Dunántúli Napló, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-26 / 175. szám
T958. JÜLIUS 26. V A P I0 9 Viztelenitik Déf-Duncntúf legmélyebb vidékéi A Szentegáti Kísérleti Gaz daság Dél-Dunántúl legmélyebb vidéke: tíz méterrel alacsonyabban fekszik, mint t Dráva vízszintje. Ráadásul két gyakran megáradó és kiöntő vízfolyás — a Gyöngyös- és az Almás-patak — fogja közre Szentegátot. A korábbi években nem is lehetett itt biztonságosan gazdálkodni. Sohasem akkor végezték az időszerű mezőgazdasági munká kát, amikor kellett volna, ha nem amikor a víz levonult a földekről. A kísérleti gazdaság 1954 óta nagy erőfeszítéseket tesz a határ víztelenítésére. Ez idő alatt hárommillió forintot fordítottak lecsapolásra és ösz- szesen hetvenezer méter hosz- szúságban építettek új csatornákat. Az idén újabb ezer méterrel bővül a csatornahálózat. Ma már állandó víztelenítő-brigád dolgozik a gazdaságban: 15 csongrádi kubikos, akik egész éven át új árkokat ásnak és gondozzák a régieket. A lecsapolási munkák során rábukkantak azokra az alag- csövekre, amelyeket több évtizeddel ezelőtt építettek, de azóta beiszapolódtak. Most ezeket is bekapcsolják a gazdaság vízlevezető hálózatába: Svejk, a derék katona II. rész Magyarul beszélő színes csehszlovák film Jaroslav Hasek világhírű regényéből készült a Svejk, a derék katona című, magyarul beszélő, színes, csehszlovák film, amelynek második része a népszerű hős fronton átélt kalandjait viszi a néző elé, Hasek regénye azon irodalmi művek közé tartozik, amelyeknek filmfeldolgozása azért különösen nehéz, mert a könyv annyira ismert, hogy az alkotóknak tartózkodniuk kell minden eltéréstől. És még egy: Hasek regényének különben sincs szokványos regénykom- poziciója, amelynek egy középponti magva van, hanem egymásba fonódó epizódokból áll. A film rendezője, Karel Stekly, tartotta magát a könyv jellegéhez. Természetesen kényszerítve volt mind az első, mind a második résznél, hogy a regény egyes epizódjait válogassa ki. Lehetőséghez képest az eredetihez hűen alakította a dialógusokat. A Svejket alakító Rudolf Hrusinsky kiváló színészi képességekkel rendelkezik. Nem ártott volna azonban kissé idősebbre maszkírozni, ugyanis Hasek Svejkje 35 év körüli s megszemélyesítője mintha kissé fiatalabbnak tűnne. Hibának róható fel — különösen az első részben *=* Svejk szinkronja, amely nincs összhangban a játékkal! Még egy kiváló színész nevét kell megemlíteni: Flanderka őrmester szerepét játszó Jaroslav Mar- vanét! A film egy alapjaiban rothadt társadalmi rendszerről mond bírálatot, megmutatva egy letűnt világ urainak életmódját. A film — különösen a II. rész — élvezetes, szóraSkoz- tató, bár helyenként egy-egy jelenet rövidebbre fogásával a cselekményeket pergőbbé lehetett volna tenni. A rendező sok és jó ötlete, a fényképezés és a színek hozzájárulnak a film sikeréhez. f—V) Új szerszámgépeket kap a Sopiaaa Gépgyár A Sopiana Gépgyárban nagy gondot okozott még a közelmúltban Is a szerszámgép-hiány. Fogmarógép hiányában például az ország különböző üzemeiben kellett a húsipari gépekhez szükséges fogaskerekeket elkészíttetni. Ez sok esetben határidő-eltolódáshoz és más, kellemetlen következményekhez vezetett. Most új gépeket kapott a gyár, amelyek némileg enyhítették a gondokat. Egy fogmarógép és egy fúró-marómű érkezett az \DK- t>61, a közeljövőben kapnak egy univerzális marógépet, szintén a Német Demokratikus Köztársaságból és még ebben az évben átvesznek öt belföldi esztergapadot is. Ifjúsági cséplőcsapat Felsőszent márt ónban Nyolc napja dolgozik az ifjúsági cséplőcsapat Felső- szentmártonban; A csapat megalakulását a községi Fél év alatt több mint ötmillió forint népgasdasági hasson A Komlói Szén-bányászati Tröszt üzemeiben a múlt évi 215 újítási javaslattal szemben ebben az esztendőben 385 javaslatot nyújtottak be. így, amíg 1957-ben összesen 4 és félmillió forint volt az utókalkulált megtakarítás összege, ebben a félévben már több mint öt és félmillió forint utókalkulált tényleges megtakarítás származik újításokbók E szárnak, az újítók aktivitásának fokozódása azt bizonyítják, hogy a Komlói Szén- bányászati Trösztnél évről-év- re fejlődik az újítási mozgalom: Az elmúlt hat hónaip alatt az újítómozgalom fejlődését több tényező segítette elő. — Egyik az újítók ás a bányaüzemek között megkötött szerződések bevezetése volt. Az elmúlt év első félévében ugyanis még nem kötöttek szerződést az újítóval, s így az újítás sorsa sem volt minden esetben tisztázva. Az elmúlt hat hónap alatt a Komlói Szénbányászati Tröszt üzemeiben már 143 kísérleti, illetve meg- valósítási szerződést írtak alá, amelyekben megszabták az újítással kapcsolatban az újító és a bányaüzem kötelezettse- geit. A komlói bányaüzemek újítómozgalmának elmúlt félévi eredményeit elemezve kiderül az is, hogy ebben az időszakban összesen 108 újítási díjat fizettek ki 165 532 forint értékben. Az egy főre eső újítási dl} tehát 1532 forint volt. Sajnos, az újítások kikísérletezésénél és megvalósításánál csak nagyon ritkán vették Igénybe a közreműködők segítségét. Az elmúlt félévben mindössze 3 közreműködő ré- Uére fizettek ki összesen 2320 forintot; A rendelet értelmében beosztásra való tekintet nélkül mindenki részt vehet, mint közreműködő egy-egy újítás elkészítésében és újítási díjban is részesülhet. Éppen ezért ezzel a lehetőséggel sokkal jobban kellene élni annál is inkább, mert az újítások kidolgozásánál a közreműködők részvétele gyakran igen komoly eredményekkel járhat. Az eddigiekből mindenesetre megállapíthatjuk, hogy Komlón az elmúlt fél esztendőben az újítómozgalom igen jelentős eredményekkel járt. Ha például az utókalkulált tényleges megtakarítás összegéből levonjuk a kifizetett újítási díjakat, az újítások megvalósítására és a kísérletekre fordított költségeket, a közreműködői díjat a tiszta népgazdasági haszon még mindig meghaladja az ötmillió forintot. Az eredmények mellett azonban van még javítani való is. Sok értékes tiyftást még nem sikerült közkinccsé tenni. Nem alkalmazzák például a nagyon jónak mondott Schäf- fer-féle automatikus olajozót. Á Majzik-féle csavarorsós mo- torfeszkét a Kossuth-bányai üzemvezetőség minden erőfeszítése ellenére sem sikerült üzemszerűen alkalmazni, mert egyes lelkiismeretlen bányászok több esetben eltulajdonították a feszkék különböző alkatrészeit. Az, hogy az elfogadott és jól bevált újításokat egy bizonyos idő elteltévé1 már nem alkalmaznak, nemcsak erre a két esetre jellemző. A másik — és ugyancsak komoly — hiba, hogy a vezetők egy része az úji- tásokkal való foglalkozást még mindig felesleges tehernek érzi és ha csak teheti, megszabadul az ilyen feladatoktól, nem segíti az újítókat, nem készíti el idejében a szakvéleményezést, nem ad segítséget egy- egy újítás alkalmazásához. Pedig az újítómozgalom a műszaki színvonal emelésének, a kormány által kidolgozott takarékossági irányelvek gyakorlati megvalósításának elengedhetetlen feltétele. Az újítómozgalom további fejlődése éppen ezért megköveteli, hogy a vezetők is jobban segítsék, támogassák az újítók munkáját. SZAJKÓ ISTVÁN újítási főelőadó KISZ-szervezet kezdeményezte, s a 19 tagból 16 kiszista. A cséplőcsapat jobbára kisgazdáknál dolgozik, naponta tízszer is új szérűre huzatnak, mégis átlagosan 190 mázsa gabonát csépelnek el. A gazdák elismerően nyilatkoznak a fiatalokról. Dicséri őket a termelőszövetkezet vezetősége is, ahol most csépel a csapat. Jónak ígérkezik a kereset is. Az eddigi munka után a napi keresetük 60—65 kg gabona. Csak azt sajnálják, hogy munkájukat nem tudják összemérni más ifjúsági cséplőcsapattal. Sajnos, a sellyei járásban nem dolgozik több ifjúsági cséplőcsapat és így nem tud kibontakozni a nemes vetélkedés a fiatalok között. A járási KISZ-bizottságnak a jövőben erre nagyobb gondot kell fordítania. Az értelmiség klubja Beremenden Beremenden június 2S-én, vasárnap, értelmiségi klubot alakított a TIT községi szervezete. (Újsághír) Mindössze félhónapos múltja van. Híre azonban már a megalakulást követő napokban eljutott a szomszédos községekbe. Némelyik helyein egyenesen palotaforra- dalmat kavart az értelmiségi körökben. — Vigh doktor Ma gyarbólyból kereken megmondta — mosolyog P r e n e k Ádám, iskolaigazgató-helyettes, — hogy nehezményezi, amiért őt kihagyták. Ez az eset indított arra, hogy Kásádon, Óidon, Magyarbóly- ban és Nagyhar- sányban is megkezdjük az értelmiségiek beszervezését. Őket is bevonjuk a klubéletbe s majd később a mun Icába is. Azt hiszem — jó válasz ez a kritikára.;; A klub vezetősége éppen a napokban ülésezett. Már száz körül tartanak a létszámban, remélik, hogy a szervezés befejeztével százötvenre gyarapodnak. A cementgyártól megkapták a műszaki klubhelyiségeit. Az otthonosan berendezett, két szép teremben esténként gyakran összejönnek. A klub titkára B é n y e i Károly vegyészmérnök. Tőle érdeklődünk a jövőről, a tervekről. — Még tart a szervezés, közben azonban már az újabb cél megvalósítása is napirendre került. A klub tagjai különböző foglalkozású értelmiségiek, sokan csak látásból ismerik egymást, esetleg hivatalos ügyek elintézésekor találkoztak. Most összemelegítjük őket. Augusztus 3-án a harsá- nyi hegyre kirándulunk, jönnek az asszonyok is.. Egy hét múlva a vasa- si bányát látogatjuk meg. A cementgyár szakembereit különösen érdekli a gázelszívó-berende- zés. A hónap végén pedig kétnapos balatoni kirándulás következik. — Természettudományos ismeretterjesztő előadássorozatot rendezünk r községekben, az előadók a klub tagjai lesznek. Esetenként1 szemléltető eszkö zökkel is könnyít jük a tudomány és technika vívmányai nak megértését Beremenden már két hét múlva természettudományos filmeket vetítünk. A társadalomtudománnyal foglalkozók egyes évfordulók alkalmával em lékesteket vezetnek. A klub tagjai szívesen vállalkoznak az ilyen munkára is, és ki-ki képzett ségének megfelelően meg is kapja a megbízatást. A beremendi értelmiségi klub tagjai nagy ambícióval kezdtek munkához, s a falu vezetői és társadalmi szervei is támogatják őket nemes célkitűzéseik megvalósításában. — h — j Ne éljünk vissza fogainkkal! E gy öreg nyugdíjas pécsbányai bányász mesélte el a " következő történetet. Ha a felszabadulás előtt egy bányásznak valami ügyes-bajos dolga miatt a bányaüzem vezetőjével is beszélnie kellett, napokig fontolgatta, hogy bemenjen-e hozzá vagy sem. Az üzem vezetőjéhez ugyanis nem volt könnyű bejutni, de még ennél is nehezebb volt onnan eredménnyel kijutni. Azoknak a bányászoknak például, akik a bányaüzem vezetőjével beszélni szerettek volna, az üzemvezető előszobájában kellett gyülekezniük. S nem akárhogyan. Sorba álltak, kezükbe vették sapkájukat s vártak türelmesen. Lehetőleg úgy helyezkedtek el, hogy ha ugomi kell kifelé az ajtón, annak se legyen semmi akadálya, mert nem mindig volt tanácsos az üzem vezetője elé kerülni. Ezt a történetet pedig azért érdemes megemlíteni, mert mostanában elég gyakran találkozhatunk olyan jelenségekkel, amelyek arra mutatnak, hogy sokan már elfeledkeztek arról, ami a múltban volt, nem becsülik azt, amit a népi demokrácia számukra adott: Gyakori jelenséggé vált például, hogy egyes munkások a legapróbb, jelentéktelen, mások által is elintézhető problémákkal azonnal az igazgatóhoz szaladnak, s sapkával a fejükön, egyik kezüket a zsebükbe dugva, a másik kezükkel az íróasztalt csapkodva kiabálnak, hogy márpedig az ő ügyüket haladéktalanul intézze el, mert elvégre azért igazgató, nincs más dolga. Ha aztán figyelmeztetik őket, hogy azért illene levenni azt a sapkát, s csendesebben is el lehet mondani a bajpkat, esetleg mással is el lehetne intéztetni, hogy a szomszédasszony gyerekei ne éppen az ő ablaka alatt játsszanak, akkor még fel is háborodnak, hogy lám milyen igazgató ez, elfelejtette, hogy nemrég még olyan munkás volt, mint 6, s most már elvárja, hogy kalapoljanak előtte. -.; , De ez még a jobbik eset. Mert olyan bs előfordul, amikor az igazgatóhoz nem lehet bemenni, mert éppen tárgyal valakivel, dolga van és csak egy héten egyszer a fogadónapján fogadja azokat, akik minden áron vele akarnak beszélni. Nem lehet leírni azokat a szavakat, amelyeket ilyenkor egyes — hangsúlyozom, csak egyes munkásokról van szó, mert a többség nem üyen dolgozók a titkárnőnek mondanak. S miért? Azért, mert azt hiszik, hogy nekik ehhez joguk wan. S ha a vélt igazukat mégsem orvosolják, a vezetők a rosszak, az igazságtalanok. Pedig nincs igazuk, ehhez nincj joguk. Az ilyen magatartás soha sem könnyíti, hanem minden esetben nehezíti a probléma megoldását, sok esetben pedig a vezetőket is elkeseríti. persze annak okai, hogy az ilyen esetek mostanában-*■ egyre gyakoribbak, nemcsak egyes munkások magatartásában keresendők. E probléma gyökerei onnan erednek, hogy egyes igazgatók, műszaki, gazdasági vezetők által elkövetett hibákat gyakran helytelenül általánosítva állapították meg. Az igazgató a köztudatban lassan olyan alakká válik, mint akinek más dolga sincs, mint hogy elcsábítsa a titkárnőjét, hogy magáncélokra használja fel a gépkocsiját, aki ha bent is van, házon kívül tartózkodik, sohasem ér rá, akihez soha nem lehet bejutni stb. Tehát az igazgató olyan személy, akit mindig figyelni kell, mert biztosan valami rosszban sántikál, akiről ha egy pohár sört megiszik, azt kell híresztelni, hogy részeges, ha pedig üdülni megy, azt kell mondani róla, hogy a dolgozók elől vonja el a pihenési lehetőségeket. Megyénk legfiatalabb gyárának igazgatóját nemrég hivatalos ügyben a minisztériumba rendelték. Az utat a vállalat gépkocsiján tette meg. Útközben az illetékes szervek ellenőrizték az utazási okmányokat s azokat rendben találták. Másnap egy Pesten megjelenő esti újságban mégis meggyanúsították, írván: Feltételezhető, hogy C. I. igazgató a Balatonon volt... A másik —■ s hasonló — eset megyénk egyik legjelentősebb vállalatának igazgatójával történt, aki{ mert több évtizedes munkássága után életében másodszor el mert menni a Mátrába üdülni s külön engedéllyel a feleségét is magával vitte, ugyancsak a nyilvánosság előtt szégyenítették meg. Ezek után nem csoda az sem, hogy egyesek az igazgatókat, a felelős vezetőket — mondván, hogy azok úgy sem fáradnak el s így pihenni sem kell nekik — este a lakásukon keresik fel különböző „halaszthatatlan” ügyekkel. Vannak, akiket még az sem riaszt vissza, hogy a kapu be van zárva, mert átlépnek « kerítésen. Sőt nemrég az egyik látogató egy kakassal a hóna alatt állított be az egyik igazgató lakására, hogy ezzel meggyorsítsa az ügyintézést. Még meg is sértődött, hogy a kakast nem fogadták el-n A bányaüzemek, a gyárak mai vezetőiről elmondhatjuk, hogy azok alkalmasak feladataik ellátására. Többségük nemcsak jó gazdasági, műszaki szakember, hanem a dolgozók jogait is tiszteletben tartja, közvetlen, szerény, becsületes ember s nemcsak vezetője, hanem a barátja is a munkásoknak. Van persze még néhány olyan vezető is, akinek magatartása kifogásolható. Azt azonban nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a vezetők mindegyike elé — legyen az művezető vagy vállalati igazgató — bármelyik munkás odaállhat és elmondhatja a problémáját, megmondhatja a véleményét, nem keü tartania semmitől. Példák százai bizonyítják, hogy ha a vezetőknek módjukban áll, segítenek a problémák megoldásában. Mindennek megvan azonban az ideje és a módja is. A mi vezetőink nyugodtan elvárhatják és el is keli, hogy várják, hogy úgy beszéljenek velük, ahogy a vezetőkkel ülik, vagyis, hogy a vezetők és a munkások kapcsolata az egymás iránti kölcsönös tiszteleten alapuljon. lUost, amikor a vezetők védelmében emeltük fel sza- irunkat, nem beszéltünk a munkások többségéről, azokról, akik becsülik, szeretik, tisztelik, a hibáikra is figyelmeztetik vezetőiket, akik segítik kétségtelenül nehéz munkájukat. Az 6 magatartásuk a helyes, a követendő példa. Mert nem arról van szó, hogy most már ne szóljanak a vezetőknek azok sem, akiknek komoly problémájuk van. Igenis, mondják meg szemtől szembe, vagy ha kell, a nyilvánosság előtt, hogy ezt jól, ezt meg rosz- szul csináltátok, ez és ez a problémám, segítsetek megoldani. Vagyis éljenek a munkások — s a vezetők is — bátran a jogaikkal, de re éljenek vissza velük! MESTERFALVI GYULA
