Dunántúli Napló, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-27 / 228. szám
o NAPLÓ 195R. SZEPTEMBER CT» 1 Az országgyűlés ülése (Folytatás az í. oldalról.) Felelősek vagyunk mindanynyian... és ne vegye rossznéven tőlem senki, ha erről elmondom a magam nézeteit. 1956. októbere előtt ebben az országban már évekig építettük a szocializmust. Rendkívüli eredményeket értünk el a társadalmi átalakulás, a kulturális fejlődés, a gazdasági élet területén, iparban, kereskedelemben,- mezőgazdaságban egyaránt. A munkásosztály pártja, a dolgozó parasztsággal szövetkezett munkásság kezébe vette az ország kormányzását. Az államhatalom fent és az első iórumakon munkások, parasztok, velük szövetséges értelmiségiek — dolgozó emberek és azok képviselői kezébe jutott. < A szocializmus építése közben hibákat is követtünk el, de a hibák eltörpülnek az eredmények mellett és főleg a legnagyobb eredmény mellett, hogy az államhatalom a dolgozó nép kezébe került. Bennünket, mint országgyűlést és bennünket, mint Elnöki Tanácsot felelősség terhel azért, mert engedtük, hogy a pártban egy törpe kisebbség, a párton kívül pedig a rendszer ellenségeinek jelentéktelen csoportja nyugati felbujtókra és szövetségeikre támaszkodva hónapokig fúrhatta és faraghatta a népi hatalom épületét és 1956. október 23-án este Budapest, utcáin eldördültek az el len forradalmárok fegyverei, Nekem meggyőződésem, hogy a magyar munkásságot, a dolgozó parasztságot, a munkáshatalmat, a proletár- diktatúrát még egyszer hasonló rajtaütés nem érheti. Mégis szükségesnek tartom megmondani — és eixe talán nem is a megtisztelő bizalom ad jogot, amiben itt részesítenek, hanem nehéz munkáséletem és évtizedek sok kemény politikai harca — hogy 1956 októbere előtt, amikor fel keltett és még fel lehetett volna tartóztatni, visszaverni és megsemmisíteni a munkáshatalom ellen lázító árulókat, abban az időben sem az országgyűlés, sem az Elnöki Tanács nem mutatta azt az erőt, keménységet és kérlelhetetlenséget, amit pedig a nép joggal várhatott volna tőlünk. Megmondom ezt a magunk bírálatára és megmondom azért, hogy tanuljunk az ellenforradalom előtt tanúsított lanyhaságunkból. Megmondom azért, hogy a külső és belső ellenség tanulja meg, jegyezze meg: ebben az országban ezután a munkások és parasztok mindén alamuszi vagy nyílt romboló szövetkezésre ököllel felelnek, és akinek országgyűlési mandátuma, elnöki tanácsi tagsága van a dolgozó néptől, érezze az minden Időben kötelességének, hogy élen járjon a hatalmát oltalmazó és — mondjuk meg! — szükség esetén könyörtelen népnek. Felelős vagyok ón is,,, szervezését, csak azután derült az atombomba ellen, de akkor ki, hogy kétféle nyelven beszé- már bennünket, mondjuk Kálünfc, A hitvány árulás valami módon találkozott itt, vezető pozícióba került rongyemberek mérhetetlen ostobaságával. Újra meg újra meg kellett őket külön-külön és együtt kérdezni, tulajdonképpen mire törekedtek, hová akartok eljutni? El sem tudják képzelni azt a fölényt,, azt a gúnyt, amivel az dárt, Münnlchet s másokat nem igen vett volna be az életbiztosításba. Nehéz volt proletárdiktatúráról és szocializmustól beszélni velük, amikor LöwanDobi István ezután az ellenforradalom vezéralakjairól, így Maléterről, Dudásról beszélt, majd elmondotta, hogy amikor a többpárt-nendszer bevezetése után politikai gátszakadás történt, Mindszenty alighanem kapott valami utasteim herceggel a magyar bau- sítást, hogy Adenauer és Fanxit és Csepel kiárusításáról beszélgettek, s úgy várták Mindszenty beszédét, mint valami isteni kinyilatkoztatást: ::.ez a Mindszenty, miután elítélték és a nyugati sajtó tele volt állítólagos kínozta| tani pártjának mintájára indítsa el a Magyar Keresztény Párt ‘ szervezkedését. Amikor rádióbeszédét elmondta és az 1945-ös püspökkari konferencia hatáirozátára hivatkozott, kaptunk tőle egy támpontot. 1945-ben a szovjet csapatok felszabadították Magyarországot a fasiszta uralom alól. Megtörtént a földosztás, levették a nép nyakáról a legiter- hesebb igát, a nagybirtok- rendszert. Azután, elkezdődött egy folyamat, amelynek során népi tulajdonba került a pénzügyi szervezet, az ipar, a kereskedelem és megindult a falu szocialista átalakulása; Ennek legegészségesebb központjai — érthetően — a régi uradalmi gazdasági központok, ahol a múltban a legna______ A konferencia ugyanis a föld- gyobb volt a nyomor, és ahol ily en kérdéseket fogadták. Azt tásainak vad történetével; is- kérdéssel kapcsolatban „a tör- évről-évre, szinte forintról-foa sejtelmességet, amivel hallgatni tudtak. Egyikük mégis annyira becsült, hogy kioktatott az amerikaiak mérhetetlen atomfölényéről, amiről neki — így mondta — egész pontos számadatok állnak rendelkezésére. No de, ha az atom a következő lépés — kérdeztem — mi lesz az országgal és a népijei? Fölényesen legyintett. Lehet, hogy neki és a családjának volt valami életbiztosítása mételten levelet írt nekem. Megírta, hogy sajnálja, amit csinált, megbocsátást kért és felajánlotta szolgálatait a rendszernek. Nincs benne félreértés, elvtársak. Ennek a rendszernek. ügy gondolom, tiszteit Országgyűlés, most már. ha lezárjuk az ellenforradalom történetét, helyes volt ezt is elmondani. ténelmi osztályok’1 tiszteletben tartandó előjogairól beszélt. A prímás pártja tehát, alighanem a régi földbirtokosokra akart támaszkodni. Hogy Habsburg Ottónak milyen szerepe lett volna ebben az alakulásban, nem tudom, ö közben jelentkezett Washingtonban Szent István koronájáért, de az amerikaiak nem adták ki neki. A nyugatiak mérhetetlen gyűlölettel nézik Magyarország szocialista fejlődését A munkáshatalmat nem érheti még egyszer az lD5tt»oshoz hasonló rajtaütés dezgette időnként tőlem kacagva, hogy mit csinálnak itthon a parasztok, a termelőszövetkezetek» Egyszer azután már elkel-ül;- hetetlennek éreztem, hogy leüljek vele és részletesep beszéljünk: — mit akar a bel- és külpolitikában, Kádár János a minap elmondta, hogy ha korábban ismerték volna Nagy Imre írásban is lefektetett és azóta nyilvánosságra került, nézeteit a proletárdiktatúráról, a többpártrendszerről, a varsói szerződésről, a magyar-—szovjet kapcsolatokról — Nagy Imrét 1956. október 24-én nem vették volna be a kommunisták felső vezetésébe, soha se lett volna belőle miniszterelnök. Ehhez úgy gondolom, H kell mondjak valamit én is, 1953-ban nekem sok minden nem tetszett, amit Nagy Imre csinált és sok minden nem tetszett, amit nem csinált. Például nem teszett, ahogyan félvállról vette a falusi politika kérdéseit általában, és arneny- nyibem érdektelenül szemlélte a beszéde nyomán kibontakozott szövetkezeti válságot, és nem tetszett, hogy olyan kevés figyelmet fordított a meghirdetett program alapos ismertetésére, a nép komoly, becsületes tájékoztatására a sajtóban és a rádióban, hogy tulajdonképpen mit, hol és hogyan akarnak. Igen határozott fellépésre volt szükség vele szemben, hogy ezen valamit változtasson. De azután hamarosan elment nyaralni és telefonon kérHa én akkor jelentőséget tulajdonítottam ■ volna annak,, hogy egyetlen szót sem szól a magyar—szovjet barátság és szövetségi kapcsolatokról — bizony 1956. október 23-ról 24-re virradó éjszaka én is elkövetek mindent Nagy Imre miniszterelnökségének megakadályozá-' sára. De nem így tettem és később az Országiházban, már nem tudtam többet tenni, mint hogy tiltakoztam a varsói szerződés felmondása ellen, ahogy éppen módom volt erre nekem. És talán több figyelmet kellett volna fordítanom arra is, hogy Nagy Imre egyik barátja és tanácsadója 1954 őszén őrültségnek mondta a szövetkezeti mozgalmat, egy másik barátja 1956 nyarán provokációnak a szövetkezetekkel s a mezőgazdaság szocialista átépítésével foglalkozó propagandát. Harmadik barátja pedig olyan jobboldali kisgazdapártiakkal keresett kapcsolatokat 1956 szeptemberében, októberében, akikről, amint én tudtam, tudta ő is, hogy ellenségei a szocializmusnak. Minden időben tartsuk nyitva a szentünket Ha ezekről a napokról van szó, talán nem érdektelen azt sem elmondani, hogy a Nagy Imre-kormány meg- 1 alakulása után az illetékes miniszter, látva a magyar- országi uránérc körül kialakult vad és ellenséges propagandahadjáratot, ajánlotta a miniszterelnöknek, hozzák nyilvánosságra sajtóban és rádióban a magyar—szovjet uránszerződést. lássa a nép, hogy ez a szerződés rendkívül kedvező Magyarország szempontjából. Fűzzenek hozzá magyarázatokat és hasonlítsák össze az amerikaiak ismert uránszerződéseivel. Nem a miniszter vcflt az oka, hogy ilyen közlés sem a Sajtóban, sem a rádióban nem tbriént meg A per okmányai, Nagy Imre nyilvánosságra került iratai a legtöbb kérdésre felelnék, amire 1956. október végén és november legelső napjaiban hiába kerestünk választ. De nem mentenék fel egyikünket sem a kötelesség alól, hogy ezután minden helyzetben és minden időben tartsuk nyitva a szemünket és kezünk ügyében legyen a fegyver.»« Kádárék és jómagam, néhányon, október végéin sok erőfeszítést tettünk, hogy a Nagy Imre-kormány vezetői előtt bizonyítsuk: miközben idebent az Országházban tanácskozik a kormány, odakint véres ellen- forradalmi térre«- tombol. Csak azután derült ki, amikor már Dudással tárgyaltak és Maiéterrel szövetséget kötöttek. Királyra rábízták a nemzetőrség Az ellenforradalom és sok mínden< ami azóta történt, megmutatta, hogy a nyugatiak mérhetetlen gyűlölettel nézik Magyarország szocialista fejlődését — folytatta a továbbiakban az Elnöki Tanács elnöke, — és ahol ártani tudnak nekünk — ártaná próbálnak» Nemcsak világméretekben, hanem kisebb térségekre, egy- egy országra leszűkítve is folyik a harc és ehhez az imperialista hatalmaknak kint a nagyvilágban felhasználható ügynökökre és helyi szövetségesekre is szükségük van. Az ügynöki gárdát Magyarországról megkapták a politikai szökevények első csoportjában, Nagy Feiencben, Varga Béláiban és társaikban. De az Egyesült Államok már előbb is felhasználta Eckhardt Tibort, Fábián Bélát és másokat; akik természetesen éppoly kevéssé szolgáltak ingyen, mint Varga Béla. aki most megint nem tudom hányadszor indul világkörüli útra, hogy — amint írják és mondják — „megmagyarázza a ma- , gyár kérdést“ különböző országok népeinek: Ha az ellenforradalom győzött volna 1956. októberében, világos; hogy ezek az ügynökök — kipróbált és olyan emberek, akikre már sokat költött Amerika — a legelsők között érkeztek volna nyugat felől hatalomátvételre, s legfeljebb azokkal a nyilas és horthysta tábornokokkal lett volna vitájuk, akik velük együtt, ugyancsak már több, mint egy évtizede amerikai szolgálatban vannak. A vitában persze nem Nagy Imre, vagy Tildy Zoltán lett volna döntőbíró, hanem valami amerikai követségi titkár vagy ezredes. Hogy mi lett volna a nép holnapja; annak a jelei megmutatkoztak abban, hogy m német herceg már jött a hauxitért, a csepeli gyárért, Mindszenty jelentkezett az egymillió hold szétosztott egyházi birtokért, és a „történelmi osztályok“ földjeiért. Itt ÍS' amott is, felbukkantak nyolcszáz holdas, ezer holdas régi földibirtokos urak. volt főszolgabírók, csendőrök. És az ellenforradalom győzelmének másnapján már helyükön ültek volna a főispánok — a kereskedelemben, iparban elkezdődött volna az osztozkodás, és a régi gyárigazgatők, a bankárok beültek volna a régi helyükre. Én nem mondom; hogy ez az új honfoglalás minden nehézség nélkül ment volna végbe. A munkások biztosan sok helyen fel- zendüitek volna és a parasztok megfogják a vasvilla nyelét. De az országba egyre több fegyver, imperialista és fasiszta zsoldos áradt volna, nyugatról és — amint mondani szokták — a „törvényes kormány kérésére’1 megjelentek volna az amerikai csapatok. Pontosan úgy, ahogyan most Libanonban történt, ahogyan az anJordándába elmentek golok. De erre a próbatételre mégse került sor, mert a forradalmi munkás-paraszt kormány kérésére segítségünkre jöttek a szovjet csapatok. Nőm lehet kettészakítani a magyar—szovjet barátságot Dobi István a továbbiakban arról szólt, milyen volt a dolgozó osztályok sorsa a kapitalizmus, a Horthy-rendsaer idején, majd így folytatta: Hiába zárták le Horthyók, szinte légmentesen a keleti határt, Magyarországon nem ok nélkül volt már 1919-ben proletárforradalom, proletár- diktatúra. A 20-as évek fehér- terrorista üldöztetései, a 30-a6 évek nyomorúsága közben a magyar munkás és agrárproletár. de még a földtulajdonos parasztok jórésze is keletről, a Szovjetuniótól várta a sorsa jobbrafordulását. rintra le tudják mérni az emberek: mit változott az életük» mennyit emelkedett az élet- színvonaluk a szocializmusban. Nagyot változott. De a nagyüzemi mezőgazdaság szövetkezeti egységei túlterjednek az egykori uradalmi köz^- pontokon és a falvakban a jó szövetkezetek tagságának élet- színvonala ' már magasabb, mint a 12—14 holdas közép- parasztoké. Ez az alapja a magyar dolgozó nép barátságának és bizalmának a szovjet hatalom és a szovjet ember iránt. A szovjet—magyar barátságot sok pénzzel, árulók beszervezésével. hazug hírveréssel. időre-órára meg lehetett zavarni, mint ahogy 195C októberében történt, de semmiféle erőszak nem fogja tudni soha megsemmisíteni a magyar dolgozók millióiban azt a tudatot, hogy sok évszázados nyomorgás után a Szovjetunió segítségével értek el egy felszabadult és szebb életet és ezért semmiféle propagandafogással nem leltet megrontani, vagy éppen kettészakítani a magyar—szovjet barátságot. A/ imperialisták elvesztették a csatát Ezek azok a dolgok, amelyeket érdemes volna a nyugatiaknak is tudomásul venniük. Sok pénzt költöttek árulókra, felforgatásra és mégis elvesztették a csatát. Elkövetkezett az óra, amikor Nyugatnak és elsősorban az Egyesült Államoknak, .szépen kellett volna vesztenie“, Sajnos, nem ez történt, miután az el lenforradalom már elbukott, majdnem kétszázezer embert a legeszeveszet- tebb propagandafogásokkal rávettek, hogy hagyja el hazáját. menjen Nyugatra, ott majd megtalálja a maga paradicsomát. Ezeknek egy részét nem sajnáljuk. Ebben a csoportban lehettek talán húszezren is, mindenféle börtöntöltelék, rabló, gyilkos, tolvaj, bandita. Mint szabadság- hősöket ünnepelték őket, ők futottak ki elsőnek az országból — volt mitől tartaniok —, ők aratták le odakint az első .paradicsomtermést“. Azóta pedig rabolnak, ölnek, betörnek, garázdálkodnak odakint és egyik nyugati börtönből a másikba hányódnak. Az újságok most már nemigen mondják őket szabadsághősöknek. Mondom, értük nem kár. De sajnáljuk a fiatalokat, akiknek a kalandvágyát használták ki és most szemétdombra vetik őket. Es sajnáljuk a sok megtévesztett szerencsétlent, akivel most már legfeljebb a különböző jótékonysági intézmények foglalkoznak. Itthon dolgoztak, odakint jó, ha kapnak egy levest a népkonyhán, de arra még most is vigyáznak, hogy visszatartsák őket a hazatéréstől. Még mindig börtönnel, Szibériával rémitik őket« Dobi István a következőkben arról beszélt, hogy az Egyesült Államok kémeket küldött Magyarországra és követségi tisztviselőinek néhí- nyát kémkedésen — tetten érték. A magyar kormány emiatt kénytelen volt jegyzéket küldeni az Egyesült Államok kormányának az ellenünk irányuló ellenséges propaganda, a kémtevékenység, a megkülönböztető politika elleni tiltakozásul. Az Egyesült Államok külpolitikájának vezetői elhatározták, hogy a világháború szakadékénak szélén fogják •táncoltatni a világot és ebből nekünk — ha mór a nyugatról ösztönzött és támogatott októbert ellenforradalom elbukott — a kémek jutnak, a durva sajtó és rádiótámadások, az amerikai szavazógépezet működtetése Magyarország étién az Egyesült Nemzetek Szervezetében és a különböző korlátozások Amerika és Magyar- ország gazdasági és szellemi érintkezésének útjain. És mert az októberi ellen- forradalomban érdekelt nagy- kapitalizmus karjai messzire nyúlnak, rágalmakat és otromba támadásokat kapunk a svájci és a francia sajtóban és végül Bernben és Párizsban fegyveres terroristák ellen kénytelenek védekezni a diplomatáink. Elégedetten tekinthetünk vissza a megtett útra Az Elnöki Tanács elnöke befejezésül a magyar dolgozóknak az ellenforradalom után elért eredményeiről szólott. Gazdasági csodának, vagy politikai csodának nevezzék, — mindegy, Magyarország as ellenforradalmi lázadás és rombolás után, néhány hónap alatt talpé aállt — mondotta. — Ez csak azért volt lehetséges, mert a katonai segítség után példátlan arányú gazdasági támogatást is kaptunk a Szovjetuniótól és mellénk állt minden anyagi és politikai segítségével as egész szocialista tábor. Legyen történelmi tanúja ez az országgyűlés annak, hogy a táboron bélül ez a kis magyar nép az ellenforradalmat követő időkben milyen páratlan szorgalommal és minden képességének összefogásával állt a párt és a kormány mögé, s így érte el 1957 és 1958 szép termelési eredményeit. A párt 1956. november 4-én talpraállt és bámulatosan rövid idő alatt újjászervezte sorait. mozgósítani tudta az épít- kezéshez a kel nagy történelmi osztályt — mert mi ezeket számítjuk. történelmi osztálynak — a munkásságot és a dolgozó parasztokat. A forradalmi munkás-paraszt kormány előbb Kádár János, majd Műn- nich Ferenc elnökletével vezette és szervezte a munkát, amihez azután hönapról-hó- napra több segítséget tudott adni az országgyűlés és az Elnöki Tanács. Két esztendeje sincs, hogy egész szocialista építkezésünk minden eredménye veszélyben forgott. Most elégedetten tekinthetünk vissza a megtett útra. A proletárdiktatúra erős, a népi hatalom minden intézménye megszilárdult. A szocialista építés következő szakaszában nagy feladatok várnak ránk, de az ellenforradalom leverése óta eltelt idő teljesítményei pártnak, kormánynak, vezetőknek és egyszerű dolgozó embereknek bíztatást és bátorítást adnak a további erőfeszítésekhez. Az Elnöki Tanács elnökének beszámolója után dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás- paraszt kormány elnöke emelkedett szólásra, hogy elmondja a Minisztertanács beszámoló» iát. (Folytatás * f. .)
