Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-19 / 247. szám

t958. OKTOBER 19.

NAPLÓ

3

Jelöltjeink

Pataki Mihály

Apja is, 6 Is bányász volt. Ma 51 éves, de csak 15 volt, amikor a tanácsköztársaság idején jelentkezett a Vörös Hadseregbe. A tanács- köztársaság bukása után ácstanonc lett, majd a, pécsi szénbányákba került.

A felszabadulás után a Pécsi ME SZlIART-nál üzemi bizottsági elnöknek választották. Később a MESZHABT pécsi igazgatóságának vezetője, majd vezérigazgató-helyettes és vezérigazgató lett. Az 1956-os ellenforradalom után visz- szatért a pécsi bányákba és azóta a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatója.

Pataki Mihály elvtársat szeretik a tröszt dolgozói, ezért teljes egyet értésben jelölték országgyűlési képviselőnek,

Szántó Jánosné

„Össze sem lehet hasonlítani...“

Est válaszolta a miinap

Koch Jánosné — egy vasasi aknamélyítő felesége — amikor megkérdeztem: milyen ma az életük s milyen volt, mondjuk két évtizeddel ezelőtt?

S valóban így van. összehasonlításról itt szó sem lehet, mert a múlt és a jelen között igen kevés a hasonlóság. Ahhoz, hogy a húsz évvel ezelőtti és a mai élet közötti különbséget megkapjuk, szembe kell állítani egymással a két korszakot. Koch Jánosné is megpróbálkozott ezzel. Mint Vasas legszebb lakótelepének egyik lakója, a Gubér dűlőben épült iétszobás gyönyörű családihéz egyik tulajdonosa, persze első sorban a korábbi és a mostani lakása között vont párhuzamot

— Amikor összeházasodtunk — mondotta — hónapos szobába mentünk lakni. Szegények voltunk, nyakig az adósságban. Nem is gondoltunk ar ra, hogy venni kellene valamit, jól tudtuk, hogy bútorra úgy sem futná a keresetünkből. Pedig akikoriban én is dal noztam. Hirdre jártam a kenderfonóba.

— Később, amikor a férjem leszerelt, mert 4 évig katona is volt, s a gyerek is nőni kezdett, egy istállóból átalakított lakásba költöztünk. Hét évig laktunk ebben a szobadkonyhás lakásban. Télire soha, nem tudtam eltenni semmit

. mert a szobában minden tönkrement. De ez lett volna még a legkisebb baj. Sajnos, a lakás vizes is volt, a gyerekek egészsége mindig veszélyben forgott A nagyobbik fiam még mánctig sínyli ennek a lakásnak a következményeit. Az orvos azonban azt ígérte, hogy ebben a lakásban meggyógyul.

És a DGT bányászai közül nemcsak Kodhék, éltek ilyen

körülmények között. A ránkmaradt kimutatásokból kiderül, hogy a DGT idejében a pécsbányai munkások 44,3, a pécsújhegyi munkások 73,1, a szabolcsi munkások 39,9, a vasasi munkások 58,1 százalélcá- nak nem jutott vállalati lakás. Azoknak, akik a kolóniákon nem kaptak lakást, rendszerint 5—10 kilométer távolságról gyalog kellett mindennap be- járniok.

Sőt a kolóniákon

lakóknak sem volt sokkal különb az életük, mint Kochék- nak. „A DGT a szénmedencé- ből való kivonulása idején — írja Babies András „A Pécs- vidéki kőszénbányászat története” c. könyvében — 651 vállalati lakóépületet hagyott hátra 2 335 lakással. Ezek megoszlása a következő:

Pécsbányatelep 881 lakás

Pécsújhegy 108 lakás

Mec.se kszabolcs 980 lakás

Vasas 355 lakás

összesen: 2 335 lakás

A lakások terjedelme, illetőleg beosztása a következő volt:

1 szobás

5

1 szoba-konyhás

1 667

2 m n

499

3 m a

124

á 4 n

40

Lélekszám szerint az 1 szo- ba-konyhás lakásra 3,15, a 2 szoba-konyhásra 4,69, a 3 szo- ba-konyhásra 3,08, a 4 szoba- konyhásra 3,5 fő esett. Miután a 2335 lakásban összesen 8203 fő létszámot találunk, az egy lakásra eső átlag 3,51 volt. Ez az arányszám az 1879. évihez (4.38) viszonyítva javulást jelent A javulást azonban főképpen a felvigyázói és a tiszti lakások, valamint a meszestelepi munkásházépítések okozták.

A BELSPED dolgozói is bekapcsolódtak

a munkaversenybe

Kilenc gyermekes cipész csalid-! bol származik.- Legidősebb bátyját, ■ a tanácsköztársaság bukása után j vöröskatoua volta miatt legyilkol-' ták.

Szántóné már 13 éves korában:

dolgozni kényszerült. Később bekapcsolódott a munkásmozgalom- b;i, arai miatt 1938-ban elbocsátot- ták.

A háború idején került családjával Komlóra. Egészen a felszabadulásig nem kapott itt munkát. 1947-ben az MNDSZ tagja lett és azóta Is a legjobb társadalmi munkások egyike. 1948. óta párttag. Három éve a népi ülnöki tisztet Is rábízták Komlón.

Most megyei tanácstagnak jelölték.

Az egész úgy kezdődött, hogy a dolgozók latolgatni kezdték a vezetők javaslatát, majd a kirendeltségeken el határozták, hogy ismét felelevenítik a versenyt, amely haj danán náluk is sok sikert hozott;

A versenyt < a ki- rendeltségek kezdték azzal, hogy párosversenyre hívták egymást, a súlymoz

gatási terv túlteljesítésére, az üresjáratok minimálisra való csökkentésére, valamint a béralap túllépés megszüntetésére.

A kirendeltségek terve alapján állították később ösz- sze az egész vállalat versenyvállalá- sát, amely a negyedik negyedévi terv túlteljesítésére és a legfontosabb feladatok megoldására, de elsősorban az önköltség jelentős csökkentésére vonat kozik.

A pécsi BELSPED dolgozói javasolták, hogy hívják versenyre a szekszárdi és zalaegerszegi BELSPED Vállalat dolgozóit. Azok a kihívást elfogadták, s ezzel hivatalosan is kezdetét vette a verseny, nemcsak a pécsi BELSPED ki- rendeltségei, hanem a három vállalat kö zott is.

A munkások nagy része még őrizte ugyanis a régi munkás- politika emlékét. Sok kisterjedelmű, 1 szoba-konyhás, sötét és nyirkos lakást találunk itt még 1944-ben is. Olyan lakások ezek, ahol a munkások sohasem érezték magukat otthon, s közülük többen a kocsmaasztalok mellé sodródtak. Ezekben a lakásokban sínylődtek a bányászgyermekek és hallak meg közülük számosán az egészségtelen lakásviszonyok miatt.”

Most hasonló statisztikát kellene ide írni, hogy azzal bizonyítsuk, mennyire más ma a Pécs környéki bányászok lakás helyzete. De ezt ma számok nélkül is mindenki tudja.. Azt ami Meszesen, Vasason, Hosz- szúhetényben az utóbbi években épült, eltagadni úgy sem lehet. Ezeken a helyeken ugyanis alig egy évtized alatt 1330 új lakás épült. Egészséges, napfényes, többnyire két- szoba-konyhás, fürdőszobás lakás, amelyekben nincsenek összezsúfolva gyerekek és szülők. S azt, hogy fürdőszobás lakások épültek, külön alá kell húzni. A DGT idején ugyanis a vállalat 13 000 főt Kitevő telep lakossága számára nem építettek sem fürdőszobát, sem közfürdőt. A bányászok meg- fürödhettek az üzemben, de ezt a fürdőt a családtagok nem használhatták. Maradt 1 hát számukra a mosóteknő;;:

ItJOZ, valamennyi pécs- vidéki bányász lakásigényét ma még nem tudjuk kielégíteni. A különbség azonban a ma és a tegnap között óriási, s holnap, holnapután egyre több lesz azoknak a száma, akik — mint Koch Jánosék — új házba, új, egészséges lakásba költöznek, olyan boldogok lesznek, mint amilyenek ők, Mert Kochék boldogok. S nemcsak azért, mert van szép, új, tágas lakásuk, mert itt majd meggyógyulhat a gyermekük, másért is. Azért is, mert Koch János — a többi bányásztársához hasonlóan minden hónapban legalább három és félezer forint fizetést kap, mert a feleségének már nem kell kézzel mosnia a ruhát, mert hamarosan új bútort vásárolnak.:. s ki tudná végig felsorolni azokat az okokat, amelyekből a boldogság fakad. Mert a boldogsághoz, az élet szebbé tételéhez sok minden szükséges — de, hogy ma már a Pécs vidéki bányászoknak nagyon sok biztosítva van ezek közül, azt mindenki tapasztalhatja.

Mesterfalvi Gyula .

Munkásnapjaink dicsérete

fj'gyik futó ismerősöm ragadta meg karomat tegnap az utcán, és szinte rimánkodó hangon kérlelt:

— Te mégiscsak a lapnál dolgozol, bizonyára tudnál segíteni... Motorkerékpár ügyében járom le már a lábamat; tudod, olyan kéthengeres Jáwá-t szeretnék, amilyent a Mezőgazdasági Kiállításon is láttam... de csak IZS-t meg Pannóniát kínálnak. Na de hát én nem a múzeum számára gyűjtök tárgyakat, hanem száguldani vágyom...!

És ömlött belőle a szó a nehézségekről, a bürokratikxis elmaradottságról, a megnemértésről.

Az első pillanatok meglepetésében csak mosolyogtam a hallottakon, de aztán belémnyilalt a felismerés: nem ö az egyetlen, aki közömbösen megy el eddigi eredményeink mellett, s a zsáknyi búzában csak a néhány szem konkolyt veszi észre. Számosán vannak olyanok, akik — szándékosan, rosszindulatból, vagy csak felületességből — egyetlen fölényes legyintéssel veszik tudomásul, hogy az elmúlt 13 év alatt jórészt a helyes útqn jártunk, hogy magunk mögött hagytuk a régi világot, s olyan újat kovácsoltunk szorgalommal és munkáskézzel, amely százszorta különb a réginél.

— Miért kell ezzel dicsekedni... ez igazán természetes ... 7 — summázzák véleményüket ezek a hivatásos elégedetlenkedők, amikor fejlődésünk egy-egy új állomásához ér gazdasági vonatunk, s az előrehaladást nem az elmúlt évtizedekhez viszonyítják, hanem az álmok mércéjével mérnek.

Pedig hát — millió verejtékező homlok, munkában el- ernyedt test a bizonysága — nem is olyan természetes, magától értetődő mindaz, amit szabad életünk tizenhárom éve alatt elértünk. Fáradságos utat kellett bejárnunk, míg a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális élet szintjeire kitűzhettük a munkáshatalom győzelmes lobogóit. A sikerek, a nagyon is számottevő, messzehangzó eredmények lágyabb vonásokat rajzoltak a munkásarcokra, igazabb, tartalmasabb lett az élet.

1/dióban mindennapos már, hogy a posta kénytelen ' visszautasítani a távbeszélőállomást felszereltetni akarók kérelmét, mert telítve van a hálózat. S hogy kinőttük a telefonközpont és a kábelköteg méreteit, ez nem a felső tízezer „bűne”; ma egyszerű dolgozók, könyvelők, munkások, mérnökök, iparosok tartanak igényt a kényelmes hírközlési eszközre.

A háztartási gépek úgy hozzátartoznak már hétköznapjainkhoz, mint örömhöz a mosoly. Pedig néhány évvel ezelőtt sok-sok háziasszony még hallomásból sem ismerte a mosógépet, padlókefélő gépet, s a porszívóról is csak annyit tudott, amennyit a méltóságos asszony cselédje elsuttogott róla.

Hozzászokott már a falusiak szeme is a villanyfényhez, a félreeső települések tárt ablakaiból rádió hangja szűrődik ki az estékbe, s kultúrház, könyvtár, filmvetítés gazdagítja azoknak az embereknek életét, akiknek szülei csak a búzaszem vetésével ismerkedhettek meg, de a betűkével sohasem.

S ha egyelőre nem is a kéthengeres Jáwakr. de más, megbízható gyártmányú motorok sokasága közlekedik útjainkon. Egy másodpercre talán meg is dermed pillantásunk, ha végigjáratjuk szemünket a motorkerékpár-sűrűség világstatisztikáján: ott vagyunk a legelsők között a 100 főre eső motorkerékpárok számának táblázatán.

Társadalombiztosításunkban sokaknak legfeljebb már csak az tűnik fel, ha új kifejezésekkel hallják szidni az SZTK-t. Jó volna, ha ezek látnák a külföldiek ámuló arcát, amikor az állam áltál nyújtott orvosi, gyógykezelési juttatások számait hallják, a kifizetésre kerülő táppénzek összegét, a betegsegélyezés sokrétűségét, mélyen szociális tartalmát megismerik.

Es sorolhatnám még a rendezett ruházkodástól a lakásépítők seregéig, a takarékbetétek egyre növekvő millióiig azokat a jelenségeket, melyek nemcsak örvendetesek, de természetesek is a munkáshatálom éveiben. A felvázolt, villanásnyi gondolatokat ezért csak arra szánom, hogy emlékeztessenek: szeressük, becsüljük ezeket az eredményeket, hiszen alkotó munkánkat, előrehaladásunkat jelzik.

IV ép nem élünk nehézségek nélkül, vannak kielégitet- len vágyaink. De a terebélyesedő jólét, a tűnő gondok sokasága csalhatatlanul jelzik: jó úton járunk!

BÁNHID1 TIBOR-----------r-i~r—i-iri—Trm---írsrrrHiTrriirjir—siMxrnwnssswn—urasa mmmmmm

Le

nin és a revizioirzmus

A marxi—lenini eszmék

egyik jellemvonása, hogy az opportunizmus és revíziómz- mus elleni ideológiai harcban születtek, fejlődtek, és váltak a munkásmozgalom győzelmes fegyverévé.

Ismeretes például, hogy Lenin milyen következetes harcot folytatott a „reformátorok“ ellen és ennek során

alkotó módon fejlesztette tovább Marx és Engels alapvetően helyes, egyes részleleteiben azonban már túlhaladott tételeit.

A munkásmozgalom ellenségei akkoriban azzal vádolták Lenint, hogy meghamisítja a marxizmust. Egyszeriben felcsaptak Marx és Engels fogadatlan prókátorainak és hallatlan erőfeszítéseket tettek, csalással, rágalmazással, hazúg demagógiával igyekeztek bizonyítaná, hogy Lenin „elhajló“, hogy meg kell Leninnel szemben „védeni“ a forradalmi elméletet. Ma már — amikor Lenin útmutatásai alapján a világ egyötödén valóira vált Marx—Engels elgondolása, — nem szükséges különösebben bizonygatni, kinek volt igaza;

A történelem Lenint igazolta és leleplezte ellenfeleinek reakciós, revizionista mivoltát,

A mai revizionisták pár évvel ezelőtt, — különösen a XX. kongresszus után, — ismét elővették ezt a régi receptet, természetesien némi módosítással. Most a nemzetközi munkásmozgalom mai ideológusaival, a szocializmus, illetőleg a kommunizpvus építésének gyakorlatával állítják szembe Lenint. Azt igyekeznek bizonygatni, hogy a Szovjetunióban és a népi demokráciákban nem Lenin tanításai szerint építjük a szocializmust. Ki is adták a jelszót: veszélyben van az „igazi“ forradalmi elmélet, „meg kell védeni“ a kommunistáikkal szemben Lenint;

Mindezt az angol királynő őfelsége „munkáspártjának“ lordjai, a tőkések fejével gondolkodó dollár-szocialisták, jobboldali szociáldemokraták, Kéthly és a többiek — itthon

pedig a deklasszált, hatalmuktól megfosztott tőkések, föl- desu^ak, horthysta vezető emberek kiáltozzák legjobban, ök „féltik“ legjobban Lenint és a pártot — és ami a legszomorúbb, akadnak olyan naiv emlberek itthon is, külföldön is, akik ezt el is hiszik nekik;

A lenimizmus e cilinderei jóakarói a „lenlnrzmus megvédésének“ jelszavával egységbontást, széthúzást szítanak a nemzetközi munkás- mozgalomban, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy csökkentsék befolyását és tekintélyét.

Miközben 'azzal rágalmaznak bennünket, hogy meghamisítjuk Lenint, valójában ők „cáfolják“, „revidiálják“ a marxi—lenini elmélet szinte valamennyi sarkalatos pontját. Vitatják a proletáriátus diktatúrájának szükségességét, a munkásság vezetéshez való jogát, a proletár-nemzetköziség eszméjét, a párt vezető szerepét. Soviniszta, nacionalista jelszavakat hirdetnek.

Mindezt Leninre hivatkozva teszik, holott Lenint, a lenini zmust éppen az jellemzi, hogy az első perctől kezdve szembeszállt mindezekkel.

r. '*/*,*/*.

9

Amikor például a „Mi a teendőnk?“-ben a mensevikek szoc iálsoviindszta állásfogllalár sátjal vitatkozott, az alábbiakat írta:

— „A szociáldemokrata mozgalom már lényegében fogva nemzetközi. Ez nemcsak azt jelenti, hogy harcolnunk kell a nemzeti sovinizmus ellen. Ez azt is jelenti, hogy egy fiatal országban meginduló mozgalom csak akkor lehet eredményes, ha feldolgozza mások tapasztalatait.“

A revizionista támadás fő tüze a proletárdiktatúra ellen irányul. „Tiszta demokráciát“ követelnék, „szabadságjogokat“, és ki tudná még felsorolni, mi mindent. Lenin jó előre megírta e demagóg nézetek cáfolatát a „Proletár forradalom és a renegát Kautziky“ című munkájában:

„A diktatúra szükségszer® ismérve, kötelező feltétele a kizsákmányol óknak, mint osztálynak erőszakos elnyomása, következésképpen a „tiszta demokrácia“, vagyis az egyenlőség és szabadság megsértés* — ezzel az osztállyal mentben.“

Egy másik helyen így fogalmazza ezt a gondolatot:

„A szovjethatalom elnyomja a kizsákmányolok és cinkosaik szabadságát, elveszi tőlük a kizsákmányolás szabadságát, azt a szabadságot, hogy a tőke hatalmának visszaállításáért harcoljanak.“

Egyébként is, aid csak egy kicsit ismeri és érti Lenin munkásságát, jól tudja, hogy Lenin a prole tárforradalom

minden kérdésében: a proletár diktatúra kivívásának és meg tartásának szükségességében, a párt és a munkásosztály vezető szerepét illetően, a munkás-paraszt szövetség, a proletámemzetköziség, a szocialista hazafiság, más népekhez való helyes viszony, a szocialista népgazdaság felépítésének, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének kérdéseiben — egyszóval minden alapvető kérdésben — a legkövetkezetesebb forradalmi álláspontot foglalta el.

Reménytelen és eleve kudarcra ítélt próbálkozás tehát az, ahogyan a revizionisták most Leninre hivatkoznak és vele — a revizicxnizmus legkérleihetetteneöb ellenségével

—> akarják nézeteiket igazolni. Lenin írásaiban csakúgy, mint tetteiben szenvedélyesen harcolt a munkásmozgalomba behatolt rervjzäonizznius ellen. Személyre, érdemre váló tekintet nélkül felfedte az elméleti hibát és a hiba mögötti rejtett szándétaot, akár Ple- chamovról, Kautzkyról, Marto- novról, Trockijról, vagy bárki másról volt szó;

Sajnos, hogy éppen ebben nem követtük elég következetesen an elmúlt évtized folyamán Lenint. Nem voltunk elég ébereik mb elvi kérdésekben. Nem harcoltunk eléggé pártunk eszmei tisztaságáért, a dolgozó tömegek közé beszivárgott opportunista néactcfc eben.

Nagy árat fizettünk ezért a mulasztásért. Saját kárunkon tanultuk meg végre, hogy a marxizmus—leninizmus útján haladni csak a revizionista nézetek elleni következetes harcban lehet. Ahogyan arra Lenin eivteres példát mutató«;

Vasvári férem