Dunántúli Napló, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-03 / 207. szám

1958. SZEPTEMBER 3. NAPÍ.0 o Tíz éves a Pécsi Kesztyű- és Bőrkoniekcié KISZ 260 dolgozó 100 000 pár kesztyűi készít exportra Augusztus 30-án J j „Egészségünk védelmében“ ünne­pelte a Pécsi Kesztyű- és Bőrkon­fekció KTSZ tíz éves fennállá­sát. Nagyon érdekes a KTSZ fejlődése. 1948-ban 16 taggal alakult igen szerény keretek között a Márton utcában, egy kis bérelt helyiségben. Mind­össze két darab szabász tábla, egy darab saját, két darab köl­csönkért varrógép, egy íróasz­tal, néhány szék és ülőke, egy írógép, néhány kéziszerszám és egy raktárul szolgáló háromaj­tós szekrény képezte a szövet­kezet vagyonát és a tagonként befizetett 800—800 forint a for­gótőkét. De a határtalan akarat és szorgalom, párosulva a tudás­sal. meghozta a gyümölcsét.— Évről-évre szebb és szebb ered­ményeket értek el. Az 1949- ben Moszkvában rendezett áruminta-vásáron már a szö­vetkezet termékei is szerepel­tek, amelyek főleg ököl-, kard- és tőrvívó kesztyűkből állot­tak. Készítményeik minőségét igazolja, hogy az export-igé­nyeket kizárólag a pécsi KTSZ gyártmányaival elégítették ki. A szállítmányok főleg baráti és a népi demokratikus álla­mokba irányultak. 1952 változást jelentett a szövetkezet életében, ugyanis ekkor a TANNIMPEX külke­reskedelmi vállalattal kötött szerződés alapján a kesztyű­részleg teljesen átállt export divat-kesztyűk gyártására. Míg 1949-ben az átlagos ter­melői létszám 11 fő volt, 1950- ben 14, 1951-ben 33. A termelés 1953-ban az államtól megvásá­rolták a jelenlegi üzemházat, s több százezer forintos átala­kítást végeztek rajta. 1954-ben pedig a mellettük lévő romos házat is megvették, amrt a szövetkezeti tagok társadalmi munkával lebontottak és he­lyére a mostani modern üzem­ház készült. És így megindul­hatott a rohamos fejlődés. Szólni kell a bőröndös rész----------------légről is, mely ug yancsak számottevő, mert Pécsett kettő, Baján egy szak­üzlet árusítja a szebbnél-szebb készítményeit. A kesztyű-részleg fejlődése számokban így néz ki, hogy csak az utolsó öt évet említ­sük: Készítettek: 1954- ben 55 256 párat 1955- ben 74 773 párat 1956- ban 82 155 párat 1957- ben 87 640 párat 1958 I. felében 53 387 párat és minden remény megvan, hogy az ez évre előirányzott 100 000 pár export kesztyűt le­szállítják. A Márton utcai kis helyi­ségtől az Ágota utcai nagy üzemházig és a három szaküz­letig nagy utat tett meg a Pé­csi Kesztyű és Bőrkonfekció KTSZ. A 9 000 forint értékű állóeszköz ma már jóval a 2 millió forinton felül van. Az 1949-es 375 000 forintos terme- *• lés! érték ma már sok millió, forintot tesz ki. A 16-os tagiét-♦ szám ma 260 fő, akik szellős,! tiszta, világos, központi fűté-| értéke 1949-ben 357 000 forint, *** munkatermekből dolgoz-♦ 1951-ben már 2 384 000 forint, 113k- Közben az utánpótlásról j ke] a TANNIMPEX-en kérész-5 tül. Számtalan külföldi jön el | és látogatja meg a szövetkeze- J tét. A legnagyobb megelége-« déssel nyilatkoznak a szövet- j kezeiről és munkájukról. Ez) a nagyszerű siker a szövetke­zeti dolgozók javára is szol­gál, ami az évvégi haszonré­szesedés formájában is kifeje­zésre jut. 1949 óta 1957. év vé-j géig közel 1 200 000 forintot fi- j zettek ki osztalékként. És ez! évben is megvan rá a remény, | hogy osztalék címén újabb,) több százezer forintos összeg] kerül kifizetésre. A megbecsü­lésben sincs hiány, mert a tíz­éves fennállási ünnepség alkal­mával a még most Is dolgozó j alapító tagok között, számsze-j rint hetein szép jutalomban ré- ] szesültek. Az itt felsorolt adatok, tények azt igazolják, hogy a szövetkezeti életé a jövő, mert A TIT keretében Buda­pesten több mint egy éve si­keresen működik a város egyik legforgalmasabb he­lyén a TIT Uránia-boltja. A bolt jellege: ismeretterjesztő eszközök, különböző mik­roszkópok, diafilmek, diave­títőgépek, különböző opti­kák, a szemléltető oktatást elősegítő növény- és bogár­gyűjtemények, kőgyűjtemé- nyek, valamint akváriumok és különböző tudományos könyvek árusítása. A jól bevált budapesti pél­dához hasonlóan először Pé­csett kívánja a TIT az ilyen jellegű üdét megnyitását. Ebben az üdetben a pestihez hasonló tárgyakat árulnának, s számos helyi kiadványt, a város ismeretterjesztő elő­adásainak programját és be­lépőjegyeit is megvásárol­hatnánk. Az üzlet mellett különböző politechnikai jel­legű ifjúsági szakkörök lé­tesülnének, szakemberek ve­zetésével. Létesülnének, de egyelőre helyiség hiányában a terve­ket nem válthatják valóra. Bízunk abban, hogy már “ ' I biztos megélhetést és szép jö- ♦ csak a politechnikai képzés vedelmet nyújt. Ezek után ért­hető, hogy az ünnepi közgyű- ] lést követő családi esten a leg- ; jobb hangulatban voltak együtt j a szövetkezeti tagok és vendé-! geik a kora reggeli órákig. (—pef) | érdekében is a TIT mielőbb megkapja a megfelelő helyi­séget. Helyes lenne, ha a II. kerületi tanács illetékesei minél előbb konkrét segítsé­get nyújtanának a helyiség­probléma megoldásához. Levél érkezett szerkesztő­ségünkbe jónéhány vállalat pecsétjével és aláírásával, és a levél kifogásolta, hogy a Szervestrágyagyűjtő Vállalat nappal végzi a tisztítást a városban. A levél felháboro­dott hangon tiltakozott ez el­len és a vállalatot, valamint a vezetőséget hibáztatta, mert hivatkozva, hogy ,.egészsé­günk védelmében“ emel szót. Megvizsgáltuk a kérdési. amelyben a következő a hely­zet: a vállalatnak nincs bér­alapja a munka éjszakai el­végzésére, noha eddig a ren­delet értelmében valóban éj­szaka kellett volna végezni ezt a munkát. A miniszté­rium azonban megvizsgálta az országos problémát és leg­utóbb a vállalathoz megérke­zett a felsőbb szerv engedé­lye a nappali munkára vo­natkozólag. Hozzá kell még tennünk, hogy a nappali tisztításnak előnyei is vannak az éjsza­kaival szemben. Elsősorban a jobb látási viszonyok köny- nyitik meg nappal a dolgo­zók munkáját. Amellett a la­kosságnak is előnyösebb, ha azalatt végzi el a vállalat % tisztítást, mialatt a dolgozók zöme nem otthon, hanem a munkahelyén tartózkodik. Egészségünk védelmében pedig maga a vállalat is meg­tesz mindent, ami lehetséges. Teljesen lezárt, szigetelt, gu­az állóeszközök értéke 1949- ben 9 000 forint, 1951-ben már 477 000 forint. A rohamos fej­lődés és a létszám emelkedése fo’ytár a Márton utcai kismű- heíy már igen kicsinek bizo­nyult és így kerültek a jelen­legi üzemháziba 1952-ben, ami akkor még állami tulajdon volt és bérletet fizettek érte. Ekkor már a tewnelőlétszám 59 fő volt, a termelés értéke 4 332 000 forint. sem feledkeznek meg, mert j több mint 20 fiút és leányt] nagytudású szakemberek tani-] tanaik a kesztyű szabás és var-] rés szép mesterségére, a ktil-J földön is híres pécsi kesztyűk] gyártására. A KTSZ az államtól kapott] támogatást úgy hálálja meg,] hogy igyekszik minél több ex-] portkesztyűt termelni. Ma már] nagykiterjedésű üzleti össze- ] köttetése van külföldi cégek­Mindenre képes zenés újság Évadzáró előadás a pécsi szabadtéri színpadon n tanács és a népfront kapcsolatát vitatta meg a városi tanács végrehajtó bizottsága; Pécs megyei jogú város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága! szeptember 4-én, csütörtökön délelőtt 9 órakor tartja legkö-: zelebbi ülését a tanácsháza v. b. üléstermében. Ez alkalommal; Györkő Antal elvtárs a városi tanács v. b. elnöke beszámol a] végrehajtó bizottság lejárt határidejű határozatairól. Utána! beszámol arról, hogy milyen a kapcsolat a Hazafias Népfront; Városi Bizottsága és a városi tanács között. „Rendkívüli kiadás“ — hir­dették a plakátok a pécsi sza - badtóri színpad évadzáró elő­adását, a „Mindenreképes ze­nés újság" címmel megrende­zett műsort. Megnéztük. Dicséretre méltó volt az az igyekezet, amellyel a Filhar­mónia ezt a műsort megren­dezte. Alaposain felkészültek az előadásra, s nem összedo­bott műsort, hanem valóban látványos és jól megrendezett előadást kívántak produkálni. A cél eléréséért népes gárdát mozgósítottak, köztük számos élvonalbeli művészt. Sikerült-e színvonalas szó­rakoztatást nyújtani? Talán legnagyobb érdeme a műsornak a göndülékenység. A műsorszámok gyors egymás­utánja jó rendezésről tanús­kodott. Ami viszont a tartalmi részt illeti — a vélemények meg­oszlók. Általános sikere volt a Suszterinas című jelenetnek. Ez a kép ismét bebizonyította, hogy lehet úgy a múltról szól­ná, hogy az a mának is be­széljen, s mindezt művészi for­mában, ötletesen. Sajnos, hogy valamennyi műsorszámról ezt elmondani nem lehet. S ez a hiba korántsem a színészeken múlott, mert a színészek, zené­szek igyekeztek tudásuk leg-»» javát nyújtani; í „Főmunkatársak“, Gőzön | Gyula és Latalbár Kálmán J Kossuth-díj as művészek. A vé- : lemény általában: azt nyújtót- j iák, amit vártunk tőlük. Gyű- ♦ la bácsitól kedves, „öreguras“ ; magyar nótázást hallottunk, - Latabár Kálmán pedig mint „szenesember'1 kacagtatta meg a nézőket. Bár hallottunk olyan véleményt is, hogy La­tabár Kálmán szereplésével más villámtréfált is műsorra tűzhettek volna, mert az elő­adott már eléggé ismert Pé­csett is. Legtöbb műsor sikere vagy sikertelensége a közönség tet­szésnyilvánításából, a tapsból mérhető le. Akik a műsoron megjelentek, tapasztalhatták: egy-két szám kivételével fer­geteges siker nem volt. (Garay) mírozott és filccel bélelt aj-* tóval ellátott kocsikban szál-1 Htja el a szennyvizet, s mini deniitt, ahol a körülmények megfelelnek, szippantó gép­kocsival, gépi erővel végzi a tisztítást. Sehol nem követi azt a sokhelyütt kialakult gyakorlatot, hogy a fekáliát a helyszínen tőzegkorpával trágyává keverje. A helyszí­nen mindenütt mésztejjel fer­tőtlenítenek. A probléma máshogyan nem oldható meg egyelőre, mert a megoldás a teljes csa­tornarendszerrel való ellá­tottság függvénye. A dolgozók megkapják a szükséges munkaruhákat, eszközöket, a vállalat ezen­kívül a munkával arányos fi­zetést is ad nekik. Egészségre ártalmas dolog­ról tehát nem beszélhetünk, sem a vállalati dolgozók, sem a lakosság szempontjából Való igaz, hogy ha minden ház, minden lakás be lenne kötve a csatornahálózatba, ezek a problémák sem állná­nak fenn. A lehetőségekhez képest azonban mindent meg tesz a vállalat is, a felsőbb szervek is, hogy valóban semmi egészségtélen tünet ne mutatkozzék ebben a rend­kívül kényes és fontos mun­kában. A levél tehát helytelenül bírál, különösen elítélendő az a felelőtlen, csaknem rágal­mazásnak nevezhető táma­dás, amellyel a vállalatot es annak vezetőségét dleti. Ép­pen ezért különösnek tartjuk, hogy neves vállalatok, intéz­mények (szakszervezetek, klinikák, stb.) aláírásukkal és bélyegzőjükkel szentesítették mindezt. Javasoljuk, hogy máskor nagyobb körültekin­téssel használják a vállalat pecsétjét! A Mnycsőki szakcsoport elősegíti a falu fejlődését Egy esztendővel ezelőtt 18 taggal tejtermelő szakcsoport alakult Lány csókon. Megala­kuláskor azt tervezték, hogy a község mintegy havi 9 ezer li­ternyi tejhozamát feldolgozzák, a mellékterméket pedig visz­költemények prózában 1883. szeptember 3-án halt meg j. Sz. Turgenyev orosz író. Halálának 75. évforduló­ja alkalmából szemelvényeket közlünk „Költemények pró­zában’' című kötetéből. SCSI Egy özvegyasszonynak meg­halt az egyetlen, húszesztendős fia. Első munkás volt a falujá­ban. A falu földbirtokosasszonya, amikor értesült az özvegy gyá­száról. már a temetés napján meglátogatta. Otthon találta. A szoba közepén állt, az asz­tal előtt, s lassan, jobb kezé­nek egyenletes mozgásával — a bal lelógott, mint egy ostor — meri tgette a híg scsi-levest egy kormosfenekű fazékból s fogyasztotta kanalával egymás után. Az asszony arca sötétebb lett és lesoványodott, szeme piros volt és dagadt... de egyenes és ünnepélyes volt a tartása, mint a templomban. „En Istenem! — gondolta a földbirtokosasszony. — Még ilyen pillanatban Is tud enni... Milyen durva érzésnek ezek egytől egyig!" Es visszaemlékezett a föld­birtokosasszony, hogy amikor néhány érvel ezelőtt elvesztet­te kilenchónapos leánykáját, bánatában lemondott róla. hogy egy gyönyörű nyaralót béreljenek Pétervár közelében — s egész nyarát a városban töltötte. — Az asszony pedig csak kanalazta a levest. A végén a földbirtokosasz- szony nem állhatta meg szó nélkül. Hát, kérlek, te nem is szeretted a fiadat? Hát hogy nem vesztetted el az étvágya­dat? Hogy tudod megenni azt a scsit? — VaSzjáni meghalt — szó­lalt meg az asszony csendesen, ést két beesett orcáján ismét végigfutottak a fájdalom köny- nyei. — Most már az én végem is elkövetkezett: letépték a fe­jemet elevenen. De ezt a scsit nem hagyhatom kárba veszni: már benne van a só! A földbirtokosasszony vállat rántott — és kiment. Neki mindig kevésbe került a sója. Két gazdag Amikor előttem a gazdag Rothschildot dícsérgetik, aki hatalmas jövedelméből ezreket áldoz gyermekek nevelésére, betegek gyógyítására, öregek gondozására — én is dicsérem őt és meghatódom. De dicsérve és meghatódva sem állhatom meg, hogy visz- sza ne gondoljak egy szegény parasztcsaládra, mely egy árva leányrokonát befogadta rozoga kunyhójába. — Ha magunkhoz vesszük Katykát — mondta az asszony — az utolsó garasunkat is ki­adjuk miatta, nem telik majd sóra, nem tudjuk megsózni a kenyeret... — Akkor ... megesszük sót- lanul — felelte a férfi, az asz- szony férje. Milyen messze van a Roth­schild ettől a muzsiktól! A Legfelső Lény lakomája Egyszer a Legfelső Lény el­határozta, hogy lakomát ren­dez az úr palotájában. Valamennyi erény meghívást kapott a vendégségre. De csak a nőerények... a férfiakat nem hívta meg... csak a höl­gyeidet. Nagyon sokan összegyűltek, — nagyok és kicsik. A kis eré­nyek barátságosabbak és ked­vesebbek voltak a nagyoknál, de elégedettség látszott vala­mennyi arcon — s udvariasan társalogtak egymással, ahogy közeli rokonokhoz és ismerő­sökhöz illik. Akkor a Legfelső Lény ész­revett két szép hölgyet, akik, úgy látszott, egyáltalában nem ismerték egymást. A házigazda kézen fogta az egyiket s odavezette a másik elé. „A Jótékonyságr — mondta, miközben rámutatott az elsőre. trA Háládatosság!" — tette hozzá a másikra mutatva. A két erény rendkívül elcso­dálkozott: amióta a világ fenn­áll — pedig régóta fennáll — most találkoztak össze legelő­ször! Ellenség és jóbarát Egy élete fogytáig bebörtön­zött rab megszökött a börtön­ből — és hanyatt-homlok fu­tásnak eredt... Nyomon kö­vették az üldözők. Lélekszakadva menekült... Üldözői már kezdtek elmara­dozni. De lám, előtte folyó zárja el az utat meredek parttal, kes­keny, de mélyvizű folyó... A szökevény pedig nem tud úsz­ni! Vékony, reves deszkaszál köti össze egy helyen a két partot... A szökevény már lépésre emeli a lábát... De úgy esett, hogy a folyóparton ott állt leg­jobb barátja és legádázabb el­lensége. Az ellenség nem szólt sem­mit, csak állt összefont karral, a jó barát azonban elkiáltotta magát, ahogy a torkán kifért: — Szerencsétlen! Mii akarsz csinálni? Térj magadhoz, te esztelen! Nem látod, hogy a deszka teljesen reves? Lesza­kad alattad — és mentbe tétle­nül a halál fia vagy! — De ha nincs más átkelő­hely! ... Nem hallod az üldö­zők zaját? — nyögte a szeren­csétlen, kétségbeesett hangon és rálépett a deszkapallóra. Nem engedem!... Nem, nem engedem, hogy vesztedbe ro­hanj! — üvöltötte a buzgó jó barát s kirántotta a deszkát a menekülő lába alól. A szeren­csétlen belezuhant a rohanó hullámokba s belefult a vízbe. Ellensége önelégülten felka­cagott — és odébbállt, a jó barát pedig leült a parton s szegény, szerencsétlen barátját keservesen siratni kezdte. Arra azonban, hogy magát vádolja pusztulásáért, egy pil­lanatig sem gondolt» — Nem fogadott szót nekem! Nem fogadott szót! — suttogta elcsüggedve. — De különben fa — szólalt meg végre — egész életén át a rettenetes börtönben kellett volna sínylődnie! Most leg­alább nem szenved! Most már könnyebb neki! ügy látszik, ez< volt a sorsa! Mégis kár érte. szegényért —! emberi szempontból! S a jó lélek vígasztalhatatla-] nul tovább zokogott szerencsét­len jó barátja miatt. ««juttatják • gazdáknak. A terveket nem sikerült mara­déktalanul végrehajtani, mer; sokáig húzódott a szükséges felszerelések beszerzése. Ezért elsősorban csak a tej begyűj­tésével foglalkozott a szakcso­port; Az indulás nehézségei ellenére taglétszámuk negy­venegyre növekedett. Most, hogy a szakcsoport • eredeti tervek szerinti műkő­idé«* biztosítottnak látszik, Emert megvették a szükséges •felszereléseket, a tagok elha­tározták, hogy kibővítik tevé- E kenysógüket, s ezzel újabb lé- i pest tesznek a szövetkezés • utján. Úgy határoztak, hogy a I tej-melléktermék gazdaságo- i sabb felhasználására sertés- ; hizlalót állítainak be. Mintegy E 30 közös tartású fehér hús- í sertést akarnak szerződésesen ; hizlalni. A takarmány-menny i- |séget a községi tanács által biztosított hat katasztrális hold földön, közös munkával : termelik meg. A közös hizlalda J felállításának tervét vala- ! mennyi szakcsoport-tag támo- E gat ja. Ahhoz, hogy a tejtermelő •szakcsoport eredményesebben működhessék, több tej kell. A több tejhez pedig nagyho­zamú tehenek szükségesek, ezért néhány szakcsoport-tag, de több kívülálló gazda is, elhatározta, hogy alkalmas állatait törzskönyvezteti, a kis- hozamuakat pedig kicseréld. Eddig 14 tehenet jelentettek be törzskönyvi előjegyzésbe. A tejtermelés fellendítése és a közös hizlalda létesítése gya­rapodást jelent nemcsak a szakcsoportnak, hanem az egész falunak, mert a mellék- termékhez a kívülállók is hoz­zájuthatnak néhány fillérért, a szövetkezés példa tat pedig láthatják — ingyen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents