Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-17 / 245. szám

1958. OKTOBER 11.

2

V A P l O

Kádár János elvtárs angyalföldi beszéde

(Folytatás az l. oldalról)

ebben benne van a munkás, a paraszt és az értelmiség munkája is.

— A kultúra bizonyos területein egy árnyalattal nehezebb a helyzet, mint az iparban dolgozó értelmiségieknél, vagy a tudományos kutatóknál. Nem nagyon kell találgatni: a művészetről és az irodalomról beszélek. Ott kicsit nehezebb a helyzet. Előrementünk ezen a téren is és a jövőben még előbbre akarunk meinini. Kidolgoztuk szocialista művelődés^ politikánk irányelveit, amely sok évre előre megszabja a teendőket. Nyiltan megmondjuk: nem burzsoá kultúrát, ha nem szocialista kultúrát akarunk teremteni az ország népének. Ezért a kultúra területén is megalkúvás nélkül har colunk minden ellenséges nézettel. De türelmesek vagyunk a téveszméket hordozó emberekkel szemben. Kezdettől ügyeltünk altra, hogy emberi önérzetükben ne bántsuk meg azokat az értelmiségieket, akik nem mindemben értettek velünk egyet, vagy bizonyos kérdésekben egyenesen szemben álltak velünk. Azt akartuk, hogy belső meggyőződésből maguk adják fel helytelen álláspontjukat. Az a véleményünk, hogy helyesen cseleked tünk. Nem igényeltünk és a

jövőben sem igénylünk belső meggyőződés nélkül kinyögott frázisokat, elvtelen udvarlást a párt és a kormány iránt. Ellenkezőleg! Az ilyent megvetjük! Aki nem szereti pártunkat, kormányunkat, politikánkat, senki sem fogja kényszeríteni arra, hogy vasárnap, mondjuk a piac főterén, dícsér je azt. (Derültség).

Komolyra fordítva a szót, meg kell mondanom, hogy íróink között, íróink gondolkodásában — most már mindenkit ideértve — mély erjedés és változás megy végbe. Ők is látják — azok is, akik nagyot tévedtek és szerintünk nagyot vétettek — merre halad népünk, látják a két év erőfeszítéseinek eredményeit, s mind nagyobb mértékben ébredt fel bennük a Jelkiismeret. Ki így, ki úgy — elkezdtek dolgozni. Nem igaz az, hogy hallgatnak a magyar írók. Ez ma már csak a reakció álma. S van még egy tényező, amelyik gondolkodásra készteti az idősebb iirónem- zedéket: abban a bizonyos félesztendőben, amikor ők valóban hallgattak, megindult útján egy új, fiatal nemzedék! Sok olyan fiatal költő és fró van már, akinek nevével később milliók ismerkednék meg, mint a szocializmus és a nép ügye költőjének, írójának a nevéveL

sülése, hogy a szocializmus építésének együtt kell járni a dolgozók életszínvonalának emelkedésével. Nyugodtan állíthatom, hogy nálunk ez az elv gyakorlatban is megvalósult. Gazdasági előrehaladásunkban is két tényező volt a döntő: a Szovjetuniótól, Kínától és a többi testvéri országtól kapott segítség, valamint a magyar dolgozó nép becsületes és egyre lendületesebb termelőmunkája. A gazdasági eredmények javulásával az idén a tervezettnél mintegy másfélmilliárddal többet fordíthatunk beruházásokra.

— Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk a következőiket: csak reális életszínvonal emelkedést határozhatunk el. Ez az év arra szolgál, hogy megtartsuk az 1957 decemberéig elért nívót és megteremtsük a további előre haladás feltételeit. A célt, amelyet erre az évre magunk elé tűztünk, elértük: stabilizáltuk az életszínvonalat.

Kádár elvtárs ezután bejelentette, hogy a párt széleskörűen megvizsgálta, milyen kér dések foglalkoztatják a munkásosztályt. A kommunista és pártonkívüld társadalmi munkások körülbelül 45.000—50.000 dolgozóval beszéltek.

— Azt kértük az emberektől, mondják meg véleményüket az egyes kérdésekről. A dolgozók elmondották: helyeslik a párt politikáját.. Első és fő követelésük, hogy ezt a helyes politikát még következetesebben valósítsuk meg az élet minden területén. Ez igazságos és helyes követelés! Nekünk a központban az a dolgunk, hogy következetesen érvényt szerezzünk dolgozóink e fő követelésének. Van néhány olyan ismert szociális kérdés, amely a munkások jórészét foglalkoztatja. Ilyenek: a nyugdíjasok egy részének hátrányos helyzete, a sokgyermekes családok helyzete, továbbá az, hogy a dolgozók egyes kategóriáinak keresete más kategóriákhoz képest elmaradott, végül a lakáskérdés.

Jövőre ismét emelkedik az életszínvonal

A becsületes kispolgárság munkájára szükségünk van

A városi kispolgárság döntő többsége a konszolidáció idején és most is pozitív szerepet töltött és tölt be — állapította meg ezután, majd így folytatta: — A városi kisiparosok, vagy a kispolgárok más rétegei még sok évig nyugodtan dolgozhatnak, tevékenykedhetnek. Nem akarunk olyan hibába esni, hogy mondjuk a fogpiszkálót vagy a libatoliból készült kenőtollat a nagyipar állítsa elő. (Derültség.) A kisiparnak, a kisiparosoknak és a másfajta kispolgároknak megvan a maguk sajátos feladata, azt még sok-sok évig nyugodtan végezhetik. Úgy gondoljuk, eljön az az idő, amikor le kell majd lépniük a kistő- kés pódiumról és oda kell áll- niok, ahová álltak már a szövetkezetekbe tömörült kisiparosok is, ahol a többi ember áll — ahol csak a munka az élet alapja. Akkor majd biztosítani kell nekik is — mint dolgozó embereknek — és gyermekeiknek Is a személyes

boldogulás útját. Ez az igazságos és helyes eljárás. Amikor azonban ezt világosan megmondjuk, meg kell mondanom azt is, hogy nem tetszik nekünk, ha valamelyik kispolgár elveti a mértéket és nem éri be azzal a bizonyos — ahogy ők szeretik mondani — szolid polgári haszonnal, hanem lánckereskedelemmel, spekulációval minden évben meg akarja háromszorozni az alaptőkéjét. Ezt nem engedjük meg! (Taps.) Gazdasági intézkedést is teszünk ez ellen, s aki a törvényes előírásokat megsérti, azt megbüntetjük. A kispolgárság többsége megérti, hogy ez másképp nem lehet, s helyesli az intézkedéseket.

A kormány és az egyházak viszonyáról is beszélt Kádár János.

— Belpolitikánk egyik jelentős eredményének tekintjük — mondotta többek között —, hogy jelenleg lojális a kapcsolat a kormány és az egyházak közötti

Gazdasági helyzetünk jó, az életszínvonalat stabilizáltuk

Kádár János ezután gazdaságpolitikai kérdésekről beszélt. Felidézte az ellenforradalom okozta 22 milliárd forintnyi kárt, majd így folytatta:

— Életek is pusztultak el és hányódnak a nagyvilágban. Őszintén megmondom, Központi Bizottságunk és kormányunk sajnálja azoknak az egyszerű, az ellenforradalmárok által félrevezetett, beugratott fiatalembereknek az életét, akik a néphatalom védelmezőivel szemben estek el. Azokat a fiatalokat is sajnáljuk, akik kivágtattak úgymond a szabadság földjére, hogy azután mindenféle lágerek emeletes ágyain találják magukat és megismerjék a csajkarendszert, amely ott létezik, nem pedig minálunk.

— Az ellenforradalom okozta gazdasági károkból kilábaltunk. Tavaly hat százalékkal magasabb volt az ipari termelés, mint 1955-ben, s a mező- gazdasági termés is igen jó volt. Az idén az első kilenc hónapban az ipari termelés már 14 százalékkal haladja meg a tavalyit;

— Sokan az ellenforradalom után — azt hitték akkor, hogy a pénz tönkremegy. Lázasan vásároltak. Mi azonban győztük áruval! Most 17 milliárd forint értékű áru van az üzletekbe* és a raktárakban. Tessék nyugodtan vásárolni! (Nagy taps.) Most 2100 millió farmi, takarékbetét van az országban. Dolgozóinknak ezt a törekvését dicsérendőnek, jónak tartjuk a saját szempontjukból is és az ország szempontjából ÍS;

— Az életszínvonal — mint ismeretes — tavaly 14—16 százalékkal növekedett. A statisztikusok most alaposabban utána számoltak és azt mondják, hogy a korábbihoz képest tavaly nem 14—16 százalékkal, hanem pontosabban 16 százalék fölé emelkedett az életszínvonal. Én ilyen dolgokban konzervatív vagyok és inkább a réginél maradok, 14— 16 százaléknál. Ha 17 százalékot kapok, nem fogok haragudni, ha előzőleg csak tizennégyet mondtunk. Viszont ha előzőleg 17 százalékot mondtunk volna, s csak 14 százalékot értünk volna el, akkor ezért mindenki haragudna. Bocsássanak meg, hogy ha nagy dolgokkal tréfál az ember, de van egy terület, ahol megint élenjáró szerepünk van. Miről van szó? Az egy főre jutó kalóriafogy asztás Olaszországban 2570, Hollandiában 2910, Ausztriában 2940, Angliában 3230, a Magyar Népköztársaságban pedig 3240. Ha 10 kalóriával is, de már megelőztük az Egyesült Államokat is, Angliát is — ha még nem is az egy főre számitott termelésben, de az evésben. (Derültség)

— Ismét komolyra fordítva a saót — az elért eredmény maga nagy és megmutatkozik annak az elvnek az érvénye— A Központi Bizottság most megvitatta ezeket a kérdéseket és határozatokat is hozott. A Központi Bizottságnak az a véleménye, hogy az idei év első kilenc hónapjának eredményei alapján és a továb bi fejlődést figyelembevéve — a jövő évben végre kell hajtani azt az általános életszínvonalnövelést, amelyet a hároméves tervben előírtunk. Ezenkívül a jövő év első felében néhány dolgot rendezni kell. Az a véleményünk, hogy segíteni kell a nyugdíjasok bizonyos kategóriájának helyzetén és gondoskodni kell arról, hogy a nyugdíjak megállapításánál az összes ledolgozott évek száma jobban érvényesül jön, mint jelenleg. (Tap6.) A jövő év első felében segíteni kell. Az a véleményünk, hogy ahol három, vagy több gyermek van és azokon a magános asszonyokon, akiknek két, vagy kettőnél több gyermek eltartásáról kell gomdoskod- niok. (Taps.) Van olyan nézet, hogy várjunk az egésszel még egy-két esztendőt, hogy általánosan emelhessük a családi pótlékot. Ezt az álláspontot azzal indokolják, hogy mit fognak szólni mondjuk a kétgyermekesek, ha csak a harmadik gyerek után emelik a családi pótlékot. Van azonban egy másik nézet, és ezt fogadtuk el. Azt mondottuk, hogy a kétgyermekes családoknak meg kell értendők, hogy az ország gazdasági helyzete pillanatnyi lag többet nem enged meg. De ha azt megengedi, hogy annak a körülbelül 110.000 családnak a helyzetén könnyítstink, ahol sok gyermek van, akkor nekünk mielőbb kötelességünk segíteni ezeken a családokon! Ezt meg fogják értem az emberek. Majd, amikor olyan helyzetben leszünk, hogy általánosan emelhetjük a családi pótlékot, nem fogunk várni egy hétig sem. Viszont már most sem szabad tétlenül néznünk azt, hogy magányos asszonyok négy-öt gyermekkel szűkösebben éljenek olyan országban, ahol a nép átlaga lassan a világrekordot éri el a táplálkozásban. (Helyeslés, nagy taps.)

— Ha világosan látjuk már az idei év eredményeit, akkor a jövő év elején, bizonyos kate góriáknál emelni kell a fizetést. Olyan kategóriákról van szó, amelyek nem a nehéziparban dolgoznak, de a munkások általános jó élete és nyugodt álma szempontjából fontos feladatokat végeznek. Az egészségügyi dolgozókra,

valamint az általános és középiskolai tanítókra és tanárokra gondolok. (Taps.) Mert a fizetésük bizonyos mértékben elmaradt. Rendezni kell az ügyüket, hiszen ők gyógyítják a dolgozókat ha betegek és ők faragnak embert gyermekeikből. Helyzetük további javítása össznépi, össznemzeti érdek.

A lakáshiány enyhítésére a társadalmi erőket is mozgósítani kell

A lakáskérdésről többek között a következőket mondotta : A hároméves tervben 110 000 lakást építünk. Ez évi átlagban hatvan százalékkal több mint az elmúlt években. Emellett a jövő év első felében olyan tervet kell törvényerőre emelnünk, melynek végrehajtásával 15 év alatt alapjában megoldjuk Magyarországon a lakáskérdést. Ismeretes, hogy a második világháborúban és 1956-ban rengeteg lakás elpusztult. Az igények is megnövekedtek. Emlékezzenek csak 1930-ra, amikor egymás hegyén hátán éltek a munkásemberek, de a fővárosban 8 000 kiadó lakás volt. Senki sem rohant kivenni azokat, mert nem tudta, hogy a következő héten dolgozik-e még. Most nem keil félni attól, hogy nem tudják a lakbért fizetni, vagy a jövő héten nem lesz munka. Az igények növekedtek, s mi arra gondolunk, hogy megkétszerezhetjük, sőt megháromszorozhatjuk a lakásépítést, ha a lakásra váró dolgozók egy kicsit takarékoskodnak, szövetkezetei alapítanak, így saját tulajdonukként, saját maguknak előbb fognak lakást építeni. így az állami lakásépítésből is hamarabb jutnak lakáshoz a legjobban rászorultak. A mai lakbérek mellett nincs más út a lakáskérdés megoldására. A lakbérek a fenntartás 70 százalékát sem fedezik. Meg kell mozdulniok tehát egy kicsit a társadalmi erőknek. A Horthy-rendszer- ben az emberek a keresetük

negyven százalékát adták lakbérre, most öt-hat százalékát csupán. Komolyan szembe kell néznünk tehát a lakáskérdéssel és kézbe kell vennünk megoldását. Elhatároztuk, hogy 15 év alatt — a társadalom segítségével, mozgósításával — egyszer s mindenkorra rendbe kell hozni a lakáshelyzetet. Nem lehet az unokákra örökül hagyni. Elég baj, hogy mi nyögjük. Mi a régi uraktól örököltük ezt az áldatlan helyzetet;

A továbbiakban elmondotta hogy az idén már decemberben jóváhagyják a jövő évi tervet. Készül az ötéves terv is, amelyhez az anyag- és energiaszükséglet nagyobbik részét már előre biztosítottuk. Foglalkozunk a 15 éves távlati tervvel, s már megkezdődött az előkészítő munka.

— A gazdasági élet fejlődése egészséges. Tovább kell javítani a gazdasági vezetést. A gazdasági vezető tartson rendet a maga portáján. A vezetők legyenek kicsit felelősseb- bak és igazságosabbak. Nem igazságtalanságot akarunk mi vagy gorombaságot. Legyünk hogy úgy mondjam, jó emberek azokhoz a munkásokhoz — a munkások 98 százalékához — akik becsületesen dolgoznak, de ne legyünk jó emberek azokhoz, akik nem dolgoznak becsületesen. Követeljük meg tőlük a jó munkát.

— A munka eredményeit láthatták két esztendő alatt — mi arra fordítjuk, amire kell. Felesleges dolgot nem építünk*

Büszkék vagyunk a Szovjetunió és a népi demokráciák barátságára

Kádár János ezután külpolitikai kérdésekről beszélt. Megállapította: külpolitikánk mindenki előtt ismeretes, s az nem fog változni a jövőben sem.

— Büszkék vagyunk arra, hogy népünket barátjának mondja az a szovjet nép, amely négy évtized alatt csodát teremtett az egykori cári Oroszország helyén. Milyen örömmel és büszkeséggel halljuk, hogy most az Egyesült Államokban hozzáértő emberek kétségbeesetten követelik: „Érjük utói a Szovjetuniót a tudományos képzésben, a közoktatásban, az energiakutatásban,“ Azt az országot, ahol negyven esztendővel ezelőtt tömeges volt az írástudatlanság. Ilyen eredményekre csak a szocializmus képes. Büszkék vagyunk e nagy nép barátságára és rendületlenül mindenkor a magyar szovjet barátság mellett vagyunk és leszünk. (Hosszantartó viharos taps.) Ugyanígy hivei és következetes harcosai vagyunk a szocialista tábor egységének. (Nagy taps.)

A világ változik. A Szovjetunió az első szocialista ország volt a világon, de most, ezekben az években lerakták a szociaListá társadalom alapjait Bulgáriában, Kínában — és az nem akármekkora ország. Közel járnak a szocializmus felépítéséhez Csehszlovákiában és az egész szocialista világ gyors ütemben halad előre a szocializmus teljes felépítésének útján. Minden feltétel megvan ahhoz, hogy mi magyarok is kicsit gyorsabb léptékkel haladjunk ezen az úton. Egység kell, akarat kell, eltökéltség kell!

Külpolitikánkat illetően egyik szomszédunkkal, Jugoszláviával nézeteltéréseink vannak — ideológiaiak is, P°- Litikaiak ts. A jugoszlávok például nem helyeslik, hogy a 12 szocialista ország egységes táborba tömörült. Nekünk viszont az a véleményünk, hogy

ha nem volna szocialista tábor, akkor már béke sem volna a világon, A jugoszlávok mostanában olyasmit üzennek nekünk, hogy a viszony javítását óhajtják. Mi ugyanezt akarjuk és reméljük, hogy a jószomszédi viszony fejlődni fog. Hívei vagyunk ennek. Ha azonban vannak Jugoszláviában olyan emberek, akik azt képzelik, hogy viszonyukat Magyarországgal úgy is javíthatják, hogy közben sajtójuk szidalmazza a Szovjetuniót, Kínát, Bulgáriát, Albániát — akkor ez az elgondolásuk hibás.

A jugoszláv elvtársaknak meg kell érteniök, hogy a Szovjetunió, Kína, Bulgária, Albánia, Csehszlovákia és a Magyar Népköztársaság állás- ponja között hajszálnyi eltérés sincs az elvi kérdések megítélésében, vagy a nemzetközi politika alapvető kérdéseiben. (Lelkes taps.) A szovjet, a kínai, a bolgár, az albán, vagy a csehszlovák nép nekünk magyaroknak testvérünk cs szövetségesünk — a bajban mellettünk álltak. Nehezen tudjuk a barátkozást elképzelni a jugoszláv elvtársakkal, ha testvéreinkre szitkokat szórnak.

Reméljük, hogy a jugoszláv elvtársak változtatni fognak ezen a magatartáson és arra törekszenek, ami tényleg közös érdek és amit jó volna csinálni — hogy általában javítsuk kapcsolatainkat.

Szolidárisak vagyunk a nagy Kínával. Kína partmenti szigeteinek kérdése Kína belügye. és az igazság a Kínai Népköztársaság oldalán van. Elítéljük és megbélyegezzük az amerikai imperialistákat, akik jogot próbálnak formálni arra, hogy egy hatalmas szabad nép, egy független ország bel- ügyeibe avatkozzanak.

Mi a békés egymás melleit élés hívei vagyunk — folytatta Kádár János. Békében akarunk élni Ausztriával is.

Jó viszonyban akarunk élni minden országgal

Mostanában az osztrák kormány tényezői pár olyan kijelentést tettek, hogy elő akarják mozdítani a normális viszony kialakítását Ausztria és Magyarország között. Ezt üdvözöljük. Mindent meg fogunk tenni ezért és őszintén reméljük is, hogy kialakul a jószomszédi viszony. Nekünk azonban az a benyomásunk, hogy Bécsben működnek bizonyos — az osztrák népjen és talán még az osztrák kormányon is kívül álló — erők, amelyek nem akarják az Ausztria és Magyarország közötti jóviszonyt. Legutóbb például a Die Presse című újságban láttam egy cikket, amely többek között azt mondja, hogy határőreink gépfegyvereinek csöve Ausztria felé néz. (Derültség.) Miféle felfedezés ez? Az osztrák határőrség talán Bécs felé irányítja géppuskáinak csövét? (Derültség.) Nem hiszem. Az ilyen hangulatkeltés is azt mutatja, hogy amikor semmi ok sincs rá, akkor is működnek Bécsben valamiféle olyan erők, amelyek

— ha már mással nem tudják

— ilyen, gyakran nevetséges ostobaságokkal akarják a Magyar Népköztársaság ellen hangolni sz osztrák népet. Úgy gondoljuk, helyes lenne, ha az osztrák nép és a kormány utána nézne, hogy ilyen erők ne rontsák ott a két ország közötti jószomszédi viszonyt, s akkor mindjárt egyenesbe tudunk jönni, s ez véleményünk szerint mindkét országnak és mindkét népnek javára válik;

jó viszonyt akarunk az

Egyesült Államokkal is. Bár kissé nehéz velük jó viszonyban lenni. Ennek egyszerű okai vannak. Gondoljunk csak egy dologra: 1924-ben az Egyesült Államok kormánya Horthy fasiszta rendszernek kormányával egész gór együttműködési megállapodást kötött —

konzuli, fizetési, örökségi ügyekben, ezeket a szerződéseket az Egyesült Államok kormánya 1946-ban a magyar nép kormányával szemben egyoldalúan felmondta, pedig a magyar nép és a Magyar Nép- köztársaság véget vetett a fasiszta rendszernek. Különös felfogás ez: a fasiszta Horthy rezsimmel tudtak együttműködni, tudtak szerződést kötni, míg a demokratikus Magyarországot csak támadni, mocskolni és ócsárolni tudják. Ennek ellenére az amerikai néppel nekünk a világon semmi bajunk sincs és ezen az alapjon normálisan rendezni lehet a két nép és a két állam viszonyát is. Meggyőződésünk, el fog jönni az az idő, amikor az Egyesült Államok és a Magyar Népköztársaság viszonya jó lesz. Ehhez csupán egyetlen tényező kell: azok, akik az Egyesült Államok kormány- rúdját a kezükben tartják, vegyék tudomásul és törődjenek bele abba, hogy a Duna—Tisza mentén él egy nép, amely a szocialista társadalom híve, azt építi és attól nem fog tágí(FcJ.fftatás a 3. nldaton.-)