Dunántúli Napló, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-26 / 200. szám

»58. AUGUSZTUS 26. NAPLÓ 5 Háztartási tanácsadó Qleiii aeitem nieq ____ A utóbuszon utaz- tam a múltkor. Két 25—30 éü körüli asszony ült mögöt­tem. Beszélgettek. — Tudod, egyik nap mit csinált a kis­lányom? Reggel rá­adtam a tiszta ruhát és szájába rágtam, hogy vigyázzon rá, mert ha bepíszkolja, agyoncsapom. És kép­zeld, fél óra múlva jön, az arca korom­fekete, szederrel ken­te be. A keze, lába is csupa maszat. Ke­zében pár szem szed­ret szorongat, a leve végigfolyik a keze­szárán és a könyö­kén lecsöpög a lába elé. — Anyuka, neked hoztam! — kiáltja örömmel. — hogy ne verj meg, ne csapj agyon! Nyakát két válla közé húzza, szégyen­lősen néz végig a ruháján. Most mit csináljak, megverjem, ne verjem? De mit üssek egy ötéves gyereken..; — Ezzel — szólt a másik — ezzel a lágy szívűségeddel rontod majd el. Meglásd, hogy a fejedre nő. Én bizony megbér­máltam volna, egy­két pofonnal. Nem ta­nul rendet soha, ha nem bánsz vele ke­ményen. — De várj csak, még nem fejeztem be. Szóval nem vertem meg, csak kicsit meg­szidtam. Lehúztam róla a ruhát, meg­fürdettem és tiszta ruhát adtam rá. A gyereket ez meglep­te. mert várta a ve­rést, amit ígértem neki. Egész nap kö­rülöttem jött-ment, kérdezgetett, én meg türelmesen válaszol- gattam, csak arról nem esett szó, hogy milyen rossz volt reg­gel. Fürkésző szemek­kel nézett rám egész nap, este mikor lefek­tettem és megcsókol­tam, kicsi karjával átölelte nyakamat és halkan suttogta: töb­bet nem leszek rossz. Három napig semmi baj nem volt vele. Az apjával együtt fi­gyeltük, mennyire megváltozott. A ne­gyedik nap estefelé újra csupa maszat volt. Elöntött a mé­reg, de uralkodtam magamon, verés he­lyett szigorúan néz­tem rá. Nem sokáig állta tekintetemet. Odaszaladt hozzám, átfogta térdemet és könyörögve mondta: — Anyú verj meg, csak ne így nézz rám, mint a múltkor is, mikor szedres vol­tam, mert akkor nem tudok rossz lenni. Megcsókoltam ma- szatos arcát és elfor­dultam, hogy ne lás­sa kibuggyanó köny- nyemet. — Hát ez szép do­log — mondta a má­sik asszony. Én csak azt mondom, inkább a lányom sírjon kicsi korában, mint én öregségemre. Meglásd mennyi bajod lesz még a gyengeséged miatt. egyformák — mondta: magabiztosan a kis- : lány édesanyja, — de amit elmondtam, he­tekkel ezelőtt történt és azóta sem kellett j megverni a lányomat, j mégis fele annyi ru- j hát mosok rá, A másik asszony még hümmögött hoz- \ zá valamit, de lát- j szott rajta, hogy nem ; ért egyet a barátnő- { jével. Megállt az autó 1 busz, mindketten le- ! szálltak és mentek' egymás mellett az! úton. Én meg csak j néztem utánuk ési nagyon, nagyon dog voltam. bol- \ — Nem vagyunk JANKÓ SÁNDORNÉ j Szakítani kell a hagyománnyal Kisi, japán miniszterelnököt a parlament­ben élesen támadták, mert külföldi vendégek érkezésekor gésákat is meg szokott hívná az ünnepségekre. A miniszterelnök azzal véde­kezett, hogy ,,az idegenek szinte kivétel nélkül annak az óhajuknak adnak kifejezést, hogy megismerkedhessenek japán gésákkal". — A parlamentben nagy vihar tört ki erre a meg­állapításra és Kisiit végül is yávették arra, hogy elismerje: „Nem nevezhető éppenséggel erkölcsös szokásnak. A jövőben elővigyáza­tosabbak leszünk“. Miért válnak az emberek? Az Egyesült Államokban a leg­különbözőbb és Iegelképzelhetetle- nebb okok miatt mondják ki a vá­lásokat. A New York Times egyik munkatársa elszánta magát és át­böngészte a különböző válóperek iratait, ahonnan a következő indo­kolásokat emelte ki: 1. Egy chicagói' asszony azért kérte a válás kimondásét, mert térje dühében beledobta a tóba, amikor horgászás közben egy nagy hal a horogról visszaesett a vízbe. 2. Egy amerikai polgár engodel­meskedett feleségének és csak a szabadban dohányzott. Felesége mégis elhagyta, mert a lakásban állandóan rágógumi volt a szájá­ban. 3. A bíróság percek alatt válasz­totta el feleségétől azt a new-lon- doni férfit, aki nem mahetett az utcára, mert neje állandóan levag­dosta a gombokat a kabátjáról. Egy nőnek viszont igazat adott, amikor nem volt hajlandó tovább élni férjével, akinek szobájában 15 kép lógott — különböző nőkről. 4. A kaliforniai Santa Monicá- ban egy asszony arról panaszko­dott, hogy férje túl sokat tartóz­kodik odahaza és karosszékében, ölhetett kézzel nézte végig, hogyan végzi ő el a házimunkákat. 5. Mukedonban (Michigan ál­lam) egy asszony azért akart sza-< badulnl férjétől, mert az dühroha­mokat kapott, amikor nem volt hajlandó a ház kertjében kuka­cokat ásni, hogy férje csalétekkel felszerelten távozhasson horgászni. 6. Erőszakos' művelődés is váló­ok. Ezt tapasztalta a Maine állam­beli Portland egyik férfija, aki­nek azért kellett elválnia feleségé­től, mert arra kényszerítette, hogy naponta egy oldalt tanuljon a lexikonból, hogy' „felemelkedjék” hozzá. T. Detroitban egy asszony azért akart elválni férjétől, mert min­den pénzét egy vitorláshajó építé­sére költötte, s amikor a karcsú hajó elkészült, másról nevezte el ». Hogy a papagáj is válóok le­het, ezt a californiai Venturában történt eset bizonyítja. A férj oly ritkán válaszolt felesége kérdései­re, hogy végül Is a papagáj meg­tanulta és ismételgette az asszony kérdését: „Albert, hallottad, mit mondtam?” ICacw-úság, is a d&tláctnitÜóU Egy amerikai szenátusi vizsgáló bizottság jelentése szerint Amerikában évente több mint százmillió dollárt költ a lakosság fogyasztó­szerekre. A jelentés leszöge­zi azt is, hogy a fogyasztó- szerekkel kapcsolatos rek­lámokat semmiesetre sem szabadna komolyan venni. A szenátus felhívja a hatóságo­kat, hogy tegyenek lépéseket a készítményeiket túlzottan feldícsérő fogyasztószer-ké- szító gyárak ellen. De tulajdonképpen mitől is válhatunk valóban kar­csúvá? A szenátusi bizott­ság rövidesen, de velősen vá­laszol kérdésünkre: karcsúb­bak leszünk, ha kevesebbet eszünk. | Megpuhult ruhakefe vagy haj- f kefe ismét kemény lesz, ha sőr- ; tejét erős timsó oldatba mártjuk, JA fájához azonban ne érjen az ol- Tdat. : * t Fehér celluloid fésűt benzinbe mártott puha kefével tisztítjuk, azután selyem vagy gyapjú rongy- gyal fényesre töröljük. Celluloid fésűt sohasem szabad vízzel és szappannal mosni, mert ettől csú­nya, szürkéssárga szint kap. Acéldrót-kefét szalmiákszeszes vízzel tisztítunk. Sörtéjével lefelé tesszük a vízbe. * Hogy az eső vizes hordó el ne rothadjon, külső oldalát, különö­sen az alját, kenjtik be kátrány­nyal. * A zsineg tartósabb lesz, ha egy néhány óra hosszat tlmsós oldatban áztatjuk, * Pecsétviaszt spirituszban oldha­tunk fel. ff A fontos íratok megőrzésére szolgáló csomagolópapírhoz úgy jutunk, hogy a csomagolópapírt timsóoldatba mártjuk és megszá­rítjuk. Az Ilyen eljárással impreg­nált papiros tűzmentes. ff Beteg fehérneműjét, ba ragályos betegségben szenvedett, mosás előtt fertőtleníteni kell. Ehhez ele­gendő, ha olyan vizben öblítjük át, melybe 3—4 rész hidrogén- hyperoxídot teszünk. Ha a vasaló ragad, egészen fi­nom dörzsölő papírral simítjuk többször végig, vagy pedig telje­sen tiszta sztearinnal csiszoljuk végig az alját. * Hogyan lesz a fehérnemű Jé il­latú? Keverjünk össze törött ibo­lyagyökeret, szárított rózsaszirmot, és muskátlileveleket, tegyük kis zacskóba és helyezzük el a fehér­nemű között. Ugyanígy Illatosít­hatjuk a fehérneműt, bármilyen illatszerrel átitatott és zacskóba tett vattadarabkával, vagy Illatos párnácskával U. * Esernyőt nem szabad kefélni, mert a kefélés ért az anyagnak, Inkább ronggyal tisztogassuk. ÖNVÉDELEMHEZ SZÜKSÉGES? Volt egyszer, hol nem volt.: > bizony; már csak a mesékben ta­lálunk olyan hercegnőt, vagy ki­rály kis asszonyt, aki a mesebeli hercegekre várakozva hímzéssel; festegetéssel tölti Idejét, no ée ter­mészetesen néha meglátogatja a szegényeket is. A modem herceg­nők mán Időtöltést keresnek: Mar­garethe dán hercegnő például dzaiu- dzsicu-edzésekre jár ée olyan szor­galmas, hogy hamarosan megszer­zi a dicsőség legmagasabb rang­létráját: a ^fekete öv"-et, 'DIVAT imei-iiiai. Burgibái Tunézia elnöke meg­szüntette országában a többne- Ínséget. Az idevonatkozó új törvény értelmében minden há­zas ember, aki válás nélkül újabb házasságot köt, egy évi börtön és 240 000 frank pénz- büntetéssel sújtandó. Mindeddig a Korán álapján a mohamedánoknak négy felesé­gük is lehetett. Tiszta selyem kínai krepp, válMól sűrűn rakott nyári ruha, a ruha színéhez megfe­lelően választott övvel. Öv nélkül ing- ruhának hordható Hogyan kell nézni? Alulról, felülről, elöl­ről, hátulról? A nyugati divattervezők ko­molyan gondolták ezt a modellt, melynek egyetlen előnye véleményünk szerint, hogy fejre lehet állni benne. Egyéb­ként a Rook and Roll estélyi egyenruhája. Szabásminta-szolgálat Szeptember elsején a Baranya megyei pos­tahivataloknál is megindul a szabásminta­szolgálat. A postahivatalokban megtekinthető árjegyzékek alapján kétféle szabásmintát rendelhetnek az érdeklődők: méretre szólót, vagy valamely divatlapban látott modell sza­básmintáját. A megyében a következő posta- hivatalok indítják meg a szabásminta-szolgá­latot: Pécs, Komló, Mohács; Siklós, Szigetvár, Szentlőrinc, Vajszló, Vasas, Hossziúhetény és Szászvár. Kint a Tolbuchin úton kis házak sorakoznak egy­más mellett. Bácsos kerítések, kihajló folyondárok, tarka vlrágoákertek — az idegennek kellemes, bár egyhangú látvány. S a zárt kapuk mögött különös sorsok kavarognak, különös életek szövögetik a per­ceket. A legillctéÍresebbel nem tudtam beszélni, mert mindössze négy éves, és még nem tud dönteni a sorsáról. Éppen ezért vigyázni kell, hogy az a dön­tés, amelyet egyelőre mások tesznek meg helyette, ne nagyon rossz legyen ,. , _ „ , , ... I H.-éknál, a nagy­Egy pofon, amely visszajárt |sziilfikná, ké, gye. rek nevelkedik, egy hétéves kisfiú és egy négyéves kislány. A kisfiú csak nyaranta van Itt, de a szom­szédok szerint ez is bőven elég. — A kislányom most jött ki a kórházból — me­séli B.-né, — kivették a manduláját, nagyon gyenge volt, és mivel nem volt tejünk itthon, átmentem egy bögrével az egyik szomszédasszonyhoz. A kis­lányom a kezemet fogta, Így jöttünk, amikor az a gyerek — különben Is folyton kint csavarog az ut­cán — hátulról megkerült, és a kis beteg lánynak egy hatalmasat ütött az arcára. Nem tudom elmon­dani, hogy mit éreztem. Féltettem a gyereket na­gyon, mert úgyis olyan gyenge, de bőszító volt ■ kisfiúnak ez a hallatlan szemtelensége is. Már más­kor is kiabált nekem olyan szavakat, amiket én se veszek a számra. Az öreganyja hecceli, számtalan­szor hallottam már... Az asszonyok mondták is, hogy miért tűröm. De nem akartam ... Egyszóval most lekevertem a gyereknek egy jókora pofont. Nem mintha nagyon sokat használna .,, A kisfiú bejár a kertbe és letapossa, kitépi a vlrf l ot. Többször beleköt a többi gyerekbe és a két megpofi rza. Es állítólag trágárabbul beszél, mint a kocsmák törzsvendégei... A kislány mindezt hallja és átveszi. Mi van a kapuk mögött? tam, jártam dolgozni és mindennap, amikor ott mentem el előttük, hallottam a gyerekordítást. Mondtam, nem bírom tovább, följelentem a védő­nőnek, hogy egyszer még agyonveri az öregasszony azt a kicsit. Szijjal ütött a kislány arcába. Amikor kiderült,, hogy feljelentéssel fenyegető­zött B.-né, H.-éknál alábbhagyott ez a szokás. Leg­alább Is azóta nem íolyik ilyen súlyosan a „fenyí­tés”. Es azóta nem beszélnek a szomszédok .,. _ I — En nem tudok semmit Eg> kánál Vrzlroil ) biztosan — védekezik G.- né óvatosan. (Túl közel lakik H.-ékhoz ...) Aztán mégis elmeséli, hogy sírást gyakran hall a szomszédból, a gyerekeket is gyakran látja őgye- legní és rendetlenkedni az utcán. — Az öregasszony egy szabályos idegroncs — je­lenti ki — nem való neki egy négyéves kislány ne­velése. De a szülőknek, úgy hallottam, nem kell a két gyerek. Mikor egyszer írtak az anyjuknak, hogy vigye el a kislányt, idehozták a fiút is. Nem hi­szem, hogy otthon is jobb dolguk lenne a gyere­keknek.'.. A többi véleményhez mit szól? — Lehet ám, hogy túloznak a szomszédok. Tud­ja, Itt is örökös veszekedések folynak, kisebbek- nagyobbak, a lakók között. Sokszor megfojtanák egymást egy kanál vízben ... ff él «'root I " J hói Azóta nem beszélünk J ,, .é-Ékkai, amióta fel a) untam jelenteni őket — mondja a másik szom- í :ed, R.-né. — Akkor ugryanls még eattlércm* ▼©!­-ékná! nr i5 r.tt­\ hon var., meg a erekek is. Sót. Itt van a lányuk, a gyerekek anyja is látogatóban. Fehérbőrű, sovány, szenvedő arcú fiatalasszony. Nem tudom, van-e valami tragédia a háttérben, vagy csak az egyéniségéhez tartozik ez a szenvedő »re — erről nrm beszél, rí* elmondja, hogy hallott már rágalmakat magukról, meg a gyerekekről, hogy például a Lacika csúnyán beszél... — Ezt nem hiszem el! — jelenti ki erélyesen, és azzal érvel, hogy otthon mindenki rajong a kisfiú­ért, minden szomszéd. — A kislány azért van itt, mert az orvos levegőváltozást ajánlott neki. — Szeretem, ha körülöttem van — ezt az öregasz- szony mondja, aztán szenvedélyesen magyarázni kezd. — Mindennek a háziasszonyunk az oka: Gyű­löli a gyerekeket, ki akar tárni minket. Már föl •is mondtak „lakásrongálás és összeférhetetlenség” miatt. De milyen ez az asszony! Egyszer verték le a diót, és a kislány, mint afféle gyerek, fölszedett két szemet. Az asszony kitépte, szabályosan kitép­te a kezéből, mint egy fúria... Miközben még elmondja, hogy kicsit ideges min­dig s hogy télen volt operálva a gyomrával — ép­pen bejön a kisfiú, és zsíroskenyeret kér. A nagy­anyja játszani küldi, de a kisfiú ráförmed: — Adjál kenyeret! Mikor kezében a kenyérszelet, valamit mondanak neki, mire vállatvonva kivonul. Fehér arcú, szőke, finom vonású gyerek, szép csillogó szeme van — kicsit borzongató is elgondolni, hogy igaz, amit me­séltek a szomszédasszonyok. De hát I Az igazság teljes kiderítésé­in' »- ót I re ncm vállalkozhatott», de ’ Hl, hogy vjlanii nagy baj v .n Itt. in;', itt a deszkakopumögött. De a többi kapuk mögül sincs minden rendben! Először is: hibásak nyilván a szülők, akiknek legelső kötelessége lenne, hogy gondoskodjanak a gyerekeikről. Nemcsak úgy. hogy sértetten vissza­utasítanak minden „beleszólást”, és nemcsak úgy. hogy „állandó levegőváltozás” céljából idetelepítik a négyéves kislányt az idegroncs nagymamához. Hibás a nagymama, bár őt szívesebben védeném, hiszen egy gyomorbajos, ideges öregasszonynak már sok minden megbocsátható. Neki bizony — ba nem lenne ebben a családban semmi baj — már csak vasárnaponként kellene meglátogatni a kls- unokákat egy csomagocska süteménnyel... A szíj azonban már megbocsáthatatlan. Hibás — nagyon hibás — a háziasszony is, még­ha nem Is minden éppenúgy történt, mint H.-ék elmondták. De ha megértő szavak, okos viselke­dés és a gyerekek iránti szeretet helyett parázs vi­tákét és ellenszenves jeleneteket rendez a beteg öregasszonnyal, akkor nem hiszem, hogy valaki is Igazat adhatna neki. Hibásak a lakók is, de még mennyire! Kétségbe­ejtő az a szellem, amely még mindig hatalmában tartja az embereket, szinte belelvódott egyesek gondolkodásába, hogy szomszédoknak lehetetlen nem civakodni. A civakodás, a pletykák, az önzés ég az értetlenség meg persze csak eimérgesít min­den helyzetet. Mit kellene csinálni? Legjobb lenne, hs a gyere­kek intézetbe kerülnének. Levegőváltozás lenne, ennivaló lenne, pajtások lennének, és nem utolsó­sorban nevelés is lenne! Azt persze, hogy sz emberek több megértéssel, nagyobb szeretettel közeledjenek egymáshoz, azt elérni úgysem lehet, se beszéddel, se paranccsal, semmivel. Csak reménykedni lehet, hogy mindig többen belátják, ez lenne a helyes ,,, Az pedig semmiesetre sem jelentene megoldási — ezt sz illetékesek fisveimébe ajántiuk —. hs ** étrí kilakoltatnák, átköltözteti'* máshova, f „felületi” kezelés volna. minden ma r '• ben, a sz mszédok veszekedésétől kezdve addig a szomorú képig, amelyet még láttam, mik becsukódott a két gyerek mögött a deszkakapu. A négyéves kislány ott álldogált az udvaron, hátul össze/onta kezét és nagy, ártatlan, bániész szemek­kel nézett a kapu felé. Nem ért még semmit... HALI.AMA EKZSEBE*

Next

/
Thumbnails
Contents