Dunántúli Napló, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-07 / 185. szám
rm. AUGUSZTUS 7. NAPLÓ 5 VILÁGHÍRADÓ rtimtfTfTTmTmTffTTfTfTTTTTTffTffTT? * ¥▼¥▼??*?▼▼▼* vvivvffmm ▼▼▼▼▼??▼▼> Hírek a Szovjetunióból A szovjet tudósok már régóta kutatják az atommag belső tulajdonságait. A kutatásokat nemrégiben újabb sikerek koronázták, s ez az újonnan felfedezett elektromos impulzus-mérőnek köszönhető. A Szovjet Tudományos Akadémia fizikai intézetében olyan készüléket szerkesztettek, amely kimutatja az atommagban lezajló elektromos jelenségeket. Az új műszer több mint kétezer elektronikus lámpából áll. Működésének alapelve a következő: felfogja az atommag elektromos impulzusait, s azokat grafikonra rögzíti. Az így nyert eredményekből a fizikusok képet kaphatnak az eddig ismeretlen belső jelenségekről is. A műszer százszor olyan gyorsan működik, mint az eddig használatos hasonló típusú berendezések. * A moszkvai rádió újfajta műtrágya felfedezését jelentette be, melynek segítseg/vel egy méter hosszú répákat és több méter átmérőjű káposztafejeket termeszthetnek. Mihail Semjakln kiváló szovjet tudós szerint a szokatlan nővesztő hatást egy penészgomba okozza. Ebből a gombából öt gramm egy hektárra elszórva elegendő ahhoz, hogy Ilyen hatalmas zöldségek teremjenek. Ezenkívül a növekedés Időszaka hónapokról néhány hétre csökken, miáltal az északi vidékeken és a csapadékszegény területeken is termeszthetnek szabadban zöldségféléket. * Szovjet orvosok és mérnökök olyan berendezést szerkesztettek, amellyel megbízhatóan megállapítható a testbe bekerült idegen anyagok helye. A berendezés neve: ultrahang-lokátor. A műszer külsőleg televíziós berendezéshez hasonlít. Kts teljesítményű adóberendezést csatolnak hozzá, amely ultrahang-hullámokat bocsát a test különböző részeibe. Előzőleg azonban pontosan meghatározzák a hullámok frekvenciaszámait. Ha a hullámok az emberi szövetektől eltérő tömörségű anyagokkal találkoznak — vagyis Idegen testekkel — ezt fényjelek formájában azonnal jelzik a képernyőn. A világos vonalak az idegen test kontúrjait is kirajzolják, sőt azt is jelzik, hogy milyen szerv mellett helyezkedik el. As új mosxkvai Lenin-áruháx A Pavaleckt pályaudvar mellett, a metróállomás közelében lévő hatalmas áruház közel 30 éve épült, napi 10 000 vevő kiszolgálására. — Jelenleg ötször ennyien látogatják az áruházat, ezért vált szükségessé az elavult épület teljes átalakítása. A mintegy 50 millió rubel költséggel épülő ÚJ áruház földszintjét és négy emeletét elárusító helyiségek foglalják el, az ötödiket adminisztratív és lakóhelyiségek, a hetedikét pedig raktárak és termelőüzemek. A földalatti eddig különálló bejárócsarnoka beépül a terjeszkedő áruház testébe. Az első üzemben mintegy 163 ezer köbméter térfogatot építenek fel. Az árkádokon nyugvó modern épület nagy üvegfelületeit hosszú, vízszintes párkányok tagolják. (A „Műszaki £let”-Ml) Gazdagok, mégis szegények Ez a kettős jellemzője a franciák tuniszi gyarmatpolitikájának- Az ország mérhetetlen természeti kincsekkel rendelkezik, de ipara semmi nincs és a lakosság élet- színvonalára ez a kép jellemző. tallózás Európa legöregebb faluja Kopaszodnak a megszállók A Dél-Koreában állomásozó megszálló csapatok katonái utóbbi időben különös panasszal álltak elő: Megmosdottam, s utána döbbenten vettem Uttemr°A fS homokban ez a hatóságok először lésZeT mlSl'- V“ W»i. Az ősi falu korát 7000 évre becsülik. A rendkívül érdekes régészeti lelőhelyen búza-, rozs-, zab- és babstzemeD. Theoraris, görög régész rendkívül érdékes leletre bukkant: Tesszállá- ban, a Pinioso folyó partján olyan romokat talált, ame lyek állítólag Eua különös állítás nak, később azonban a nyomozás felderítette a furcsa jelenség okát. Az amerikai katonák mosdószappa- nát hivatalosan, a vezérkar megrendelésére, dél-koreai szappangyáraktól szerzik be. Ezek a szappangyárak hajhullást olkoző, ártalmas gyártmányokat állítottak elő és rwgy összegekkel maf, sunk kát talált, amelyek az i. e. V. századból származnak és minden kétséget kizáróan kurtizánok ruhatárához tartoztak. A szandálok talpán a szögek olyan elrendezésűek, hogy a hölgy lépései nyomán a szöveg olvasható: „Kövess, szép férfiú”. Uj film készül a „.lúd Süss“-rői Egy müncheni film kölcsönző vállalat közölte, hogy is- ket találtak telje- rnét tervbevették sen jó állapotban, Feuchtivantovábbá kőszerszá- ggr híres regényé- mokat es csontból nek, a ,Jud Süssu- Vcészült földművelő nck megfilmesíté- eszközöket. A gö- sét. Mint ismererög régész kutatásai arra mutatnak, hogy ezen a helyen időszámítá- előtt ötezer pülés volt, ahol a lakosság földműveléssel és halászattal foglalkozott. megvesztegették a dél-koreai hadügyminisztériumot s az amerikai vezérkart, hogy árujukat átvegyék. A hatóságok szépen zsebre- vágták a kerék 100 ” . v<^*’.. ezer dollárt kitevő szep ferí,u*»- „kenőpénzt”, a ka- Juan Lasmiranjo, tonák pedig a szap- ismert spanyol répán t kenik a fejük- gesz görögországi re — éa kopaszod- ásatásai során kőnek. lönleges szánd álotes. a náci időkben ugyanezen a címen fajgyűlöletre uszító filmet készítettek. , . A hívék szerint a éuwel paraszt-tele- tervbevett film "" * " alkotás éppen az ellentéte lesz a nácik szégyenletes fércművének. Célja, hogy bemutassa a zsidóság történelmi és kulturális jelentőségét a XVIII. századfordulón és hangsúlyozza a faji egyenjogúság gondolatát. Hiroshima és Hagasahi még most is szedi álitatail A második világháborúban Hiroshlraára és Nagasaki» ledobott két atombomba még az idén Is éreztette súlyos hatását. Ez év január óta Japánban 56 haláleset okát a ledobott atombombáknak tulajdonították. Japánban sok dolgozó, aki ezekből a városokból származik, arról panaszkodik, hogy elbocsátják őket állásukból, mert munkatársaik nem hajlandók együtt dolgozni velük, A támadás óta, az atomsugárzás okozta megbetegedések folytán 306 080 személy szorult orvost kezelésre. A legáltalánosabb megbetegedés a fehérvérsejtek kóros csökkenése. A legsúlyosabb panaszokat az égést sebek következményei okozzák. A Japán közegészség- ügyi minisztérium megállapításai szerint Hiroshima és Nagasaki két speciális kórházában máig Is 6572 embert kezelnek. A sugárbetegségben szenvedők közül kevésnek van reménye arra, hogy valaha még normális életet folytathasson. 45 835 azoknak a száma, akik Itt rendszeres Időszakos klinikai kezelésben részesülnek. A biroshlmai kórház egyik gyakorló orvosa, Taku Komái doktor kijelentette, hogy a bombatámadást túlélő asszonyok közül tízből hétnek szellemileg elmaradott gyermeke született. \)álavz, IwMtt 1 isztelt Ismeretlen! így szóltak az ön levelének idevonatkozó sorai. A többit nem iktatom ide, mert ez a pár szó a lényeg, s e szavak olyanok, hogy mások is írhatták volna. Bárki azdk közül, akik nem akarnak tudomást szerezni az idő múlásáról. ön most alkalmasint elhúzza a száját és legyint: ezt már ismerjük, ezt a szöveget. Ez már nagyon unalmas. Tisztelt Asszonyom vagy Uram, nem tehetek róla, de ha unalmas is, ez az igazság. ■ Nem kívánok most vitatíkozni a levelével (tekintsünk el attól is, hogy a valósághoz való ragaszkodás is hiányzik belőle, ami a „gyermekes világtalan”-t, a „csúfolódás"-t, stb-t illeti), csak azt akarom bebizonyítani, hogy az ön nézete mennyire kísérteties mása az egykori gazdagokénak, akik bankóktól duzzadó pénztárcáikat „megnyitották° a szegények előtt, és millióikból irgalmas szívvel ejtettek egy tízest a hálálkodóknak kövér uj- jaiklkal —■ és az unatkozó úrihölgyekének, akik egy-egy pezsgés estély után csupaszív arcot öltve jótékonykodtak, egy-egy tányér meleg levest nyújtva a rongyosoknak. Igen, ez volt az az aranypor, amivel teliszórták az emberek szemét, hogy belekönnyezzenek és úgy lássák, hogy dk nemesek és jók. Igen, kedves Asszonyom (vagy Uram), és ez így nagyon jó volt. Jó volt a pénzeseknek, mert az a tizesbankó és az a tányér leves elégnek tűnt, hogy átpréseljék magukat annak a bizonyos tűnek a fokán... És jó volt azoknak is, azdknak a hiszékeny, se ide, se oda nem tartozó embereknek is, akik nemcsak jóságukról akarták meggyőzni magukat, hanem arról is, hogy azért ők még messze a koldusok fölött állnak. (Hiszen nem volt az olyan lehetetlen akkoriban, hogy a tisztviselőnek felmondanak, a házmestert menesztik és a boltosnak elvész a kis üzlete). Jó volt ez tehát mindenkinek, csak éppen azoknak nem, akiknek a bőrére ment. A szegényeknek nem volt jó a szegénység, nem volt jó a megaláztatás, s nem volt jó egyetlen irgalomfilléé sem. ön nekem azt is írta, képzeljem magam a koldusok helyébe. Nos, én csak arra kérem, próbálja magát ezeknek a koldusoknak a helyébe gondolni. Ha ezt megtette ée gondolkozik kissé, be fogja látni, hogy nem is olyan rettenetes bűn, ha ma azt mondjuk: ne adjunk a koldusoknak! m a, tisztelt Asszonyom (vagy Uram), már büntetendő cselekmény a koldulás. Remélem, nem háborodik fel ezen. Mert hiszen, ha akadna ma Magyarországon egyetlen ember, aki előtt ne állna más lehetőség, csak a járda széle, akkor én is — és méfir nagyon sokan — felháborodnánk. Dohát ilyen nincs, egyszerűen nincs. Ahogy már mondtam is, ön — és akik Önhöz hasonlóan gondolkodnak —, nem vették észre, hogy eljárt az idő. A gazdag irgalma- sok és unatkozó hölgyeik nem járnak már estélyekre, a kisemberek nem reszketnek, hogy máról-holnapra az utcára kerülnek. Micsoda logika az, hogy a. koldusok mégis megmaradnak? Nem akarók ismételgetni, de talán önnek akkor elkerülte a figyelmét — amit már különben mindenkinek tudni kellene —, hogy mennyi állami intézmény van, ahol a munka- képteleneket, csökkent munkaképességűeket, öregeket, vakokat, nyomorékokat elhelyezik. Nem azt mondom, hogy ezek az intézmények paloták. De fölösleges lenne akárcsak össze is hasonlítani az itt élő emberek sorsát ae egykori szegényekével. Me haragudjon, hogy soraimmal zavarom, de nem tudom megállni szó nélkül, hogy egy gyermekes világtalant és egy nyomorék kislányt is lehet irigyelni és kicsúfolni. Egy ilyen szegény vak és egy ilyen nyomorék azoknak a szívéhez szól, akik szívben és lélekben gazdagok m Most visszatérek arra a bizonyos nyomorék kislányra, ön azt állítja, hogy mindenkiben fel kell ébrednie a szívnek és léleknek, és sajnálni kell azt a kislányt. Ebben igaza win. Csak nem a fillérek odahullatásával. Én beszéltem azzal a kislánnyal, és minden magyarázat helyett hadd mondjam el a beszélgetésünket, iért sírsz? — kérdeztem, mert a falnak fordulva ' görcsösen zokogott. Nyomorék lábai gumicipőkbe voltak bújtatva, szakadt ruha volt rajta és egy kis kötőttkabát. — Meri elvették a pénzemet!, a a rendőr... Éngem így elcipelni... Hát mit csináltam én? De védtek is ám a népek... Egy öregasszony még jól meg is mondta a rendőrnek. (Hogy mit? Talán éppen olyasmit, hogy hogyan lehet egy nyomorék kislánytól irigyelni a filléreket... A fillérek ekkor már egyébként 70 forintot tettek ki. Reggeltől délelőtt kb. 11-ig.) — Szüleid, testvéreid vannak? — Persze, csak apám halt meg. Tizenhármán vagyunk, de már csak öten, mert megnősültek. A bátyám Kaposváron a vasgyárnál dolgozik, a nővérem meg fonodában... — Akkor mért kell neked koldulnod? — Hát ...De nem szoktam én... mosd voltam itt először! — Ne mond) ilyet, hiszen láttunk már eleget a Kossuth Lajos utcában! (Erre megint nagyon bizonytalan és zavaros felelet következett. Dehát tudom, nem lehet várni ettől a 14 éves kislánytól, hogy igazat mondjon. Sajnos...) — Mi történt a lábaddal? — Így születtem. — Ezért szoktak sajnálni, ugye? — Hát persze! — az arca olyan közömbös, olyan egykedvű, hogy az szív bemar kóló. Nem fáj már neki, hogy nyomorék. Úgy fogja fel, mintha még valami előny is lenne. Ezért sajnálják . : -. — Dehát vannak ám, akiknek rossz a lábuk és mégis tudnak dolgozni. Annyi szép munka van, amit megtanulhatnál Erre még nem gondoltál? — Hát mért dolgozzak én? — a szeme felháborodottan rám nyílik. — Hát van nálunk pénz! A bátyám 1800 forintot keres, meg a nővérem is, meg anyám is! Most akarunk házat építeni. Erre nem lehet semmit se mondani — Iskolába jártál? — Nem. — Irni-olvasni se tudsz? — Nem én. De apám meg anyám tudtak, Hú, de szépen! A bátyám is tud, olyan jól..* még a számokat is ismeri! Más kérdés, hogy ezzel a családdal bizony kellene törődniük a helyi szerveiknek. De az biztos, hogy ennek a kislánynak semmiképpen nincs szüksége az összekoldult fillérekre. Anyagi okokból sincs, de erkölcsileg még kevésbé. Mint ahogy már most különösnek tartja a gondolatot, hogy dolgozzon és szeret mást mondani, mint a valóság — úgy évek múlva, ha az emberek a filléreikkel segítenek neki, elmaradott, ferde gondolkodású, s talán züllött ember lesz belőle. lisztéit Asszonyom (vagy Uram), ez hát a válaszom az ön levelére. Nem kívánok mást hozzátenni, csak azt, hogy akik „szívben és lélekben gazdagok”, azok úgyis keresik a módját, hogy segítsenek a szerencsétleneken, és ha keresik — biztosan meg is találják az igazi utat. HALLAMA ERZSÉBET T „UuMátnzá Balaton teUtf*" faliul Komolyan. Százhatvanezer forint ringott a Balaton langyos vizén, — csak éppen nem volt még gazdája. Hanem akkor délelőtt tizenkét óra körül Pécsett, a Beruházási Bank egyik irodájában Szabóné azt mondja — a vele szemben ülő — munkatársának: — Itt vannak a számok: IS, 17, 41, 56, 84. Az az idősebb, magas, őszhajú „valaki“ csak ült tovább az asztal fölé hajolva, hümmögetve körmölt valamit, föl sem emelte a fejét. De egyszer csak mégis leteszi a ceruzát s fölnéz a meny- nyezetre: 15, 17, 41, 56, 84... Végiggondolja ezeket a számokat. Aha! A tizen- ötös nem jó, viszont a többi.. Kívülről tudja a számokat, mert már éppen hatvanadik hete, hogy minden héten ugyanezeket a számokat, — változtatás nélkül — „megjátsszau a lottón. Most ránéz Szabónéra s egykedvűen mondja: —. i. Hát akkor én nyertem Szabóné. Négy találatom van. Aztán megint irkáit valamit, dolgozott. Mert mondom, aznap délelőtt egy karcsútestű, fehér hajó indult el Fonyódról, a fedélzetén szörpöt és sört szopogattak a kirándulók s közben figyelték a szerencsekereket, amelyből időnként kihúzták a számokat. A hajón megrendezett' lottó-sorsolás eredményét aztán alig egy óra múlva már szétkür- tölték a telefonok az ország valameny- nyi zugába. Most már csak az ran hátra — gondolta az őszhajú férfi — hogy másnap megtudja: mennyit fizet a négytalalat. Fizetett. Százhatvanezer egynéhány forintot. No hát volt öröm. Tegnap meg már meg is kapták a pénzt. Elhozta tízéves kislányát is a takarékpénztárba, hadd legyen itt ezen az ünnepélyes aktuson. Akkor aztán jön a lap riportere, jön a rádió riportere és felteszik a világ legelcsépeltebb, de legnagyszerűbb kérdését: — Mit csinál a pénzzel? Hát tényleg, mi^ is? Azt mondja az őszhajú férfi, hogy „villamosítom a konyhát“... Vagyis beállítják a mosógépet, jégszekrényt, villanytűzhelyet, villanymelegitőt, villanyvasalót... Hja, ez utóbbit nem, ez megvan. Csak az előbbieket. — És a többi pénzzel mi lesz? — Itt hagyom takarékban. Sokkal jobb helye van. Ez helyénvaló válasz. Furcsa ugye, hogy a boldog nyertes nevét nem írjuk le? Hiába, nem állt kötélnek, pedig blzisten bizonygattuk, hogy ha a szegénység nem szégyen, a gazdagság sem az, amennyiben a pénz rendes úton érkezik a házhoz. De mégis titkolnunk kell a nevét. Azt mondja azért, mert nem akarja, hogy ujjal mutogassanak rá az utcán: itt tneffv a másfélszázezres emberi Ezt mondta. No de nézzük a másik nyerőket. Mert valahogy Baranyára az utóbbi időben rámosolyog a szerencse. A Ká- roly-majori Drimóczi József né —- férje a gazdaságban brigádvezető, — a harmincadik heti tárgy sorsoláson Wartburg kocsit nyert. Három forint harminc fillérért. Nem rossz bolt. Igaz ugyan, hogy Drimócziék — állítólag — eladják a kocsit. Mindegy, nyeremény az is, ha meg kapják az árát. A bátyi Omódi József is jól járt. (Erdőgazdaságban dolgozik.) Nyert egy olyan „Lottó-zenegépet”, amilyen totón csak a mesében van. (Meg most Omó- diéknál) Ennek a zenegépnek az értéke 39 ezer forint, nem is gyártják eladásra, hanem kizárólag csak a lottózók részére. Van ezen bár szekrény, televízió, rádió, lemezjátszó, magnetofon, meg egy csomó írót és villanykörte, úgy hogy téli estéken csak a gombokat kell nyomogatni és lesz mindjárt muzsika, tánc, filmvetítés, sói a magnetofon szalag megörökíti a családtagok hangját i* (Kiváltképpen késői kimaradás eseté)| a replikázó asszonyka hangját is ...) (RAB|
