Dunántúli Napló, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-24 / 199. szám

4

NAPLÓ

1058. AUGUSZTUS 84. '

Elin Pelin:

I Éóstoltad már, Tódor?

Af — Igen, atyám!

— Na, ét hogy ízlett?

— Zamatos, fenséges s erős, Uzo- Tyúan erős! A nyelvnek édes, de utána még a szemedből is kipréseli a könnyet. Elég, ha egy csöppet leeresztel a torkodon, s úgy fogod nyalogatni a szád szélit, mint a kis macska, mikor a kapu előtt sütkérezik. A pópdné asszonynak ■is ez volt a véleménye...

— Hm... Ezek szerint már ö is megkóstolta, Tódor?

— Hogy is utasíthatta volna vissza, ha egyszer megkínáltam? De különben is, épp csak a nyelve hegyével Ivott belőle egy keveset.

— Na, na.

— Miért állítanék valótlant71

— Tudom, tudom, ő mértékletes asz- szony, de azért szeret olykor-olykor kicsit felhörpinteni,., Szóval neked ízlik, ml?

— Meghiszem azt, atyám!

Az öreg pópa nyelt egyet.

Ez a beszélgetés a ............

te

mplomban folyt le, két-három istenfélő vénasszony szemelát- tára, az oltár mellett, ahol Tódor bátya, az egyházfi, már vagy tíz esztendeje buzgólko- dott, abban reménykedve, hogy egyszer majd csak felválthatja végre a deres hajú, elfáradt lelkészt.

— A ... a .-..az Atyának és Fiúnak. ti — zengte az öreg pópa.

— Amen ;a nt h wjíí *»» J helyeselt az egyházfi.

— És mennyi lehet az üvegben. Tódor, úgy. i» körülbelül?. ;; Fohászkodjunk a Mindenhatói ó.a óhoz!

— Urunk írplamaa... azzl

— Beteg dolog, szentatyám. Legföljebb annyi, hogy az ember éppen csak kiöblítheti vele a száját, Vagy másfél liter az egész.

— Tyű, a teremburáját! Hát nem lehetett többet felhajkurászmi?!

A pap elgondolkozva simogatta szakálla t. s az egyházfihoz hajolt:

— Hűm, m;; * m ,,. m.:. azt mondod Tódor, a szentségtartó alatt van... é... éés Fiúnak és Szentlélek Isten .. i

— ott, ott atyám ■ ; Ámen ... — felelt Tódor bátya az oltár felé induló lelkésznek, s olvasni kezdte, először szelíd. halk, majd fokozatosan kiterebélyegedéi hangon a kánont.

Ez a dolog Nagyboldogasszony napján történt. .Ebben az időszakban olyan vidéken. ahol úem terem meg a szőlő, a hordók bizony már teljesen szárazak, s bor legfetjebb csak az ember álmában szokott előfordulni. Szeráf ín apó, a tisztes öreg pópa, aki közel harminc esztendeje volt türelmes pásztora a nyájnak, ml tagadás, szerette magát meg- megerősitenl néhány pohdrka jobbfajta borocskával, azaz. mint a legtöbb földi halandónak, neki is megvolt a maga gyengéje. It óka nélkül már nem sokra ment szegény. Keze-lába remegett, szeme elhomályosult, nyelve akadozott:

De ilyesmi ritkán adódott, mert a jó öreg mindenkinél lelkiismeretesebben számon tartotta ezt a gyarlóságát, s gondoskodott róla. hogy pincéjében mindig készenlétben álljon néhány liter borocska. Végszükség esetén meg nem egyszer a bölcs pópdné asszony szokott elővarázsolni a ládafiából egy-egy szi- nültig telt üveget. Az asszonynépség persze fösvény, s az anyó bizony fukarul mérte a pohárkákat, amelyekből az öreg erőt merített. Most azonban a közelmúlt rablógazdálkodása ezt a forróit is kiapasztotta.

S mindez pont Nagyboldogasszonykor! AZ emberek szentáldozásra böjtölnek, s faluszerte egyetlen csöpp bor nincs az úrvacsorához!

Tálán, ha hamarabb gondolnak rá, lehetett volna még valahonnan szerezni; de a pópa apó is csak reggel kapott észbe, amikor belépett a templomba. Szinte elakadt a lélegzete a szörnyű szorongástól, testét kiverte a verejték!

— Most mi lesz? — tépelődött esengő lélekkel, s jobb híján az egyházfit hívta segítségül.

— Tódor — fordult hozzá —, benne vagyunk a csávában; tudod-e, mi történt?

— Mi.. -, i.., — tátotta el száját Tódor bátya, s szemét a pópára meresztette, mintha egyenesen a világvégéről várná tőle a kinyilatkoztatást.

— Nincs borunk az úrvacsorához — mondta kétségbeesve a tisztelendő, s búsan ingatni kezdte a fejét.

— Hűha! Ez aztán jól be fűtött! — riadt meg az egyházfi, s e pillanatban úgy festett, mintha összekevert volna ké* ion*ot imát.

T

'odor bátya úgy botorkált ki a templomból, akár egy holdkóros, s elindult szaporán a kocsma, felé.

Útközben így morfondírozott:

— Ha házról házra próbálkozom, lehetetlen, hogy üres kézzel térjek vissza.

A templom előtti hídon megállt, s elkezdte az ujjain számolgatni;

— Ha Ivanovéknál nincs, Bozsicsko- vékhoz megyek, s ha Zágorszkiéknál sincs, akkor benézek Csememikékhez. Ha ott sincs, akkor onnan... odamegyek ... majd amoda... aztán ide, meg emide ... Pfü... No, nézzük csak — eh, annál a háznál kútvlz is csak ünnepnap kerül az asztalra, amilyen lusták a menyecskék,

S Tódor bátya felsóhajtott. A híd alatt fürge kislányként fickándozott a patak; frissen, kristálytisztán bugyborékolt, csobogott a köveken a reggeli csendben, mintegy istenhozzádot intve neki. Az egyházfi nézte, egyre nézte és elgondolkozott: hej, ha én is borrá vála kísértés-a apó reménytelenül tördelte

I

1

— \ é* most mit csín fiiunk, atyám?

— Fogalmam sincs, Tódor.

Hosszasan bámultak egymásra. Egy

idő múlva az egyházfi megvakarta a füle tövét.

— Hát ez így sehogy se lesz jő. atyám. Várj egy kicsit, hadd kérdezősködjem — ff faluban falón mégis csak akad vatoztathatnám, miként a Mindenható tette a kánai mennyegzőn, most nem főne a fejünk az úrvacsora miatt és még a híveknek is jutna belőle.

Ismét felsóhajtott, s gondolataiba mé- lyedve elindult az utcán.

— Mit motyogsz magadban, Tódor? Csak nem felejtetted el valamelyik zsoltárt? — szólította meg Angel szomszéd, aki épp a templomba készült.

Tódor megállt,

—* Micsoda csapás, gazduram, me- kora vétek! Nincs bor az úrvacsorához! . ■. Szegény öreg pópánk ott emészti magát a templomban, csak sóhajtozik és gubbaszt a szentségtartó előtt, mint egy kotlóstyúk, és azon töpreng: egyáltalán megtartsa-e az istentiszteletet?

— Miket beszélsz, no né! — ámuldozott Angel gazda. — Hát így bizony valóban nem lehet. No, de majd csak kerül valahonnan.

— Tudja a jóisten! s— vont vállat keserűen az egyházfi.

— Idesüss, Tódor — szólt némi gondolkodás után a gazda. — Ugorj be hoz- zánk' és mondd meg az asszonynak, hogy adja oda neked azt az üveget... ö már tudni fogja..-. Mondd, hogy én küldtelek. Régóta tartogatom, de hát, ha úrvacsorához kell.». Mit lehet tenni.>> Vigyétek Isten nevében!

Ezekre a szavakra az egyházfi gondterhelt arca felragyogott az örömtől. S úgy nézett végig Angel gazdán, mintha az valóságos angyal lenne.

Tódor bátya nagyboldogan elment hát az üvegért, s visszafelé a pópáné- hoz is bekukkantott eldicsekedni. Ezek után került sor ama nagyjelentőségű párbeszédre, amellyel — mint valószínűleg még emlékeznek rá — történetünk kezdődik.

kedélyek tehát szerencsésen megnyugodtak, s ahogy már említettem, Tódor lelkes ügy- buzgalommal kezdte olvasni a kánont.

Ércesen zengő orgánuma szétömlött a még majdnem teljesen üres templomban. A kupola szürke mennyezetén végighullámzott az ünnepélyes visszhang, s mintha angyalkák kórusa válaszolt volna minden egyes szavára. Szegény egyházfi, egészen ellágyult. És midőn áthatva Isten lehelletétől, felemelte fejét és rázendített: „Áldott vagy Te, Uramr* — könnyek árasztották el az ájtatos anyókák szemét, a meghatottság apró gyémántjait.

Közben Szeráf in atya szerényen végezte dolgát az oltár körül, ami nem is olyan könnyű dolog, ahogy azt egyesek elképzelik. Sőt! Ennyi és ennyi meghajlásra van szükség, legkevesebb félórát kell imádkoznia a szentségtartó előtt, természetesen magasra tartott karokkal, elsorolni valamennyi bűnös lelket a faluból, s ellensúlyozásként kétszer annyi szentet az égből.

Kétszer emelte fel remegő kezét az öreg pópa. arccal a szent szekrény felé fordulva, s hosszan imádkozott, kétszer fogta meg a füstölőt és tömjénezte vele az oltárt s ugyancsak két ízben térdepelt le alázatosan a szentségtartó tövébe, csókot lehelni a hideg kövekre.

De harmadszor.,.

Amikor harmadízben kényszerítette kiszáradt testét a legtisztább alázattal és istenfélelemtől vezetve, 'hogy meg- gömyedjen — a szentségtartó alatt

akarcUrnvA is megpillantotta az üvege1 amelyből, mintha a Sátán tekintete villogott volna feléje.

Az öreg megrettenve egyenesítette

ki méltóságteljes alakját, g felemelve

roskatag karjait, behunyt szemmel buzgó imádkozásba fogott. Vállain olvadt ezüstként .ömlött ‘szzt hosszú haja, s hófehér szakálla alig észrevehetően nuiUtmaam kezdett.

A

De lezárt szemhéja mögött úgy meredt rá a sötétség szlklaodujából a bütykös képe, mintha odaszögezték volna s egyre nőtt, növekedett, hogy fokozatosan betöltse az egész minden- séget. S csábítóan kacsingatott rá belőle a Gonosz zöldesen csillogó szeme.

A megdöbbent lelkész lesütötte tekintetét, s szinte összecsuklott a vízió roppant súlyától. De szemhéja önkéntelenül is szétnyílt és ismét meglátta a szentségtartó alatt a bűbájos itallal teli üveget. A szerencsétlen öreg újból kiegyenesedett, alázatosan Összekulcsolta kezét, s az égre emelve galambősz fejét, tiszta szívből suttogta: „Uram, ne vidd kísértésbe a te szolgádat!"

De a sötétség mélyén egyre csak ott táncolt vörös fényében az ördögi fiaskó. Kezdetben csupán mint apró fényes pont — de ez a pont fokozatosan nőtt és nőtt s Végül már világosan ki lehetett venni a szörnyű szemeket is, amelyek vasszdgként fúródtak Szerafin atya szivébe.

____ . ■ Hanem az illhata& f

os Ságnak is vannak 5=. határai. Az öreg ősz- SS szeroppant is megadta magát sorsának. Felhajtotta a szentségtartó térítőjét, s megragadta az átkozott palackot. Szinte öntudatlanul emelte ajkához és ivott, ivott, ivott belőle.

— No, nézd csak!..; Hát ez valóban jólesett — motyogta magában, szája

szélét nyalogatva. Aztán elhallgatott.

E

int még nem sötétedett be teljesen, a szürkület tömör árnyai most kúsztak elő a rácsos ablakok hasadé kaiból, s komor titokzatossággal töltötték meg a templom tompa csendjét, amelyben ismét halk ünnepélyességgel ömlött szét az egyházfi baritonja.

A lelkész megrémült.

— Jaj, mit is cselekedtem!

És térdre hullott, mintha letaglózták volna, tenyerével befedte az üveg nyílását s ráhajtva fejét, szaggatott lihegi ssel imádkozni kezdett. *

— Irgalmazz nekem, óh Uram. hiszen végtelen a Te kegyelmed. Vétkeztem színed előtt és ittam a..>

Gondolataiba merülve észre sem vette, hogy eltért az ima eredeti szövegétől, s összefüggéstelenül dünnyögve folytatta:

— S végül áldozz fel a szörnyű bűn alól. amelyet elkövettem, amikor kor- tyintottam ebből az átkozott borból. De Tódor annyira dicsérte.. t Igaz, a jó ember nem is tévedett...

S itt az öreg megrémülve hagyta abba. A lelkiüdvéért érzett aggodalom ismét térdre kényszerítette. Szemét behunyta, majd szinte öntudatlanul újra féléméivé az üveget, nagyott húzott belőle — szomjasan, gyorsan, riadtan.

A pompás nedű szétömlött ereiben, s nem -maradt el a hatása sem. Iszonyú erőt kezdett érezni tagjaiban és lelkiben egyaránt. Keze már nem remegett, s a nyelve is megoldódott. Szava tisztán és érthetően tört elő szájából, s acélos suhogással szállt a hívők felé.

Az öreg maga is érezte a változást, s büszkén, mosolyogva járta körül füstölőjével a templomot, hogy mindenhova szertehintse örömét.

S amikor már minden a vége felé közeledett, és a kihamvadó nap sugarai elérték az oltárt, s a feszületet körülragyogva táncolni kezdtek a színes üvegen, amikor az egyházfi édesdeden. félig lehunyt szemekkel már az ,,Ámen“-t susogta a Mindenható trónusa felé — a feeskefészekként falhoz tapasztott szószéken az öreg pópa tiszteletreméltó alakját látták egyszerre kiegyenesedni.

A nyáj pásztora fog most szólni.

— Istenfélő testvéreim — kezdte, s hevesen intett kezével. — Hithű ke- resztéiiyek! Azt mondja az írás: ameny- nyire állhatatosak maradtok, annyi áldásban lesz részetek. De jaj nekünk, bűnösöknek! Az asszonyok eleve vétkeznek örökös fecsegésükkel! Hát a férfiak? A telhetetlen harácsolók? Mit is mondhatnék róluk?! Ne haragudjatok, amiért köntörfalazás nélkül kikiáltom, de első az igazság: igen. szerettek inni, most és mindörökké; ahelyett, hogy az Urat szeretnétek! Enrtek pedig rossz vége lesz a túlvilágon.

— Jaj, hová jutottunk, emberek! Egyetlen csöpp bort sem hagytatok az úrvacsorához! De ahogy kiszáradtak hordóitok itt a Földön, úgy fog eltikkadni nyelvetek is majd a Pokolban, egyetlen csöpp üdítő ital nélkül.

— Jól véssétek ezt fejetekbe, parasztok, amíg nem késő. Mert bizony mov/iom nektek, faj lesz mindnnnyio- •'i'-nck, amidőn elérkezik a végítélet ’rpje! Amen!

$

jar oszlat! Színeijakov:

A FÖLD

Éltem én a csendrc-csillapulván. hogy vihar se, vész se kergetett, s nem rüpültem óceáni hullám habjain, se fellegek Telett.

Mégis, újton-ifjuló szivemből megszerettem én a nagyra-tárt síkokat s e drága végtelen föld birtokát: az egy — szabad határt.

Érte, mit se bánva, veszni hagytam nyugtom és seregnyi álmomat: két kezem sötétedett a napban, s életem se lett világosabb.

4

Felvidulni — gazdagítva földem’ s hogy ne kösse-rontsa gaz tovább: megcsikorduló talicska-ölben hordtam (anyja hordta magzatát),

,s meglehet, ha vétek ez s nem érdem: könnyű volna megbocsátania, hogy gyakorta, hajladozva, térden — benne túrtam egy lapátnyira;

s fegyverem szorítva zord korokban, kttzdelemre-gyúlt napok szelén rajta testmagasra tornyosodtam, s megsebezve rája-buktam én...

Nincs erő, mi tőlem clpörölné, mit belém a föld adott-szított: lettem én kökönybokor-tömörre, s rozsdaizű, mint az oxidok.

Homlokom meg arcomat befonják már a ráncok — ennyi vak redő. ennyi mély barázda lesz bizonyság: mindig így fogok maradni hii,

s szégyeneden és örömtelen, lám, vallhatom ma végre emberül: megmaradt a föld a körmöm alján s megragadt a vcremen-belüL

ö te föld! te sírhelyünk, te bölcsőnk! hadd kínálom életem neked: megfizetni végül lm. a kölcsönt. . mely teérted élnem-engedett.

(HARS GYÖRGY fordítása) Megjelent a Nagy Világ 8. számában.

Külföldi ícák attUé+uachöU*

Póvel Nyilin

A mai szovjet irodalom egyik igen tehetséges képviselője, akit nemrég megjelent Kegyetlenség című regényéből ismertek meg az olvasók. A regény érdekes történetén kívül izgalmas problématíkájóval bilincselte le az irodalom barátait. Eseményei a huszas években játszódnak, de fő konfliktusa az elmúlt évek erkölcsi kérdéseit idézi.

Nyilin már fiatalon eljegyezte magát afc irodalommal. 1908-ban Irkuckban született s ez a külsejében is jól megtermett szibériai fiatalember kedvvel választja írásai színhelyéül a szovjet távolkeleti vidékeket. írói tanulóévei újságírói és dramaturgiai munkával telnek el.

Első regénye 1935-ben jelent \ meg, s a következő években —

; újságírói munkája mellett — ■ egész sor elbeszélést alkot. A ! filmírás területére is kirándul.

; Forgatókönyvet, filmnovellákat j ír, köztük az „Egy nagy élet” ! a legismertebb.

Újságírói munkája segíti : hozzá, hogy jó érzékkel észre- ; vegye azokat a kérdéseket, • amelyek a szovjet dolgozók : széles köreit foglalkoztatják.

A háború idején — annyi szovjet íróhoz hasonlóan — frontszolgálatra jelentkezik és haditudósítói munkát végez, különféle frontújságok munkatársa. Ebben az időben írja nagy elbeszéléseit, köztük az Élet útja címűt: A harcok érlelik meg világnézetét s 1942- ben kéri felvételét a Bolsevik Pártba.

Nyilin kétségtelenül a lélektani regények nagy mestereinek tanítványa. Ezt a Kegyetlenség kitűnő jellem- és lélekrajzai is bizonyítják. Lényegre törő stílusa pedig azt mutatja, hogy a jó újságírói gyakorlat iskoláján nevelkedett.

Kibővítik a pedagógiai főiskolákon

is levelező oktatást

A művelődésügyi miniszter uta• sitása alapján az 1958—59. tanévtől

l kezdve a pedagógiai főiskolákon

•az alábbi szakcsoportokban is lesz t levelező oktatás:

amikor estefáit a nyáj hazaballagott a templomból, egyedül csak az egyházfi tudta bizonyosan hog\i voltaképp miféle sugallcn is ihlette a szentatyát ezekre a súlyos szavakra.

Poediu#*. JAKAB RÓBERT.

Magyar—orosz (Egerben és Pécsett), magyar—szlovák (Szegeden), magyar—román (Szegeden), magyar—délszláv, szerb—horvát (Pécsett). A felsorolt szakokon a képzési idd négy év.

A magyar—orosz szakra azok az érettségizett, képesítés nélküli nevelök kérhetik felvételüket, akik legalább egy éve tanítják az orosz nyelvet. A magyar—szlovák, magyar—román, magyar—délszláv szakokra azok az általános iskolai tanítói oklevéllel és legalább hároméves Iskolai gyakorlattal rendelkező pedagógusok t ehetők fel, akik nemzetiségi Iskolában tanítanak.

A felsorolt idegen nyelvű sza- ! kokon kiegészítő ««»kos képzés la

indul. Az orosz nyelv kikészítő szakra vsak egyszakos tanári oklevéllel rendelkező pedagógusok ^-ehetők fel, továbbá azok a kétszakos tanárok, akik c tárgyat harmadik szakként kívánják félvenni. A szlovák, román, vagy délszláv kiegészítő szakra csak némzetiségi iskolában tanító egv- vagy kétszakos tanári oklevéllel rendelkező pedagógusok kérhetik felvételüket. A kiegészítő szakokon a képzési idő két év.

A kétszakos és a kiegészítő - kos képzésre Jelentkezőkbe'' - lasztott tárgyakból felvétel' gát kell tenniük. A fc!vé‘e!l ' ga követelményei azonosak a nnp- palt tagozatéval. Ez évben a le- lentkez.ési határidő szeptember 20,

A felvételi vizsgéb“! ........ '

20. és 30. között tu t ■ \ r,l|\

zók Jelentkezési Irat fi ,i mén 1 művelődésügyi osztály untatja e' a főiskola igazgatójához.