Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-16 / 244. szám

4 NAPLÓ 1958. OKTOBER 16. ' Nagygyűlés a Láng Gépgyár sporttelepén : 1 csangkajsetisták aptak A 4 választások előkészületei­nek nagy jelentőségű eseménye zajlott le szerdán délután An­gyalföldön, a Láng Gépgyár sporttelepén: a Hazafias Nép­front XXII. kerületi elnökségé­nek és az MSZMP kerületi bi­zottságának rendezésében itt tartották első választási nagy­gyűlésüket a főváros dolgozói. A hatalmas sporttelepet telje­sen megtöltötték a környékbeli üzemek munkásai, a kerület választói és a főváros más ré­szeiből érkezett küldöttség. A gyűlés kezdetére több min), százezer érdeklődő helyezke­dett el a díszemelvény előtt: tízezrek a szomszédos utcák­ban felállított hangszórókon fi gyeiték a nagygyűlés lefolyá- , sát. A részvevők hosszantartó ütemes tapssal „Éljen a Párt“ felkiáltásokkal üdvözölték az emelvényre lépő párt- és kor­mányvezetőket: Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkárát, dr. Mün- nich Ferencet, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnö­két, Apró Antalt, Biszku Bé­lát, Kiss Károlyt, Marosán Györgyöt, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjait, Ko­mócsin Zoltánt, a Politikai Bi­zottság póttagját és az elnök­ség többi tagját. A nagygyűlést Kiss János, a XIII. kerületi pártbizottság el­ső titkára nyitotta meg. Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára mondott be­szédet. Kádár elvtárs beszédét la­punk következő számában is­mertetjük. Kádár János beszédét hosz- szantartó tetszésnyilvánítással fogadta a nagygyűlés közönsé­ge, percekig hangzott az üte­mes taps és ünneplés: Éljen a Párt! Úttörők virágcsokrot nyújtottak át a párt első tit­kárának. A lelkeshamgulatú választási nagygyűlés Kiss János elvtárs zárószavai után az Internacio- nálé eléneklésével ért véget. Az Egyesült Államok tovább folytatja agresszív politikáját a tajvani kérdésben Dulles sajtóértekezletéről Washington (MTI). Dulles amerikai külügyminiszter ok­tóber 14-én sajtóértekezleten nyilatkozott az Egyesült Álla­moknak a tajvani kérdésben folytatott politikájáról. Dulles nyilatkozatából kitűnik, hogy a Kínai Népköztársaság bé­kés, megegyezésre kész lépé­sei ellenére az Egyesült Álla­mok továbbra is kitart agresz- szív és provokatív politikája mellett a tajvani kérdésben. után Dulles mégis megkockáz­tatta azt a kijelentést: „Remé­lem, a kimoji tűzszünet leg­utóbbi meghosszabbítását újabb hosszabbítás fogja kö­vetni”. Az amerikai külügy­miniszter sejtetni engedte: Mcelroy amerikai hadügymi­niszter, aki ez idő szerint Taj­vanon tartózkodik, feltételez­hetően arról tárgyal Csang Kaj-sekkel, , hogy egyrészt Csang Kaj-sek fokozza a part­Erre vall az amerikai külügy-. menti szigeteken lévő hadsere­miniszter ama ki jelentése, hogy a népi Kína „tűzszüneti tak­tikájával éket akar verni a nacionalista Kína (azaz a csamgkajsekisták) és az Egye­sült Államok közé a formozai térségben”, Dulles ellentmondásba ke­veredett az előző sajtóértekez­leten tett kijelentéseivel. Az amerikai külügyminiszter ugyanis most hangoztatta: „Nincsenek olyan terveim, hogy Csang Kaj-sek genera- iisszimuszt sürgessem Kimoj és Macu szigetén állomásozó védelmi erőinek csökkentésé­re.” Ismeretes viszont, hogy szeptember 30-án Dulles „os­tobaságnak” minősítette, hogy Csang Kaj-sek nagy erőket összpontosított a partmenti szi geteken. Dulles megjegyezte ugyan, hogy „a nacionalista erők nagyobb rugalmassággal és hatóerővel rendelkeznének, ha nem Kimojon és Macun’ hanem Formózán állomásoz­nának” — de mindjárt hozzá­fűzte: „Az Egyesült Államok nem kíván befolyást gyakorol­ni Csang Kaj-sekre avégből, hogy bármit is tegyen legjobb meggyőződése ellenere Mindezek után Dulles nem átallotta hangoztatni, hogy >a kínai feonnmunisták egyáltalán nem érdeklődnek olyan alku­dozások iránt, amelyek arra vezethetnének hogy Csang Kaj-sek csökkentse haderőit a partmenti szigeteken”. Ezek­gének tűzerejét, másrészt cso­portosítsa át haderőit. Dulles egy újságíró kérdésére vála­szolva tagadta, hogy a „tűzerő fokozásába” az atomfegyvere­ket is beleértené. Dulles a Kínai Népköztársa­ság jogos követeléseiről azt mondotta: „A kínai kommu­nisták nyilatkozatainak fő mo­tívuma, hogy az amerikaiak­nak fel kell adniok Tajvant, valamint a Kínai Népköztár­sasággal (értsd a csangkaj- sekistákkal) való szövetséget.. és haza kell menniök”. Dulles nyilatkozatában nem hagyott kétséget afelől, hogy az ame­rikaiak maradni kívánnak, s hogy minden realitás ellenére továbbra is kitartanak a csang- kajsekistákkal kötött agresz- szív szövetség és Tajvan meg­szállása mellett. Dulles • igyekezett bizonygat­ni, hogy „az Egyesült Államok szövetségesei a legteljesebb mértékben egyetértenek az amerikai kormány erőteljes és határozott magatartásával.” Peking (Uj Kína) Tajpej hírek szerint a csangkajsekis ták körében növekvő aggodal­mat és kétségbeesést keltett az a hír, hogy a Kínai Nép- köztársaság nemzetvédelmi minisztere elrendelte, további két hétre függesszék fel Ki­moj ágyúzását. A csangkajse- kisták attól tartanak, hogy meglazul hadseregük „erköl­cse“, de aggodalom tölti el őket az Egyesült Államok ma­gatartását illetően is. A kínai kormánynak a taj­vani lakossághoz intézett bé­kefelhívása aggasztja a tajva­ni hatóságokat, „mert az effé­le propaganda megingathatja a katonák morálját“. Riadal­mat okozott a csamgkajsekisták körében az is, hogy Washing­ton a közeljövőben esetleg nyomást gyakorol Csang Kaj- sekre, hogy csökkentsék a partmemti szigeteken állomá­sozó katonák számát, majd ezek ezt követően demilitari- zálják e szigeteket.“ Hazánk hatodik a Brüsszelben noyydíjat nyert országok rs Brüsszeliben nyilvánosságra hozták a nagydíjak alapján, ké szült statisztikák Áz eddig közzétett statisztika szerint Franciaország 168, Belgium 153, a Szovjetunió 82, Cseh­szlovákia 50, Olaszország 25, Magyarország 20, Grand Prix- et nyert el. Magyarország ható dik helyezésével igen előkelő helyet kapott az országok rang listáján. Vádoló számok (Gábor Andornak — a már elhunyt híres publicistának — „Ahogy én látom...” című cikkgyűjteményéből idézzük az alábbi kis glosszát, amelyet 1938-ban — a Horthy-fasiz­mus idején írt. Gábor Andor e korszak mindennapjaihoz fű­ződő megjegyzéseiben kíméletlenül leleplezi az országot pusz­tulásba vivő politikusok, „országvezetők” tetteit, amelyek tragikusan hatottak ki Magyarország népére. A csecsemő­halálozással kapcsolatos eme írása is kíméletlen vád a Horthy-rendszer ellen.) Vigadozzunk híveim Magyarország, mely pedig csak egészen kicsi folt volt az európai térképen, egy bizonyos versenyben az elsők közé küz­dötte fel magát. Nem a tudo­mányok versenyében, nem is a népszabadságok kiosztásának versenyében. Ezekben az én gőgös hazám nem is vesz részt. Nem, nem; nem a felnőtt ma­gyarok versenyeznek ez alka­lommal felnőtt külföldiekkel, hanem a csecsemők a csecse­egyre nő. 1934-ben még csak 5933 egy éven aluli csecsemő halt meg az első negyedévben Magyarországon. De már 1937- ben 6000 ég 1938-ban — mert szebb volt a tavasz minden előzőnél: — 6042! Ha így megy tovább, lehúzzuk Bulgáriát és utolérjük a dicső szomszédun­kat, Romániát. A Szovjetunió jelszava, ipar, haladás, kultúra dolgában; utolérni és megelőz­ni mindazokat a népeket és országokat, amelyek e javak­ban a világ élén járnak. íme, Magyarország átvette a jel­ölőkkel. Éspedig nem tejivás- szót, csak éppen a csecsemő Négytagú libanoni kormány alakult Beirut (AP—AFP). Mint az AP jelenti, kedden a késő esti órákban négytagú kormányt alakítottak Libanonban. A két szembenálló politikai csoport megegyezett, miközben a vál­ság egyre súlyosbodott a keddi nap folyamán. Mindkét fél szóvivője meg­erősítette, hogy négytagú kor­mány megalakításában egyez­tek meg. Karaim i marad az új kormány miniszterelnöke. A kormány második számú em­bere, Pierre Gemayel a sca- mounista falangista párt veze­tője. A kormány harmadik tagja Husszein Oueni a Sca- moun-ellemes nemzeti front régi vezetője. A kormány ne­gyedik tagja Raymond Edde, aiki az öthónapos viszály folya­mán bizonyos közvetítő szere­pet játszott. Az AFP jelentése szerint a miniszterek a következőkép­pen osztották el a miniszteri tárcákat: Karami: miniszterelnök, pénz ügyminiszter, nemzetgazdasági miniszter, honvédelmi minisz­ter és tájókoztatásügyi minisz­ter. . Husszein Oueni: külügymi­niszter, igazságügyminiszter és a tervhivatal vezetője. Pierre Gemayel: közmunka­ügyi miniszter, egészségügyi miniszter közoktatásügyi mi­niszter és földművelésügyi mi­niszter. Raymond Edde: belügymi­niszter, a szociális ügyek mi­nisztere és postaügyi minisz­ter. ' A libanoni faiangisták, az AFP jelentése szerint kedden j este bejelentették, hogy szer-| dától kezdve beszüntetik at sztrájkot. I Faud Sehab libanoni elnök ♦ már korábban ultimátumot in-| tézett mindkét félhez, amely-1 ben követelte, hogy egyezze-! nek meg, mert ha ez nem tör- * ténik meg, rendkívüli állapotot | hirdet ki és katonai kormányt | hoz létre. Az ultimátum határ- | ideje október 14-én járt le. f ban vagy a csecsemői élet más édesded megnyilatkozásaiban, hanem magában az élet finisé­ben, a halálban. Ki hal meg előbb? A magyar csecsemő vagy az angol, francia, etce­tera? Hát a magyar, persze, hogy a magyar! Áz egy éven aluli gyermekek halálozási statisztikájában a mi hazánk — rekorder! Ha- nem is áll az első helyen, ahol Románia áll, ezer élveszületettre 182 egy éven alul elhalálozott csecse­mővel, s ha nincs is második helyen, melyet Bulgária fog­lal el 154 csecsemővel: orr­hosszal mögötte nyomul Ma­gyarország 152-vel, s csak az­után következik a pompás Ju­goszlávia 150-el. Hurrá, sike­rült a harmadik helyet kivív­nunk a népgyülkolás terén! Éspedig nem átvitt, hanem egyenes értelemben. Most még j azt kell, mint lelkes sport- ♦ embereknek, megtekintenünk, ! vajon van-e reményünk arra, j hogy a harmadik helyről az t elsőre küzdjük fel magunkat? I Van. Mert, hála az egymást | követő magyar kormányok ál- í dásdús működésének, a szám meghalattatására alkalmazta. Ki mondja még, hogy Magyar- ország nem tanul? A föntebb! kicsiség azt tanú­sítja, hogy hazánk, amely olyan kézzel-lábbal közép­európai országnak akar számí­tani, Horthyék gondoskodása óta a legsötétebb Balkán ní­vójára süllyedt le. Akik ebben a szörnyű statisztikában előtte és utána következnek, csupa balkáni ország, amelynél a hencegő Magyar Miskák mind­valamennyinél különbnek tart­ják magukat. De hol a kü­lönbség? A lakosság életszín­vonalában a Horthy-ország már régen lezuhant oda, ahol a Balkán tengődik s ennek a következménye, hogy a halál­színvonal ügyében fölfejlődött oda, ahol a Balkán virul. Ez­zel a balkáni statisztikával ke­zünkben megértjük az egyke és az egyse népszerűségét. Mért szüljön a magyar anya? Hogy legyen emberanyag, ami ilyen győzelmekre viszi a ha­zát? így szólt tehát a vád. Gábor Andor írja — s ezt matatja a statisztika is — 1938-ban ezer élveszületettre 152 egy éven aluli gyermek halt meg a gondozatlanság, a rossz életkörülmények, nyo­mor és silány táplálkozás miatt. 1955-ben nálunk már csak 60 csecsemő halt meg legföl­jebb olyan súlyos betegségben, amelyet gyógyítani egyelőre nem lehetett. Eg és föld a különbség e két adat között, sőt, ha még hozzátesszük azt is, hogy nálunk évről évre csök­kenő tendenciát mutatnak a számok, hiszen 1949-ben meg — ha nem is 152, de — 91 egy éven aluli csecsemő halt meg ezer közüL cd politikai kiadr) árujúk Mjsidi érdekességek köln Egy nyugatnémet lapban a következő különös apróhirde­tés jelent meg: ötszobás lakás kiadó, jófeikvé- sű helyein, a temető közelében. Különösein alkalmas orvosi rendelőnek.” DUBLIN Egy dublini válóperes bíró a következő levelet kapta Ame ritkába vándorolt volt ügyfeje- 'töl: „Kérem önt, szíveskedjek közölni velem annak az asz- xzonynak. a nevét és címét, akitől 1947-ben elválasztott. Azóta már háromszor megnő­sültem, de arra a meggyőző­désre jutottam, hogy mégis az első feleségem volt a legjobb." PÁRIZS Párizsban általában igen nagy megértést tanúsítanak a szerelmespárok iránt Két sze­relmest mégis megbüntettek, mert Párizson keresztül kocsi kázva egymás kezét fogták. A baj csak az volt. hogy két kü­lön autóban sültek A párt és a kormány poli­tikája népszerűsítésének, az abból fakadó tennivalókra va­ló mozgósításnak egyik igen fontos módszere az írásos agi­táció. A párt kiadványai ter­mészetesen nemcsak a napi kérdésekhez nyújtanak segít­séget, fontos szerepet töltenek be a marxi zmus-lcninizmus terjesztésében, s nem utolsó­sorban a nap mint nap felme­rülő téves nézetek tisztázásá­ban. E kiadványok rendszeres terjesztése, tanulmányozása tehát rendkívül fontos, első­sorban a párttagságunk szá­mára, de sokat tanulhatnak belőle a pártonkívülj tömegek is. Gondoljunk csak az ellen­forradalmi időszakra. Pár­tunk először is a kiadványo­kon keresztül szólt a nagytö­megekhez, világosította fel ar­ról: mi is történt tulajdon­képpen Magyarországon?! — örömmel elmondhatjuk: párt- szervezeteink nagy része fel­ismerte az írásos agitáció fon­tosságát, ^ a pártkiadványok­ban nyújtott tájékoztatás je­lentőségét. _ A siklás; járási pártbizottság agitációs és pro­paganda osztályának vezető­je, Löffler József elvtárs rend­szeresen figyelemmel kíséri az alapsWWMKftak mr Irányú tevékenységét és egyben biz­tosítja, hogy az anyagok idő­ben és az igényeknek megfe­lelően rendelkezésre álljanak. Hasonló jókat lehet mondani a Kossuth-bányai pártbizott­ság munkájáról is, ahol még azzal is törődnek, hogy a Ki­adványok ne csak a párttag­sághoz, hanem a pártonkívü- liekhez is időben eljussanak. Az anyagok részére szekrényt készítenek arra a célra, hogy minden megjelenő kiadvány­ból egy-egy példányt megőriz­hessenek. Ez követendő példa, mert bármilyen anyagot, bár­mikor elővehetnek. S ez így is volna rendjén! Akadnak azonban még olyan pártszervezetek is, melyek szavakban tökéletesen egyet­értenek a fentiekkel, csak a gyakorlati kivitelezés nem így történik. A párttagság igényli a rendszeres tájékoztatást és hozzátehetjük — jogosan. így van ez a harkányi gépállomá­son dolgozó elvtársaknál is. „Hiába, nem tudjuk terjeszte­ni a kiadványokat, mert az emberek nem veszik meg“ — ezekkel a szavakkal fogadott bennünket a párttitkár elv­társ és amikor bővebben ér­deklődtünk a „miért nem megy“ után. kiderült, hogy a leküldött anyagokat, hónapok óta a szoba egyik sarkába halmozzák, természetesen érin tétlenül. Hasonló a helyzet a komlói belvárosi pártszervezetnél ás, ahol ugyancsak arra hivatkoz­va, hogy nem tudjuk elterjesz­teni — többet nemigen tesz­nek. Esetleg annyit, hogy egy bizonyos idő elteltével, úgy ahogy kapták, visszaküldik. Ne essék félreértés! Nem arról van szó, hogy a megka­pott anyagokat mindenáron eladjuk. Viszont az sem he­lyes, ha teljesen a spon tanéi - tásra bízzuk, azaz, ha valaki kér, akkor adunk neki, és kész. Jónéhány alapsterveze­tünknél az a helyes gyakorlat kezd kialakulni, hogy amikor megérkezik a kiadvány, tüs­tént felhívják az elvtársak fi­gyelmét az anyag tartalmára, ismertetik, miért szükséges az anyag tanulmányozása, stb. Ezeken a helyeken jó a ter­jesztés és nyugodtan kijelent­hetjük, ahol így törődnek a tagság eszmei, politikai neve­lésével, nincs és nem is lehet különösebb probléma a párt- szervezet egyéb munkájában sem. Hogy milyen nagy jelentő­séget tulajdonít pártunk a propaganda-anyagok terjesz­tésének és tanulmányozásá­nak, bizonyítja az is, hogy a titkárság a közelmúltban is foglalkozott e kérdéssel, és határozatot hozott a meglévő problémák kijavitására. E ha­tározatot megkapták alapszer­vezeteink, most csak arra volna szükség, hogy néha-né­ha elő is vegyék és annak nyomán igyekezzenek javíta­ni munkájukon. Járási pártbizottságaink ed­dig is sok segítséget adtak alapszervezeteinknek, de ezen túlmenően helyes lenne, ha bizonyos időközönként járási szinten megbeszélést tartaná­nak a propagandafejelősök- kel, ahol értékelnék a munkát és egyben megszabnák a kö­vetkező feladatokat is. Az ilyen értekezleteken többek között olyan kérdéseket is le­hetne tisztázni, hogy a veze­tőségek a propaganda-anya­gok kezelését ne olyan elv­társakra bízzák, akiknek nem jutott más pártmunka, hanem olyan fejlett elvtársakra, akik értenek is hozzá és szívesen vállalják. A községek és üzemek ön­álló könyvtárakkal rendelkez­nek. A könvtárosok egy része azonban inkább a megjelelt szépirodalmi müvekkel fris­síti állományát. Helyes lenne, ha mindenütt 0>M0mfc>ndóé­nak a könyvtárak politikai tárgyú könyvekkel való feá- töltéséről is. Nem lehet azt»p nézetet elfogadni, hogy az emberek nem is keresik az említett műveket, folyóirato­kat. Ha így van, akkor has­sunk oda, hogy minél előbb megszerettessük. Befejezésül néhány szót még a kérdés anyagi oldaláról. Annak ellenére, hogy a pro­pagandaanyagok terjesztése elsősorban politikai feladat, szükséges foglalkozni azzal is. hogy a párt nagy anyagi áldo­zatok árán biztosítja szá­munkra. Sok, nagyon sok jó példát lehetne már említem, olyanokat, ahol a pártvezető­ségek tudatában vannak en­nek és nagyon lelkiismerete­sen kezelik a r>árt pénzét. Meg kell azonban mondanunk azt is, hogy akad jónéhány olyan is, amely teljesen elhanyagol­ja az anyagok árának ' rende­zését, Csák egy kirívó példát: a mácocsi községi alapszerve­zet már 1 039 forint és ötven fillérrel tartozik, ugyanakkor többszöri felszólításunkra nem is válaszol. Ez nagvon helyte­len és az ilyen hibákat a le­hető legsürgősebben ki kell javítanunk! «X JL

Next

/
Thumbnails
Contents