Dunántúli Napló, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-23 / 224. szám

2 NAPLÓ 1958. SZEPTEMBER » 1 Pórul) ári egységbontók ' itA pártnak az elméleti és ben — nem lehet, de Mala­politikai munkában a harcot gurszki addig erőszakoskodott, jelenlep elsősorban a revízió- amíg a tanács kiutalt néki há- nista nézetek és az ellenfor- rom szőlőt. radalmár ellenséggel való min- Mégsem ment olyan simán a denfajta megalkuvás ellen kell dolog, ahogy elképzelte. A vívnia. Ezt a harcot azonban oly módon kell vezetni, hogy a párt egyben lehetetlenné te­gye a dogmatikus és szektás hibák megismétlődését.” Minden pártszervezetünkben ismerik az országos pártérte­kezlet határozatának fenti ré­szét. Harcoltak is a revizioniz- mus és egyben a dogmatizmus kész tények elé állított tanács­ülés felzúdult. Különösen Kari­kás József nyugdíjas bányász elégedetlenkedett, mondván: Malagurszkinak a három sző­lő odaítélése előtt is volt mint­egy 850 négyszögöl szőlője. Micsoda igazságtalanság ez!? Azt a három szőlőt nincstele­nek kezelték, olyanok, mint ellen, ám ma többen úgy vé- Bakó József munkás, akinek lik, hogy a revizionizmust már semmije sem voit a mintegy szétvertük az alapszervezetek- 250 négyszögölnyi szőlőn kívül, ben. Elismerik ugyan, hogy a revizionizmus nap mint nap je­lentkezik nemzetközi síkon, de szerintük elég, ha a pártsajtó hasábjain hadakozunk ellene. Cáfolatra nyílik a szánk, de különben is: csak 1960-ban járt volna le a bérleti szerződése! Malagurszki ettől kezdve ugyanolyan bosszút forralt Ka­rikás elvtárs ellen, mint Hiff- ner Szilágyi elvtárs ellen. Szö­parancsoljunk türelmet ma- vétségét kötöttek egymással, a gunknak. Nézzünk szét az élet nyugdíjas bányászt is elnevez- sűrűjében, menjünk el Duna- ték „szektás sztálinistának”, szekcsőre, vizsgáljuk meg a Hiffner-féle frakcióé csoport Ismét a Nagy Imre­útját! Reméljük, lesz. tanulságos Nagy Imre receptje szerint Hiffner István a MA VAUT Dunaszekcsőn lakó gépkocsive- olyan elvtárs, akinek válami- zetője visszaélt munkásőri lyen — esetenként évekre visz- tisztségével. Szilágyi Endre 6zanyúló — vélt, esetleg jogos „séma1 Több Malagurszki nem volt a pártszervezetben, ők viszont kevésnek érezték kettőjük ere­jét. Dunaszekcsőn is él néhány elvtárs, a helyi munkásőrpa- rancsnok fegyveres testületé jó hírét féltve, figyelmeztette. Az első felelőeségrevonás a múlt év kora őszén történt és ezt több követte, mert Hiffner nem tanult az intő szóból: A türelmét vesztett Szilágyi elvtárs mo6t már (ahogy a sza­bályok előírják) felettesének jelentette Hiffner „kilengéseit.” Hiffner ekkor már nem kerül­hette volna el az igazságos büntetést, biztosan, kizárják a munkásőrségből. Súlyos ítélet, de ha egy kis megbánás, ön­kritika van benne, még meg­állhatott volna a lejtőn, s ha férfi a talpán, évek múlva ta­lán visszaszerezhette volna a becsületét; Nem tudott erre az útra lép­ni, ugyanakkor félt a bünte­sérelme van. Ezekre építettek és megkömyékezték Martina Ferenc egyéni parasztot, Ké­kes Bálint traktorost, Tóth István földművesszövetkezeti hentest és Peterman Györgyöt, a Petőfi Tsz elnökét. Emberte­len eljárás, hiszen ezzel több elvtársnál már behegedt sebe­ket téptek fel. De a két frak- ciózót nem tudta ez megfonto­lásra bimi, mindent elnyomott bennük az elvakult bosszú­vágy: Egyébként ha a Fehér könyv V. (Nagy Imre és bűntársai ellenforradalmi összeesküvése című) kötetének 18. oldalát fel­nyitjuk, akkor meggyőződhe­tünk arról, hogy a Nagy Imre- csoport is élt a sértődött — de becsületes —■ emberek meg­környékezésének módszerével. téstől is, gyűlölködve fordult a Távol álljon tőlünk, nem aka- kötelességét teljesítő Szilágyi runk Hiffner és a Nagy Imre- elvtárs ellen; Szilágyi elvtárs csoport között párhuzamot egycsapásra „szektás” és „bal- vonni, hiszen nevetséges lenne oldali sztálinista” lett; ez a párhuzam (1958 nem 1955 A vád természetesen hazug, —56, Dunaszekcső nem Buda- Szilágyi elvtárs nem szektás, pest, Nagy Imre nem Hiffner.) Ami pedig a „baloldali sztáli- Csak arra mutatunk rá, hegy nista” mondvacsinált jelzőt il- a baloldali sztálinizmust’1 sokat és azokat az orvosokat, akik meggyógyították őket an­nak idején. A többi már elképzelhető. A Hiffner-klikk tagjai sűrűn bekopogtak az értelmiségiek­hez. Részletesen tájékoztatták őket a pártszervezet belső helyzetéről, elmondották, hogy kit szeretnének párttitkámak megválasztani! Képzeljük el: hónapról hó­napra hallgatnak és bólogat­nak a taggyűléseken, miköz­ben megtárgyalják, hogy ki legyen a párttitkár! Minden túlzás nélkül még­állapíthatjuk, hogy itt nem­csak agyet-mást, hanem elég sokat alkalmaztak a Nagy Imre-,némából” — persze a dunaszekcsői „helyi körülmé­nyeknek“ megfelelően. A Nagy Imre-csoport is az ér­telmiségi körökben kezdte meg ellenforradalmi akna­munkáját, az is utcai vitát nyitott a párt belső ügyeiről (Petőfi kör, Irodalmi újság, stb.), ők Is megbeszélték, hogy kiket kellene az általuk el­képzelt „kommunista párt" Központi Vezetőségébe majd „beválasztani”. (Fehérkönyv V. kötet 34—35. oldal.) Ismételten hangsúlyozzuk, hogy nem akarunk párhuza­mot vonni a két csoport kö­zött. A Hiffner-klikk csak ta­nult a „mestertől", akár tu­datosan tette, akár nem. Lesújtanak a frakciózókra Az igazsághoz híven kell megírnunk: Hiffnerék kezdet­ben nem akartak új párttit­kárt választani. Megfelelt vol­na számukra Porkoláb Jó­zsef elvtárs, a jelenlegi is. Ez kiderül Hiffner ajánlatából, ugyanis a következő szavakkal fordult Porkoláb elvtárshoz: „Ha úgy gondolja, csatlakoz, zon hozzánk, majd biztosítjuk a többséget“ -. -.» Porkoláb elvfárs régóta párttitkár a községben. A falu népe kétszer is — a jeges ár­víz és az ellenforradalom napjaiban meggyőződött arról, hogy fáradhatatlan és minden szabadidejét feláldozza a kö­zösségért. Ezért akarta a Hiíf- ner-csoport „megszerezni” s csak akkor fanyalodott másik titkárhoz, amikor Porkoláb elvtárs határozott és elutasító választ adott; A pártszervezet egészséges erői már régóta érezték, hogy valami nincs rendben. Aka­dozott a tagjelöltfelvétel (a pártszervezethez közeledő pár- tonkívülieket elriasztotta a Hiffner-csoport frakciózása másrészt a kommunisták sem tudtak velük kellőképpen fóglal kozni), a tömegszervezetekben sem úgy folyt az élet, ahogyan szerették volna, a tsz. is több segítséget kért tőlük, stb. De hiába törték a fejüket, nem tudták megmagyarázni a pan gás okát addig, amíg Hiffner Porkoláb elvtárshoz nem for­dult. Ez lett a veszte. Az alávaló ajánlat egycsapás ra világosságot derített sok, hosszú hónapok óta lappangó kérdésre. A pártvezetőség és a járási pártbizottság gyors cse­lekvéshez látott. Pártaktivát majd rendkívüli taggyűlést tar tottak, Kékes, Petermann elv- társ és mások minden fátylat íellebbentettek, a pőrére „vet­keztetett” egységbontók resz­ketve álltak a taggyűlés előtt. Martina kilépett, Hiffnernek és Malagurszkinak pedig azon­nali kizárás lett a sorsa. Hiff- nert eltávolították a munkás­őrségből is. Az országos pártértekezlet szellemében A frakciózóktól megtisztított pártszervezet megerősödve ke­rült ki a küzdelemből. Tekinté lye és befolyása is megnőtt, azóta több munkás, paraszt és értelmiségi kérte felvételét a pártba. A járási pártbizottság értékelése szerint a dunaszek­csői kommunisták tömegszerve zeti munkája a legjobb a já­rásban. De térjünk vissza oda, ahon­nan elindultunk? A dunaszekcsői példa, — te­hát maga az élet — azt bizo­nyítja, hogy még nem semmi­sítettük meg a revizionizmus tengeri kígyóját az alapszerve­zetekben. A revizionizmus el­leni harcból tehát nem lehet a politikai harcot kizárni, nem lehet arra hivatkozni, hogy elég, ha a pártsajtó hasábjain hadakozunk ellene. Ha valame lyik alapszervezetben felemeli a fejét, ott a helyszínen kell lecsapni rá! Az országos pártértekezlet határozatának szellemében; MAGYAR LÁSZLÓ. Autók az éjszakában Lassan-lassan oda- csen Pécsett ele- mindkét gumiját» jutunk, hogy autós­nemzet válik belő­lünk. Napról-napra szaporodik a vá­rosban a gépkocsi­tulajdonosok szá­ma, egyre több áutós turista érke­zik a városiba és a szolgálati úton lé­vők nagy része is gépkocsival jár már. Ez persze na­gyon jó dolog, — őszintén: csak örül­ni lehet annak, hogy már idáig ju­tottunk; Van azonban egy valami, amire csak most kell rájönni, hogy nagyon hiány­zik. (Hiába, ez már így van: egyik szükséglet kielégí­tése szüli a másik hiánycikket.) Nin­gendő garázs, ez még érthető, de nincsen egy megőr­ző hely sem, ahol a boldog újdonsült autótulajdonos biz­tonságban hagyhat­ná éjszakára a ko­csiját. Jó azoknak, akiknek befér a ko­csijuk az udvarra, vagy a kapu alá. De mi légyen a bér­házban lakókkal? Ez a probléma ko­moly. Sajnos, van­nak még a város­ban huligánok. Köz­tük is vannak olya­nok, akik kizárólag autórongálásra spe­cializálták magu­kat. Az autójavító vállalat személyko­csijának például bicskával kiszúr­ták egyik oldalon Nem lenne nehéz a probléma megöl« dására áthidaló megoldást találni, addig is, amíg majdcsak lesznek garázsaink is. Egye­lőre elegendő lenne egy kocsimegőrző is. Ezt el lehetne helyezni egy alkal­mas téren, vagy ke­vésbé forgalmas ut­cában. Legfeljebb egy kerítés kellene hozzá, no és egy őr. A garázs nél­küli autótulajdono­sok bizonyára szí­vesen fogadnák egy ilyen megőrzőhely felállítását. Mert hiszen olcsóbb len­ne ez, mint két új köpeny, vagy egy új tükör, esetleg egy új antenna. Diákok, wxtyty divatUotgyek ? kérdezik napról napra édes­anyák, pedagógusok, mert azt látják, hogy munkakö- penyes szolid kislányok mel­lett, egyesek egész divat­bemutatót tartanak az isko­lában. Felmerül a kérdés, vajon miért nem teszünk sürgősen valamit, a diák­lányok között elharapózott divathóbort ellen? Hiába húzza fel kénytelen- kelletlen azt a munkakö­penyt, ha az osztályban mégiscsak a sók lófarok, francia konty, vagy szél­vész” frizurákat látja az emberj Szomorú, hogy olyan eset sem ritka, amikor a osino- sabban, divatosabban öltö­zött kislány, szándékosan le­szorítja a járdáról egysze­rűen öltözött társát. Kikandikál a csipkés alsó­szoknya a bő ruha alól, tű­sarkú cipőben, kiskosztüm­ben mennek iskolába nagyon sokan, ajkbiggyesztve mé­rik végig azt, akinek csak „egyszerű“ bőrtáskája van* az ő henger, vagy vödör alakú táskájuk mellett. Mindennap végignézek reggel a Déryné utcában egy divatbemutatót —■ írja örlős Andrásáé levelezőnk, aki a Janus Pannonius Gim­náziummal szemben a Szén- bányászati Trösztnél dolgo­zik. — Mi dolgozó nők, . szé­gyelljük magunkat a sok divat frizura láttán, ha nem érünk rá a gyerektől, vagy egyéb munkától hetente fodrászhoz menni. Hogy is akarhatnánk mi versenyezni a fiatalokkal, nem erről van szó, csak arról, hogy min­dennek megvan a maga helye. Meg kellene értet­nünk velük, olyan fiatal lá­nyokat kellene nevelni, akik megértenék, milyen iákat kell dolgozni azért, hogy neki kivágott ruhát lehessen varratni, vagy mit dolgozik az édesanya, míg 6 a fodrász­nál ül, vagy a körmét lak­kozza. Ideje, hogy az isko­láslányok, iskolások legyenek és ne divatbabdk! „Legyenek csinosak a lá­nyok, azért fiatalok, — de ne az öltözködés legyen minden, az életcél, a fő té­ma”, *-* írja egy másik édesanya. Segíteni kell ezen, szülők­nek és pedagógusoknak együtt. Segíteni keli, hogy meleg szivűek maradjanaIk leányaink, hogy megértsék, „nem a ruha teszi az em­bert",i R. M. Iiiotd iuviiuvavouiaii, j ciwi. aj. uviaojc . leti, ez mindnyájunk számára szajkoló egységbontók akarva, j akaratlanul is átvettek egyet- mást a Nagy Imre-„sémából’’. Egyben azonban tévedtek. A dunaszekcsői elvtársak is tanultak az ellenforradalom­ból és nem álltak kötélnek. Csak Martina Ferencet sike­rült , bevonni a csoportba, a többiek így válaszoltak ne­kik: „Azt, hogy ki való a párt­ba és ki nem, kit kell kizárni és kit nem, a taggyűlésen kell megbeszélni és nem suttyom­ban : s i* A „toborzások” közben az idő múltával a Hiffner-csoport rájött arra, hogy mégsem lesz ajánlatos Karikás elvtárssal kikezdeni: Karikás elvtárs 1918 óta tagja a pártnak, évek óta él Dunaszekcsőn, mindenki megszerette elvhű kommunis­ta magatartásáért, igazságos Malagurszki György is tagja ^ szókimondó természetéért, volt a pártszervezetnek. Va- «. .. gyonéhes ember, azok típusa, Értheto, hogy nem mertek bi- akik mindenből anyagi előnyö- r°kra kelni a népszerűségével két szeretnének maguknak ki- és abbahagyták a „haloldali csiholni. Magától értetődik, sztáliniétázását”: gondosan eltitkolta kilétét, hi­szen hogy is kerülhetett volna Párttitkárt „vá laszta- különben abba a pártba, amely ismerős. Még a Nagy Imre- csoport találta ki és terjesz­tette az ellenforradalom előtt azért, hogy a párt egységét megbontsa, s a párt elvhű, proletárintemaclonallata erőit likvidálja. Október 23-a után a nyílt ellenforradalom egyik legkedvencebb vesszőparipájá­vá lett, ezt kiáltották, mikor a Köztársaság téri pártházat megrohanták Budapesten, ez­zel a jelszóval gyilkolták a munkáshatalomhoz hű kom­munistákat és pártonkívülie- ket ezer számra: Hiffner nem volt tudatot áruló. Az elvakult bosszúvágy fűtötte, amikor ezt a három szót Szilágyi elvtárs fejéhez vágta. Az élet azonban szigorú döntőbíró, igazán mindegy számára, hogy mit akart. A lényeg az, hogy mit mondott is mit tett. Társra talál mindenfajta kizsákmányolás, a kapitalista farkastörvény megszüntetését tűzi ki egyik legelső céljául? A kommunis­táktól idegen a harácsolási vágy! A fásítási program során az állam Malagurszkitól is igény­li a k“, nyílt utcára terelik a vitát Dunaszekcső Baranya egyik legnagyobb községe, értelmi­sége — a falusi viszonyokhoz mérten — eléggé számottevő. Közismert dolog az, hogy az bevett bizonyos földterületet, értelmiség befolyása jóval na­Ha becsületes, beéri ugyan­ekkora szántóterülettel (erre jogosan számíthatott volna!), Malagurszki azonban szőlőt akart. Szántóért szőlőt adni — a* Idetartozó rendelet értelmé­gyobb a számarányánál. Ez el­vi tétel. Nem száz százalékos, hogy Hiffner ezt olvasta vala­hol, viszont látta: a dolgozó parasztemberek tisztelettel kö­szöntik aa wteéa a pedagógu­(24) Gyementyev éjjel-nappal ott volt a kikötőben, minden ha­jót átvizsgált berakodás előtt. Az indulási időt %>edig késede­lem nélkül tudatta a légierő­vel. Es a rendeltetési helyére egyetlen hajó sem érkezett meg. A szovjet bombavetők és tengeralattjárók azonnal meg­találták a bajákat a nyílt ten­geren. A hitleri hadsereg pa­rancsnoksága rájött a végén, hogy az induló hajókról pon­tos adatokat szolgáltat valaki, azért ismeri olyan jól a szovjet légierő a hajók útirányát. Ber­linből titkos parancs érkezett, hogy fokozni kell az elővi­gyázatosságot, minden óvintéz­kedést meg kell tenni, hogy több adat ne jusson az ellenség kezére. Gyementyev számított arra, hogy a hitleristák előbb-utóbb gyanút fognak, de ez ellen nem tehetett sem-v.:’ Tovább­ra is megfigyelés alatt kell tartani a kikötőt, legfeljebb ha valami előadja magát, majd akként cselekszik ,ahogy jónak látja : ; Éjszaka a Venezia nevű olasz hajó horgonyzott le a vaksö­tét kikötőben .Olyan sűrű sö­tét volt az éjszaka, hogy fe­kete testének még a körvanar lóit se lehetett kivenni tisztán. Sehol egy lámpa, gyufát szi­gorúan tilos volt gyújtani. Kunheil ezredes rendkívül ide­ges volt. Sose látta még ilyen­nek Gyementyev. Mivel nem tudhatta, mi történt fél órával ezelőtt a kikötőben, nem is értette izgatottsága okát. Amikor a Venezia kikötött, Kunheil azonnal felment a pa­rancsnoki hídra. Hirtelen há­rom teherautó áll meg a hajó mellett, a katonák leugrálnak róla, már hordják is a fedélzet­re a ládákat a kocsikról. A másodkapitány útjukat akarta állni, de egy bőrkabátos tiszt, aki magát a Gestapo megbí­zottjának nevezte, oéhugrott * félrelökte a kapitányt. — firmier birodalmi kancel­lár parancsa, aki elleiikezik, azonnal főbelövöm! A másodkapitány odarohant Kunheilhez ás a kapitányhoz, hogy beszámoljon az előbbi összetűzésről — Kívülem senki sincs arra felhatalmazva, hogy paran­csolgasson a kikötőben — hor­kant tel Kunheil. s odalépett a katonákhoz ,s rájuk ripako- dott. •M Azonnal hagyják abba a rakodást!, a Kihez van sze­rencsém? — fordult a hirtelen odaugrő Brandhoz. —; Brand, Gestapo meg bí­zott. S maga ki? —! Kunheil ezredes .Én fe­lelek a berakodásért. —* Nagyon jó, *— mondta Brand gúnyosan — akkor ezért a 128 ládáért is felelős ezek szerint. Feladó és átvevő a Gestapo, értette? Kunheil ezredes elhallgatott. Ha egy nappal előbb történik ez, gondolkozás nélkül hívatja a kikötőőrséget, s lehajigáltat- ja velük a ládákat a hajóról ezzel a tisztecskéveI egyetem­ben, aki még egy igazolványt sem mutatott fel. Az 6 megbí­zatása azonban csak a csapa­tok behajózására vonatkozott Ma este azonban közvetlen fe­lettese Strauss ezredes kényel­metlen beszélgetésre rendelte be: mi lehet az oka, hogy az orosz légierő elsüllyeszti a hajókat? itt — Senkire se gyanakszik? -e faggatta Strauss kitartóan. — En csak elhelyezem a kar­tonéi egységeket a hajón, ez az egész megbízatásom. — Hiába. Ott van maga mel­lett a kikötőben jtki az oro­szokat értesíti. Vegye tudo­másul ezredes. Csak így jut­hatnak ilyen pontos adatok bir­tokába. Berlin dühöng, * ebből az egészből, még nagyon nagy kellemetlenségeink lehetnek. (, Ezért hallgatott Kunheil most, magába fojtotta felhá­borodását. — Kérem, hogy a rakodást azonnal állítsa le mondta Kunheil— , Mindjárt összeköt­tetésbe lépek a pctracsnokság- gal. — Ha jónak látja — biccen­tett Brand — * nem akadá­lyoznak meg abban, hogy a bi­rodalmi kancellár parancsát teljesítsem. Kunheil odament az őrbódé­hoz telefonálni .Brand meg pa­rancsot adott katonáinak, hogy folytassák a berakodást. Na­gyon későre járt az idő, az ez­redes nehezen találta meg Strausst a lakásán. Az végig­hallgatta az ezredes jelentését, de nem szólt, úgy hallgatott, mint a csuka. — Tegyen, amit jónak lát — bökte ki végül, s letette a kagylót, hogy a beszélgetést ne kelljen tovább folytatnia. Kunheil visszatért a kikötő­be. B ekkor érkezett oda Gye­mentyev, Brand épp a hajón volt. Az ezredes nem is viszonozta a kapitány köszöntését. A ka­tonák lázasan cipelték a ládá­kat a hajóra. — Hát ez meg miféle rako­dás? — kérdezte meg Gye­mentyev az ezredest. — A Gestapo — mondta röviden Kuhhcil, s tovább ment. (Folytatjuk) -

Next

/
Thumbnails
Contents