Dunántúli Napló, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-23 / 224. szám

2

NAPLÓ

1958. SZEPTEMBER » 1

Pórul) ári egységbontók

' itA pártnak az elméleti és ben — nem lehet, de Malapolitikai munkában a harcot gurszki addig erőszakoskodott, jelenlep elsősorban a revízió- amíg a tanács kiutalt néki há- nista nézetek és az ellenfor- rom szőlőt. radalmár ellenséggel való min- Mégsem ment olyan simán a denfajta megalkuvás ellen kell dolog, ahogy elképzelte. A

vívnia. Ezt a harcot azonban oly módon kell vezetni, hogy a párt egyben lehetetlenné tegye a dogmatikus és szektás hibák megismétlődését.” Minden pártszervezetünkben ismerik az országos pártértekezlet határozatának fenti részét. Harcoltak is a revizioniz- mus és egyben a dogmatizmus

kész tények elé állított tanácsülés felzúdult. Különösen Karikás József nyugdíjas bányász elégedetlenkedett, mondván: Malagurszkinak a három szőlő odaítélése előtt is volt mintegy 850 négyszögöl szőlője. Micsoda igazságtalanság ez!? Azt a három szőlőt nincstelenek kezelték, olyanok, mint

ellen, ám ma többen úgy vé- Bakó József munkás, akinek lik, hogy a revizionizmust már semmije sem voit a mintegy szétvertük az alapszervezetek- 250 négyszögölnyi szőlőn kívül,

ben. Elismerik ugyan, hogy a revizionizmus nap mint nap jelentkezik nemzetközi síkon, de szerintük elég, ha a pártsajtó hasábjain hadakozunk ellene.

Cáfolatra nyílik a szánk, de

különben is: csak 1960-ban járt volna le a bérleti szerződése!

Malagurszki ettől kezdve ugyanolyan bosszút forralt Karikás elvtárs ellen, mint Hiff- ner Szilágyi elvtárs ellen. Szöparancsoljunk türelmet ma- vétségét kötöttek egymással, a gunknak. Nézzünk szét az élet nyugdíjas bányászt is elnevez- sűrűjében, menjünk el Duna- ték „szektás sztálinistának”, szekcsőre, vizsgáljuk meg a

Hiffner-féle frakcióé csoport Ismét a Nagy Imreútját! Reméljük, lesz.

tanulságos

Nagy Imre receptje szerint

Hiffner István a MA VAUT Dunaszekcsőn lakó gépkocsive- olyan elvtárs, akinek válami- zetője visszaélt munkásőri lyen — esetenként évekre visz- tisztségével. Szilágyi Endre 6zanyúló — vélt, esetleg jogos

„séma1

Több Malagurszki nem volt a pártszervezetben, ők viszont kevésnek érezték kettőjük erejét.

Dunaszekcsőn is él néhány

elvtárs, a helyi munkásőrpa- rancsnok fegyveres testületé jó hírét féltve, figyelmeztette. Az első felelőeségrevonás a múlt év kora őszén történt és ezt több követte, mert Hiffner nem tanult az intő szóból:

A türelmét vesztett Szilágyi elvtárs mo6t már (ahogy a szabályok előírják) felettesének jelentette Hiffner „kilengéseit.” Hiffner ekkor már nem kerülhette volna el az igazságos büntetést, biztosan, kizárják a munkásőrségből. Súlyos ítélet, de ha egy kis megbánás, önkritika van benne, még megállhatott volna a lejtőn, s ha férfi a talpán, évek múlva talán visszaszerezhette volna a becsületét;

Nem tudott erre az útra lépni, ugyanakkor félt a büntesérelme van. Ezekre építettek és megkömyékezték Martina Ferenc egyéni parasztot, Kékes Bálint traktorost, Tóth István földművesszövetkezeti hentest és Peterman Györgyöt, a Petőfi Tsz elnökét. Embertelen eljárás, hiszen ezzel több elvtársnál már behegedt sebeket téptek fel. De a két frak- ciózót nem tudta ez megfontolásra bimi, mindent elnyomott bennük az elvakult bosszúvágy:

Egyébként ha a Fehér könyv V. (Nagy Imre és bűntársai ellenforradalmi összeesküvése című) kötetének 18. oldalát felnyitjuk, akkor meggyőződhetünk arról, hogy a Nagy Imre- csoport is élt a sértődött — de becsületes —■ emberek megkörnyékezésének módszerével.

téstől is, gyűlölködve fordult a Távol álljon tőlünk, nem aka- kötelességét teljesítő Szilágyi runk Hiffner és a Nagy Imre- elvtárs ellen; Szilágyi elvtárs csoport között párhuzamot egycsapásra „szektás” és „bal- vonni, hiszen nevetséges lenne oldali sztálinista” lett; ez a párhuzam (1958 nem 1955

A vád természetesen hazug, —56, Dunaszekcső nem Buda- Szilágyi elvtárs nem szektás, pest, Nagy Imre nem Hiffner.) Ami pedig a „baloldali sztáli- Csak arra mutatunk rá, hegy nista” mondvacsinált jelzőt il- a baloldali sztálinizmust’1

sokat és azokat az orvosokat,

akik meggyógyították őket annak idején.

A többi már elképzelhető. A Hiffner-klikk tagjai sűrűn bekopogtak az értelmiségiekhez. Részletesen tájékoztatták őket a pártszervezet belső helyzetéről, elmondották, hogy kit szeretnének párttitkámak megválasztani!

Képzeljük el: hónapról hónapra hallgatnak és bólogatnak a taggyűléseken, miközben megtárgyalják, hogy ki legyen a párttitkár!

Minden túlzás nélkül mégállapíthatjuk, hogy itt nemcsak agyet-mást, hanem elég sokat alkalmaztak a Nagy Imre-,némából” — persze a dunaszekcsői „helyi körülményeknek“ megfelelően. A Nagy Imre-csoport is az értelmiségi körökben kezdte meg ellenforradalmi aknamunkáját, az is utcai vitát nyitott a párt belső ügyeiről (Petőfi kör, Irodalmi újság, stb.), ők Is megbeszélték, hogy kiket kellene az általuk elképzelt „kommunista párt" Központi Vezetőségébe majd „beválasztani”. (Fehérkönyv V. kötet 34—35. oldal.)

Ismételten hangsúlyozzuk, hogy nem akarunk párhuzamot vonni a két csoport között. A Hiffner-klikk csak tanult a „mestertől", akár tudatosan tette, akár nem.

Lesújtanak a frakciózókra

Az igazsághoz híven kell megírnunk: Hiffnerék kezdetben nem akartak új párttitkárt választani. Megfelelt volna számukra Porkoláb József elvtárs, a jelenlegi is. Ez kiderül Hiffner ajánlatából, ugyanis a következő szavakkal fordult Porkoláb elvtárshoz: „Ha úgy gondolja, csatlakoz, zon hozzánk, majd biztosítjuk a többséget“ -. -.»

Porkoláb elvfárs régóta párttitkár a községben. A falu népe kétszer is — a jeges árvíz és az ellenforradalom napjaiban meggyőződött arról, hogy fáradhatatlan és minden szabadidejét feláldozza a közösségért. Ezért akarta a Hiíf- ner-csoport „megszerezni” s csak akkor fanyalodott másik titkárhoz, amikor Porkoláb elvtárs határozott és elutasító választ adott;

A pártszervezet egészséges erői már régóta érezték, hogy valami nincs rendben. Akadozott a tagjelöltfelvétel (a pártszervezethez közeledő pár- tonkívülieket elriasztotta a Hiffner-csoport frakciózása másrészt a kommunisták sem tudtak velük kellőképpen fóglal kozni), a tömegszervezetekben sem úgy folyt az élet, ahogyan szerették volna, a tsz. is több segítséget kért tőlük, stb. De hiába törték a fejüket, nem tudták megmagyarázni a pan gás okát addig, amíg Hiffner Porkoláb elvtárshoz nem fordult.

Ez lett a veszte.

Az alávaló ajánlat egycsapás ra világosságot derített sok, hosszú hónapok óta lappangó kérdésre. A pártvezetőség és a járási pártbizottság gyors cselekvéshez látott. Pártaktivát majd rendkívüli taggyűlést tar tottak, Kékes, Petermann elv- társ és mások minden fátylat íellebbentettek, a pőrére „vetkeztetett” egységbontók reszketve álltak a taggyűlés előtt.

Martina kilépett, Hiffnernek és Malagurszkinak pedig azonnali kizárás lett a sorsa. Hiff- nert eltávolították a munkásőrségből is.

Az országos pártértekezlet szellemében

A frakciózóktól megtisztított pártszervezet megerősödve került ki a küzdelemből. Tekinté lye és befolyása is megnőtt, azóta több munkás, paraszt és értelmiségi kérte felvételét a pártba. A járási pártbizottság értékelése szerint a dunaszekcsői kommunisták tömegszerve zeti munkája a legjobb a járásban.

De térjünk vissza oda, ahonnan elindultunk?

A dunaszekcsői példa, — tehát maga az élet — azt bizonyítja, hogy még nem semmisítettük meg a revizionizmus tengeri kígyóját az alapszervezetekben. A revizionizmus elleni harcból tehát nem lehet a politikai harcot kizárni, nem lehet arra hivatkozni, hogy elég, ha a pártsajtó hasábjain hadakozunk ellene. Ha valame lyik alapszervezetben felemeli a fejét, ott a helyszínen kell lecsapni rá!

Az országos pártértekezlet határozatának szellemében;

MAGYAR LÁSZLÓ.

Autók az éjszakában

Lassan-lassan oda- csen Pécsett ele- mindkét gumiját»

jutunk, hogy autósnemzet válik belőlünk. Napról-napra szaporodik a városban a gépkocsitulajdonosok száma, egyre több áutós turista érkezik a városiba és a szolgálati úton lévők nagy része is gépkocsival jár már. Ez persze nagyon jó dolog, — őszintén: csak örülni lehet annak, hogy már idáig jutottunk;

Van azonban egy valami, amire csak

most kell rájönni, hogy nagyon hiányzik. (Hiába, ez már így van: egyik szükséglet kielégítése szüli a másik hiánycikket.) Ningendő garázs, ez még érthető, de nincsen egy megőrző hely sem, ahol a boldog újdonsült autótulajdonos biztonságban hagyhatná éjszakára a kocsiját. Jó azoknak, akiknek befér a kocsijuk az udvarra, vagy a kapu alá. De mi légyen a bérházban lakókkal?

Ez a probléma komoly. Sajnos, vannak még a városban huligánok. Köztük is vannak olyanok, akik kizárólag autórongálásra specializálták magukat. Az autójavító vállalat személykocsijának például bicskával kiszúrták egyik oldalon

Nem lenne nehéz a probléma megöl« dására áthidaló megoldást találni, addig is, amíg majdcsak lesznek garázsaink is. Egyelőre elegendő lenne egy kocsimegőrző is. Ezt el lehetne helyezni egy alkalmas téren, vagy kevésbé forgalmas utcában. Legfeljebb egy kerítés kellene hozzá, no és egy őr. A garázs nélküli autótulajdonosok bizonyára szívesen fogadnák egy ilyen megőrzőhely felállítását. Mert hiszen olcsóbb lenne ez, mint két új köpeny, vagy egy új tükör, esetleg egy új antenna.

Diákok, wxtyty divatUotgyek ?

kérdezik napról napra édesanyák, pedagógusok, mert azt látják, hogy munkakö- penyes szolid kislányok mellett, egyesek egész divatbemutatót tartanak az iskolában. Felmerül a kérdés, vajon miért nem teszünk sürgősen valamit, a diáklányok között elharapózott divathóbort ellen?

Hiába húzza fel kénytelen- kelletlen azt a munkaköpenyt, ha az osztályban mégiscsak a sók lófarok, francia konty, vagy szélvész” frizurákat látja az emberj

Szomorú, hogy olyan eset sem ritka, amikor a osino- sabban, divatosabban öltözött kislány, szándékosan leszorítja a járdáról egyszerűen öltözött társát.

Kikandikál a csipkés alsószoknya a bő ruha alól, tűsarkú cipőben, kiskosztümben mennek iskolába nagyon sokan, ajkbiggyesztve mérik végig azt, akinek csak „egyszerű“ bőrtáskája van* az ő henger, vagy vödör alakú táskájuk mellett.

Mindennap végignézek reggel a Déryné utcában egy divatbemutatót —■ írja örlős Andrásáé levelezőnk, aki a Janus Pannonius Gimnáziummal szemben a Szén- bányászati Trösztnél dolgozik.

— Mi dolgozó nők, . szégyelljük magunkat a sok divat frizura láttán, ha nem érünk rá a gyerektől, vagy egyéb munkától hetente fodrászhoz menni. Hogy is akarhatnánk mi versenyezni a fiatalokkal, nem erről van szó, csak arról, hogy mindennek megvan a maga helye. Meg kellene értetnünk velük, olyan fiatal lányokat kellene nevelni, akik megértenék, milyen iákat kell dolgozni azért, hogy neki kivágott ruhát lehessen varratni, vagy mit dolgozik az édesanya, míg 6 a fodrásznál ül, vagy a körmét lakkozza. Ideje, hogy az iskoláslányok, iskolások legyenek és ne divatbabdk!

„Legyenek csinosak a lányok, azért fiatalok, — de ne az öltözködés legyen minden, az életcél, a fő téma”, *-* írja egy másik édesanya.

Segíteni kell ezen, szülőknek és pedagógusoknak együtt. Segíteni keli, hogy meleg szivűek maradjanaIk leányaink, hogy megértsék, „nem a ruha teszi az embert",i R. M.

Iiiotd iuviiuvavouiaii, j ciwi. aj. uviaojc .

leti, ez mindnyájunk számára szajkoló egységbontók akarva, j

akaratlanul is átvettek egyet- mást a Nagy Imre-„sémából’’.

Egyben azonban tévedtek. A dunaszekcsői elvtársak is tanultak az ellenforradalomból és nem álltak kötélnek. Csak Martina Ferencet sikerült , bevonni a csoportba, a többiek így válaszoltak nekik: „Azt, hogy ki való a pártba és ki nem, kit kell kizárni és kit nem, a taggyűlésen kell megbeszélni és nem suttyomban : s i*

A „toborzások” közben az idő múltával a Hiffner-csoport rájött arra, hogy mégsem lesz ajánlatos Karikás elvtárssal kikezdeni: Karikás elvtárs

1918 óta tagja a pártnak, évek óta él Dunaszekcsőn, mindenki megszerette elvhű kommunista magatartásáért, igazságos Malagurszki György is tagja ^ szókimondó természetéért, volt a pártszervezetnek. Va- «. ..

gyonéhes ember, azok típusa, Értheto, hogy nem mertek bi- akik mindenből anyagi előnyö- r°kra kelni a népszerűségével

két szeretnének maguknak ki- és abbahagyták a „haloldali

csiholni. Magától értetődik, sztáliniétázását”: gondosan eltitkolta kilétét, hiszen hogy is kerülhetett volna Párttitkárt „vá laszta- különben abba a pártba, amely

ismerős. Még a Nagy Imre- csoport találta ki és terjesztette az ellenforradalom előtt azért, hogy a párt egységét megbontsa, s a párt elvhű, proletárintemaclonallata erőit likvidálja. Október 23-a után a nyílt ellenforradalom egyik legkedvencebb vesszőparipájává lett, ezt kiáltották, mikor a Köztársaság téri pártházat megrohanták Budapesten, ezzel a jelszóval gyilkolták a munkáshatalomhoz hű kommunistákat és pártonkívülie- ket ezer számra:

Hiffner nem volt tudatot áruló. Az elvakult bosszúvágy fűtötte, amikor ezt a három szót Szilágyi elvtárs fejéhez vágta. Az élet azonban szigorú döntőbíró, igazán mindegy számára, hogy mit akart. A lényeg az, hogy mit mondott is mit tett.

Társra talál

mindenfajta kizsákmányolás, a kapitalista farkastörvény megszüntetését tűzi ki egyik legelső céljául? A kommunistáktól idegen a harácsolási vágy!

A fásítási program során az

állam Malagurszkitól is igényli a k“, nyílt utcára terelik a vitát

Dunaszekcső Baranya egyik legnagyobb községe, értelmisége — a falusi viszonyokhoz mérten — eléggé számottevő.

Közismert dolog az, hogy az

bevett bizonyos földterületet, értelmiség befolyása jóval naHa becsületes, beéri ugyanekkora szántóterülettel (erre jogosan számíthatott volna!), Malagurszki azonban szőlőt akart. Szántóért szőlőt adni — a* Idetartozó rendelet értelmégyobb a számarányánál. Ez elvi tétel. Nem száz százalékos, hogy Hiffner ezt olvasta valahol, viszont látta: a dolgozó parasztemberek tisztelettel köszöntik aa wteéa a pedagógu(24)

Gyementyev éjjel-nappal ott volt a kikötőben, minden hajót átvizsgált berakodás előtt. Az indulási időt %>edig késedelem nélkül tudatta a légierővel. Es a rendeltetési helyére egyetlen hajó sem érkezett meg. A szovjet bombavetők és tengeralattjárók azonnal megtalálták a bajákat a nyílt tengeren. A hitleri hadsereg parancsnoksága rájött a végén, hogy az induló hajókról pontos adatokat szolgáltat valaki, azért ismeri olyan jól a szovjet légierő a hajók útirányát. Berlinből titkos parancs érkezett, hogy fokozni kell az elővigyázatosságot, minden óvintézkedést meg kell tenni, hogy több adat ne jusson az ellenség kezére.

Gyementyev számított arra, hogy a hitleristák előbb-utóbb gyanút fognak, de ez ellen nem tehetett sem-v.:’ Továbbra is megfigyelés alatt kell tartani a kikötőt, legfeljebb

ha valami előadja magát, majd akként cselekszik ,ahogy jónak látja : ;

Éjszaka a Venezia nevű olasz hajó horgonyzott le a vaksötét kikötőben .Olyan sűrű sötét volt az éjszaka, hogy fekete testének még a körvanar lóit se lehetett kivenni tisztán. Sehol egy lámpa, gyufát szigorúan tilos volt gyújtani. Kunheil ezredes rendkívül ideges volt. Sose látta még ilyennek Gyementyev. Mivel nem tudhatta, mi történt fél órával ezelőtt a kikötőben, nem is értette izgatottsága okát.

Amikor a Venezia kikötött, Kunheil azonnal felment a parancsnoki hídra. Hirtelen három teherautó áll meg a hajó mellett, a katonák leugrálnak róla, már hordják is a fedélzetre a ládákat a kocsikról. A másodkapitány útjukat akarta állni, de egy bőrkabátos tiszt, aki magát a Gestapo megbízottjának nevezte, oéhugrott * félrelökte a kapitányt.

— firmier birodalmi kancellár parancsa, aki elleiikezik, azonnal főbelövöm!

A másodkapitány odarohant Kunheilhez ás a kapitányhoz, hogy beszámoljon az előbbi összetűzésről

— Kívülem senki sincs arra felhatalmazva, hogy parancsolgasson a kikötőben — horkant tel Kunheil. s odalépett a katonákhoz ,s rájuk ripako- dott.

•M Azonnal hagyják abba a rakodást!, a Kihez van szerencsém? — fordult a hirtelen odaugrő Brandhoz.

—; Brand, Gestapo meg bízott. S maga ki?

—! Kunheil ezredes .Én felelek a berakodásért.

—* Nagyon jó, *— mondta Brand gúnyosan — akkor ezért a 128 ládáért is felelős ezek szerint. Feladó és átvevő a Gestapo, értette?

Kunheil ezredes elhallgatott. Ha egy nappal előbb történik ez, gondolkozás nélkül hívatja a kikötőőrséget, s lehajigáltat- ja velük a ládákat a hajóról ezzel a tisztecskéveI egyetemben, aki még egy igazolványt sem mutatott fel. Az 6 megbízatása azonban csak a csapatok behajózására vonatkozott Ma este azonban közvetlen felettese Strauss ezredes kényelmetlen beszélgetésre rendelte be: mi lehet az oka, hogy az orosz légierő elsüllyeszti a hajókat? itt

— Senkire se gyanakszik? -e

faggatta Strauss kitartóan.

— En csak elhelyezem a kartonéi egységeket a hajón, ez az egész megbízatásom.

— Hiába. Ott van maga mellett a kikötőben jtki az oroszokat értesíti. Vegye tudomásul ezredes. Csak így juthatnak ilyen pontos adatok birtokába. Berlin dühöng, * ebből az egészből, még nagyon nagy kellemetlenségeink lehetnek. (,

Ezért hallgatott Kunheil most, magába fojtotta felháborodását.

— Kérem, hogy a rakodást azonnal állítsa le mondta Kunheil— , Mindjárt összeköttetésbe lépek a pctracsnokság- gal.

— Ha jónak látja — biccentett Brand — * nem akadályoznak meg abban, hogy a birodalmi kancellár parancsát teljesítsem.

Kunheil odament az őrbódéhoz telefonálni .Brand meg parancsot adott katonáinak, hogy folytassák a berakodást. Nagyon későre járt az idő, az ezredes nehezen találta meg Strausst a lakásán. Az végighallgatta az ezredes jelentését, de nem szólt, úgy hallgatott, mint a csuka.

— Tegyen, amit jónak lát — bökte ki végül, s letette a kagylót, hogy a beszélgetést ne kelljen tovább folytatnia.

Kunheil visszatért a kikötőbe. B ekkor érkezett oda Gyementyev, Brand épp a hajón volt.

Az ezredes nem is viszonozta a kapitány köszöntését. A katonák lázasan cipelték a ládákat a hajóra.

— Hát ez meg miféle rakodás? — kérdezte meg Gyementyev az ezredest.

— A Gestapo — mondta röviden Kuhhcil, s tovább ment.

(Folytatjuk) -