Dunántúli Napló, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-31 / 179. szám
»58. JÜLlllS 31. NAPLÓ n l&eäentes Igen kellemes meglepetésben van része annak a dolgozónak, aki betér egy pohár sörre, vagy bármilyen italra a Zöldfa utca sarkán lévő vendéglőbe. Tiszta, szép helyiség, az asztalon virágos abroszok fogadják. Eltűnt a régi szennyes, füstös italbolt és helyette új, szebb környezet keletkezett. Ezért dicséret illeti a Vendéglátó Vállalatot. Az biztos, hogy két-három héttel ezelőtt még ijedten fordultunk ki az üzletből. Ma szívesen ül le az asztalhoz mindenki és reméli, a vezetőség nagy gondot fordít a jövőben nemcsak a helyiség tisztaságára, de a személyi tisztaságra isa lumpokat illetően. Végül egy kérdésit Ez a környék nem a régi úri „fertály”, hanem a dolgozók települése. Miért ne lehetne ez a hely mindig tiszta? — Jobb italellátás, bor, sör stb. stb...?! Meg aztán egy kis családias környezet. Vagy talán csak a belváros lakóit, vagy ott szó- rakozókat illeti meg ez a kényelem? Gondolkodjon ezen a vállalat vezetősége. Rá nem fizet, de köszönetét biztosan kap érte. MARATH ADAM Közös erővel A bizalmi — 15, 20 ember megbízottja De miért ott a bizaJmatlanAugusztus 20-a emlékezetes nap lesz a magyar szakszervezeti mozgalom számára. Ekkor tartják meg á III. országos bizalmi értekezletet Budapesten. A baranyai üzemekben már ság? Ki a hibás érte? A bizal- június közepén megkezdődött a készülődés. Üzemi bizalmi gyűléseket, majd — az e tanácskozásokon megválasztott küldöttek részvételével — temiak vagy a művezetők? Mind a ketten. A szóban lévő művezetők a bizalmiban bizonyára éppolyan lakatost rületi bizottsági bizalmi érte- Vagy esztergályost látnak, kezleteket hívtak egybe. A bizalmi megbeszélések figyelemreméltó tapasztalatokkal zárultak, cikkünk e tapasztalatokból akar néhányat elmondani; Kölcsönös bizalmat! mint a többiben, s elfelejtik, mit kell kérni, mit kell követelni, de azt is tudja, hogyan és honnan lehet azt megadni”. Tanulmányozzuk a Munka Törvény- könyvét! A törvényadta jogok és kötelességek a Munka Törvény- könyvében vannak lefektetve, ezért meg kell ismerni a Munka Törvénykönyvének lényehogy 15, 20 vagy több ember gét. örömmel állapítjuk meg, megbízottjáról, bizalmának élvezőjéről van szó, Nagy különbség! hogy több szakszervezeti bizottságunk törekszik erre; A bőrgyáriak például szeptemEzek a műszakiak gyakran kerben, az új Munka Tör- kifakadnak, hogy a bizalmiak venykonyve megjelenese^utan nem támogatják őket. Sokszor igazuk van! Jónéhány bizal- mink óvakodik még a fegyel- mezetlenkedők és lógósok megleckéztetésétől, illetve meg ... dorgálásától, noha emberi és zalmi es műszaki vezető kö- becsületbeli kötelessége lenne, zött jóviszonyt elérni. Harvan és nem is népszerűtlen felA pécsújhegyi üzem, az urániumbánya, a DÉDÁSZ és több üzem küldöttei megjegyezték, hogy nem tudtak minden bitanfolyamot akarnak indítani a bizalmiaknak. Ugyanilyen oktatásra lenne szüksége a más üzemekben dolgozó bizalmiaknak és művezetőknek is! Nem állítjuk, hogy a jóviszony helyreállításának csak Szerkesztői ÜZENET HORVATOVTCS JÁNOSNAK, — Pécs. — A névmagyarosítás Iránti kérvényt 20 forintos okmánybélyeggel ellátva, az Illetékes, lakhely szerinti anyakönyvi hivatalhoz kell benyújtani. A kérvényhez csatolnia kell saját születési anyakönyvi kivonatát. Ha nős, akkor házassági anyakönyvi kivonata Is szükséges. Ha tizennyolc éven aluli gyermekek vannak, akkor azok születési anyakönyvi Szeltek a kivonatát is csatolni kell a kérvényhez. Tizennyolc éven felüli gyermeknek külön kell kérnie a névmagyarosítást. Az anyakönyvi hivatalokban egyébként külön név magyarosítás! blanketta áll rendelkezésre, amit a helyszínen ki lehet tölteni. József elvtárs, a Pécsi Bőrgyár szb-elnöke szerint náluk nem sikerült a bizalmi tanácskozás. „Meghívtuk a művezetőket is — mondotta, — de a bizalmiak közül csak egy ember szólt hozzá, gyón restelltem magamat, nem tudtam mire vélni a dolgot, hiszen máskor száz meg száz problémával álltak elő!:: i” Munkásállamban élünk, az állam és egy műhely munkás- csoportja között tehát nem lehetnek kibékíthetetlen ellentétek. Kisebb súrlódások azonban előadódhatnak és előadódnak ezután is. Úgy gondoljuk, nem kell ezt sokat bizonygatni, minden munkás és művezető megérti, hiszen az állami összérdekek és a műhelyi munkáscsoport mindennapos adat, mert a munkások több- 62 az. egyetlen járható útja sége nem pártolja a munka- van’ viszont nem túlozunk, ha kerülést. Az éremnek azon-- azt mondjuk: ez az alapvető ban egy másik oldala is van: feltétele. a bizalmiakat be kellene vonni a havi, illetve negyedéves tervek megbeszélésébe. Ez nyilvánvaló, hiszen csak így tehet annyit a teljesítésért, amennyit a művezető joggal elvár tőle. A bizalmiak — több üzemünkben — mégis hiányoznak e megbeszélésekről. A bizalmival és művezetővel egyaránt megtörténhet, hogy többet kér, mint szabadvolna. „Súrlódások” keletkeznek. Ha mindketten tisztában vannak a törvényadta jogokkal és lehetőségekkel, akkor gyorsan megszűnnek az ilyen „összekoccanások”. Ha nem, akkor a bizalmi olyan panaszKét és fél év alatt ^SO^új^t^sMirototfDiis 15 millió forint megtakarítás A Komlói Szénbányászati Tröszt újítási műhelyében a megnyitás óta eltelt két és fél év alatt 250 újítási prototípust készítettek. Az újítások között nagy jelentőségű, milliós megtakarítást hozó egyedek is voltak. A többi között ilyen Krátki Jenő csilléiordí tókorongja, amely- lyel a csillék megfordításához szükséges sok száz méter kerülővágat elkészítését tették feleslegessé, ötletes újítás Rudolf Mihály pneumatikus szénszállítója, amely hatalmas porszívóhoz bar sonlóaa szívja H a fejtésekből a esOlébe a szenet, vagy Schnetzer Tamás fotocellád lyukszel vény ező.ie, amely a fúrt lyukba leengedve le* fényképezi, hogy a fúró milyen rétegeken haladt keresztül és ezzel kiküszöböli a tévedések lehetőségét. Itt készült el végleges formájában Marton Emil elektromos aknakötélvizsgálója, amely a gépen keresztülfutó aknakötél belső és külső szálszaka* dásait egyaránt a legpontosabban kimutatja. Ezt a mun kát eddig kézzel, lassan, veszélyes körülmények között és pontatlanul végezték. As újítást műhely munkájának oroszlánrésze van abban, hogy a két és fél év alatt a Komlói Szénbányászati Trösztnél újításokból tizenötmillió rítást értek el. érdekeinek szüntelen egyezte- ban is visszakozhat, amiben téséxől van szó. Ez az élettel 32 illető munkásnak igaza jár, ostobaság lenne miatta sí- van- Ugyanígy megtörténhet rámkozni. A lényeg az, hogy ezek az „összekoccanások" minél kisebb mérvűek legyenek és a lehető leghamarabb megszűnjenek.' ez fordítva Is, a népgazdaság kárára; Mi ebből a tanulság? Csak az lehet, hogy a törvényadta jogok és kötelességek ismereVajon csak ilyen pillanat- te nélkül nem lehet jó bizalmi, nyi „összekoccanásokról“ be- illetve művezetői munkát véfelszólalók? Sajnos, nem. A jelzett helyeken a bigezni. Csak így valósulhat meg az, amit Kádár elvtárszalmiak és művezetők egy né- nak, a szakszervezetek XIX. sze bizalmatlan egymás iránt, kongresszusán elhangzott fel- N a gyón egészségtelen és káros szólal ása óta oly gyakran jelenség! A szakszervezeti bi- idéznek szakszervezeti körökzalmiak és műszakiak közötti jó viszony megteremtése kulcskérdés számunkra. ben: „ ;;; ma az a jó szakszervezeti funkcionárius, aki tudja, hogy a dolgozók érdekében ÜZÉREK Ha egy szalma szálat mit dolgozol Te kétezer forintért? Hány csillét tolsz végig a sínen, hány kilométert teszel meg a volán mellett, hány ember bérét számítod ki a zöld- lámpaemyős íróasztalod mellett, s hányszor állsz fel a katedrára a diákok elé, s elkezded, hogy „A mai óránk tárgya.;.”, hány ezer téglát kell egy szalma- egymáshoz ragasztanod, hogy tett odébb — lakása legyen embertársadnak — másfö vagy kétezer forintért? S ezt a „motorszerelő” egyetlen nap alatt megkereste. Harmadnap újra kezdte, újabb üzlet volt kilátásban, újabb embereket csapott be, újabb kétezreket vágott zsebre, mígnem közel hetvenezer forintra rúgott már az üzérkedésből szárodébb teszel — munka? Igen. Akármilyen mértékben is, de munka. S akinél a .munka” fogalma csupán csak abban merül ki, hogy kezét mellmagasságig emeli, tenyerét az ég felé fordítja, s mikor átveszi a bankjegyeket — amelyekért még szálat sem munka-e? így is élnek emberek. Kevesen ugyan, az igaz, de élnek. A Te bőrödön, az enyémen, a harmadikén, századikén, tízezrekén;;; Illetheted őket bármilyen marasztaló névvel, ők mindenképpen a társadalom heréi. Kihasználják az emberek hiszékenységét, bizonyos „szakmai” járat- mazó összeg. Akkor aztán véglanságát, s mire észhez kapsz, re lebukott. De olyanok ezek, becsaptak. Itt van ifjú F. F. motorszerelő. Megvett egy motorkerékpárt — másnap már tovább adta, s „csupán” ezen keresett kétezer forintot Számítsd ld, JlUtQá iauoH a Uaíak bUodatntá&atv ftikal felől makacs szél fúj a tóra, 13 fodrozza a vizet, táncoltatja a sást. A tó telelők-felőli végén teherautó áll meg, farral a tónak fordul Innen messziről elég otromba jószágnak látszik a gép, amit hozott. — Az egy nádarató gép — magyarázza Buzássy László, a Bikali Állami Gazdaság halastó-részlegének vezetője. — Csehszlovák gyártmány, igen nehezen jutottunk hozzá és csak innen látszik otrombának, de a vizen szinte kecses és főleg nagyszerűen használható. Az emberek hozzálátnák a nádarató gép lerakásához. Elég körülményes, mert a hatalmas, motorcsónakra szerelt gép jó nehéz. Közben feltűnik a halastavon egy csónak. Ketten eveznek benne erőteljes, tempós mozdulatokkal: Wolschein Ferenc halászmester és az öreg Rauch Gyuri bácsi, a tóőr. Éppen most végeztek az etetéssel. Kikötnek a teherautó mellett. — Úgy látom nélkülünk nem mentek ti semmire, — incselkedik Gyuri bácsi a munkásokkal és megköpi a markát. — Na majd én — teszi hozzá és kilépve a csónakból teljes ötven kilójával nekifeszül a rúd végének. Akár Gyuri bácsi segítségének, akár másnák köszönhető, mindenesetre a hatalmas alkotmány pár percen belül a vizen ringatózik. „Jó gazda szeme hizlalja a jószágot" — tartják a halászok, — mert gyakran nézik meg — a havonta ismétlődő ellenőrző próbahalászaton felül is — a halakat. Most is beülünk a csónakba s Wolschein Ferenc kezébe veszi a lasz- szószerű vetőhálót. Gyuri bácsinak kissé nehezére esik az evezés széllel szemben. de mint afféle halászember, amúgy sem állhatja a szelet, mert szeles időben elbújnak a halak. — Nem fogsz te Feri moot smnmiit. fúj a szél, nem járnák a halak. — próbálja előre meddőnek minősíteni a halfogási kísérletet. Feri nem tud felelni, mert már kidobni készül a vetőhálót, s ilyenkor a szájával is tartani kell az egyik végét, hogy kidobáskor jobban terüljön. De azért az arcán látszik, hogy bizakodik, elvégre nem hiába halászmester. A háló nagy ívben repül a vízbe, szétterül, aztán elsüllyed. A halászmester kis idő múlva húzni kezdi a kötelet, de az arca nem sok jót jövendöl: a ebbe se nagyon rángatóznak. Nem igen lesz benne, — mondja. Gyuri bácsi fölényesen int egyet. Nem megmondta ő azt előre? Szél az szél. Mégis fickándozik egy-két 6—8 dekás ivadék a hálóban. Buzássy László gondosan nézegeti, szinte szeretettel veszi kézbe a kis halakat. — Menjünk ahhoz az etetőhöz, ahol a múltkor azt a három kilósat fogták, — mondja és Gyuri bácsi a jelzett irányba fordítja a csónak orrát. Az etetőhelyeket a tó fenekébe szúrt póznák jelzik. Míg Gyuri bácsi arrafelé evez, Buzássy László visszadobja a tóba a kövér, jóllakott kis halakat. Közben az egyik közeli sásos részről egy szürkegém kap szárnyra. A három ember bosszúsan nézegeti a halastavak legnagyobb, lomhán szárnyaló ellenségét. Rengeteg a gém, irtják is ahogy lehet, Buzássy László egymaga már htiszat ejtett el. Nagyon szívén viseli a halállomány sorsát. Általában minden mező- gazdaságban dolgozó embernek van egy kedvenc állata. Kinek a szarvasmarha, kinek a sertés, na meg a lóról ne is beszéljünk, de Buzássy László a halnál kötött ki. ö maga járt a múlt évben az Alföldön ivadékot venni az Ohati Állami Gazdaságtól. A vásár nem volt túlságosan szerencsés, mert a kis halak a ponty legelterjedtebb betegségével: has- vizkőrral voltak fertőzve. Akkor persze azt még nem lehetett látni, de annál inkább észrevették később, mikor nőttek a halak. Minden áron meg kell menteni az állományt, — határozták el De hogyan?! Nagy kérdés volt ez, de megoldották. Kihalászták a körülbelül 120 ezer halat és mindegyiket külön-külön beoltották antibiotikummal, óriási munka volt, de megérte. Azóta nagyot fejlődött a halállomány, jóval terven felüli súllyal gyarapodott. Van a hat között, egy olyan előkészítő, szaknyelven: nyújtó tavuk, ahol a hizlalásra készítik elő a halakat, s ebben a tóban úgy fejlődött az állomány, hogy hizlalni már nem is kell őket, egy évvel korábban kerülnek piacra. Közben a csónak megérkezik a kijelölt helyre. A halászmester kidobja a vetőt, sikerül is két nagyobb halat kifognia. Kövérek, szépek ezek is. Látszik, hogy szakértelemmel, szeretettel gondozzák őket. Ami azt illeti meg is éri, mert nem kevesebbet, mint másfél milliót jövedelmez évente a halgazdaság. Most már az ivadékot sem kell venni, mert van annyi, hogy még eladni is tudnak belőle. Gyuri bácsi háttal fordul a szélnek, s most már kettesben hajtják a csónakot a part felé. Úgy lát szik az öreg egész jól meglenne a széllel, ha sohasem fújna szembe, mert most egy szóval sem szidja. A csónak kicsit zökkenve a parthoz ütödik. A halászmester megvizsgálja a nádarató-gépet. Még van rajta egy- pár beállítani-, szerelnivaló, aztán kezdődhet a sás- meg nádvágás. A szél kicsit csendesedett Az apró **■ fodrokat ringató tdztükör fölé olykor-olykor kiugrik egy hal, nagyot villanva a napsütésben. A nád közül a nyakát tekergetve figyel egy gém, mintha haragudna, hogy az „6“ halastavát mindig megbolygatják ezek az emberek, de aztán jobbnak látja nagy számycsaptS sokkal elrepülni csendesebb tájak felé. ZAZAjl ERVIN mint a gaz, mint a kipusztít- hatatlan mihaszna folyondár. A pénzhajhászás talajából új herék nőnek. F. J. is gondolt egyet s csináltatott egy körbélyegzőt ezzel a szöveggel: „Festő és Iparművészet Pécs. Zsolnay utca 42.” Ehhez gyártott még egy megbízólevelet is: „Pécs Baranya megyei Iparművészek és Népművészek Alkotó Munkaközössége”. Még alá is írta s ezzel egy nemlétező „Nagy Józsefet” ki nevesekben, ahol sajnos, még most is hasra esnek az mélyéé „fel* lépés” é6 a tekintélyes „pecsét” vagy ilyen és amolyan „megbízólevél” előtt (Egyszer már rendet kellene teremteni e tekintetben is!) A* utóbbi napokban egy lókupec-társaság is besétált a fogdába. Nem kevesebb, mint ötven-hatvan ló ment át a kezükön, pontosabban egyik paraszt kezéből kivették a kötőféket s átadták a másiknak — lovastól persze — se közvetítésért egy-egy ló után két- háromezer forintot kerestek. Hát megáll az ember esze. Hogy mennyi ravaszság szorul ezekbe a pénzhajhászokba, az szinte hihetetlen; A másik fajtája ennek a gárdának: a kofa. Van egy rendelet, amely szigorúan előírja, hogy délelőtt tizenegy óráig a kofák nem vásárolhatnak árut az őstermelőtől A tények azonban mást mondanak. A városba vezető utakat már korán reggel elállják a kofák, a termelőtől megveszik az árut, amelyet vagy átad a termelő, vagy tizenegy óráig félreteszi és csak utána adja át a kofának. Kinek származik ebből kára? Elsősorban az asszonyoknak. Mert a jó áru csak tizenegy óra után kerül ki a piacra, de zett üsrvezető elnöknek is Ezt már emelt áron! Csak ’egy a pecsétes papírt aztán felmutatta különböző hivatalokban, intézményeknél, s üvegemblémákra, üveg névtáblákra kötött üzletet. Sikerült Is. Az emblémákon a népköztársaság címere szerepelt s ezt dekorációs anyagként bizony számtalan vállalat megvásárolta az országban. Ugyanígy a névtáblákat is. F. J. — társakat is szerzett. Egyik társa például a csengődi földművesszövetkezetnél és a kunbajai községi tanácsnál a beosztottakat környékezte meg azzal, hogy ő már beszélt az elnök kis ravaszság, egy kis furfang kell ehhez is, s már kész a haszon; Valaki mondhatná, hogy „:::ha ez igy van, akkor ■ rendőrség miért nem üt közéjük?" A rendőrség miatt senki feje ne fájjon. Azoriban a bűnözés megelőzése nemcsak a rendőrség feladata! A kiadott iparengedélyeket például igazán felülvizsgálhatnák egyszer, mert „hátha” találnának olyan engedélyt, amelyet érdemtelenül használ a tulajdonosa. Miért van szükelViÄI; ®ég — hogy mást ne említsünk emblémákat, tessék kifizetni a számlát. Kifizették ;:; iparművész” 38 úgynevezett kofa-engedélyre? Miinek? Azért, hogy ez a harmincnyolc kofa a város néhány hónap néhány piacán felverje az ára- kétszázezer kát? A másik: a vásári elten- az őrök miért nem néznek körül alaposabban a vásárokon a ku- pecek körében? Hiszen sok esetben a szemük láttára csapja be a ücupec a parasztot s ehhez nem is kell nagy bátorság, ha lanyha az ellenőrzés. Százezreket „csapolnak” 1« Ez a „maszek társaság így alatt közel forintot keresett! Pedig üvegembléma rendes ára nem lehetett több hatvan forintnál, ők 123 forintért árulták s hasonlóképpen emelték meg húsz forinttal a névtáblák árát is; Megszédítettek jó egynéhány hivatalvezetőt, hiszen bejárták az egész országot, taxival, re- az üzérek, a megye gazdasági vérkeringéséből. Üldözésük nemcsak rendőrségi ügy, ha- jemmi sem volt drá- nem közügy; Csak jobban ki (200 ezer forintos ha- kell nyitnunk a szemünket S még egyet: meg kell lazítani — hova tovább szétpülőgéppel utaztak, drága szállodai szobákban laktak, mert ugye:: ga : i: ” szennái nem is csoda.) De hát hiába; Annyi különböző nevű és rendű vállalat született az szabdalni a bürokrácia köteléutóbbi 13 év alatt, hogy azoknak létjogosultságán nehéz keit — hogy a papirtengerből azért meglásd a hamis pecsémár kiigazodni. Persze, hogy t*k mögött tolongó társadalmi bedőltek a pecsétes írásnak h«éket as. sokhelyütt, különösen közséRAB FERENC:
