Dunántúli Napló, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-05 / 183. szám

»5*. AUGUSZTUS 5. \ P t 0 9 } renm Már nem emlékszem, me­lyik termelőszövetkezet puly­káit hozta el a pécsi moziba az operatőr, amelyről többek között a következőket mon­dotta a filmbeli bemondó.' „... A pulykákat nagyon jól lehet hasznosítani a burgo­nyabogár irtásánál is. Össze­szedik a lárvákat...” és az operatőr képpel bizonyította, hogy a pulykák mily ügyesen, mily nagy kedvvel szedik össze a kártékony bogár lár­váit. Bár a film gyorsan leper­gett, de hazafelé nagyon fog­lalkoztatott a gondolat: „Mi lenne, ha.. Igen, mi is lenne például, ha egy-egy községben puly­katenyésztő szakcsoport ala­kulna. Kifizetődő lenne, hisz a pulykák kétszeres hasznot is hajtanának: egyszer azzal, hogy jó pénzért eladhatnák őket. másodszor pedig azzal, hogy összeszednék a burgo­nyabogár lárváit. Négy-öt­száz pulyka egy-egy község­ben és sok kellemetlenségtől szabadulnának meg a gaz­dák: nem büntetnék meg őket. hogy elhanyagolják a védekezést, mert a „pulyka­pásztor“ reggeltől estig jár­hatná a pulykákkal a határt, nem kellene állandóan DDT porozni a burgonyaföldeket. ... De nemcsak a gazdák, a fogyasztók is jól járnának. Megszabadulnának attól a kellemetlen utóíztől, amelyet a vegyszeres burgonyabogán- irtás okoz. Érdemes ezen elgondolkoz­ni, mert mint mondani szo­kás: „Van benne fantázia“, sőt pénz is. Mit tudnak a hároméves tervről a porcelángyári munkások Merre halad az ország, meny mutat a szomszédjában feste- nyivel emelkedik a szocialista gető kommunista munkásra —, par termelése, és milyen lesz hogy 1958-ban kezdődött és ezen belül az egyes iparágak 1960-ig tart. Többet nem, pe- ejlődésének aránya? Hány dig sokat politizálunk, a múlt­százalékkal emelkedik azélet- zínvcnal, mennyi lakás épül es milyen lesz a lakáshelyzet 960-ban? Mit tesz a párt és a kormány a szocialista nagy­üzem, a termelőszövetkezeti út győzelméért a mezőgazdaság­in? ..: kor érdekes kisigyűlést tartott a közel-keleti helyzetről.;: — Hogy a terv 6 százalékos életszínvonal-emelkedést ír elő 1960-ig? Szerintem ez nem ke­vés. Az ellenforradalom előtt 1500 forintot kerestem, ma 2300 forint a fizetésem, ügy látom, Mindez csak néhány ama a párt és a kormány nem ígér- egfontosabb kérdések közül, get, hanem cselekszik.;: Ha amire a hároméves terv vá- túlteljesítjük a tervet, több is aszol és aminek ismertetése üzemi pártszervezeteink ma egyik legfontosabb ténnivaló- a. Úgy véljük, ezt nem szük­séges hosszasan magyarázni; hároméves terv jó, de a munkástömegek csak akkor elkesednek érte, ha ezt bebizo­nyítják számukra, ha felfedik, hogy milyen összefüggés van az országos tervek és az egyes munkás saját élete között. Vajon megértették-e ezt a porcelángyári pártszervezet­en? Induljunk el a pérton- cívüli munkások közé, érdek- ődjünk tőlük. Ha a kommu­nisták beszéltek nekik a há- oméves tervről, akkor tudni ognak róla; NYERGES ISTVÁN porcelánfestő gy beszél: *— őszintén megmondom, nem sokat tudok a három­lehet abból a hat százalékból! MOHÁCSI JÄNOS kovács tudja és helyesli azt, hogy a nak, ahol csak tudnak. Szinte csak ócskavassal dolgoznak most, a 3. negyedév elején vál­tották ki a második negyed­évre szóló kovácsszenüket.... HORN MIHÁLY lakatos is hallott a hároméves terv­ről, de a részleteket nem is­meri. Amint elmondja, ettől füg­getlenül ő készített hároméves tervet a maga számára. Igaz. 62 éves, de nem megy nyug­díjba, nem tudna megélni munka nélkül. ö a gyár egyik legtermelé­kenyebb újítója. 15—20 bevált újítása vaui. A legutóbbi egy, remixgép. Erre nagyon büsz­hároméves tervben a nehéz- ^e. illeti is, mert bonyolult ipar fejlődését szorgalmazzuk masina és ami fontos: fáraa- a legjobban, hogy nem mon- munkától szabadítja dunk le a mezőgazdaság szo­cialista átszervezéséről, öröm­mel újságolja, hogy új kovács műhelyt kapnak (a mostani meg a remix gyártásnál dói-1 gozó asszonyokat. Nem kell taposó malom szerűen körbe- kötrbe jámiok! Leülnek a gép olyan, mint egy falusi „kó- me^®> megnyomnak három ceráj“), új villanykemencét gombot. A többi a gép dolga, építenek az eozinégetéshez és . Mindezt megmutatta a ma- így tovább. Csakúgy kapásból A végén így szolt: Látja elv társ, ez az politikám! A kommunisták elsorol néhány új létesítmény­nyel bővülő műhelyt. A hároméves tervről nem hallott többet. Pedig sokat vi­tatkoznak „Máy Pistával" (munkatársa, kommunista ko- kommentár. Szorgalmasak a vács), dehát a nemzetközi porcelángyári munkások, iga­helyzet bonyodalmai teljesen zuk van abban, hogy a tettek A leírtakhoz nem kell- sok elterelték a figyelmüket. — takarékoskodás, újítás eves tervről. Annyit hallottam semmit sem tesznek a három­Ez nem azt jelenti, hogy legfontosabbak, de azért ki­Pataki Gyula elvtáistól éves tervért. Ott takarékoskod­Irodalmi pályázat A Dunántúli Napló Szer­kesztőbizottsága irodalmi pá­lyázatot hirdet a következő feltételekkel: 1. A pályázaton mindenki részt vehet, szabadon válasz­tott témájú kisregénnyel, il­letve hosszabb elbeszéléssel, esetleg elbeszélő költemény­nyel. 2. A bírálóbizottság elsősor­ban azokat a műveket javasol­ja díjazásra, amelyek; a) a munkások életének mai a bírálóbizottság csak az ered­problémáival; b) a termelőszövetkezeti moz­galommal és az ezzel össze­függő párássá! problémákkal; c) a szocialista erkölcs ki­alakulására mutató esemé­nyekkel, a fiatalok életével; d) a proletárnemzetköziség­gel; ményhirdetés után nyit fel. 6. A pályaművek beküldé­sének határideje 1958. szep­tember 15-én déli 12 óra. 7. Díjak: I. díj 1500 Ft II. díj 900 Ft III. díj 600 Ft A pályadíjak a közlési díjat e) a békéért folyó harc mai is magukban foglalják. A szer­„Pesten is szép a nyár a Keretbe foglalt, újszerű esztrádműsort láthattunk, illetve hallhattunk vasárnap este a szabadtéri színpadon. Szórakoztató, kacagtató bo­nyodalmakkal teletűzdelt tör­ténet fogta össze az egyes művészek szereplését; A kez­deményezés érdekes és vál­tozatossá teszi a már-már sablonossá vált esztródmű- sort, azt, amikor a zenekar után énekes következik, majd ismét zenekar játszik és így tovább. Sokat adtak a látvá­nyosságra is (táncbetétek), — ez főként a rendezés érdeme, valamint az, hogy a körül­ményekhez képest gördülé­keny volt az előadás. A fellépő művészekről Is elismeréssel nyilatkozhatunk. A körülményekről azonban szólni kell. Arról senki sem tehet, hogy kegyetlen szél fújt. De arról igen, hogy a szél néha olyan porfeliegiet zúdítot a művészekre és a kö­zönségre, hogy az előbbiek­be beléfojtotta a szót, az utóbbiba pedig a tapsot, ami nem is csoda, mert be kellett hunyni a szemet, különösen az elbő sorokban és így időn­ként az előadásból főként az itt ülők nem láttak semmit. No és a bejárat! Artisták­hoz illő mutatvány a gidres- gödrös talajon feltornáznia magát az embernek, nem is szólva a nőkről, akik magas­sarkú cipőben járnak. Há­romezer jegy kél el, ha „telt ház“ van. Ennyi ember nem érdemli meg azt, hogy a testi épség mindennemű veszélyez­tetése nélkül foglalhassa el helyét? De igen. És nem ár­tott volna vasárnap fellocsol­ni legalább * mmcshI kör­nyékét,. ----------------. pr oblémáival foglalkoznak, a követelményeknek megfelelő irodalmi színvonalon. 3. - Egy-egy pályamű legki­sebb terjedelme 30 (átlag 28— 30 soros) gépelt-oldal. 4. Egy pályázó több pálya­művet is benyútjhat. 5. A pályázat titkos. A pá­lyázó művére csak a tetszés sze­rint választott jeligét írja, ne­vét és lakcímét a jeligével megjelölt külön lezárt borí­tékban helyezze el, amelyet kcsztőség fenntartja magának azt a jogot, hagy a nem díja­zott pályaművek bármelyikét a szokásos közlési díj elle­nében közzétegye. 8. A szerkesztőség 1958 szeptember 13-án alakítja meg a bíráló bizottságot, amelynek pályázó nem lehet tagja. A bírálóbizottság 15-én kezdi munkáját és szeptember 30-án hirdeti ki az eredményt. DUNÁNTÚLI napló szerkesztőbizottsága csit többet kellene tudni hároméves tervről is. A kommunisták tájékozott­sága valamivel szélesebb. Pa-, taki Gyula elvtárs elsorolja a legfontosabb irányelveket. Pesti László eivtérs úgyszin­tén: Máy István elvtárs egészen otthonos a hároméves tervhez kapcsolódó fontos elvi kérdé­sekben, de a számokkal — mint mindnyájan — ő is hadi- állapotban áll. Jól van ez így? Sehogysem! Igaz, az ember feje nem kalendárium, de a legfontosabb számokat tudni kell. A pártvezetőségé a »! Az igazság ellen vétenénk, ha elhallgatnánk, hogy a por­celángyári párttagok tájéko­zottsága a hároméves tervről, a lapok és a Társadalmi Szem­le öntevékeny -tanulmányozá­sán alapul. A hároméves terv még nem szerepelt a párttag­gyűlések napirendjén, vagy egy szakszervezeti munkás- gyűlésen. A hibák gyökeréhez nyúl­tunk ezzel. A hároméves terv többet érdemel! Elkallódott gyerekek Ez a Horvát-telepi tizennégyéves kisfiú zsebrevág hatszáz forintot s elvándorol Szom­bathelyig. Átlépne a határon, de elfogják. Ez­után az következett, hogy a szombathelyi rendőrség értesítette a pécsi rendőrséget: ke­ressék meg a fiú szüleit, üljenek vonatra és jöjjenek a gyerekért, vigyék haza. Ez eddig rendben is lenne. Hanem a szülők hallani sem akarnák a gye­rekről. ök ugyan nem mennek el érte! Ha megszökött, hát megszökött. Maradjon ott, ahol van! Az ő baja, nem? Most aztán gondolkozhat az ember. Kutat­hatná az okát annak is, hogy ezt a kisfiút mi űzte el a határra. Esetleg gyerekes kaland­vágy, vagy valami sértődöttség, megbántott- ság. Csakhogy a szülőknek e nagyon furcsa és dühítő válasza, vállrándítása mindenképpen azt sejteti, hogy a kisfiú szökésének okát itt kell keresni. Ebben, hogy a kedves papa és a kedves mama „lemond” a gyerekről, roman- tikusabban: „kitagadják” a családból. Na­gyon hamar lemondtak róla és most már egész biztos, hogy ez a nemtörődömség „fémjelezte” a gyerek tizennégy esztendejét is. Csoda, hogy elment? Pedig igazán azt vártuk volna, hogy azon­nal vonatra ülnek, elképzelhető lett volna az is, hogy a marna sírva öleli magához a gye­rekét, azt is elképzelhettük volna, hogy a pa­pa ezt a kalandot néhány megérdemelt atyai pofonnal befejezi. De nem. Nem mennek ér­te. Mi lesz a gyerekkel? Ki tartja el? Ki ad neki kenyeret? Ki ad neki szülői szeretetet? Otthont? Ruhát? Egy-egy jó szót? A kedves papa és a kedves mama úgy vélik, —, ez nem az ő kötelességük; Viszont „hálistermek" van egy törvény­paragrafusunk, amelynek alap’ín n h -í® eljárást indított most a szülök ellen. Ez az el­járás ugyanis az „ifjúság ellen elkövetett bűntett” tényét kimeríti. Van-e ember, ki nem ért egyet a rendőrség intézkedésével? Nem hiszem. Nincs. A másik. Egy tizenhatéves kislányt megszöktette a hasonló korú „lovagja”. Futnak ám a szülők. Tessék, azért van a rendőrség, keresse meg őket, hozza haza a lányt, azt a semmirekelőt meg csukják le. akasszák föl, húzzák karó­ba, törjék kerékbe, mert elvégre is mit kép­zel az a ta-knyos? A rendőrség nem futott a lány után. Azért nem, mert ebben semmiféle bűn- cselekmény nincs, ellenben ott van a szülők tehetetlensége és nemtörődömsége. Mert köz­ben kitűnt az is, hogy a szülők tudják a két szerelmes szökevény címét és még azt is el­árulták, hogy a fiú már akkor udvarolt lá­nyuknak, amikor amaz még csak tizenkét éves volt. (Hogy miért nem verték nyakon azt a bakfist, amikor udvarlót tartott, arról hall­gatnak a szülők.) Mindegy. Ez történt. Két szülő — két gyerek. A sorsuk majdnem azonos. Mindketten olyan körülmények közöt'' nevelkedtek, amelyben az igazi szülői neve­lés, a jól alkalmazott szülői szigor egyenlő volt a nullával. Lassan fölcsepered-tek s hiá­nyos nevelésük fanyar gyümölcsét most „él­vezik”. A szülők pedig sopánkodnak, topog­nak, a felelősséget másra hárítják s közben a gyerekek kallódnak, csúsznak lejjebb .;. egyre lejjebb.:; S ha egyszer elsüllyednek a „máról holnap­ra élés”, a kilátástalanság ingoványában, ak­kor a szülök rájönnek-e, hogy értük kizárólag ők a felelősek és senki más?! (RABI Az érem másik oldala 4 Dunántúli Napló július 26-i számában megjelent „Ne éljünk vissza jogainkkal” c. cikk széleskörű egyetértésre talált nemcsak műszaki körökben, hanem a fizikai munkásoknál is. Valóban úgy van, ahogy a cikk- • író mondja: „A bányaüzemek és gyárak mai vezetőiről elmondhatjuk, hogy alkalmasak feladataik ellátására. Többségük nemcsak jó gazdasági, műszaki szakember, hanem a dolgozók jogait is tiszteletben tartja...” Ezeket a vezetőket természetesen megvédjük a szájhősök, a hu­ligánok rágalmazó, sokszor becsmérlő kijelentései ellen. Ez azonban az éremnek az egyik oldala, a másik. „Van persze még néhány olyan vezető is, akinek maga­tartása kifogásolható...” Nos, e jelenségek ellen is na­gyon határozottan kell fellépni, mert ugyanolyan károsan hat a vezetők és vezetettek viszonyára, mint az előbb em­lített írásban ezt olvastuk. A különbség csupán az, hogy nem a fizikai munkások, hanem egyes vezetők részéről történik az ellentétek szítása, a helyzet rontása. íme, néhány példa a szénbányászatból: Akadnak egyes vezetők, akik azt hiszik, mivel hatal­muk van, nekik mindent szabad. Több példát lehetne fel­sorolni, amikor saját építkezéshez anyagokat vitetnek ha­za, ugyanakkor röpgyüléseket tartanak az anyagiakat é- kosságról, a társadalmi tulajdon védelméről. Egyeseknél a súlyos magatartásbeli hibák is közrejátszanak a tekin­télyrombolásban. A közelmúltban nem egy műszaki em­bert ezért kellett leváltani, mert többet ivott a kelletékéi, azaz a magánéletében megfeledkezett arról, hogy neki, mint vezetőnek ott is példát kell mutatnia. Aknászaink egy részénél a tekintély megszerzésében két véglet tapasztalható. Vannak, akik orditozással, dur­vasággal — és találkozunk olyanokkal is, akik liberális, minden hibát elnéző opportunista magatartással igyeksze­nek megnyerni a fizikaiak szeretetét. Mindkét módszer káros, egyik sem vezet eredményre. Pécsbányatelepen a legutóbbi párttaggyülésen élesen megbírálták Parragi Ferenc aknászt, mert durván bánik beosztottjaival, holott arra egyáltalán nem volna szüksége. Parragi Széchenyi-akna egyik legjobb aknásza. A munkát jól irányítja, jó meglátásai vannak szaktudásáért becsü­lik. Mindezt a dolgozókkal szembeni orditozással, arrogáns viselkedésével lerontja. Persze, vannak hibák de végre meg kell érteniök aknászainknak is: nekünk nem az or- dítozással, káromkodással és adminisztratív eszközökkel teremtett fegyelemre, hanem a munkások öntudatára épí­tett szocialista fegyelemre van szükségünk Azok a mű­szaki emberek gondolkodnak és cselekszenek helyesen, akik a vájárokban és csillésekben nem az egyszerű mun­kaerőt, hanem mindenekelőtt m gondolkodó és cselekvő embert látják Akik mindenkor igazságosan, határozottan, ugyanakkor emberi hangon szervezik és irányítják a mun­kát, úgy, ahogy ezt Vágner György, Gulyás István akná­szok Fulmer József főmérnök és még sokan mások teszik. Az 6 körletükben nem igen látni ing nélkül dolgozó­** kot, de azokon a munkahelyeken igen, ahol az ak­nászok az ellenkező végletbe esve szemet hunynák a hi­bák felett, nem szólnak attól tartva: hátha rossz néven veszik hátha szembe kerülnek beosztottjaikkal. Hogy e liberális magatartás mennyire helytelen, s mennyire elítélik maguk a fizikaiak is, azt ők is tapasz­talhatják Mikor a bányamesterek vagy az igazgató bá­nyalátogatáskor szóváteszi e szabálysértést, s utasítja az ing felvételére a könnyelműeket, rendszerint ezt válaszol­ják: „Azt hittük, hogy az aknász jön.” Ilyenkor aztán az aknász húzza a rövidebbet és hozzá kell tenni: jogosan. A vezetés liberalizmusa az egyes bányrészek rendet­lenségében is megnyilvánul. A hanyag ácsolás elnézése, a biztonsági szabályzatok semmibe vevése, az anyagok szétszórása stb. olyan dolgok, amelyek szintén gyengítik a fizikaiak és műszakiak közötti helyes viszony kialaku­lását. A közelmúltban két fejtési csapattal értekeztünk. Amikor megkérdeztük, hogy mi a véleményük a kormány takarékossági rendeletéről, szinte egyhangú volt a válasz: „Nagyon helyes, egyetértünk vele, de jó lenne, ha erről a vezetés nem csak beszélne, hanem többet cselekedne is.” Es sorolták a bányában elheverő drága faanyagot, desz­kát, síneket, a csőhálózatból elszökő energiát stb. Igazuk van, a bánya rendjéért legalább olyan felelősek a terme­lés közvetlen irányítói, mint a fizikaiak. Az előrejutás itt is a szavak és tettek egységén múlik. Szólni kell még egy eléggé elterjedt, nem kívánatos jelenségről: a technikumot végzett fiatal műszakiak egy részének beképzeltségéről. Szakmánykiosztás után, téve­désből, vagy hozzá nem értésből rendszerint viták kelet­keznek egyes vájárok és a munkát átvevő aknász között. Ilyenkor egyesek ahelyett, hogy megmagyaráznák az ille­tőnek, miért nem jogos a követelése, egy kurta mondat­tal elintézik: „Maga kereskedik? Ha nem adtam volna munkát, még ennyit sem keresne mm Az ilyen válasz nemcsak szabálytalan, hanem egyenesen sértő, még akkor is. ha történetesen a munkás tévedett. A munkások nem követelnek jogtalan fizetést. Az aknász viszont nem ,áld­hat” munkát, azaz nem számolhat el bért olyan tevékeny­ségért, amelyet nem végeztek el Ha igen, akkor pedig bércsalást követett el A jó viszony elmélyítésének igan fontos fettétele: a vélemények kölcsönös kicserélése. A középkáderek, s kü­lönösen a fiatál aknászok részéről itt is sok a tennivaló. Az igaz, hogy a technikumot és bányaiskolát végzettek jobban állnak elméletileg, ez azonban nem jelenti azt, hogy az életben is többet tudnak a IS—20 éves gyakorlat­tal rendelkező, tapasztalt vájároknál. Nagyon jól esne, ha e fiatal műszakiak néha-néha kikérnék az említettek ta­nácsát egyes elgondolásokról. Állítjuk, ha megfogadják tanácsunkat, a tekintélyük nem csökken, hanem állandóan növekszik. \e értetik meet Meet, géből vizsgáltunk néhány jelenséget, keveset be­széltünk azokról a vezetőkről — és ez a zöm —, akik igen­is becsületesen, a fizikaiakkal karöltve végzik munkáju­kat. E cikk azért íródott, hogy felhívja üzemi pártszerve­zeteink, a szakszervezetek és a felső műszaki vezetés figyelmét: ezen a területen is sok még « tennivaló,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents