Dunántúli Napló, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-27 / 176. szám
8 S AP 10 1958. JÜLICS Mi Minden faluban megtárgyalják a stockholmi békekongresszus felhívását Néhány nap múlva összeülnek Pécsett a Baranya megyei békebizottság tagjai, hogy megtárgyalják a stockholmi békekongresszus felhívását és azt, hogyan tud Baranya népe hozzájárulni a békemozgalom célkitűzéseinek megvalósításához. Az ülésen a 15 tagú békebizottságot tíz új taggal bővítik, hogy még jobban kiterjeszthessék tevékenységüket a megye városaira és falvaira. Az új tagok megválasztásánál arra törekszenek, hogy újabb rétegek képviselőit kapcsolják be a békemozgalomba: így például a háziasszonyokat, a szövetkezeti dolgozókat, a nemzetiségi lakosságot. A baranyai békebizottság tervbe vette, hogy augusztus első felében a bányászlakta Komlón és a mezőgazdasági jellegű Siklóson, vagy Mohácson békenagygyűlést rendeznek, amelyre meghívnak egy-egy Stockholmban járt magyar békeküldöttséget is. A nagygyűléseket a béke- és a népfront-bizottságok készítik elő úgy, hogy azok egyúttal impozáns tüntetések legyenek a csúcsértekezlet mielőbbi megtartása, a közép-keleti helyzet békés rendezése és a nukleáris fegyver-kísérletek haladéktalan betiltása mellett. Augusztus hónap folyamán a megye valamennyi községében — még a legeldugottabb településeken is — tartanak békebeszélgetéseket. Ezeken elsősorban a „legérdekeltebbek”: az anyák és a feleségek vesznek majd részt. Dr. Münnlch Ferenc megkezdte szabadságát DOKTOR C/R, KÉREM... Hosszúhetényben, ott, ahol a Komló felé kígyózva vezető országút meredeken emelkedik, vadszőlővel befuttatott, gyümölcs- és fenyőfáktól övezett házban lakik dr. Rodler Miklós orvos és családja. Amikor meglátogattam, éppen rendelt. Az előszobában édesanyjuk karján ülő síró kisgyermekek, idősebb, fiatalabb férfiak várakoznak, s beszélgetnek. Az egyik betegségéről panaszkodik, a másik arról beszél, hogy még nem ismeri az orvost, mert csak alig néhány hete jött a községbe. Az orvos rendelőjében íróasztal, fogászati szék, üveges műsze rszekrény, vizsgáló ágy. Csak pillanatok jutnak a beszélgetésre, annyi, míg az egyik beteg kimegy s a másik bejön. — Június elsejével nevez tek ki ide körzeti orvosnak — mondja Rodler doktor — 1953- ban végeztem Pécsett s azóta a járványügyi állomás laboratóriumában dolgoztam.:: Mondaná tovább, de nyílik az ajtó, s belép egy fiatal- • ember. Az egyik lábára sán- | tít. Javul doktor úr kérem, javul — mondja s mutatja a lábát. Most már mosolyogva meséli el, hogy itt dolgozik a vasútépítésnél, s néhány napja a lábára esett egy vasbeton- oszlop. — Kapom ám fel a lábam, mint a népi táncosok, cibálom le a csizmát róla, s látom, hogy a hüvelykujjamon nincs köröm. Bent maradt a csizmában. Fájt is rettenetesen, de most már tűrhető. A doktor leveszi a kötést a lábról, s tisztát tesz rá: A jövő héten remélem már mehetek dolgozni —■ mondja a fiatalember. — Oíf a három gyerek, útban a negyedik . t j — Mehet, mehet, a jövő héten már táncolhat is — tréfál az orvos, miközben a fiatalember kibiceg a rendelőből: — Most kaptam meg ezt a lakást, nagyon örülök neki —• mondja Ródler Miklós, folytatva a beszélgetést. — Szép. három szoba összkomfortos épület. A tanács segít mindenben, elintézik azt is, hogy betonjárdát építtetnek a ház köré . .« másik orvosa szabadságra ment s őt is helyettesítem. Naponta átlag 50 beteg keres fel. Különösen sok a sérüléses. Vasútépítők, országútépítők dolgoznak itt. Nem ártana, ha a munkavédelmi szabályokat jobba'n betartanák, illetve betartatnák. Újabb beteg lép be. — Doktor úr kérem, valami beleesett a szemembe — mond ja s mutatja könnyező szemét. Az orvos megnézi, aztán leülteti a székbe. — Homokszemcse, majd mindjárt kivesszük — mondja s máris nyúl a műszerért. Egy mozdulattal kifordítja a felső szemhéjat s a vattásvégű kis pálcával kiemeli a homokszemcsét: A páciens nagyot sóhajt, pislog egy kicsit s aztán hálálkodik: — Nagyon leöszönöm, doktor úr, tudja már az éjjel sem tudtam aludni. A fene egye meg ezt a kis vacakot, milyen kellemetlenséget szerez az embernek, Az orvos felírja a beteg névét, címét, aztán kézfogással búcsúznak. Milyen egyszerű is az orvosi vizsgálat, kezelés — nálunk: — A betegek gyógyítása csak egyik része a munkánknak —* mondja: — De van közegészséügyi feladatunk is. Oltások, iskolák ellenőrzése, kutak vizsgálata, üzletek ellenőrzése, anya- és csecsemő- védelmi tanácsadás Ismét nyitik uz ajtó Egy harminckét év körüli férfi lép be: — Doktor úr kiérem, berekedtem — suttogja: — Lakodalomban volt és sokat énekelt, meg sok hideg sört ivott — állapítja meg a ..diagnózist* nevetve. Aztán megvizsgálja s orvosságot ír fel. Közben mesél tovább. — Tudja, most különösen sok a munka, mert « község Egy édesanya karonülő gyerekét hozza be. A gyerek sír, rúgkapál, alig győzik csi- títgatni. Aztán amikor az orvos egy üres gyógyszeres dobozt ad a gyereknek — megnyugszik s nagy szemekkel nézegeti a színes „játékot”. Most már akkor sem zavartatja magát, amikor a doktor bácsi megvizsgálja. Bizony, bizony, megfázott a gyerek s a mandulái is dagadtak. Kap egy kis penicillint; — Holnap ismét hozza el —• mondja az anyának; Nagyon sokrétű egy orvos munkája. Csak nézem, milyen gyorsan és pontosan dolgozik. Most még az adminisztrációs munkát is neki kell elvégeznie, mert az adminisztrátor szabadságon van; — Milyen tapasztalatokat szerzett másfél hónap alatt, szeret-e itt lenni? — kérdem. — Nézze — tárja szét a két kezét — van szép lakásom, rendelőm, amely már csaknem teljesen felszerelt, van majd két és félezer forint fix fizetésem, hát panaszkodhatom? — És szabadideje? — Az is akad. Amennyi kell, annyi jut. De hát, aki orvos, aki ezt választotta élethivatásnak, az számoljon azzal, hogy nem napi nyolc órát kell dolgoznia ... Nem bizony. Mert ha itt befejezi a rendelést, akkor felkap kis Csepeljére s meglátogatja körzetét: Hirdet, Hársas- telepet, Martonfát. Este van, mire hazaér. A rendelő hátsó ajtaján kopogtatnak, s egy kisfiú dugja be a fejét: — Apa, elestem — mondja s mutatja meghorzsolt könyökét. — Hát tessék kérem befáradni a rendelőbe — mondja „komolyan”. —* Adta-vette kölyke, mert mindig ugrándozik — korholja fiát. aztán „elsősegélyben” részesíti. Amikor a gyerek kifelé megy, utánaszól: — És a fizettaég? Te nem vagy biztosítva! A gyerek hirtelen megáll, visszafordul: — Majd ha megnövök, fizetek — mondja nevetve s szalad ki az udvarba tovább játszani; Kint az előszobában várakoznak a betegek, így már csak annyi idő jut, hogy megkérdezzem: hova megy szabadságra? — A Balaton körül szeretnénk túrát tenni a feleségemmel. Tavaly a Mátrát jártuk végig. Fölülünk a kis Csepelre s „porzik az út utánunk"; is Több idő nines a beszélgetésre, mert ismét nyílik az ajtó s már a küszöbről hallatszik: “ Doktor úr, kérem ■.; s GARAY FERENC Dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke megkezdte évi rendes szabadságát. Dr. Münnich Ferenc szabadságát Bulgáriában tölti el, s ott tartózkodását felhasználja arra is, hogy meglátogasson bolgár városokat, falvakat, üzemeket és szövetkezeti gazdaságokat és' találkozzék régi barátaival. A kormány elnöke ma délelőtt a ferihegyi repülőtérről utazott el. Feltárják a római villát Augusztusban megkezdik a Szőlészeti Kutató Intézet Mária-telepén lévő római villa maradványainak feltárását. Az ásatásokat dr. Fü- lep Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója vezeti majd. Az ásatások anyagi fedezetéről a III. kerületi tanács gondoskodik. Hivatalos nyeremény jegyzék A lottó 30. játékhetére beérkezett 2 562 290 lottószelvény. A nyertes szelvények között felosztásra kerül 3 843 435 forint, öttalálatoa szelvény nem volt. Négy ta- látot 12 szelvényen értek el, a nyereményösszeg egyenként 160143,75 forint, a há- romtatálatos szelvények száma 2 009, a nyereményösz- szeg egyenként 478 forint, két találatot 62 764 szelvényen értek el, egy-egy kéttalálatos szelvényre 15.30 forint nyeremény jut. A megyei tanácsülés napirendje A Baranya megyei Tanács augusztus 14-én tanácsülést tart. A tanácsülésen dr. Nemes Alajos alezredes, megyei rendőrkapitány ismerteti a társadalmi tulajdon védelmét Baranya megyében. Utána Földvári János, a megyei tanács elönkhelyet- tese beszámol a mezőgazdaság időszerű feladatairól, különös tekintettel a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésére. A tanácsülésen számos tanácsrendeletet is alkotnak. így többek között a kukoricaszár betakarításáról, a Baranya megyei Fürdőügyi Bizottság felállításáról és a házfelügyelők feladatairól. 'Páll 'JóMsefi: Lakj csak az Olymposon Ott a helyed, lakj csak az Olymposon fegyveresen. Nem hívtalak. Maradj a lakodban és nevelj rózsafákat, ojts be cseresznye' a kertek napos végén méheket fogj kasba és szánts, mint a paraszt, kalapálj kocsitengelyt, mint a falu kovácsa. Ha verekedni akarsz, hát neki, verd torkába bősz dárdákat annak, aki kíván. Nekem hagyd meg a várost téglaszagával, felébredt falvaim árnyas mosolyát, gyárakat, a bányák sötétjét, rétek aszott szénáját, mezők búzáját. A Földemet akarom. Hagyd, ez az enyém, mert kezeidre csapok. Nyomorult istenke, ki csak a bajt hoztad el rám. Ki öröktől pusztulást hoztál. Sebet. Hot lennénk már, mi, az utódok, ha te nem lennél? Eles gyilokkal a kezeim közt bambán bámultalak. Ügy néztem fel Hozzád, aki rámléptél. Es később is pislogtak szemeim, amint abba a fénybe néztem, mi körülvett. Áldozatot is mutattam be neked bolondmódra, a kerge, hogy megöljem azt, aki testvér, hogy letiporjam azt, aki velem egyet akar. Hol voltál te, hol? és segítettél-e nekem, amikor azok ellen menteni, akik gyakoron előcitáltak? Nézd, mit csinálok a fegyvereidből. Traktorrá szelídült tankok húzzák az ekémet, árkokat robbantok azzal a víznek, mivel városokat sorba a tala jra döntöttél, új nemzedéket nevelek a verssel, mivel milliókat kergettél a halálba. Élni tanultam meg, hogyan félnék hát tőled. Ha meg lejössz, visszazavarlak vagy megöllek. Azt is, aki lehívna. Bánat, cuntlty m*nmúlik el soUo> A bánat úgy lengi körül ezt a kis fonyadt öregasszonyt, mint táncosnőt a könnyű fátyol. Érezni, majdnem látni a hullámzását, ahogy eltakarja szemében a fényt, vagy az ujjai végére libben, s a görcsös ujjak megremegnek. És nincs tőle szabadulás. Ott állt a szociális otthon árnyas fái alatt, kicsin és feketén, görnyeaten és fáradtan. Mikor a gyerekeiről kérdezték, összezsugorodott, megrebbent és riadtan nézett körül, mint egy sarokba szorított őz. Engedelmesen leült a padra és vallott. — Nem tudom, mi történt velük. Olyan jó fiúk voltak, mind a három. De aztán megnőttek, megnősültek és .. . — A homlokához nyúl, mintha pókhálót akarna lesöpörni onnan. — Mink nem. voltunk megesküdve az urammal. Napszámos volt, meg kocsis, bányában is dolgozott. Mindig a pusztákon jártunk, aztán csak így maradtunk. A fátyol egy pillanatra eltűnik, a barna kis arc barázdái elsimulnak, a vékony hang ellágyul. — Nagyon jó ember volt szegény... Nem merek utána nyúlni, arra a mérhetetlen hosszú útra, amelyen most negyven évet visszaszállt. Kis ideig hallgat. Aztán gyöngét, kicsit, fuldoklót sóhajt és folytatja. — Ottmaradtam a háború után a három kisfiúmmal. Én meg elmentem ■lolgozni a kőművesekhez. Hová mehettem volna máshoz, de mondtam, ne üssék ezeket a gyerekeket. A legidősebbet aztán otthon fogtam dajkának, hogy a másodikat legalább beírathassam az iskolába. Járt is négy osztályt. Aztán a második fiam. is végzett iskolát, kőműves lett. de jó ... nagyon jó! A legidősebb fiam — magyarázatul hozzáteszi: — a ilerislendi Imre, mert mind az apja nevén van... az is kőműves, de az is nagyon jó. Mind a ketten jó kőmű- r, *eL- A leakisebbik az nem szeretett dolgozni, csak úgy éppe-nhogy. Huszonnégy éves koráig nem is dolgozott. Én hol a kőműveseknél voltam, hol szőlőbe jártam, ide-oda .., Aztán elment az utcaseprőkhöz. Aztán mind dolgoztak és meg is nősültek. A zt mondja a legidősebb nekem ak- kor, az Imre, hogy leveszem én már a sajtárt a maga fejirül... de aztán ... Egyszer találkoztunk az utcán, aztán megcsókult, hogy mama, me haragudjon ... de hát a felesége... — a hangja úgy suttog most, hogy érteni is alig lehet — írtak nekem egy levelet ide, hogy nem is akarnak tudni rólam, és nekik ne is írjak! Pedig __emlékszem, mi lior a hatóságnál azt mondták egyszer, hogy bánjak jól velük, és adjak meg mindent nekik, mert én voltam a gyámjuk, akkor otthon azt mondta az egyik: lássa mama, ott is megmondták, bánjon jól velünk ... aztán hozzámtör- leszkedett és azt mondta: engedjen el moziba! El is engedtem én öltét, és lassanként már tudtam őket öltöztetni is.... Dehát később, amikor megkaptam a személy azonos ságim, akkor már az ö nevük is más volt, meg az enyim is és akkor azt mondták, én már nem tartozom hozzájuk, mehetek... A száját olyan kicsire szorítja össze, mintha le akarná nyelni, ami a torkát szorongatja. Ettől lehetnek a szája körül azok a ráncok ... — Kaptam aztán a lakásomért, amit eladtam nemrég, háromezer forintot. Akkor odamentem a legidősebbhez. Három gyerekük van nekik... De két hét múlva azt mondták ... a felesége .. ; jaj, meg se akarom mondani.. i azt mondták, hogy — takarodjon! Azt mondták, megettem azt a pénzt. Hová menjek? lementem a másik fiamhoz, enni adott, át’ aludni nem lehet, azt mondta. Akkor aztán elmentem egy komaasszonyhoz... A legkisebbik, az a legkomiszabb.:> (Nem lehet azt elmondani, hogyan hangzott ez a „komisz". Érzett rajta az • csepp, ami megmérgezte ennek a kis öregasszonynak a szívét, de mégis csupa lágyság volt és mentegetés.;.) Nem ivott az addig, amíg meg nem nősüU, de akkor a felesége, hallottam, mondogatta neki, hogy igyál, papa, igyál, papa, aztán egyszer meg is ütött.;; megütött..; Tenyerét az arcára szorítja és újra csönd lesz egy darabig. — Mikor én ide bejöttem, egy krajcárom se volt. Nelcem a gondnoknő adott 50 forintot ajándékba karácsonykor ..; Nem, nem fizetnek most se. pedig a törvény megítélte. Énnekem nem is kellene, csak... ha én meghalok, nincs is, aki eltemessen engem. Nem lehetne valahogy megkapni azt a pénzt? Hogyan fognak eltemetni? .: i Nyugtalanul tördeli a kezét. Másra már nincs szüksége, nincs szüksége „földi javakra", csak a temetés fáj ... Az fáj, hogy majd a halálba is olyan egyedül megy. — Ezt tették velem az én gyerekeim — a szavak súlyosan koppannak, a fáradt, fakó kék szemeket elönti a könny. A bánat, a fájdalom, ez a gyilkos fátyol most mintha meg akarná fojtani ezt a kicsike öregasszonyt. Rátekergőzik mellére, torkára, karjára, amelyek erőtlenül hevernek az ölében, s a szemére, amelyet most nem is lehet látni ettől a fátyoltól. Aztán, mint a beteg, aki megszokott görcse után csak felsóhajt; körülnéz és azt mondja. — Itt azért jó lenni. Mikor bejöttem, mindjárt mentem a konyhára krumplit pucolni: ; ( elberreg az ebédre hivó csengő. ■* — Na, megyek — all fel öreges nehézkességgel és megigazítja fején a fekete kendőt. — Ebédelünk. Még mosolyog is egy alig mosolynak nevezhető szájmozdulással, aztán elti peg a nagy árnyékos fák alatt. De a-t a fdtyolt hurcolja magával. HALLAMA
