Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-29 / 255. szám

1958. OKTÓBER 29.

NAPLÓ

3

November 7-re,

a közelgő választásokra készülnek a baranyai bányászok

Nyéki Oszkár Kossuth-bányai csapata ebben a hónapban már 101 méter hosszú vágatot hajtott ki

Most már szinte hagyomány, ezzel mintegy 400 tonna szenet hogy a pécsvidélci bányászok, termelnek terven felül. Ennek

minden nagyobb évfordulót és eseményt munkaversennyel kötnek össze. Így ünneplésük egyben új munkasikereket is jelent.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának kő zeledtével most is egyre töb- ben tesznek munkafelajánlást. Legtöbb helyen november hetediké megünneplésére és a kö zelgő választások tiszteletére együttes felajánlást tesznek, mint

Kossuth'bányán

yis. Kossuth-bányán Nyéki Oszkár gyorsvágathajtó csapata volt az első, amely bekapcsolódott a november 7. tiszteletére indult munkaversenybe. Vállalták, hogy októberben 100 folyóméter vágaitcrt hajtanak ki. Még nem járt le a hónap, de Nyékiék máris elmondhatják, hogy vállalásukat túlteljesítették: 28-án reggelig 101 folyóméter vágatat hajtattak ki.

Kos swth -bánya dolgozói a napokban nagygyűlést tartottak. Ez alkalomból versenyre hívták valamennyi komlói üzem dolgozóját, jobb munkateljesítmények elérésére,

érdekében minden kommunista a szakszervezeti bizalmiakkal együtt beszél az üzem dolgozóival, csapatonként és egyenként.

A mázai üzem jelenlegi átlageredménye 103.2 százalék.

Vasas

Petőfi-akna újabban arról is nevezetes, hogy itt dolgoznak a Pécsi Szénbányászati Tröszt legjobb KlSZ-brigádjai, s ezek közül is a tröszti legjobb: lovász Béla elővájási KISZ-csa- pata. A Lovász-csapat elővájás ban dolgozik, legutóbb értékelt eredményük, negyedéves átlag ban 112.9 százalék. Starcz Andor fejtési csapata, valamint Tóth János csapata — tagjai kiszisták — 101.9, illetve

100.7 százalékos negyedévi átlageredménnyel a KlSZ-brigá- dok versenyének élvonalába kerültek. Minden bizonnyal sikerül visszaszerezniük a KISZ vánd&rzászlót, amelyet most még a pécsbányatelepi ifik őriznek, s akik — habár túlteljesítették tervüket — ná- luknál jóval gyengébb eredményekét értek él.

fl pécsi és komiéi üzemek párosversenye

ismét felélénkül az ünnepi ícé-1 szülődésben. A legutóbbi érté-t kelés szerint:

1. 111-as üzem 104.6 % f

2. Petőfi-akna 101.8 % í

1. Anna-akru! 103.7 % |

2. Béke-akna 103.2 % l

1. István-ákna 103.3 % ♦

2. Béta-alkna 103.2 % ♦

Az üzemek eredményéből is; kitűnik, hogy lelkes verseny-1 mozgalom van kibontakozó- ♦ ban, és erről számolnak be a i versenynyilvántartók is. Béta- | aknán Pfeiffer Alajos csapatat például október elején csatla-l kozott Csató György hármas-1 aknai csapatának felhívásához, • amelyben Csatóék közölték, ♦ hogy száz százalékos minőségig munkát végeznek, beleseimen-; tesen dolgoznak, különböző ♦ fontos anyagokat takarítanak í meg és túlteljesítik tervüket, t Pfeiffer ék nem határozták meg | a tervtúlteljesítés mértékét,. példájuk mégis követésre mél- : tó: október 28-ig 126.6 százalékos átlagot értek eh az előirt j 26 helyett 32 folyóméter vága-: tot hajtottak ki.

Mázán

még nem ismerik a Kossth-bá- nyaiak felhívását, mégis megszületett a gondolat: kétszer szavaznak, egyszer a termelésben, és másodszor november 16-án az urnák előtt. A pártszervezet legutóbbi taggyűlésén valaki azt javasolta, hogy végezzenek agitációt a novemberi terv túlteljesítése érdekében. Mázán a hónap elején — akárcsak más üzemekben — mindig gyengébbek az eredmények. Most elhatározták, hogy november első felében 106—110 százalékos átlagot érnek el a terv teljesítésében és

Pártnap a hőerőmű-építkezésen

Jól sikerűit párt- napot rendezett az Erőmű Beruházási Vállalat és az 26-os Építővállalat pártszervezeté az építés dolgozói számára. Mintegy hatszózan jelentek meg s bevezetőként jól szórakoztak a színvonalas kultúrműsoron.

Ezután Bomdor Jó zsef elvtárs, az épí- tővállalat igazgatója mondott beszédet. Bondor elivtáns építőmunkáshói lett a hatalmas vállalat igazgatója. Egyszerű szavakkal emlékeztetett a közelgő választásokra. Régen az építőmunkások élete nagyon nyomorúságos volt, sosem tudták, mit hoz a holnap, lesz-e munka, betevő falat a családnak, összehasonlította a burzsoé választasd rendi szert a munkásba- j talom demokrata-1

kus, szabad, szó- j cialdsta választásával. A tizenhárom j év eredményeinek! egyik ékes bizonyítéka a most épülő! új erőmű;

A munkások nagyi figyelemmel hallgat! ták az előadást ésj lelkesen megtapsol-!

t'jjfJí'

PoUák LászlóJ

»Úgy érésiem magam ,

mintha otthon lennék”

Beszélgetés Kim Szun Szék koreai költővel

Kim Szun Szék elvtárs, koreai költő, a Phenjan városi békebizottság tagjai magyarországi útja során Pécsre is ellátogatott, hogy tanulmányozza a város ipari munkásságának életét, találkozzon a tudományos, irodalmi és művészeti élet képviselőivel és mindezek alapján anyagot gyűjtsön egy újabb — sorban a hetedik — verseskötetéhez. Kim Szun Szék elvtárs Pécsről való elutazása előtt felkereste az MSZMP városi pártbizottságát, ahol Török Károly elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára, Ambrus Jenő elvtárs, a városi pártbizottság titkára fogadta. A szívélyes hangú, bai áti beszélgetés során Kim Szun Szék elvtárs többek között az alábbiakat mondotta:

— Október elsején érkeztem az önök országába, a szép Magyarországra. Elutazásomkor honfitársaim azzal bíztak meg, hogy amerre csak járok, mindenütt mondjam el, hogy a koreai nép nagyon szereti magyar testvéreit, szívből örül sikereinek és készségesen osztozik gondjaiban, nehézségeiben is. Azt is telkemre kötötték, hogy gondosan tanulmányozzam a magyar nép életét, munkáját, kultúráját, gazdasági helyzetét és hazatértem után mindenről a legaprólékosabban számoljak be. Ezt a két megbízatást a magam részéről készségesen és a legnagyobb örömmel teljesítem, de ezek mellett még van egy harmadik úticélom is. Gazdag élményeim alapján szeretnék legalább egy kötetre való verset írni a szép magyar tájakról, a szorgalmas városokról, a nagyszerű magyar emberekről. Nem árulok el titkot, ha megmondom, hogy utam legmaradandóbb, legszebb emlékeit az önök. városából és megyéjéből viszem magam- mai. Láttam gyönyörű fővárosukat, örömmel szorítottam meg magyar írótársaim kezét a kecskeméti irodalmi esten, örökre felejthetetlen marad számomra a zebegé- nyi táj, ahol Szőnyi Istvánnal, a nagy festőművésszel találkozhattam, megcsodáltam a tihanyi naplementét, a gallyatetői ősz ezernyi színét — de mégsem ezek az egyébként életre szóló benyomások miatt emlékszem majd mindig szívesen vissza

Kövesutat épít Felsőszentmárton

Kint borús, esős ősz hunyorgat

a falura, bent

az irodában hárman beszélgetünk, a vb-elnök: Szolnoky Marián, Rónai Tibor vb-titkár és jómagam. A falu múltjáról, jelenéről és jövőjéről esik itt szó. Felsőszentmártonban 470 házat és 2700 lakost tartanak nyilván. A falu közel 350 éves múltra tekint vissza. Az öregek mondják: azért telepedtek meg itt ezen a kis dombon, mert a Dráva vize állandóan fenyegette a laposabb területeket. A laposabb területeken a víz, itt a dombon meg a sár lett az örök ellenség. A Drávát szabályozták, de a 'sár az maradt. Hej, de sokszor megfordult a gondolat a felsőszentmártoniak fejében: jó lenne a faluban is kövesutat csinálni.

1940-ben bekötőútat kaptak, amely összekötötte őket Drávafoklcal. 1952- ben 6 kilométer utat építettek a falun keresztül, de a sár ezzel nem szűnt meg a Csendes és Tábor utcában.

— Olyan sár volt itt ősszel, tavasz- szal — mondja a vb-elnök, — hogy kocsival nem lehetett végigmenni, 1951- ben felvetődött: kövesutat építünk a Tábor utcában. De ez csak terv maradt. 1956 decemberében, 1957 januárjában ismét megmozdult a falu. A februári tanácsülésen elhatároztuk, hogy társadalmi munkában feltöltjük a Tábor, Csendes és Szent László utcát. Nyolcszáz köbméter földet szállítottak ide a gazdák.

1956-ban — akkor még nem volt erre 1 törvény — 60 forint községfejlesztést vetettek ki minden házra. 1957-ben már a jövedelemadó három százaléka ment a községfejlesztési alapba. Ebből meg- csináltatták, rendbehozatták a csőszházakat, cementlapos járdát csináltattak, két vízlevezető árok, két hid is kikerült belőle, sőt 500 méterre még mindig megvan a cementlap.

— d958-ban a vb-ülésen és a tanácsülésen ismét szóba került a kövesút — mondja Szolnoky elvtárs. — Törvény írta most már elő a községfejlesztési alap létesítését, és a vb. úgy határozott: a jövedelemadó 15 százalékát fordítják községfejlesztésre.

Az egészet nyílt tanácsülés elé vitték. VÖM mént ötszáz ember szorongott a

V

kultúrházban. A vb. javaslatát elfogadták, csőik akkor lett nagy vita, amikor arról szóltak, hogy először a Csendes utcában csinálják meg az utat. A Tábor utcaiak közbekiabáltak:

— Mi 20 százalékot adunk, ha a mi utcánkban csináljuk először.

Felfortyantak erre a Csendes utcaiak.

— Inkább legyen ötven százalék, de az út mind a két utcában meglegyen.

Mások amellett kardoskodtak: kevesebb pénz, több társadalmi munka legyen.

Hamarosan ismét tárgyalták az ügyet, de most már zárt tanácsülésen. Feltették a kérdést: Jci szavaz amellett, hogy a Tábor utcában és ki amellett, hogy a Csendes utcában legyen a kövesút? Fele az elsőre, fele a másodikra szavazott. Úgy látszott: itt már csak az dönthet: melyik oldalra áll az elnök.

— Az nem igazság, hogy az elnöknek két szavazata van! ,— ugrott fel az egyik idős tanácstag.

Mit volt mit tenni:

végül is megszavazták: fele-fele arányban megcsinálják az utat a Tábor és a Csendes utcában is. Tehát kompromisszumot kötöttek és megegyeztek abban is: az elnök, meg a titkár menjenek el Vajszlóra: nézzék meg milyen az ottans társadalmi munkában készülő út. Aznap vásár volt Vajszlón. Felsőszentmártoniak is voltak ott és a vezetőikkel együtt szemlélték az utat. Nem tetszett nekik, mert ezt nem gőzgép taposta.

— Mi különbet csinálunk. Gőzgéppel.

Es munkához láttak. Felmérték hány fogat van községükben. Kiderült 37, és ebből hatvanhét ló, a többi tehén fogat. Föld után kivetették: kine mennyi fuvart kell tennie Drávafakról kővel, homokkal, kaviccsal megrakodva. A követ is elintézték. Megjött az első, a második, a harmadik szállit- mmy.

— Azt látta volna, mi volt akkor — biiszkéllcedik az elnök. — Versenyeztek egymással az emberek. Ellopták egymás elöl a követ. Volt. olyan gazda, aki az állomáson megpakolt, a kiserdőnél lerakta a követ, aztán megint az állomásra ment rakodni. Így neki két fordulóra volt köve, A Hideg András bácsi

a megmondhatója, milyen versengés volt itt. Ö négyszer ment hiába. Nem jutott neki kő. Segített magán ötödszörre. Elhozta a tsz kövét az állomásról.

Valóságos hősköltemény, a társadalmi összefogás hőskölteménye a felső- szentmártoni, amit olyan esetek fűszereznek, mint az a bizonyos vasárnap délelőtt, amikor 11 vagon kő érkezett. Kihirdették és vasárnap éjjel az összes követ elhozták a gazdák az állomásról.

Az állomásfőnök már arról panaszkodott:

— Elhordják a talpfák alól is a követ.

Nyolcvan vagon követ hordtak így haza. Hatalmas mennyiségű földet mozgatok meg és még kétszáz köbméter homok szállítása vár rájuk.

Végre elérkezett a nap. A megyei tanács mérnökei — itt az elnök közbeszól és elmondja, hogy Földvári János elvtárs. a megyei tanács elnökhelyettese az 6 tanácstagjuk és ő sokat segített — társadalmi munkában mindent elkészítettek, s megjött a gőzgép is.

Gregoricz Zsigmond bácsit, az örök hitetlenkedőt is meggyőzte a gép meg- Ü érkezése: >■

— Hát ezt sose hittem volna! — mondta és amikor a masiniszta csak kiejtette a száján: szenet kellene hozni, azonnal befogott, pedig ezt senki sem kérte tőle.

Dohog a gép, követ raknák az emberek. Úgy rakják, nem úgy szórják, mert mint mondják:

— Ez az út a miénk lesz, ezt nekünk csináljuk.

Az elnök, Szolnoky Marián élvtárs pedig arról beszél:

— Nagy munka vár még ránk ezután is. Megcsináljuk a padkát és az árkolást is elvégezzük, persze társadalmi munkában.

Magyarországra. A legszebb, legmaradandóbb élményeket itt Pécsett szereztem. Bárhová mentünk, mindenütt éreztem a pécsi dolgozók szívélyes szeretetét, gondoskodását és jóindulatát. Ez a szeretet sugárzott felém a Zsolnay-gyár munkásainak arcáról csakúgy, mint Komlón, a Bőrgyárban vagy az egyetem rektorának, Huth elvtársnak baráságos szavaiból. Különös örömömre szolgál, hogy megismerkedhetem a pécsi írókkal, művészekkel és a kulturális élet különböző más ágainak munkásaival. Baráti beszélgetésünk minden bizonnyal hozzájárul a két ország művészeinek barátságához, eredményes munkájához.

— Itt Pécsett bármerre jártam, mindenütt úgy éreztem magam, mintha otthon lennék. Ez így is van rendjén, hisz a magyar és a koreai népnek közös a célja, a szocializmus útján halad, nagy barátunk, a Szovjet— Itt Pécsett is azt tapasztaltam, hogy a dolgozók szeretik a pártot, szívesen követik a párt helyi vezetőit, mert meggyőződhettek arról, hogy vezetőik az ő érdekeiket képviselik, mert a vezetők szívesen mennek el és sokat tartózkodnak az üzemekben. Ismerik a munkások, parasztok és értelmiségiek problémáit és nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy ezeket megoldják.

A beszélgetés végén Kim Szun Szék elvtárs köszönteni kívánta Pécs város és Baranya megye dolgozóit és további sikereket kíván a szocializmus építéséhez.

— Meggyőződésem — hangoztatta —, hogy ennek az építőmunkának a közelgő választás is sikeres erőpróbája, győzelmes állomása leszi

A kedves szavaikra a város és a megye dolgozói nevében Török Károly elvtárs válaszolt és búcsúzásképpen arra kérte unió egyforma gondossággal Kim Szun Szék elvtársait, hogy segít bennünket ezen az adja át koreai barátainknak a úton. Közös az ellenségünk, pécsiek forró baráti üdvözle- az amerikai imperializmus, téti

amely egyformán veszélyez- Kim Szun Szék elvtárs ké- teti népünk szabadságát, bé- résünkre hozzájárult, hogy kéjét és függetlenségét. Meg- egyik versét amelyet a TIT győződtem arról, hogy a ma- művészeti szakosztály rende- gyar nép öntudatos, bátor, zésében megtartott baráti be- szorgalrrías nép, amely tudja szélgetésen is elmondott, la- miért dolgozik és meg van púnkban megjelentessük. Ennek alapján közöljük a „Cérna- út” című versét, a költő egyik szép kis remekművét.

— V: F. —

az ereje ahhoz, hogy kitűzött célját, a szocializmust pártja vezetésével meg is valósítsa.

Ez is terv még,

de valóság lesz ebből is csakúgy, mint

....... —..........- a mostani közel

má

s félmilliós társadalmi munkában történő útépítésből, amelyet jövőre folytatni akarnak, hogy elűzzék az utolsó nagy ellenséget, a sarat is Felsőszent- mártonból.

SZALAI JÁNOS

Kim Szun Szék:

Cérna*«#

Isten veled céma-utaeska, szállongó sóhajtás felette,

Isten veled, keréknyoanocska zöld, sarjadó füvecske.

Te árva, dísztelen, vad it, falum vékonyka útja. csak egyszer még hadd járjalak be újra.

Öh, illatos föld, mezítláb vittem a szénát s a tehént vezette Pergő esőben együtt áztunk ketten s együtt szárogatott a napsugár.

Harmat szentelt, bájnál se kelt, de már a cseppek ültek-gyűltek fűszálaidon s a szememben, búsan, mert cselédnek szültek.

Ugyan milyen öröm ért minket?

Engem szegénység, téged bozót nőtt b mint nyikorgó szekérkerék tűnt el nehéz ifjúságunk a ködbe.

A régi ösvény ma már széles út, most villanydrótok dúdolnak felet' és a traktorok robajától dübörög földje.

Isten veled, céma-utaeska, rátapadó szegénység, bánat!

Isten veled, szekémyomocska, örökre már, örökre.

Fordította: Örvös Lajos.