Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-14 / 242. szám

NAPLÓ

1958. OKTOBER II.

A Német Demokratikus Köztársaság

a választások előtt

Jelölő gyűlések időpontjai

Bruno Leuschner, az NDK Tervbizottságának elnöke, a demokratikus Németország Nemzeti Frontjának III. kongresszusán rámutatott arra: a november 16-ra kitűzött népi kamarai választásokat utolsó sorban az fogja mezni, hogy az NDK az elmúlt esztendőkben elért nagy gazdasági eredményekre tekinthet vissza. Főleg az iparban és a mezőgazdaságban bekövetkezett fejlődés folytán a népgazdaság termelésének összértéke az 1954. évi 87,5 milliárd D-márkáról 1957-ben már 102,5 milliárdra növekedett s ez évben további tíz milliárddal gyarapszik. (1 D- márka kb. 5 forint). A Német Demokratikus Köztársaság ma Európa legfejlettebb ipari államainak sorában áll;

A NEMZETI JÖVEDELEM

1955-től 1958-ig 13,6 milliárd

D-márkával emelkedett. Ebből több mint kilenc milliárdot — vagyis kétharmadát — a lakosság életszínvonalának Javítására fordították. A legutóbbi négy esztendő sok területen megváltoztatta a gazdaság arculatát. Uj erőművek épültek, a hajógyárakban tengerjáró hajók készülnek, az NDK repülőgépiparának máris híre van. Ez csak néhány kiragadott példa.

— Joggal állapíthatjuk meg tehát, hogy megbízható gazdasági bázist teremtettünk. Most fogunk hozzá eddigi gazdasági fejlődésünk gyümölcseinek le- aratásához — mondotta a Tervbizottság elnöke, majd arról beszélt: A bonni urak nagyon is tudatában vannak annak, milyen hatással van az NDK példája a nyugatnémet dolgozókra. Meg is van az okuk rá, hogy a Német Demokratikus Köztársaság eredményeit nagyon komolyan vegyék. Bárhogyan is erőlködnek, Bonnban, nem kerülhetik el vereségüket ebben a békés versengésben.

ILYEN HATALMAS FELADATOKAT azért tűzhetünk magunk elé 1961-ig és a harmadik ötéves terv végéig, mert teljes mértékben számíthatunk

a dolgozók tudáséira, készségére és akaratára, s emellett még a szocialista tábor, mindenekelőtt a Szovjetunió is döntő segítséget nyújt. A Szovjetunió a többi között kétszer nem annyi nyérsvasat szállít ne- jelle- künk a harmadik ötéves tervidőszakban, mint amennyit a Max kohóműben összesen gyártunk. Vagy vegyük az alu- miniumbehozatalalt: a következő években 85.000 tonnára növekszik s meghaladja a Nyu- gat-Németországban évente termelt mennyiség felét. Kü-! lönösen Jelentős lesz az ás-| ványolajimport; a harmadik t ötéves tervidőszakban évi 4,8; millió tonnára fokozódik. : Bruno Leuschner a továbbiak-1 ban arról beszélt, hogy az ál-j lamszervekben és az üzemek- j ben végzett egész gazdaságii munka középpontjába a

nőségben, például a hajógyártás, a nehézgépgyártás, az építőipar, az elektroipar és sok más iparág számára. Az ipari termelés fejlődésének gyors üteme több áramot is követel. Az 1959—1960-as években az energia-hálózat kapacitását 1200 millió wattal kell növelni. A textiliparban nagy összegeket fordítanak az üzemek korszerűsítésére és kibővítésére. A gépipar 1961-ig több mint

600 000 orsót, kb. 8500 szövőgépet és 18 000 darab köt-szövő- gépet szállít a textiliparnak.

Bruno Leuschner azzal fejez- i te be felszólalását: A szocializ- ; mus felépítése igazságos és ne- i mes dolog, mert hiszen melyik i más társadalmi rendben irányul minden erőfeszítés a gaz- ; daság, a tudomány, a kultúra : és a művészet fejlesztésére, a nép jólétének növelésére. S; ezért érdemes dolgozni.

Nagyobb megértést kérnek az utasoktól a pécsi közlekedési dolgozók

szükségleti cikkek termelésének nagyarányú fokozását kell helyezni;

A KŐVETKEZŐ HÁROM Esztendőre igen sok fel-; adatot tűztünk magunk elé.; így például 1961-ben, vagyis] két éven belül, közel három-; szór annyi hűtőszekrényt, két; és félszer annyi televíziós ké-! szüléket, s majdnem kétszer] annyi személygépkocsit fogunk; gyártani, mint idén. A p>erlon-'; és selyemszövetek gyártását ! 1961-ig háromszorosára, a pa-i műt és pamutszövetekét majd-' nem kétszeresére fokozzuk. ] Természetesen sok előfeltételt! kell megteremtenünk a nép-j gazdaságban, az egyes gazda-] sági és iparágaikban, hogy eze-j két, s más gazdasági felada-j tainkat valóra válthassuk. Ezek közé tartozik, mindenek-] előtt a technikai haladás cél-j tudatos bevezetése és biztosi-! tása üzemeinkben. Ez az egyik ; legsürgetőbb feladat, mert csak; ennek tévén válik lehetővé aj munkatermelékenység gyors j fokozása, az önköltség csök-j kentése és a készítmények mi-; nőségének döntő megjavítása.;

a kohászati müvekre;

jelentősen nagyobb feladatok; várnak, több acélt és fémet! kell száll í tan iok mind jobb mi-;

Vállalatunk öt új Ikarust 60-as típusú autóbuszt kapott. . Ezeket most járatjuk be síkköz- | terepi vonalainkon.

Az Ikarusz-gyár csak abban

az esetben vállal garanciát a kiadott gépkocsikra, ha mindenben betartjuk a kapott utasításokat. Az öt új autóbusz esetében csak félterheléssel közlekedtethetjük a kocsikat — a bejáratás ideje alatt. Ez azt jelenti, hogy hatvan helyett csak harminc utast vehetnek fel a gépkocsivezetők és a jegykezelők.

Csak egy-két napja van ez így, s máris sok gorombaságot kellett lenyelniök emiatt a Pécst Közlekedési Vállalat dolgozóinak. Napirenden van a bejáratás alatt lévő autóbuszok indulásakor a fenyegetőd- zés és csak úgy röpködnek a durva megjegyzések. Pedig semmi értelme a vállalat dolgozóit szidni, amikor azok felsőbb utasításra cselekszenek. Mi tudjuk, hogy nem kellemes várni a megállóknál, mégis arra kérjük az utazóközönséget, hogy tanúsítsanak nagyobb megértést, segítsék ezzel is munkánkat.

Van még egy észrevételünk, amelyet az illetékeseknek szóban már elmondottunk. Az uránvárosi járat végállomásánál nincs biztosítva a fordulási lehetőség. Mivel igen keskeny az út, kénytelenek gépkocsivezetőink felmenni a kiképzett parkrészre, melynek

I Október 14-én, 17 óra 30 pereikor:

í Vasas II. falusi iskola (Va- jsas II. falu 145—148. hsz-ig, 1150—220 hsz-ig és Liget-telep.)

J Október 14-én, 18 órakor:

Szabolcstelepi óvoda (Felső- jtelep mindkét oldal 37-től 66. hsz-ig.)

Fehérhegyi iskola (Frankel Leó u., páratlan oldal 1—11. hsz-ig, páros oldal 2—8. hsz-ig) Meszesi párthelyiség (Szeptember 6. tér 1—8. hsz-ig, Korvin Ottó utca 11., 13., 15., 17., 19., 21., 23., 25. hsz.)

Borbála-telepi kultúrhéz (Borbála-telepi magánházak a meszesi részen, Czerékvölgy, Káposztásvölgy).

Budai II. pártház (Erzsébet u., Rudas László u.)

Vámház utcai» iskola (Felső- vámház u. mindkét oldal 33. hsz-tól végig.)

Kesztyűgyár (Gergely u., Ignác u., Nap u., Ótemető u., Tinódi u., Tettye dűlő, Tettye u. mindkét oldal 14. hsz-tól végig)

Kis jóindulattal ez a prob-L Ágosto"itéTi iskola (Df^' ma is megoldható. ík06Tu:> Mindszent u„ Szikla

• u., Tettye u. mindkét oldal 1— BEZENSEK ANTAL {13. hsz-ig, Zidina környék.)

éles kőszegélye van. A kőszegély sok guminkat tönkretett már, $ ha a jövőben is csak így , tudunk megfordulni az autóubsszal, csak kárunk lesz belőle.

Kis

léma is megoldható.

igazgató,

Egyetem utcai iskola (Béri Kiskereszt u.)

Balogh Ádám u., Egyetem u., Irányi Dániel tér, Koller u., Lenke u.)

Szülésznőképző (Hunyadi u» páratlan oldal 29. hsz-tól végig, páros oldal 34. hsz-tól végig, Babies Mihály u., Ányos Pál u., Cserfa u., Fenyvessor, Kardos úti menedékház, Kiss József kilátó, Puskin u., Üdülő szálló, Szent István u., Turistaházak, Kantavári erdészlak.)

KPVDSZ kultúrotthon (Anna u., Kisflórián u.)

KIOSZ székház (Rákóczi út páratlan oldal 1—39 d. hsz-ig, páros oldal 2—50 hsz-ig.)

Kertvárosi iskola (Árnyas u., Délmegyer dűlő, Kertváros u., Keszüi út, Málomi út, Nyárfa u., Nyugati Kőhíd dűlő, Tolsztoj u., Berzsenyi u., Bolyai Farkas u., Erdély u., Gárdonyi Géza u., Gyulay Pál u., Makarenko u., Rózsa u.)

Málomi iskola (Málom, Felső utca, Akácsor.)

Baromfigyűjtő váll. (Doktor Sándor u. páratlan oldal 29- től végig, páros oldal 36. hsz- tól végig.)

Pannónia Sörgyár kultúrterme (Kisrókus u., R^kus u.)

III. kerületi tanácsház (Honvéd u., Budai Nagy Antal u ,

Az agitátorok kézikönyve

Sóik szemrehányás hangzott el eddig, hogy a politikai agitációhoz nincs megfelelő széleskörű és. alapos tájékoztatás. Érthető, hiszen érvelni, meggyőzni csak a konkrét tények ismeretében lelhet. Ezt a hiányt pótolja a most — 6 tegyük hozzá: a legjobbkor — megjelent kézikönyv.

Ez a 250 oldalas könyv megismerteti az olvasót népi demokráciánk tizennégy esztendejének politikai, gazdasági, kulturális és szociális eredményeivel. Az első fejezet szemléletesen bemutatja, mit jelentett volna,

ha győz az ellenforradalom, s a nemzet legjobb erőinek küzdelmét a régi rend restaurálói eilen, valamint a szocialista tábor elévülhetetlen támogatását a rend helyreállításában. — Csokorba köti a kormány nagy jelentőségű intézkedéseit a lakosság helyzetének javítására.

A második fejezet feleleveníti a hatalom megszerzésének

útját. Olyan kérdésekre válaszol számokkal és tényekkel, mint a* népi hatalom demokratizmusa, 1— kik ültek a Horfchy- rendszer ’''‘parlament- jében, milyen volt a

felsöház összetétele, miként szolgálják a tanácsok a nép hatalmát, stb. A harmadik és a negyedik fejezet bőséges, rajzokkal illusztrált statisztikát közöl a népgazdaság fejlődéséről, a dolgozók élet- körülményeinek alakulásáról, kezdve a fogyasztástól, a lakás helyzetig és az oktatásig. Az ötödik fejezet a jövő, a hároméves terv távlatait tárja elénk, megmagyarázza a párt és a kormány gazdaság- politikájának alapvonásait.

Igen hasznos a kézikönyv nemzetközi vonatkozású része is,

amely a nemzetközi erőviszonyok alakulásának, a szocialista tábor fejlődésének, a gyarmati remete ze; széthullásának tényeit sorolja fel. Ugyanakkor e fejezetben találjuk a kommunista pártok, s a nagyobb nyugati politikai pártok politikai célkitűzéseit és az ország politikai életében betöltött szerepét.

Ez az ízléses és tartalmas . / könyv rendkívül hasznos segítség a választási politikai munkához. Nélkülözhetetlen az agitátorok számára. Rövidesen megkezdik árusítását.;

intR'éKiKgKiWMMMMnntlMMmMMMMmMMlMMMMMMMMOTmMNMMMIR

IL

„1934, április.*'

Átmegyünk Besencére. Ez a falu valamennyi helyett beszél» Amint behajtunk az utcába, összeíacsarodik a szivünk. Bal ról kopott, himlőhelyes kis ház, kapuja düledezik, zsalu gátere, ajtaja beszögezve. Udvarát fel verte a gyom. Olyan, mint egy esőverte, napszítta koporsó. A lovak lassú léptekkel paroBz- kálnak velünk, mi némán néz zük az ütött-vert, elhagyott házat, a tomácos, zsalugáteres portát, melynek hideg a tűzhelye, tetejét megbontotta a szél, kéménye csorba, udvara, kertje kihalt»

Nézzünk végig a tisztára söpört utcán. A házaik előtt imitt- amott egy öregember, öregasz szony ül. Kezét ölébe ereszti, köszöntésül bólint, vagy megbillenti kalapját, aztán néz, néz a messzibe, a semmibe. »■ Egy fiatal anya gyermeket tart karján, egy másik nagyobbá** ka gyerek egykedvűen porosz- kál a házak mellett, — íme, ennyi gyermeket láttunk mindössze ünnep délutánján Besen- ce utcáján;ii

Itt van balkézről Bikó bácsi háza. Szép kis ormánsági ház, de ilyen állapotban! Maga Bikó bácsi egyedül maradt a világon, ott lézeng most is a kihalt udvarban, léptei egyked vűek, vontatót tak, tekintete fáradt. Se kutyája, se macskája. Tán még a madarak is elkerülik hézatáját. Ha ő meghal, ajtaját beszerezik, a gyom ellepi az udvart, a kertet és átveszik birodalmukat az egerek. pókok és temetőbogarak...

Nyolc éves helyes kislány bandukol mellettünk kifelé a

faluból. Felvesszük a kocsira. Beszélgetünk vele. A Ida Kovács Mariska ártatlan, vidám feleleteiből szakadékok nyílnak meg előttünk -. s •

— Hova, hova?

— Mék apám ©lejbe, segétök a disznókat hazahajtani.

— Hát csak így, egyedül?

Vállaitvon, nem felel, majszol

ja a főtt perecet.

— Hol vannak a pajtásaid?

— Hét»»; nem tudom ..,

— Vannak-e sokan?

— Vannak ám. Van három is!

— Hányán vagytok az iskolában?

— Most sokan vagyunk. Tizenöten»

S elmondja, hogy tanító nincs. A tiszteletes úr tanít. A tizenöt gyerek közül négy a papé. Első elemista egy sincs az iskolában.”

Besence, 195«. október:

Csöndesen ballagok a földúton. A hajlat után váratlanul elém bukkan a falu. Két sor ház fut a széles, fákkal, gyepes padkával szegélyezett út oldalán. Mögöttük karcsún ível a magasba a templom máladozó vakolatú tornya.

Uramisten! Nem álom ez? Hiszen itt balkézről.».? Nem, ez nem Bikó bácsi háza. A fák lombjai közül két szép, nagy ablak néz az utcára. Még csak nem is hasonlít a régi, tomácos ormánsági házakra; olyan családi ház ez, amilyent manapság mindenütt látni, a nemes vakolat ezüstösen csillog a délelőtti napsütésben. Nem, nem tévedtem el, egykoron Itt állt Bikó bácsi portája. Azt mondják, felakasztotta magát.

az öreg, nehogy a rokonok elvigyék Besencéről. Házából Fórisék újat építettek, szépet, városiasat, oda a „halálra ítélt“ falu szélére, jelezve a betévedőnek, hogy nem „lepte el a gyom”, nem „vették birtokukba az egerek, a pókok és a te- metőbogairak”»: 5

Nézem a falut. Kívülről, a házakról, a falakról, az ablakokról és az utca délelőtti képéről próbálok ítélkezni. Ko- dolányi János azt írta: Az egyke egyik jellemzője a düledező, üres, gazverte porta. Itt bizony meg kell fordítani az „elméletet”. Akadnak, hogyne akadnának elhanyagolt, má|ó- vakolatú házak, de nagyon könnyedén meg lehet számolni őket. A múlt jeled. Csakhogy ott áll mellettük a jelen s a jövő, Fórisékén kívül Futóéké, Simonéké, Szabóéké. Aztán Bencéék, Bótorék ugyancsak kibővítették a régit és új köntösbe öltöztették.

A házak előtt emberek. Itt jobbról egy öreg, pipa lóg a mellére. Alszik a meleg napsütésben. Odébb öregasszony. Kezét nem ereszti ölébe, nem is „néz a semmibe, a messzibe“, hanem a szöszkefürtű unoka röpködését figyeli a kis- padról. „Jani, Janikám!” — kiált egy fiatalasszony, 6 hároméves lurkó szalad feléje. A falu közepén traktor, a kezelő éppen olajat önt, két gyerek meg a nyeregben ül és nagybüszkén tekint szét a világban. Arrébb egymás után két udvaron is összesen őt fiú és leányka játszadozik a kút lábánál. S mintha kacérkodni akarnának velem, az iskola melletti két házból hangos gyenmeksí- rás hallatszik. íme, ennyi gyermeket láttam egy délelőtt, néhány perc alatt.

Zsivaj, cicázás, kergetőzés.

Hát még az iskolaudvarban. A frissen ültetett facsemeték között heten ugra-bugrálmak,

táskájuk sóiba rakva a veranda lépcsőjére. Hangos, illemtudó köszöntéssel fogadják az idegent s egy pillanatra megállnak a futó lábak.

— Hát ti mit csináltok?

Néznek, néznek, aztán egyik,

Simon Ibolyka megszólal. Bőbeszédű kislány, később is ő vitte a szót.

— Most a nagyok tanulnak, utána mi.

— Elsős van-e köztelek?

— Igen — megint a kis Ibolyka. — A Gerges Béla és a Szajkó Magdi. Jövőre meg B. Nagy Pisti, a Tibor öccse.

Lassan a többiek is felengednek, mosolyognak, nevetgélnek. Mondják sorba, hogy kinek van kistestvére, bátyja. Majd mindegyiknek. Aztán arról beszélnek, hogy nagyon szeretnek tanulni, olvasni, meg számolni. Persze játszani is. Bizonyságul mindjárt összekapaszkodnak és oldalvást men nek körbe-körbe, mindgyonsab ban forogva.

Tíz óra után néhány perccel vidám gyermeksereg rajzik ki az udvarra. Nyomában fiatal, fekete képű tanító. Nem, már nem a tiszteletes úr tanít, mint valamikor, s a szuette, rozoga padokat Is újakkal váltották fel. A tiszteletes úr nyugdíjba ment és a falu kívánságára el is költözött innét.

A fiatal tanító, Gyemis László mindössze egy esztendeje jött ide Magyaimecskéről. Ági lis fiatalember, szavaiból kiveszem, hogy mindenütt ott van, ahol egy pedagógusnak lennie kell a falu társadalmi életében.

— Az idén már húsz gyerek ta nul, — mondja — kettő elsős, pontosabban három, mert a kis M. Mari bukott. Nem könnyű nyolc osztállyal bajlódni, hiszen a három-négy fiúhoz is úgy kell készülni, mintha tizen öten lennének egy osztályban.

Húsz gyerek. 1934-ben, Kódol árny! János szerint tizenöten jártak iskolába, közülük is négy a tiszteletes úr gyermeke volt. S abban is találni valami érdekeset, hogy a legtöbb gyermek az ötödik, a hetedik és a nyolcadikban tanul. Minden évben akad két-három elsős. A gyerekek zöme ősi, ormánsági családé, négy bevándorolté, egy örökbe fogadott.

„Besencón 10 év óta minden második évben születik összesen egy gyermek” — írta Kodo lányi Jáno6. íme egy kÍ6 mai statisztika. A húsz iskolásból 3 egyke. Tíz régi besencei családból származó gyereknek 1, egynek több testvére van. A bevándoroltak pedig kettes és hármas-gyermekek. Nem „lett üres a falu, mint egy kipusztult csigahéj“. Ha nem is mindenütt, de legtöbben szakítottak az egykézéssel. Három év alatt tizenegy, 1958-ban pedig négy gyermek született. A falu lakossága az 1934-es 195-ről 2«0-ra szaporodott. Gyermekek kel és bevándoroltakkal.

— Lassan, nagyon lassan, de oszlik a sötétség — folytatja a tanító. — Emlékszem, egyszer milyen nagy örömmel újságolta egy idős ember, hogy nagyapa lett. Unokája van, igaz, csak egy, de vele nem hal ki a család.

A „kiveszőiéiben lévő Indián faluból” az új élet, a megváltozott világ kiseprűzi a „gyilkos levegőt”, • „halottasház csendjét”. Ami még tartja magát, az az Öregekből — közülük is már kevésből — árad. Az ő oktatásuk maradit itt, s ajkukról még ma » elhangzik: „Inkább lepedőt mossál lányom, mint pelenkát“. Tíz és tíz példa tanúsítja, amint az öregek fogják, tartják a fiatalokat, erőszakkal, vagy fondorlattal, nem egyszer sötét butítással. Hallgatnak-e rájuk? Az éjszaka is lassan világosodik .. 1

Mert én nem tudom mással magyarázni azt a nagy gondot és szeretetet, amellyel az anyák körülveszik gyermeküket, mint a hajnal derengésével» A gat- teres ingyen felvágta az iskola fáját; a tanító egyszer él akart menni és olyan kedveskedéssel fogták vissza, még a földjét is megmunkálták; a fiatalok dalestjére, farsangi báljára, a gyér mekek fagylalt-délutánjára kérés nélkül is hozták a süteményt, a tortát, a tejet és mit tudom én mit nem. Miért ? Kiért? A gyermekekért. Az ő gyermekeikért. Hadd vigadjanak, hadd szórakozzanak, hiszen mi őnekik vagyunk ezen a világon. S hova tegyem azt a nagymamát, aki oly édesen, kedvesen gügyögött ott a kiapadom a viháncoló unokájával ..» S hallom, hogy a tanító énekkar, meg zenekar létesítéséire gondol. A gyerekekkel.

Mi az Oka? A szakadékot az új világ temeti be, s változtatja meg az embereiket. A világért sem mondanák, dohát a tényeket nem lehet letagadni. Az új ütközik itt a régivel. Az öregek váltig hajtogatták, nem kell ide kultúrház, meg mozi. minek az a .,flame“. A fiatalok viszont ütötték a vasat és mégis elkészült. 1935. és 45. között nem volt itt egyetlen érettségizett gyerek sem, a tizenhárom év alatt már heten érettségiztek, hatan egyetemei, végeztek. Nagy Attila nemrég kapta meg állatorvosi diplomáját, hárman most fejezték be tanulmányaikat a mozsgói mezőgazdasági tanfolyamom. Futó Pali a pécsi Széchenyi gimnáziumban tanul»

A fiatalok másképp akarnak

élni. Most lehet is. Élnek is vele. A tizennégy esztendő nem múlt el nyomtalanul a besen- ceiek fölött.

Jönnek vissza a „sír széléről^

Re«* főmet