Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-01 / 231. szám

4 NAPLÓ 1958. OKTOBER 1, Dr. Sik Endre elvtárs külügyminisster (Folytatás a 2. oldalról) A kihívási politikának azt az úgynevezett humanizmusát, amely a menekültek ügyét a hidegháború eszközévé akarja tenni, egyenesen em­bertelenségnek tekintjük. Igyekszünk ezt a kérdést is, amely rendkívül bonyolult, tel­ve mélységes emberi tragédiá­val, a szocializmus legteljesebb humanizmusával kezelni. Egyébként különös dolog, hogy az új népi forradalmakon át­ment országoknak címezve olyanok hangoztatják a huma­nizmus igényét, akik nagyon jól tudják, hogy a nyugati or­szágok polgári forradalmai sok" kai nagyobb, összehasonlítha­tatlanul nagyobb emberi áldo­zatokkal jártak. A humaniz­mus legnagyobb szószólói pe­dig éppen azok, akik követke­zetesen a gyarmati politika pártján szavarnak, valahány­szor a népek szabadsága, vagy gyarmati rabsága forog koc­kán. Végül a kihívási politika jelszavai közé tartozik az an­ti kommunizmus. Mit monda­nak a tények? A szuezi agresszió idején az angol, francia csapatok le­gázolták volna Egyiptomot, ha nincs a Szovjetunió. Az Iraki Köztársaság kikiáltása után a Libanonba és Jordá­niába szállított csapatok Irak ellen vonultak volna, ha nincs az Egyesült Arab Köztársaság és a Szovjet­unió. A Távol-Keleten még kihívóbbak lennének az amerikai csapat mozdulatok és egyidejűleg szilárd és ha­tékony szövetségesük, Csatig Kaj-sek, ha nem lenne a Kí­nai Népköztársaság mellett a Szovjetunió. Mivel a mai helyzetben a kihívás politikájának érvénye­sülését legnagyobb mértékben a Szovjetunió gátolja, ezért az egész kihívási politika „szov­jet imperializmusról” a „nem­zetközi kommunizmus akna­munkájáról” szóló mesékkel antikommunista hangulatokat igyekszik szítani és ezzel iga­zolni saját külpolitikájának ki­hívó jellegét. A tények azon­ban mit mutatnak? Azt, hogy idegen államokban nem a szocialista országok, hanem történetesen éppen az Ame­rikai Egyesült Államok szo­kása összeesküvéseket szer­vezni. Jól emlékszünk még, hogy mi történt például tavaly nyá­ron Szíriában. De lehet az ázsiai—afrikai országokból is, a szocialista országokból is újabb példákat hozni. Egyet­len szocialista országról sem mondható el, hogy bármely kapitalista országgal szemben kihívás céljából „ellenorszá­got” tartana fenn. A fentebb idézett előadásiban viszont a State Department önmagáról vallja meg, hogy Csang Kaj- seket azért tartja fenn szövet­ségeseként, mert ez kihívást jelent a Kínai Népköztársaság elien. Hogy milyen nevetséges ez az egész antikommunista hisz­téria, azt éppen ezekben a na­pokban, éppen ebben az or­szágban lehet legjobban látni. Az arkansasi kormányzó nyi­latkozata szerint mindazokat a Little Rodk-i polgárokat, beleértve a papokat is, akik a fehérek és a négerek együttes oktatása mellett vannak, „kommunista fertőzés” érte, agymosáson mentek át. Végül is az egész antikommunista kampány visszafelé sül el, mert a kihívási politika kép­viselői saját hatalmuk féltésé­ben mindent a kommunizmus számlájára írnak, ami szép, jó és igaz csak történik a haladás érdekében _ a világ bármely pontján. Á helyzet Magyarországon Ennek a kihivasi politiká­nak a kártékony mivoltát a niagyar nép a saját életében tapasztalta. Mivel ez a politika nem tud belenyugodni abba, hogy nem érhette el célját az el­lenforradalommal, ezért ma is új meg új lehetőségeket keres, hogy a magyar nép életét zavarja. Ide tartozik az az aknamun­ka, amelynek leleplezéséről már szóltam, de Ide tartozik az a törekvés is, amely az ENSZ-ben állandóan napiren­den akarja tartani az úgyne­vezett magyar kérdést. Mind­ez azonban nem akadályoz­hatja meg a magyar népet ab­ban, hogy a gazdasági, kultu­rális és politikai élet minden területén teljes erővel és jó­kedvvel vegyen részt az alkotó munkában. Azok a károk, amelyeket az ellenforradalom okozott, már a múlté, s mind­azok a személyi kérdések, amelyek az ellenforradalom­mal függtek össze, végérvénye­sen lezárultak. Az ország normális életének számtalan jele között a leg­újabb az, hogy a múlt hét vé­gén ülésezett a parlament s kimondotta feloszlatását, új választásokat írtak ki, amelye­ket még most az ősszel meg­tartanak. ,Az új országgyűlési választások utáni az új parla­ment még ebben az évben összeül. Előre tudom, hogy a kihívási politika képviselői és propaganda szervei azzal akar­ják majd a választások érté­két kisebbíteni, hogy a kép­viselőjelöltek egységes, közös listája alapján folyik a vá­lasztás. Aki azonban jól meg­értette azt a történelmi tényt, hogy a mai változó világban két erő mérkőzik egymással: a haladás és a reakció, az azt Is megérti, hogy nálunk az új társadalom kiformálásá­ban minden erőt egy front­ba kell tömöríteni és a vá­lasztóknak abban a kérdés­ben kell dönleniök, hogy a haladást akarják-e vagy a reakciót. Minden haladó erő •es/cfogása idején a válasz­tóknak arról kell titkos sza­vazás útján véleményt mon­dandók, hogy helyeslik-e az ország fejlődésének irányát és módszerét. Majd meglát­juk, hogy mi lesz ennek a választásnak az. eredménye. Talán érdeklődésre tarthat számot, ha néhány összehason­lítással bemutatom a gazdasá­gi és kulturális élet változá-^ salt, A lakosság jövedelme, amely 1956-ban egyharmaddal halad­ta meg az 1949. évit, az elmúlt év folyamán igen nagymérték­ben, 16 százalékkal nőtt és idén természetesen ugyancsak emelkedik. Ebben a többi kö­zött szerepeit játszik az, hogy az ipari termelés, amelynek színvonala már 1956-ban több mint kétszerese volt az 1949. évinek, tavaly ugyancsak 16 százalékkal emelkedett. Egyre növekszik az országban épülő lakások száma; A tavaly elkészült lakások száma például 51 000. Ez több mint kétszerese a má­sodik világháborút megelőző nyolc év átlagában Magyar- országon épült lakások szá­mának. Engedjék meg, hogy hasonló képpen néhány összehasonlító adatot mondjak a kulturálisélet területéről. A középiskolai ta­nulók száma 1938-tól, a má­sodik világháború előtti úgy­nevezett utolsó békeévtől szá­mítva 1958-ig 52 000-ről 126 ezerre emelkedett. Ugyanezen idő alatt az egyetemi hallga­tók száma 11 000-ről 40 000-re nőtt. Külföldről az a vád szo­kott érni minket, hogy az egye temekre a régi értelmiségi és polgári családok gyermekeit nem vesszük fel. Ez nemcsak, hogy nem igaz, hanem egyene­sen az ellenkezője az igazság, vagyis az igaz, hogy több ilyen családokból származó diák jár ma egyetemre, mint a második világháború előtt. Az egyetemi hallgatók száma majdnem meg négyszereződött, viszont az új létszámnak csak a fele mun­kás- és paraszt származású. Tehát az egyéb családok gyer­mekeinek száma majdnem megkétszereződött az. egyete­Befejezésül a leszerelés prob lémáihoz szeretnék még a ma­gyar delegáció nevében hozzá szólni. A State Department ki­hívási politikája zsákutcába vitte az ENSZ-t a leszerelés és a csúcstalálkozó tekinteté­ben is. Hogyan az egyik eset­ben és hogyan a másik eset­ben? Az évek hosszú során át tar tó leszerelési tárgyalások mit mutattak a szemlélőnek? Azt, hogy a kihívás politikájának a képviselői úgy értelmezik a leszerelés­re vonatkozó megegyezést, hogy a Szovjetunió adja ki kezéből az önvédelemhez szükséges fegyvereket, vi­szont a kihívás politikájának képviselői megtartják leg­használhatóbb fegyvereiket. Ennek az elképzelésnek a szol­gálatába állították az ENSZ 12. közgyűlését. Világos, hogy akár az ENSZ keretében, akár az ENSZ keretén kívül a lesze relés ügye csak úgy mozdul­hat el a holtpontról, ha a ki­hívás politikájának képviselői végre kétségtelen biztosítékát szolgáltatják annak, hogy nem kihívó politikájukat akarják folytatni, hanem valóban meg akarnak egyezni a fokozatos ellenőrzött leszerelésben; A fegyverkezési verseny fenntartása és fokozása szer­ves része volt a kihívási politi­kának. Az volt a feltételezé­sük, hogy a fegyverkezési ver­sennyel olyan terheket rónak szagokkal. A Magyar Népköz- társaság kormányát Ausztriát illető politikájában az a szán­dék vezeti, hogy a különböző rendszerek békés egymás mel­lett élésé és alkotó versenye elvének érvényesítésével ala­kítsa ki a szoros kapcsolatok­ban megmutatkozó jószomszé­di viszonyt. Erire jó alapot nyújt a közös múlt sok jó és rossz, de egyaránt hasznos ta­nulsága, a két ország népi és földrajzi összefüggései, E kapcsolatok jóirányú fej­lődésének útjába sok zavaró akadály kerül, különösen az osztrák vezető kormányfér­fiak tavalyi amerikai hiva­talos látogatása óta és az amerikai illegális szerveze­tek Ausztria területén való tevékenysége következtében. Most, amikor a müncheni egyezmény évfordulója alkalmá ból nemcsak az akkori Cseh­szlovák Köztársaság felmor­zsolásáról esik sok szó, amivel akkor Hitler útját egyengették a Szovjetunió ellen, hímem az Anschl ussról is, helyén való aggodalommal felfigyelni nemcsak erre az amerikai tevékenységre Ausztria területén, hanem a feltámadt német nehézipar tőkéjének Ausztria gazdasá­gi és politikai életébe való beszivárgására is. Óvni és vé- ' delmezni Ausztriát, a semle­gességet vállalt Ausztriát az új Anschluss veszélyétől, nemcsak a közép-európai bé ke, hanem általában a nem­zetközi béke érdeke. A leszerelés problémái és a csúcstalálkozó a szocialista országokra, ame­lyek következtében ezekben az országokban megnehezül a gazdasági fejlődés és ez is elő­segítené azt, hogy a fegyverke­zési versenyből a nyugati nagyhatalmak kerüljenek ki győztesen s zavartalanul ér­vényesíthetnék világuralomra törő szándékaikat. A tapasz­talatok erre az elképzelésre rácáfoltak. A Szovjetunió megnyerte a ráerőszakolt fegyverkezési versemy eddigi szakaszát és ha a kihívás politikájának gazdái továbbra is ragasz­kodnak a fegyverkezési ver­seny fenntartásához, sót fokozásához, a szocialista országok közös ereje a ver­seny további szakaszában sem biztatja előnyökkel a kihívás politikájának leté­teményeseit, szerető néptömegei érdeklődés­sel várják, hogy a kihívás hí­vei most milyen kibúvót talál­nak a fegyverkezés csökken­tése és a segítségnyújtás alól. A csúcstalálkozót illetően is zsákutcába vitte az ENSZ-et a kihívás politikája. A közép­keleti válság kezdetén a Szov­jetunió egészen addig egyet­értett abban, hogy a Bizton­sági Tanács előkészítésével tartsanak csúcstalálkozót, amíg az Egyesült Államok el­nöke világossá nem tette, hogy olyan csúcstalálkozót akar, amelyen számíthat a Bizton­sági Tanács szavazógópezetérc, az amerikai-angol közép-keleti katonai akció igazolása céljá­ból. Egy ilyen hamis csúcsta­lálkozó a népek szemében csak kompromittálhatta volna az igazi csúcstalálkozót, azt a lé­pést, amelytől a népek joggal várják a megegyezést és a kibontakozást. Ennek a lehető­ségét azonban az Egyesült Ál- . lamok kihívó politikájának leg utóbbi gesztusa rendkívül bi­zonytalanná tette. Ha nem a népek békéje forogna kockán, azt kellene mondani a kihívási politika makacs, elvakult irá­nyítóinak, hogy ki mint vet, úgy arat. Hadd lássák meg elvakult tetteik következmé­nyeit. Tetteik következményei azonban nemcsak őket sújta­nák, hanem a népek nagy tö­megére hoznának súlyos szen­vedéseket, az ártatlanok szen­vednének a felelőtlen felelősök miatt. Éppen ezért a magyar de-’ legáció csatlakozik számos de­legátus ama felhívásához, hogy az Egyesült Államok vizs­gálja felül külpolitikáját. Az egész világ békéje azt követeli, hogy az Egyesült Államok kor­mánya, a kihívás politikáját félretéve, lépjen a megegyezés és a béke útjára. Ez az üt sokkal több megbecsülést fog szerezni az Egyesült Államok­nak, mint a kihívás politikája, amely a számos eddigi rész­let-kudarc után végül is teljes vereséget szenved. A kis orszá­gok és a széles néptömegek re­ménye az, hogy a kihívás po­litikáját felváltja a megegye­zés, a béke politikája — fejezi te be beszédét Sík Endre kül- , ' ügyminiszter, az Egyesült Nemzetek közgyűlése plenáris ülésének általános vitájában. A szocialista országok azon­ban az egész emberiség érdé- J kében őszintén a leszerelési J megegyezés pártján állnak. Ha | a nyugati hatalmak most ko- ♦ moly jelét akarják adni an­nak, hogy a kihívás politiká­járól a megegyezés politikájá­ra kívánnak áttérni, erre ezen a közgyűlésen új, komoly le­hetőség van. A Szovjetunió ja­vaslatot terjesztett elő a nagy­hatalmak katonai költségveté­sének arányos csökkentésére és arra, hogy az így megtaka­rított összegeknek egy részét az elmaradott országok fejlesz­tésére fordítsák. A világ béke­\ A francia népszavazás eredményei * Párizs (AFP). Emile Pelletier francia belüavminiszter i hétfőn este közleményt adott ki a népszavazás eredményeiről': Anyaország Algériát Szah arat összesen: szavazásra jog. teng. túli terü­letek, kiilf. franciák 27,428.259 magyék (kettő kivé telével) 3,725.828 megyék 281.696 31,435.783 szavaztak 23,192.749 3,015.528 236.322 26,444.599 százalékarány 84.6 80.9 83.9 84.1 Érvényes szavazatok 22.862.920 2.991.098 235.402 26.089.420 igen szavazat 18,200.512 2,889.586 232. ti 3 21,322.211 százalékarány érvényes szavaza­tokhoz visz. 79.6 96.6 98.6 G 81.7 nem szavazat 4,662.408 101.483 3.28 9 4,767.180 százalékarány 20.4 3.4 1.4 18.3 A tengerentúli területek végleges eredményeit csak ked­den és szerdán hozzák nyilvánosságra. Még mindig lángban állt a szomszéd ház, ahova-a bomba esett, amikor Gyementyev az utcára ért. Katonák és tűzoltók sürögtek körülötte. Gyemen­tyev sietve átvágott a téren s befordult egy szűk utcába. Ha egy pillanatra hátranézett vol­na, biztos észreveszi, hogy egy civil férfi kitartóan követi. ♦ Azonban a kapitánynak eszébe |se jutott, hogy hátra- t forduljon. Máskülönben a Ges- | tapó spiclije csak azt állapit­♦ háttá meg, hogy Gyementyev 1 valóban g Basztyionnaja utca 14-be merít be, tehát nem ha- | zudott. Erről azonnal jelen- ttést tett Krämmerhofnak, aki | azt a parancsot adta a spic- I linelc; tartsa továbbra is szem lelőtt a kapitányt. t * t A háziasszony csodálkozva ♦ fogadta Gyementyevet. | — Mi az? Maga még nem \-'tnzolt el? ♦ — Miér! mennék pl hama­rább, mint a többiek? — kér­dezte gúnyosan az asszony­tól. — Épp most hallottuk a lá­nyommal a rádióban, hogy már Berlinben folynak a harcok — a háziasszony kárörvendöen mosolygott. — A moszkvai propaganda meghallgatását és terjesztéséi főbelövéssel büntetjük! — Gyementyev berohant a szo­bába s jól becsapta az ajtót. Tehát már Berlinben foly­nak a harcok! Gyementyevnck eszébe jutott valami. Negy­venegyben a frontra indult vissza Moszkvából. Kemény decemberi éjszaka volt. Úgy igyekezett, hogy a Szilveszter éjt már az egységénél töltse. Moszkvában még nappal elin­tézte minden dolgát s kiítlt a Mozsajszki útra. hogy elcsíp­jen egy gépkocsit. Sikerült egy rozoga teherautóra felka­paszkodnia. Egy doktornő ült a sofőr mellett, neki csak há­tul jutott hely. Szörnyű hideg volt. Hóvihar dúlt. Akárhogy ült. sehogyse tudta az arcát el­takarni, a szél nekicsapta a nedves, csípős hópelyhelcet. Ez még nem volt. olyan borzalmas. inkább az, hogy az idő erősen estébe hajlott s Gyementyev még mindig nem mondott le arról, a tervéröl, hogy az éj­szakát harcostársai között tölti. Azonban minden másképpen n’okvlt. Valahol Gebéin ninn a motór zörögni, hörögni kez­dett, majd leállt. A sofőr meg­gondolatlanul hirtelen behúzta a féket. A kocsi nagyot csú­szott s beledőlt a havas árok­ba. Gyementyev egy hóbucká­ra esett. A sofőr felnyitotta a motorház fedelét s mesterkélt lelkendezést csapott: — Gyönyörű! Elveszett a du­gattyú! Én megmondtam! — odafordult a doktornőhöz. — Hát van igazság a földön? Hol szerzek én most egy másik ko­csit? Erre nemigen jártak gépko­csik, mivel a front közel volt. Ma meg egyáltalán nem akadt. Kénytelenek voltak fedett hely után nézni. Az út mellett egy behava­zott kunyhót találtak. A füst csalogatta őket oda. A kunyhó­ban két katona üldögélt. Nagy bajuszuk volt, szakálluk bo­zontos és a volgai tájszólást beszélték. A benzines hordókat őrizték az erdőben. Őszintén szólva elégedettek voltak sorsukkal. Jól érezték magukat ezen a csendes és ve­szélytelen helyen. Gyementyev érezte ezt, is htlzni kezdte a két öreg katonát emiatt: — Az apád, még tervbe se vett. hadnagy elvtárs. amikor engem már megsebesítettek a németek. Az első háborúban gondoltam. Aztán kitört a pol­gárháború. ott is kaptam né­hány golyót a bőröm alá a né­metektől. Nem elég. hogy most is a fejemmel játszom? Ezek­ben a hordókban benzin van s nagyon vigyázni keil rá, mert Berlinben még szükség lesz rá — magyarázta nyugodtan a katona, ahogy az öreg parasz­tok szoktak beszélni. Mintha csak arról lett vol­na szó. hogy tavasszal vetni fognak a faluban, olyan magá- tólértetődőnek vette, hogy a szovjet csapatok eljutnak Ber­linbe. Mindig eszében voltak a nagyszakállú katona szavai. Most is. Már Berlinben foly­nak a harcok! S ki tudja, ta­lán az öreg most is ott őrzi a benzines hordókat valahol Bérűn közelében. S mivel nem kétséges a háború kimenetele, már biztos a tavaszi veté$/‘H beszél. h: { Gyementyev eímosolyodoa ezen. A háziasszony nyitott be fé­lénken. — Bocsásson meg, kapitány úr — ijedten nézett Gyemen- tyevre. — Félreértett engem. — Nagyon is jól értettem magát, — mondta fenyegetőé,i Gyementyev. — S megkérem, ne zavarjon, amikor pihenek. A háziasszony gyorsan el­tűnt. Gyementyev bezárta az ajtót. Bekapcsolta a leadót. gondolkozott egy pillanatig, aztán sebesen kopogni kezdte I meken. Az. viszont igaz, hogy a munkás- és paraszt családo­kat arra buzdítjuk, gyermekei­ket minél nagyobb számban adják egyetemekre, főiskolák­ra. Most ezt megtehetik, a ré­gi világban viszont erre nem volt lehetőségük. Elnézést kérek azért, hogy az ország belső ügyeinek ismer tetésével foglalkoztattam önö­ket, de úgy gondoltam, hogy azután az érdeklődés után, amelyet itt sokan tanúsítottak Magyarország iránt, nem ve­szik rossz néven ezt az ismer­tetést/ A kihívás politikája Magyar- ország szomszédságában mos­tanában főleg abban mutatja hatását, hogy zavarja Ausztria kapcsolatainak rendezését a vele szomszédos szocialista or-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents