Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-23 / 250. szám

2

NAPLÓ

1958. OKTOBER 83.

40 éves

a Komszomol

A Lenini Komszomol október 29-én ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját. Dicsőséges negyven esztendő áll a szovjet ifjúság hatalmas szervezete mögött. Harc, küzdelem a szocialista haza építéséért és védelméért, messze világító fáklya, példa a mi ifjúságunk számára is.

Az évfordulóra bensőséges, baráti ünnepségekkel készülnek a fiatalok, a KlSZ-szer- vezctck. Ünnepi taggyűléseken emlékeznek meg a Kom- szomolról, meghívnak szovjet fiatalokat, akikkel elbeszélgetnek a Szovjetunióról. A szovjet földön járt magyar fiatalok élményeiket, tapasztalataikat elevenítik fel. Az alapszervezetek, a fiatalok levél útján keresik fel régi ismerőseiket és köszöntik őket az évfordulón. Huszonnyolcadikén, kedden este a KISZ megyei és városi bizottsága emlékünnepséget rendez a KISZ és a Sjakszervezetek Doktor Sán dór Művelődési Háza nagytermében. Beszédet mond: Takács László elvtárs, a KISZ megyei bizottság titkára. Felszólal a helyi szovjet alakulat Komszomol-tit- kára. Az ünnepségen a megye fiataljai ajándékot adnak át a meghívott szovjet fiatalóknak, utána közös kultúrműsoron vesznek részt.

A Pécsi Nemzeti Színház előadása

Ez is egy | „megifjított“ ope- ---------------* rett. Sőt nagyop

erett. Maradt belőle, ami maradandó: Huszka zenéje — és megmaradt az is, ami nem maradandó: a többi. Általában úgy tűnik, hogy az átdolgozás nem nagyon használt, az operett sem ifjabb, sem jobb nem lett tőle. És ha már ezzel kezdtük, hadd legyen szemléletesebb ez az állítás egy példával. Az első és harmadik felvonásban elhangzik a parancs: „Nyissák meg az udvart a népnek!“ Ez, ugye, demokratikusan hangzik. De aztán megjelenik „a nép“. Plumpudding .borbély, Pickwick kocsmáros és Gypsi pék, mindegyik karikatúrája a maga szakmájának. Persze az operett azért operett, hogy ne követeljünk tőle „komoly“ mondanivalókat, de ha már a népről esik szó, azt még egy nagyoperettnek sem szabad ki gúnyolnia.

Ezután a. kis kitérő után. szögezzük le, hogy nem érdemes ismételten azt a kérdést feszegetni, miért mutat be a színház operetteket. Operett van, operettkedvelő közönség is van és a színháznak bevételi terve is van. Azt pedig különösen, ne kérjük számon, hogy ha már operett, hát miárt éppen a Bob herceg.

Van azonban más számon- kémi való: a színvonal. MondTíz perc szünet — tíz perc játék

az iskola udvarán

hatnánk, hogy játszották másutt jobban is a „Bob herceg“^, de ez olcsó kritika lenne, mert a Pécsi Nemzeti Színház mostani lehetőségeit kell figyelembe vennünk. És ha ezt tesszük, elmondhatjuk, hogy a rendező, Hadványi Zsuzsa, a díszlettervező, Vin- cze Győző, a zenekar Paulusz Elemér vezetésével, igyekezett kihasználni a darabból adódó lehetőségeket. Ezért az előadás legfőbb erénye a látványosság, mozgalmasság (ezt nem mindig sikerül elérni) és a jó zene. Ezek önmagukban is kitűnővé tehetnek — egy varieté műsort. De nem elegendők egy jó operett-előadáshoz. Keli még a színészek jó játéka is. S ez hiányzott. A rutinos és magabiztos Takács Margit (királynő) és a kellemeshangú Bárdos Anna (Annié) kivételével a szereplőket nagyjából két kategóriára oszthatjuk: haloványakra és harsogókra. Ez a két véglet korántsem pusztán a szerepek jellegéből következett, hanem az eltérő szerepfelfogásból, halvány játékon értve — hogy újra ezt a szót használjuk — a lehetőségek kihasználatlanul hagyását, harsogáson pedig a lehetőségek túlzott, hatásvadászó kiaknázását, a túlját- szást. Fülöp Zsigmond Bob herceg szerepében kissé elfo- gódottan játszott, énekhangja pedig még alapos iskolázásra,

■ erősítésre szorul. Az már szereposztás kérdése is, bár jobb játékkal ellensúlyozható lett volna, hogy nehéz elképzelni, mint a Bowie-street rémét. Darabos Ferenc Lancaster gárdakapitánya impozáns jelenség, de a szerelmi jelenetekben. és harmadik felvonás» beli leleplezésekor erőtlenül játszik. Hasonlóképpen kihasználatlanul hagyja a szerepéből folyó néhány alkalmat színésznői tehetségének megcsil- logtatására Rab Antónia. Megelégszik. azzal, hogy beszél a rang és hatalom iránti sóvárgásáról, anélkül, hogy ezt játékával is hitelesítené. A darab erősségét végeredményben Takács Margit jelenti, aki arcjátékkal, egy-egy szemvillan- tással újra meg újra „lelket

lehel“ a játékba. Rezignáció- dala és Pomponiussal énekelt és táncolt kettőse megérdemelten aratott nagy tapsot. — Bárdos Anna Annie szerepében ragyogóan énekelt, de játékát már kevésbé csiszolta ki. „A nép egyszerű leányától“ kevesebb póz is elég lett volna. Szabó Samu, mint Pom- ponius jól ismert tehetségét és tudását mozgósította — és ugyancsak ismert hibáit követte el. Vicclapok gyakran visszatérő témája az az ember, aki annyira nevet saját tréfáján, hogy végig sem tudja mesélni. Ha nem is ilyen nagymértékben, de Szabó Samu is sokszor kacag vagy mosolyog saját játékán, sőt ezt tudatosan teszi, pedig ez nem való színpadra. Elérheti vele olcsó sikerként, hogy a közön-' sóg is vele nevet, de jobb lenne, ha a közönség ilyen „most tessék kacagni“ ingerhatás nélkül nevetne. Plumpuding (Faludi László), Gypsi (Szír-- may Jenő) és Pickwick (Ágh Tihamér) hármasa időnként túlharsogja önmagát (bár a kitűnő maszkirozás úgyis eléggé karlkírozza figurájukat) a groteszkség hatására alapoz. A komikus és groteszk elemek halmozása a darabban végülis a mese fő vénáiénak rovására megy, a közönség szem elől veszti György herceg alias Bob úrfi szerelmének „romantikus históriáját“, s a megborotvált borbély kerül előtérbe.

A mozgalmasság, látványosság célját szolgálná a III. felvonásban a balettbetét. Bázsa Éva itt szemmelláthatóan kénytelen volt megalkudni a lehetőségekkel, ment ez a betét igen gyengécske. Ezen a gyengeségen a ruhák lengesé- ge sem sokat segít

összegezésül | elmondhatjuk, — 1 hogy az operett mindig csalogatja ugyan a közönséget, de azért az igényességet még operettelőadáskor sem szabad sutbavág- ni és a díszletek, jelmezek puszta látványosságával sem szabad megelégedni. Már a közönség iránti megbecsülésnek is illik jelét adni a jobb színészi játékkal. (—s—c)

Egyhetes baranyai körútra indal a hercegszántói művészegyüttes

Október 23—30-ig tes, és délszláv köz Drávasztárám, Alsóbeutazza a megyét ségekben műsort és Felsőszcntmárton í a hercegszántói dél- ad. A vendégkörút ban, valamint Mo- t szláv müvészegyüt- során Kátolyban, háisem is szerepel

««»»»mihummmkm »mwiiiiiiiiti

Gabi egyszerre vagyon reménytelennek látott mindent;

— Menjünk, fiúk! — határozott.

Aznap Tóth Sanyi hiába várta Gabit és Zolit. A fiúk lázas tervezgetésbe merültek, melyet csak Zoli felkiáltása szakított meg:

— Már hét óra elmúlt! Srácok, nekem dolgom van! Szóval reggel hétkor a Nyugati előtt? Aztán pontosak legyetek! — búcsúzott cimboráitól.

A lépcsőn nagy ugrásokkal haladt lefelé. A karfa alsó végét elkapta, hogy a kanyarban is tudja tartani iramát. Csak az utcára érve lassított a tempón, nehogy a többi járókelő kétségbevonja felnőtt voltát.

Izgatottan pillantott még- egyszer karórájára: bizony az már negyed 8 -at mutatott. Hosszú lépteit még jobban megnyújtotta, mintha ezzel előbb érhetne Budára. A névtelenebb utcákon még futásnak is eredt, hogy így is nyerjen pár percet. A Pasaréti útnál lassítani kezdett, igyekezett kapkodó lélekzetét is szabályossá mérsékelni.

Ä sötét vidéket a Vasas sportépülete uralta. Az emeleti tornaterem kivilágított ablakai világítótoronyként szórták a fényt az elhagyott budai

A bejárat forgóajtaja mögött az öreg kapus szólította meg:

— Ml az kis Kárpát, ma

nem jött edzésre?

Zolinak jólesett az érdeklődés. Amióta a SZOT tornász- bajnokságon győzött, az öreg Németh bácsi is, mint valami pót-edző, mindig figyelemmel tartotta az 6 működését is.

—■ Sajnos, ma nem volt időm, — mentegetőzött, majd indult tovább a lépcsőn. A tornaterem ajtajánál egy pillanatig tétovázott. Nem lépett be az ajtón, hanem a tovakanyarodó lépcsőn ment tovább. A következő ajtón óvatosan benyitott. Ez a karzatra vezetett. Azért óvakodott ide, mert nem akarta, hogy tornásztársai, vagy éppen Peti bácsi, az edzője észrevegye.

A hatalmas teremben az élet kezdett már csendesedni. A csapatokba osztott sportolók a tornaszereket tették a helyükre, ami az edzés utolsó eseménye szokott lenni. A férfi csapat a terem közepén álló nyújtót szerelte le. Az ifjúsági versenyzők a korlátot emelték kis kerekére s úgy gurították a fal mellé.

A férfiakon kívül nők is voltak a teremben, mert a rendes adzésrend visszaállításáig közösen gyakoroltak. Ez hozta ide 3MM te. Dobogó

szívvel figyelte az ifjúsági

leánycsapatot. Éppen a gerendát tólták a helyére. Egyik végén karcsú lány segített és a munka után megkönnyebbült sóhajjal emelte fel fejét. Azonnal el is kapta zavart pillantását, mert ismerős szempár keresztezte az övét. Kincses Anikó és Zoli szeme itt az edzéseken találkozott először, később pedig rhár utána is egyre gyakrabban,

Zoli intett a leánynak, hogy az utcán várja meg, majd csendben az ajtó felé lépett s lassan lefelé indult. Egyszerre olyan távolinak érezte délutáni tervüket, mintha álomban történt volna. Ez a megszokott kedves épület az emlékek egéez raját ébresztette fel benne. Innen indult el versenyzői útja, itt ismerkedett meg Anikóval is. A kanyargó lépcsőre zongoraszó hallatszott ki. A szertárba beállított lehangolt jószág a női versenyzők gyakorlataihoz szolgáltatta a kíséretet. Jól sikerült edzések után Peti bácsi szokott jutalmul elpötyögtetni rajta egy-két régi slágert.

Ez megint mellbevágta a fiút. Ho(jy ő ne hallja többé az aranyszívű öreg Peti bácsit? Milyen bolond az a Simon, hogy ilyesmit feltételezett 6- róla! Micsoda szamárság volt tőle is, hogy ilyen vállalkozásba belefogott! De várhatják is holnap!

Megkönnyebbülten lélegzett fel, aki valamilyen nyomasztó gondtól szabadult meg. Egyszerre kezdte érezni, hogy mennyire hozzánőtt ő is szülő»

földjéhez. -., „Százszor földobnál, én visszaszállnék, százszor is ... “ jutott eszébe a délelőtt tanult vers.

Olyan lelkesen köszönt az\ öreg portásnak is, amilyen, örömmel csak az tud, aki va-\ lami nagy dolgot kapott az élettől i

Az utcára érve a túlsó oldalra ment át. Nem akarta, hogy tornásztársai kérdezősködjenek, miért maradt el a mai edzésről.

Boldog izgalommal figyelte a nagy üveges ajtót, melyet egyre sűrűbben nyitottak ki a távozó sportolók.

— Végre! — sóhajtott fel, amikor a várt szőke fej is feltűnt. öröme azonban nyomban elhagyta, mert a karcsú leány mellé vállas fiú lépett. Néhány lépést együtt tettek meg, majd rövid beszélgetés, szemmelláthatólag vitatkozás után 'elváltak. A leány megfordult és ellenkező irányban lépett tovább.

Zoli kis megbántással indult utána. Először arra gondolt, hogy találkozás nélkül megy el, de ehhez több el szántságra lett volna szükség, mint amennyi neki volt. „Vajon mit beszélt Anikó azzal c fiúval?“ Sokat nem töprenghetett rajta, mert a leány észrevette és gyorsan mellé lépett.

— Hol voltál ma az edzésről, Zoli? — kérdezte kedves hangon.

— Látom, nem hiányoztam volna, ha végleg el is maradokI

ik)

10 éves jubileum

A magyar filmszakma államosításának 10. éves évfor- dulóját ünnepeljük. Ha visszapillantunk az elmúlt 10 évre, megállapíthatjuk: a magyar filmgyártás és filmszakma jelentős eredményeket ért el.

Érdemes a magyar filmgyártás fejlődését ebből az alkalomból megvizsgálni.

A magyar játékfilmgyártás művészeti eredményeiről lényegében csak a felszabadulás utáni időktől beszélhetünk. A felszabadulás előtt a magyar filmek társadalmi kérdéseket alig érintettek, ábrázolásuk középpontjában általában a dzsentrik és a dzsentrikből lett középosztály élete állt. Az üzleti érdek szabott meg minden filmvállalkozást és a közízlésre való hivatkozás a „művészi határokat". Ennek eredményeként jöttek létre a szirupos áltörténetek és ennek alapján hamisították meg a filmre írt magyar klasszikusok munkáit is. (Pl. Mikszáth: „Noszty-fiú esete Tóth Marival” — happy endes befejezése.)

A felszabadulás ténye megadta a lehetőséget az új magyar filmművészet megindulásához. A kezdeti lépések még bizonytalanok voltak. Szélsőséges művészeti irányzatok bukkantak felszínre egy-egy elkészült filmben, amelyek magukon viselték a modernizmustól egészen a miszticizmusig az irányzatok hatásait és jellemzőit. A felszabadulástól az államosításig eltelt néhány év művészileg legjobb filmalkotásának a „Valahol Európában” című filmet mondhatjuk.

Az államosított magyar filmgyártás első filmje a „Talpalatnyi föld”, a magyar filmművészet klasszikus alkotásává vált. Ez a film diadalra vitte a realizmust és példájává lett a legnemesebb írói eszközökkel készült forgatókönyv művészi feldolgozásának. A „Talpalatnyi föld”- ben először kapott hangot a felszabadulásig elnyomott magyar paraszt. A film határozott lépéseket tett a szocialista realizmus felé vezető úton. E tény jelentősége abban van, hogy a megváltozott életet, a szocializmust építő társadalom problémáit a hatalomra került munkásosztály életén és szemszögén keresztül mutatta be a magyar filmművészetben először. Természetesen ez eredmény eléréséről és az utána következő többi munkástémájú film elkészítéséről nem lehetett volna szó a felszabadulás ténye, a párt vezette munkásosztály hatalomra kerülése, de anélkül a jelentős, művészeti vonalon mutatkozó termékenyítő hatás nélkül sem, amelyet a szovjet filmművészet klasszikus alkotásai: Az Anya, Patyomkin páncélos, Maxim trilógia, Csapajev stb. jelentettek fiatal filmművészetünknek.

Tj~ ilmmüvészetünk fejlődése azonban nem mutatott -*• egyenletes képet az államosítástól napjainkig. 1950- től számos filmünkre az egysíkú sematikus ábrázolási mód nyomta rá a bélyegét. Mindezen hibák ellenére filmművészetünk megtartotta ebben az időszakban is népközelségét és a szocializmus segítésének tiszta szándékát.

Az 1955-ös év filmművészetünk jelentős éve. A magyar filmgyártás 1955-ben készítette a mondanivaló súlyosságában és művészi feldolgozás magas fokában egyaránt kiemelkedő filmjeit. 1955-ben készült el a felszabadulás 10. évfordulójára a „Budapesti tavasz?’, az „Egy pikoló világos”, a nagy nemzetközi sikert is elért „Körhinta”.

Az ellenforradalom eszmei zűrzavara a filmművészet terén is éreztette hatását és az eszmei bizonytalanság kiterjedt az 1957-.es év első felében készült filmekre is, egyrészt hibás eszmei koncepcióval (Láz, Külvárosi legenda), másrészt a mondanivaló igénytelenségével (Játék a szerelemmel, Bolond április).

Az 1957. év második felében elkészült filmek bizonyítják az eszmei-művészi fronton végbement konszolidációt, bár ezeket a filmeket az útkeresés jegyei jellemzik, de a valóságot egyesek már híven igyekeznek tolmácsolni (Tettes ismeretlen, Éjfélkor, Dani).

Az államosítás óta a Hunnia Filmstúdióban 84 játékfilmünk készült s a filmek 61 százaléka — 51 film — volt mai témájú, ami filmművészetünk élő jellegét mutatja. Filmjeink közül számos aratott sikert nemzetközi fesztiválokon is. A Marienska-Laznei, a Karlovy-Vary-i, a velencei fesztiválokon sok filmünket tüntették ki díjakkal. De szólhatnánk nemcsak játékfilmgyártásunkról, hanem rajzés bábfilmjeinkről, szinkronfilmjeinkről, az oktatófilmekről, tudományos és dokumentumfilmjeinkről is. A „Gyöngyvirágtól lombhullásig” című, egész estét betöltő természetfilm a Velencei Filmfesztiválon a dokumentumfilmek első díját kapta.

A felszabadulás előtt a mozi és a film a tőkések számára volt elsősorban jól jövedelmező kereseti forrás. Néhány adat: 1938-ban az 1000 lélekszám alatti községek közül összesen kettőben volt csak mozi, ebből is az egyik üdülőhelyen létesült. Ezzel szemben 1957. évben már 953 olyan községben volt mozi, ahol a lélekszám nem éri el az ezret. A magyar mozihálózat 1938. évhez* képest több mint 7,5-szeresére emelkedett. A keskenymozlpark mondhatni csaknem teljes egészében az elmúlt 10 év alatt létesült. Megnőtt a mozilátogatók száma. Ennek illusztrálására megyénkből néhány adat: 1952-ben 1 700 000, 1953-ban 2 700 000, 1954-ben 3 600 000, 1955-ben 4 900 000, 1956-ban

4 800 000, itt azonban figyelembe kell venni, hogy az ellen- forradalom miatt a mozik üzemetetése egy ideig szünetelt, — 1957-ben 5 600 000 látogatója volt megyénk filmszínházainak. Mind ez nem véletlen. A jó és hatásos műsorpolitikai munka vonzza a közönséget. Ezek közé tartozik, hogy az elmúlt évek során számos ország filmjeiből filmheteket, ünnepi bemutatókat rendeztünk. E rendezvények közül is kimagaslanak az évről évre megrendezésre kerülő szovjet film ünnepi hetei. Az első szovjet film ünnepi hetét 1948 október 2—9-ig rendeztük hazánkban, amikor is rendezvényeinket százezren látogatták. A X. szovjet film ünnepi hetét 1957 október 31-én nyitottuk meg. Az ünnepség egy hete alatt országos viszonylatban közel 3 millió volt a szovjet filmek látogatóinak száma.

^mikor jóleső érzéssel tölti el a filmlátogató közönséget a magyar film fejlődése, ugyanakkor a 10 éves jubileum alkalmából azt kérik, hogy továbbra is erőteljesen haladjon a szocializmus építésének segítésében.

1