Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-12 / 241. szám
4 NAPLÓ 1958. OKTOBER tt. Nyikorogeszék...!a művelődés-politikai irányelvek alapján Kossuth mozi. csütörtök este, harmadik előadás. A Teuton kard akciót vetítik. Előbb azonban a Sötétség és köd című lengyel dokumentum- film pereg le a néző szeme előtt. Kietlen, sivár és halálos lehetető táj, villamos vezetékekkel átszőtt szögesdrótkeri- téseket, krematóriumokat, csontig soványodott férfiakat és nőket látunk. A nézőtér feszülten figyel, valahol a páholy előtt nyikorogni kezd egy szék. A felvevőgép végigsiklik a meggyilkoltaktól származó haj-, cipő-, fésű- és szemüvegdombon. A szék megszakítás nélkül nyikorog, mintha „direkt” nyikorgatná valaki. A hernyótalpas traktor csonttá soványodott hullákat tol maga előtt, emberből készült szappant mutatnak... A szék szünet nélkül nyikorog. Most már kétségtelen: valaki akarattal nyikorgatja! Farkasszemet nézünk Spei- ( del hóhérképével, Hitler ordítozik, francia ellenállók hullnak Párizs fala alá, szovjet falvak égnek égigcsapó lánggal — pusztulás, vér, könny és iszonyat, s a szék kitartóan nyikorog. A szomszéd páholyban ülő nő már vagy tíz perce húzogatja férje kabátját, hogy menjen, nézze meg a nyikor- gatót.., A férfi feláll, odamegy ahhoz a sorhoz, ahol a provokátort sejti A nyikorgás megszűnik. A férfi vár » mérgesen legyint- ve visszaül a helyére. . A nyikorgás folytatódik. Valaki csend !-et kiált, erre elhal, de néhány másodperc múlva újra nyikorog és nyikorog. Eltakarta a sötétség, nem láttuk az arcát, de ismerjük. 1956 októberében könyvet égetett, s nem kisebb gyönyörrel kiáltotta a „Föl a fára vele”-t, mint a vetítővásznon sétáló fasiszták. Ma a széket nyikorgatja, akarattal és dacosan a..« •.. sötétben* * Sok szó esett már az öntevékeny művészeti csoportok : feladatáról, különösen a szín- i játszókéról. Szükség van-e rá- : juk, ott, ahol két állandó ! színház is van, mint Pécsett. A válasz egyértelműen igen • lehet. Az öntevékeny színját- tszás nevelő célzatú társadal- :mi tevékenység. Elsősorban a t színjátszókat akarjuk nevelni, : mégpedig nem sztárokká, ha- í nem jóízlésű, művelt és igé- : nyes színházlátogató közön- •séggé, szocialista emberré. Ez a cél természetesen, nem elégíti ki a színjátszókat, hisz : a legtöbb esetben azért jelent- j keznek, mert a játékigény, a ! játékösztön, a vélt, vagy való- : ban meglévő tehetség készte- ' ti őket arra, hogy a közönség elé lépjenek. Szerepeljenek : tehát, de úgy, hogy a kellő : színvonalon előadott, jól meg- | válogatott darabok a közönség : nevelését szolgálják, és ott, ahová az állami színház adott- •ságainál fogva nem juthat el, • és olyan darabokkal, amelyek : előadása nem lehet a színház : feladata; Ahhoz, hogy ezeknek a fel" adatoknak megfeleljünk, foglalkoznunk kell mind a színjátszók, mind a rendezők szakmai és politikai továbbképzésével. Nézzük, mit tettünk en- : nek - érdiekében! Kétéves színjátszó akadémia Ez év tavaszán — elsőnek az országban — teljesen helyi kezdeményezéssel megrendeztünk egy színjátszó és egy rendezői előkészítő tanfolyamot a Városi Művelődési Házban. A Rendezői Akadémia — a városi és a megyei tanács művelődésügyi osztályainak közös rendezésében — 26 színjátszó-rendező világnézeti, elméleti és gyakorlati továbbképzését alapozta meg. A Színjátszó Akadémia előkészítő tanfolyamán sikerrel vizsgázott 11 középiskolai és 8 üzemi résztvevő. .Kiemelkedő eredményt ért el Ra jkona Gabriella, Kovács Jánosné, Kriszt Erika, Kutas Mária és Filiszár Tibor. Az október 5-én megtartott felvételi vizsgán már 35 üzemi és vállalati dolgozó jelentkezett. Megtelt 21. A legtehetségesebbek: Vende Ildikó, Rausch Károly és Hasznos, Miklós. A középiskolások tagozatára 31 jelentkezőt vettünk feli A felnőttek Dobai Vilmos, a diákok Turián György rendezők vezetésével hetente két. napon 2—2 órás színpadi gyakorlaton vesznek részt a Városi Művelődési Házban. Az I. félévben az ókori görög és római drámák elemzésévei foglalkoznak. Januári vizsga- előadásaikom Katona Ferenc, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója irányításával eredeti, klasszikus hagyományokat fel elevenítő darabokkal mutatkoznak be. Műsorukkal Komlón, Mohácson és Szigetváron is színpadra lépnek. A 2 éves akadémia közvetlen feladata, hogy elősegítse a munkás színjátszók és a középiskolás szereplők képességeinek kibontakozását, emelje az üzemi színpadok művészeti színvonalát és biztosítsa a világnézeti nevelést a kispolgári giccs elleni sikeres harc érdekében. Távolabbi cél: a Mecsek'' Művészeti Együttes prózai gárdájának kinevelése, Ezekkel a tanfolyamokkal azonban még mindig nem oldottuk meg a közvetlenül előttünk álló feladatokat, — pl. a tanácsköztársasági 40 éves évforduló méltó megünneplését — ezért gyorsabb eredményt hozó, alapfokú tanfolyamot is indítunk. Megalakul a gyárvárosi munkásszínpad A városi tanács József Attila Művelődési Háza lehetőséget talált arra, hogy városunk első munkásszínpada meg kezdhesse munkáját Gyárvároson. Az október 16-án megtartandó felvételi vizsgán á •< jelentkezőket egy szabadon 1 választott költemény elmon-1 dása alapján bírálják el: Akik megfelelnek a követelményeknek, 3 hónapos alapfokú tanfolyamon sajátítják el a színjátszás legfontosabb elméleti alapismeretéit és a gyakorlati készségeket. Rozov; „A boldogság keresése” című drámájának bemutatására készülnek. A darab a szovjet ifjúság problémáival foglalkozik, cselekménye napjainkban játszódik Moszkvában. A január'végén bemutatkozó együttes felkeresi az üzemek és falvak színpadait, hogy feladatának, hivatásának eleget tehessen: terjeszteni a szocialista kultúrát. Negyedévenként 5 alkalommal szerepelnek olyan kisebb termelőszövetkezeti községek és állami gazdaságok színpadain, ahová hivatásos előadóművészek már nem juthatnak el és kizárólag olyan művek előadására vállalkoznak, amelyek képességeiket nem haladják meg. Részt vesznek az üzemi színjátszók nagy seregszemléjén. az 1959. március 21-én kezdődő munkás szín játszó hét ünnepi műsorain. A munkás-színpadnak a gyakorlati hasznos tevékenység mellett legfőbb célja a színjátszók önművelése marad. Módszertani munkaközösség Mindezen komoly problémák megoldásában nagy segítséget jelent számunkra az MSZMP Pécs Városi Bizottságának 3 napos kulturális tanfolyama után megalakított módszertani munkaközösség, melyet az öntevékeny színjátszás megsegítésére hoztunk létre. Tagjai: a színház szak-- emberei, a tanácsok művészeti: előadói és színjátszó szakfelelősünk. Reméljük, hogy a módszertant munkaközösség, az illetékes szervek, elsősorban ‘az MSZMP városi bizottságának ágit. prop. osztálya támogatásával, és a tanfolyamokon résztvevők segítségével megteremthetjük Pécsett azt a biz-; tos bázist, amely munkánkban alapja lehet kultúrmun- kánk további fejlődésének. Borsos József Küldi János: Gyermekkori táj, október Bizony, egy hete már itten élek, hol a csönd olyan, hogy szinte alvad, s ahol már szállnak, szállnak a darvak, akár egy csapat kései ének. ötszörösen ősz ez, ami itt van, . s a tágas ég kéksége oly fakó, hogy majdnem benne rémlik már a ho, s a jégmezők fénye benne csillan. Egy kisfiút keresek egyre most itt e tájon, s két sovány tehenet, és egy dalt is hazafelé-menet, s a legelső verssel egy papírost. Házépítés, ősszel A fény oly ernyedt már és oly halk. Kései, tört eséssel rezeg. S ott, a lomb mögött, kőművesek rakják a házat egyre, oldalt. A kék ég előtt, lombkeretben, ott tűnnek föl, későn és korán, s ott hajolnak frissen, szaporán, s néha fütyülnek mind a ketten. De: a lomb mögött, s a fütty mögött felnőnek a kemény, új falak. — S ott ragyog majd fényben, napra-nap, egy nagy-nagy munkáskéz, mely örök. Új könyvek a Kossuth kiadó tervében A Kossuth könyvkiadó az utolsó negyedévben is több nagy érdeklődésre számot tartó újdonságot bocsát az olvasók rendelkezésére. A klasz- szikusok sorozatában megjelenik magyarul Marx: Érték- többlet elméletek című művének első része. Marx ezt a Jancsó Adrienne előadóestje az Irodalmi Színpadon Napjaink előadóművészeinek egyik legnagyobb egyénisége, Jancsó Adrien ne, október 18-án, szombaton este önálló előadóestet tart a pécsi Irodalmi Színpadon. Jancsó Adrienne új útakon járó művészegyéniség. Veremondása során szinte újra fel fedezzük a költeményeket. Ez a mérték tartó, de mégis szén vedélyes versmondás elkerüli az előadóművészeket fenyegető két buktatót, a hamis pátoszt és a még hamisabb szűrke tárgyilagosságot. A ritmus, a mérték és a hangsúly szigorú tiszteletben tartása mellett gazdagon mutatja meg a vers lel két. az előadott mű eszmei mondanivaló ját. Jancsó Adrienne a budaipesti Irodalmi Színpadon, megtartott teljes műsorá val szerepel Pécsett • A nagysikerűnek ígérkező irodalmi esten, melyet a Liszt Ferenc teremben rendez meg az Irodalmi Színpad. Borsay Pál zongora művész közre. működik Tőke negyedük kötetének szán* ta s benne a politikai gazdaságtan történeti elemzését adja. Napvilágot lát Marx-Engels müvei második kötete, az írások együttműködésük kezdetéről szólnak s nagy része először jelenik meg magyar nyelven. Rövidesen kiadásra kerül a régóta várt Nemzetközi Alma nach. Ez a közöl ezer oldalas mű, számos fényképpel és rajzzal illusztrálva ad áttekintést a világ gazdasági és politikai helyzetéről. Pillanatok, alatt megtalálhatjuk a világ bármely országának mindén olyan adatát, amelyik bennünket érdekel. Megjelenik a Csehszlovák Kommunista, Párt, a Bolgár Kommunista Párt, a Német Szocialista Egységpárt és a Kínai Kommunista Párt ez évi kongres/- szusának rövidített jegyzőkönyve. Két mű készül a tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulójával kapcsolatban. Előkészületek alatt áll Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke cikkeiből, beszédeiből összeállított kötet: j 1956. OKTÓBER HUSZONNEGYEDIKERE virradó éjjel történt ez a szomorú eset Budapesten valahol a IX. kerületben. A városban akkorra már általánossá vált a lövöldözés. Senki sem tudhatta, barát-e, vagy ellenség lapul a -másik ház padlásán, milyen céllal lőnek ki a szemlközti pincéből. Azokban a napokban sokan nem tudták, hogy mit miért tesznek, tulajdonképpen ki ellen is harcolnak. * A ház, ahol a diák őrségen állt, álmosan leste az éjszakát. A nyitott erkélyről nagyszerű kilátás nyílott mindenfelé, egészen a kórházig, le a Baross térig, de látni engedte a Kálvin téri torkolattüzeket is. Ketten kuporogtak az erkélyen. A diák, — 16 év körüli gimnazista — és egy idősebb férfi. Csend volt, nagy, mély, ásító csend. És mozdulatlanság. Csak a galambok reppentek fel néha, amikor megerősödött a lövöldözés. Éjfél felé azok is beledermedtek fészkeikbe. — Csend van — konstatálta a diák, csak azért, hogy beszélhessen, aztán társához fordult: — Hol dolgozik? — Ne beszélj! — torkolta le indulatosan a másik. — Az éjszaka minden neszt felnagyít. Meghallják, hogy itt vagyunk. Érvelése hatott. Jó ideig mindkettő mozdulatlanul kémlelte a ködös sötétséget. — Ez nem beszél, nem is akar beszélni — gondolta a diák. — Biztosan megvan rá az oka. Talán ez a forradalom szabálya. Tényleg, valamikor egy filmben hallott is erről, hogy a forradalmárok eltitkolják igazi nevüket. — Jogász vagy ugye? — próbálkozott ismét a diák. Alig tudta elfojtani feltörő nevetését a másik. — Az hát! Három mázsa erejéig értek a jog hoz — felelte és unott mozdulattal, mint alki egy szót is sajnál a dologra vesztegetni, szétnyitotta felsőkabátját. A sötétség ellenére is látni lehetett a csikós rabruhát. — Tegnap szabadultam. — Szólt mintegy Uátgyaráza t képpé n, lói ellen is — Politikai? — kérdezte a diák. — Nem, — válaszolta a másik. — Sikkasztás. Anyagbeszerző voltam. Talán van valami kifogásod? — tette hozzá később szinte támadóan, — mert akkor csalk szólj.-.. A diák nyelt egyet, ö nem így képzelte az egészet, de volt esze, hogy a szót magába fojtsa. Hallgattak. Később eszeveszett lövöldözés kerekedett a körúton. A torkolattűztől szinte kivilágosodott az éjszaka. — Hajolj le, mert kilyukasztják a bőröd — oktatta a fegyenc. — Kedvem volna megereszteni egy sorozatot, de nekünk nem lehet. — Csak a végső esetben — helyeselt a diák maga előtt is titkolva, hogy egész este ettől a „végső esettől“ félt. A -parlamenttől már teljesen rekedten indult el hazafelé, amikór a Kálvin téren újabb tüntetésbe keveredett. I AZTAN valaki fegyvert nyomott a kezébe. Akikor már maga. sem volt úr saját akarata felett. Azt tette, amit a többi. Amikor a Sándor utcához értek és a többekkel együtt ő is a barikáddk mögé hasalt, hogy lőni kezdje a stúdió védőit. Any- nyira remegett a keze, hogy nem boldogult a fegyverrel. Egy katona ráordított: — Ne légy gyáva! — Később lecsillapodva megkérdezte: — Volt már a kezedben fegyver? — Nem. Akkor közelebb kúszott hozzá, kezébe nyomott egy papírt, és útnak bocsátotta. — Ha valaki meg akar fogni, lődd keresztül! Szerencséje volt, baj nélkül eljutott a megadott címre, ahol sebtiben kioktatták a fegy- 'ver kezelésére és készültségibe heéyazték. toUtt..,? — Tartalék vagy — mondták neki. Így került másnap este ide a ház erkélyére, biztositó őrnek. — Csak már vége lenne — zárta le a hosszú gondolatsort, amikor a fegyenc hozzáhajolt: — Mindjárt jövök — súgta —. Ejfél van, jelentést kell tennem. — Vigyázz! Bárki is közeledik, lődd le! Felszólítás nélkül! Éried? — szólt és már el is tűnt az erkély mögötti szó bábán A diák egyedül maradt. Es mintha a sötétség is egyszerre sűrűbbé vált volma. Akárhogy meresztette szemét, semmit sem látott. Pedig összpontosította figyelmét, szinte belekábult. — Csak addig ne történjen semmi, amíg visszajön. Csak addig ne — kérlelte félelmében a sorsot. | EKKOR VETTE ESZRE a tér túlsó oldaláról feléje közeledő alakot — Talán valami kutya — biztatta magái, de aztán az árnyék sziluettjéből kétséget kizáróan felismerte, hogy ember közeledik. — Csak a végső esetben. .. —• csengtek fülébe a parancs szavai — de felszólítás nélkül — markolt bele a közeledő perc iszonyata. — Le kell lőnöm, és még csak nem is védekezhet — mormolta kétségbeesetten maga elé. — Pedig azt sem tudom, hogy kicsoda. Talán csak egy eltévedt öregember, pék, vagy diák, aki hazaigyekszik. Ha ártani akarna, úgysem egyedül jönne. Gyermekei lehetnek. Talán a fiát keresi. Nem, nem lövök. Talán nem is lőtt volna, ha a fegyenc időközben vissza nem tér. Rögtön meglátta a közeledő alakot és ellentmondást nem tűrő hangon utasította a diáköt: — Lőjj! — Hátha elmegy — bizonytalankodott fl diák, de hangjából kiérződött, hogy mm mm akaratának. • *— Nem érdekes! Lőjj, vagy én ionok, de először téged. Az alak ekkor már közel ért. Talán tíz méterre volt, amikor megállt. A diák rémülten figyelte. Szeretett volna rákiáltani: — Fuss! Menekülj! — de aztán az oldalának nyomott pisztoly rádöbbentette arra, hogy innen mór ő sem menekülhet. A fegyenc is lelőhette volna az ismeretlent de a bűnözők tipikus gondolatmenete szerint cselekedett, amikor az ártatlant rákényszeri- tette a bűnre. A diák nem volt sem holt, sem eleven. Könyörgőre fogta a dolgot: — Engedjük el! A pisztoly csöve szinte a húsába mélyedt. — Szót se! — sziszegte a fegyenc. Lőjj, vagy megdöglesz! — A diák megérezte a pillanat végső feszi- tettségét. Dönteni kellett. Ha jobbik énjére hallgat, a fegyencre fordította volna a fegyvert, de ez veszélyekkel járt. És meri. úgy nevelték, hogy önmagát mindennél jobban szeresse, mert gyáva volt, elkövette a bűnt. A sorozat kérészéül fűrészelte a közeledő alakot.., * Másnap, amikor a lövöldözés léc sende se de ti, mint minden bűnözőt, a diákot is áldozatához csalta a lelkiismeretfurdalás és a bűntudat A szemtanúk azt mondják, hogy nem szólt egü szót sem, amikor a hullát felismerte. Édesanyja, volt, aki egész nap őt kereste, hogy hazacsalja. Valakitől megtudta, hogy f ia is a felkelők között van. A parancsnokot akarta megkérni, hogy engedje haza a fiát. | SOKAT BESZELTEK AKKORIBAN erről az esetről Budapesten, ügy emlegették, mint valami egészen különleges, a maga nemében egyedülálló tragédiát. Pedig akkoriban nagyon sokan cselekedtek úgy, mini ez a düh. Valamennyien, akik fegyverrel a l.ézbci támadtak hazájuik ellen, tulajdonképpen ugyanazt tettek, mint ö: édesanyjukra tamadtak. TASTAni FERENC
