Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-21 / 248. szám

s

NAPLÓ

1958. OKTOBER 21.

„ Most a legilletékesebbek intézik a nép sorsát“

Beszélgetés Vértesi Zoltán nyugdíjas lelkésszel a múltról és jelenről

1IH Untier liilr Megintene biolúgia-életta

kollégiumának tématerve

Jelűié gyűlések időpontja

Idős, kissé hajlott hátú ember Vértesi Zoltán. 78 éves s mégis fürge a mozgásban, észjárásban. Egy elismerő oklevelei mutat. A MÉSZÖV-tői kapta. Neki is sok része van abban, hogy Baranyában a méhészkedés ennyire fellendült. Aztán megmutatja az 1000 kötetes könyvtárát, amelynek egyik polcáról egy újságkötetet emel le. „Kossuth Hírlapgyarbólyi lelkészkedése alatt két nagy iskolatermet létesített ...

Mint ilyen beszélgetéskor lenni szokott: szó esik itt sok mindenről, még a mai helyzetről is.

— A népi kormányzattal én

— Jelen, szocializmust építő népi kormányzatunk előnye és sikere a múltéval szemben többek között abban van: megbecsüli és felemeli a munkásokat és parasztokat, emeli azok anyagi és kulturális szín♦ Változatos, érdekes a biológia♦ élettan kollégium tömaterve. Egyes

♦ előadásai napjainkban az érdeklö♦ dés középpontjában ájló témakörö{ két öleli fel, mint például az alko$ holfogyasztás orvosi szemmel. A

I többi előadás is segíti a természet

S tudományos • világnézet kialakítá♦ sát.

1. Az élet építőkővel, 2. Utazás az emberi test birodalmában. 3. Utazás az emberi test birodalmában, 4. A nő szexuális élete, 5. A férfi szexuális élete, 6. Élet és halál a radioaktív sugárzás nyomában, 7. Az elhízás biológiája, 8. Az alkoholfogyasztás és dohányzás orvosi szemmel, 3. Az emberi tulajdonságok és betegségek öröklődése, 10. Pillantás az édesvizek

is, mások is egyetértenek, „onalát measzüntette a mun- t parányainak életébe, u. A Mecsek

mondja. — Sok evet megeltem vonatat, megszüntette a mun {növényvilága> 12. £iet a barianfűzi tovább a szót — és azt kanélküliséget, földhöz juttat-: gokban. 13. oltás és átöröklés a rLoh™,. *

______,__________ zu_____t t növényvilágban, 14. Dísznövények

ta

pasztaltam, hogy azelőtt

ja" — olvasom I? az újságok csak a főurak mehettek a parlamentbe. Megvásárolták a szavazatokat! Hogy képviselhették az ilyenek a szegény nép sorsát? — teszi fel a kérdést. — Sehogy! Most a legilletékesebbek, a nép képviselői intézik a nép sorsát. ;s Közben ráterelődik a szó a tsz-re is, méghozzá annak kapcsán, hogy elmeséli, az oklevél történetét. Azért kapta a MESZÖV-től az oklevelet, mert mint a pécsi méhészcso- poxt elnöke 300 méhésztagot és 173 üzletrészt jegyző méhésztagotI szerzett a pécsi földművesszövetkezetnek.

— Én mint méhész — mondja — eleve nem lehetek tsz- ellenes. Azt vallom: egy méh hiába dolgozik sokat — elpusztul. De ha összefognak, akkor Azt az elvet vallom: dolgozzon a paraszt ökörrel, lóval, ha egyszer van gép is, ami ezt a munkát el tudja végezni?

Később megint előjön a népi kormány, az új társadalom kérdése. Ö, a nyugdíjas evangélikus lelkész így beszél erről:

címét és amikor a kezembe veszem, úgy érzem, mintha gyorsabban verne a szívem.

110 év! Hogy elsuhan az idő?!

Betessékel a szobába, ahol hellyel, cigarettával kínál. így könnyebben megy a beszélgetés. Régi és új dolgokról mesél. 1940-ig evangélikus lelkész volt, most nyugdíjas és itt lakik Pécsett, a Rét utca 45. számú házban, ö idealista, én materialista elvet vallók és sok dologban mégis megértjük egymást. Vallási alapon, de foglalkozik a szociológiával, és hogy mennyire a szívén viseli a nép érdekeit, az is mutatja, hogy a huszas években feliratot intézett a kormányhoz a parasztság földhöz- juttatása érdekében, vagy az, hogy cikket írt a Pesti Hírlap lQen. 1927 június 10. számába: „Há- miért romszázezer gyermek óvoda nélkül" .— címmel, melyben a falusi óvodák létesítését sürgeti. És talán az országban elsőnek, közadakozásból megépíttette a magyarbólyi óvodát) amely még ma is áll. MaEgy falu

ta a nincsteleneket, államosí- • a lakásban 15. Az ösztönélet cso~ t- í dái, 16.

lom érdekében, bevezette a j láSábó1- társadalombiztosítást, szociális i otthonban helyezi el az örege-$ két, napközi otthonokat, óvó- i dákat, bölcsődéket épít a gyér- i mekeknek. * > — sorolja és J

hozzá teszi. — És még, amit fontos: nem etetés-itatás, hanem szabad népi jelölés és választás útján valóban a népi /

képviselői kerülnek az országi

legfőbb törvényhozó testületé- j Tipikus kis ormánsági köz- be: ii jsóg Teklafalu, sárgára meszelt

Beszél a hibákról is: * házaival, zsalugáteres ablakai— A hiba az, hogy a háborúi a köziül,

utón az erkölcsök meglazultak • Mégis, ha az idegen kissé job- és sok esetben olyan emberek- ;^an körűm«» itt, furcsa es re bízzák a közvagyont, akik ^szokatlan dolgokon akad meg

!Október 21-én du. 5 órakor:

»

> Erzsébet telepi kultúrház: Fel sögyükés, Nagypiricsizma dűlő, i Kispiricsizma dűlő, Rigóder

|dülő.

[Este fél 6 órakor:

Vasas I. telepi kultúrház: (Vasas I.. Rücker-akna, József- [háza, Bányatelep 26-tól 52. | házszámig.

(Este 6 órakor:

Meszesi szakszervezet helyisége: Apaffy utca. Gyöngyösi (István utca, Kocsis István ut- Eca, Nemzetőr utca, Aknász ut- [ca.

Gorkij kultúrotthon: Danitz [puszta, Deák Ferenc utca, And Irássy utca, Homokbánya, Ho- [moktető, Hegedűs Mihály utca, (Kölcsey u., Pécs felső MÁV állomás, Testvériség utca, Tol- buchin utca páratlan oldal 1— 5. házszámig, páros oldal 2— 60. házszámig, Turinyi utca.

Gyárvárosi iskola: Fürst Sán dór utca páros oldal 24. házszámtól végig, páratlan oldal 49. házszámtól végig, MÁV I/A Örház, Pécsváradi utca, Puskin tér, Névtelen utca.

Leőwey Klára Leánygimnázium: Geisler Eta utca.

Kertvárosi iskola: Béke utca. Bokréta utca, Keleti kőhíd dűlő, László utca, Szövetség utca, Tüskés dűlő.

Málomi iskola: Málom. Alsó u., Kiss u., Felső u., Akácos sor.

Nagy árpád felső iskola: Nagy árpád, Fő tér, 1—20. házszámig, Baross utca. Mester utca.

I ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦

múltja,

jelene

• ••

es jovoje

nem megbízhatók. És még egy: még mindig több olyan község van Baranyában, ahol nincs napközi otthon — és mindjárt hozzá is teszi:

— Remélem és tudom, hogy ez is megoldódik hamarosan.

Hát ezért értettük mi meg egymást sok kérdésben, annak ellenére, hogy ő idealista, én pedig materialista elvet val- lOlCm *

SZALAl JÁNOS

Terjed Komlón a gyorsvágathajtási mozgalom

Még a múlt hónapban történt, hogy a Komlói Szénbányászati Tröszt nőhány műszaki vezetője tapasztalatcsere látogatást tett Kővágószőlősön. A tapasztalatcsere-látogatás célja a gyorsvágathajtók munkájának, a gyors vágatba j- tás módszereinek megismerése • volt. A látogatók sok hasznos dolgot tapasztaltak, s üzemükbe visszatérve ennek alapján hozzá is kezdtek a gyonsvágat- hajtásá mozgalom megszervezéséhez.

A gyonsvágatha j tó brigádok, elsőnek a komlói Kossuth-bá- nyán és a III-as aknán, majd Béta-aknán alakultak meg; Mind a három bányaüzemben harm adónként 5 fővel telepítették a munkahelyeket és a brigádokat ellátták a szükséges gépekkel, szerszámokkal. Nehézséget okozott, hogy a munkahelyek megvilágításához szükséges turbó-lámpák nem állták a rendelkezésükre és fúrószárakból, megfelelő teljesítményű fúrókalapácsokból sem volt elegendő. Ennek ellenére a Kossu th-bányai és a III-as áfcnai gyorsvágathajtók már az első napokban túlszárnyalták korábbi eredményeiket. Kossuth-bányán például 8 nap alatt 31, III-as aknán ugyanennyi idő alatt 26 méter hosszú vágatot hajtottak ki meddőiben, korszerű biztosítással.

Ez a teljesítmény lényegesen jobb, mint a feltárók korábbi, a régi feltárási módszerekkel elért teljesítménye. Amíg például ez év első félévében Köss u th -bán yán 14.46, Béta-aknán 8.4, III-as aknán 12.7, Amna-aknán 12.7 centi- méter/műszak volt az átlagos feltárási teljesítmény, a Kossuth-bányai gyorsvágathajtók már az első héten 25 centdmé- tar/műszak teljesítményt értek eL S mivel a brigádok még csak most ismerkednek az új munkaszervezéssel, most gyakorolják a szakosítás követ keztében rájuk háruló feladatok elvégzését, számítani lehet arra, hogy a korábbi 25—30 méter helyett ebben a hónapban 96—100 méter hosszú vá- bajtanak kii

Béta-aknán a harmadik mélyszimt és a lejtakna közötti légösszeköttetés megteremtése, Kossuth-bányán a második szint feltárása, több száz folyóméter hosszú vágatainak elkészítése vár elsősorban a

gyansvágathajtókra. E munkálatoknak gyors — fele annyi ideig tartó — elvégzése olyan előnyt jelentene a bányaüzemek számára, amit pillanatnyilag felbecsülni is alig lehet.

a szeme. Szerényen meghúzódó nádtetős kunyhók, modern tágas tornácé tóglaházakkal váltják egymást A zsuppos há zak udvarain, tégla, és gerenda halmazok emelkednek kerítés magasságban. Félig lebontott és még nem egészen kész épületek teszik tarkává az utcák képét. Temploma nincs a falunak és ez még inkább fokozza érdeklődésünket.

Mit jelenthet mindez?

A községi tanácson nem fukarkodnak a. magyarázatokkal. Megtudjuk, hogy Teklafalu lakói 1945-ig uradalmi cselédek voltak, szegény, földhöz ragadt emberek. Az uraság nem tartotta szükségesnek* hogy a cse lédjeinek templomot építtessen.

— Templomunk Igaz még ma sincs, de van egyebünk — [mondja büszkén a községi ta- jnács titkára. — Felszabadulás jóta ebben a faluban 35 új lakó [ház épült. Ez a szám a falu [132 házának éppen a negyed- E része. 1959-re még újabb 13 [ház építését fejezik be. össze

sem tudnám számolni hirtelen, hogy.Jiányan szeretnének még ezenkívül építkezni, csak a tavaszt várják.

— Nézzék csak azt a nádtetős házat — mutat ki az ablakon — ennek a gazdája is kényelmes téglaházat szeretne, de ezt a meglévőt nem bonthatja le. mert műemlékké nyíl vánították. Ez a ház 100 éves, külső díszítései és az .érdekesen elrendezett belső helyiségek régészeti és néprajzi szempontból igen nagy értéket képviselnek. Bontási engedélyt csak az építésügyi miniszter adhat.

Egyre jobban csodálkozunk. Villany még nincs a faluban, ezt rögtön megállapítottuk, de, hogy 84 házban mégis van rádió (persze telepes) ezt nem gondoltuk volna. Újság naponta 90 családhoz jár. Szombat, vasárnap' keskenyfilmet vetítenek és úgy mondják mindig tömve van a kultúrház.

Megtudtuk még, hogy 27 motorkerékpár van Teklafalu- ban és nemsokára autójuk is lesz. Litter József parasztgazda személykocsit vesz a mérnök fiának;

A fiatalabbak már nem emlékeznek a múltra s lassan az öregek is elfelejtik a cseléd éle tét. Változott a világ. Élni már

nem annyit jelent, mint azelőtt. A puszta számok nem mondanak sokat, de a számok mü-’ gött emberi cselekedetek húzódnak meg. Az emberi sorsok jobbá válása és az igények foly tonos növekedése alakítják ezeket a számokat,

Jövőre villanyt kap a falu és a gazdák jelentős pénzösszeggel járulnak hozzá a hálózat bekötéséhez: Betonjárdát akarnak az utcára, és egy szép új kultúrotthon építését tervezgetik;

A faluból kifelé jövet még egyszer jól megnézzük a 106 éves iskolát, mely bizony jóos-' kán meghazudtolja korát csinos külsejével;

— A nyolcadik osztály rendszerint 75 százálékban tovább tanul — jutnak eszünkbe Be- degi József tanító szavai. Ezért büszkélkedhetnék tehát orvos és mérnök fiaikkal a Tekla- falui gazdák. .

Ezek után nem lepődnénk még, ha Teklafaiut maholnap az Ormánság első' falvai közt emlegetnék. Lakói minden lebontott nádtetővel a múlt egy-egy darabkáját temetik el örökre és minden egyes földbe ásott villanyoszlop a boldogabb jövő zálogát jelenti számukra.

• R-nc

«•* Adyról már sokat tanultunk — hangzott Lékay tanár úr hangja — s olvastuk verseit, melyekben támadja az urak Magyarországát. Látta, hogy a sok úri bitang nem akar virágzó Kánaánt teremteni a magyar ugarból. Felismerte, hogy az akkori társadalom nem is akar segíteni a nép nyomorán, a magyar temetőn. Efölötti elkeseredésében megpróbált elszakadni hazájától, ahogyan a feldobott kő eltávozik az anyaföldtől. De ha te feldobsz egy követ a levegőbe, elszakad az a földtől? — mutatott rá Hegyire, az egyik figyelmesen üldögélő diákra.

«— Nem — felelt az csodálkozva, hogy ilyent kérdeznek tőle.

— És miért nem ? — kérdezte tovább a tanár.

— Mert nem engedi a föld vonzóereje — volt a válasz.

<—r Hát Adyt milyen vonzóerő köthette ide?

Most már sok jelentkező volt, egyre többen ismerték fel a gondolatmenetet. Nyúlánk barna fiú állt fel:

•— Adyt a hazaszeretete, magyarsága kötötte ide.

— Valóban ez, Kárpát fiam! Ez is van olyan nagy erő, mint a gravitáció; ezért nem tud senki sem elszakadni a szülőföldjétől, hiába szökik el, mint Pongrácz és Merényi.

A hűtlen osztálytársak emlegetése megint elfeUiősítette a kiderülő kedélyeket. *•-<»*merengtek a fiúk, vajon hol lehetnek most? Mit csinálnak? Biztosan nem Ady-verseket tanulnak!

Hiába folytatta tovább Lékay tanár úr a magyarázatot és kezdte olvasni Ady örökszép versét, A föl-föl dobott kő-t, bizony akadtak olyanok, akik kevésbé figyeltek -már. A szélső padban egy jólöltözött lányosarcú gyerek éppen akkor csúsztatott egy képeslapot szomszédjának, az előbb felelő Kárpátnak.

— Totó küldte — sziszegte a fogai között.

■— Merényi? Mutasd!

Pillantása kőcsipkés templom képére esett. Izgatottan fordította meg. Néhány sort látott rajta: Kedves Gabi! Szerencsésen megérkeztem Becsbe. Príma dolgom van, narancs, csoki, stb. Fiúkák, ti mikor jöttök? Mindenkit üdvözöl Totó.

— Na, mit szólsz hozzá, hogy kifogta a srác? — kérdezte a szája elé tett keze mögül Gabi.

Szomszédja kétkedve vonta meg vállát, de feleletre már nem jutott ideje, mert a nevét hallotta:

— Kárpát folytasd a következő versszakot!

A fiú vontatottan állt fel, de szerencséjére észrevette, hogy Bakos az előtte lévő padban az utolsó versszakra mutat. Felemelte ő is kinyitott olvasókönyvét s gépiesen kezdte olvasni:

hiába.

Százszor földobnál, én

visszaszállnék

Százszor is, végül is."

Szerencséjére az összefoglalást már nem tőle kérdezték, mert az előbbi képeslap-incidens kizökkentette az óra menetéből.

A diákok messiása, Lóvási

bácsi jóvoltából felhangzott a megváltó csengőszó, s ez az egész osztály hangulatát megváltoztatta. Diszkrét mozgolódás indult meg, utolsó óra lévén egyesek már könyveiket is kezdték elcsomagolni. Hiába. ebben nem változik meg soha a diáknép: bármilyen érdekes egy óra, azért az mindig „csak“ óra, a szünet meg? í .. istenem, olyan nincs több!

A 'csengőszó itt is, mint Pavlov emlékezetes kutyájánál, ingerek sorozatát váltotta ki. Az imént még szertecsapongó képzeletek az eljövendő ebéd látomásával teltek meg. A legtöbb pad alatt már becsukott táskák várták, hogy gazdáik kezében szélsebesen iromadja- nak a kijárat felé.

— Gyerekek vagytok még, nem tudtok nyugodtan várni!

— csóválta korholva fejét Lékay tanár úr.

— No, álljatok fel! Indulás!

— bocsátotta szárnyaira fiúit elnéző mosollyal. Hiába, ő is csak ilyen volt valamikor.

Fájó szívvel csapta az osztálykönyvet hóna alá. Most holnap reggelig megint csak magányos agglegény, nem pedig harminc csupaélet, érettségi előtt átló fiú gondos Tatája.

— De jó nekik! — mélázott el, miközben a tanári /szoba felé indult.

A pásztor nélkül maradt IVJa-s nyáj hangos zsírmájjal tódult lefelé a lépcsőn. Ezekbem « naponként visszatérő

boldog percekben nincs érettségiző negyedikes fiatalember

és félénk elsős szecska: egyformán zajos gyerek mindenki.

Az iskolai gondoktól megszabadulva folyt a tervezge- tés.

— Becs* szavamra isteni film! — esküdözött valaki az egyik csoportban,

— Nem igaz, mert balszélsőt játszott! — harsant ki a zsibongódból egy ellentmondást nem tűrő hang.

Égy csendesebben ballagó társasághoz a komolyabb IV. a-sok tartoztak. Tóth Sanyi, Mező Lali, Farkas Gabi, Kárpát Zoli; ők fnár a távolabbi jövőt tervezgették,

•— Feljöttök délután hozzánk? — kérdezte Tóth, az osztály eminense.

— Majd elugrunk oda is, — ígérte a többiek nevében Gabi, amint éppen kifordultak a kapun.

A nyüzsgő élet, a siető léptek kopogása lassan elhalt a folyosón, s a diáknép szétraj- zott a szabad levegőn. Az árván maradt épület nagy ablakai hallgatagon bámultak hűtlen gyermekeik után. Azokon bizony nem látszott, hogy nagyon szívükre vették volna az elválást. Holnap úgyis vissza kell jönni! Iskola? Állandó szorongás helye, amelyről min denki csak azt várja, hogy mielőbb befejeződjék. Iskola? Ahonnan mindenki elkívánkozik, amíg benne él s ahova visszakívánkozik, miután kikerült onnan. Iskola? A kisdiák borzongva- fordul a másik oldalára, ha éjjel a komor épület képe jelenik meg előtte. Még egy kicsit! — hunyja le szemét az élettel kiizködő öregdiák, ha képzelete elébevarázsolja egykori gyötrelmeire k most már annyira kedves színhelyét,

n.

— Afit eszünk professzor úr? — harsant fel a kérdés váratlanul a Tejvendéglő ártáblája előtt álldogáló tömegben.

A megszólított kissé megzavarodva fordult hátra, majd felderült arccal nyújtott kezet sportzakós ismerősének.

— Én még csak, csak... szólt vissza aktatáskás ismerősünk, a professzorrá előléptetett Kárpát Zoli.

— Már megint szabadnapos vagy? — kérdezte aztán gyanakodva.

— Mint mindig őrezsem, — hangzott' kissé oktatva a válasz. — Na, ugorj csak a kajáért, megvárlak.

Kárpát ejiyhe zavarral indult a pénztárhoz. Nem szerette, ha mások is tanúskodtak szerény ebédjénél. Amióta az édesanyja is dolgozott, azóta a népbüfék egy tál ételei jelentették fő étkezését. Szüleivel csak estefelé találkozott, s így félig-meddig önálló embernek számította magát, önállóságát azonban kiszolgáltatottságnak érezte kevés zsebpénzével. Most is lealázónak érezte, hotry neki csak pörköltre telik.

— Hogy-hogy. te még itt vagy? — kérdezte tőle széles válbú barátja, amikor visszatért a gőzölgő tállal.

— Hát hol lennék Sími? — kérdezte vissza a fiú.

Sírni, azaz Simon Lajos öregesen elhúzta a szája szélét. Amióta kizárták a gimnáziumból, úgy érezte, hogy felnőtt nagyvilági ember lett. s egykori osztálytársa fölé nőtt,

(Folytatjuk)