnak, amelyet valójában munkásosz­tályunk és népünk ruházott reánk, mindenkor becsületté' és tisztességgel meg tudjunk felelni. Éljen a magyar dolgozó nép és vezető ereje, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt! Éljenek testvérpártjaink, amelyek az egész világon, a föld minden országában küzde­nek és éljen a bennünket ösz- szekötő nemzetköziség. Éljen és diadalmaskodjék a szocializmus és az emberiség által sóvárgott tartós béke ügye. Az egészségügyi dolgozók öröme Nemrég megjelent az egész­ségügyi miniszter 64.637/1958- as számú rendelete, amely az egészségügyi dolgozók helyet­tesítésének új módszeréről in­tézkedik. A rendelettel kapcso­latban Horváth Lajos elvtárs, az Orvosegészségügyi Dolgozók Szakszervezete Területi Bizott­ságának titkára a következő tájékoztatást adta: — A betegek számtalan eset­ben panaszkodtak, hogy egyes kórházakban, klinikákon kevés az ápolónő. Azt is látták, hogy reggeltől-estig szolgálatban lé­vő ápolónőnek néha 25—30, vagy negyven beteget is kellett ellátnia. Ez részben azért volt, mert az egészségügyi dolgo­zók közül is többen betegség, szülés, szabadság miatt kies­tek a munkából és helyettük azoknak kellett a szolgálatot ellátniok, akik éppen a kór­házban, vagy klinikán tartóz­kodtak. Ugyanis nem volt lehe­tőség arra, hogy a munkából kiesettek helyett, új munka­erőket vegyenek fel. — Az Egészségügyi Minisz­tériumnak nemrég megjelent rendelete éppen ezen az áldat­lan helyzeten változtat, s ez nagy örömet jelent az egész­ségügyi dolgozók részére. A rendelet értelmében, ha kórhá­zon belül nem oldható meg a helyettesítés, akkor új mun­kaerő beállításáról kell gon­doskodni. Előfordult, hogy va­lamelyik kórházban 1 műtős­női álliás volt betöltve. És ha az illető megbetegedett, akkor egy másik kórházból kellett kölcsönkérni műtősnőt. — Az ápolónőket és a kise­gítő munkakörben dolgozó be­teggandozókat, takarítónőket eddig csak 30 nap után lehe­tett helyettesíteni. Most az új rendelet érteimében, ha egy ápolónő megbetegedik, azt 14 nap után már új alkalmazott felvételével lehet helyettesíte­ni. Kisegítő munkakörben — ilyen a műtős, szakácsnő, ta­karítónő, beteghordozó, fűtó stb. — ha valaki kiesik a mun­kából, akkor már másnap le­hetőség van arra, hogy helyet­tesítőről gondoskodjanak. Az Egészségügyi Miniszté­rium új rendeletének végre­hajtása bár több millió forint többletkiadást jelent, de kor­mányunk ezzel nemcsak az egészkégügyi dolgozók munká­ját könnyítette meg. hanem ezen keresztül javul majd • betegellátás Színvonala is.

Next

/
Thumbnails
Contents