Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-31 / 257. szám

W58. OKTOBER 31. V A P I O 3 ÖittytU is fiatotok Idős és fiatal | munkások ülték körül csütörtökön délután a So- piana Gépgyár kultúrtermé­ben a hosszú asztalt. Be­szélgetni jöttek ide. A gyár öreg munkásai, Fábián László elvtárs, a Kanadát járt idős kemencekőműves, Majorlaki János elvtárs, a lakatosműhely dolgozója, Jeckl, Fischer és Pintér Ká­roly elvtársak, a gyár vete­ránjai, Golváth elvtárs párt- titkár és Koronics elvtárs üb-elnök és a legfiatalabbak közül nyolcán, azok, akik ebben az évben járulnak elő­ször a szavazó urnákhoz. Nem gyűlés volt. Mégis beszámolóval kezdődött a be­szélgetés. Fábián elvtárs számolt be először arról, hogyan kereste fiatal kosá­ban az ígéret földjét Kana­dában — és hogyan találta meg azt Kanada helyett már őszülő fejjel itt, Magyaror­szágon, a felszabadulás után. Az őszülő hajú munkás beszélt, a fiatalok hallgatták. Úgy mint ahogyan idegen vi­lágról szóló elbeszélést hall­gathat az ember. Tizennégy éves koromban már tehenész voltam az ura­ságnál :.. A botosispán nem fukarkodott a pofonnal... A katonaidő letelte után Ka­nadába futottunk a nyomor elől.. * Uraság, botosispán, nyo­mor. Gyakorlatban soha nem találkoztak már egyikkel sem a fiatalok, akik most életük első választására ké­szülnek. És Kanada. Két éve még kifutottak oda hazúg csábító szóra hallgató fiúk. akik most itt ülhetnének az asz­tal körül. Fábián elvtárs hu­szonkét és fél év után jött onnét haza 1948-ban. Ö hogyan élt ott? Vándorolt a farmok között a nyugati pusztákon. Télen kereset nélkül és sokat éhezve. Aztán a farmtól ke­letre menekült, dolgozott nikkelgyárban és megtanul­ta, mi az a válság. Tengő­dött munkanélkül és meg­nősült semmire, csak azért, hogy mint családos munká­hoz juthasson.: s — Amikor kimentünk Kanadába — mondta — gondoltuk, két- három év alatt megszedjük ma­gunkat dollár­ral, aztán jövünk haza ..; Délibábot kergettünk .; I Negyvennyolcban hazajött. A zsebében a Kanadai Kom­munista Párt tagságát igazo­ló levéllel;;: Azóta itt él, dolgozik. — Én itt találtam meg az igazi boldog élletet, — mond­ta —, ti is legyetek büszkék gyerekek, hogy itt élhettek, és adjátok szavazataitokat a Népfrontra, a saját boldog jövő tökre. Majorlaiki clvárs, az idős lakatos, arról beszélt, milye­nek voltak a régi választá­sok. Például 1938-ban, ami­kor 26 év volt a választásra jogosultak alsó korhatára — nőknél 30 év — és tíz éves magyar állampolgárságot és hat éves egyhelybenlakást kellett igazolni a hat elemi iskola elvégzése mellett. Felelevenedtek a régi-régi inasemiókek, a fiatal segéd­kori élmények. — Nekünk még úgy kellett lopni a mesterséget, — ma­gyarázta Fischer elvtárs — ha ott álltunk a segédek mö­gött és néztük, lestük, hogyan dolgoznak, csak ránkförmed- ték: na mit akarsz, gyerek?! Esetleg lekentek egy pofont. — Most pedig egy lakatosse­géd eljárhat a technikumba is, vezető ember lehet... Na­gyon becsüljétek meg ezt gyerekek.;: Nem hangzottak el l;t beszel- nagy szavak jgetés so­Zárszámadás előtt Egyházaskozárban Egyházaskozárban két ter­melőszövetkezet működik, • az 1000 holdas Uj Barázda és a kis 300 holdas Kossuth. 1956- ig csak egy tsz volt a faluban, ekkor történt meg a szakadás. A teljesen földnélküliekből ál­ló kisebbség levált és 299 hold tartalékterületen önállóan kez­dett gazdálkodni. Részletekért a legilletéke- bonsó meg a kender nem sike-í sebbhez, Becht Gáspárhoz for- rült, de jó lett a burgonya dúltunk, aki 1951 óta tsz-tag meg a pillangós növények. Ta- és már egy éve a Kossuth karmány van bőven. Nem vé- Termelőszövetkezet elnöke. letten, hogy legtöbbször 9—10 — Az idei termés lehetett liter tehenészetük fejési át- volna jobb isr főleg gabona- laga. félékből. De hát ez nem a mi hibánk, hanem a rossz időjá­rásé. Tavaly 7 kiló búzát osz­Származott-e valami előny tettunk munkaegységenként, ebből a kettészakadásból? A tények azt mutatják, hogy igen. Bár erről nyíltan senki sem beszél, mégis mindenki tudja, hogy ezzel a lépéssel a két tsz örökös versenytárs lett. A Kossuth Termelőszövetke­zet ebben'az évben eredmé­nyesebben zár majd 1000 hol­das szomszédjánál. Magyar—lengyel kereskedelmi tárgyalások kezdődtek iram Az ♦ Budapesten a Külkereske­elmondott történetek, egysze- | delmi Minisztériumban a ma­rii, de igaz, emberi történe­tek voltak. Régiek és maiak egyaránt. Hasznos, nagyon hasznos vodit ez a beszélgetés, amit az öregektől kaptak a gyerekek, a KISZ emlék lapocskája mel lé ezen a délutánon. KURUCZ Lelkes hangulatú délszláv választási gyűlések Szerte Baranyában népes választási gyűléseket tartanak a délszlávok. Hétfőn Alsö- szentmártonban volt választá­si nagygyűlés. Megnyitót Ma- renics János elvtárs, a siklósi járási pártbizottság titkára mondott. Beszédében kiemelte a községnek az ellenforrada­lom óta elért eredményeit. Utána László Mária, a cigány-, szövetség titkára szólt « gyű­lés részvevőihez, méltatta, hogy ebben az országban a becsületes cigányok meg,be­csült állampolgárok. Bizonyít­ják jó munkájukat az alsó- szén tm ártani tsz-ben elért eredményeik. László Mária után Ognyenovics Milan elv- társ, a Délszláv Szövetség fő­titkára beszélt a nemzetiségi politikánk helyességéről. Kedden Kásádon tartottak választási gyűlést. A művelő­dési otthon itt is kicsinek bi­zonyult, az érdeklődők jórésze nem fért a terembe: Szerdán Kátolybam rendez­gyar és a lengyel külkereske­delem képviselői megkezdték az 1959. évre vonatkozó állam­közi tárgyalásokat. A megbe­széléseket magyar részről Droppa Gusztáv miniszter­helyettes, lengyel részről Ta- deus Kropcynski miniszter- helyettes vezeti A hercegszántól kultúrcsoport Választási gyűlés a megyei bíróságon Tegnap, csütörtökön este választási gyűlést tartottak a megyei bíróság kultúrtermé­ben. A gyűlésen részt vettek a bíróságokon, a* ügyészsé­geken, a tanácsokon, valamint a vállalatoknál dolgozó jogá­szok. A gyűlés szónoka Csen­des Károly elvtárs. az lgazság- üg.vminlsztérium főosztályve­zetője volt. fék nagygyűlést. Még soha ennyien nem jöttek gyűlésre, ■mint most. Különösen sok asz- szony volt kíváncsi a beszé­dekre. A gyűlés kezdetén út­törők virággal köszöntötték Papp János elvtársat, a pécs- ' váradi járási pártbizottság tit»j kárát, dr. Wild Frigyes elv-" társat a Német Szövetség fő-! titkárát, valamint Ognyenovicsi Milan elvtársat, a Délszláv» Szövetség főtitkárát. Papp Já-« nos elvtárs megnyitó szavai « után Wild Frigyes német nyel-« ven, majd Ognyenovics Milan« horvát nyelven szólt az egybe-« latban megtartott gyűlés vé­gén a hercegszántói délszláv ónék-, zene- és táncegyüttes nagysikerű szórakoztatta kultúrműsorral a közönséget. Gyermek szépségverseny Pécsett A Pécsi Fényképész Szö­vetkezet Doktor Sándor ut­cai 3. az. műterme fény­képkiállitáseal egybekötött gyermek-szépségversenyt rendez. A nevezés a Doktor Sán­dor utcai 3. sz. műterem­ben történik, ahol minden gyerekről 2 felvétel készül teljesen díjtalanul. A gyer- mek-szépségvemenyen 6 hó­napos kortól 6 éves korig lehet résztvmnd. Nevezési határidő 1958. november 1-től 1958. de­cember 1-ig. A fényképki­állításon a zsűri által kivá­lasztott öt legszebb gyerek a következő díjazásban ré­szesül: 1. díj 300 forintos színes .íényképnagyítás. 2. díj 250 forintos színes fényképnagyítás. 3. díj 150 forintos színes fény-képnagyítás. 4—5. díj 100—100 forintos színes íényképnagyítás. Nevezési díj gyermeken­ként 12 forint. most csak a felét adhatjuk, de az adónk meg a kenyerünk ez megvan. Élőkéiül a papír meg a ce­ruza. Egy egész év számada­tait nehéz fejben tartani. Ki­adások, bevételek sorakoznak egymás mellé a papíron, mi­ből mennyi termett, mennyit adtak el, mennyit osztanak. Mint kiderül, nem is olyan elkeserítő a helyzet. Vannak itt szép terméseredmények is. A zab például 9 mázsát adott holdanként és a másodszorra vetett cukorrépa (az első ve­tést kiszántották) 7 katasztrális holdon több mint 9 vagonnal fizetett. Jól sikerült a 20 hold hibridkukorica is, az anya­kukorica mázsájáért 1,5 mázsa közönséges kukoricát kapnak vissza meg 20 forint felárat. A — Ezért aztán előleget is tudtunk osztani. Nem sokat, de rendszeresen, 6 forintot mun­kaegységenként. Becht Gáspár még nem tud biztosat mondani. Lehet, hogy 30 forintot ér majd egy mun­kaegység, lehet, hogy többet, ez majd a végén derül ki tel­jes pontossággal. Egy azonban bizonyos, az 50 férőhelyes te­hénistálló teljesen gépesítve már elkészült és a 21-re fel­szaporított fejős állományt már a napokban az új helyre köl­töztetik. Ez már a jövőre ka­matozik. Tavaszra lóistállót és baromfiólakat építenek, meg kukorica górét. Másképp lesz jövőre, ha: — Az időjárás megint nem komiszkodik — mondja Becht Gáspár, majd hozzáteszi: — A zárszámadásról még annyit: csak minden gazda- ember így zárja az évét, akkor még nincs nagy hiba. Jeanne Marie Darrée hangversenye Forró hangulatot teremtett meg J. M. Darrée, a világhírű francia zongoraművésznő szer­da esti hangversenyén. Előadá­sában a muzsika lelkét tárta elénk; a müvek sportén meg­formálása a közönségre szinte érdekfeszitő (ha szabad ezt a szót használni a legmagasabb művészetre) hatást tett; ezért nem lankadt, nem laníkadha- tott érdeklődése egy pilLanat­Urájában színesedett át ét ma-. zs&o&tí. A szebbnél szebb té­mák pompás ritmusban zeng­tek és építették fél a zongora- verseny nagy egészét. Jeanne Marie Darrée művészegyénisé­gének nagy hatása vem kis részben abban is megnyilvá­nul, hogy a részletek aprólé­kos, pompás kidolgozása mel" lett soha nem feledkezik meg a nagyvonalú felépítésről; a ra sem, mert minden jelelévő rész, bármilyen tökéletes meg" jóleső örömmel és magafeled- kezéssel adhatta át magát a legfelemelőbb művészi igazság befogadására. Jeanne Marie Darrée művészetét szavakkal méltatni meddő, céltalan, őt meg kell hallgatni. Ugyan­azt a müvet más és más mű­vész különféleképpen foghat­ja fel, senkiről nem lehet azt mondani, hogy a világon a legjobb, de azt állíthatjuk, hogy úgy, o-lyan szipor<kázó melegen, olyan simogató-lá­gyan és, ha keU, olyan döbbe­netes erővel Saint Saes g-moll zongoraversenyét senki más úgy nem játsza, senki más úgy nem fejti ki belső tartalmát, mint J. M. Darrée. Csodálato­san kiegyenlített billentése és hangképzése művészetének fő eszköze. Pedig zeneileg nem valami különleges mű Saint Saens zongoraversenye, a mű­vésznő mégis nagy élményt for máit belőle. Grieg Schumann-i hangula­tokban gyökerező északi ro­mantikája lágy pasztellszínek oldású is legyen, mégiscsak, érezzük, az egésznek az építő­köve. A pécsi szimfonikus zenekar Kóródy András vezényletével Szabó Ferenc lírai szvitjének gondosan kidolgozott előadásá­val nyitotta meg a hangver­senyt. A zongoraversenyek ze­nekari kíséretével kapcsolat" ban is jóleső örömmel írhatjuk le a zenekarról, hogy pompá­san, szépen muzsikáltak össz­hangzó, mindig együttérző és mondhajuk, igaz művészettel Kóródy András azok közé a karmesterek közé tartozik, kik nem a közönségnek, hanem a zenekarnak vezényelnek; ez meg is látszott a zenekaron, nyugodt felszabadu U sággal. őszinte egyszerűséggel játszot­tak, fúvósok, vonósok egyaránt a helyükön voltaik. A pompá­san sikerült és mélységes él­ményeidet nyújtó est tomboló tetszésnyilvánításait a művész­nő két bravúros ráadásszám­mal köszönte meg. hm ^ BA'ODUA’iZL<b PE&ÍNYE (U) gyültefchez. S ZoOék egy sarokban próbál­A mindenütt leik®* hangú- ■ letelepedni, ahol pokrócok .........,,........................................Timi,,......... .............ni— Svoltak a szalmára terítve. ■ — Hahó, az az én helyem! \ — ripakodott rájuk egy piros­Hogyan sz&vdz&oncslc lkép.üierösen kopaszodó «ri­es lakóhelyüktől távollevők S ember. _ — Bocsánat — gyávult el 'ZGabi és beljebb húzódtak. A kormány nendelete értei- „igazolásit arról, hogy a név- ■ az. . 'íí_ mében az a választójogosult jegyzőben szereli nK “-- ‘ ** ‘ személy, aki a választás nap- Ezért az országos választási ■r ... ján állandó lakóhelyétől távol elnökség felhívja mindazokat« ... van, kérheti ideiglenes lakó- a választójogosultakat, akik«00" **”**;. . helyén, illetőleg tartózkodási november 18-án bármilyen ok-;.. ~. Famtiagenben, hogy az helyén az illetékes községi (já- ból (munkavállalás, üdülés, ■ord°0 vitte volna el. Itt az is VDCÍ ies-r».'. anUiu.! *._____-I 1A tá« sflH ^ Ck*r A1 ■ r ülten dőltek le. Hol vagyunk? — érdeklő­rssi jogú városi, városi kerü­leti) tanács végrehajtó bizott­ságától az otaii névjegyzékbe való felvételét. Az ideiglenes lakás, illetőleg tartózkodási hely szerint ille­tékes tanács végrehajtó bizott­sága a kérelmező adatait azon­nal névjegyzékbe veszi, ha be­mutatja az állandó lakás sze­rint illetékes tanács végrehaj­tó bizottsága által kiállított látogatás, stb.) az állandó lak- g kólában gyűjtik össze a mene- helyiiktől távol lesznék, hogy I küUeket és ™pon' már most szerezzék be az „iga- ként szállítják tovább. Maguk . . * i ’ ™ i _ AA1 nla ér) nvé fin/« zolás“-t. A tanács végrehajtó bizott­sága az igazolást ievélbeli meg keresésre a kérelmezőnek meg­küldi, hozzátartozójának, vagy más megbízottjának is kiadja, tehát a kérelmezőnek nem szüksége* személyesen megje- i lennie. is jól kifogták, mert holnap blztósan lesz szállítás — szólt jól tájékozott szomszédjuk. A kérdések gyorsan zápo­roztak tovább. Hova viszik őket? Mi lesz velük? Kapnak-e valamit? A kérdezett ezekre már ta­• nácstalanul vonogatta a vállát. Ezekről már 6 sem tudott töb­bet az újonnan érkezetteknél. Egy teáscsészét mutatott ne­kik: — Ezt a löttyöt kaptuk az előbb. Ha akarnak maguk is, a folyosó végén osztják. — Majd később, előbb ki­fújjuk magunkat — utasították el a fiúk. Némán ültek. Hát valóban itt vannak? Ez volt az egész? Gabi átkulcsolta a térdét, úgy hintázott előre-hátra; — Gondoltad volna Zoli, hogy ma még iskolában is le­szünk? Zoli mosolyogva rázta a fe­jét, de a kérdés egyszerre eszé­be juttatta a hűtlenül elha­gyott igazi iskolát, szüleit, Anikót, a tréningeket s lassan elszótlanodott. IV. A szökevények másnap törő­dötten ébredtek. Az előző napi hosszú autóút is összerázta őket, a gyaloglás emléke sem mellé kerülni. múlt el izomláz és hólyagok nélkül. Szerencséjükre hálótársuk esti híradója igaznak bizo­nyult. Délelőtt harsogó duda- 'ássál autóbuszok gördültek az iskola elé. A szökevények vad örömujjongással tódultak az ablakokhoz, s Zoliék is kíván­csian odaléptek. Az épület előtt hosszú, mo­dern autóbuszok álltak sorba. Oldaluk tüntetőén viselte a felírást; Ungarhilfe (magyar segély). Az iskola lakossága csomag­jait felkapkodva tódult ki az utcára. A kocsivezetők szét­tárt karokkal és hangos „ruhe, ruhe’’ figyelmeztetéssel pró­bálták megfékezni az áradatot. Az utcára kitóduló helybe­liek gúnyosan nevetgélve mu­togattak a nekivadult csődü­letre. Zolinak ökölbeszorult a keze, szerette volna képentö- rülnl őket; azonban be kellett látnia, hogy nekik van igazuk, jogosan csúfolódnak honfitár­sain. Valósággal szégyellte, hogy 6 is magyar és ezekhez a „menekültekhez” tartozik. Lassan mégis sikerült a''ti­ni eget megszelídíteni. A fiúk Is feljutottak, s gyors helyez­kedéssel iparkodtak ablak •— Na srácok — dörzsölgette elégedetten Gabi a kezét —• kezd menni az ügy. Jó kedvük is kezdett meg­jönni, érdeklődve nézegették az ablak előtt elsuhanó tája­kat. Túl sok érdekeset egye­lőre nem láttak. Az út két ol­dalán kisebb állóvizek fodro­zódtak a hideg őszi szélben. Balra, kissé távolabb a Fertő­tó vize csillogott. Nem volt összefüggő víztükör, sötétzöld nádasok tagolták szét a nyílt vizet. A magas nádtenger a vízzel együtt hullámzott, való­ban nem volt érdektelen kép. Ezt viszont a Velencei-tónál is lehetett volna látni — gon­dolta Zoli. Pamdorf után az autóbusz utasai megélénkültek. Szapo­rodni kezdtek az út mellett a kerekfejű benzinkutak, színes reklámtáblák. Egy útkereszteződésnél, ahol a kocsi lelassított, útjelző táb­lát pillantottak meg. A fürge- szemű Gabi már betűzte is a jelzést: Wien 5 km. — Hurrá, Itt vagyunk Becs* ben! — ujjongott fel. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents