Dunántúli Napló, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-30 / 178. szám

im. 'thUTjs 3c.

NAPLÓ

8

Vékony, meredekdőlésíí, gázos és gázkitöréses telepek művelése a donyeci szénmedencében

I! Bécsi liftsz-szénbéníászai

számos

széntelepe közül néhány csak egészen csekély vastagságú. E vékony széntelepek leművelése a bányászat gazdaságosságát nagymértékben emelné, mivel a beruházások fajlagos költségei így lényegesen csökkennének. Ezen felül nemzet- \ gazdaságilag is igen fontos, hogy csekély szénkinccsel rendelkező hazai bányászatunk minél tökéletesebben kihasználja a rendelkezésére álló szénvagyont. A nehéz pécsi bányászviszonyok mellett eddig megoldatlan kérdés a vékony telepek leművelése. Hogy a leművelés megfelelő gazdaságosságot érjen el, elsősorban ' e telepek gépi leművelésére, s ezen belül a szén fűrészeléssel való leművelésére kell gondolnunk. Ilyen irányú kísérleteket a pécsi bányászatban már kb. egy éve végeznek. A kísérletek változó sikerrel, a berendezés állandó tökéletesí- fősével jelenleg is folyamatban vannak.

Az irodalomból tudomásunkra jutott, hogy a szovjet bányászat nagy arányban fejlesztette a vékony, meredek- ciuiésű széntelepek gépi leművelését. Ennek ismeretében június és július hónapokban tanulmányi csoport indult a pécsi bányákból a Szovjetunióba a donyeci szénmedencébe. A választás azért esett erre a területre, mert a medence úgynevezett központi területe geológiai viszonyai sok tekintetben hasonlítanak a pécsi bányászat geológiai viszonyaihoz. Az itt üzemelő bányák általában 15—16 széntelepet művelnek, amelyek átlagos telep- t vastagsága 78 cm. A műre va- 1 ló széntelepek között hatnak a telepvastagsága 60 cm alatt van. A telepek dőlése 60 fok körüli. A fedü és fekü viszonyok lényegesen jobbak, mint a pécsi bányászatban. Tanulni ányutunk alatt négy bányaüzemet — Dzserzsinszkij, Ar- tyem, Krasznaja Profintéria és a 4-es sz. bánya és 2 kutató intézetet látogattunk meg A meglátogatott bányák a donyeci szénmedencében gázveszély és gázkitörés veszély szempontjából a legveszélyesebbek közé tartoznak. Fajlagos metán fejlődésük 30—35 köbméter/tonna között van. Átlagos művelési mélységük 600—700 méter:

llpnlpnn Vfllt számunkra, hogy

WCIICIlü TUI1 a nagy színgazdagságáról híres donyeci szénmedence bányáiban 45 cm telepvastagságig rendszeresen művelik a szén telepeket, sőt

kedvező esetben kísérleti jelleggel 25—30 cm va 'ag szén- 1 pék gépi jövesztését is tervbe vették. A vékony telepek leművelésé* jelenleg részben géppel, részben kézi erővel végzik. A gépi leművelésre nagyarányú kísérletekbe kezdtek, hogy kiküszöböljék a nehéz bányamunkát. E kísérletek méreteire jellemző, hogy egyidőben öt különböző típusú fűrésszel folyik a kísérlet, sőt egy-egy típusból több pél- oany van bevetve. A nagy anyagi áldozattal indított kísérletsorozatnak eredményei már kibontakozóban vannak, s biztosra vehető, hogy egy féléven belül megoldják a vékony, meredekdőlésű széntelepek gépi leművelésének kérdését. A szénjövesztő fűrészeken kívül számos fejtőkombájn és réselőgép is alkalmazást talál a vékony telepek leművelésénél.

A gázkitöréses telepekben a gázkitörés-veszély megszüntetésére egyedülálló kísérletet végeznek. Két egymástól 15 cm-re lefúrt 150 mm átmérőjű fúrólyukon keresztül láncos jövesztőkörmös fűrészt húznak át és a széntelepből 6—8 cm vastag réteget fűrészelnek ki, amelynek következtében a széntelep feszültsége feloldódik, gázát leadja és ezzel a gázkitörés-veszély megszűnik;

A gézveszély leküzdésénél kiterjedten alkalmazzák a védőtelepes művelést és a gáz- lecsapolást. Jelenleg 25 bányá-< ban végeznek üzemszerű gáz- lecsapolást, napi 350 000 köbméter metánleszívással. A gázt javarészt az üzemek kazán jaiban értékesítik;

Előrehaladott kísérleteket végez^ek

nélküli pajzsos fejtés és a hidraulikus szénjővesztés megoldása érdekében is. E kísérleteket úgy lapos, mint meredekdőlésű telepekben egyaránt folytatják; Alkalmunk volt egy 250 méter mélységben üzemelő meredekdőlésű széntelepeket művelő bányában hidraulikus szénjővesztés megtekintésére. Ez az üzem a teljes szénszállítást hidraulikus úton bonyolítja le. Igen jó teljesítménnyel üzemel.

Nagy fejlődés tapasztalható a bányagépek fejlesztése terén is. Jövesztő, szállító és biztosító gépek egész sorát alakították ki:

Ki kell emelni azt a nagyütemű kutató munkát, amelyet a Szovjetunió a tudomány és a gazdasági élet minden területén, így a bányaművelés fejlesztésének érdekében is folytat;

látogatási leink a

bányabiztonsági technikai kutató intézetében, a Makajevkai Kutató Intézetben. Itt 700 ember dolgozik a bányabiztonság fokozása érdekében. Számos világhírrel rendelkező szakember mellett 500 diplomás dolgozója van. Az intézetben különösen kiemelkedő eredményt értek el a bennünket is igen erősen érdeklő gázkitörésveszély leküzdésében. A gázkitö-. rés mechanizmusának megismerésében elért eredmények világviszonylatban egyedülállók és olyan bázisai lehetnek az új védekezési módok kifejlesztésének, amelyek reményt nyújtanak arra, hogy ezen súlyos veszélyforrást végképp felszámolják. A kísérletekkel foglalkozó irodalom az ősszel fog megjelenni a nyilvánosság előtt és bizonyára nagy érdeklődéssel fogja olvasni az e kérdéssel foglalkozó szakmai kör. Szovjet gázkitörésekkel foglalkozó kutatásokra az a legjellemzőbb, hogy ellentétben a nyugati kutatásokkal arra törekszik, hogy a gázkitöréseket teljesen felszámolja és nem elégszik meg azzal, hogy, a gázkitörések bekövetkezését a bánya számára egy kedvező időre korlátozza;

A gázkitörésveszélynek a Makajevkai Tudományos Kutató Intézetben végzett rövid tanulmányozása után ugyancsak rövid látogatást tettünk a Sztálinéi Bányászati Kutató

és Tervező Intézetben. Itt a Donyec-medencei szén telepek leggazdaságosabb és legcélszerűbb leműveléseinek módozatait dolgozzák ki, különös tekintettel arra, hogy a dolgozókat megkíméljék a nehéz fizikai munkától. Itt különböző ember-nélküli pajzsos fejtések változataival ismerkedtünk meg, amelyek egyelőre ugyancsak kísérletként vannak beállítva, de az eddigi eredmények biztatóak és reményt nyújtanak arra, hogy már a közeljövőben számos helyen felhasználásra kerülhetnek, megnövelve a bányák gazdaságosságát.

hogy a tanul- 'l mányút különösen a gázkitöréses 6zéntele pék művelésének kérdésében igen eredményes volt és sok tapaszlatot lehetett gyűjteni a pécsi bányászat számára. E megállapítás mellett nem szabad megfeledkezni arról, hogy a pécsi bányászat problémáit az itt dolgozó szakembereknek kell megoldaniok, mert a pécsi bányászattal azonos körülmények között dolgozó bányát nem találunk, s így a tapasztalatok lemásolását nem végezhetjük el, hanem az egyes nálunknál fejlettebb bányák tapasztalatait megfelelő mérlegeléssel és változtatással kell felhasználnunk bányáink fejlesztésénél.

Szirtes Lajos

bányamérnök.

160000 mázsával több búzánk lehetne

Búgnak a cséplőgépek, öm- ként. Ugyancsak itt 70 holdon

lik az acélos búza, a jövőévi kenyér. Telnek a zsákok, lezárják a mázsáló könyveket és mint mindig, számol az ember. Egész évi munkáját veszi ilyenkor revízió alá; „Jól csináltam-e? megérte-e amit tettem? Mit hogyan kellett volna csinálnom?“

Még nem véglegesek az eredmények, de máris látható, hogy az idén még jobban, mint az eddigi évekbe-n a termelőszövetkezetek Jóval maguk mögött hagyják az egyénileg dolgozó parasztokat.

Néhány példa akad erre mindenütt, így a siklósi járásban is. Az ivánbattyáni Ságvári Tsz őszi árpája 12,90 mázsát, a na gyharsányi Ságvári tavaszi árpája pedig az idén szinte rekord termésnek 6zámít — 12,69 mázsát adott holdanként; A kistapolcai Búzakalásznak 11.30 mázsás volt az őszi árpa átlaga, a villánykövesdi Alkotmány Tsz-ben pedig 14 mázsa őszi árpát csépeltek el minden holdról. A beremendi Dózsa búzája 11,50 mázsát adott holdanként A járási szakemberek véleménye szerint az eddigi eredmények azt mutatják, hogy körülbelül 2 mázsával jobb lesz a tez-ek átlaga, mint az egyénieké.

De vannak már példák más járásokból: termelőszövetkezetekből és állami gazdaságokból is. A Zengőaljad Állami Gazdaságban 1215 holdon 12,5 mázsa búza termett hold anHASZNOS SEGÍTSÉG

Nemrégiben egy értekezleten történt A mezőgazdaság ügyeiről való beszélgetés közben megkérdezték a jelenlévő tanácselnököktől: ki tudja megmondani, mi is a szakcsoport? A válasz — néma hallgatás;

Nem lepődtek meg ezen a siklósi járás vezetői, csupán megerősítette azt a régebbi meggyőződésüket, hogy a falusi elv- társak felkészültsége sok kívánnivalót hagy maga után. Ugyanis mór tapasztalták, hogy az alsóbb vezetők nem ismerik eléggé a pórt agrártéziseit és a kormány 3004-es rendeletét, ezt a két. nagyfontosságú mező gazdasági dokumentumot, amely a falusi

politikai munka alapja. Ha beszéltek is róla a parasztembereknek, akkor is csak á’taláno6ságban, frázisokat hangoztatva. Tehát a falusi agitá- ciót, a szócséplést, a sablonosság béklyója kötötte meg.

Ekkor határozták el, hogy ismételten napirendre tűzik az agrártéziseket és a kormányrendeletet. Most, az egyszer azonban nem szokásos értekezleten vitatják meg, hanem vizsga témája lesz. Vizsgáé, amely alól nincs kibúvó és amely gondos tanulásra serkent mindenkit. Először a járás, párt- és tanács apparátusában dolgozóktól kérték számon a tanultakat, majd a tömegszervezetek járási vezetőitől. Dicséretükre legyen mondva, a tizenhat különböző kérdésre pontos, jó válaszokat adtak.

Ezt követte a „második lépcső“. A járási vezetőkből több brigád alakult, amelyek a körzetekben vezettek néhány szemináriumot, majd itt is sor került a befejező aktusra, a vizsgákra. Párttitkórok, községi tanácselnökök, függetlenített elnökhelyettesek, földművesszövetkezeti és körzeti agronómusok, tsz elnökök, állami gazdasági és gépállomási vezetők vettek részt ezeken.

— A vizsgák általában jól sikerültek

«— mondja Paop elv- társnő, a járási pártbizottság munkatársa. — Minden bizonnyal a falusi politikai munka is eredményesebb lesz.

Lehet vitatna: helyes-e ez az iskolás

vizsgamódszer. Az azonban vitathatatlan, hogy miidenek- előtt a járás és a községek vezetői most felkészültebbek, részletesebben ismerik a fontos dokumen tumokat, a sok kedvezményt, amelyet a 3004-es rendelet nyújt a parasztság számára. S ez az alapja a konkrét, meggyőző, felvilágosító munkának, a mezőgazdasági termelés és a termelőszövetkezeti mozgalom fellendítésének.

egészen kiemelkedő eredmény is született — 16,5 mázsás átlagot értek él. A babarci Béke Tsz 25 hold őszi árpája 18, a kátolyi Uj Élet 50 holdem 12, a rózsafai Közös Ut 15 holdon 16,5 mázsás átlagtermést ért el. A bólyi Kossuth, amikor el. csépelték a 40 hold őszi árpát, 15,5, a majsi Táncsics pedig 16 mázsás holdanként! átlagot könyvelhetett éL Néhány példa ez.

Tény: ezek az átlagok nem érik él a múlt évieket, de tény az is, hogy az idén rendkívüli időjárásunk volt. És ebben a rendkívüli időjárásban bizonyosodott be: —* „Kedvezőtlen időjáráskor dől el: ki a jó gazda.“

Bár névszerint nem gyűjtötték még össze az egyéni gazdákat: kinek, mennyi termett, de az eddigi cséplést eredmények azt bizonyítják mindenképpen, hogy megyei átlagban sem lesz kevesebb a termelőszövetkezetek mázsába átszámított fölénye, mint a siklósi járásban. Ez pedig azt jelenti, hogy most, amikor számadást végzünk és megnézzük mi volt a hasznos az egyén és ország szempontjából, akkor bátran kimondhatjuk, — a termelőszövetkezetek munkája hasznosabb volt mindkét szempontból, az ország, az egyén szempontjából is. A siklósi járásban 1060 hold búzát vetettek a termelő- szövetkezetek és 9 489 holdat az egyéniek. Az eddigi átlagtermések azt mutatják, hogy a termelőszövetkezetek

ugyanakkora területen mint az egyéniek, 2120 mázsa búzával többet termeltek.

Ha a megyét vizsgáljuk ilyen szempontból, akkor még érdekesebb képet kapunk. A megyében az idén 87 019 hold őszi búza vetés volt. Ebből 7 285 hold a termelőszövetkezeteké, a többi az egyénileg dolgozó parasztoké. A termelőszövetkezetek — az eddigi tapasztalati átlaggal számolva — közel tizenötezer mázsával termeltek többet azonos területen, mint az egyéniek.

Ha azon a 79 734 holdon is termelőszövetkezetek gazdálkodtak volna és nem egyéni gazdálkodás folyik rajtuk, akkor mintegy 160 000 mámával több búzát adtak volna a baranyai földek, mint igy.

Ez pedig Pécs kenyér- és liszí- ellátását több mint fél évig fedezné. Nem kis dolog ez — nem bizony. Érdemes rajta egy kicsit elgondolkozni, mert ha gondolkodik az ember, akkor mindjárt rájön: ezért hasznosabb a termelőszövetkezetek, mint az egyéni gazdaságok munkája.

FENT és LENT

imememeMraesmesm

Az elmélet és gyakorlat egységéről

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága világosan leszögezi: hazáink termelőszövetkezeti mozgalmában

az egyszerűbb szövetkezeti formák eddig nem töltötték be azt a szerepet, melyre a mi viszonyaink között szükség volna.

Az általános lebecsülésből és

egyéb hibákból eredően e szövetkezeti formák egyike sem tudott — az fmsz-ek kivételével — tömegméretűvé válni, s csak a dolgozó parasztság elenyésző részét öleli fel ma is. A lenini fokozatosság elve érvényesítése érdekében ezen a helyzeten változtatnunk kell.

A magyar parasztság döntő többsége a fejlettebb szövetkezeti fompát még nem tette magáévá. Elsősorban a sok rossz példa, az erőszakoskodás, a kán* és hibás politika miatt. A Központi Bizottság kimondja: :.a magasabb

• társulások felé az út az alacsonyabb típusú szövetkezeteim korcefttüf vezet“. Ezt szóban mindenütt elismerik. Nem vitás: mezőgazdasági termel5- szövelkezetet mindenütt szervezhetnek, ahol ehhez megvannak a feltételek. De látni keli, hogy

a szövetkezeti mozgalomban mind nagyobb teret kell adnunk az alacsonyabb típusú szövetkezeteknek is.

Ezek szervezése megkönnyíti az átmenetet, elejét veszi az erőszakoskodásnak, az állami beruházás mellett a parasztság saját anyagi eszközeivel is elősegíti már ebben a formában is a kollektivizálás sikerét.

E tények ismeretében — sajnos —, a kommunisták, a vezető párt- és állami szervekben dolgozók egy része vitatja ezt a kérdést és szemben áll a gyakorlatban az egyébként helyes elvi tétellel. Nagyon sok a .magún“ vélemény abban: szervezzünk-e társulásokat, szakcsoportokat? — És ezek a vélemények rendszerint ellenkeznek a Központi Bizottság álláspontjával. Sokan, ha

nyíltan nem is mondják ki véleményüket, de ahol és amikor szó esik erről, lekicsinylőén nyilatkoznak. E tűrhetetlen állapot legfontosabb mutatója azonban abban jut kifejezésre, hogy ezt a munkát elhanyagolják.

A többség szerencsére megértette a lenini meghatározás lényegét. Ezek az elvtársak a gáncsoskodás ellenére is azt tartják szem előtt munkájukban:

ha egy alacsonyabb típusú szövetkezeti forma elősegíti a gépesítés növelését, ezzel megkönnyíti a parasztember munkáját, többtermelést eredményez, nagyobb hasznot hoz. Ez pedig jó a dolgozó parasztnak is, az államnak is.

Vannak emberek, vezetők, akik arra hivatkoznak és azért akadályozzák egyes alacsonyabb típusú szövetkezetek létrehozását, mert azt mondják: spekulálnak a parasztok, a szövetkezetét csak spekulációik megvalósítására akarják felhasználni. Ezek az emberek, vezetők nem ismerik a spekuláció pontos fogalmát, nem ismerik a követelményeket ezekkel a szövetkezetekkel szemben és ami a legérdekesebb: Leninre hivatkoznak.

Az igaz, hogy Lenin a parasztság egészének általános jeűemzésekor — a gondolkodásmódjuk tekintetében — mondott olyat, hogy: „..: amikor a paraszt, mint dolgozó gondolkodik, felfogása nagyjából megegyezik a munkásokéval, de mihelyt a piacon megjelenik mint eladó, akkor már ő is kapitalista módon gondolkodik”. Ez így van ma is. De súlyos tévedés ebből azt a következtetést levonni, hogy a paraszt mind spekuláns. Ez semmiképpen sem lehet akadálya az alacsonyabb típusú társulások szervezésének, alakításának ahol erre lehetőség van. Minden ellenállás, más, ferde nézet, vagy közömbösség csökkenti a Központi Bizottság által helyesen megjelölt elvek szabad érvényesülését, minden torzítástól mentes végrehajtását, akadályává válik az elmélet és gyakorlat teljes egységének.

A centralizmusból fakadóan kötelessége a párttagoknak és kommunista vezetőknek úgy dolgozni, hogy az elmélet és gyakorlat egysége között a lehető legkisebb eltérés se legyen. Helyes, ha mindenki kritikusan nézi és figyeli az eseményeket és a fent megszabott elvek helyességét. Ez jó dolog, mert sok hibától megóvja a vezető szerveket, ha erre felfigyelnek, de azért mégis van egy határ, ahol már káros a vita, a W-onvtsi!a,nko- dás, mert hátrá'*-*ín a munka sikerét Ha ezt megengednénk, akkor teret kapna a szószátyárkodás, a semmittevés, ez pedig súlyos hiba lenne. Emlékezzünk csak rá: egyszer, másszor tettünk mi már elvi engedményeket, csináltunk jobbra-balra elhajlást. Ilyet nem szabad többé megengednünk. Tartsuk be azt az elvet:

a vitának addig van helye, amíg határozattá nem emelkedik. Utána a határozatot egységesen, tudásunknak legmegfelelőbben hajtsuk végre.

Az általános érvényű marxista —leninista elveket pedig hamisítatlanul alkalmazzuk a gyakorlatban;

Ebbe a cikkbe — sajnos —, nem fér bele: hói, mikor, hány esetben tértünk el egyes területeken a párt- és kormányhatározatok maradéktalan érvényesítésétől. Emlékeztetőül azonban megemlítek néhányat. Itt van például az 1958-as 3004-es számú kormányrendelet, amelynek pozitív jelentőségét mindenki elismeri, aki a mezőgazdaság területén dolgozik. Nagy részét érvényesítik is, de néhány helyen ez is akadályokba, ellenállásba ütközik. Ennek is több oka van. Hasonló a helyzet a 10-es kormányrendelettel, vagy éppen a párt káderpolitikájában meghirdetett elvekkel. Ha vizsgálat tárgyává tesszük: a kiválasztás, az előléptetés, a kitüntetés, a nevelés és eltávolítás munkáját, amely lényegében a kádenrnmka gerincét adja, azt látjuk, hogy az eddigi igen komoly eredmények mellett több olyan negatívum is van, hogy a kiválasztásnál erősen érződik a sógor-koma, haveri „elv”, nagyfokú a közömbösség, helyenként pedig az eltávolításoknál az opportunizmus. Lehetne tovább sorolni és tényekkel igazolni az elmélet és gyakorlat között mutatkozó űrt. De nem ez a célom;

Azért nem ez a célom, mert tudom, hogy ez az űr nem ellenséges érzületből fakad és ha idejében felfigyelünk rá, elszigetelhető;

A mi pártunkban soha, senkinek ne engedjük meg azt a luxust, hogy mindenki fórumot kapjon egyéni elve hirdetéséhez a párt hivatalos álláspontjával szem ben.

Ne engedjük meg sehol, hogy egyes elvtársak hihetetlen energiával hirdessék „saját téziseiket“, miközben a pártét nem is ismerik, félremagyarázzák, vagy mélyen hallgatnak róla.

LIPCSIK ISTVÁN a megyei pórtbizottOf

főelőadója