Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 128-151. szám)
1958-06-15 / 140. szám
4 NAPLÓ jiS. JÚNIUS 15. A színháztörténeti kiállítás helyett i Bécsi UáU— mai gondok A pécsi ünnepi hetek programjában ma .színháztörténeti kiállítás nyílt volna Pécsett. A kiállítás címe: „Klasszikus drámák magyar színpadon a felszabadulás után“ — lett volna és anyagának összeállítását az Országos Színháztörténeti Múzeum vállalta. A múzeum anyaga az utolsó pillanatban érkezett Pécsre és ekkor derült ki, hogy sem tartalmában, sem művészi kiállításában nem üti meg azt a mértéket, amelyet Pécs város dolgozói joggal várnak az első, városunkban megnyíló, ilyenirányú kiállítástól. Az anyag semmiféle rendszerezésre, teljességre nem törekszik. Teljesen ötletszerűen ösz- szeállított képanyag, amely az összefoglaló címmel ellentétben néhány budapesti színház klasszikus előadásaira utal mindössze, pedig éppen egy vidéken megtartott kiállításon érdemes volna az e téren elért vidéki eredményekre is legalább utalni. De a budapesti anyag is hiányos és megtévesztő. Jelentős bemutatók egész soráról említést sem tesz. Ehelyett érdektelen portrc-fényképek pótolják a színháztörténeti anyagot. Néhány rendszertelenül kiragadott jelenet vagy díszletkép, — vagy pláne j meg nem valósított díszletterv, — még nem' színháztörténet. E képek mind láthatók voltai [ képeslapjainkban és így még újat sem tudnak nyújtani. Ilyen képek kommentár nélküli be-, mutatásából semmi sem derül ki arra vonat-, kozólag, hogy valójában mit is értünk el ai felszabadulás óta klasszikus előadásaink terén E tartalmi hibák mellett az anyag formai bemutatásra is gondatlan, a képaláírások is nem egyszer rosszak és a közönség számára1 semmi útmutatást nem nyújtanak. Mivel tehát az Országos Színháztörténeti, Pénteken rendezték meg a pécsi ünnepi hetek keretében a pécsi írók szerzői estjét. A városi művelődési ház nagyterme zsúfolásig megtelt, s ez azt bizonyítja, hogy van Pécsett érdeklődés az irodalmi élet iránt, van közönsége a helyi irodalomnak. Dr. Kolta Ferenc főiskolai ta nár bevezetője után Bárdosi Németh János versei, Szöllősy Kálmán szatírája, Gyenis József elbeszélése, Pákolitz István versei, majd Kende Sándor novellája, Csorba Gy5z6 Múzeum által Pécsre küldött anyag sem tu-_ dományos, sem ismeretterjesztő szempontból es József versei kerültek nem megfelelő, ezenkívül érdektelen és unal | > rnusorra. njas, a városi tanács művelődésügyi osztályai A műsorból elsősorban Pá- úgy határozott, hogy a kiállítást nem mutat-} kolitz István verseiről kell kü ja be a város dolgozóinak. PÉCSI VÁROSI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYA lön megemlékeznünk. Legjobban a Kismama című verse ragadta meg a közönséget, s az Autón című őszinte és tiszta Slz ezerarcú ZPécs A nécsi ünnepi hetek műsora egy újabb színfolttal gazdagodik. Hétfőn este nyílik fotóklubjainak tudását mutatja meg az SZMT nagytermében be. Ki kell emelni^ hogy ebben „ , „ , _ , .,, a versenyben a pécsi Mecseki az „Ezerarcú Pécs című kiál- Fotóklub a második lett, meg- lítás. előzve a Fővárosi Fényszöv Városunk ősi kultúráját so- művészgárdáját, a ceglédi, sop- kan ismerik, híre túljutott a roJ «mfit határokon is. Mégis nem egy- nem kerüli el az a pár muzeális szer vagyunk mi pécsiek abban értékű fényképezőgép sem, a kellemetlen helyzetben, hogy amit — helyesen — kiállítottak. Az 1890. évekből megmaradt „utazó” gép méreteivel vett részt, klubonként 12, szerzőnként pedig csak egy képpel; így ez a képanyag az onszág Lajos utcai részletéhez, vagy a humanizmusával aratott tetszést. Ezek a versek is azt bizonyítják, hogy lehet és kell a ma problémáiról művészi módon szólni, nemcsak azért, mert ezt igénylik az olvasók, a dolgozó tömegek, hanem azért is, mert maradandót csak igy lehet alkotni. A prózai művek közül Borsos József kedves derűvel átitatott, mégis az élet sokoldalú ábrázolására törekvő Kutya- sétáltaitó-ja volt kellemes meglepetés. Nemcsak Borsos József fejlődéséről tanúskodik ez a novella, hanem egészséges életszemléletéről is. Nem rangsorolás akar lenni ez a kiemelés, mégis indokoltnak látszik a többi szereplőt csak így „a többi‘’-nek említeni, mert bár Bárdost Németh János és Csorba Győző nevét bizonyos tisztelettel szokás emlegetni irodalombarát köldökben, Szöllősy Kálmán fa* l1 nyár humora ismerős a pécsi # rádió hallgatóinak és Pál József nem-baranyai népiessége, életvidám képekbe burkolt fi- lozófikus gondolatai számunkra újszerűén hatnak — mégis a pécsi irodalom ismerőinek két tükrözi. Kell-e bővebb ma- nyi teret. Színes díapozitívok- _ ^ gyarázat, kiegészítés a Kossuth nál oklevelet kapott Bezzeghi CeitürTiiT^ hogy nTűveík^bizonyos Lajos utcai részletéhez, vagy a Zoltán és Szendrődi István., I megíenékiésről tanúskodnak. Havi-templom szépen kompo- Mindketten jól használtak ki Bárdost Németh öregesen de- nált képéhez? Komoly erőssé- színadta lehetőségeket, melyiLfis lokálpatriotizmusát, Csörgei e képek a kiállított anyag- kezükben nem volt öncél, csu-1 ^ S7.iin(^ misztikumba hajló el- nak; pán eszköz, mondanivalójuk# VOTlatkoztatotteágált> Pál Jó_ Halász Rezső képei élettel hangsúlyozásához, telítettek FiUéilenül szólni kell A nem díjazott képek közül ha mind azt a szépet, művészit, értéket, amit városunk magában rejteget, máshol .akarjuk bemutatni —* holtpontra jutunk. Nincs gyönyörű városunkról egy-két szép képeslapfeltétlenül ki kell emelni Szabó L°üktetőS* ma. forrongó kavargó életéGyula képanyagát; Merész élet> izgalmas pillanatok elevenül, azuj gondokkal és uj oro- meglátású -és kollekciójának sokrétűsége uralja a képek tarlegszebb képe a Zsolnay-szobor, talmát. Legszebb és legegysé-# akaratlanul is mosolygásra készteti a nézőt, az ellentéte pedig a legkisebb fényképezőgép méltán kelt csodálatot. Mit is mondanak a képek? Meglepő, hogy alig akad mely tömörségével is reprezentálja a város híres eozingyár- tásának jelentőségét; Székes- egyházi felvételei nemcsak technikailag kifogástalanok, de magukban hordják annak méltóságteljességét is. Nem feledkezik meg arról sem, hogy városunk űj arcát is bemutassa a gesebb a MADOME díjnyertes idort is, aki ismét egy, a bel. nál és egv-két kevés képilluszt- olyan kép>’ melyben ne lenne rációval bővített könyvön kívül élet. Az egyik kép a Széchenyi olyan átfogó képanyagunk, tér forgalmát, galambjainak mely méltóan képviselné ke- sukog6 szárnycsapkodását tolmácsolía élményszerűen, míg a dínamikti nyugati építkezésekv agyunk buszkék pécsiek. Gyo- m^s;k egy-egy régi utca törté- i™, nyörű képeskönyvvel tették nejmj és műemléki értékeit még vonzóbbá varosukat a sop- őrzi. Egy újabb kép a Mind- ulsaclu romák, ismertebbé a többi vi- szent templom építészeti érdé- tanúskodnak. Kiemelkedő szép deki varosok. Pe« maradt csu- kesgégéit emeli ki megragadó képe a Hunyadi-szobor, ma- Pan el e térén, pedig az egyre fással, míg a másik az új exba sűrítve a város központ- novekvő idegen^^l^ erde- életünket, épülő városunk mo- iának életét, mozgalmasságát kehen mindinkább szükség lett dern házait tárja elénk, vona- Hangulatos utcarészletei jól áriáinak ritmusával; zékeltetik a város szűk utcáiUaz találunk elvétve olyan na£ forgalmasi életét; képeket is, hol a kü- Megyen Zoltán „S Tóth Zoltán képei fotógrafikus és újszerű meglátásokról kében mindinkább szükség lett volna rá. Ennek pótlására vállalkoztak a Mecseki Fotóklub és a város fotóamatőrjei. A gondolat megszületett s mind többen vették kezükbe szabadidejükben a gépüket, hogy képekben megörökítsék a város ezernyi arcát, életét. A terv segítőkre talált. A városi tanács anyagi támogatásáMegyeri Zoltán „Salakdombja” lenyűgöző hatású, Mohácsi kollekciója. A második helyezést a pécsi kollekció nyerte. A szombathelyi kollekció a harmadik a sorrendben. Szép és tanulságos a kiállítás és csak dicsérni kell a Mecseki Fotóklub vezetőinek azt az elhatározását, hogy az „Ezerarcú Pécs” kiállítás anyagát a kiállítás után Bajára, majd utána külföldre kívánják cserealapon küldeni. Még lázas iz-, galomban folyik a képek feira- gasztása, a kiállítás előkészítése. A helyiség nélküli klub legyőzve az akadályokat, jó munkát végzett és bizonyára sokan várják már a kiállítás hétfő esti 18 órai megnyitását a Szakszervezetek Megyei Tazsef népi tőről fakadt, mégis differenciáltabb filozófiáját közös nevezőre hozza az, hogy szinte semmi kapcsolatuk sincs mökkel. Ide sorolhatnánk Kende Sánwárosi kispolgárság áporodott levegőjéből merített novellával (Közel a mewnybolt) szerepelt. A novella lehetne sötét színeivel ennek a mocsárillatú kispolgáriságnak a bírálata is — ha Kendének lenne szándéka és bátorsága bírálni. így azonban megmarad pedagógiai problémáinak, a megoldás kísérlete nélkül. Ezt a fajta dekadens, lehangoló és megalkuvó, az életről torz képet festő irodalmat még akkor is el kel-1 lene utasítanunk, ha magasabb művészi színvonalon jelentkezne. Ez az oka annak, hogy még sem lehet Kende Sándort az előbbiek közé helyezni. Végeredményben mindegy, hogy elefántcsonttomyot, présháza . vagy eszpresszót mondunk, ha az író elzárkózását akarjuk szemléltetni, a lényeg az elszigetelődés, a „begubó- zás” ténye, amely azzal a veszéllyel fenyeget, hogy az író, bármily tehetséges is, előbb utóbb háttérbe szorul a bátrabb, az élettel szoros kapcsolatot tartó új írógárda mögött, s kénytelen a „majd az utó* kor” sovány vigaszával beérni; De a „hálás utókor” csak annak hálás, aki mond valamit, jelent valamit számára is. Ez az irodalmi est és az egész „ünnepi hetek” felszínre hoz — s ezt már másoknak, illetékeseknek és nem illetékeseknek is észre kellett vermiök — egy problémát: mennyire érdekli, mennyire mozgatja meg, mivel gazdagítja kulturális tekintetben az „ünnepi heteid* rendezvénysorozata a megye társadalmának tömegében, erejében, politikai vezetőszerepében legszámottevőbb rétegét, a bányászságot? Ne fogadjuk el, tiltakozzunk minden olyan feltevés ellen, hogy a bánvász- ságnak nem kell a kultúra. Kell. De ritkán jut el hozzá. S tegyük hozzá, hogy a munkásoknak, bányászoknak, nem akármilyen, hanem szocialista kultúra kell. Kötelességünk nemcsak beszélni erről, hanem cselekedni is. És ha már az irodák m került sorra, meg kei] kérdeznünk: nem lenne-e helyes az ünnepi hetek után végre sort keríteni arra, hogy a belváros és a falvak után a munkások, bányászok lakta kerületekben is rendezzenek irodalmi esteket? A munkásközönség igényes közönség. Nem a neveket tapsolja meg, hanem a műveket. Ezzel persze számolni kell, de ettől nem szabad félnie annak, aki valóban író. (—» —c) val létrejött az országosan meg- me ^ az összhatás rovására. T hirdetett „Ezerarcú Pécs’ fotó- _____... , <• szalo n, hogy ezzel is megtegye Kétségtelen, méltán nyerték el d az első lépést, megteremtse az képeikkel a tiszteletdíjakat az <> alapot a városunkról kiadandó alábbi szerzők: f könyvhöz. Eifer István a gyakorlott Közel hatvan nevező 260 ké- . . _ . , , . . .. Pe érkezett be a pályázatra. A amatőr minden technkai tudabíráló bizottság: Szegedi Emil sát mutatja be képeiben, hogy fotóesztétikus, Kovács István a mint eszközzel, még jobban ld- Magyar Fotóművészek tagja, hangsúlyozza mondanivalóját. Martyn Ferenc és Soltra Ele- t mér festőművészek - 155 ké- Es« felvételei hangulatosak, pet fogadott el kiállításra. Ezek szépek, kollekciójának igazi városunk egy-egy részletét, éle- erősségei mégis a színes képei, tének egy jellemző pillanatát Az <->szj koncert” színhatása i mégffazt^kentóSga?llaprtíni! formálja a szabadtérid hogy a kiállítás még nem tel- színpad őszi hangulatát. A se-f jes. Sok még a feldolgozatlan tatén ősz színhatása jól égé- ? terület, városrész, de különös- EZ[t- kj a pádon ülő nénike éle- képpen hiányoljuk, hogy világ- szimbólumát. # viszonylatban is ismert uze- , .| meink életéből alig kapunk íze- Tillai Ernő szellemes és me- f lítőt. rész megoldásokkal fejezi ki él-i El kell fogadnunk amatőr- ményeit, fényképszerűén, egyé-J jeink indokolását, hogy erre ^ stílussal. Kit ne kapna meg!1 SÄ3Ä .«r 8a.™W,i„.ü pezési tilalom, valamint az is, felröppenő hada, vagy az „Esti 1 hogy ez az első kiállítás, mely tünemény” hangulatos fényvafelméri, hogy mi van meg már r^zsa) vagy éppen a bizarmakf ri kisebb engedményeket tett László képei erőtől duzzadóak. nácsának nagytermében, és elfogadott olyan képeket is, A vidéki szerzők közül meg Tetszeni fog a kiállítás? Azt melyek nem kifogástalanok kell említeni dr. Sólyi József mondhatink ieen sem technikailag, sem monda- tónusú havas ké^it, de mondhatjuk igen. icL. o, különösen a hoviharos Szechenivalóban, ennek ellenére sem H—ő 95 komlói vájáriskolás kezdi meg vizsga után a termelőmunkát A komlói vájártanuló-intézet idén végzett 95 vájártanulója 1 a vi zsigák után megszokott környezetében, a Komló kö- ' vestetői ifjúsági bányában ' kapcsolódik be a „felnőtt“ ter- ' melőmunkába. A jövőre végző vájáriskolásoknak már ők lesznek a csapatvezetői és csak két-három év múlva válnak meg bányájuktól, amikor már a gyakorlatban is elsajátították a vájárszakmát. városunkról s mit kell még pótolni. Ettől függetlenül feltétlenül bővíteni kell a képanyagot és az illetékes szerveknek segítséget kell adni ahhoz, látszó „Pécsi tüke” raffináit? megoldása. Lantos Miklós egyéniségével lette lággyá, halkszavúvá a fejlődő város párás, ködös látkéhogy képek készülhessenek o ^ Finomsága csak aláhúzza? is, ahol pillanatnyilag erremó & v^r0s panorámájának szép-f hincs ségét, lenyűgöző varázsát. A\ Márton utca alkalmi vízözönét* nincs. Eme'in hMllfí** érdekescí rp—70-e .< Spnp*, hogy az „Ezerarcú s~.-^á Pécs” képanyagán kívül kiállításra kerül a Ceglédi Fotóklub rendezte „Fotó- klubok 1058 zalonja”. Csen 12 meghívott totóklwb egy városrész a gyerekek mozgásával teszi elevenné, lüktetővé. Herzán Miklós képei a technikai tökéletesség mellett arról tanúskodnak, hogy szerelmese^ a városnak, minden képe egy-# hangulatát, iel-J Az orvos állt a falu főutcáján láb mellé eresztett egyetlen bőrönddel. Az elnök és a titkár is tanácstalanul nézett körül, hova kellene bedugni ezt az embert. Lakás kéne neki, akár csak egy albérleti szoba is megfelelne, ahol a doktor egyúttal fogadhatná a betegeit is. Csakhogy a falu tartózkodó. Túlságosan fiatal még az orvos — hiszen két hónappal előtte végezte el az egyetemet, — szóval fiatal még ahhoz, hogy megkopogtassák véle a hátukat... Az ablakok, meg a kapu mögül nézik a három embert, ahogy állnak a latyakos, decemberi utcán, — de albérleti szobát nem adnak. Senki sem mondja, hogy „Doktor úr, jöjjön hozzánk, itt elhálhat, amíg föl nem építik a rendelőt.. ■“ Azazhogy, éppen akkor ér haza az állatorvos, látja a „kollégát”, már oda is lép hozzájuk, bemutatkozik, s fogja a bőröndöt: — Gyere csak hozzám, aztán majd le:sz valahogy... Dr. Muskáth József tehát megérkezett Somogyapáti községbe, tartozik még hozzá majd öt falu, annak betegei és „képzelt“ betegei egyaránt... Valahogy azért kerítenek egy albérleti szobát, néhány nap múlva persze. A doktor „berendezi“ szobáját, amelyben van egy asztal, egy éjjeliszekrény, egy sezlon, -nosd-óT^l — más semmi. Kipakolja műszereit, az egész ami van. belefér abba az orvosi táskába, amelyet az SZTK-tól kapott. Meg kevés orvosság, — más semmi. Hát jöhet az első beteg. Jön is. Nagy darab, behemót ember, elkínzott arccal, szájára mutat, rettenetes fogfájás gyötri, nem bírta tovább, fölkelt az ágyból, fölzavarta a doktort és most rántsa ki a fogát. A doktor kiválasztja a megfelelő fogót s arra gondol, ez az első ember, akinek fogat húz majd. De ahogy hozzáér a foghoz, a beteg ordít, felugrik. — Visszanyomja a székre, akkor lerántotta magával a földre, ordít mint az istennyila. Berohan a főbérlő-asszony, „jaj mi van doktor úr?!” A doktor végül is megkönnyebbülve emelkedik föl a földön heverő páciens melléről: „Most már semmi. Sikerült!” — és fölmutatja a fogóban sárgálló nyavalyás nagy fogat, de a lényeg az, hogy nem törött bele, a páciens is megkönnyebbült, hálálkodik. Hiába, ez így megy, mert foghúzó-széket az orvos még máig sem kapott, bár két év múltán valahogy felépült a parányi kis rendelő — berendezés nélkül. Most is csak úgy húz, hogy a beteg fejét a könyvespolc és a fal közé szorítja, hogy valamiképpen „stabilizálja“ emberét. Megmutatja a „rendelőt“. Ezt az íróasztalt a tanácstól kapta kölcsön, ő maga befestette fehérre, van egy vizsgáló- asztala, egy zongora-szék (SZTK juttatása ....) aztán a könyvespolc roskadá- sig könyvekkel és orvossággal, — semmi több. Még — rendelőbe való — Iáb- pedálos szemétvödre sincs, a sok vattát hét végén hozza haza magával Pécsre, Pécsbányára, s a szülői ház kertjében elássa. A lakószoba csinos, tiszta. Egy röka- mié, néhány fotel, asztalka, szekrény. Itt él már két esztendeje a doktor. S járja a környék öt falvát, am} ugyan nagyon keserves dolog volt eleinte. Mert se kerékpár, se szekér, ha éjjel hívták, gyalog vágott neki a sáros, havas országúinak, hajnal van mire hazabotorkál fáradtan, ázottan. Valaki ajánlja neki, kérje el a papnak a lovát, mert hogy a tisztelendő is lóháton megyen igét hirdetni vasárnaponként. A tisztelendő adja is szívesen a lovat, de figyelmezteti az ifjú doktort: — Vigyázz, nehogy Csertőre vigyen a templom elé .. . . No persze, ez a kis rondapofájú, nagyszőrű lovacska éveken át teszi az utat Csertőig — meg vissza, „bejárta“ az utat és bizony eleinte mindig arra tartott, amerre ő akart. Az orvos meg.... elvégre városi ember, lovon soha sem ült, a jószág meg mindig eldobta a farát oldalra, ha a doktor fölkapaszkodott rá. De azért megbarátkoztak s így hát néha lóval kocogott át a szomszédos falvakba, vizitelni. Közben azért telnek a hónapok, elmúlik egy esztendő s egyszer a doktor engedélye is megérkezik személyautóra a minisztériumtól. Mert, ha valakinek, hát a doktornak igazán elkel egy autó, itt az istenhátamegett. Pénz? Akad rá. Szép fizetése van a doktornak, valami jön a betegektől is, különben pedig sokat nem költ, hat—nyolcszáz forintból kijön szépen. Igaz ugyan, hogy még a szülőket is segíti. Jó barátok kölcsönt is adnak, így aztán meglett a kocsi, a legolcsóbb, — harminckétezer forint — eg r kis „műanyag“ kocsi, az a neve, hogy- „P-hetvantt".
