Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-05 / 235. szám

W38. OKTOBER 5. NAPLÓ 3 ü világűr meglródításának első Cselédek gyereke az OfSZágfaázbaR Moszkva (TASZSZ). A szov­jet főváros társadalmának kép viselői és a szovjet tudósok a Szakszervezetek Háza oszlop­csarnokában ünnepi ülést tar­tottak abból az alkalomból, hogy egy évvel ezelőtt, 1957. október 4-én fellőtték a világ­űrbe az első szovjet mestersé­ges holdat. Az ülésen felszólalt Alck- szandr Nyeszmejanov. a Szov­jet Tudományos Akadémia el­nöke. íz FKP Központi Bizut'sága szoialon is Párizs (MTI). A Francia Kommunista Párt Központi Bi zottséga, amely pénteken ült össze a Párizs melletti Ivry- ben a népszavazás után elő­állt politikai helyzet vizsgála­tára szombaton is folytatta munkáját. Marcel Servin, a Központi Bizottság titkára terjesztette elő jelentését a népszavazás utáni politikai helyzetről; Oitóber 15-én kezdődik a fűtési idény A Magyar Távirati Iroda il­letékes helyein nyert tájékoz­tatás alapján közli, hogy az 1958/1959. évi fűtési idény 1958. október 15-én kezdődik. A fűtéssel kapcsolatos rész­letes szabályokat az illetékes miniszterek állapítják meg. Pénteken az esti órákban mintegy kétszáznyolvanan luzban és egyhangúlag képviselőjelöltnek választották Grub nőtanács titkárát. gyűltek össze a sásdi kultiir- er Erzsébetet, a sásdi járási — Szüleim gazdasági cse­lédek voltak — így kezdte el beszélését Gruber Erzsébet, amikor életéről, az eddig megtett útról kérdeztük. — Se föld, se ház, mindig más­nak dolgoztak. Hárman vol­tunk testvérek, mindkét bé­nám folytatta, ahol a szü- eink abbahagyták, amint ki­kerültek az iskolából. Én is csak tíz éves voltam, amikor már félnapszámosmak men­tem a szünidőben Godisáról, ahol laktunk Szentlőrincre, Oroszlóra. Mikor a hal osz­tályt kijártam, el kellett men ni napszámba, pusztákra, máshová. Nem volt lehető­ség, hogy tanuljak, bár min­dig javasoltak. Dehát java­solni könnyű volt — megten­ni nem lehetett; i t — Aztán évekig, a felsza­badulásig tejcsamokban dol­goztam segédmunkásként reg gél és este. Napközben nap­számba mentem, mint mások is, hiszen kevés volt a pénz. —• A felszabadulás után lassan kezdett változni a vi­lág. Negyvenhatban megszer­vezték a földműves szövetke­zetét és az a csarnok is, ahol dolgoztam, odakerült. Aztán megalakítottuk a földbérlők szövetkezetét a földműves- szövetkezeten belül, tíz család tartozót ide, mi is. Dolgoz­tunk szépen, mig aztán átala­kultunk 3-as típusú termelő- szövetkezetté. —- 1950-ig dolgoztam a tsz- ben, mint a többiek. A mun­kámmal meg voltaik enged­ve, bekerültem a mezőgazda- sági igazgatóságra. A többi már magától, gyorsan, szinte észrevétlenül következett: két hónapos pártiskola, majd a pártbizottság politikai munka társa lettem, aztán agit-prop osztályvezető, 55-ben pedig az egyéves pártiskola után mezőgazdasági ügyekkel fog­lalkozó titkár, míg jött az el­lenforradalom. Követelték az én eltávolításomat is, hát akkor elmentem és beléptem a tsz-be. Itt kezdtem dolgoz­ni, s dolgoztam., mint állat- gondozó, egészen most feb­ruárig, amikor én lettem a nőtanács titkára itt a járás­ban. A nőkérdés eléggé is­mert terület volt előttem, sokat foglalkoztam asszonyok kai és főleg: ismerem őket. — Nem egészen úgy van, hogy a nőkkel nagyon nehéz valamire jutni. Lám, a szabó­varró szalkkörök, a pedagó­giai előadások, az egészség­ügyi kérdések, mind nagy népszerűségnek örvendenek közöttük. Sokat olvasnak, kulturálódnak és szenvedé­lyesek tudnak lenni a munká ban. Más kérdés — és ezen is igyekeztem változtatni, amennyire titkain működé­sem lehetőséget adott —, hogy sokszor ok nélkül nem íekintik az asszonyokat egyen értékű munlkatársnak. Pedig egypárszor már bebizonyítot­ták, hogy mennyire lehet számítani rájuk — és én na­gyon remélem, hogy étiről- évre többen, évről-évre job­ban bebizonyítják majd. Jelölőgyűlések a sellyei járásban Sellyén a Il-es számú sza­vazó körzetben községi tanács- tagjelölő-gyűlésre jöttek ösz- sze. Wunderlich István ismer­tette a község és a. járás fej­lődését. A jelölőgyűlésen fel­szólalt dr. Éles István, járási tisztifőorvos, emlékeztette a jelölőgyűlés résztvevőit, a já­rás régi egészségügyi helyzeté­re. A felszabadulás óta jelentős összegeket fordítottak az egész ségvédelemre, Sellyén vízveze­tékhálózatot építettek, ártézi kutakat, s különös fejlődés mu takozik a védőoltások, különö­sen a gyermekparalízis-oltá­sok terén. Endrőc község dolgozói járá­si tanácstagjelölő-gyűlést tar­tottak. A jelölőgyűlésen, mint egy 1,60-an vettek ítészt, több­ségben dolgozó parasztok. A jelölőgyűlés résztvevői közül többen felszólaltak és elmon­dották a megválasztott jelöl­tekről szóló véleményüket. Eg- réder József 72 éves endrőci paraszt, a múltban zsellér volt, hat éves kora óta dolgosak, ma kilenc hold juttatott földje van. Elmondotta, hogy szülei­nek, akik egyszerű zsellérek voltak, még szavazati joguk sem volt soha. Palotai István tíz holdas paraszt elmondana, hogy fia a szentegáti állami gazdaságban dolgozik és az ő éleiét hasonlítani sem íe'net a múlt fiataljainak életéhez. A község dolgozói mindezeknek szemelőtt tartásával jelölték tanácstagnak Csokona József elvtánsat, aki a múltban ugyan csak cseléd volt, ma a járási tanács, elnöke és eddig is be­bizonyította, hogy mindig a dolgozó parasztok érdekeiért 1 arcolt; — Ö, a falusi lakosság leg- 7tagyobb része tudja és látja mindazt az ereiményt, amit elér.ünk és azt a mé ‘helettan i.tat, amit megtettünk. Hol van már az a világ, amikor a jobbmódú lányok kinéztél-, az iskolából a tutyis, ktr.m- pás, berlineres gyerekeket! Dehát ma már ilyen nem is nagyon van, sokszor a váro­si lányokkal is könnyedén vetekedhetnek a mi falusi lányaink öltözködésben. S mert valaha álmodni >s egy imraszt arról, hogy rekamié lesz egyszer a szobájában? Nem beszélve arról, hogy — nagyon jól emlékszem — ná­lunk gyermekkoromban eszik a tanítónak volt rádiója. Most ha reggel vagy este vé­gigmegyek a falun, alig van ház, ahol ne szólna a rádió. — Emlékszem, nem mesz- sze, Bakóczán lakott Majláth gróf, s néha elhajtott a falun át a négyesfogatán. Mikor hallottuk a csöngést, rohan­tunk ki, mint a bolondok, Nagy szó volt ám, hogy lát­hatták a négy vágtató lovat és a díszes ruhába öltözött kocsist! Aztán az autókkal volt így, egypár évig, ma azonban az autót már alig bámulják meg a parasztgye­rekek. A kerékpár már régen nem érdekes, a motor se új­donság már, hiszen van több nek a faluban is. — Godisán például nem volt azelőtt könyvtár, ma ter­mészetesen van, és nem is kicsi forgalmú! Kultúráiét? Évente kétszer, íkarácsony- kor, húsvétkor talán, mi, is­kolások adtunk egy kis mű­sorfélét. Most társadalmi mun kával kultúrházat épített a falu. S a nők is hogy dolgoz­tak, szerveztek, gyűjtöttek! — Tudom jól. hogy renge­teg még a probléma, és hogy most még többen jönnék majd panaszokkal, kéréssel hozzám. De ennek csak örül­ni tudok. Megtiszteltek en­gem a sásdiak bizalmukkal, megbecsülésükkel, hát én is szeretnék nékik és a megye valamennyi dolgozójának, fa lusi emberének, parasztasszo­nyának mindent megtenni majd, amit csak tehetek. Mi más lenne a feladatom, mint hogy értük, a népért, az ő érdekeikért dolgozzam? Győzelmes évforduló ff urcsa és az általánosan használtaktól eltérő rádió­" jeleket észleltek egy évvel ezelőtt, 1957 október ne­gyedikén a rádióállomások. Bip ... bip ... hangzott a kü­lönös jeladás, amelyről első hallásra senki sem sejtette, hogy egy új korszak első hírnöke. Az első szovjet mesterséges hold, amely szorgalmas fürgeséggel sugározta bip-bip jeleit a világűrbe, valóban új korszakot nyitott meg az emberiség történelmében: az űrhajózás, a világűr meghódításának korszakát. A mes­terséges holdak segítségével immár egész közelinek és tel­jesen reálisnak látszik a tudomány és technika legnagyobb géniuszának álma: az űrhajózás, amely ma még szinte el­képzelhetetlen lehetőségeket teremt az emberiség számára. Az első szputnyik — amint az fellövésekor előrelát­ható volt — hallatlanul gyors és sokoldalú technikai for­radalmat indított meg, kezdetét vette az eddigieknél sok­kalta hatékonyabb hajtóerő, gépkonstrukció és a világűr­utazásra alkalmas anyag előállításáért folyó világméretű vetélkedés, amely rövid egy év alatt is óriási eredménye­ket produkált. Az első szputnyikot imponáló gyorsasággal követte a második és harmadik szovjet mesterséges hold. Ez utóbbi olyan lenyűgöző konstrukciójú, oly nagy telje­sítőképességű, hogy a legoptimistább szakembereket is ámulatba ejtette. Ha ehhez hozzászámítjuk az elmúlt hó­napban felbocsátott űrrakétát, amely 30 kilométer magas­ságba repített, majd élve a földre juttatott két kutyát, ak­kor valóban csak a csodálat hangján beszélhetünk a szov­jet rakéta és űrhajótechnika szakembereiről. Amint ismeretes, a szovjet példa nyomán az Amerikai Egyesült Államok szakemberei is megalkották a maguk holdbébijét, bár egyik-másik koraszülöttnek bizonyult. Az is közismert tény, hogy a sikeresen felrepített amerikai •mesterséges holdak teljesítőképessége, technikai berende­zése, keringésének időtartama sokkal kisebb, mint a szov­jet szputnyikoké. 4 szputnyikok közötti békés verseny tehát ismételten bebizonyította, hogy a szovjet tudomány és technika ma már nemcsak utolérte, de mind szélesebb körben túl is szárnyalta az amerikaiakat. Ennek nemcsak tudomá­nyos szempontból van óriási jelentősége, hanem az embe­riséget közvetlenül érintő háború és béke szempontjából is. Az Amerikát túlszárnyaló szovjet tudomány a béke tudo­mánya, kutatásainak az a célja, hogy megteremtse a bé- ■ kés alkotó munka, az általános jólét tudományos és tech­nikai előfeltételeit, eszközeit. A nyugati tőkés országokban ezzel szemben a tudományt és technikát mind fékevesztet- tebb módon militarizálják, és kényszerrel, zsarolással, jú- dáspénzzel arra kényszerítik a tudomány embereit, hogy tudásukat, tehetségüket érdekeikkel ellentétben a háború, az öldöklés, a tömegpusztító fegyverek, gyártására fordítsák. Ezt nem hagyhatják figyelmen kívül a Szovjetunió­ban sem és ellensúlyozására természetesen meg is teszik a szükséges intézkedéseket. A Szovjetunió rendelkezik minden olyan katonai eszközzel, amellyel az atomháborúra készülődő amerikai háborús gépezet terveit meghiúsíthatja. Ezt mindennél beszédesebben bizonyítják a szovjet szput­nyikok, amelyek korszerűbbek, tökéletesebbek, összehason­líthatatlanul nagyobb teljesítőképességűek, mint az ameri­kaiaké. Az a tudományos gárda, amely ilyen nagy felada­tok megoldására képes, minden bizonnyal sikerrel oldja meg a Szovjetunió és a vele baráti szövetségben lévő szo­cialista országok biztonságával kapcsolatos feladatokat is. 4 szputnyikok megalkotása bebizonyította, hogy csak a békés verseny szolgálja az egyetemes emberi érde­keket. Az is bebizonyosodott, hogy a Szovjetunió nem há­borúban, hanem a békés építés, a tudományos kutatások terén akarja összemérni erőit a kapialista államokkal, mert meggyőződése, hogy ebben is győzedelmeskedni fog. V. F. A tanácsköztársaság I bukása . . ■ ■ ' után egészen 1925-ig nem törvény­nyel, hanem rendeleti úton szabályozták a választójogot. Ettől az időtől fogva különös gonddal ügyeltek árra, hogy a dolgozók többségét rendelettel elüssék a választójogtól, és I közigazgatási rendszabályok­kal, terrorral, csalással és meg­tévesztéssel akadályozták vá­lasztójoguk érvényesítésében. Az ellenforradalom győzelme után alig egy évvel tartották az első választásokat, 1920-ban. A választások előkészítésének legjellemzőbb vonása az inter- nálási rendelet, amelynek al­kalmazásával „megtisztították“ az országot volt kommunista vezetőktől és minden , kom­ra unistagy amis“ az ellenforra­dalmi rendszerrel „feltehetően“ szembenálló személytől. A kö­vetkező fontos intézkedés az volt hogy mindenfajta ellenzéki hangú áramlat, még a jobbol­dali vezetés alatt álló szociál­demokrata párt szónokait, agi­tátorait is zaklatták,, akadá- 1 lyozták és letartóztatták. Erre ’ az intézkedésre jellemző, hogy híres jobboldali szociáldemo­krata vezetők, Peyer és M iá- ki ts panaszos levelet intéztek Huszár miniszterelnökhöz, hogy a párt jelöltjeit a „ható­sági közegek nemcsak akadá­lyozzák a programbeszéd el­mondásában és választási nyomtatványok terjesztésében, hanem egyeseket letartóztattak sőt súlyosan bántalmaztak. A választási előkészületekből ki­folyólag több száz párttagunk van eddig letartóztatásban...“ A panasz azonban nem hatott • kormányra, rfire a szociál­demokraták kiléptek a válasz­„Azok q régi szép idők.. .** Kik képviselték Baranyát? tásokból. Az is jellemző, hogy Peyer a választásokból és a kormányból való kilépést úgy indokolta, hogy „ha a munkás­ság 30 esztendeig tudott vá­lasztójogért küzdeni, akífrr még két évig meg tud lenni a politikai hatalom nélkül...“ Az 1920-as évi választások .demokratikus“ voltára nem­csak az a jellemző, hogy az összlakosságnak mindössze 39,7 százaléka Tehetett részt (további szűkítésre a tanács­köztársaság emléke nem adott módot), hanem jellemzőek azok á terrorintézkedések, amelyek meghatározták a választás ál­talános légkörét. Nem volt elegendő az internálás és a zaklatás, ezeket kiegészítették egy másik biztonsági intézke­déssel. 1920. január 20-án Be- niczky belügyminiszter bizal­mas,. körrendeletét adott ki a kormánybiztosokhoz arra vo­natkozóan, hogy a választások idejére meg kell erősíteni a karhatalmat, A rendelet töb­bek között arra utasította a kormánybiztosokat, hogy — „minden községben felállítani szükséges erejű karhatalmat, amennyiben a rendőrség és csendőrség e célra nem ele­gendő, ott igénybe kell venni a katonai alakulatokat. Ezen­felül mindenesetre szükséges lesz a katonaság vagy csend­őrség készenlétben tartása olyan helyeken, ahol nagyobb tömegben laknak a hazafias társadalmi felfogással szemben ellenséges érzelmű munkások, és ahol emiatt a választás meg hiusítására irányuló erőszakos kísérlet lehetősége nincs ki­zárva. Ilyen helyek a nagyobb városok és azon helyek, ahol nagy számú munkást foglal­koztató ipari üzem vagy bánya, telep van.“ Az 1922. évi választások f nem — ..I .....„.I,, ■ külön ­be n a terror, a csalás és dol­gozó nép becsapásának mód­szerével zajlottak le. A vá­lasztásokat megelőzően a nem­zetgyűlés tárgyalta egy vá­lasztójogi tervezet elfogadását, amely körül heves viták ala­kultak ki. A vita elsősorban a körül forgott, hogy nyílt sza­vazás vagy titkos szavazás alapján történjenek a válasz­tások. A vitában a titkos sza­vazás ellenzői azzal az átlát­szó és hamis érvvel indokol­tak, hogy „a titkosság nem felel meg a magyar ember jel­lemének, lelkületének és elho­mályosítja a felelősségtudatot.“ Bethlen István miniszterelnök a nyíltszavazás melletti állás­foglalását azzal támasztotta alá, hogy az „több garanciát talál minden túlzottan szélső­séges áramlattal szemben, úgy jobbra, mint balra." Hosszú vita után a nemzet­gyűlés nem döntött a tervezet elfogadásának ügyében. Ehe­lyett egy alkotmányjogi érte­kezlet ült össze a kormányzó elnökletével, amely a kor­mányra bízta az alapelvek le- szögezése mellett a választó­jog szabályozását. Miután sem­mi kétség nem fér ahhoz, hogy a tanácsköztársaság helyébe lé­pő ellenforradalom a földes- urak és tőkések uralma volt, nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a dolgozók választójogo­sultságát az 1920-as évi Fried- rich-féle rendelettel szemben még tovább szűkítették — ezt azzal indokolták, hogy „az an­tant nyomása kényszerítette ki“. A dolgozók választójogá­nak szűkítését azzal is indo­kolták, hogy „a túlságosan ki­szélesített választójogosultság káros következménnyel járhat a nemzet fejlődésére ...“, sőt olyán érv is elhangzott, hogy a „nemzet annak adja a jogokat, akinek akarja.“ (Mindenki tudja, hogy ez a „nemzet“ a magyar földbirtokosok ég tőké­sek csoportját jelentette.) Bethlen úgy is okoskodott, hogy az utolsó 1910 évi ország- gyűlési választásokon mind­össze 581 ezer szavazó polgár vett részt, amihez képest az 1922 évi 2 381 600 szavazó nagy haladás (ez a szám az ország összlakosságának 29.8 százalé­kát teszi ki, vagyis az 1920. évihez képest csaknem 10 szá­zalékos csökkenést jelent.) A Bethlen-kormány válastzójogi rendelete magas korhatárt ál­lapított meg, férfiaiknál 24 életév, nőknél 30 életóv, a vá­laszthatóságot 30 életévben je­lölte meg. Ezenfelül értelmi cenzushoz, 6 elemi elvégzésé­hez, valamint 2 éves helyben- lakáshoz kötötte a választói jo­gosultságot, A rendelet alapján I Pécs 1 város 24 135 választója lecsökkent 17 234 választóra. A rendelet előírta, hogy vidéken nyílt sza­vazással, városokban titkos szavazással lebet választani. Ennek a rendelkezésnek a vég­rehajtása során alakult ki az a helyzet, hogy minden forradal­mi múltú vidéki választókör­zetben és az ipari munkásság településein a nyílt szavazást alkalmazták azért, hogy meg­félemlítsék a dolgozókat; Az 1922 évi választási rend­szer újítása az volt, hogy ű régebbi 5 százalékos ajánlást 10 százalékra írta elő, ami azt jelentette, hogy a jelölt man­dátumát kitevő szavazatok 10 százalékát előle be kellett sze­rezni. Ez azt jelentette, hogy csak olyan jelöltek indulhat­tak, akik rendelkeztek megfe­lelő befolyással, idővel és pénz­zel, vagyis mindazzal, amivel a dolgozó emberek a Horthy- rendszer idején nem rendel­keztek. Így festett az 1922. évi választójog és választási rend­szer. Már most azt nézzük meg, hogy a megnyirbált jogú, ki­semmizett baranyai munkások, béresek, kubikosok és szegény­parasztok kiket választhattak, kik képviselhették ügyüket. Érdemes szemügyre venni az 1922. évi május—június havi választások választási elnökei­nek összetételét: Benkő Gyula ügyvéd Szent- lőrinc, Driesz Lajos földbirto­kos Pécsvárad, Visy Pál ny. ítélő táblabíró, Mohács, Barna Lajos dr. királyi közjegyző, Sásd, Szivér István ügyvéd, Siklós, Testyánszky Kornél uradalmi intéző, Szalánta, Szanter József tanító, Dárda, és Gyimóthy J&kó, foglalko­zása ismeretlen, de feltehető­en nem munkás és nem nap­számos foglalkozású. A válasz­tások elnökei között, akiknek jelentős szerepe volt a válasz­tásokban, véletlenül sincs munkás, paraszt. Elképzelhető, hogy ilyen elnöki összetétel mellett, milyen jelöltek meg­választásán fáradoztak. Csak példaként említünk néhányat a Baranya megyei képviselők közül: A mohácsi szavazókörzet I kép- ■ ............................... I vise­lő je báró Mirbach Antal, a dárdai szavazókörzet képvise­lője Mándy Samu' földbirto­kos, a szentlóiinci képviselő vitéz Patacsi Dénes földbirto­kos, a megyei kisgazda párt elnöke. Az 1922-es választáso­kon kapott mandátumot Bara­nyában Ráday Gedeon gróf is. A sor, amelyből a képviselők neve adódik, tele van grófok­kal, bárókkal és földbirtoko­sokkal. Ezekről sem feledkez­hetünk el a most napirenden levő választások előtt. S nem árt, ha a Horthy-korszak más időszakaira is visszapillan­tunk és visszatérünk; Dr. Tóth Tttwtf

Next

/
Thumbnails
Contents