Dunántúli Napló, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-28 / 229. szám

WB*. SZEPTEMBER 28. NAPLÓ 7 Nem kell távoli vidékeket bejárnunk azért, hogy a2 ösz- szefogás erejére példát talál­junk: megyénk szinte vala­mennyi községében sok tíz­ezer forint értékű létesítmény születik a közös terveket va­lóra váltó társadalmi munkák nyomán. Az elképzelések böl­csője szinte azonos mindenütt: fejlődni akar a falu, rendezet­te bb, kulturáltabb körülmé­nyek között óhajt élni. A vég­rehajtás rugói már differen­ciáltabbak, — de alappillér­ként csaknem kivétel nélkül ott találjuk a Hazafias Nép­frontot. Uj hazánk új vonása a népfront-mozgalom Kialakulására elsősorban a szocialista társadalmi rend ke­retei között van lehetőség, hi­szen ez az egyetlen olyan élet­forma, 'melyben a vezetők ér­dekei egybeesnek a tömegek érdekeivel, s amelyben egy­részt a nemzeti haladás és erőgyűjtés, másrészt az egyé­ni lét és boldogulás útja azo­nos ösvényen vezet. Amikor azt mondjuk tehát, hogy a népfront-mozgalom a nemzet sorsáért felelősséget érző hazafias erők összefogá­sa, nem frázist hangoztatunk: a valóság talaján járunk, melynek humusza a marxista világnézet és a szülőföld sze­re tete. A népfront-mozgalom eddi­gi története hű vetületét ad­ja politikai életünk korábbi hullámzásának, de egy vonat­kozásban sohasem volt vita: a mozgalomra szükség van a szocialista építésben, egészsé­ges ele te előbbre viszi a párt célkitűzéseit, népünk ügyét Ezt a megállapítást a párt­tagság többsége maigáévá tet­te. általánosnak azonban ko­rántsem nevezhető a népfront szükségességéről — és ami ez­zel egyértelmű: segítéséről — vallott nézet. Vannak olyan párttagok, akik a népfront-mozgalmat a falusi lakosságra szűkítik le, s ezért egyszerűen „parasztmoz­galomnak“ tekintik. Akadnak a kommunisták sorában olyanok is, akik álta­lában tagadják a tömegszer­vezetek jelentőségét, s ebből eredően egyszerű kézlegyintés­sel intézik el a népfront-moz­galmat is. Találkozunk a párttagok kö­zött olyanokkal, akik szavak­ban nem foglalnak ugyan ál­lást a népfront-mozgalom el­len, de közömbösségükből nem nehéz kiolvasni azt a gondolatot, hogy a mozgalom tevékenységét nem sokra ér­tékelik. Az ilyen párttag, ha alapszervétől történetesen egy- egy népfront-bizottságban va­ló tevékenységre kap megbí­zást rendszerint hiányzik a bizottsági üléseikről, vagy ha jelen is van, csupán passzív szemlélője, s nem motorja, Irányítója a munkának. A népfront-mozgalom jelen­tőségének lebecsülése — csak­úgy, mint annak túlértékelé­se — idegen a pártszerű ma­gatartástól, hiszen ellentétben áll az MSZMP politikai irány­vonalával, s azokkal az esz­mékkel, melyeket a munkás- hatalom megvalósulása és ki- teljesedése tekintetében sark- igazságokként tartunk szá­mon. A kommunistáik többségére persze nem a fentiekben vá­zolt magatartás a jellemző. Pártunk tagjai városon és fa­lun nem a szólamok pátoszá­val, hanem alkotó munkával támogatják a népfront-bizottságok tevékenységét Sok olyan dicséretet oszthat­nánk ki, mint amilyent példá­ul a mohácsi népfront-bizott­ság kommunista csoportja megérdemel: a párttagok pél­damutató tevékenysége szá­mottevő a népfront-mozgalom keretein belül, s érdemük van abban, hogy a lakosság ön­ként vállalt munkájával több létesítmény építése meggyor­sult. A népfront fogadóóráin sokan megjelennek s a bizott­ság kommunista tagjai példa­mutatóan eljárnak az ügyek­ben; A tények ismeretében nem nehéz levonni a következte­tést: ott alakul csak ki termé­keny népfront-élet, ahol a kommunisták pártfeladatnak tekintik a népfront-bizottság­ban végzett munkát, s egy sor­ban dolgoznak a munkások­kal és parasztokkal a közős célokért. A párttagok — nagy vonalakban — hármas felada­tot teljesíthetnek a népfront- mozgalomban. Mint az ese­ményekről legjobban tájéko­zott, a történéseket összefüg­géseiben is látó, s a távlatokat is szem előtt tartó emberek leginkább hivatottak arra hogy a népfront köré tömörü­lő, becsületes szándékű állam­polgárok körében ismertessék és népszerűsítsék pártunk po­litikai irányvonalát, a nép­gazdaság fejlesztésére, a nép­jólét emelésére, gazdasági és kulturális életünk egyéb te­rületeire kidolgozott irányéi veket. A második feladat az első­ből ered: a meggyőzéssel nép szerflsített — és ennek alap ján a tömegek által elfogadót — tervek kivitelezésére a kommunistáknak kell mozgÚBÍtaniok a lakosságot, hogy forinttal fogattal és kétkezi munkává minél számosabban adják be leegye zésüket a közös célok megvalósításéhoz. És amikor eljön a tettek ideje, a kom munlsták legyenek ott az el sők között, alkik kézbe veszi! az ásót, vagy a csákányt, — hogy a személyes példamuta tás ereje megsokszorozza tenniakairás hatófokát, édesít se a jól végzett munka örömét A népfront-mozgalom sok rétű, eredményeiben közvetle nül is jelentkező tevékenység re ad módot a kommunisták nak. „Kemény küzdelmek van­nak mögöttünk, s még sok, bo­nyolult problémát kell meg oldanunk’1 — mondotta Műn nich Ferenc elvtárs, a fórra dalmi munkás-paraszt kor mány elnöke az országyűlé ülésén. Gondoljanak ezekre a sza vakra a kommunisták, amiko cselekedni hívja őket a nép front-mozgalom. Bánhldi Tibor Közgyűlést tart a kisiparai; A KIOSZ Baranya megye Kisiparosok Adóközössége, hé' főn délelőtt tíz órakor vezető ségválasztó közgyűlést tart. A elnöki megnyitó után meghal gatják a tagok a megyei veze tőség, majd az adóközössé működéséről szóló beszámoló Ezután kerül majd sor az ad< közösség vezetőségének, adók vető és felszólamlás! bizottsá gának megválasztására, Pécsi zenekari esték A pécsi Szimfonikus Zene­kar hétfő esti hangversenyével újra megindulnak a pécsi ze­nekari esték. Az Országos Fil- íarmónia, mely a hangverse­nyeket rendezi, gondosan elő­készített bérleti sorozatot 1n- lított. melynek előzetes sike­rét mi sem bizonyítja jobban, hogy minden színházi hely már hetekkel ezelőtt bérlet­ben elkelt, örvendetes tény ez, mely azt bizonyítja, hogy egyre nagyobb az érdeklődők ábora, de ugyanakkor emel­kedő tendenciát mutat a mű­vészi munka is. A zenekar munkája egyre szervezettebb és rendszerese- sebb, a hangversenyek előké­szítését Paulusz Elemér szemé­lyében kiváló szakember látja el. De örömmel állapítható meg, hogy egyre bővül a kon­certek vendégművészeinek kö­re is. Az idei esztendőben új?-a viszontláthatjuk a világhírű angol karmestert, Sir Eugene Goossens-t, aki a Bartók-fesz- tiválon dirigál Budapesten s olyan kiváló hegedűművészt üdvözölhetünk a hamgvenseny- évad első felében a kancert- pódiuman, mint világhírű aty­ja örökségének folytatóját, Igor Ojsztrah-ot. A bérleti sorozat híven tük­rözi azt a törekvést is, hogy egyre többször jussanak szóhoz helyi művészeink. Mindjárt az évad első hangversenyén a Ze­neművészeti Szakiskola új ta­Vita a könyvkiadásról Pénteken este a Bartók Béla klubban a Megyei Könyvtár és a TIT irodalmi szakosztályának rendezésében magas szín­vonalú ankét zajlott le a négy szépirodalmi kiadó eddigi mun­kájáról és jövő évi könyvkiadási tervéről. A négyórás megbe- zélésen a helyi írókon, könyvtárosokon, pedagógusokon és olvasókon kívül megjelentek a Magvető, a Szépirodalmi, a Móra Ferenc (Ifjúsági) és az Európa kiadó szakemberei, iro­dalmi vezetői is. A hozzászólások és a kiadóknak a felvetett kérdésekre adott válaszai elemzték az eddigi könyvkiadás eré­nyeit és hibáit, valamint rámutattak azokra a feladatokra, amelyeket a magyar könyvkiadásnak ezután kell megoldania. A jövő évi kiadói tervekben két pécsi író műve is szerepel. nára, az Országos Filharmónia szólista-művésze, Bánky József mutatkozik be a közönségnek, Schumann á-moll zongoraver­senyével. Borsay Pál az angol vendégkarmester koncertjén játssza Bartók III. zongora- versenyét. Sassy Iringó viszont a Paulusz Elemér által diri­gált negyedik koncerten Schu­mann á-moll csellóversenyét adja elő. Az első hangverseny a ro­mantikus és a 20. századi mű­vészet találkozója. Mendels­sohn Szentivánéji álom nyi­tány és a Schumann zongora- verseny után a század két nagy zeneszerzője szólal meg; A Bartók-fesztivél alkalmából Bartók Táncszvitje kerül Pé­csett először előadásra, mely mű egyidős a Pécsett már több. szőr előadott Kodály Psalmus Hungaricus-ával. A 20. század másik nagy zeneszerzőcsillaga a francia Honegger, akinek II; szimfóniája szintén bemutató­ként került az est műsorába; A nagyigényű műsor dirigense Lehel György, akit először üd­vözölhetünk a pécsi Szimfoni­kus Zenekar élén, olyan kül­földi sikerek után, amelyeket a Rádió Zenekar élén aratott Párizsban és Brüsszelben. » Útban a tsx felé Drávafohon öt tag kérte ■■■■ ..............felvételét ' az Uj Esztendő Termelőszövetke­zetbe. Fejes József, Tóth Ist­ván, Biró József és Vadon Len­re jelentkezett a férjével. Meg­unták a napszámoskodást, töb- set akartak keresni és vegyék fel őket a tagok közé. A drá- vafokiak meg jószívűek, ná- uk nyitva áll a kapu minden becsületek dolgozó előtt, aki nem fél a munkától. A jelentkezőkön kívül van még egy ember, Szentesi Jó­zsef, aki őrlődik az elágazó út előtt, nem tudja, melyiken In­duljon. Sajnálja a 15 hold föl­det, mert az ősi örökség. Ettől viszont nem él jobb módban a Szentesi család. Ha nem is nél­külöznek, a szövetkezeti tagok színvonalára még nem emel­kedhettek. A gazda előbb meg­látta a kivezető utat és erősen érdeklődött a tsz elnökénél, MM B artus Géza elvtárs, a fekedi párt- szervezet titkára, az Úttörő Tsz elnöke után tudakozódva nyitottam be Tanó István iskolaigazgatóhoz, 6 az Út­törő Tsz pénztárosa is, nap mint nap táplálkozik az elmükkel, következésképp nagyon jó kell ismernie, így beszélt róla: — Az öreg? Nagyon rendes ember .; Idős korára hivatkozik, ősszel szeretne lemondani az elnökségről, de a tagság nem akar beleegyezni. Én úgy látom, két oka van ennek. Az egyik az, hogy szeretik. Nagyon hallgat rá a nép, azt hiszem a legnépszerűbb ember a falu­ban. A másik: a járási pártbizottság tagja és minden ügyes-bajos dolgát el tudja intézni a szövetkezetnek;», Hát ez érdekes. Én is beszéltem már Bartus elvtárssal, de egy szót sem szólt arról, hogy tagja a járási pártbizottság­nak. Sok gondját-baját ie eltitkolta, nagyon szerény. Kis háztáji szőlőjében szüretelt. Az árnyékos diófa alá invitált. Szikár, fe­hérhajú ember, kemény a kezeszorítása, lassan beszél. ötvenhat esztendejéből huszonöt évet töltött el a pécsszabolcsi bányában. A felszabadulás után belépett a pártba pártiskolára, szaktanfolyamokra küld­ték, éveken át dolgozott az egyik tiszán­túli gépállomáson. Amikor úgy érezte, hogy rendbehozta a gépállomás széná­ját és fiatalabb ember is elvezeti, visz- szajött Pécsszabolcsra és megint leszállt a bányába. Úgy tervezte, ledolgozza azt a néhány évet, ami a nyugdíjaztatásáig vissza van, aztán megpihen öregségére Nem sokáig tervezhetett, mert hamaro­san behívták a megyei pártbizottságra, hogy tsz-elnök kellene az egyik község­ben ; ii így került Fekedre 1955-ben. Három év nem hosszú idő, különösen falusi viszonylatban nem az. Tavaly az egyik baranyai faluban va­lami után tudakozódva megkérdeztem egy utcán álldogáló embert. így felelt: — Nem tudom élvtárs, rövid ideje élek én a községben* — Mégis, mióta? — Csak tizenöt éve. Elnevettem magam, bár nem is humo­ros a dolog. Az idősebb parasztgenerá­cióban még tartja magát valamilyen — a keserű Horthy-világból származó — bizalmatlanság a más földről jöttek iránt és nem tudnak addig megnyugodni míg a jövevényt kefesztül-kasul meg nem ismerik. Bartus elvtársnak is része volt ebben, minden lépését megfigyel­ték. Milyen a háztáji szőleje, tiszta-e az udvara — ki tudná elmondani, mi min­den érdekelte őket. Még a szobáját is meggusztálták, szentkép vagy kereszt után kutatva. (A konyhában beszélgetett egy parasztemberrel. Az addig fészke­lődön a helyén, míg kibökte, hogy sze­retne bekukkantani a szobába. Termé­szetesen nem talált, hiszen meggyőző­dései kommunistával állt szemben.) 'XJ'ines olyan titok, amit az ezerszemű 11 falu előtt el lehetne rejteni. Bartus elvtársat is megismerték testestül-lelkes. tiil és ma — Tanó István szavaival élve — a legnépszerűbb ember a községben, egyszerűbben „öreg", amit a hangár­nyalatból ítélve sok szeretettel ejtenek ki. Ismétlem: mindössze három év után! Ez a népszerűség ezernyi apró kocká­ból tevődik össze színes mozaikká. Azt hiszem elég egy ilyen „kockát“ meg­vizsgálni. Családi ügyről van sző, amire nagyon kényesek az emberek, s amiben csak a legbizalmasabb viszonyban lévő jóbaráttól kémek segítséget. A történet szereplője egy borszerető férj, a felesége és anyósa. A férj amint mondják, jó gyerek különben, de ha iszik, nehezen lehet vele bírni. Kitört a családi háborúság, a férjtől az anyósig mindenki Bartus elvtársat kérte béke­bíróul . Javarészt a fiatalember volt a hibás, Bartus elvtárs őt akarta megpuhítani. Szólt hát a pártszervezet másik négy tag­jának, hogy beszéljenek a lelkére. Meg is tették, de nem valami nagy sikerrel. Végül a tanácsházán gyűltek egybe. Elő­ször egyenként beszélt velük, majd mind hármukat behívta, tehát minden ékes­szólását igénybevette, de sajnos ismét eredménytelenül, legalább is a mai álla­potok szerint. Egy viszont biztos: aki­től még az intim dolgokban is tanácsot kémek, azt máskor méginkább megke­resik és ez nagyon jó egy párttitkámál! Még a pappal is köszönő viszonyban van. Ha találkoznak, el-eldiskurálgat- nak egy kicsit. Persze, ez egyáltalán nem jelent ideológiai fegyverszünetet. Elveit nem bocsátja alku tárgyává, az a fajta ember, akit csak kettétörni lehet, meghajlítani nem. Mindenkihez van egy kedves szava, de nem ígérget felelőtlenül. „Beszéljünk néhány jó szót az emberekkel, hiszen nem kerül az semmibe" — mondogatta többször. Igen, sokszor megfigyeltem a mozga­4 lom veteránjainál, hogy a jóindu­lat, a türelem és az ellenség elleni kér­lelhet etlenség szinte csodálatosan ötvö­ződik a lelkűkben. Mi, fiatalok sokszor fellobbanunk, többször hevesebbek m- ayunk a kelleténél, ami még nem terme baj, ám becsületes, hozzánk közelálló embereket is megsértünk vele olykor. Máskor vigyázzunk erre, tanuljunk a Bartus elvtárshoz hasonló emberektől, akiket talán más falvakban is egyszerű­en csak „öreg"-nek neveznek! MAGYAR LÁSZLÓ hogy mi lenne, ha ő is belépne a szövetkezetbe? — Megkapnád havonta az 1200—1400 forint előleget, tíz órát dolgoznál és megszabadul­nál egy csomó gondtól; j j — tréfálkozott vele Rózsavölgyi elvtárs, a tsz elnöke. Tréfásan mondta, de Szentesi is tudta, hogy igazságot beszélt; — Én már be is lépnék, csak az asszony;:: — méltatlanko­dik a fiatal gazda. — Hallani sem akar róla. — Majd megbarátkozik ve­le — zárta le akkor a vitát az elnök, de ezután sokszor ta­lálkoztak és Szentesi állandóan érdeklődött: mennyit kell dol­gozni egy munkaegységért, mi­lyen munkakörbe kerülne, ha kémé felvételét, mert a kocsi­sokkal akar dolgozná? Rendben megválaszolt az elnök mindenre, s néhány .nap múlva azt mondja Szente­si: — Hallom, Pécsre mész. Nem vinnéd el a feleségemet is? Rózsavölgyi várt kicsit. Nem mintha habozott volna, csak úgy sugallta valami, hogy ezt pécsi utat valaki megjátszot­ta. Ez a Szentesi valószínű azt akarja, hogy győzze meg a fe­leségét is, amíg Pécsig gurul az új Wartburg. Akárki ter­vezte így, vállon kellene vere­getni. — Jó van komám::: Elvi­szem. De nem félsz egyedül engedni az asszonyt ilyen hosz­szú útra? — Nem féltem én. Addig majd lehörpintek egy-két po­hár bort. Az igazi okot persze nem mondta el. A kis fekete kocsi meg el­indult Pécs felé az elnökkel és Szentesi feleségével. Az asz- szony tréfálkozott, hogy milyen jól megy a tsz-elnököknek, sa­ját kocsijukon járnak Pécsre. Ez kapóra jött. Témánál vol­tak hamar, nem is kellett az asszonyt belevezetni a szövet­kezeti gondolatba. — Jól megy majd a férjé­nek is ... ha közénk lép. Szentesiné tiltakozott. Arról szó sem lehet, ök már csak maradnak egyéniek, amíg egy szál dolgozó paraszt lesz a fa­luban. Kinevetné a község, ha a nágyobb gazdák közül ők lépnének először a szövetke­zetbe. — De azt nem tudja, mit mondott a férje? — provokált az elnök. — Azt mondta: majd én megmutatom ezeknek a nagy fiúknak. Ha megforgat­ták a határt annak idején a belépésükkel, most én forga­tom meg Még nem voltam tsz-tag, de most azért is be­lépek :: I — Hát lépjen! De én nem megyek vele — adta alább a fiatalasszony. Látszott, hogy nem annyira fél ő sem a szö­vetkezettől, mint inkább a fa­lu szájától. Érdeklődött, ha nem írja alá a belépési nyilat­kozatot, dolgozhat-e a férje mun kaegy ségkönyvére ? — Szó sem lehet! — szigo- rúskodott az elnök. — Ha szé­gyen a tagkönyv, legyen szé­gyen a pénz is. Napszámba el­jöhet hozzánk, kap ötforintos órabért, de munkaegységet nem -. i; Tudta mit beszél. Egy mun­kaegység értéke 100 forint Ie6z a szövetkezetben, napszámos pedig csak ötven forintot ke­reshet: — Akkor én miért nem lép­hetnék be? — kérdi az asz- szony. — Én is ezt kérdezem — mo­solyog az elnök. — Mégis jobb, ha 50 forint helyett százat kap az ember és minden hónapban megkeres több mint 1000 forin­tot j j | Itt már nem is az a baj, i" hogy a férj akar szövetkezetbe lépni, hanem ez­zel az asszonnyal kell megis­mertetni a szövetkezetét, a le­hetőségeket. Soha nem volt még tsz-tag, csak annyit tud felőle, amit a falusiaktól hall néha. Azok meg nem egyfor­mán nyilatkoznak. Van aki az­zal rémisztgeti az egyénieket: — Azért menjek a szövetke­zetbe, hogy fizessem a 200 000 forint adósságot? A gazdáknak meg mostaná­ban nem kell több, csak adós­ságról halljanak. Úgy hátat fordítanak a tsz-nek, mintha egy vödör vízzel akarnák nya­kon önteni. Pedig kár elhinni minden ostobaságot. Igaz, hogy van a szövetkezetnek közel 180 000 forintos adóssága, de ezért százszámra vásárolták a sertéseket, nagyszámú állat- állományt és az elnök szerint csupán a szarvasmarhából 70 000 forint tiszta bevételük lesz, a sertésekből pedig már közel 100 000 forintot vettek be. A kezdethez szükség volt ar­ra, hogy hitelt vegyenek fel; Nem volt egy koszos malac, egy borjú sem az istállóban, állatok nélkül pedig elképzel­hetetlen a gazdálkodás. Egy esztendő azonban megmutatta, hogy jól gazdálkodtak a hitel­lel, szépen kamatoztatták saját hasznukra. Ha valaki kételkedik ebben, nézze meg a könyvelést, a szö­vetkezet gazdaságát, beszéljen a tagokkal, s meglátja egy év alatt hová jutottak az akkori nincstelen szövetkezet tagjai! Llpóczki Jómf |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents