Dunántúli Napló, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1958-07-29 / 177. szám

o NAPLÓ 1958. TÜLirS a». TETŐM ¥ ¥RWO TTfT hyáú A ba laton fény vési KlSZ-tábOfbSII »VVVVVTVTVVVVVVVVTTVTTfVVVVVVTfVTVTTTVVWVVVYTV* Csomagjaid készen várják a nyaralást. A pattanásig feszült bőröndben azonban egy kis ügyességgel még tudsz egy tenyérnyi helyet szorítani. — Ide mit tegyek? — Még egyszer körülnézel a nyári álomra pihent lakás­ban, aztán eszedbe . jut a hosszú utazás, meg az az egy-két elkerülhetetlen esős nap, amit úgyis kifogsz, akár a Balaton mellé, akár a Mátrába mégy, s gyorsan be­lecsúsztatsz egy könyvet a kiszorított szűk részbe. Per­sze, nem valami komoly, okos, tudományoskodó köny­vet, hisz pihenni akarsz, csak valami „könnyű”, szó­rakoztató olvasmányt, ami az ilmosltó utazást, az ólom- szürke borút napokat majd elviselhetővé teszi, ­— Ezt tessék majd elol­vasniI — figyelmeztetett jó- ' előre a Szikra Nyomda egyik szedője, — ilyent még biz­tos nem olvasottf SÚBATlfSR: ItufvcU című regényéről mondta ezt (a könyv üt készült a pécsi nyomda betűivel). Valóban Izgató, érdekes olvasmány a regény, bírom évvel a fran­cia eredeti megjelenése után fordították magyarra, így a mai francia prózáról ad hírt. A párizsi „Józsefváros" egyik szürke hatemeletes bérházi­nak tetején indul a mese. s ide is tér viséiza. Közben az író megmeriti az olvasót a „lenti" világ fényeiben is ár­nyékaiban; felvonulnak a külváros jellegzetes alakjai: a lokáltáncosnői, a vásári boxoló, a „Báré", katonák, olaszok, franciáik, „művé­szek" .. ■ Hőse, a ásrác", egy alig 16 éves gyerek, aki „lá­zadását", kisfiús természe­tességét és tisztaságát nem Hudja megvédeni, az alja vi­lág örvénye, mösnora össze- roppant ja. elpusztítja. 4 regény az amerikanizd- lódó nyugati élet szomorú rajza, ahol „egyre jobban meghülyül a világ”. Sajnos, az ábrázolásmód, a film és a riport technikája tuti megírt regény egészét beburkoló h íiper-naturalizmus nehezen engedi kibontani ezt a ta­nulságot. Edzett gyomrű. ol­vasó legyen, aki nem teszi le súlyos émelygéssel már az első tíz lap után a könyvet. Az élet szennycsatomája szakadt fel és öntötte el eze­ket az oldalakat. Egy vasút­állomás nyilvános WC-jének falára rajzolt ábrák és szö­vegek — hogy a könyv stí­lusánál maradjunk — kel­nek életre e sorokban. Hoz­zá a magyar fordítás mind­ezt a pesti zsargon váloga­tott kifejezéseivel adja visz- sza. Még nagyobb volt az álmélkodásiink MORAVIA: A tóinai tá*uf című regényének elolvasása után. Tudvalevő, Moravia a mai olasz irodalomnak egyik legtekintélyesebb alakja, akinek nevét már Thomas Mann nevével is hallottuk együtt emlegetni. S most itt van magyar fordításban egy tíz■ évvel ezelőtt írt regénye, amelyet — enyhén szólva — nem 16. hanem 32 éven fe­lülieknek lenne illő csak el­olvasni. Hőse egy utcalány, aki egyes szám első személy­ben mondja el élete történe­tét. Tagadhatatlan. Moraviá merész és nagy író, ez a könyve is megrázó olvas­mány. S ha Adriana csendes rezignációval nézi is élete sorát, ez a sors a felnőtt ol­vasóban indulatot szít és fe­lelősséget ébreszt. De a könyvből az erkölcsi állás- foglalás hiányzik, az írónak nincs etikai ítélete. A mű­vésztől persze elsősorban nem erkölcsi okítást várunk, de art joggal megkívánhatja az olvasó, hogy a jót jónak, a rosszat rossznak mutassa be. és nem fordítva. De mit szóljunk a regény utolsó so­raiban leszűrt ilyenfile böl­cselkedéshez: „Minden férfi­vel megeshet, hogy gyilkos lesz, s minden nővel, hogy pénzért ejadja magái," Ez nem ítélet, hanetn cini­kus felmentés a felelősség alól. Az érzelgősség és a la­pos filozofálás szaftjával nyakonöntött történet így csak megmarad annak, ami: egy bukott nő hamis öniga­zolásának. Mert hol vannak Moravia hősei a Karenina Annáktól, a Bovarynéktól. Stendhal asszonyaitól? Ezek az emberek puszta ösztön- lények, csak altestük és gyomruk van, az értelem, az intellektus hiányzik belőlük. HUsmUos A M ECSEKI LÁTHATATLANOK" (26) fi Körül mintha megelevedett volna a* erdő, előug- rottak a banditák a fák mögül és csoportba verődtek a gépkocsik körül. A „Gazda” az első kocsi vezetőjét szidta. — Mit csináljak? ~ tárta szét amaz a karját • majdnem^ elkaptak . 11 A kocsik egymásután betárolták a mellékútra, hogy megfordulhassanak. A fegyveresek felkapaszkodtak <5* a vezetők késedelem nélkül indítottak. A „Gazda” az első kocsi vezetője mellé ült Dohogva kapaszkodtak felfelé a gépkocsik, hogy aztán a déli lejtőn fékevesztetten száguldjanak le. A kanyarokban a hátul ülő és álló banditák káromkodva ^rrtoltak egymásra. élesemet, cáros nyugati határához közeledtek már, amikor tsapatban jpc oldalán lövéere készen tartott fegyverrel két tcdvái («sízeevvi^a bukkant fel Egyikük jelzőtárcsát emelt — Nagyon 1 postám. Es cs.ít, pkocai megugrott, mint a paripa. Ugyanekkor olysorozat repült a vezetőfülke mögül a kar- ppatákra. Azok hirtelen mozdulattal az árokba < magukat. A második gépkocsi is vad iram­vette az elsőt, de a karhata lm isták sem marad- .lenül. Az árok fedezékéből jól irányított lövé- p*,repítettek a gépkocsik gumikerekébe. A hátul ***sh<uidó tehergépkocsi vad táncba kezdett, cikk-cakk- leítA^írált az út egyik oldaláról a másikra, míg véfül- ké»*a>nagy csattanáasal ütközött egy fának, s utasait nagy jen szórta az erdő fái közé. H«rr A lövöldözésre karhatalmieták rohantak elő, s úgy J^Jizedték össze a jajgató, káromkodó banditákat, mint a fiié gyerekek a fákról lerázott cserebogarat. A gépkocsi­ja vezető a harmonikává lapult fülkében feküdt, össze­* tört bordákkal, holtan, egy bandita egy ia S ebben van ezeknek a könyveknek a veszélye: a két részben, húsz fejezetben és félezer oldalon exhibicio- nált szexualitásnak nagyobb a vonzása, mint a taszító ereje. — A különös csak az, hogy a magyar könyvkiadás nak mi szüksége van erre a nálunk újabban egyébként is fölösen termelt irodalmi erotikának az importálására? E különös, felemás érzést keltő olvasmányok után őszinte örömet és felüdülést okozott a Szépirodalmi Ki­adó nyári meglepetése: A tiUűH^i tkUóUoe. című versgyűjtemény. S kedves olvasó, aki nyárt sza­badságodat a Balaton mellett töltőd, ne feledkezz meg erről a könyvről: a szúnyog­hálónál is fontosabb, hogy ott legyen csomagjaid kö­zött. Azt mondják, vers-ked-: velő nemzet vagyunk, s le-, het-e nagyobb gyönyörűség annál, mint ha a táj és a: természet szépségeire költők; szava nyitja fel szemünket.' Előtted a tó változó, ezer színében, nem tudod kifejez­ni érzésedet, vedd hát e kö­tetet, s olvasd ezeket a ver­sekét, amelyekét magyar költők írtak a „magyar ten-, gerről”, A könyv Fejér Antal közel j kétszáz éves Balaton-dicsé-: rö leírásától a mai legfiata­labb költőnemzedékig fogja össze azokat a verseket, ame­lyeket a Balaton múzsája ih-| letett. Hatvan költő, köztük: Csokonai, Berzsenyi, Kis- • faludy. Szabó Lőrinc, Illyés', Gyula, Takáts Gyula. ■. más-\ félszáz költeménye másfél-: száz pillanatát ragadja meg a tó fölött elszálló időnek. Keszthely, Szigliget, Bada-j csony, Tihany, Füred, Szán-' tód partjai villannak meg a: versekben, vihar és verő- fény játszik a hullámokon,; kihallod « sirályok sikongá- sát, a fakutyák iramlálát, lá­tod az öreg halászt, a vitor­lásokat, a présházakat, s fel-' sóhajtasz: be szép, be cso­dálatos.ti A legvonzóbb idegenforgalmi btadekemél is színesebb, változatosabb olvasmány se a kötet. Mert a táj szépségének meglátá­sára is igazin a költők tud­nak megtanítani. S önkén­telen kiszakad s sóhaj, mi­lyen jó lenne, ha a földrajz tankönyveket is költők lr-: *dk! Az ontológiát kilenc ma­gyar festő tizenkét balatoni; tárgyú képe díszíti. TÜSKÉS TIBOR A Pobeda begördül, 94 jó fiatal torok pedig rázendít a ,Fel vörösök, proletárok!”-ra. Megérkeztünk Balatonfeny- vesre, a megyei KlSZ-bizott- ság vezetőképző táborába. Kise Dezső elvtárs, a me­gyei ‘ KISZ-bizottság titkára alig szabadul meg az út porá­tól, máris előadást tart „Mi­lyen legyen a jó KlSZ-veze- tő?“ címmel. Én tájékozódom. „Beethoven ssimf éniája” Nagy, betorv- kerítéssel kö­rülölelt telek, fölöttünk fe­nyőfák zúgnak. A „villamosí­tott sátrak” is a fenyőfák tö­vében. helyezkednek el, kör­nyéküket szépen felgereblyéz­ték. A puha, humuszon föld úgy süpped, mintha perzsa­szőnyegen járnék. A tábor parancsnoka, Sáro­sáé/. Gyöngy elvtáxs, a pécsi járáén KISZ-bizottság titká­ra tájékoztat a tábor életéről. Amint mondja, kéthetes tur­nusok váltogatják egymást, je­lenleg pécsi, siklósi és a mo­hácsi járásból jött kiszedek ta­nulnak a táborban. Hétfőn ér­keztek meg. Hatkor kelnek, öt pear múl­va tornáznak. Az első napok­ban még ki kellett néhány lustálkodó! zavarni az ágyból, de ma már remekül gyakorol­ják „Beethoven szimfóniájá”-t a mohácsi járási KlSZ-titkár vezetésével. („Beethoven szim­fóniája tábornyelven: guggo­lásba ereszkedik az ember és úgy mozgatja az ujját, mintha zongorázna.) A tornát tisztálkodás és sá­torszemle, zászlófelvonás, lét- s/.ám jelentés és szol gála felosz­tás követi. Az ügyeletes a tá­borvezetőségből, a napos pe­dig a hallgatókból kerül ki. A napos nemcsak dirigál, ha­nem dolgozik is, e pillanatban például fát fűrészel a konyhá­nak KISZ kulturális tevékenysé­ge”, „A vallásról” és így to­vább. A kiszisták leleírt jegyzet­füzetéiből, a' Kiss elvtárs elő­adását követő fergeteges taps­ból csak arra következtethet­tem, hogy nagyon szeretik eze­ket az órákat. Heller Gizella magyarbólyl, Markovics Má­ria áladon n t már lőni és Hor­váth Ferenc károlymajori ki- szesek arról beszéltek, hogy miképp fogják hasznosítani otthon a tanultakat. Az ebéd utáni szabadidő le­vélírással,. kugllzással, ping- pongozással. alvással szokott eltelni. A fürdést kihagytam, hiszen mit is csinálhat az ép­kézláb fiatal jó kőhajításnyira. a Balaton partjától? (Csak az „időjárásfelelős” is a kedvük­ben járna!) Vidám percek „Szégyemfa“, „becsületszóda1' Délután 1. órakor ebéd, dél után 5­ig csöndes pihenő. A tábori KISZ-szervezet ek­kor szokta megtartani gyűlé­seit, Amint elmondották, ép­pen tegnap értékelték a tur­nus eddigi életét. A KISZ- szervezet rendezvényeit nagy aktivitás jellemzi, Mindent a nevelés szolgála­tába állítanak. Csak néhányat az eszközök közük A parancsnoki sátorral szemben szegy epia magaso­dik. Közönséges fenyő, csak a törzsére szegeit keresztiét' kü­lönbözteti- meg a többitől. Ide­akasztják az elhagyott holmi­kat (törülközőket és egyebe­ket). Az egyik kétszemélyes ki­csiny, katonai 6átor gödröt rejt magában. A gödörben szó­davizet tartanak. A sátort nem őrzi senki: ha valaki in­ná akar, odamegy, húsz fillért tesz a pénzestányérba és tölt magénak. Az előző turnusban a pénz mindig több volt, mint az elfogyasztott szóda után lennie kellett volna, — Most is így lesz. Az első napokban százforin­tosokat, fényképezőgépet, töl­tőtollat és egyéb értékeket hagytak a parancsnoki sátor asztalán. Sohasem veszett «I A kisee&ek nem men­nek vidám­ságért a szomszédba. Még az első turnusban tör­tént. A táborvezetőség össze­hívta a kiszeseket és Svábszki Antal zordan rászólt egy fiú­ra és egy leányra: — Álljatok fel! Pipacsszínben álldogáltak, azt hitték, hogy rossz fát tet­tek a tűzre. A többiek szerel­mi kapcsolatot gyanítottak és lélegeztvisszafojtva vártak. —- Elvtársak! A tóborvezető- séfl megtudta, hogy születés­napotok van! Az egész tábor nevében gratulálok! — mond­ta Svábszki elvtárs és átnyúj­tott egy tábla csokoládét. Óriá­si meglepődés, fergeteges taps, a gyengébbek könnycseppet tö­rölnek titkon, mert ki hitte volna, hogy erre is gondol a vezetőség? Tibi, a tábor kedvence Mozgalmi dalok, előadások Reggeli semmi. mozgal­mi da­j Halászlé lókat énekelnek. Ennek Kocsis József kultúrái („civilben” ka- coótai KISZ-titkár) a felelőse. Svábszki Antal elvtáns a tá­bor e<gyik vezetője szerint, a gyönyörű mozgalmi dalok rendkívül jó hatást váltanak ki a fiatalok között. Egész nap vidámak, még szabadide­jükből is chidolgutják. 9-től 1-ig előadást tartanak. Néhány előadás címéből is látni lettet, hogy komoly ta­nulásról van szó: „Alakítsuk alapeawvezeteinkei ifjú kom­munista közösségekké”. „Falu­si KlSZ-azervezeteínk felada­tai a mezőgazdaság szocialista átszervezésében ”, „Együtt az ifjúság tömegeivel a szocialis­ta Magyarországért!“, „A Miközben a tá- boré'.etiől be­széltünk Sáró- sácz elvtárssal, teherautó gör­dült be, s hatalmas, 4—5 kilós kövér pomyokat raktak le ró­la. A hallgatók felszisszentek az örömtől, amikor meglátták. Ezen a napon tojásoslev«6t, kirántott halat és barackot adtak ebédre, de ha úgy tet­szett,' halászlét is lehetett kér­ni. Ezzel nem azt mondom, hogy mindsnnap pontyot esz­nek. Főznek tökfőzeléket is, méghozzá jól elkészítve, mert mindenkinek ízlett.. Reggel annyi tejeskávőt isznak, — amennyit csak akarnak — kü­lönben nem is sorolom tovább. Vagy tizenöt fiataltól érdek­lődtem a koszt iránt, mind dicsérte. Horváth Tibi nél­kül nem lehet a balatan fenyvesi­ekről írni, 0 a tá­bor kedvence. 12 éves pöttömnyi kis kö­lyök, mamája a tábor sza­kácsnője. Jelleme« gyerek, állja a sza­vát. Lepedőket, pokrócot és sátorlapot hajtogat a raktár­ban, levélpapírt, bélyeget és cigarettát hoz a kiszeseknek a boltból, részt vesz az egyik sátor patronáláséban. (Kis, egyszemélyes sátrában nagy­szerűen rendel tart.) Amikor néhány fiatalt felelősségre von­tak fegyelemsértésért, Tibi­vel nem lehetett bírni! Elment a bűnösökhöz és — töredel­mes vallomásuk meghallgatá­sa után — odaállt a táborve­zetők elé, akiknek becsületsza­vukkal kellett megfogadniok, hogy a rakoncátlankodókat nem küldik haza! Mondom, mindenki szereti. Amikor eljöttem, elmesélték, hogy a táborvezetőség az esti parancskihirdetés során példa­képül állítja a tábor elé, meg­dicséri és labdával jutalmaz­za a csupatűz munkásgyer**- ket, (Magyar) MÉSZÁROS F.: A MECSEKI „LÁTHATATLANOK” T7 ról csüngött le élettelenül, de fegyvere még ott k s nyakában lógott: A „Gazda** kocsija sértetlenül száguldott tovább. A vezető szinte homlokával érintve a szélvédőt, tapos­ta a gázpedált, a hátul ülő banditák pedig a platóra kuporodva, tüzelésre készen markolták fegyvereiket. Látták, hogy ml történt a második kocsival, de egy­nek sem jutott eszébe, hogy sajnálkozzék, örültek, hogy menthetik a saját bőrüket. Egyedül a kócos Mari kockáztatott meg egy sóhajt: — Na, szegény fiúk kikéezültek. A szigetvári műútra érve jobbrafordutt a kocsi és teljes gázzal rohant tovább Szentlőrtnc irányába. A szentlőrinci őrsön berregett a telefon. — ::. felkészülni a várható támadásra — hallotta az ügyeletes — négytonnás tehergépkocsin banditák közelednek. Az ügyeletes letette a kagylót, s felállt, hogy intéz­kedjék, de az ablakon kitekintve, látta, hogy éppen az őrs előtt húz el vad iramban a tehergépkocsi. Fel­tépte az ajtót és egy ugrással kinn termett, de nyom­ban vissza is ugrott, mert lövedékek fütyülték körül vijjogva. A telefonhoz ugróét és a aellysi járási pa­rancsnokságot hívta. A banditák kocsija azonban nem érintette Sellyét. Így, megfogyatkozva már nem merték kockáztatni az áthaladást a nagyobb kóaeégoken, ezért nagy varga­betűvel, dülőutakon Igyekeztek megközelíteni a ha­tárt Talán nyolc kilométerre lehettek már csak a ha­tártól, amikor a motor akadozni, köhögni kezdett, meg-megrángatta utasait, végüiis megállt. A vezető káromkodva kászolódott ki a fülkéből. — Bfogyott a benzin — jelentette ki. 78 mészáros f.: A MECSEKI „LÁTHATATLANOK" — Marha — dühöngött a „Gazda” — arra se volt eszed, hogy megtöltsd a tankot? — örültem, hogy kilóghattam a kocsival:-.! Tanácstalanul állt az egész vezérkar: a „Gazda”, a Tigris, Dodó, Lala, Mari. Kobra szárnyaszegetteri ácsorgóit és időnként a szemüvegéhez kapott, hogy megigazítsa. Nem így képzelte a befejezést. Hitt ab­ban, sőt nemcsak hitt, meg volt győződve arról, hogy a Mecsek fegyveresei a kényszerű taktikázás után hir­telen rohammal beveszik a várost, s ugyanilyen gyors rohammal hódítják meg a nép szívét. A népét, amely­ben, úgy hitte, él még az ősi virtus és él a hősök, az igaz, nagy hazafiak tisztelete. S most itt áll egy teher­autórakomány felfegyverzett ember között, akik nem­csak a másfélszázezer lakosú város, de még egy né­hány embernyi batárőrszakasz ellen sem mernek ro­hamot indítani, inkább azon tanakodnak, hogyan le­hetne kockázatmentesen átcsúszni a határon. így. Csúszni. i: Mint valami gyáva hüllő..: A Tigrisre pillantott. Benne látta eddig azt az embert, akiben erély és hit összpontosult Vajon mit tesz ő, mit gon­dol? Azonosul-e a többivel, gyáva csúszómászó lett-e belőle Is? A Tigris fejében hasonló gondolatok forogtak. No, nem;ii nem az „átcsúszás” ellen volt kifogása. Reáli­sabban mérlegelte a helyzetet. A Mánfa melletti talál­kozásig valami homályos tiszteletfélét érzett a „Gaz­da” lránt. Bátornak, előrelátónak, jó szervezőnek tar­totta. öreg katonákat is megszégyenített néha intéz­kedéseivel. Ha utasítás érkezett tőle, sohasem habo­zott, hogy azonnal és a lehető legjobban teljesítse. De az az éjszakai vesszőfutás a sötét erdőben.. A bandának az a szégyenteljes szétmorzsolódása?:. j (Fglytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents