Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)
1958-11-19 / 273. szám
1958. NOVEMBER 19. NAPLÓ 5Az idegen — legyen az kül- lékeket s büszkék arra, hogy szinarannyal burkolt hagymaföldi vagy szovjet állampolgár városuk műemlékekben oly r— ha először jár Kijevben, gazdag. A csodás szépségű szinte percenként nyúl a fény- Andrej templomra, a Sofia kupoláira, a barlangtemplom gyönyörű festményeire, a múzeumok sokaságában tárolt kincsekre, becses emlékekre valóban büszke is lehet az, aki a magáénak mondhatja. S a kijevieknek ezen kívül is van títására már csak a Dnyeper egyetlen hiányzó hídja emlékeztet. Az se sokáig. Kijevben ugyanis már befejeződött a vá- os rendezése s a kijeviek most nár a város fejlesztésével, csinosításával, tisztántartásával őrödnek. A város középpont- iában már hozzákezdtek a földalatti építéséhez, a Szerelmesek hidjával szemben pedig hatalmas szállodát építenek. Arról, hogy a szovjet városok nagyon tiszták, rendezettek, már igen sokat írtak. S hogy néhány szóval ezt is megemlítem, azért van, mert nem lehet szó nélkül hagyni. Nagyon meglepő volt például, hogy Kijevben csupán azért, hogy egy építkezés ne rontsa a városképet, építettek eléje fából egy — a városképbe beilleszkedő — oszlopos ún. paravánt, amelyről csak akkor derült ki, hogy valójában mi a hivatása, amikor közelebbről megvizsgáltuk. Ugyancsak szokás az is, hogy az építkezéseket bekerítik, a kerítés mellé kor végzik a bevásárlást s így előfordul, hogy egy-egy üzlet előtt sorban is állnak. Pedig sok az üzlet és rengeteg az áru. A választék már nem olyan nagy, mint nálunk, de azért a divatos cikkek is megtalálhatók. Kijevben ilyenkor ősszel ko* rán besötétedik. Az utcák pedig a sok ezernyi villanyégő, neonreklám fényében csillogó kirakataikkal, hullámzó em- bértömegükkel még barátságosabbnak, még szebbnek tűnnek. Nehéz elbúcsúzni Kijevtől... Nem csoda, hogy a vonatból még nagyon sokáig visszatekintettünk Kijev felé és mindegyikünknek — az ifjúsági küldöttség minden tagjának — az volt a vágya: legalább még egyszer viszontláthassuk Kije- vet. MESTERFALVI GYULA A város legszebb pontján fekete márvány talpazaton áll a szocialista forradalom, a szovjet nép lángeszű vezérének, Leninnek a szobra. Éjszakánként hatalmas fényszórók világítják meg a szobrot, amelynek talpazatán mindig friss virág díszlik. A kijeviek nemcsak a tisztaságra, hanem városuk csinosságára Is nagyon ügyelnek. A képen látható oszlopos épületnek (fából készült s csak egyetlen oldala van) csupán az a hivatása, hogy eltakarja a mögötte folyó építkezést. Ritka az olyan látogató Kijevben, aki elmulasztja a csodás szépségű Andrej templom megtekintését. E templom a város egyik legszebb műemléke. Érdekessége, hogy olyan mély az alapja, mint amilyen magas a tornya. képezőgépe után, annyi újat, csodálnivalót lát ebben a Dnyeper parti városban. A hatalmas szürke folyó karcsú hídjaival, a domboldalra épült város egekbe törő tornyaival fővárosunkra, Budapestre emlékeztet. Talán ezért, talán, mert a hatalmas házak között gyönyörű parkok, barátságos sétányok, terek vannak s mindenütt fák, virágok, már az első órákban nagyon barátságosnak, otthoniasnak tűnik minden. Pedig Kijev tipikus ukrán város. Története évezredekre nyúlik vissza, s minden kor hagyott hátra valami emléket is. A kijeviek — érthetően — kegyelettel őrzik ezeket az emmivel büszkélkedniük. Mert ez a város nemcsak műemlékekkel, hanem kulturális, szociális létesítményekkel is gazdag. Van hatalmas egyeteme, sokjárdát építenek. Ezek után persze az sem meglepő, hogy az utcákon, tereken, az üzletek ki- és bejáratainál szemét- gyűjtő szemétgyűjtő mellett áll s nincs az a megrögzött szemetelő, aki a cigarettavéget, az autóbuszjegyet vagy egyéb felesleges holmiját a járdára merné dobni. Mint már említettem, Kijevben sok a park, a sétány. A kijevi emberek szeretik ezeket a parkokat. Megfigyeltem, hogy egyesek — noha náluk már mínuszt mutat a hőmérő — órákig elüldögélnek egy-egy pádon s a pad mellett rendszerint ott ált a gyerekkocsi is. Edzett emberek lesznek ezekből a babákból, annyi bizonyos. A belvárosban — különösen délután és este — igen nagy a forgalom. A legtöbben ilyenV SfiC-s* ■ ■■ £ •• A kijevi emberek nagyon szeretnek szórakozni, tanulni. Ehhez a városban lévő rengeteg könyvtár, mozi, színház a lehetőséget biztosítja is. S mivel sók a lehetőség, egyesek hosszasan ácsorognak a hirdető tábla előtt, hogy kiválaszszák azt, ami nekik a legmegfelelőbb. Bár Kijevben már sokkal hidegebb van, mint nálunk, a dinnyeszezon még nem ért véget. A dinnyeárus néni egyik legnépszerűbb alakja a kijevi főutcának. A kijeviek a tisztaságra nagyon ügyelnek. De hát nehéz is ott szemetelni, ahol Ilyen sok a szemétgyűjtő... sok színháza, könyvtára, iskolája, szórakozó helye. De ez itt annyira természetes, magától értetődő, hogy senki sem beszél róla. A város utcáit, tereit járva a második világháború nyomait kutattam. Akkoriban sokat hallottam arról, hogy a németek milyen vandál pusztításom kát végeztek itt. A háború nyomaira azonban sehol sem találtam. Már csak az emlékekben él. De ott elevenen Egy fekete, göndörhajú kijevi fiatalember — Félix a keresztneve s a filmgyárban dolgozik — elmondotta, hogy Kijevet szinte a porból kellett újjáépíteni, hogy mindaz, amit Kijevben Látunk, az újjépítés eredmény«. A hitleri hordák puszi f V <'• :x ' > - * ? % ■ %mm. ***** Naponta százával keresik fel Kijevet a turisták. így aztán mindennapi dolog, hogy egy-egy turistacsoport a város legszebb pontján kiszáll az autóbuszból s munkához látnak * feaykép*srek ... |
