Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-15 / 243. szám
»58. OKTÓBER 15. NAPLÓ 3 V' Tollhegyen: Fénykép és jóízlés Senki nem kíván beleszólni abba, hogy ki mit fényképez. örökítse meg, ha úgy tetszik, a lehullott falevelet, a kék eget, a macska farkát, vagy amit akar, de hogy mit teszünk a kirakatba, az már nem magánügy! Mert a kirakatról van szó. A Fényképész KTSZ Doktor Sándor utcai 3. számú műtermének kirakatáról. Mi látható itt? Színes, fekete-fehér fényképek, portrék, stb. És még valami. Három, egymás mellett levő kép. Kettő közülük befőttes üveget ábrázol, az üvegekben gyümölcs. Ez eddig rendben is van. A harmadik kép azonban nincs trendben. Ez a fénykép szintén egy befőttes üveget ábrázol, s az üvegben egy — gyerek! Egy kis fényképészeti trükkel hozták össze ezt a i,remeket”. A szemlélőnek önkéntelenül is a régi idők városligeti vurstlija jut eszébe, ott lehetett látni spirituszos üvegbe konzervált különböző „csodabogarakat”; Mert ez a kép nem szép és nem is valami újszerű fényképészeti eliárás vagy kísérlet bizonyítéka. Ez a kép egyszerűen — ízléstelen. Ezért nem való a kirakatba. (Garay) 16 minőségű munka — megbecsülés Megtartották a kisiparosok megyei küldött-gyűlését Műsorelőkészítő Bizottság létesült a városi művelődési osztályon, A bizottság feladata, hogy a Pécsi Rádióban minden pénteken fél hattól háromnegyed hatig tartó iskolás műsor összeállításáról gondoskodjék. Az iskolásoknak és szülőknek így hetente biztosítanák előadást a rádióban, A kisiparosok Baranya megyei szövetsége megtartotta megyei küldött gyűlését. A gyűlésen elhangzott titkári beszámoló és az azt követő hozzászólások révén képet kaptunk a megyei kisiparosság helyzetéről, eddigi működésükről és további feladataikról. A beszédek és felszólalások tartalmát az alábbiakban rögzíthetjük: | A gyűlés pártunk és korma- ♦ nyűnk határozottan leszögeÍ zett álláspontjának —, hogy a becsületes kisiparosságra népgazdaságunknak és a dolgozó | népnek szüksége van — jegyé- | ben zajlott le. Az állam és a í kisiparosság viszonyában ket- * tős kötelezettség áll fenn: az állam részéről a törvényesség szigorú betartása, a kisiparosság részéről pedig a lakosság szükségleteinek ellátása, továbbá a jó minőségű munka és a becsületes helytállás. Ha nem is jellemző, de előfordult megyénkben is, hogy az iparigazolványok elvonása: során néhány kisiparostól — : csupán rosszindulatú bejelentések miatt — vonták meg az engedélyt. Ennék a jövőben semmiképpen sem szabad előfordulnia. Államunk igenis megbecsüli a becsületes és jól dolgozó kisiparosokat és az illetékes végrehajtó szerveknek: ezt figyelembe kell venniök. A kisiparosoknak viszont azon túl, hogy a lakosságot olyan ’ cikkekkel látják el, amelyeket az állami ipar nagyobb meny- nyiségben egyelőre nem tud előállítani, továbbá azon túl, hogy a különböző szakterületeken a javítási munkálatokat kifogás nélkül ellátják — az szerzése céljából mindenképpen az egyenes úton kell ha- ladniok. Sajnos, akadnak olyan kisiparosok., * akik adókötelezettségüknek nem hajlandók eleget tenni, mások pedig bonyolult űzérkedési mesterkedésekbe keverednek. Ezeknek a személyiségeknek leleplezése és kiközösítése nem csak a bűnügyi szerveknek kötelessége, hanem elsősorban a kisiparosság össztársadalmá- nak. A gyűlésen továbbiakban szó volt arról is, hogy a peremvárosok lakói panaszkodnak: nincs részük kisipari ellátottságban. Tehát a peremvárosokban, főleg falvakban sókkal több szabó, kovács, lakatos, vízvezetékszerelő műhelyt kell megnyitni a kisiparosok részére és ehhez elsősorban a tanácsapparátus segítségére van szükség. Nagyon örvendetes jelenség, hogy ma már a megyében több száz ipari tanuló dolgozik, illetve tanul kisipari műhelyekben, hogy kiváló szakmunkásokká nevelődjenek. A gyűlésen a beszámolók és a hozzászólások után megválasztották az országos küldötteket. Három év alatt 337 áj M nyílt Baranyában Uj szaküzletek és önkiszolgáló boltok nyílnak a megyében Baranyában az elmúlt három évben 357 új kiskereskedelmi bolt nyílt. A boltok forgalma ugyanebben az időszakban felével, csak a falut véve 200 százalékkal nőtt. A kereslet mindinkább az igényesebb áruk, iparcikkek felé tolódott el. Ez tette szükségessé a Dél- Baranyai és az Észak-Baranyai Népbolt Vállalatok átszer vezését is ipar-, illetve élelmi szerclkfcárusító szakvállalatok :ká. A gyorsabb és gazdaságosabb kiszolgálás céljaira vi szont Pécsett 2, Mohácson szintén 2 önkiszolgáló és Mohácson még egy félönkiszol gáló bolt nyílik az idén, Sik lósan pedig Baranya megye első földművesszövetkezeti ön kiszolgáló boltját nyitják meg az év végéig. Tausz János bel adózás, továbbá a kereset meg- $ Kereskedelmi miniszter leg Takarmány is lehetne l Ha az ember ilyenkor, kuko- a levele és kevesebb, véko- rica törés táján végig járja nyább a szára, minél koráb- Baratnya megye mezősógét, ban érő fajta és minél keve- igen furcsa és érthetetlen dől- sebbet ázott a tarlón. Azt szók ták mondani, hogy a szeptemberi, október elejei kukorica- szár széna értékű (27—30 kilogramm keményítő értékkel, és 1.5 százalék emészthető fehérjével), a novemberi már csak szalma értékű (14 kilogramm keményítő értékkel és majdnem semmi fehérjével). Végül amit csak decemberben vágnak le, az csupán tűzre való. Csőtörés után azonnal kell tehát a kukoricaszárat vágni, behordani, és a penészedéstől óva raktározni, illetve silózni! Ezt az értékes szálastakarmányt érdemes megmenteni, mert a tarlón lábon hagyva levele letöredezik, az eső kilúgozza tápláló anyagainak zömét, a nedves őszi időben pegokan akad meg a szeme. Lehet, hogy csak az idegennek furcsa és érthetetlen talán, a baranyai gazdáknak ez a helyes és megszokott? Akkor viszont itt a hiba! Nem mindig helyén való a hagyományok tisztelése. Itt Baranyáiban, ahogy meggyőződhetünk róla, már ősidők óta az a szokás, hogy kukoricatörés után a visszamaradó kukoricaszárat levágják (még jobbik eset, ha levágják) és összekupacolják, aztán ott a tarlón úgy ahogy van, sorsára bízzák. Persze vannak kivételek is. Akad jó- néhány olyan parasztgazda, aki takanmányszámba veszi és megbecsüli a kukoricaszárat. ^Sajnos ez a ritkább jelenség. A vízzel nedvesített és aprított szár magas cukortartalmánál fogva önmagéban is jól si lózható, az állatok szívesen eszik és ha szükséges, jó be tonsilóban akár évekig eltart ható. Láthatjuk tehát, hogy a ku koricaszárat eltüzelni bűn és nagyfokú pazarlás. Az példáu még senkinek eszébe nem ju tott, hogy valamennyit is ér szénáját elégesse, pedig a jó kezelt és előkészített kukorica szár felveszi a versenyt a szé nával. Etetésével igen sok, fő leg szálastakarmányt takart hatunk meg, ezáltal takaróié nyozásunkat és állataink tor meüését egyenletesebbé, jövedelmezőbbé tehetjüfc utóbbi pécsi tartózkodása alkalmával bejelentette, hogy Pécsett a jövő évben bővítik a tej palackozó kapacitását, 1960-ban pedig egy 200 000 lakosú város igényeinek megfelelő tejüzem kiépítéséhez kéz- _____ de nek. A jéggyártás növelését »nyilas a Pécsi Pannónia Sörgyár jég- inyeik rémuralma, gyártó kapacitásának bővítésé- :ezrével pusztították Gyalázatos évforduló 1944. október 15-ét idézzük. Ezen a napon adta le Horthy a „kulcsot” ezekkel a szavakkal: Isten óvja Magyarországot ... Ezzel hárította át a felelősséget az églekre, miután ő maga kifogyatkozott minden olyan lehetőségből, amivel tovább óvhatná kormányzói székét, kenderes! birtokát, bank- részvényeit, kitüntetéseit és más egyéb apróságait, amelyek 25 éves uralkodásának egy-egy állomását jelentették. Nehéz szívvel, „hont sirató” lélekkel és egy „kevéske német segítséggel” átadta hát a „megszentelt jogart” Szálasinak, a „nagy nemzetmentőnek”, aki azután fáradtságot nem kímélve be is fejezte a még reá váró tennivalókat. — „Mindent a fajtánknak, semmit sem az ellenségeinknek.»” — mondotta és óképpen is cselekedett. Vagonok ezrei szállították nyugatra szivárgott „fajtájának” a még el nem herdált kincseinket, közben fedezékül odalökte a már amúgyis agyonzilált, széthullott „honvédségünk” maradványait az „ellenség” feltartóztatására. A háború és ezzel együtt történelmünk legvéresebb sza- következett ezután, a vezérek és keretlegé- Százával, a háborútonákat, a tapasztalatlan, képzetlen leventéket. Eperfákra, lámpaoszlopokra akasztották a bujdosókat, mellükön táblával, „így jár minden hazaáruló...” — Közben ők, a „hazafiak”, otthonokat égettek, hidakat robbantottak, síneket téptek fel, családokat szórtak szét a „hazavédelem” szemérmetlen jelszavával. S amikor a szovjet hadsereg csapásai alatt gazdáikkal együtt kikotródtak ebből az országból, nem átallották és még ma sem átallják gyalázkodó szájukra venni a „magyar haza” említését. A „Szabad Európa” Rádió, az .Amerika Hangja” és más nyugati orgánumok sakáljai ők, akik tizennégy éve lesnek prédára, tizennégy éve koholnak bárgyú terveket rendünk aláásására, megdöntésére. Az ellenforradalom gyalázatos napjaiban úgy érezték, jó talajba hullott az általuk elszórt beléndek és eljött a napjuk az aratáshoz. De ez a nap nem jött el és »oha nem jön el a hazaárulók számára. Ebben az országban, a mi hazánkban becsületes emberek milliói gondoskodnak arról, hogy „méltó” fogadtatásban részesítsék a magukból kivetkezett, gyökértelen bitangokat. Az o nevük hazaáruló marad és a sorsuk Is előbb vagy utóbb a hazaárulók sorsa vei oldják meg. (Is) gtól megcsömörlött bujkáló ka- lesz, .................................................................. Ne kik már könnyebb Négy bamabőrű vidám gyerek apja Horváth Károly cigányzenész. Nappal mások panaszait intézi a szakszervezetben, éjjel meg muzsikál, — dolgozik; Becsülettel neveld a kislányt, meg a három fiút; — Nekik, a gyere* keimnek már köny- nyebb lesz — mondta elgondolkodva, amikor felkerestem. Ahogy mesélt, úgy tárult elém egy régi szomorú világ, egy zenész-család nehéz élete. — Tíz éves koromban kaptam egy hegedűt, játszogattam rajta, hogy „Ecet ég a lámpában“, tneg ilyen egyszerű dalocskákat. Csak úgy „natúrból“, kotta nélkül — mondta. — Itt is ott is ellestem egy-egy nótát, így tanultam meg muzsikálni. Apám, aki bőgős volt, 13 éves koromban árván hagyott anyámmal és három kisöcsém- mel együtt. Nekem kellett munka' után nézni. — Jártam a kiskocsmákat és vendéglőket. Húztam magyamótát, vagy slágert, katonanótákat, hol mi kellett; De sok éjszakát átmuzsikáltam gyerekr fővel; Fáradt, álmos voltam, de húzni kellett a vonót a cigarettafüstben, hogy kenyér legyen a családnak. Ha kidobtak, ha már nem volt ránk szükség, menni kellett, menni munka után. Szörnyű volt ez a bizonytalanság — mondta és egész elkomorult az emlékezésben. — Megbecsülték magukat, mint zenészeket? — Megbecsülés, — de sokszor megaláztak bennünket, mert zenészek és mert cigányok voltunk; Akadt akivel féllábon muz&ikáltattak, eltépve adták a pénzt, vagy éppen ledobták a földre. Persze, ezt nem mindenkivel lehetett megcsinálni, — bár nagy úr a pénz. Én inkább éheztem, de nem csinált senki bohócot belőlem e*» mondta. Megtudtam, hogy sokat tanult Banka Pista meg Horváth Kálmán bácsitól, akik kávéházakban^ játszottak, és igen szerette őket a közönség. Úgy tanult meg igazán játszani még az öregektől, figyelt, és úgy leste el a legújabb dalokat. — Hej, ha én úgy tanulhattam volna, mint az én fiam — mondta sóhajtva. Azt már nem tudtam meg, hogy akkor mi lett volna, de azt igen, hogy a legnagyobb fia, Guszti nyolcadikos, és hatodik éve zeneiskolás. Azt is megtudtam, hogy 5-öse van hegedűből, és szakiskolát szeretne végezni; *— Ha a másik kettőnek lesz tehetsége, §— hát zenész lesz mind a három — mondta Horváth Károlyi Elmondta, hogymá már klasszikust játszanak a cigány- gyerekek, nekik más életük lesz, — mert mikor álmodtak vo1- na ők koncentről, színházról? — Ma már az állam is, a szülők is megtesznek mindent azért, hogy több legyen a gyerekből, mint 6 volt. Remélem, hogy megbecsülik fiaim ezt a nagy lehetőséget, hogy tanulhatnak; Remélem, hogy nem hoznak szégyent muzsikus szüléikre. Wesztl Márta Mi ennek az enyhén szólva nészedni kezd, ízletessége, etet mérhetetlen pazarlásnak az he tőségé romlik; oka? Valószínűleg nem lustaság vagy hanyagság, sokkal inkább az, hogy parasztságunk nincs kellően felvilágosítva a kukoricás zárnak, mint szálastakarmánynak komoly jelen tőségéről. Annyit tudnak a gaz dák, hogy megeszi a jószág, elrágódik rajta, ha éppen más nincs, de a benne rejlő értékekkel megközelítőleg sincsenek tisztában; A kukoricaszánnak, mint szálastakarmánynak jelentősége elsősorban abban rejlik, hogy évről-évre rendkívül nagy meny leég áll belőle rendelkezésünkre- Hiszen a búza után a kukoricának van a legna- i gyobb vetésterülete összes ^kultúrnövényeink között or- ’ Szagos és megyei viszonylatban is. A leveles kukoricaszár csőtörés után a közepes szénával egyező tápláló értékű takarmány. Mégis sok helyütt, mint mér említettem, a tarlón megy tönkre az eső, szél és hó hatásának kitéve. A rendeQkezésre álló takarmányokkal való pazarlás iskolapéldájának kell tekintem a kukoricaszár feIde vonatkozó vizsgálatok szerint a jó minőségű, tehát jól kezelt kukoricaszár szárazanyag tartalmának 45 százaléka cukor, de ez a mennyiség állandóan csökken. November végén a szárazanyag cukortartalma már csak 17—18 százalék. A cukortartalma nem csak ízletesebbé, de egyszersmind jól silózható nyersanyaggá is teszi a kukorica szárat. Az állandóan csökkenő cukortartalom megőrzése végett igyekezzünk minél előbb feletetni, vagy ha ez akadályokba ütközne, akkor készítsünk szilázst belőle. A leveles kukoricaszárat főleg kisüzemben, előkészítés nélkül szokás etetni. Ilyenkor azonban a marha csak a leveleket, a szár címerét és a cső- burok levélzetét rágja le. A szárat magát nem eszi meg. Egyedenként változó mértékben az előkészítés néflkül adott leveles szárból 20—25 súlyszázalék „izéket“ hagy vissza a tehén és az ökör. Célszerűbb szecskázni és nedves répaszelettel, aprított répával, vagy Időtlen kezdését. Ez a pazar- más nedvdús takarmánnyal ke lás sajnos még takarmámyszűk esztendőben is általános. A leveles kukoricaszár ta- ' karmányozás szempontjából értékesebb minél több verten etetni. Alkalomadtán lóval és juhval is etethető a kukoricaszár, de ezek még több „izéket“ hagynak Tteraa, mint a marha. Bíznak benne... JTstére keive kivilágították a kisvas zári kultúrházat, a járdán nehézfüstű cigaretták parázslónak, a jelölő-gyűlés kezdődik a teremben, várják a jelöltet, aki most érkezik Pécsről. Voltak itt választások azelőtt is, csak úgy mint az ország bármelyik falujában, vámosában. És csak mindig az ígéret, meg az Ígéret, — tett meg semmi, olyan mindegy volt már, hogy kit választottak, vagy kire szavaztak, — egykutya volt valamennyi képviselő. Már a nevüket sem tudják. Minek is? Arra emlékeznek még, hogy a Kisgazdapárt erősen vitte az iramot valamikor a Grál Gyuri vezetésével, aki aztán elillant negyvenötben Németországba, no meg a MÉP, a Magyar Elet Pártja, élén a főjegyzővel, bi- bonyos Sik József nevezetűvel, aki szintén eltűnt az istentudja merre, hová? Negyvenöt után már csak a hisgadák futottak a választáson a régiek közül — kaptak is vagy 65 százalékot, a Kommunista Párt meg csak tízet. De negyvenhétben fordult ám egyet a kocka, mert a kommunisták hatvan százalékot kaptak, a ktegazdák meg csak 14 százalékos „sikerrel" zárták a szavazást. 1954-ben aztán a falu szavazati joggal bíró lakosságának 99.8 százaléka szavazott a Népfront ra. Most persze kérdezhetnéd, hogy a kisvaszariak, magyar- egregyiek, szalatnaSkiak, téke- siek, gerényesiek és az ágiak politikai meggyőződésből szavazták-e a Népfrontra? Hát..; abból. Bizony abból. Mert a paraszt, ha azt látja, hogy a kormány utakat javít neki, kultúrházat épít a gyerekeinek, kedvezményes vetőmagot ád, villanyt ad, idéküldi a gépállomás traktorait, jóeszil fiait, leányait pedig iskolára viszi, taníttatja, — akkor a kisvaszariak azt mondják: a kormány jó politikát csinált Kisvaszaron, cserébe bizalmat adnák a kormánynak. így politizál a paraszt ember. AM ért azért mindenki látÍTM hatja miként fordul sor sa, ennek a hat község lakosságának az elmúlt esztendőkben. Ezt maguk el is mondták a jelölő gyűlésen, ezen az estén, amikor négy év után ismét megyei tanácstagnak jelőtték a „kapitányt", őr. Nemes Alajos ehdársat, a megyei rendőrkapitányság vezetőjét. Mit is mondtak? Azt, hogy: Kisvaszaron 4 kiindult el évekkel ezelőtt a családi otthonból és ma már mérnökök. Ilyesmiről beszélgettek a kultúrház előtti járdán és kelőmé teres bekötőút, kétkemen- sőbb benn a teremben is. Es cés korszerű pékség, új iskola és úttörőház, új postaépület épüti. Helyrehozták az apaállat istállót, mezőgazdasági kis vasutat létesítettek, hat oszloppal bővítették a közvilágítást, van két üzemi munkásszállás is korszerű konyhával. No és aztán olyan „csoda“ is történt, hogy ebben a faluban, — ahol azelőtt egyetlen motorkerékpár nem volt —, most van hét, de van még mosógép is, nem is egy, azonkívül legalább tizenkét villanymotor, meg aztán... Nem érdemes sorolni, mert hasonló fejlődésen ment át a többi öt község is. Az egyik betonjárdát, a másik vasútállomást, a harmadik új kultúrházat és mozit kapott, meg vil-> lányt, vagy hogy T ékes községben annakidején csák hat darab rádió volt, most meg 46! Az ágiak is mondogatják, hogy ebben a faluban parasztnak gyereke túl nem léphette a határt, hogy valamelyik városi iskolában tanulhasson. Most meg írd és mondd: két fiatal még valamiről. Arról, hogy miért éppen N&mes elvtársat jelölték megyei tanácstagnak. Azért, mert vagy hetvennégy olyan panaszt és kérelmet, kívánságot intézett el a hat község népe részére, amelyek ha másnak nem is, de nekik igazán sok gondot és problémát okozott. S találunk itt „nagy ügyeket is", mint például az autóbuszjárat megindítása, a gerényesi orvosi körzet meghagyása, (most Kisvaszaron kell ugyanezt elintézni...) aztán a negyvenszázalékos vadkár megtérítése, aztán a sza- latnaki strandfürdő létesítése, kultúrotthon rendbehozása, halastó létesítése, viflanymotor üzemeltetés m stb, fiit erről van szó. Egysze■“ rűen ezért, — mert bíznak benne, hogy ahogy tud, úgy segíti a hat falu fejlődését i;. S most, négy év múltán, újra bizalmat adtak Nemes elvtársnak. \