Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 128-151. szám)

1958-06-24 / 147. szám

WM. JtNIÜS 24. NAPLÓ 5 VILÁGHÍRADÓI Természetes gáztartályok a tőid alatt A „Kujbisevgaz” tröszt bas- katovi gézlelöhelyének tele­pén érdekes újítást próbáltak ki. Amikor a rétegnek töbB mint a felét kiaknázták, a gázt körülvevő földréteget mint ter­mészetes tartályt próbálták i felhasználni a gáz tárolására. A tisztító berendezésekből a pégj vezetékeken keresztül elő­szói- egy, majd két kúton gázt szivattyúztak a rétegbe. Eddig | már több mint 500 ezer köb­méter gázt juttattak a mély­be, a nyár folyamán pedig leg­alább 10 millió köbméter gázt szivattyúznak a természetes tartályba. Ezt a gázmennyisé­get télen használják majd fel, amikor megnő a fogyasztás, r Az első természetes gáztar­Alagút a tengerfenék alatt Már régóta beszélnek arról, hogy tncpónillk az Angliát Franclaor- [ szaggal összekötő alagutat. Leg­utóbb arról érkezett hír, hogy már ki is dolgozták az alagút földtani kutatással alátámasztott Itervrajzdi, Eszerint az alagút a tengar szintjétől 110 méterre vezet majd és a legmagasabban fekvő részen 35 méter mélyen lesz a La Manche-csatorna medre alatt. Az alagút megépítése nyolc évig tar­tana. Az építkezést terv szerint két párhuzamosan egymás mellett futó vasúti alagutat építenének. Arról még nem érkezett hír. hogy n tulajdonképpeni épitketés mikor indul meg. _____ tá ly létesítése során szerzett tapasztalatok lehetővé teszik, hogy megoldják az olajlelő- ( helyekből kitörő gáz felfogását * CAUUl gttgL ICUUgÜÖOl , »IX . 1 . - x t V és tárolását is. A Kinell-Cser- V JO(hely santraneiscoi ertekez- x .» •—** kászk körzetben, amely a kör- J et®rl részt vett tudósok kik*- \ szovjet Országos Textil­nyéken a leggazdagabb olaj-1, intéseinek, úgy a vegyészek} , é , » intézet kísérleti.i Szovjetunió Hizlaló kildíások, vagy tudományos íantáziáiás? Amennyiben hitelt adha- J unk az American Chemical . nyéken a leggazdagabb oiaj-» ■ _________p _____ ______ ban, m ár kutatnak olyan rété- , megoldják majd az emberisé:;}. automatikus futó­gek után, amelyek a legmeg- nlnden problémáját. Adjatok } ««meben automatikus ruto felelőbbek gáz tárolására. nekik csak egy kis időt és (i szalagot helyeztek tizembe. A etek párolási és fe­hérítést műveleteit. A futósza­(t nekik csak egy kis időt ],nem fogunk többé megöreged-} futószalagon [i ni,»eltűnnek a betegségek és |lamuts>zib éti íz élelmiszerek bőven állnak (• óbb ■** termelékenysége napi 60 (i Tiajd rendelkezésünkre {1 ‘ok nekik egy kicsive , 1 dót — és még okosan is to-»1'*«' méter szövet. I ltunk viselkedni esnem fogjuk f } ragunkat sem megmergezni, em levegőbe röpíteni, # Amikor végighallgat*uk a (• világ minden részéből érkezett :zónokok előadásait, ébred­ünk rá arra, hogy milyen i t'GGÖf EGESEN FELSZAl.- #LÓ REPÜLŐGÉPET MUTAT­TAK BE LONDONBAN Gépírás és nyomtatott sző vég továbbítására alkalmas elektronikus automatát szer­kesztettek az odesszai elektro­technikai intézetben. A betűt fénysugár tapogatja végig, a visszavert sugár fényerejét fo­tócella érzékeli. A felvett szö­veg megfelelő kódolással táv­irati úton továbbítható, vagy felhasználható nyomdai sze­dés és sajtó anyagok sokszoro­sításának az automatizálására. (A „Műszaki £let”-ből.) »elavult, mint a középkor • kémiája. Másrészt gép 48 utast, rakonián: }ni, legfeljebb 600 kilométer al- A viszont #íonna rakományt tud mindaz, amit az alkimisták szerettek volna megoldani } a most valósságé vált: ólomból normális repülőgéppel aranyat tudunk készíteni és < [ .”eht^*ek._,:n,aÍx Amerikai turista Franciaországban 1 ,, , • vavi'cl működő ’ remtés történetét mar nem- felszerelve. [csak magyarázzuk vegyi tété-Ü A i« V 1' th: Egy amerikai turista meséli: S Franciaországban ellátogat­tam az orleánsi múzeumba, ahol én voltam az egyedüli lá- toaató. Miközben végigsétáltam a. különböző termeken, a mú­zeumőr egy pecre sem hagyott magamra és buzgón oltogatta a villanyt, ahogy átmentem az eqyUt helyiségből a másikba. Nézegetés közben magyaráza­tokkal is szolgált, valami fur­csa angol—francia keverék nyelven. A főteremben egy festmény ragadta meg figyelmemet, a Portré ismerősnek tűnt és va­lóban: Dubarry asszony képe volt. A képen azonban lénye­gesen idősebb és kevésbé von­zó volt, mint ahogy más port­réiról emlékeztem rá. Ezt meg is említettem az őrnek, aki erre megkérdezte, hol ,,talál­koztam” már a hölggyel. „a New York-i Metropoli­tan Múzeumban” —» válaszol­tam. „óh, értem, ez mindent megmagyaráz" — mondta mo­solyogva az őr. „önök gazdag amerikaiak megengedhetik maguknak a fiatal és bájos \ Madame-ot — a mi szegény} kis múzeumunknak azonban meg kell elégednie e koros kiadásával”. lekkel, hanem utánozzuk is. Hírek Varázsszemmel kutatják: „ELFARADT-E” a fém? A nyugatnémet Carl Zeiss optikai művek egy angliai gyárban önműködő fényképező mikroszkópot szerelt fel, mely a fém elfáradásából eredő} kárt azonnal felismeri és 1500-} szorosan felnagyítja. ; FUTÓSZALAG A TEXTILG VARBAN Á világ legmagasabb laboratóriuma m ' tóSM* ír- r 5*SÍ -i A'A>' ívjlpy T?' "hÜF . . *, iíV- í: ■ Június 4-én Londonban e'.ő­Bolivia déli részén, a CordUlerák egyik legmagasabb he­gyén. a Chacaltaya csúcsán, 5810 méter magasságban épült x fel brazíliai segítséggel a La Paz-i egyetem kozmikus fizikai , 1 laboratóriuma. A laboratórium mind magassága, mind a Föld mágnesteréhez viszonyított helyzeténél fogva rendkívül ked­iiziir mutatták be nyilvánosan . vetően fekszik a kozmikus sugarak tanulmányozása szem l ,, Pl“» m 1 »-X Í-COC' ■Px-klo-zá'nA ______i A 3 L'l«í>' Lál I . a függőlegesen felszálló „Fai- , pontjából gyorsan változott a világ a, 1 rey Rotodyne” repülőgépet. —,| .egutöbbi 20 év alatt. Mindaz.,it’nnek a repülőgép-helikopter » ö- amit a vesvészetről az iskív , 1w, - -• »»------- —1— am it a vegyészeiről az isko-(i kombinációnak átlagos sebes- >ában tanultunk, éppannyira,lsége óránként 300 kilométer. A „Műszaki Életéből. £>iclelcesséwí — furcsaságok tuTszálS- G';OGYLIÖ VömRNEMÜ é A moszkvai Vörös Fém Kö- (I töttárugyárban olyan trikó­.volságra. .........................} fehérneműket gyártanak, ame­london-párimi utat mely yek látsaatra * i különböznek az általánosan (I ismert fehérneműk anyagából, szép napon elhatározta, hogy l; thatják szolgálatba. Uganda modernizálódik Egy német sebész } lenyelt egy miniatűr * rádióleadót } Egy kelet-német sebész le-# nyelt egy miniatűr rádió- # leadót, hogy tanulmányozza # annak felhasználhatóságát a J belső vizsgálatoknál. f A kelet-német hírügynökség szerint a kis adóállomás útja körülbelül 24 óráig tart az emberi testben. A 26 mm-es kapszulában elhelyezett ké­szülék szüntelenül tájékoztat­ja az orvost az emésztőberen­dezés nyomásáról és savtai-tal- máról. EZ IS MEGOLDA8 Anadeo Quinta veil római la­kosnak ..jó ötlete” támadt. Billiárdgolyószerúen sima, ko­pasz feje éveken át a nevet­ség és gúny tárgya volt. Egy az eprovattában összekoty-ippj;- ’ A „ind- <>Ennek ellenére értékes tulaj- fényes fejét reklám céljaira [vasztott homunkűlusz a tüdő-1,*35—átaíér^i ]“ ­(mányoean megindokolt lehe- • [ th'szállóhelyet igénylő heti- } ü, anvagot kloridnak” ne­töségek körébe került. A ÄrrÄ' TSLÍs l'varrel működő motorral van a hanyagoknál jobban tartja a # meleget. Érdekes sajátossága, Rotodyne'‘-l 1961-től a'-} hogy gyenge elektromos ára- iu. #mot fejleszt, amikor a beteg á testével érintkezik és csiUa- t pítólag hat az ízületi fájdal- f makra. használj* fel. Fejbőrére kü­lönböző olasz cégek felváltva reklámszöveget festenek, s amikor Róma városában kö- szöngetve sétál, a szembejövők elolvashatják, hol kaphatják a legszebb cipőt vagy' melyik cég árusítja a legjobb rádiót; íme egy kenyérkereseti for­Ezt a különleges, lóhere alaprajzú lakóházat Kersei D. Moddie kenyai építész tervez­te. A hengeralaku szobákat több szinten helyezte el. s ez a megoldás a tervező kijelen­tése szerint „a mai afrikai élethez igazodó szerves építé­szet”. A kijelentés helyessé­gén talán lehet vitatkozni, de annyi bizonyos, hogy a terve­ző a domboldalon való építke­zés nehézségeit ügyesen ol­dotta meg: az épület vízszintes alapozás helyett függőleges} tartópilléreken nyugszik és lejtős fekvés minden lehetősé­gét elmésen aknázta ki. 4 (A .Műszaki Élct”-böl.)J ennek az „Atommentes44 város Svédországban rövid idővel ezelőtt befejezték az első „atommentes” város építését. Stockholm alatt 25 méter méiv- ségben félkilométeres alagutat fúrtak: ez a város „sugár- útja”, ide tokollnak a földalatti város mellékutcái. Ebben a földalatti városban, amelyet vastag kő, acél és betonréteg véd az atomsugárzástól, 25 000 ember találhat me­nedéket atomtámadás esetén. Lejáratait úgy építenék meg. hogy légiriadó után egy perccel már lent lehet mind a 23 000 ember, a következő perében pedig már hermetikusan bezárul­nak a 25 tonnás hatalmas acélajtók. Az „atammentesitett” városban nyolc napig lehet tartózkodni megszakítás nélkül, annyi időre van biztosítva a levegő, az élelmiszer és al gyógy­szerek. A svédek azonban nem elégedtek meg egy Ilyen város­sal. Több helyen hozzáfogtak hasonló földalatti óvóhelyek építéséhez, sőt magában Stockholmban Is építenek még né­hányat, s később összekötik őket egymással. Az atomsugárzástól védő óvóhelyek tervezői semmit sem felejtettek ki: a városban van kórház, élelmiszerraktár, tüz- Joltóállomás. stb. Mégis — mondják a svédek, habár büszkék Ja földalatti városukra — legjobb lesz, ha sohasem leszünk atommentesített hangyabolynak” a lakói. Rotorkai István igazgató feláUlt íróasztala mellől. Egy papírlapot vett a kezébe. — Diktálok! . A titkárnő papirt húzott a gépbe cs unott, megszokott mozdulattal rátette ujjait a bil- l€tityiíJcr€. Botorkai néhányszor végigmérte.a pazarul berendezett irodát, majd megállt a titkárnő előtt. — Maga nagyon festi magat! __ 7 — Pedig a nő úgy szép. ha természetes. Ha annak látszik, aminek született. Nem többnek! Kész? A titkárnő bólintott. — Na, jó! Akkor kezdjük! Cím: Kohó- és Cépipari Minisztérium. Budapest. Ujbek. Tisztelt Miniszter Elvtárs! Ujbek. Vállalatunk az elmúlt negyedévben eleget tett tervfeladatainak. Minden téren teljesí­tettük tervünket. Sikerült leszorítani gyárt­mányaink önkölségét, növelni termelekenyse- günket. ami által növeltük vállalatunk nyere­ségességét is . ■ ■ Az ajtón félénk kopogás hallatszott. — Nem vagyok bent. Érti? Az embernek nincs egy szabad perce, mindig zavarják! A titkárnő felállt és az ajtóhoz ment. — Az igazgató elvtárs nincs itthon. Elment valahová. — Nem baj! Megvárom! Ráérek! Mintha villanyáram futott volna végig az igazgatón. Hiszen ez az ő anyja! Eljött, ide­jött, ide az irodába, bemutatkozni a titkárnő­nek, meg a többieknek Mit szólnak hozzá? Mintha csak hallaná, amint összesúgnak: „Háltad az igazgató édesanyját?’ „Uhüm!...’‘ Aztán a másik oldal, a magafajtája, a Bence István aki éppen a múltkor mondta: „Van­nak emberek, akik ha feljebb kerülnek, min* « szüleik, csak az önéletrajzukban ismerik el apjukat, anyjukat.”' ... _ Hét akkor tea»Mc ott M»t fog**­cA látó(jaló ni! — hallotta ismét a titkárnő szavát, majd az ajtó csukódását. — Ki volt az? — Egy falusi nénike. Nem tudom, mvi aliar- hat ... Botorkál leült és alighogy kezébe vette a papírt, nagyot sóhajtott: — Jaj, de fáradt vagyok! Jó lenne egy fe­kete! — Készítsek? — Ha lenne szíves! Megígérem: amíg a fe­kete elkészül, küldje be azt a nénikét. A titkárnő elment és a folyosóról hallani lehetett a hangját: — Megjött az igazgató elvtárs. Tessék befá­radni, várja! Botorkai István ott ült az Íróasztalánál és csak akkor emelkedett fel. amikor az ajtó ki­nyílott: — Édesanyám! ■ Pista! — Eljött?! — El! Te hívtál. Nagyon elfoglalt ember le­hetsz, mert a levélre még a címedet se írtad oda. Még szerencse, hogy azt megírtad: igaz­gató vagy ennél a vállalatnál. Tudom, hogy nem illik idejönni, de hát mit csináljak, ha egyszer nem tudtam, hol laktok? — Pedig a feleségem, meg a gyerekek na­gyon várják. Tudja, a feleségem amolyan gyenge teremtés, nem bírja a házi munkát... — Meg aztán nem is illik, hogy egy... — Ezt maga mondta, nem én! — és össze­nevettek. — Hát itt marad nálunk? — Itt! A folyosón, mintha léptek hallatszottak volna. — Jó lenne, ha most mindjárt elmenne hoz­zánk. Kipihenhetné magát. Én sajnos nem erek rá hazamenni, de figyeljen csak ide. Itt kimegy, ezen az utcán végig, aztán ellcanya- rodik jobbra ... aztán érdeklődjön valakitől. Mindig van valaki az utcán, szívesen útbaiga­zítják. Csak a címet el ne felejtse: Erkel utca kilenc. Egy olyan nagy zöld ház. nincs is olyan több az utcában. Elkísérném, de sürgős dolgom van. Igyekszem haza ... özvegy Botorkai Istvánná elment. Végig­tipegett a megadott úton Aztán jobbra for­dult. Megállt. Körülnézett és az éppen szem­bejövő járókelőtől megkérdezte: — Tessék már mondani: jó felé megyek az Erkel utcába? — Igen! — Messze van még? — Elég messze! Ezen az utcán végigmegy, aztán ... Egyáltalán nem ismerős itt a néni? — Először vagyok a városban. A fiamhoz jöttem ... — Na jöjjön! Elkísérem! Botorkai István a befejező mondatot dik­tálta: „Reméljük, hogy a következő negyed­évben még jobb eredményekről számolhatunk be. Elvtársi üdvözlettel: Botorkai István igaz­gató”. — Na, ez is kész! Legyen szives, szóljon Já­nos bácsinak. Ennek a jelentésnek holnap reggel ott kell lennie a miniszter elvtárs író­asztalán. — János bácsi még nem jött vissza, pedig már itt kellene lennie. — Hol az isten csudájában van az az em­ber?! Kopogtak. János b#osí jött. — Meghoztam a postát. Tessék, itt van! —. és táskájából az íróasztalra öntötte a levele- két. A titkárnő azonnal válogatni kezdte. — Igazgató elvtárs! — Tessék, János bácsi! — Nagy meglepetés vár magára, ha haza­megy. — Na? Tudja, azért késtem, mert egy idős nénikéi elkísértem magukhoz. Azt mondta: először van a városban. Megesett rajta a szilem. Gon­doltam, minek botorkáljon össze-vissza — el­kísérem. Tudja, ki volt? Az édesanyja. Mond­tam is neki: miért nem jött be a fiához, az biztosan haza vitte volna autóval. Nagyot né­zett és csak annyit kérdezett: „Hát autója is van az én Pistámnak?'' — Nem egy olyan alacsony asszony volt? — kérdezte a titkárnő. — De! Talán maga is látta? — Láttam hát! Itt volt. Az igazgató elvtár­sat kereste, beszélt is vele. Láttam én mind­járt, hogy az édesanyja lehet, hiszen úgy ha­sonlítanak egymásra... Az igazgató átment a másik szobába, a tu­lajdonképpeni irodájába. Hamarosan vissza­jött. — Ha keresnek, mondja, hogy mindjárt jö­vök. Sürgős ügyben el kell mennem. — Ha megkérdik: hová ment, mit mond­jak? — Mondja, hogy haza! Megjött az édes­anyám! <— és János bácsihoz fordult: — Já­nos bácsi, annak a jelentésnek holnap reggel­re feltétlenül Pesten keli lennie, — Ott lesz. Az igazgató elment és a két ember hosz- szan nézett a gépkocsi után, amely befordult a Hársfa utcán és az Erkel utca felé vette az irányt. A titkárnő lónditott egyet a vállán és eltűnt az ajtó mögött, János bácsi pedig gyors léptekkel, fütyörészve indult le a lépcsőn a postára. SZAUU JANÓ»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents